|
2016-03-05 22:42:42, szombat
|
| |
| |
Bírák könyve 6-10-ig terjedő fejezetei
1Ezután Izrael fiai azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, Jehova ezért Midián kezébe adta őket hét esztendőre. 2És Midián keze győzedelmeskedett Izraelen. Midián miatt készítették maguknak Izrael fiai a földalatti raktárakat a hegyekben, valamint a barlangokat és a nehezen megközelíthető rejtekhelyeket. 3Ha Izrael vetett, akkor Midián, Amálek és kelet fiai feljöttek, igen, feljöttek ellenük. 4Tábort vertek ellenük, és tönkretették a föld termését egészen Gázáig, és nem hagytak Izraelben sem élelmet, sem juhot, sem bikát, sem szamarat, 5ugyanis jószágaikkal és sátraikkal jöttek fel. Oly sokan jöttek, mint a sáskák, se maguknak, se tevéiknek nem volt se szeri, se száma; bejöttek az országba, hogy elpusztítsák. 6Izrael nagyon elszegényedett Midián miatt, és Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért.7És mivel Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért Midián miatt, 8Jehova küldött egy férfit, egy prófétát Izrael fiaihoz, és ezt mondta nekik: ,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztalak fel titeket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a rabszolgák házából. 9Kiszabadítottalak titeket Egyiptom kezéből, minden elnyomóitok kezéből, elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. 10És azt mondtam nektek: ,Én vagyok Jehova, a ti Istenetek. Ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok.' De ti nem hallgattatok szavamra.«"11Később eljött Jehova angyala, és leült a nagy fa alá Ofrában, ami az abiezrita Joásé volt, amikor annak fia, Gedeon éppen búzát csépelt a borsajtóban, hogy gyorsan elrejtse Midián szeme elől. 12Akkor megjelent neki Jehova angyala, és így szólt hozzá: ,,Jehova veled van, te vitéz és erős férfiú." 13Gedeon erre ezt mondta neki: ,,Bocsáss meg, uram, de ha Jehova velünk van, akkor miért történik velünk mindez, és hol vannak mindazok a csodálatos tettei, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, ezt mondva: »Hát nem Egyiptomból hozott ki minket Jehova?« Most azonban Jehova elhagyott bennünket, és Midián kezébe ad minket." 14Erre Jehova feléje fordult, és ezt mondta: ,,Menj ezzel az erővel, amid van, és ki fogod szabadítani Izraelt Midián markából. Hát nem én küldelek téged?!" 15Ő pedig így felelt: ,,Bocsáss meg, Jehova. Mivel szabadítsam meg Izraelt? Nézd, az én ezrem a legjelentéktelenebb Manassén belül, és én a legkisebb vagyok apám házában." 16De Jehova ezt mondta neki: ,,Majd én veled leszek, és te le fogod verni Midiánt, mintha csak e g y ember volna."17Ő pedig így szólt: ,,Ha már kegyet találtam szemedben, adj nekem jelt, hogy te beszélsz velem. 18Kérlek, ne menj el innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom ajándékomat, és eléd nem teszem." Ő pedig így felelt: ,,Én itt fogok ülni, míg vissza nem térsz." 19Gedeon pedig bement, és elkészített egy kecskegidát, és egy éfa lisztből kovásztalan kenyereket. A húst kosárba tette, a levest pedig a fazékba, majd kivitte neki a nagy fa alá, és felszolgálta.20Ekkor az igaz Isten angyala ezt mondta neki: ,,Fogd a húst meg a kovásztalan kenyereket, tedd arra a nagy sziklára, és öntsd rá a levest." Ő így is tett. 21Majd Jehova angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket, és tűz szállt fel a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Jehova angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22Gedeon ebből felismerte, hogy Jehova angyala volt az.Gedeon azon nyomban így szólt: ,,Jaj nekem, legfőbb Úr, Jehova, hisz Jehova angyalát láttam szemtől szemben!" 