|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 17:08:01, csütörtök
|
| |
| |
Kedves légy, és tarts ki mindig, semmi másban nincs vigasz!
John Galsworthy
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 16:52:20, csütörtök
|
| |
| |
Keresem...
A választ. És kereslek benne téged.
Szavakban tudni azt, amit lelkemben érzek, szívemmel látok.
Téged. A Nőt. Aki több a többi nőnél. Több a Nőnél.
Keresem a szavakat. Amikkel megrajzolhatnám azt a gyönyörű képet,
ami Te vagy. A szívemben, a lelkemben, az életemben. Mert ezt a képet
csak én látom. Senki más. Így senki más. És szeretném megrajzolni. Szavakkal. De csak próbálhatom. Mert nem lehet szavakba zárni Téged.
Mert mindig más vagy. Mindig másutt jelensz meg, mindig más alakban.
Egy rózsaszálban, egy végtelen víztükörben, egy dalban, egy viharban,
egy meghitt templomi pillanatban, egy versben. Mind Te vagy. A válasz.
Amit látok a Te szépséges arcodon, gyönyörű szemeidben.
Igen, a válasz Te magad vagy. A mindenben megbúvó Csoda.
Az én Csodám. Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 16:27:57, csütörtök
|
| |
| |
Beszél a test
Beszél a test, és elmondja, hogy mi fáj. A test jelzéseiből következtethetünk arra, hogy mi fáj a lelkünknek, - akár tudatosan tudjuk ezt, akár a tudattalanunk üzenete a testben kivetülő fájdalom. Mint tudjuk, az írásban a teljes személyiségünk vetül ki.
A személyiséget a test, a lélek, a szellem, a gondolkodásmód, az akarat, az érzelem, a szexuális hajtóerő, a vágyak, a törekvések, a fejlődőképesség összessége alkotja. Nyilvánvaló tehát, ha az írásban a személyiség vetül ki, így az ezt alkotó egyes területek is mind megjelennek.
Az orvosok máig vitatkoznak azon, hogy a test vagy a lélek betegsége az elsődleges és ez okozza a másikban előforduló rendellenes működést. Már egyre többen vallják azt, hogy a lélekben lezajlódó folyamatok hatnak úgy a testre, hogy megbetegítik azt. Ha az emberben nem tudatosul a lélek üzenete a problémákról, vagy direkt nem akar tudomást venni róla, az üzenet megtalálja azt a csatornát, ahol végül is megnyilvánulhat.
Így elmondhatjuk, hogy a ,,lélek nyelve a betegség" avagy ,,a test a lélek színpada", azaz a lelki betegség ,,szomatizálódik", megtestesül. Azt már mindenki elfogadja, hogy a magas vérnyomás, vagy a gyomorfekély a lelki problémák okozta testi betegség. És minden, ami a személyiséget érinti, megnyilvánul az írásban. Gyakran természetesen nem egy - egy betű elváltozását kell csupán keresnünk, hanem mivel a lélek beteg, így többségében az írás egészében is lesznek módosulások. Betegség esetén a szervezet energiaellátásában zavar van, az egyes szervek, szervrendszerek hibásan működnek, és ez az írásban is megnyilvánul. A keleti gyógyászat szerint teljes mértékig energiaellátási, szétosztási probléma áll a testi betegségek hátterében. Az ember meghatározott energia szinttel születik, az életműködéséhez szükséges energiát a táplálékból és az oxigénből nyeri. A környezetből azonban káros anyagokat is veszünk fel, ezek csökkentik az életenergiát, amelyek tönkreteszik egyik - másik szervet, tüdőt, májat, idegrendszert (ld. alkohol, dohányfüst, kábítószer, szennyezett levegő). Ezek hatásai is testi betegségekben nyilvánul meg, rák, alkoholizmus, öröklődő rendellenességek.
Hogyan jelenhetnek meg az írásban a betegségek? Ha az ember már tud a betegségéről, benne van a tudatában, megjelenhet a viselkedésében, és ez akkor már meglátszik az írásán.
Ha viszont a betegség még csak bujkál az emberben, de még nem tudatosul, az ember még nem tudja, hogy beteg, a tudattalan azonban ,,tudja", mert jóval több információval rendelkezik, mint a tudat. A tudattalan képekben üzen, álomképekben - archetipikus álmokban. Az írásban megjelenő képek viszont a képszimbolika szerint értelmezhetőek.
A lelki terhek, problémák megjelennek a betegségekben és a betegség az írásban.
Lássuk azokat az írásban megjelenő elváltozásokat, melyekből a testi és lelki problémákra is egyaránt következtethetünk, vagy lássuk azokat a lelki problémákat, melyek az egyes testi betegségeket okozzák, - melyeket már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, - és nézzük meg azt is, hogy ezek az írásban hogyan vetülnek ki.
Amikor az ember nagyon sok terhet cipel, megterheli a gerincét. A sok teher nemcsak a sok kilogrammban mérhető bevásárlószatyrot jelenti, hanem azokat a gondokat, feladatok özönét is, amiket az embernek meg kellene oldania. Ha túl nagy a súly, ami az ember vállát, hátát nyomja, vagy derékból görnyed a teher alatt, a gerincoszlop előbb - utóbb károsodik. Az egyenes gerinc, a büszke tartás a szépen, egyenesen, egyforma nyomatékkel írt ,,t" betűkön látszik. Attól függően, hogy a nyaki, háti vagy ágyéki csigolyák nem bírják a pszichés és fizikai terhelést, hajlik vagy változtat irányt a ,,t" betű szára. Nyaki problémák esetén a betű felső részein, háti fájdalmak esetén a betű középső részén, deréktáji fájdalmak esetén a betű alsó szakaszán látszik a deformálódás. A medencetájéki fájdalom az oválok (o, a, d, és főleg a g betűk) dupla alsó áthurkolásán látszik, a csípőficam az írásban döccenésekben vetülhet ki.
