|
2016-03-08 20:25:31, kedd
|
| |
| |
Bírák könyvének 16fejezetétől-21-ig terjedő fejezetei
Link
1Egyszer Sámson elment Gázába, ott meglátott egy prostituált nőt, és bement hozzá. 2Hírül vitték ezt a gázaiaknak, így szólva: ,,Idejött Sámson!" Ők pedig körülvették, és lesben állva vártak rá egész éjjel a városkapuban. Egész éjjel csendben voltak, mondván: ,,Ahogy felvirrad a reggel, megöljük."3Sámson éjfélig pihent, éjfélkor viszont felkelt, megragadta a városkapu ajtajait és a két segédoszlopot, kiszedte azokat a retesszel együtt, a vállára vette, és felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.4Azután történt, hogy Sórek völgyében beleszeretett egy nőbe, akinek a neve Delila volt. 5A filiszteusok szövetséges fejedelmei feljöttek Delilához, és ezt mondták neki: ,,Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik nagy ereje, hogyan győzhetjük le, kötözhetjük meg és kerekedhetünk fölébe, és mi mindannyian adunk neked ezeregyszáz ezüstöt."6Delila később így szólt Sámsonhoz: ,,Kérlek, mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel lehet téged megkötözni, hogy föléd kerekedjenek?" 7Sámson erre így felelt neki: ,,Ha hét, még nedves ínnal megkötöznek, amiket még nem szárítottak ki, akkor legyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember." 8A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig felhoztak neki hét, még nedves ínt, amit még nem szárítottak ki. Később megkötözte őt azokkal. 9A lesben állók az asszony belső szobájában voltak, az pedig így szólt hozzá: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Erre ő kettészakította az inakat, mint ahogy széttépik a sodrott kócmadzagot, ha az a tűz szagát érzi. Így aztán nem tudódott ki, miben volt az ereje.10Delila később ezt mondta Sámsonnak: ,,Nézd, tréfát űztél belőlem, és hazudtál nekem. De most kérlek, mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged." 11Erre ő ezt mondta neki: ,,Ha jó szorosan megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még nem dolgoztak, akkor legyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember." 12Vett hát Delila új köteleket, megkötözte velük, és ezt mondta neki: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Mindeközben a lesben állók a belső szobában voltak. Ekkor Sámson letépte a köteleket a karjairól, mint a fonalat.13Delila ezután ezt mondta Sámsonnak: ,,Eddig tréfát űztél belőlem, és hazudtál nekem. Mondd meg hát, mivel lehet megkötözni téged!" Akkor ezt mondta neki: ,,Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát láncfonállal." 14Az pedig szegekkel rögzítette is, majd ezt mondta neki: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Az pedig felébredt álmából, és kihúzta a zubolyszeget és a láncfonalat.
15Az asszony ekkor ezt mondta neki: ,,Hogy merészeled azt mondani: »Szeretlek«, amikor a szíved nincs velem? Már háromszor űztél belőlem tréfát, és nem mondtad meg, miben rejlik nagy erőd." 16És mivel minduntalan zaklatta szavaival, és unszolta, halálosan belefáradt a lelke. 17Végül kitárta előtte egész szívét, így szólva: ,,Borotva sosem érte fejemet, mert Isten nazireusa vagyok anyám méhétől fogva. Ha megborotváltatnám, erőm is eltávozna tőlem, és akkor valóban elgyengülnék, és olyan volnék, mint bárki más."18Amikor Delila látta, hogy az kitárta neki egész szívét, azon nyomban elküldött a filiszteusok szövetséges fejedelmeiért, hívatta őket, ezt üzenve: ,,Jöjjetek, mert most kitárta nekem egész szívét!" A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig feljöttek hozzá, hogy elhozzák kezükben a pénzt. 19Elaltatta őt a térdein, majd hívott egy férfit, leborotváltatta Sámson fejének hét hajfonatát, majd kezdett fölébe kerekedni, annak ereje pedig lassan eltávozott tőle. 20Ekkor ezt mondta: ,,Rajtad a filiszteusok, Sámson!" Erre ő felébredt álmából, és ezt mondta: ,,Kimegyek, mint máskor is, megrázom magam, és kiszabadulok." Nem tudta ugyanis, hogy Jehova eltávozott tőle. 21A filiszteusok pedig megragadták, kiszúrták a szemét, majd levitték Gázába, két rézbilincset raktak rá, és a börtönben kellett őrölnie. 22Időközben a haja kezdett dúsan növekedni, miután lenyírták.