23Jehova azonban ezt mondta neki: ,,Béke neked! Ne félj. Nem halsz meg." 24Gedeon épített ott egy oltárt Jehovának, és azt azóta is Jehova-Salomnak hívják mind a mai napig. Még mindig ott van az abiezriták Ofrájában.25Még aznap éjjel Jehova így szólt hozzá: ,,Vedd a fiatal bikát, apád bikáját, vagyis a második fiatal, hétéves bikát, rombold le Baál oltárát, mely apádé, és a mellette levő szent rudat is vágd ki. 26Építs egy oltárt Jehovának, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején, sorba rakott kövekből, és fogd ezt a második fiatal bikát, és áldozd fel égő felajánlásként annak a szent rúdnak a fadarabjain, melyet kivágsz." 27Ekkor Gedeon maga mellé vett tíz férfit a szolgái közül, és úgy cselekedett, amint Jehova mondta neki; de mivel túlságosan is félt apja háznépétől és a város férfiaitól ahhoz, hogy nappal vigye véghez, ezért éjjel tette meg.28Amikor a város férfiai felkeltek kora reggel, amint szoktak, lám, Baál oltárát lerombolták, és a szent rudat, mely mellette volt, kivágták, a második fiatal bikát pedig felajánlották az ott épített oltáron. 29Tanakodtak egymás között: ,,Ki tette ezt?" Kérdezősködtek, keresgéltek. Végül ezt mondták: ,,Gedeon, Joás fia tette ezt." 30A város férfiai akkor ezt mondták Joásnak: ,,Hozd ki a fiadat, hogy haljon meg, hiszen lerontotta Baál oltárát, és kivágta a szent rudat, mely amellett volt!" 31Joás erre így felelt mindazoknak, akik szembeszálltak vele: ,,Perbe szálltok Baálért, hogy meglássátok, vajon megmenthetitek-e? Aki perbe száll érte, annak meg kell halnia még ezen a reggelen! Ha Isten ő, akkor szálljon csak perbe magáért, amiért valaki lerombolta az oltárát!" 32Aznap elnevezte Gedeont Jerubbaálnak, mondván: ,,Szálljon csak perbe magáért Baál, amiért valaki lerombolta az oltárát!"33És egész Midián, Amálek és kelet fiai egybegyűltek, átkeltek a folyón, és tábort vertek Jezréel völgyében. 34Jehova szelleme pedig körülvette Gedeont, és az megfújta a kürtöt, és egybegyűltek mögéje az abiezriták. 35Követeket küldött egész Manasséba, és azok is egybegyűltek mögéje. Követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba is, és ők is feljöttek eléje.36Gedeon ekkor ezt mondta az igaz Istennek: ,,Ha általam mented meg Izraelt, ahogyan megígérted, 37íme kiteszek egy fürt gyapjat a szérűre, és ha csak a gyapjúfürt lesz harmatos, de az egész föld száraz marad, akkor tudni fogom, hogy általam mented meg Izraelt, ahogy megígérted." 38És úgy is lett. Amikor másnap korán fölkelt, és kicsavarta a gyapjút, annyi harmatot csavart ki a gyapjúból, hogy egy nagy tál megtelt vízzel. 39De Gedeon így szólt az igaz Istenhez: ,,Ne gerjedj haragra ellenem, hadd beszéljek még ez egyszer. Kérlek, hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csak a gyapjú, de a föld legyen mindenütt harmatos." 40 Isten pedig úgy tett azon az éjjelen; csak a gyapjú volt száraz, a földön viszont mindenütt harmat volt.