A terhek, a problémák azonban nemcsak a gerincre vannak megbetegítő hatással. A megoldatlan problémák görcseként, csomóként ülnek meg az emberben, szinte kikövesednek. A ,,kövesedő" szervek közül az epehólyag és a vese a kiemelt fontosságúak, itt nagyon gyakori a kőképződés. A kövek, ahogyan egyre nagyobbodnak, helyet követelhetnek maguknak, tágítják az őket termelő, őket körülvevő szerveket. Nem meglepő tehát, hogy egyes betűelemek - hurkok - megnagyobbodnak, megszélesednek, hólyagot, illetve üreget formáznak, - hiszen a normál funkciójuk mellett az egyre növő köveket is hordozzák magukban, pl. a ,,d" és ,,k" betűkben.
A gondok, problémák feszítik, stresszelik az embert. A stressz, ami fenyegetettséget, megoldatlanságokat, frusztrációkat foglal magában, - mindenki által ismerten emeli a vérnyomást, és ez fejfájáshoz is vezethet. Hiszen arra van szükség, hogy a “támadj vagy menekülj" helyzetben minél több vér jusson fel az agyba. A vér áramlását hasonlítani tudjuk ahhoz a folyamathoz, amikor az írás, - a betűk és kötővonalak együttese - az ,,írásárokban folyik". Ily módon az írás ,,tetején" a felsőzónás hurkokban megnövekszik a vérmennyiség, azaz a vonalak vastagabbak, hangsúlyosabbak, nyomatékosabbak lesznek, - főleg a hurok tetején. A fejfájás a kerek betűk tetején levő pontban jelentkezik.
A stressz, illetve a rossz stressztűrés emellett két, egymással ellentétes írásjellemzőből is látszik. Az olyan ember, aki jól alkalmazkodik a folyamatosan változó körülményekhez, sohasem merev, de nem is túlságosan befolyásolható. A túl merev magatartás a túlságosan a szabályokhoz, a rutinhoz, a bevált formákhoz való kötődés látszólag biztonságot ad, de a folyamatos, növekvő terhelést egy merev rendszer nem visel el, nem tud hajolni, így eltörik. A rossz stressztűrés illetve a stresszelhetőség tetten érhető a túl merev, túl szabályos, rideg írásképben, ahol a formák uralkodnak, a külsőségek adják meg azt a tartást, védőpáncélt, ami a belső magabiztosság hiánya miatt belülről nem fakad. De az is a rossz stressztűrésre és stresszelhetőségre utal, ha az írás nagyon változékony, sőt labilis, ami változhat, az változik, pl. a betűméret, soralak, dőlésszög, nyomaték. Az ilyen ember minden hatásra azonnal érzékenyen, sőt túlérzékenyen reagál, nem tud ellenállni a hatásoknak, kiborul.
A gondok, bajok, a stressz olyan tünetekhez is vezethet, mint a szorító, szívtájéki fájdalom, a szívritmuszavar. A szúró fájdalomnál az ember úgy érzi, hogy össze van szorítva a szíve, mintha markolná valaki, mintha a markával szorítaná. Ez a szorítás úgy jelenik meg az írásban, hogy az énképet jelentő ,,o" és ,,a" betűk alsó része mintegy kihegyesedik, hasonlít az alakja egy szakócához, marokkőhöz. A szívritmuszavar ugyan nem okoz konkrét fájdalmat, de ha hirtelen erős, ritmustalan szívverés következik be, az ember megijed, s az ijedség csak tovább gerjeszti a rendellenes működést. Bodroghy Péter a véráramlás megakadályozását, majd újraindulását úgy szemléltette, hogy az ,,e" betű vonala a vér normális áramlása, ez a betű szintén az egót jelenti Az ,,e" betű vonalában elakadás látszik, majd a vonal egy kis girlanddal újraindul, így végül a betű egy fejjel lefelé fordított szív alakját veszi fel. Végvári Valéria vizsgálta az orvosilag igazolt szívritmus rendellenesességgel élő emberek írását, és ugyanezt az elváltozást találta az ,,e" betűkben. Láthatólag ez igazolja Bodroghy Péter elméletét.
Ha a tudattalan kivetülését nézzük a szívrendellenességgel kapcsolatban, érdekes felfedezést tehetünk. Egy ,,kis szívet" látunk az írásban az ,,e" betű helyett, fejjel lefelé. De hát ,,fejre állt" a normális szívritmus is! Óva intek mindenkit attól, hogy ha valakinek az írásában néhol ilyen jeleket vél felfedezni, felvilágosítsa az illetőt azzal, hogy ,,figyelj, látom az írásodból, hogy nagy baj van a szíveddel!" Az ijesztés hatására csak még problémásabb lesz az illető szívverése! A maximum, amit megtehet, - de inkább ezt se - ha megkérdezi, ,,mikor voltál utoljára kontrollon? Lehet, hogy érdemes lenne megvizsgáltatni magad, hogy az orvos mindent rendben talál-e nálad?"
A szívritmuszavarok gyakori oka a pajzsmirigyprobléma. A pajzsmirigynek az a feladata a szervezetben, hogy az anyagcsere normális lefolytatásához, irányításához szükséges hormonokat termelje. Ha a pajzsmirigy hibásan működik, strumma alakul ki, és mivel a pajzsmirigy a gége pajzsporcán van, a szövetszaporulat a nyak elülső részén alakul ki, úgy néz ki, mintha 3-4-5 cm-es hájcsík lenne elől a nyakon. Mivel ennek az egészségügyi problémának a szívműködéshez is köze van, az ,,e" betűben érhető tetten. Az ,,e" betű jellegzetes elváltozást szenved, hurokrésze és a betű alsó része, kivezető vonala egymással párhuzamos, így jelképezvén azt a csíkot, ami a nyak körül kialakul. Lám, a tudatos és tudattalan tartalom megint csak képszimbolikában vetül ki. Emellett az is előfordulhat, hogy a strumma befelé nő, és az embert a szorító nyaki fájdalom kergeti el az orvoshoz.
