|
2016-03-16 18:23:16, szerda
|
| |
| |
Az oldal megszüntetve!
Ilcsikém !
... magánlevél : - kérlek, ne tedd közzé ! - csak neked szól ...
... a B/H oldalunkon kiírt szöveg láttán azonnal ez a verssor jutott eszembe :
"valamitől mindig búcsúzunk" ... (Reményik Sándor) ... most egy kedves oldaltól és az azon
bejegyzett barátainktól ... összeszokott, színpatikus kis társaságot gyűjtöttünk magunk köré, akikkel megosztottuk gondolatainkat ... ha okunk volt rá örültünk, ha
bántódás ért bennünket szomorkodtunk ... nemsokára "kicsengetnek" és ez a
csengőszó az óra végét jelzi ... valami megint véget ér ... igaz az "áttelepülés" már megtörtént, de a személyes gondjainkat az elhagyott fészek őrzi majd ... itt maradnak
a csevegések, a hallgatások, a kedves szavak, melyekkel oly gyakran felkerestük egymást ... mindannyian tudjuk, hogy az új "találkahely" arculata más ... ott elég lesz egy kép a megszokott szöveggel " legyen szép napod", stb ... rosszabb esetben még meg sem kell szólalnunk, csak megnyomni az "egeret" és ott hagyunk egy jelet magunk után ... igaz ez is kapcsolat, de nem érzem mögötte a
"lájkoló" gondolatát ... nekem nagyon fontos a "szembenézés" bármily dologról is van szó ... az új helyen - ha reggel beírsz valamit - a "pörgés" miatt egy óra múlva ez a szöveg már az alagsorban várakozik ... mindezek ellenére azért, ha megpillantjuk a régi arcokat - legalább mi régi barátok - ne menjünk el szó nélkül egymás mellett ... "elfut a perc, az örök idő várja, lelkünk, mint fehér kendő leng utána" ... (Reményik) ... lebegjen hát az a fehér kendő és köszönjük meg Évának, hogy mind-végig "fizetés-nélküli albérlői" lehettünk aztán így búcsúzzunk : a viszontlátásra ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátság versek... |
|
|
|
|
|
Offline