7.fejezet
1Jerubbaál, vagyis Gedeon a vele levő egész néppel felkelt kora reggel, és tábort vert Haród kútjánál. Midián tábora tőle északra volt, a Móré-hegynél, a völgyben. 2Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,Túl nagy nekem a veled levő nép ahhoz, hogy a kezükbe adjam Midiánt. Izrael még kérkedne ellenem, így szólva: »A saját kezem szabadított meg.« 3Most pedig kiálts a nép füle hallatára, ezt mondva: »Ki az, aki fél és retteg? Az térjen vissza!«" Gedeon tehát próbára tette őket, és a népből huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak.4Jehova azonban ezt mondta Gedeonnak: ,,Még mindig túl nagy a nép. Vidd le őket a vízhez, hogy ott próbára tehessem őket előtted. És legyen úgy, hogy akiről azt mondom neked: »Ez veled megy«, az menjen veled, de mindazok, akikről azt mondom: »Ez nem megy veled«, az ne menjen veled." 5Ő pedig levitte a népet a vízhez.Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,Mindazokat, akik nyelvükkel lefetyelik a vizet, mint ahogyan a kutya lefetyel, állítsd külön, és azokat is, akik letérdelnek, és úgy isznak." 6Azoknak a férfiaknak a száma, akik a szájukhoz emelték a kezüket, és onnan lefetyelték a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind letérdelve itta a vizet.7Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: ,,E háromszáz férfi által, akik lefetyelték a vizet, általuk szabadítalak meg titeket, és a kezedbe adom Midiánt. A nép többi része pedig menjen el ki-ki a maga helyére." 8Kezükbe vették hát a nép útravalóját és kürtjeit; s Izrael minden férfiát hazaküldte, mindegyiket a maga otthonába, és csak a háromszáz embert tartotta meg. Midián tábora ekkor éppen alatta volt a völgyben.9Aznap éjjel Jehova ezt mondta neki: ,,Kelj fel, menj le a táborba, mert a kezedbe adtam. 10De ha félsz lemenni, a szolgáddal, Púrával menj le a táborba. 11Hallgasd csak, mit mondanak, akkor biztosan megerősödik a kezed, és le fogsz menni a táborba." Erre Púrával, a szolgájával együtt lementek a csatarendben levők széléhez, akik a táborban voltak.12Midián, Amálek és kelet fiai mind olyan sokan telepedtek le a völgyben, mint a sáskák; tevéiknek se szeri, se száma nem volt, olyan sokan voltak, mint a tengerparton a homokszemek. 13Amikor Gedeon lement, lám, egy férfi épp az álmát mesélte társának, így szólva: ,,Íme az álom, melyet álmodtam: Egy kerek árpakenyér legurult Midián táborába. Nekiment egy sátornak, és leverte, úgyhogy az ledőlt, majd felfordította, és a sátor összedőlt." 14A társa így felelt erre: ,,Nem más ez, mint Gedeonnak, Joás fiának, az Izraelből való férfinak a kardja. Az igaz Isten a kezébe adta Midiánt, és az egész tábort."15Amikor hallotta Gedeon az álom elbeszélését és magyarázatát, imádatot mutatott be Istennek. Azután visszatért Izrael táborába, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, mert Jehova a kezetekbe adta Midián táborát." 16A háromszáz férfit három csapatra osztotta, és mindegyikük kezébe adott egy kürtöt, egy nagy üres korsót, és egy fáklyát a nagy korsóba. 17Majd így szólt hozzájuk: ,,Miközben figyeltek engem, tanuljatok tőlem, és aszerint cselekedjetek. Amikor a tábor széléhez érek, akkor ahogy én teszek, úgy tegyetek ti is. 18Amikor megfújom a kürtöt mindazokkal együtt, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és mondjátok: »Jehováé és Gedeoné!«"19Majd Gedeon lement a vele levő száz férfival a tábor szélére a középső éjjeli őrszolgálat kezdetén. Éppen akkor állították helyükre az őröket. Ők pedig megfújták a kürtöt, és összetörték a kezükben levő nagy vizeskorsókat. 20Erre mind a három csapat fújta a kürtöket, összetörték a nagy korsókat, bal kezükbe vették a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtök voltak, hogy fújják, majd így kiáltottak: ,,Jehova kardja és Gedeoné!" 21Egész idő alatt mindenki a maga helyén állt a tábor körül, az egész tábor pedig futásnak eredt, ordítozott és menekült. 22A háromszáz férfi egyre csak fújta a kürtöket, Jehova pedig egymás ellen fordította az emberek kardját az egész táborban. A tábor egészen Bét-Sittáig menekült, Cerera felé, egészen Ábel-Mehola határáig Tabbat mellett.23Időközben egybehívták Izrael férfiait Naftaliból, Áserből, és egész Manasséból, s azok üldözőbe vették Midiánt. 24Majd Gedeon követeket küldött Efraim hegyvidékének egész területére, ezt üzenve: ,,Menjetek Midián elé, és foglaljátok el előttük a vizeket egészen Bét-Baráig és a Jordánig." Összehívtak hát Efraimból minden férfit, azok pedig elfoglalták a vizeket egészen Bét-Baráig és a Jordánig. 25Elfogták Midián két fejedelmét is, Orebet és Zéebet. Orebet megölték Oreb szikláján, Zéebet pedig Zéeb borkádjánál. Aztán tovább üldözték Midiánt, Oreb és Zéeb fejét pedig Gedeon elé vitték, a Jordán vidékére.