Az idegesség, a feszültség nem mindenkinél okoz fejfájást, magas vérnyomást, szívritmuszavart. Sok olyan ember van, akinek az idegesség a gyomrára megy. A gyomor az emésztés helye. Ha valamilyen táplálékot nem tudunk megemészteni, fáj a gyomrunk. De tudnunk kell, hogy nemcsak a kézzelfogható ennivaló emésztésekor fájhat ez a szervünk, mert nem tudjuk megemészteni, amit kellene. A környezetünkből nagyon sok szellemi, lelki, érzelmi hatás ér minket, és ezek egy részét sem tudjuk ,,megemészteni". Belefájdul a gyomrunk, az idegesség így megy a ,,gyomrunkra", és kialakul a gyomorgörcs, a szúró fájdalom, a gyomorfekély. Noha azt is tudjuk, hogy a fekélyt a Helicobacter nevű baktérium alakítja ki, mégis igaza van a pszichoszomatikának, azaz a lelki probléma miatt jön létre a betegség. Ugyanis a Helicbacter itt van a levegőben, mindenki érintkezik vele, de csak a pszichésen túlterhelt emberben alakul ki a fekély. Egyre erősödő, szorító, szúró fájdalom jelentkezik a gyomorban, és a végén kialakul a gyomorfekély. Minden ember egy kerek egész, az egója, az énképe leginkább az ,,o" betűvel jellemezhető. A gyomor a test bal oldalára kerül a középvonaltól, így az írásban az ,,o" betű baloldalán találhatjuk meg a gyomrot szúró fájdalom helyét - egy kis görcsben vagy pöcökszerű szúró vonalban.
A holisztikus grafológia szimbólumrendszerei folytán a gyomor rendellenességei a ,,b" betűben nyilvánulnak meg. Érdekes, hogy a gyomorfájdalmak jellemző ,,o" betűket író ember ,,b" betűi is jellegzetesek, a ,,b" betű alul girlandos, betűeleme szögessé válik, így jelezvén a szúró fájdalmakat. A pszichésen rossz emésztés az egész bélcsatornán végigmehet, a félelem a rossz dolgok bekövetkeztétől hasmenést hozhat létre, a félelem a fontosnak vélt dolgok elvesztésétől pedig székrekedést.
Sokan, akik nem tudják megemészteni a problémáikat, a feszültségeket, a legjobb ízű feszültségoldóhoz fordulnak, az alkoholhoz. Noha tudják, hogy ez nem old meg semmit, csak tetézi a bajt. Nem tisztem a szociokulturális háttérről, a társadalmi okokról és viselkedésbeli változásokról beszélni, csupán a fiziológiás tünetekkel foglalkozom, és ezek írásbeli kivetüléseivel. Mint tudjuk, a huzamosabb ideig, évekig tartó alkoholizálás elsősorban a központi idegrendszerre, főként az agyra, és annak is a kisagyi részére hat, valamint a májat teszi tönkre. Természetesen károsodik a vese, az érrendszer és a környéki idegrendszer, nehezebben jár, akár le is bénulhat az ember, meddőség alakulhat ki. Az agyi, kisagyi problémák rossz mozgáskoordinációban jelentkeznek. Az írás tremoros, a betűk rosszul illeszkednek egymáshoz, a dőlésszög változhat, - ez pontosan annak a leképeződése, ahogy az ember dülöngél, keze remeg, nem tudja pontosan egymáshoz vagy a helyére illeszteni a dolgokat. A máj működőképes szövete csökken, a hegszövet egyre nagyobb, a has felpuffad. A máj változásairól a tudattalan is értesül, s a tudattalan üzenete az ,,o" betű, én - kép betű olyan deformálódása, melyben az ,,o", ,,a" betűk képileg egy duzzadt májra hasonlítanak. Az alkoholtartalmú folyadék többszörösen megterheli a vesét. Részint az alkohol, mint méreg hat, részint a nagymennyiségű folyadék miatt terhelődik a vese, részint az alkohol veseműködést serkentő hatása miatt. A veseprobléma tudatosul is, de a tudattalanban is benne van, s képi üzenetként úgy változtathatja meg az énképet jelentő ,,a", ,,o", ,,d" betűket, melyek így formailag a vesére emlékeztetnek. A rossz vagy erőltetett veseműködés következtében a keringés és szexualitás is negatívan változhat, kevés energia jut a szexuális működésre, csökken a libidó, a szexuális hajtóerő. Mint tudjuk, az alkohol betegek előbb - utóbb impotensek lesznek. De addig is a máj károsodása folytán nem problémamentes a hímivarsejt termelés sem, meddőség alakulhat ki. Az ivarszervek tehát mindenképpen érintettek lesznek. Ez pedig a szexualitás betűjének a ,,g" betűnek elváltozásaiban érhető tetten. Az sem véletlen, hogy a szexualitás, a veseműködés, a májműködés és az alkoholprobléma összefügg. Nagyon sok alkoholbeteg párkapcsolati problémáját nem kibeszéli, hanem bánatát italban fojtja. Pszichoszomatikusan a vese a párkapcsolat szerve, hiszen a vese szomatikusan a káros, vagy szükségtelen anyagokat szűri, pszichésen a lelki, érzelmi vonatkozásokat szűri. S ha nem jól szűr, kész a baj! A máj egyik szomatikus működése a méregtelenítés, és ez pszichésen is értendő! Ha nem jól ítélünk, rosszul szűrjük az információkat, rosszindulattal reagálunk, azt mondják ,,rosszmájúak" vagyunk! S az információk rossz szűrése, átalakítása, s ennek következtében a rossz ítélkezés megbetegíti a májunkat.
