|
2016-03-03 13:00:02, csütörtök
|
| |
| |
6. fejezet
Azon az éjjelen a királyt kerülte az álom. Szólt hát, hogy hozzák elő az idők eseményeiről készült feljegyzések könyvét, és felolvastak azokból a király előtt. 2Végül rátaláltak annak leírására, amit Márdokeus jelentett Bigtánáról és Teresről, a király két udvari tisztviselőjéről, az ajtónállókról, akik kezet akartak emelni Ahasvérus királyra. 3Ekkor így szólt a király: ,,Milyen megtiszteltetést és méltóságot kapott ezért Márdokeus?" A király szolgái, akik a szolgálatában álltak, így feleltek: ,,Semmi sem történt vele."
4Később a király így szólt: ,,Ki van az udvarban?" Ugyanis Hámán jött a király házának külső udvarába, hogy megmondja a királynak: akassza Márdokeust az oszlopra, amelyet készített számára. 5A király szolgái így feleltek: ,,Hámán van itt, az udvarban áll." A király így szólt: ,,Jöjjön be."
6Amikor Hámán bejött, a király ezt mondta neki: ,,Mit kell tenni azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli?" Hámán ekkor ezt mondta szívében: ,,Kinek a megtisztelésében lelné nagyobb kedvét a király, mintsem az enyémben?" 7Hámán ezért így felelt a királynak: ,,Annak az embernek, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli, 8hozzanak olyan királyi öltözetet, amelybe a király öltözik, és lovat, amelyen a király lovagol, és amelynek fejére a királyi fejdíszt teszik. 9Bízzák az öltözetet és a lovat a király egyik előkelő fejedelmének a kezére. Öltöztessék fel azt az embert, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli, lovagoltassák őt végig a város közterén, s ezt kiáltsák előtte: »Így tesznek azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli!«" 10A király erre így szólt Hámánhoz: ,,Gyorsan, vedd az öltözetet és a lovat, ahogyan mondtad, és cselekedj eszerint a zsidó Márdokeussal, aki a király kapujában ül. Semmi ne maradjon el abból, amit mondtál!"
11Vette Hámán az öltözetet és a lovat, felöltöztette Márdokeust, végiglovagoltatta a város közterén, és ezt kiáltotta előtte: ,,Így tesznek azzal az emberrel, akinek a megtisztelésében a király kedvét leli!" 12Márdokeus ezután visszatért a király kapujába. Hámán viszont hazasietett keseregve s fejét betakarva. 13És elmondta Hámán Zéresnek, a feleségének és minden barátjának mindazt, ami vele történt. Ekkor így szóltak hozzá a bölcsei és a felesége, Zéres: ,,Mivelhogy Márdokeus, aki előtt hanyatlani kezdtél, a zsidók magvából való, nem fogsz diadalmaskodni felette, hanem bizony elbuksz előtte."
14Mialatt ők még beszéltek vele, megérkeztek a király udvari tisztviselői, és siettek, hogy Hámánt a lakomára vigyék, amelyet Eszter készített.
7.fejezet
Majd a király meg Hámán elment, hogy Eszter királynéval lakomázzon. 2Így szólt a király Eszterhez a borozó lakoma második napján: ,,Mi a kérésed, ó, Eszter királyné? Megkapod! Mi a kívánságod? Ha a királyság fele is — meglesz!" 3Eszter királyné feleletként ezt mondta: ,,Ha kegyet találtam szemedben, ó, király, és ha jónak tetszik a királynak, add nekem az én lelkemet a kérésemre, és népemet a kívánságomra. 4Mert eladtak bennünket, engem és a népemet, hogy megsemmisítsenek, megöljenek és elpusztítsanak. Ha csak rabszolgákul és szolgálókul adtak volna el bennünket, akkor hallgatnék. De az ilyen nyomorúság nem helyénvaló, hisz a királynak okoz kárt."
5Ahasvérus király ekkor így szólt, igen, ezt mondta Eszter királynénak: ,,Ki az? Hol az az ember, aki ilyet merészel tenni?" 6Eszter erre így felelt: ,,Az az ember, az ellenfél és ellenség, ez a gonosz Hámán!"
Hámán ekkor megrettent a királytól és a királynétól. 7A király dühében otthagyta a borozó lakomát, és a palota kertjébe ment; Hámán pedig felállt, hogy lelkéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a király rosszat határozott felőle. 8És a király visszatért a palota kertjéből a borozó lakoma házába, Hámánt pedig épp arra a fekhelyre borulva találta, amelyen Eszter volt. A király ezért így szólt: ,,Hát még a királynén is erőszakot követnek el, mialatt én a házban vagyok?" A szó elhangzott a király szájából, és betakarták Hámán arcát. 9Hárbona, a király egyik udvari tisztviselője ezt mondta: ,,Ott van az oszlop is, amelyet Hámán készített Márdokeus számára, aki pedig jót szólt a király felől; ott áll az Hámán házában, ötven könyök magas." Erre így szólt a király: ,,Akasszátok fel rá!" 10És felakasztották Hámánt arra az oszlopra, amelyet Márdokeusnak készített; és a király haragja lecsillapodott.