8.fejezet
1Akkor Efraim férfiai ezt mondták neki: ,,Micsoda dolog ez, amit velünk tettél, hogy nem hívtál minket, amikor harcba szálltál Midián ellen?!" És hevesen veszekedni próbáltak vele. 2Ő végül ezt mondta nekik: ,,Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Hát nem jobb, amit Efraim böngészett, mint amit Abiézer szüretelt? 3Isten a ti kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet. Mit tehettem én hozzátok képest?" Miután ezeket a szavakat mondta, lecsillapodott szellemük.4Gedeon végül megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével, akik vele voltak. Fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. 5Később ezt mondta Szukkót férfiainak: ,,Kérlek titeket, adjatok a nyomdokomban járó népnek kenyeret, mert már fáradtak; Zébát és Calmunnát, Midián királyait üldözöm." 6Ám Szukkót fejedelmei így feleltek: ,,Vajon Zéba és Calmunna tenyere már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk seregednek?" 7Gedeon erre így szólt: ,,Ezért, amikor Jehova kezembe adja Zébát és Calmunnát, a puszták és a tüskés bokrok tövisével fogom csépelni testeteket!" 8Azzal felment onnan Pénuelbe, és hasonlóképpen beszélt velük is, de Pénuel férfiai ugyanúgy feleltek, mint ahogy Szukkót férfiai feleltek. 9Ezért Pénuel férfiaihoz is így szólt: ,,Amikor visszatérek békében, lerombolom ezt a tornyot!"10Zéba és Calmunna pedig Kárkorban voltak a táborukkal együtt; összesen mintegy tizenötezren maradtak kelet fiainak egész táborából, és százhúszezren voltak a kardforgató férfiak közül azok, akik elestek. 11Gedeon a sátorlakók útján ment tovább Nóbahtól és Jogbehától keletre, és lesújtott a táborra, amikor az éppen felkészületlen volt. 12Amikor Zéba és Calmunna menekülni próbált, azon nyomban üldözőbe vette őket, és el is fogta Midián két királyát, Zébát meg Calmunnát, és az egész tábort megrettentette.13Gedeon, Joás fia azután visszatért a harcból a hágón át, mely felmegy a Hereszig. 14Útközben elfogott egy ifjút Szukkót férfiai közül, és kikérdezte, az pedig leírta neki Szukkót fejedelmeinek és vénjeinek a nevét, hetvenhét férfiét. 15Azután odament Gedeon Szukkót férfiaihoz, és ezt mondta: ,,Itt van Zéba és Calmunna, akik miatt kigúnyoltatok engem, ezt mondva: »Vajon Zéba és Calmunna tenyere már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk kifáradt embereidnek?«" 16Azzal fogta a város vénjeit, és a puszták meg a tüskés bokrok tövisével megleckéztette Szukkót férfiait. 17Majd Pénuel tornyát lerombolta, a város férfiait pedig megölte.