23A filiszteusok szövetséges fejedelmei pedig összejöttek, hogy nagy áldozatot mutassanak be Dágonnak, az istenüknek, és örvendezzenek, s ezt mondogatták: ,,Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket!" 24Amikor az emberek meglátták, dicsőítették istenüket, ,,mert — ahogy mondták — kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, földünk feldúlóját, aki sokakat levágott közülünk".25És mivel felvidult a szívük, kezdték mondogatni: ,,Hívjátok Sámsont, hadd szórakoztasson minket!" Előhozták hát Sámsont a börtönből, hogy mulattassa őket, és az oszlopok közé állították. 26Sámson akkor így szólt a fiúhoz, aki kézen fogva vezette: ,,Hadd érintsem meg az oszlopokat, amelyeken a ház szilárdan nyugszik, és hadd támaszkodjam nekik." 27(Ekkor a ház tele volt férfiakkal, nőkkel, és a filiszteusok szövetséges fejedelmei is mind ott voltak. A tetőn mintegy háromezer férfi és nő volt, akik nézték, ahogy Sámson mulattatta őket.)28Sámson ekkor Jehovához kiáltott, így szólva: ,,Legfőbb Úr, Jehova, kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg még ez egyszer, ó, igaz Isten, engedd, hogy elégtétellel bosszút álljak a filiszteusokon a két szemem egyikéért!"29Ekkor Sámson nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyeken a ház szilárdan nyugodott, és megragadta azokat, egyiket a jobb kezével, másikat pedig a bal kezével. 30És így szólt Sámson: ,,Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal együtt!" Majd nekifeszült erővel, és a ház rádőlt a szövetséges fejedelmekre, és az egész népre, mely benne volt, úgyhogy többet ölt meg a halálával, mint amennyit megölt életében.31Később lementek fivérei és apjának egész háznépe; felemelték, elvitték, és eltemették Córa és Estáol között, az apjának, Manoahnak a sírhelyébe. Húsz évig volt Izrael bírája.
17.fejezet
1Volt egy ember Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak. 2Ez azt mondta egyszer az anyjának: ,,Az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot is mondtál, amit pedig a fülem hallatára mondtál, íme, az ezüst itt van nálam. Én vettem el." Az anyja erre ezt mondta: ,,Jehova áldja meg a fiamat!" 3Ő visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, az anyja pedig így szólt: ,,Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni a kezemből a fiamért, hogy készítsenek egy faragott képmást és egy öntött szobrot; és most visszaadom neked."4Ő tehát visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, és az anyja fogott kétszáz ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott képmást és egy öntött szobrot, amelyek aztán Mika házába kerültek. 5Ennek a Mikának volt egy isteneknek szentelt háza. Készített egy efódot és terafimot, és megtöltötte egyik fiának a kezét hatalommal, hogy papként szolgáljon neki. 6Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében.7Volt Júda családjából egy lévita ifjú, aki a júdai Betlehemből való volt, és ott is lakott egy ideig. 8Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy egy ideig ott lakjon, ahol helyet talál. Útja során végül elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika házához. 9Mika megkérdezte tőle: ,,Honnan jössz?" Mire ő így felelt: ,,Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és azért vagyok úton, hogy majd ott lakjam egy ideig, ahol helyet találok." 10Mika erre ezt mondta neki: ,,Lakj nálam, és szolgálj nekem atyaként és papként, én pedig tíz ezüstöt adok neked évenként, valamint a szokásos ruházatot és ellátást." Erre a lévita bement. 11A lévita tehát beleegyezett, hogy ennél a férfinál lakjon, és olyan lett neki az ifjú, mintha a fia volna. 12Mika pedig megtöltötte a lévita kezét hatalommal, hogy az ifjú papként szolgáljon neki, és Mika házában maradjon. 13Mika ezért ezt mondta: ,,Most már tudom, hogy Jehova jót fog velem tenni, mert a lévita a papom lett."
