|
2016-04-08 00:12:23, péntek
|
| |
| |
Márciusi nap, mikor nem mozdulok ki az elsötétített szobából, s a lehúzott redőnyök mögött, munka, piszmogás és bíbelődés között érzem, hogy odakünn a világban készül valami, ami kissé tisztátalan, szutykos és édes, kissé olyan, mint a pezsgő, de olyan is, mint a megalvadt vér, harsány és alélt, pettyesen tarka és rikítóan közönséges, s a napsugár úgy hatol a világ viháncoló testébe, mint egy arany oltótű, mely egyszerre ad mákonyt és koffeint mindenkinek, ami test és szövet. Micsoda kaland! - gondolom. S összébbhúzom a függönyöket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