18Ekkor ezt mondta Zébának és Calmunnának: ,,Milyenek voltak azok a férfiak, akiket megöltetek a Táboron?" Azok erre így feleltek: ,,Olyanok voltak, mint te, termetre mind olyan volt, mint a király fiai." 19Ő pedig ezt mondta: ,,Ők a fivéreim voltak, anyám fiai. Él Jehova, hogy ha életben hagytátok volna őket, most nem kellene megölnöm titeket." 20Azután mondta Jéternek, az elsőszülöttjének: ,,Kelj fel, öld meg őket!" De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; ugyanis még fiatal volt. 21Zéba és Calmunna erre így szólt: ,,Kelj fel te magad, és támadj csak ránk, mert amilyen a férfi, olyan az ő ereje." Gedeon erre felkelt, megölte Zébát és Calmunnát, majd levette a tevéik nyakán levő hold alakú díszeket.22Izrael férfiai később ezt mondták Gedeonnak: ,,Uralkodj felettünk, te, a fiad és az unokád is, hisz kimentettél minket Midián kezéből." 23Ám Gedeon ezt mondta nekik: ,,Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni felettetek. Jehova fog uralkodni felettetek." 24Azután Gedeon ezt mondta nekik: ,,De hadd kérjek tőletek valamit. Adja nekem mindenki a zsákmányából az orrkarikát." (Ugyanis amazoknak, ismáeliták lévén, arany orrkarikáik voltak.) 25Erre ők ezt mondták: ,,Neked adjuk." Majd leterítettek egy köntöst, és mindenki arra dobta az orrkarikákat a zsákmányából. 26Az arany orrkarikáknak pedig, amelyeket kért tőlük, a súlya ezerhétszáz aranysekel volt, a hold alakú díszeken, fülönfüggőkön és bíborpirosra festett gyapjúruhákon kívül, amelyek Midián királyain voltak, és a nyakláncokon kívül, amelyek a tevék nyakán voltak.27Gedeon készített belőlük egy efódot, majd kitette a városában, Ofrában; és ott egész Izrael erkölcstelenkedni kezdett azzal, úgyhogy csapdája lett az Gedeonnak és a háznépének.28Így lett leigázva Midián Izrael fiai előtt, és nem emelték fel fejüket többé. Az ország pedig nyugalomban volt negyven esztendeig Gedeon napjaiban.29Jerubbaál, Joás fia pedig elment, és otthonában lakott.30Gedeonnak hetven fia volt, akik az ő ágyékából származtak, ugyanis sok felesége volt. 31A Sikemben levő ágyasa is szült neki fiút, és Gedeon elnevezte azt Abiméleknek. 32Végül Gedeon, Joás fia meghalt jó vénségben, és eltemették Joásnak, apjának a sírhelyébe az abiezriták Ofrájában.33Miután Gedeon meghalt, Izrael fiai újra erkölcstelenkedni kezdtek a Baálokkal, és Baál-Beritet nevezték ki istenüknek. 34Izrael fiai nem emlékeztek meg Jehováról, az Istenükről, aki kiszabadította őket a körülöttük levő összes ellenségük kezéből, 35és nem cselekedtek szerető-kedvességgel Jerubbaálnak, Gedeonnak a háznépével, viszonozva mindazt a jót, amelyet ő cselekedett Izraellel.