18.fejezet
1Azokban a napokban nem volt király Izraelben. És azokban a napokban Dán törzse örökséget keresett magának, hogy ott lakjon, mert addig a napig nem jutott nekik örökség Izrael törzsei között.2Végül Dán fiai elküldtek családjukból öt férfit, közülük való férfiakat, vitéz férfiakat Córából és Estáolból, hogy kémleljék ki és derítsék fel a földet. Ezt mondták nekik: ,,Menjetek, derítsétek fel a földet." Idővel eljutottak Efraim hegyvidékére, Mika házáig, és ott töltötték az éjszakát. 3Míg Mika házának a közelében tartózkodtak, felismerték a fiatal lévita hangját, így hát betértek oda, és megkérdezték tőle: ,,Ki hozott ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van erre?" 4Ő így felelt nekik: ,,Így és így tett velem Mika, hogy felfogadjon, és papként szolgáljak neki." 5Erre ezt mondták neki: ,,Kérünk téged, kérdezd meg Istent, hogy megtudjuk, sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk." 6A pap pedig ezt mondta nekik: ,,Menjetek el békével. Jehova előtt van az utatok, amelyre mentek."
7Azután az öt férfi továbbment, elérkezett Laisba, és látták, hogy a benne levő nép mily magabiztosan él a szidóniak szokása szerint, csendességben és gyanútlanul, és nincs elnyomó hódító, aki bármit is háborgatna azon a földön. Ugyanis messze vannak a szidóniaktól, és nincs semmi dolguk az emberekkel.8Végül megérkeztek testvéreikhez Córába és Estáolba, és testvéreik megkérdezték tőlük: ,,Mit végeztetek?" 9Erre ők így feleltek: ,,Keljetek fel, menjünk fel ellenük, mert láttuk a földet, és bizony az nagyon jó. Tétováztok, de ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek a földet. 10Ha elmentek, gyanútlan néphez mentek, a földjük igen nagy; hisz Isten a kezetekbe adta azt, olyan helyet, ahol semmiben sincs hiány, ami csak a földön van."11Akkor Dán fiainak a családjából hatszáz, harcra felfegyverzett férfi elindult onnan, Córából és Estáolból. 12Útnak indultak felfelé, majd letáboroztak Kirját-Jeárimnál, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Mahane-Dánnak mind a mai napig. Ez nyugatra van Kirját-Jeárimtól. 13Azután onnan továbbmentek Efraim hegyvidékére, és eljutottak Mika házáig.14Ekkor az öt férfi, aki elment kikémlelni Lais földjét, ezt mondta fivéreinek: ,,Tudtátok, hogy ezekben a házakban van egy efód, terafim, faragott képmás és egy öntött szobor? Gondoljátok meg, mit kell tennetek." 15Betértek hát oda, és elmentek a Mika házánál levő ifjú lévita házához, és a hogyléte felől kezdték kérdezgetni. 16Mindeközben a hatszáz, harcra fölfegyverzett férfi, akik Dán fiai közül valók voltak, ott álltak a kapubejárónál. 17Az öt férfi, aki elment kikémlelni a földet, ekkor felment, hogy bemenjenek és elvigyék a faragott képmást, efódot, terafimot és öntött szobrot. (A pap pedig ott állt a kapubejárónál a hatszáz, harcra fölfegyverzett férfival.) 18Ezek tehát bementek Mika házába, és elvették a faragott képmást, efódot, terafimot és öntött szobrot. A pap ekkor megkérdezte tőlük: ,,Mit csináltok?" 19Mire ők így feleltek: ,,Hallgass! Tedd a kezedet a szádra, és gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk. Mi jobb, ha egyetlen ember házának maradsz a papja, vagy ha Izrael egyik törzsének és családjának leszel a papja?" 20Ez kedvére való volt a pap szívének, így hát fogta az efódot, terafimot, faragott képmást, és a nép közé állt.