Pszichoszomatikus betegségnek számít sokak szerint az asztma is. Az asztma nehéz légzéssel járó légzőszervi betegség, fájdalmas, mert úgy nyilvánul meg, hogy a belégzés, de főleg a kilégzés erőltetett. A hörgők összeszűkülnek, a levegő nehezen, szinte sípolva távozik a tüdőből, légszomj keletkezik. Az illető mintha nem akarna egy levegőt szívni a többiekkel, az adással és elfogadással van problémája, az elfojtott agresszió, az elnyomott dominanciaigény jelenik így meg. Mellkasa beszűkül, az asztma görögül ,,szűkmellűséget" jelent. Az asztmát a beteg fulladásos rohamként éli meg, pszichés szinten viszont ez azt jelenti, hogy tudattalanul védekezik a kapcsolatfelvétel ellen. Az idegesség hatására az asztma tünetei súlyosbodnak, ezzel is igazolva azt, hogy nem a szervi probléma az elsődleges. Az ember levegő utáni kapkodásának a jele az ,,o" betű felső részén látható ,,pipa" jelek. A rossz kommunikáció a holisztikus grafológia szerint a kisméretű, összenyomott ,,h" betűkből látszik. Érdekes, hogy az asztmások írásában mindkét jel elő szokott fordulni egyszerre. Ez a tény is arra utal, hogy az írásban a rendellenesség, a betegség, mindenképpen megnyilvánul, - és akár a tradicionális grafológia, akár a holisztikus grafológia szerint vizsgáljuk, az eredmény azonos, - bár más - más jelből jön ki ugyanaz az eredmény.
Végül essék szó korunk rettegett betegségéről, a rosszindulatú daganatokról, - a rákról. Mint tudjuk, a betegség az elején (ez típusától függően néhány hónaptól néhány évig tart), - nem okoz fájdalmat, alattomosan növekszik, bár néhány jelből már vélelmezni lehetne. A rák úgy fejlődik ki, hogy a sejtek ellenőrizetlenül, éretlen formában szaporodnak, rettenetes iramban. Mi lehet ennek az oka? A tudósok úgy tartják, hogy a szabályozórendszer meghibásodása során válik gátlástalanná a rosszindulatú sejtek szaporodása. De mi áll ennek a hátterében? A rák problémája a növekedésben és az osztódásban keresendő. A kaotikus növekedés nincs tekintettel a környezetére, vad, egocentrikus osztódással minden irányban terjed. Kommunikációs problémája a zavart sejtlégzésben nyilvánul meg. A betegség tulajdonképpen az elfojtott magatartásmintákat kompenzálja. A betegek többsége a betegségét megelőzően extrém módon alkalmazkodott, mindig másokra volt tekintettel, saját kívánságaikat visszafojtották, hogy ne legyenek másoknak a terhére. Így személyes és lelki fejlődésük is akadályozott volt. A lassan kialakuló, majd egyre gyorsabban terjedő betegség áttöri az elnyomás gátját, és kontrollálatlanul kiéli magát. A folyton másokhoz alkalmazkodó ember elnyomott fele előjön az ,,árnyékból", és a maga képére akarja formálni a világot. Az eddig maximálisan alkalmazkodó, türelmes ember hirtelen támadt egoizmusával megköveteli, hogy mindenki körülötte forogjon. Az öntörvényű sejtek gyorsan terjedő daganatokat hoznak létre. Ez az összetett folyamat vajon hogyan nyilvánulhat meg az írásban? A kialakuló daganatok, sejtburjánzások az írásban csomókként, görcsökként, vonalburjánzásként jelennek meg. A kerek betűkről a testséma alapján leolvasható a daganat helye. Két - három soronként az utolsó betűk megvastagodhatnak. A szavak végén lévő vonalburjánzások háti oldali daganatra, a szó elején lévők a test elülső részén lévő daganatra utalnak. A rosszindulatú daganat szinte megüti a szemet a sok görccsel, csomóval, - az áttéteknél már sok a javítás is. A vonalak nem teljesen egyenesek, a vonalvezetésben nagyítóval cakkosodást lehet látni. Az ego önérvényesítéseképpen, az akarat jeleként az írás szögesedhet.
Egy rövid fejezetben nem részletezhető minden lelki és testi betegség, az írásbeli megjelenésével együtt. De ennyiből is látható, hogy a betegségek oka, alapja nem egy - egy szerv rendellenes működésében, megbetegedésében keresendő, hanem maga az ember beteg a maga teljességében. A lelkében, a gondolkodásában fellépő zavarok, miután nem kerülnek ugyanezen a síkon tudatosulásra, vagy ha tudatosulnak ugyan, de az ember nem törődik ezek gyógyításával, az ,,üzenet" más megnyilvánulási utat keres magának, hogy észre vétesse a problémát. Mint tudjuk, mindig a leggyengébb láncszem szakad el. Ez az oka annak, hogy míg az elsődleges probléma a tudatban, lélekben, érzelmekben lejátszódó megoldatlan konfliktusok, elfojtott frusztrációk halmaza, - megnyilvánulásai változatosak, a személyiségtől függenek. Ezért van az, hogy a problémák kinél magas vérnyomásban, kinél szívritmuszavarban, kinél idegrendszeri ártalomban, kinél alkoholizmusban jelennek meg.
Elmondható tehát, hogy a test a lélek színpada, és a lélek nyelve a betegség.
Testbeszéd
A beszéddel kommunikálunk, az írással kommunikálunk, a testünk jelzéseivel is kommunikálunk. Vagyis kommunikációnk, kapcsolatteremtésünk több síkon is zajlik egyszerre, egymást kiegészítve vagy ellentmondva.
A szavakkal történő kommunikáció elsődleges értelme a szöveg, a kimondott vagy a leírt szó. Ez a verbális üzenet. A szavakat kísérő egyéb jelzések a non-verbális üzenetek, ezek pl. a gesztusok, a testtartás, a térközszabályozás. Ahogyan a kimondott szót az egyéb testjelzések, a metakommunikáció kíséri, a leírt szövegben is találhatunk metakommunikációra utaló jelzéseket, - hiszen az író ember teljes személyisége benne van az írásban. Miért pont a metakommunikáció maradna ki?