8.fejezet
Azon a napon Ahasvérus király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének házát; Márdokeus pedig bejött a király elé, mert Eszter elmondta, milyen rokonságban áll vele. 2A király ekkor lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet Hámántól vett el, és Márdokeusnak adta; Eszter pedig kinevezte Márdokeust Hámán háza fölé.
3Azután Eszter ismét szólt a király előtt, a lábai elé borult, sírt, és a kegyéért esedezett, hogy vessen gátat az agágita Hámán gonoszságának, és hiúsítsa meg cselszövését, amelyet a zsidók ellen szőtt. 4A király akkor kinyújtotta az aranyjogart Eszter felé. Eszter erre fölkelt, és megállt a király előtt, 5majd ezt mondta: ,,Ha jónak tetszik a királynak, ha kegyet találtam előtte, és ha a dolog helyénvaló a király előtt, én pedig kedves vagyok a szemében, akkor írassék le, hogy visszavonják az írott okmányokat — Hámánnak, az agágita Hammedáta fiának a cselszövését —, amelyeket azért írt, hogy elpusztítsa a király összes tartományában lévő zsidókat. 6Hisz hogyan viselhetném el, ha a népemet érő veszedelmet kellene látnom, és hogyan viselhetném el, ha rokonaim pusztulását kellene néznem?"
7Ahasvérus király ezért ezt mondta Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: ,,Íme, Hámán házát Eszternek adtam, Hámánt pedig oszlopra akasztották, amiért kinyújtotta kezét a zsidók ellen. 8Ti pedig a király nevében írjátok le a zsidók érdekében azt, ami jó a ti szemetekben, és pecsételjétek le a király pecsétgyűrűjével; mert nem lehet visszavonni azt az iratot, amelyet a király nevében írtak, és amelyet a király pecsétgyűrűjével pecsételtek le."
9Akkor hívatták a király titkárait a harmadik, vagyis sziván hónapban, annak huszonharmadik napján, és leírták mindazt, amit Márdokeus parancsolt a zsidóknak és a satrapáknak, kormányzóknak és fejedelmeknek a tartományokban (amelyek Indiától fogva Etiópiáig terjedtek: százhuszonhét tartomány), minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a saját nyelvén, a zsidóknak is a maguk írásával és a saját nyelvükön.
10Ahasvérus király nevében írt, a király pecsétgyűrűjével pecsételte le, és az írott okmányokat lovas futárok keze által küldte szét, akik a királyi ménes postalovain, sebes kancák fiain nyargaltak. 11Leírta, hogy a király megengedte minden városban a zsidóknak, hogy egybegyűljenek, és kiálljanak lelkükért, hogy megsemmisítsék, megöljék és elpusztítsák annak a népnek és tartománynak egész seregét, amely ellenséges velük szemben, kicsinyeket s asszonyokat, és zsákmányt ragadjanak tőlük 12Ahasvérus király minden tartományában egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár tizenharmadik napján. 13Egy másolatot kellett adni az írásból törvényül minden tartományban, és ki kellett hirdetni minden népnek, hogy a zsidók készen álljanak erre a napra, és bosszút álljanak ellenségeiken. 14A királyi ménes postalovain nyargaló futárok sietve, nagy gyorsasággal mentek ki a király szavára; a törvényt Susán várában hozták.
15Márdokeus királyi öltözetben ment ki a király elől, kék ruhában és lenvászonban, nagy aranykoronával, finom szövésű köntösben, bíborpirosra festett gyapjúban. Susán városa pedig harsány kiáltásban tört ki és örvendezett. 16Fény, öröm, ujjongás és tisztesség virradt a zsidókra. 17Minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és törvénye eljutott, öröm és ujjongás volt a zsidók körében, lakomát tartottak, és boldog nap volt ez nekik; és a föld népei közül sokan zsidónak mondták magukat, mert a zsidóktól való félelem szállt rájuk.
9.fejezet
A tizenkettedik, vagyis adár hónapban, annak tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét, azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy felülkerekedjenek rajtuk, akkor épp az ellenkezője történt, mert a zsidók kerekedtek felül azokon, akik gyűlölték őket. 2Egybegyűltek a zsidók városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy kezet emeljenek azokra, akik ártani akarnak nekik; egyetlen ember sem állt meg előttük, mert a tőlük való félelem szállt minden népre. 3És a tartományok minden fejedelme, a satrapák, a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert Márdokeustól való félelem szállt rájuk. 4Mert Márdokeus nagy volt a király házában, s hírneve bejárta az összes tartományt, hisz Márdokeus egyre nagyobb ember lett.