21Azután megfordultak, útnak indultak, maguk elé véve a kicsinyeket, a jószágot és az értékes dolgokat. 22Már eltávolodtak valamennyire Mika házától, amikor összegyűltek a férfiak, akik a Mika házához közeli házakban voltak, és megpróbálták utolérni Dán fiait. 23Amikor Dán fiai után kiáltottak, azok arccal feléjük fordultak, és megkérdezték Mikától: ,,Mi van veled, hogy összehívtad ezt a népet?" 24Erre ő ezt mondta: ,,Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem, és a papot is, és elmentek; mi marad hát nekem?! Hogy kérdezhetitek hát tőlem: »Mi van veled?«" 25Dán fiai erre ezt mondták neki: ,,Ne halljuk közelebbről a hangodat, nehogy ezek a megkeseredett lelkű férfiak rátok támadjanak, és elveszítsd a magad lelkét, és háznéped lelkét is!" 26Dán fiai ezzel továbbmentek; Mika pedig látta, hogy azok erősebbek nála, így hát megfordult, és visszatért házába.27Ők pedig elvitték, amit Mika készített, és a papot, aki az övé volt, és mentek tovább Laisba a nyugodt és gyanútlan nép ellen. Kardélre hányták őket, a várost pedig felégették tűzzel. 28Nem volt szabadító, ugyanis messze volt Szidóntól, és semmi dolguk nem volt az emberekkel. Ez a Bét-Rehobhoz tartozó völgyben történt. Majd felépítették a várost, és letelepedtek benne. 29Elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak a nevéről, aki Izraelnek született. Először azonban Lais volt a város neve. 30Dán fiai azután felállították maguknak a faragott képmást, és Jonatán, Gersomnak, Mózes fiának a fia, ő és a fiai lettek Dán törzsének a papjai egészen addig a napig, amíg száműzetésbe nem vitték az országot. 31Megtartották tehát a faragott képmást, amelyet Mika készített, felállították maguknak, és ott volt az mindaddig, míg az igaz Isten háza Silóban volt.
19.fejezet
1Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Élt akkor egy lévita, aki egy ideig Efraim hegyvidékének legtávolabbi részén lakott. Idővel feleségül vett egy ágyast a júdai Betlehemből, 2ámde ágyasa paráznaságot követett el vele szemben, végül pedig otthagyta őt, és elment apja házába, a júdai Betlehembe, és ott is maradt négy teljes hónapig. 3Ekkor a férje felkelt, és utánament, hogy beszéljen vele vigasztalóan, és visszahozza. Vele volt szolgája, és egy pár szamár is. Az asszony pedig bevitte apjának a házába, és amikor a fiatalasszony apja meglátta őt, rögtön megörült, hogy találkozhat vele. 4Marasztalta az apósa, a fiatalasszony apja, így hát ott maradt nála három napra; ettek, ittak, és ott maradt éjszakára.5A negyedik napon pedig, amikor kora reggel felkeltek, ahogy szoktak, a férfi indulni készült, de a fiatalasszony apja ezt mondta vejének: ,,Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, és utána mehettek." 6Leültek hát, s mindketten együtt ettek és ittak. Azután a fiatalasszony apja ezt mondta a férfinak: ,,Kérlek, gyere, maradj éjszakára, és vidítsd fel szívedet." 7Amikor a férfi felkelt, hogy elmenjen, apósa unszolta, úgyhogy megint ott maradt éjszakára.8Amikor az ötödik napon felkelt kora reggel, hogy elmenjen, a fiatalasszony apja ezt mondta: ,,Kérlek, erősítsd meg szívedet." És késlekedtek, egészen addig, míg hanyatlani nem kezdett a nap. Mindketten csak ettek. 9A férfi ekkor felkelt, hogy elinduljon, ő, az ágyasa és a szolgája, de az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: ,,Nézd csak, a nap már hanyatlóban van, estefelé jár. Kérlek titeket, maradjatok éjszakára. Lám, a nap már nyugszik lefelé. Maradj itt éjszakára, és vidítsd fel szívedet. Majd holnap keljetek útra korán, és menj sátradba." 