Mégis, a metakommunikációs jelzések közül melyek azok, amelyek biztosan meglátszanak az írásban? Gondoljunk csak arra, hogy az írás, - mozgás. Igaz, hogy ,,icipiciben" kivitelezett mozgás, úgynevezett mikro-mozgás csak, de mégis mozgás. Íróeszközzel, írásmozgással hozzuk létre az írott felületen az írást, a produktumot. Mi minden látszódhat meg az íráson? A mozdulatok biztosan, a távolságok biztosan. Mitől is függ vajon, hogy milyen mozgástípus, mennyi mozgásmennyiség jellemző az emberre? A mozdulatok tágasságát nagymértékben meghatározza, hogy ki, milyen személyiségtípusba tartozik, mert ennek megfelelően beszél beszéd közben a teste.
A szangvinikus vagy kolerikus emberek szenvedélyesen beszélnek, beszéd közben sokat gesztikulálnak, a mozgás szinte lételem számukra. Az ilyen személyiségtípusokban tartozó emberek széles gesztusokat használnak beszéd közben, esetleg elmozdulnak a helyükről, netán előadás közben a hallgatóság közé lépnek be, vagyis mindenképpen élénk mozgás kíséri a beszédüket. Hogyan jelenik meg ez az írásban?
Az íráskép mozog, netán vibrál, ritmusa van, a lendület, a gyorsaság látszik rajta. A kötővonalak virágfüzérekre, girlandokra hasonlítanak, az ,,o" és ,,a" betűk a nagy sietségben elkeskenyednek, esetleg jobbra dőlnek. A nagy kezdőbetűk figyelemfelkeltő kezdővonalakkal indulhatnak, az ékezetek röpködnek, netán bekötődnek a következő betűbe. A hangsúlyos mozdulatok miatt nyomatékban is gazdag az írás, a jó ritmus révén a nyomaték egyenletesen oszlik el.
A személyiségtípusuk szerint sokkal nyugodtabb, flegmatikus vagy melankolikus emberek nem nagy vehemenciával mozognak, kisebb teret igényelnek, általában a pontosan kimért helyekre lépnek, ritkán gesztikulálnak, lassabban reagálnak, megfontoltak, mozdulataik is visszafogottabbak. Hogyan jelenik ez meg az írásukban? Az írásban nem a gyorsaság, lendület dominál, hanem a formák. A betűk lehetnek szabályosak vagy egyéniek, de semmiképpen sem gyorsan létrehozottak. A kötővonalak nem hosszúak, gyakran hiányoznak, az ékezeteket az ilyen személyiségtípusba tartozó emberek lassan, pontosan a helyükre illesztve teszik ki. A flegmatikus vagy melankolikus emberek általában nem akarják felhívni magukra a figyelmet, így a mondat kezdő nagybetűik kezdővonala sem tér el többségében a tanult sztenderdtől.
Az emberek metakommunikációs jelzéseiből, a testbeszédből, a gesztikuláció a legfeltűnőbb. De ugyanúgy oda kell figyelni a térközszabályozásra is, az írásban ez nyilvánul meg legészrevehetőbb formában. Mit is árul el a térközszabályozás? A beszélő ember megválasztja azt a távolságot, amilyen messziről kommunikálni akar. Az alapvetően bizalommal teli,, nyitott ember, aki szívesen teremt kapcsolatokat, - közel megy a másikhoz, a személyes térben társalog, 60 cm. - 120 cm. között, de inkább az alsó határ körül. Ez az írásban úgy mutatkozik meg, hogy a szokásos illendő távolságot itt is betartja az ember, s betűi, szavai, sorai sztenderd- közeli távolságban vannak egymástól, írásában a girland dominál.
Vannak olyan emberek, akik nem tiszteleik a másik ember integritását, szinte belemásznak a másik intimszférájába, kíváncsiak, indiszkrétek. Beszélgetés közben már annyira közel mennek a másikhoz, hogy az már kellemetlenül érzi magát, zavarba jön. Ez a kíváncsi, indiszkrét magatartás, a ,,túl közel menni a másikhoz", az írásban úgy nyilvánul meg, hogy a szavak is és a sorok is annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy a sorok szinte összefonódnak, bár nem akaszkodnak össze, ki kerülik a konfliktusokat, a betűk szárai kitérnek.
Ha az ember már erősen belép a másik intimszférájában, mondhatni agresszív, erőszakos, ez a fellépésén, a határozott, kemény mozdulatai is látszik. Piszkálódó, szurkálódó, bántó megjegyzései a szavak szúró végvonalain mutatkoznak meg.Az, hogy képes belemenni a konfliktusokba és durván reagálni, a változóan erős nyomatékon, az összeakadó egymáson átgázoló sorokon érhető tetten. Az írás határozott, többnyire szöges, vagy árkádos- szöges írásmóddal készült.
Természetesen az is probléma, ha az ember túlságosan távolságtartó, ha nem akar, vagy nem közeledni az embertársaihoz, tartja még jó ismerősök között is a három lépés távolságot. Beszéd közben ez valóban így is van, az illető kínosan ügyel arra, hogy nehogy a másik ember intimszférájába lépjen be véletlenül. Ezért a személyes tér (60 cm. - 120 cm.) nagyobb távolságát választja társalgás közben. Ez a távolságtartó magatartás teljes mértékig leképeződik az írásban. A sorok, a szavak messze vannak egymástól, az ilyen ember visszahúzódó, a leírt betűinek mérete is inkább kisebb, mint nagyobb. Ennyiből is látható tehát, hogy amikor az ember beszél, - beszél hozzá a teste, és így a szöveggel, a verbális üzenettel együtt a testbeszéd, a non-verbális üzenet is megjelenik. Az írásban is így van, az írás megmutatja írójának alapvető személyiségvonásait, s ezek kivetüléseképpen testbeszédének látható jelei lesznek, - melyeket grafológiai módszerekkel feltárhatunk.
Tehát az írás alapján vissza lehet következtetni az író ember testbeszédére, - és a beszélő ember testbeszéde ismeretében vélelmezni lehet, hogy milyen az írása.