9.fejezet
1Idővel Abimélek, Jerubbaál fia elment Sikembe anyjának a fivéreihez, és beszélt velük, valamint az egész családdal, mely az ő anyja apjának a házához tartozott, ezt mondva: 2,,Kérlek titeket, mondjátok el Sikem valamennyi földtulajdonosának a füle hallatára: »Mi jobb nektek, ha hetvenen uralkodnak felettetek, Jerubbaál valamennyi fia, vagy ha csak egy ember uralkodik felettetek? Emlékezzetek csak, én a ti csontotok és testetek vagyok.«"3Anyjának a fivérei pedig kezdték elbeszélni mindezeket a szavakat róla Sikem valamennyi földtulajdonosának a füle hallatára, úgyhogy azok szíve Abimélek felé hajlott, mert ezt mondták: ,,A testvérünk ő." 4Majd adtak neki hetven ezüstöt Baál-Berit házából, Abimélek pedig abból henyélő és arcátlan embereket bérelt fel, hogy csatlakozzanak hozzá. 5Azután elment apjának a házához Ofrába, és megölte fivéreit, Jerubbaál fiait, hetven férfit egyetlen kövön. Ám Jótám, Jerubbaál legkisebb fia életben maradt, mert elrejtőzött.6Ezután Sikem valamennyi földtulajdonosa, és Milló egész háza összegyűlt, elment, és királlyá tette Abiméleket, közel a nagy fához, az oszlophoz, mely Sikemben volt.7Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő azon nyomban elment, és megállt a Gerizim-hegy tetején, felemelte hangját, és így kiáltott hozzájuk: ,,Hallgassatok meg, Sikem földtulajdonosai, és hallgasson meg titeket is az Isten:8Egyszer a fák elmentek, hogy királyt kenjenek fel maguk fölé. Így szóltak hát az olajfához: »Légy király felettünk!« 9De az olajfa ezt mondta nekik: »Hagyjam el kövérségemet, amellyel Istent és embert dicsőítenek, és hajladozzak a többi fa fölött?« 10Akkor a fák a fügefához szóltak: »Jöjj te, légy királynő felettünk!« 11Ám a fügefa ezt mondta nekik: »Hagyjam el édes ízemet, bő termésemet, és hajladozzak a többi fa fölött?« 12Azután a szőlőnek mondták a fák: »Jöjj te, és légy királynő felettünk!« 13A szőlő azonban így felelt nekik: »Hagyjam el újboromat, mely megörvendeztet Istent és embert egyaránt, és hajladozzak a többi fa fölött?« 14Végül a fák ezt mondták a tüskebokornak: »Jöjj te, és légy király felettünk!« 15A tüskebokor erre így felelt a fáknak: »Ha most őszintén fel akartok kenni királlyá magatok fölé, akkor jöjjetek, és keressetek menedéket az én árnyékomban. De ha nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg Libanon cédrusait!«16Ha ti most őszintén és kifogástalanul cselekedtetek, hogy Abiméleket tettétek királlyá, és ha jó dolog az, amit Jerubbaállal és a háznépével tettetek, s ha úgy bántatok vele, ahogy kezének cselekedete megérdemelte, 17holott az apám értetek harcolt és kockáztatta lelkét, hogy kiszabadítson titeket Midián kezéből 18— ti pedig ma felkeltetek apám háznépe ellen, hogy megöljétek fiait, hetven férfit egyetlen kövön, és hogy Abiméleket, az ő rabszolganőjének a fiát tegyétek királlyá Sikem földtulajdonosai fölött, csak mert a ti fivéretek —, 19igen, ha őszintén és kifogástalanul cselekedtetek ma Jerubbaállal és a háznépével, akkor örvendezzetek Abiméleknek, és ő is örvendezzen nektek. 20De ha nem, jöjjön ki tűz Abimélekből, és eméssze meg Sikem földtulajdonosait és Milló házát, s jöjjön ki tűz Sikem földtulajdonosaiból meg Milló házából, és eméssze meg Abiméleket!"21Jótám ezután elmenekült, futva ment Beérbe, és ott telepedett le a fivére, Abimélek miatt.22Abimélek pedig fejedelemként uraskodott Izrael felett három éven át. 23Ekkor Isten hagyta, hogy rossz szellem alakuljon ki Abimélek és Sikem földtulajdonosai között, és Sikem földtulajdonosai csalárdul bántak Abimélekkel; 24mindez azért volt, hogy visszaháruljon rájuk a Jerubbaál hetven fiával szemben elkövetett erőszak, és hogy vérüket Abimélekre, a fivérükre hárítsa, amiért megölte őket, valamint Sikem földtulajdonosaira, amiért megerősítették a kezét, hogy megölje fivéreit. 25Sikem földtulajdonosai pedig lesbe állítottak ellene embereket a hegyek tetején, és azok mindenkit kiraboltak, aki elhaladt mellettük az úton. Idővel ezt hírül adták Abiméleknek.26Akkor Gaál, Ebed fia a testvéreivel együtt eljött, átment Sikembe, és Sikem földtulajdonosai kezdtek megbízni benne. 27Kimentek a mezőre, ahogy szoktak, szüretelték szőlőjüket, ki is taposták, és örömünnepet tartottak, azután bementek istenük házába, ettek, ittak és átkozták Abiméleket. 