|
2016-03-19 21:42:46, szombat
|
| |
| |
Azt játszottuk, hogy estére meg kell halni. Fél nap a világ. Mindenki elmondta ,,a nagy vágyat", amely úgy hangzik, mint egy mozgókép címe. Behunytam szemem, gondolkoztam.
E pillanatban megtudtam, hogy nincs már semmiféle vágyam. Élni szeretnék, általában, még egy ideig, amíg személyes sorsom engedi. De az életet már megéltem: ismerem ízeit, édességét és fanyarságát, hősies izgalmát és még sokkal hősiesebb unalmát. Mit is szeretnék, búcsúra, reggeltől estig? Ülni a dalmát tengerparton, egy faluban, s még egyszer látni a tengert, a napot, a mimózafákat, belélegezni a tenger és a végtelenség levegőjét, mellyel elvegyül majd lelkem - ez a lélek, mely tele volt hittel és kétellyel, s halhatatlan, mint a kék tenger és a kék levegő, mellyel lassan elkeveredik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