Vékony Györgyi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 16:17:41, csütörtök
|
| |
| |
Elizabeth Silance Ballard: A tanító tanítása
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot
mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen
volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú
volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával
nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent
Peti előző tanítóinak bejegyzésein. "Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen
kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta
első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: "Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon
szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi
küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Édesanyja halála nagy
megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon
törődik vele."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Peti visszahúzódó és nem sok
érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az
osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte
magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai
fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és
köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba
bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan
nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a
kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy
negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották,
ahogy Éva néni felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a
karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:
"Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig
sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és
matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele,
Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál
gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt
hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a
legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt
csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy
befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár
voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi
diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután
megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még
mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a
levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy
Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt
cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött
Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, "Köszönöm,
Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy
fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem
érték."
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, "Peti, tévedsz. Te voltál
az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor
találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 15:53:19, csütörtök
|
| |
| |
Hogyan lehetünk erkölcsösek?
A filozófus császár szerint a makrokozmosz (az egyetemes világ) és a mikrokozmosz (az egyes egyén) összefügg, kettejük között az ún. vezérlő értelem (logosz) teremti meg a kapcsolatot. Az ember ugyanis három alkotórészből áll: 1. test, 2. lélek, 3. ész. Ez utóbbi (a daimón) az istentől, vagyis a világot uraló vezérlő értelemből fakad, amely arra sarkall, hogy összhangban éljünk a mindenséggel, a világgal. A hétköznapjainkat átható dolgok, relációk, mint a gazdagság, szegénység, fájdalom, gyönyör, élet, halál mind az első két összetevőre, a testre és a lélekre hatnak csak.
Mivel azonban az embert az ész kell, hogy irányítsa, arra pedig ezek a relációk nem hatnak, így közömbösnek kell tudnunk maradni velük szemben. Ennek tudomásul vétele az emberi szabadság igazi forrása. Csakhogy mindannyian ennek a világnak és a vezérlő értelemnek a részesei vagyunk, ezért a közösségiség egyben kötelességet és felelősséget is ró ránk.
Ez komoly vívódással is jár, amit a filozófus-császár sem tagad, hiszen erőfeszítései, dilemmái az Elmélkedések szerves részét képezik. Ettől is olyan hiteles az írás, mert nem egy eszmét erőltet rá az emberre, hanem emberi módon kíván egy eszme elvárásaival összhangba kerülni.
A következő szabályokat javasolja Marcus Aurelius:
"Bocsáss meg embertársaidnak!
Okulj a rossz cselekedetek káros hatásaiból!
Ne alkoss másokról elhamarkodott ítéleteket!
Emlékezz saját hibáidra!
Vedd figyelembe, hogy nem ismered mások szándékait!
Ha haragra gyúlsz, gondolj közelgő halálodra!
Ne legyen más célod, csak a közösség haszna!
Ne feledd, milyen szoros a kapcsolat az egyes ember és az emberi nem között!
Minden szempontból az a legjobb számodra, ha másokhoz barátságos és kedves vagy!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 15:06:14, csütörtök
|
| |
| |
Nem feltétlen egy folyamat, lehet személyiség kérdése is, viszont szerintem, mindenképpen egy elidegenülés az emberektől. Vizsgáljuk csak meg, az emberek nem nagyon bíznak az idegenekben, a hátsószándék lehetősége miatt, tehát nem érdeklik őket. Itt is ez a helyzet, elidegenednek, nem érdekli már őt, hogy mit is mond a másik, egy bizonyos szinten már éppen meg se hallja. A fázisait pontosan nem hiszem, hogy meg lehetne határozni, de körülbelül ilyenek lehetnek, hogy figyeli amit mond, meghallja és elgondolkodik, meghallja, figyelmen kívül hagyja, meg sem kívánja hallgatni. Számos dolog kiválthatja, két ember között például a megromlott viszony, valami nem várt fordulat, Viszont, ha a társadalommal szemben van ez a helyzet, akkor csakis a jellem válthatja ki, nincs más, ami kiváltaná, itt jöhet szóba a csökönyösség, egó, meg ilyenek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 14:47:30, csütörtök
|
| |
| |
Eliza Beth: A szédülős galamb
Szép nyári hajnal volt, midőn egy pöttöm galambfióka széttörte a tojáshéjat, és kidugta apró fejecskéjét a lyukon. Ijesztő, hatalmas világ vette körül, ahogy a burok védelméből kiverekedte magát. Tudta, hogy nem maradhat tovább. Eljött az idő; bár eleinte gyenge lesz és védtelen, hamarosan fel fog nőni.
Néhány hét elteltével a kis galamb, akit Burukknak nevezett el a gazdája, már gyönyörű tollazatot növesztett. Selymes, gyöngyszürke pihéi a nyaka körül zöldben-kékben játszottak, attól függően, a fény hogy esett rájuk. Lassanként a tipegést, egyhelyben toporgást is felváltotta a röppenés. Próbálgatta a szárnyait, ahogy a testvéreitől látta. Mert nem egyedül született ám azon a napon!
De jaj! Irigykedve nézte, ahogy a többiek szállnak. Ő nem mert magasra repülni. Úgy érezte, nem tartják meg a szárnyai, kóvályog a feje, és le fog esni. Ezért csak a földhöz közel repkedett, hogy ha megtörténne a baj, ne essen nagyot. Ha mégis repülnie kellett, szorosan lehunyta a szemeit, a csőrét összeszorította, a szíve vadul kalapált... Nem is bírta sokáig, nagyon hamar le kellett szállnia, hogy megnyugodjon.
Nem merte elmondani senkinek, hogy szédül. Csak magában búslakodott. Még a legjobb barátai sem sejtették, mi bántja. Azt sem, hogy bántja valami, hisz igyekezett titkolni, jókedvet színlelni. Valójában szégyellte, hogy madár létére szédülős.
A szomszédban volt egy csodaszép fehér galambleány. Néha-néha elbeszélgettek egymással, és neki hamarosan elmondta szíve végtelen fájdalmát. Pihe, mert így hívták a galamblányt, sokáig törte a fejét, mit tehetne a barátjáért. Természetesen nem árulta el senkinek, amit megtudott, épp ezért csak a saját ötleteire hagyatkozhatott.