28Gaál, Ebed fia pedig így szólt: ,,Kicsoda Abimélek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljuk őt? Hát nem Jerubbaál fia, és Zebul vajon nem az ő megbízottja? Szolgáljátok ti Sikem apjának, Hámornak az embereit, de mi miért szolgálnánk őt? 29Csak volna az én kezemben ez a nép! Akkor bizony eltávolítanám Abiméleket!" Abiméleknek pedig ezt mondta: ,,Sokasítsd meg seregedet, és gyere ki!"30Zebul, a város fejedelme meghallotta Gaálnak, Ebed fiának a szavait, és haragra gerjedt. 31Fortélyos módon követeket küldött Abimélekhez, ezt üzenve: ,,Íme, Gaál, Ebed fia és a fivérei eljöttek Sikembe, és összecsődítik a várost ellened. 32Most azért kelj fel éjjel, te és a veled levő nép, és állj lesben a mezőn. 33És reggel, amint a nap felragyog, kelj fel jó korán, és támadd meg a várost, és amikor ő meg a népe kivonul ellened, tégy vele, amint a kezed bírja."34Fel is kelt Abimélek és az egész vele levő nép éjjel, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35Később Gaál, Ebed fia kiment, és megállt a városkapu bejáratánál. Akkor Abimélek és a vele levő nép felkelt a lesből. 36Amikor Gaál meglátta a népet, azon nyomban ezt mondta Zebulnak: ,,Nézd! Emberek jönnek le a hegyek tetejéről." Zebul azonban ezt mondta neki: ,,A hegyek árnyékát nézed férfiaknak."37Gaál később újra szólt, és ezt mondta: ,,Nézd! Emberek jönnek le az ország közepéből, és egy csapat jön Meonenim nagy fájának az útján." 38Zebul erre ezt mondta neki: ,,Hol is vannak hát a szavak, melyeket kiejtettél a szádon: »Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljuk őt?« Nem ez az a nép, amelyet te megvetettél? Most pedig menj csak ki, és harcolj ellenük!"39Gaál kivonult tehát Sikem földtulajdonosainak az élén, és harcba szállt Abimélek ellen. 40Abimélek üldözőbe vette, ő pedig menekült előle. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig.41Abimélek továbbra is Arumában lakott, Zebul pedig elűzte Gaált meg a fivéreit, hogy ne lakjanak Sikemben. 42Másnap a nép kiment a mezőre, és ezt elmondták Abiméleknek. 43Erre az vette a népét, felosztotta három csapatra, és lesbe álltak a mezőn. Figyelt, és amikor a nép kijött a városból, ő felkelt ellenük, és levágta őket. 44Abimélek meg a vele levő csapatok megtámadták a városkapu bejáratát, hogy megvethessék ott a lábukat, két csapat pedig megtámadta mindazokat, akik a mezőn voltak, és levágták őket. 45Abimélek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet megölte, utána pedig lerombolta a várost, és beszórta sóval.46Amikor ezt meghallotta Sikem tornyának valamennyi földtulajdonosa, rögvest El-Berit házának boltíves rejtekébe mentek. 47Hírül vitték Abiméleknek, hogy Sikem tornyának minden földtulajdonosa összegyűlt. 48Abimélek erre felment a Calmón-hegyre, ő és az egész nép, mely vele volt. Abimélek fejszét vett a kezébe, levágott egy faágat, fölemelte, a vállára vette, és ezt mondta a vele levő népnek: ,,Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így!" 49Erre az egész népből mindenki vágott magának egy ágat, és követték Abiméleket. Aztán a boltíves rejtekhely köré rakták azokat, és rájuk gyújtották a rejtekhelyet, úgyhogy Sikem tornyának összes embere is meghalt, mintegy ezer férfi és nő.50Abimélek azután elment Tébecbe, táborba szállt Tébec ellen, és elfoglalta. 51Mivel volt a város közepén egy erős torony, oda menekült minden férfi, nő és a város összes földtulajdonosa, azután magukra zárták, és felmásztak a torony tetejére. 52Abimélek eljutott a toronyig, harcba szállt ellene, és felment közel a torony bejáratához, hogy felégesse tűzzel. 53Ekkor egy nő egy felső malomkövet hajított Abimélek fejére, és bezúzta a koponyáját. 54Az gyorsan hívta fegyverhordozó szolgáját, és ezt mondta neki: ,,Vond ki kardodat, és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: »Egy nő ölte meg.«" Szolgája azon nyomban keresztülszúrta, úgyhogy az meghalt.55Amikor Izrael férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, ki-ki visszatért a maga helyére. 56Így fizette vissza Isten Abimélek gonoszságát, melyet az apjával szemben követett el, amikor megölte hetven fivérét. 57És Isten Sikem férfiainak is visszafordította minden gonoszságát a saját fejükre, hogy beteljesüljön rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának az átka.
