Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A “fényevő” per - 15 hónap története, szemtanúké
  2016-05-15 18:52:45, vasárnap
 
  A “fényevő" per - 15 hónap története, szemtanúként
NOÉMI KOCSIS·2016. MÁJUS 14.

2016. május 12-én az elsőfokú, egyelőre nem jogerős ítélettel véget ért a Székesfehérvári Törvényszéken a bő egy évvel korábban kezdődött, a magyar bulvársajtóban előszeretettel csak “fényevő per" -nek aposztrofált tárgyalássorozat. Maga az eljárás folytatódik - másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán, hamarosan - hiszen mind a hat, bűnösnek ítélt vádlott fellebbezett az ítélet ellen, ahogy az ügyész is, ő természetesen súlyosbításért. A tárgyalássorozatot - kétes érdem - egyetlen újságíróként volt módon végigkövetni, az akkor még csak gyanúsított szülők első bírósági felbukkanásától (bundával, dzsekivel letakart fejjel, kamerák és vakuvillogás közepette érkeztek 2013 áprilisának derekán, a tragédia utáni napok egyikén, hogy a bíróság megállapítsa, előzetes letartóztatásban kell-e tölteniük a nyomozati szakaszt) a három évvel későbbi ítélethirdetésig. A család fejenként 15 év börtönt, a másik két vádlott felfüggesztett 2, illetve 1 évet kapott. Ők ketten szabadlábon, a család bilincsben, előzetes letartóztatásban hagyta el a tárgyalótermet. A tárgyalássorozat 15 hónapon át tartott, s egy idő után az OkéFehérvár blog szerzője is csatlakozott, őt (kókler doktorok és egészségügyi visszaélések avatott leleplezőjeként) kezdetben elsősorban az 5. rendű vádlott bioenergetikus szerepe érdekelte. Amit tapasztaltunk, azt nem vádiratként fogalmaznám meg most, inkább egyfajta “így láttam belülről" típusú írásnak szánom. Az ítélkezést meghagyom az olvasónak, döntse el mindenki magában, mit gondol majd ezek után azokról az emberekről - szülőkről, nagyszülőkről, gyermekorvosról, természetgyógyászról -, akiknek a keze alatt a 2011 szeptemberében egészségesen született, majd másfél évesen gyakorlatilag éhen veszett kisfiú, Erdei Benjamin Hunor meghalt. A közvélemény az ítélet után is azt igyekszik megérteni, hogyan lehetséges a 21. században, hogy művelt, iskolázott emberek, egy egész család felügyelete alatt ilyesmi előfordulhat, s mindenki arra a kérdésre keresi a választ: miért nem vették észre a szülők és a nagyszülők, a gyerekorvos és a természetgyógyász a gyermek egyre aggasztóbbá váló állapotát és ha mégis észleltek abból valamit, külön-külön és egyesített erővel is miért nem tettek valamit a tragikus vég elkerüléséért? Miért kellett Benjaminnak meghalnia? Ezt a legnehezebb felfogni. Hogy kicsit közelíthessünk a megértéshez, igyekeztem összeszedni az összes olyan tárgyalási részletet, vagy a folyosón hallott, nem hivatalos momentumot, amely talán valamennyire közelebb vihet hozzá...

