2016-03-25 20:35:24, péntek
|
|
|
Várady Lilly
A kőfalon túl
Séta közben találtam egy kőfalat,
kíváncsiságom meg rögvest odahajt,
a fal mögül halk zümmögés hallatszik,
távolban egy tündér tán hárfán játszik.
Fal tövében, pihenésként leültem,
mosolyogtam, de nagyon füleltem,
valószínű, elnyomott a buzgóság,
eltűnt a fal, kezemre szállt egy virág.
Kelyhéből egy tündér mosolygott felém,
csillogó szemmel elmondott egy mesét.
Bevallom, a mesét már elfeledtem,
ám a szép táj itt maradt előttem.
Selymes fű közt számtalan színes virág,
hogy letépjem, talán éppen arra vár,
Szedtem is hatalmas csokorra valót,
de a virág bizony csak szavakból volt!
Rózsa volt a szépség,
nefelejcs a hűség,
szegfű a barátság,
orgona a jóság,
Ez együtt a jókívánság,
mit most küldök mindenkinek,
borítópapírnak meg ott a szeretet.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|