Egy napon, miközben a földön csipegette az elszórt magocskákat, talált egy érdekes tárgyat. Az a valami piros volt, hosszú, keskeny, mégis erősnek tűnt. Több vékony szálból volt összesodorva. Az bizony egy szál piros fonal volt, de ő ezt nem tudta, csak azt: épp jó lesz neki ahhoz, hogy segítsen Burukknak.
Felcsippentette a csőrébe, és vitte a barátjához.
- Nézd csak, mit találtam! - mutatta neki. - Ezzel megtanítalak repülni, bízni saját magadban - ígérte Burukknak.
De ő kétkedve figyelte. Ettől a valamitől fog elmúlni az ő szédülése? Erősen kételkedett ebben, de nem szerette volna megbántani Pihét, hát beleegyezett.
- Fogd a csőrödbe a végét! - szólította fel a galamblány. - A másik végét én fogom jó erősen, és hidd el, nem ereszteném el a világért sem! Nem fogsz leesni, mert a madzaggal megtartalak! Induljunk!
Megfogták hát a szép piros fonal két végét a csőrükkel, és felszálltak. Először csak a földhöz közel repkedtek, hogy megszokják a furcsa köteléket. Nem is volt baj, Burukk könnyedén szállt. A fonal csak a biztonságérzés miatt volt köztük, meg nem feszült egyszer sem. Nem kellett tartania Pihének. Gondolta, menjünk óvatosan feljebb, magasabbra!
Hamarosan érezte, hogy a fonal feszül, visszatartja, már úgy húzta Burukkot maga után, feljebb és feljebb. De nem adta fel, pedig ő is fáradt ettől. Igyekezett lelket verni a barátjába, nyugtató szavakat búgott felé, biztatta, hogy sikerülni fog, csak bízzon meg önmagában. Tárja szét a szárnyait, feküdjön fel a szélre, és hagyja magát a légáramlattól vezetni. Mutatta is, hogyan kell, és rászólt Burukkra, hogy nyissa ki a szemét.
- Nézd, milyen gyönyörű a világ! - búgta hátra neki. - Ott, a patak partján illatos virágok nyílnak, a víz hűvösen csobog, és néhányan már ott oltják a szomjukat. Látod? És ott a parton finom magok várnak ránk...
Nem mutatta, hogy észrevette: a madzag már nem feszes, már nem kell vontatnia a barátját, repül magától. Nem zavarta meg, nehogy kiessen ebből az állapotból, és visszatérjen a félelme. Majd, ha már maga is rádöbben, hogy immár szabadon szárnyal, rájön: nincs mitől rettegnie.
Percek, vagy órák teltek el így? Nem tudta. Nem volt fontos. Amikor Burukk megelőzte, és már elöl repült, de még önkéntelenül, ám szükségtelenül kapaszkodott a fonalba, kicsit húzatta magát. Ő eleinte nem vette tudomásul, ám hirtelen megérezte, hogy Pihe nem verdes a szárnyaival. Hátrapillantott rá, megnyugodva látta, hogy nincs semmi baja, csak élvezi a vontatást. Egy pillanatra megijedt, hogy leesnek, de Pihe azonnal rászólt.
- Kettőnk súlyát is elbírod, nyugodj meg! Látod, te tartasz engem is! Mégsem estél le, és nem is fogsz! Soha!
Ettől aztán Burukk végképp megnyugodott, és még órákon át játszottak, míg csak el nem fáradtak. Burukk szédülése soha többé nem tért vissza, talán azért, mert végre szembe mert nézni azzal, amit addig veszélynek érzett. Többé nem taszította az égbolt végtelen magassága, a szabadság boldog érzetével szárnyalt a kékségben, Pihével az oldalán.
Kevesebb megjelenítése
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 14:28:51, csütörtök
|
| |
| |
Mi az, ami miatt képes vagy megkedvelni valakit? Mi fog meg a másik emberben? Mi az ami taszít? Őszinte ember
Általában ha ránézünk valakire akkor csak a külsejét látjuk, ez tud vonzani és egyaránt taszítani is, de mégis amikor megismerjük a belsejét akkor nem fog számítani a külső, mert a tulajdonságai lenyűgöznek bennünket. Bárhonnan szemléljük a dolgokat oda lyukadunk ki, hogy a világszemlélete a fontos, minden tulajdonsága, a beszédstílusa azon fog alapulni, hogy ő éppen hogyan tekint a dolgokra és én erre figyelek. Ez egyaránt vonz és taszít is, kinél mi. Szeretem ha az emberek ápoltak, nem esik nehezükre a helyes gondolkodás és tudnak komolyak lenni és mégis viccesek, szórakoztatóak. Kevés dolog van amit nem szeretek, de ha egy ember gyerekeskedik azt kifejezetten gyűlölöm. Így elgondolva azt hiszem más nagyon nincs ami erősen taszítana, persze ha valaki sokszor véti ugyanazt a hibát az sincs ínyemre, ezek nem taszítják távolra az embert tőlem, csak alakítanak a róla alkotott képről, például nem szeretem ha valaki elkésik és várakoztat, de ettől még nem fogom meggyűlölni. Szóval pár dolgon kívül nem nagyon taszítanak a dolgok, van amiket passzívan reagálok le, hogy nem számít, egyszerűen nem érdekel. A belső tulajdonságokra nagyon kell figyelni, de a külsőt se hagyjuk figyelmen kívül, minimálisan arra is kell figyelni, hogy törődik-e magával meg ilyenek. Elvégre a külsejével is tükrözi a belseje egy bizonyos részét, de ha jobban megfigyeljük a dolgokat akkor ez a két dolog nem függ össze, közel sem. Lehet valaki nem éppen a legszebb kívül, de belül csodálatos és fordítva, ezért is kell mindkettőre figyelni és majd úgy eldönteni, hogy közelebb engedjük a személyt vagy eltaszítjuk. A közös dolgok mindenesetre jó alapok egy kapcsolat elindításához, a megtartása rajtunk múlik
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 14:09:20, csütörtök
|
| |
| |
Tudástár: Meddig élünk?