10Ám a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem felkelt, útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig ment. Egy pár fölnyergelt szamárcsődör volt vele, az ágyasa és a szolgája.11Amikor Jebusz közelében voltak, és a nap már igencsak hanyatlott, a szolga így szólt urához: ,,Jöjj, térjünk be a jebuszitáknak ebbe a városába, és maradjunk itt éjszakára." 12Ura azonban ezt mondta neki: ,,Ne térjünk be idegenek városába, akik nem tartoznak Izrael fiaihoz. Folytassuk utunkat egészen Gibeáig." 13Majd ezt mondta szolgájának: ,,Gyere, menjünk e helyek egyikére, és töltsük az éjszakát vagy Gibeában, vagy Rámában." 14Így hát továbbmentek, folytatták útjukat, és a nap a Benjáminhoz tartozó Gibea mellett nyugodott le fölöttük.15Letértek hát ott, hogy bemenjenek és Gibeában töltsék az éjszakát. Bementek, leültek a város közterén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára. 16Végül íme, este egy öregember jött a munkából a szántóföldről. Ez az ember Efraim hegyvidékéről való volt, és egy ideig Gibeában lakott, de azon a helyen egyébként Benjámin leszármazottai laktak. 17Amikor felemelte szemét, meglátta a férfit, az utazót, a város közterén. Az öregember megkérdezte tőle: ,,Hova mész, és honnan jössz?" 18Mire az ezt mondta neki: ,,A júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének legtávolabbi részébe megyünk. Onnan való vagyok, de elmentem a júdai Betlehembe. A saját házamba tartok, de most senki sincs, aki befogadjon a házába. 19Van nálam szalma és takarmány is szamárcsődöreinknek, kenyerem meg borom is van magamnak és a te rabszolganődnek, valamint a te szolgáddal levő szolgának. Semminek sem vagyunk híján." 20Ám az öregember ezt mondta: ,,Béke legyen veled! Hagyd csak rám, ha valamiben hiányt szenvedsz. Csak ne töltsd az éjszakát a köztéren." 21Azzal bevitte őt a házába, és abrakot adott a szamaraknak. Majd megmosták lábukat, és ettek, ittak.22Mikor épp szívüket vidították, íme, a város férfiai, semmirekellő emberek, körülvették a házat, egymást taszigálva az ajtónak, és egyre csak ezt mondták az öregembernek, a ház urának: ,,Hozd ki azt a férfit, aki bement a házadba, hadd háljunk vele." 23Ekkor a ház ura kiment hozzájuk, és ezt mondta nekik: ,,Ne, testvéreim, kérlek titeket, ne kövessetek el semmi rosszat, hisz ez az ember az én házamba jött. Ne cselekedjetek ilyen gyalázatos ostobaságot. 24Itt van szűz leányom, és annak a férfinak az ágyasa. Kérlek titeket, hadd hozzam ki őket nektek, erőszakoljátok meg őket, és tegyétek velük, ami jónak tetszik szemetekben. De ezzel a férfival ne cselekedjetek ilyen gyalázatos ostobaságot!"25De az emberek nem akartak hallgatni rá. Így hát a férfi fogta ágyasát, és kivitte hozzájuk; azok pedig vele háltak, bántalmazták egész éjjel mind reggelig, majd hajnalhasadtakor elbocsátották. 26Akkor jött meg az asszony, mikor már kezdett hajnalodni, és lerogyott az ember házának bejáratánál, ahol az ura volt, s ott volt virradatig. 27Később az ura felkelt reggel, kinyitotta a ház ajtaját, kiment, hogy útra keljen, s íme, az asszony, az ágyasa ott hevert a ház bejáratánál, keze a küszöbön. 28Így szólt hozzá: ,,Kelj fel, és menjünk." De nem volt felelet. Ekkor a férfi feltette a szamárra, útra kelt, és hazament.29Majd bement a házába, vette az ölőkést, fogta az ágyasát, és szétvagdalta a csontjainál tizenkét darabra, és szétküldte Izrael minden területére. 30Aki csak látta, ezt mondta: ,,Soha nem történt ilyesmi, és nem is láttunk ilyet attól a naptól fogva, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Fordítsátok erre szíveteket, tanácskozzatok, és beszéljetek erről."