5És a zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, megölték és elpusztították őket, és tetszésük szerint bántak gyűlölőikkel. 6Susán várában a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz férfit, 7valamint Parsandátát, Dalfont és Aspatát, 8Porátát, Adáliát és Aridátát, 9Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát, 10Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének tíz fiát is megölték; a zsákmányra azonban nem tették kezüket.
11Azon a napon tudomására jutott a királynak a Susán várában megöltek száma.
12És a király így szólt Eszter királynéhoz: ,,Susán várában a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz férfit, valamint Hámán tíz fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában? Mi az, amit kérsz? Legyen a tiéd! És mit kívánsz még? Legyen az meg neked!" 13Eszter erre így felelt: ,,Ha jónak tetszik a királynak, akkor engedjék meg a Susánban levő zsidóknak holnap is, hogy a mai nap törvénye szerint cselekedjenek; Hámán tíz fiát pedig akasszák oszlopra." 14A király pedig szólt, hogy úgy tegyenek. Törvényt hoztak Susánban, és felakasztották Hámán tíz fiát.
15A Susánban lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap tizennegyedik napján is, és háromszáz férfit öltek meg Susánban; a zsákmányra azonban nem tették kezüket.
16A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett. Kiálltak a lelkükért, bosszút álltak ellenségeiken, és megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret; a zsákmányra azonban nem tették kezüket. 17Ez adár hónap tizenharmadik napján történt; tizennegyedikén pedig megpihentek, és a lakomázás meg örvendezés napjává tették azt.
18A Susánban lévő zsidók tizenharmadikán és tizennegyedikén is egybegyűltek, tizenötödikén pedig megpihentek, és a lakomázás meg örvendezés napjává tették azt. 19Ezért a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap tizennegyedikét tették az örvendezés és lakomázás napjává, boldog nappá, amelyen részt küldtek egymásnak.
20Márdokeus pedig leírta mindezeket, és írott okmányokat küldött a zsidóknak mind, akik Ahasvérus király összes tartományában voltak, a közeliekben és a távoliakban, 21hogy kötelezze őket az adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napjának rendszeres megtartására minden évben, 22azon napok szerint, amelyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, és a hónap szerint, amelyben bánatuk örvendezésre fordult, gyászuk pedig boldog napra, hogy megtartsák azokat a lakomázás és örvendezés napjaiként, amelyeken részt küldenek egymásnak, a szegényeknek meg ajándékokat.
23És a zsidók elfogadták, amit már cselekedni is kezdtek, s amit Márdokeus írt nekik. 24Mert Hámán, az agágita Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket, és púrt, vagyis sorsot vettetett, hogy háborgassa és elpusztítsa őket. 25Ám amikor Eszter bement a király elé, a király ezt mondta az írott okmány által: ,,Szálljon vissza az ő fejére gonosz cselszövése, amit a zsidók ellen szőtt"; és őt magát meg fiait oszlopra akasztották. 26Emiatt nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr szóról. Így hát e levél minden szava, meg a látottak és a velük történtek hatására 27a zsidók kötelezték magukat és utódaikat, s elfogadták magukra és utódaikra nézve, valamint mindazokra nézve, akik hozzájuk csatlakoznak, a kötelezettséget — nehogy az semmissé váljon —, hogy rendszeresen megtartják e két napot a meghatározott időben, minden évben, azzal összhangban, ami leíratott azokról. 28Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat nemzedékről nemzedékre, minden családban, minden tartományban és minden városban. A púrimnak ezek a napjai nem szűnhetnek meg a zsidók között, és a rájuk való megemlékezés nem érhet véget leszármazottaik között.
29Eszter királyné, Abihail lánya, és a zsidó Márdokeus igen nyomatékosan írtak, hogy megerősítsék ezt a második levelet a púrimról. 30Majd Márdokeus írott okmányokat küldött minden zsidónak, akik Ahasvérus király birodalmának százhuszonhét tartományában voltak, a béke és az igazság szavait, 31hogy megerősítse a púrimnak ezeket a napjait a meghatározott idejükben, úgy, ahogyan arra a zsidó Márdokeus és Eszter királyné kötelezte őket, s ahogyan arra saját lelküket és utódaikat kötelezték a böjtölés és a segélykiáltás dolgában. 32Mindezeket a púrimra vonatkozó dolgokat Eszter szava erősítette meg, és leírták azt egy könyvbe.
10.fejezet
És Ahasvérus király kényszermunkára fogta az országot és a tenger szigeteit.
2Erejének minden tette, hatalmassága, s a pontos leírás Márdokeus nagyságáról, amellyel a király felmagasztalta, nincsen-e leírva a Média és Perzsia királyainak idejében történt események könyvében? 3Mert a zsidó Márdokeus a második volt Ahasvérus király után, nagy volt a zsidók között, és kedves volt testvéreinek sokasága előtt; népének jólétéért dolgozott, és békét hirdetett az utódaiknak mind.
  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Eszter könyve /Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