írta: egeszseg.hu
E posztban a ,,mi okozza a magyarok hihetetlenül rossz halálozási számait" kérdést nézzük meg röviden, emellett áttekintjük a születéskor várható élettartam számait is. Már most szólunk: szomorú poszt következik. A változás lehetősége, bármilyen klisésen hangzik, bennünk van.
A magyar népesség egészségügyi állapota finoman szólva sem kielégítő, a halálozás mértékét mutató számok magasak. Hazánk ,,dobogós helyet" foglal el világviszonylatban e téren, s az biztos, hogy egyéni és társadalmi szinten is meg kell mozdulni annak érdekében, hogy ez a negatív trend mérséklődjön, netán meg is forduljon. Nem meglepő módon a halálokok között a szív- és érbetegségek állnak első helyen, az összes halálozás mintegy felét okozva. A halálozás mintegy negyedéért pedig a daganatos betegségek felelősek. A betegség miatt elvesztett életévek számát tekintve ez az arány megfordul: a daganatos betegségek miatt elvesztett életévek száma mintegy duplája a szív-és érbetegségek miatt elveszett életéveknek, mert a rák fiatalabb életkorban ,,öl".
Menjetek el szűrésre!
Az orvostudomány mai állása szerint, a betegségteher mérséklésére hosszú távon a betegségmegelőzés, a halálozás mérséklésére közép- és rövidtávon a szűrővizsgálat a legígéretesebb stratégia.
A magyar társadalom egészségi állapota az utóbbi évtizedek javuló tendenciái ellenére sem nevezhető kielégítőnek, uniós összehasonlításban jelentős a lemaradás. Nézzük pedig a számokat, de más most szólunk, hogy örömre kevés okunk lesz, ugyanakkor rajtatok, rajtunk múlik, hogy a helyzet miképpen változik.
A számok
Magyarország mind a teljes lakosság, mint a nemek dimenziójában alatta marad az európai értékeknek. Ha a teljes lakosság dimenziójában vizsgáljuk a 2002 és 2012-es időszakot, a magyar lakossághoz képest az EU28 és az Eurozóna18 (E18) országai szinte behozhatatlannak tűnő előnyt élveznek. Míg a vizsgált időszak elején a teljes magyar népesség születéskor várható élettartama 72,6 év volt, addig az EU28 77,7, az Eurózóna18 országaiban 79 évre lehetett számítani. Egy évtized sem volt elég arra, hogy a magyar lakosság születéskor várható élettartama elérje a vizsgált időszak végén az uniós országok kezdő értékét. Mindez azt jelenti, hogy míg 2012-ben az EU28, illetve az E18 országaiban 80,3, illetve 81,5 évre számíthatott a lakosság, a magyar várakozások jócskán elmaradtak ettől (75,3 év).
Nők és férfiak
Ha a nemek tekintetében nézzük a vizsgált időszakot, hasonló tendenciát láthatunk annyi különbséggel, hogy a férfiak hagyományosan rosszabb pozícióból indultak, s noha a várható életévek növekedtek, hátrányukat nem tudták ledolgozni. A férfiak esetében az E18 országai közelítették meg a nyolcvan évet (2012: 78,7 év), az EU28 országainak férfi lakossága minimális lemaradással bírt (2012: 77,5 év). A magyar férfiak mindösszesen 71,6 évre számíthattak, ami alig három évvel haladja meg a 2002-es értéket. Nők esetében mind hazai, mind uniós vonatkozásban magas a bázisérték. A magyar nők 2002-ben 76,6, az EU28 80,9, míg az E18 országainak hölgy lakossága 82 évre számíthatott. Noha tíz év elteltével sem emelkedett nyolcvan vagy a fölé a magyar nők születéskor várható élettartama (2012: 78,7 év), ez nagyságrendileg magasabb a férfiak értékénél. Az EU28, illetve az E18 tekintetében biztos emelkedés látszik (2012: 83,1, 84,1 év).
lany_a_reten.jpgA trendek, illetve a különbségek nem új keletűek, míg például 1980-ban a férfiak születéskor várható élettartama 4,5 évvel volt alacsonyabb az európai uniós átlagnál, addig a 2011-re számított 71,3 év már 5,9 évvel maradt el attól. A nők esetében a lemaradás 1980-óta változatlan, a 2011-es 78,8 év is 4,2 évvel rövidebb, mint az EU átlaga. Magyarország a várható élettartamot tekintve a gazdaságilag elmaradottabb - volt szocialista - országok középmezőnyében helyezkedik el.
Mi lehet a háttérben?
Felmerül a kérdés, hogy vajon mi állhat a rosszabb életkilátások hátterében. Mintegy 97 százalékban az életmóddal összefüggő, krónikus nemfertőző betegségek, illetve sérülések okozzák a rosszabb életkilátásokat éppen úgy, ahogy a fejlett országok többségében is. Az egészséges életévveszteséget (ez összegzi a megromlott egészségben leélt éveket és az idő előtti halálozást) tekintve nem meglepő módon a szív- és érrendszeri betegségek (27 százalék), a rosszindulatú daganatok (18 százalék), illetve a mozgásszervi betegségek (11 százalék) kapnak kiemelkedő szerepet. 2013-ban a teljes évi halálozáson belül a keringési rendszer betegségei (55 százalék), illetve a daganatos betegségek (24 százalék) voltak a vezető halálokok. A rossz életkilátások, illetve a rövidebb várható élettartam mögött többnyire a kiemelkedően magas, az EU átlagához viszonyítva másfélszeres (2011-ben nőknél 461/100.000; EU 143 százaléka, férfiaknál 757/100.000; 155 százaléka) halálozás áll. A halálesetek háromnegyedéért a keringési betegségek és a rosszindulatú daganatok feleltek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-21 14:02:56, csütörtök
|
| |
| |
Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz?
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
297 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 179
- e Hét: 6595
- e Hónap: 15778
- e Év: 68486
|
|
|
Offline