20.fejezet
1Erre Izrael fiai mind kivonultak, és a közösség összegyűlt egy emberként, Dántól fogva Beér-Sebáig, Gileád földjével együtt Jehova elé, Micpába. 2 Izrael egész népének és az összes törzsnek a főemberei elfoglalták helyüket az igaz Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, kardforgató férfi.3És Benjámin fiai meghallották, hogy Izrael fiai felmentek Micpába.Ekkor Izrael fiai ezt mondták: ,,Beszéljetek! Hogyan történt ez a gonoszság?" 4Erre a lévita férfi, a megölt asszonynak a férje így felelt: ,,A Benjáminhoz tartozó Gibeába érkeztem én és az ágyasom, hogy ott töltsük az éjszakát. 5Gibea földtulajdonosai pedig fölkeltek ellenem, és körülvették miattam a házat éjjel. Engem akartak megölni, de aztán az ágyasomat erőszakolták meg úgy, hogy az végül belehalt. 6Ezért fogtam ágyasomat, feldaraboltam, és elküldtem Izrael örökségének minden földjére, mert gátlástalanul viselkedtek, és gyalázatos ostobaságot követtek el Izraelben. 7Íme, Izrael fiai mindnyájan, szóljatok hozzá és tartsatok tanácsot itt."8Erre az egész nép felkelt egy emberként, és ezt mondta: ,,Egyikünk sem fog sátrába menni, és egyikünk sem tér vissza házába! 9A következőket fogjuk tenni Gibeával: Menjünk fel ellene sorsvetés által. 10Vegyünk tíz embert száz közül Izrael minden törzséből, százat ezerből, és ezret tízezerből, hogy szerezzenek ellátást a népnek, hogy az cselekedjen, és felmenjen Benjámin Gibeája ellen, mindazért a gyalázatos ostobaságért, amit Izraelben elkövettek." 11Így hát összegyülekezett Izrael minden férfia a város ellen egy emberként, szövetségesekként.12És Izrael törzsei embereket küldtek Benjámin törzsének minden tagjához, ezt üzenve: ,,Micsoda gonoszság az, ami köztetek történt? 13Most pedig adjátok ki az embereket, azokat a semmirekellő embereket, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és tisztítsuk ki a gonoszságot Izraelből!" De Benjámin fiai nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak a szavára.14Benjámin fiai ekkor összegyűltek a városokból Gibeába, hogy csatába szálljanak Izrael fiaival. 15Így hát Benjámin fiai közül huszonhatezer kardforgató férfit soroztak be aznap a városokból — Gibea lakosain kívül —, akik közül hétszáz válogatott férfit soroztak be. 16Ebből az egész népből hétszáz válogatott férfi balkezes volt. Mindannyian hajszálpontosan céloztak a parittyával, nem hibáztak.17Izrael fiait is besorozták Benjáminon kívül, négyszázezer kardforgató férfit. Mindegyikük harcedzett férfi volt. 18Azután felkeltek, és felmentek Bételbe, hogy megkérdezzék Istent. Izrael fiai ekkor ezt kérdezték: ,,Ki menjen fel elöl a csatában Benjámin fiai ellen?" Jehova erre ezt mondta: ,,Júda legyen elöl."19Azután Izrael fiai fölkeltek reggel, és tábort vertek Gibea ellen.20Kivonultak Izrael emberei, hogy harcoljanak Benjámin ellen, és Izrael emberei csatarendbe álltak ellenük Gibeánál. 21Benjámin fiai pedig kijöttek Gibeából, és földre terítettek aznap huszonkétezer izraeli embert. 22Ám a nép, Izrael emberei bátraknak bizonyultak, és ismét csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon felsorakoztak. 23Akkor fölmentek Izrael fiai, és sírtak Jehova előtt egészen estig, és megkérdezték Jehovát: ,,Elmenjek megint harcolni a fivérem, Benjámin fiai ellen?" Jehova erre ezt mondta: ,,Menj fel ellene!"24Másnap Izrael fiai közeledtek Benjámin fiaihoz, 25Benjámin pedig kijött eléjük másnap Gibeából, és földre terített még tizennyolcezer embert Izrael fiai közül, akik mindannyian kardforgató férfiak voltak. 