Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kohut Katalin: A végzetem (Anyegin-strófa)
  2016-03-16 20:39:40, szerda
 
  Kohut Katalin: A végzetem

Csak egyszer élek, én jól tudom,
falon függő keretes kép,
a szűzi szívem alabástrom,
a lélek is beteg, nem ép.
 
Nevetne mindenki tán rajtam,
ha rőten üldözne egy vadkan,
mert túlvilági átok dúl,
s hinnék hitemben, erőm fúl.
 
Csupán tenyérnyi az életem,
kezemben a jó, tekints rá!
Hiába karma, de hajrá,
születik sok sötét, elnézem.
 
Sorsom nem mindig győzelem,
szerelmem az én végzetem.
2016. március 14.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Csurka a magyarság kipusztításáról
  2016-03-16 19:01:58, szerda
 
  A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja - kormányai régen elárulták. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát - medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk. "
- Csurka István 1998. február 8.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Esőben
  2016-03-16 18:55:18, szerda
 
 

A mexikói esőisten még mindig éreztette időnként erejét, néha úgy tűnt, mintha játszana a hölgyekkel. Nem lehet egyszerű elemek urának lenni, ha megtetszik neki valaki, csak incselkedésre képes, mint az óvodában a fiúk, akik meghúzzák a kislányoknak a haját.

Sokan csúfolódtak velem, amikor néha szabadságot vettem ki, hogy holnap biztos, hogy fog esni az eső. Követett engem, mint egy hűséges udvarló. Még férjnél voltam, a hétvégéket csak természetben tudtam elképzelni. Mindegy volt, hogy Tisza-part, vagy a varázslatos fenyvesek hegyvidéki tájának legszebb kirándulóhelyén, a Mátyás-király kútjánál időzünk. Csak baráti társasággal lehetett elképzelni egy-egy utat, mert a férjemnek szüksége volt arra, hogy legyen ki előtt mutogatni, meg társaság kellett az iváshoz is.
Hajnalban bepakoltam a tollaskészletet, labdát, kártyát és hasonló tárgyakat, bár a nyelvi és zenei játékaim voltak általában a győztesek. Vittük a gulyásnak valót előkészítve és a bográcsot. Nagyon kellemes fedett helyiségeket alakítottak ki, ott esőben is meg lehetett húzni magunkat. És általában esett. Megraktuk füstölgés közepette a tüzet, a bográcsot lefedtük fedővel. A játék és a zene idegesítette a férjemet, ahhoz pedig, hogy a megszokott mulatós dalait énekelje, sokat kellett volna innia.
Egyszer csak hatalmas vihar támadt, a bordó teniszruhám teljesen rám tapadt. A férjemet ez nem töltötte el elragadtatással, nem is tudom, milyen anyagból készülhetett, odasziszegte a fogai között: - Nem szégyelled magad?
Talán ez volt az utolsó közös kirándulásunk.

A válást követően egyedül jártam a lányokkal szombatonként a hegyekbe. Nagyon sokat nevettünk, különösen az én suta hőstetteimen. A Kopaszka-hegyről tartottunk lefelé, s én, mint régi ifjú természetjáró, tanítottam nekik, hogyan kell tartani a lábfejet lefelé kissé ferdén, hogy el ne essenek. Abban a pillanatban megcsúsztam, végigrobogtam a lejtőn, s lent landoltam a zöld mini kiránduló szoknyámban.
Mikor másik városba költöztünk, folytattuk a hétvégi csatangolásokat, a tollast, labdát kiegészítettük ping pong- gal is. Végig énekeltük az utat, örök optimista lévén nem adtam fel az időjárás miatt a hétvégi túrát. - Addig gyalogolunk felfelé, míg el nem áll az eső! - nevettem, s csak mentünk felfelé a forrásokat érintve mindaddig, míg le nem vehettük a kapucninkat. Voltak kedvenc helyeink is, mint egy zöld rét a Csanyikban.

Mikor nyáron anyósoméknál nyaraltak a gyerekek, nagyon rossz volt egyedül. Nem is magány volt ez, hanem igazi barátság utáni vágy. Sokan összekeverik a magányt azzal, hogy az embernek senkije nincsen, akivel megoszthatja élményeit, vagy bánatát. Soha nem éreztem a magányt, ott voltam magamnak, ha kellett festettem, gitároztam, énekeltem, mindig fel tudtam dobni a hangulatomat. Ilyenkor egyedül kirándultam. Becsomagoltam az elemózsiát, folyadékot, plédet, kisrádiót, s mentem a mások által még fel nem fedezett zöld rétre napozni. Egyszer visszafelé elkapott a vihar. Fehér teniszruhámban voltam, szaladtam a Majális parkba a buszmegállóba, de még elég messzi volt az erdei ösvényen a cél.
Bőrig áztam, a ruhám rám tapadt. Szégyenlősen kuporodtam le a fedett megálló egyik székére, amikor egy zakó érintését éreztem a bőrömön. Felnéztem, s ott állt egy férfi őzikebarna szemekkel. Olyan volt, mintha apa pillantását látnám, gondoskodását éreztem volna. Legszívesebben elsírtam volna magamat. Megérintettem a ruháját, s ujjaimmal olyan bizsergést éreztem, amit még sohasem, amit alig tudtam megfogalmazni magamban, csak áhítat töltött el, az a ritka pillanat, amikor egy asszony rácsodálkozik a férfire, akinek a tulajdonához érni is maga a szentség. Legszívesebben felerősítettem volna az összes gombját, vagy bármit tettem volna érte, hogy ezt a jóleső érzést megháláljam. Nem sokkal később egy pohár gőzölgő teát tartottam a kezemben. - Hogy meg ne fázzon!

Így kezdődött életem egyetlen szerelme, melynek az alapja a kölcsönös törődés és tisztelet volt, mely pillanatok alatt váltott át örökös csodálattá.
Már az eső nem kerget azóta, talán az istenség is megnyugodott, visszatért a földjére. A borús idő azóta is a kedvencem, mert csak a szemerkélő esőben szeretek igazán sétálni, már nem egyedül, kézen fogva vele. Ketten hallgatjuk a cseppek koppanását a háztetőkön, a fákon, szívünk egy ütemre dobbanó lüktetésével. Jó így, együtt a csendben átadni magunkat az idő delejes áhítatának.

2016. március 16.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.02 2016. Március 2016.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 303
  • e Hét: 671
  • e Hónap: 6912
  • e Év: 59178
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.