10.fejezet
1Abimélek után következett Izrael megmentésére Tóla, Puának, Dodó fiának a fia, egy Issakárból való férfi, aki Sámirban lakott, Efraim hegyvidékén. 2Huszonhárom éven át volt Izrael bírája, azután meghalt, és eltemették Sámirban.3Őutána következett a gileádi Jáir, és huszonkét évig volt Izrael bírája. 4Neki harminc fia született, akik harminc szamáron jártak, és harminc városuk volt. Ezeket Havvót-Jáirnak nevezik mind a mai napig; ezek Gileád földjén vannak. 5Azután Jáir meghalt, és eltemették Kámonban.6De Izrael fiai újra azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, és szolgálták a Baálokat, az Astóret-képmásokat, Szíria isteneit, Szidón isteneit, Moáb isteneit, Ammon fiainak az isteneit és a filiszteusok isteneit. Elhagyták Jehovát, és nem szolgálták őt. 7Ekkor Jehova haragra gerjedt Izrael ellen, és a filiszteusoknak meg Ammon fiainak a kezébe adta őket. 8Azok pedig összetörték és keményen sanyargatták Izrael fiait abban az évben — sőt tizennyolc éven át —, Izrael minden fiát, aki a Jordán túloldalán lakott, az amoriták földjén, ami Gileádban van. 9És Ammon fiai átkeltek a Jordánon, hogy még Júda, Benjámin és Efraim háza ellen is harcoljanak; és Izrael nagyon szorongattatott. 10Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani segítségért, és így szóltak: ,,Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baálokat szolgáljuk."11Jehova akkor ezt mondta Izrael fiainak: ,,Amikor elnyomtak titeket az egyiptomiak, az amoriták, Ammon fiai, a filiszteusok, 12a szidóniak, Amálek vagy Midián, és ti hozzám kiáltottatok, hát nem szabadítottalak ki titeket a kezükből? 13Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket kezdtetek szolgálni. Ezért nem szabadítalak meg titeket többé. 14Menjetek, és kiáltsatok csak segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok! Szabadítsanak meg titeket azok nyomorúságotok idején." 15Ám Izrael fiai ezt mondták Jehovának: ,,Vétkeztünk. Tégy velünk, ahogy jónak látszik a szemedben. Csak kérünk, szabadíts meg minket e mai napon!" 16És kezdték eltávolítani maguk közül az idegen isteneket, és Jehovát szolgálták, úgyhogy ő lelkében nyugtalanná vált Izrael nyomorúsága miatt.17Idővel Ammon fiai összegyűltek, és tábort vertek Gileádban. Izrael fiai is összegyűltek, és tábort vertek Micpában. 18Gileád népe és fejedelmei ezt mondogatták egymás között: ,,Ki az a férfi, aki vezeti majd a harcot Ammon fiai ellen? Legyen ő a feje Gileád minden lakójának."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bírák könyve |
|
|
|
|
|
Offline