26Ekkor felmentek Izrael fiai mindnyájan, az egész nép elment Bételbe, sírtak, ott ültek Jehova előtt, és böjtöltek azon a napon egészen estig, és égő felajánlásokat meg közösségi felajánlásokat mutattak be Jehova előtt. 27Azután Izrael fiai megkérdezték Jehovát, mivel ott volt az igaz Isten szövetségének ládája azokban a napokban. 28Ekkor Fineás, Eleázárnak, Áron fiának a fia, aki azokban a napokban ott állt előtte, megkérdezte: ,,Kimenjek újra harcolni a fivérem, Benjámin fiai ellen, vagy hagyjam abba?" Jehova erre ezt mondta: ,,Menj fel, mert holnap a kezedbe adom őt." 29Majd Izrael lesbe állított embereket Gibea ellen körös-körül.30Izrael fiai felmentek hát Benjámin fiai ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibea ellen ugyanúgy, mint máskor. 31Amikor Benjámin fiai kimentek a nép elé, az elcsalta őket a várostól. Ekkor, ahogy korábban is, elkezdték vágni a népet, és halálosan megsebeztek néhány embert az országutakon — amelyek egyike Bételbe, a másik pedig Gibeába megy fel —, a mezőn, mintegy harminc embert Izraelből. 32Benjámin fiai ezt mondták: ,,Vereséget szenvednek előttünk, ugyanúgy, mint először!" Izrael fiai pedig ezt mondták: ,,Meneküljünk, és csaljuk el őket a várostól az országutakra!" 33És Izrael minden embere felkelt helyéről, és felsorakozott Baál-Támárnál, miközben akik lesben álltak Izraelből, támadást indítottak a helyükről Gibea közelében. 34Így egész Izraelből tízezer válogatott férfi jött Gibea elé, és a harc heves volt. Benjámin fiai nem ismerték fel, hogy veszedelem fenyegeti őket.35Jehova tehát megverte Benjámint Izrael előtt, úgyhogy Izrael fiai aznap huszonötezer-egyszáz férfit pusztítottak el Benjáminból, akik mind kardforgató férfiak voltak.36Ám Benjámin fiai azt hitték, hogy Izrael férfiai vereséget szenvedtek, amikor azok teret adtak Benjáminnak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibea ellen. 37A lesben állók gyorsan cselekedtek, és megtámadták Gibeát. Majd a lesben állók szétszóródtak, és kardélre hányták az egész várost.38Izrael emberei megegyeztek a lesben állókkal, hogy azok majd füstjelet bocsátanak fel a városból.39Amikor Izrael fiai megfordultak a csatában, Benjámin vágni kezdte őket, és halálosan megsebzett mintegy harminc embert Izrael emberei közül, mert azt mondták: ,,Bizony vereséget fognak szenvedni, mint az első csatában!" 40És ekkor a füstjel kezdett felszállni a városból füstoszlopként. Amikor Benjámin hátratekintett, íme, az egész városból láng csapott az ég felé. 41Majd Izrael emberei megfordultak, Benjámin emberei pedig megrettentek, mert már látták, hogy utolérte őket a szerencsétlenség. 42Ezért a puszta irányába fordultak Izrael emberei előtt, de a harc utolérte őket, miközben a városból kijövő emberek pusztították őket maguk körül. 43Körbevették Benjámint, és űzték őt, pihenést sem hagyva neki. Letiporták őt közvetlenül Gibea előtt, napkelet felé. 44Végül elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember; mind vitéz férfi volt.
45Azok tehát megfordultak, és a pusztába menekültek, Rimmon sziklájához. Közülük ötezer embert szedtek össze és öltek meg az országutakon, és egészen Gidomig követték őket szorosan a nyomukban járva, és levágtak közülük még kétezer embert. 46Azon a napon összesen huszonötezer kardforgató férfi esett el Benjámin közül; mind vitéz férfi volt. 47De hatszáz ember megfordult, és elmenekült a pusztába, Rimmon sziklájára, és négy hónapig ott maradtak Rimmon szikláján.48Izrael férfiai pedig visszatértek Benjámin fiai ellen, és kardélre hányták a városban levőket, az emberektől kezdve a háziállatokig mindent, amit csak találtak. És az összes várost is, amit találtak, lángba borították.
Bírák 1:21. utolsó fejezete
1Ekkor Izrael férfiai megesküdtek Micpában így szólva: ,,Közülünk egyetlen ember sem adja lányát Benjáminnak feleségül!" 2A nép pedig elment Bételbe, ott ült az igaz Isten előtt egészen estig, és fennhangon sírt, nagy sírással. 3Ezt mondogatták: ,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Miért történt ez Izraelben, hogy ma egy törzs hiányzik Izraelből?" 4Másnap pedig a nép felkelt korán, épített ott egy oltárt, és égő felajánlásokat meg közösségi felajánlásokat mutatott be.5És Izrael fiai ezt mondták: ,,Ki nem jött fel Izrael valamennyi törzse közül a gyülekezetbe Jehovához? Hisz nagy esküt tettünk afelől, aki nem jött fel Jehovához Micpába, ezt mondva: »Halállal lakoljon!«" 6És Izrael fiai sajnálni kezdték Benjámint, a fivérüket, így hát ezt mondták: ,,Ma kivágattatott egy törzs Izraelből. 7Mit tegyünk a feleségek dolgában azokkal, akik megmaradtak? Hisz mi megesküdtünk Jehovára, hogy nem adunk nekik feleségül egyet sem lányaink közül."
8Majd ezt kérdezték: ,,Melyik nem jött fel Izrael törzsei közül Jehovához Micpába?" És íme, Jábes-Gileádból nem jött senki sem a táborba, a gyülekezetbe. 9Amikor a népet megszámlálták, lám, Jábes-Gileád lakosai közül egyetlen férfi sem volt ott. 10Így hát a közösség odaküldött a legvitézebb férfiak közül tizenkétezret, akiknek megparancsolták: ,,Menjetek, és hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakosait, a nőket és a kicsinyeket is. 11A következőképpen tegyetek: Minden férfit, és a nők közül mindenkit, aki már hált férfival, adjatok pusztulásra!" 12De találtak Jábes-Gileád lakosai között négyszáz leányt, szüzeket, akiknek még nem volt kapcsolatuk férfival, nem háltak férfival. Elhozták hát őket a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén van.13Ekkor az egész közösség követeket küldött, és üzent Benjámin fiainak, akik Rimmon szikláján voltak, és békét ajánlottak nekik. 14Így hát Benjámin visszatért abban az időben. Azután nekik adták azokat a nőket, akiket életben hagytak a jábes-gileádi nők közül, de nem találtak nekik eleget. 15És a nép sajnálkozott Benjámin miatt, hogy Jehova rést ütött Izrael törzsei között. 16Ezért a közösség vénei ezt kérdezték: ,,Mit tegyünk a feleségek dolgában azokkal a férfiakkal, akik megmaradtak, hisz Benjámin asszonyai elpusztultak?" 17Majd ezt mondták: ,,Legyen öröksége azoknak, akik Benjáminból megmenekültek, nehogy kitöröltessen egy törzs Izraelből. 18De mi nem adhatunk nekik feleséget a lányaink közül, mert Izrael fiai megesküdtek, ezt mondva: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!«"19Végül ezt mondták: ,,Íme, évről évre ünnepet tartanak Jehovának Silóban, amely Bételtől északra fekszik, keletre az országúttól, mely Bételből Sikembe megy fel, Lebonától pedig délre van." 20Ezt parancsolták hát Benjámin fiainak: ,,Menjetek, és álljatok lesben a szőlőskertekben. 21Figyeljetek, és amikor Siló lányai kijönnek táncot, körtáncot lejteni, akkor ti is jöjjetek elő a szőlőskertekből, és erővel vigyen magával mindegyikőtök feleséget Siló lányai közül, majd menjetek Benjámin földjére. 22Ha pedig jönnének a lányok apái és fivérei, hogy perbe szálljanak velünk, akkor ezt fogjuk nekik mondani: »Legyetek irántunk jóindulattal, őértük, mert nem szereztünk mindegyiküknek feleséget a háborúból. Hisz nem ti adtátok nekik őket, amely esetben vétkesek lennétek!«"23Benjámin fiai így is cselekedtek, és feleséget vittek maguknak a számuk szerint a körtáncot lejtő nők közül, akiket elragadtak; utána pedig elmentek, visszatértek örökségükbe, felépítették a városaikat, és azokban laktak.24És Izrael fiai kezdtek szétszóródni onnan abban az időben, ki-ki a saját törzséhez és családjához; és elmentek onnan, mindenki a maga örökségébe.25Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bírák könyve |
|
|
|
|
|
Offline