Egy nagy, boldog család

Az egész tündérmeseként kezdődött pedig. Adott egy 36 éves nő és a 34 éves férje. Kifejezetten jómódúak, a nő apja gazdag vállalkozó, a férj sem vagyontalan, féltestvéreivel virágzó kávéautomata üzemeltető céget alapít és vezet. Az ifjú házaspár 2010 augusztusában esküszik, s hat gyermeket tervez. (A hétköznapi emberek realitásától elrugaszkodás első momentuma: ha valakinek 37 évesen születik meg az első gyermeke, hány éves lesz a hatodik érkezésénél és mennyi kockázatot vállal a megszülésével?) Már a tervezés alatt meg is vesznek neki mindent, az internetről rendelt minőségi babaruhácskáktól a babaszoba berendezéséig. Bio minősítésű babahintőport rendelnek, online, Belgiumból. A polcokra felkerülnek a biogyümölcsös és biotejpépes üvegcsék, dobozok. Egyebekben nincs nagy készülődés. “Én semmilyen könyvet, vagy újságot nem olvastam a terhesség alatt, abszolút nem készültem előre, nem is gondolkodtam rajta, milyen lesz majd. Úgy voltam vele, hogy engem is felnevelt az édesanyám, akkor a segítségével nekem is menni fog" - mondta az anya, E. Ildikó Rebeka. Az első gyermek hamarosan jelentkezik is. A kismamával madarat lehetne fogatni, felhívja férjét, aki malomkeréknyi virágcsokorral rohan haza a munkából. Miután hosszú évek óta ők is, a nagyszülők is vegetáriánusok és elsősorban az alternatív gyógyászati módszerek hívei, utána néznek az interneten, hol van alternatív szülészeti gyakorlat: a Szent Imre Kórházat, a szülést levezető nőgyógyásznak pedig D. Ágnest választják, akit a 15. terhességi héten keresnek fel. Rebeka (akit senki sem hív az első keresztnevén) kórházban akar szülni, a szintén az internetről kinézett bába segítségével. Eljár az ultrahang vizsgálatokra (a háziorvosi belgyógyászati vizsgálatokra azonban például nem). A Down-teszt 1:200-as kockázatot mutat, az orvos a 22. terhességi héten felveti, ilyen aggasztó értékkel talán “el kellene vetetni" ezt a babát. Ráadásul a köldökzsinórban a három szükséges ér helyett csak kettő látszik. Pontosabb vizsgálatok kellenének, magzatvízvétel például. A szülők tiltakoznak, mert már korábban eldöntötték, akármilyen lesz is a baba, megtartják, felnevelik. A magzatvízvizsgálatot - a 8-10 százalékos vetélési kockázat miatt - elutasítják. A doktornő később tanúként úgy nyilatkozik, az anya és közte ilyen elutasítások miatt megrendült a bizalom, D. Ágnes végül közli, hogy legközelebb akkor jöjjenek, ha valóban megbíznak benne, hisz ez a várandós anya és orvosa közötti megnyugtató kapcsolat alapja. A házaspár többé nem jelentkezik. D. Ágnes végül 2011 szeptemberét szabadságon tölti, honlapja információ szerint akkor szüli harmadik gyermekét. Közben Agárdon a területi védőnő már tud az érkező babáról, hiszen még a várandósság alatt jelzi neki E. Rebeka agárdi háziorvosa. A primagravida először nem akar terhesgondozást, aztán mégis eljár az alkalmakra. A 3. trimeszterben a védőnő is elmehet hozzájuk - a jogszabályok szerint ugyanis megszületett gyermek nem kerülhet be a családba úgy, hogy a védőnő legalább egy alkalommal ne járt volna a terhes közvetlen környezetében. Kicsit nehéz hozzájuk bejutni, vagy írásban értesíteni őket, miután a hatalmas, erődként körbe kerített, kívülről 14 kamerával felszerelt ingatlanon se csengő, se postaláda. A védőnő az egyetlen, szülés előtti ott jártakor tájékoztatja a családot arról is, hogy a megszülést be kell majd jelenteniük. (Innentől a vallomása szerint 2011 szeptemberéig már nem tudta őket elérni, később az anya háziorvosa értesítette, hogy a gyermek megszületett.)
Eljön 2011. szeptember 16-a. Éjszaka megindulnak a fájások. A nagypapa felhívja a Hódmezővásárhelyen lakó bábaasszonyt, aki elindul Agárdra. Mire megérkezik, már az anya karjában van a természetes úton, alig néhány kis fájással 6 óra 50 perckor a világra jött kisfiú. 3100 gramm. Szép és egészséges. A szülők már korábban megállapodnak, hogy nem az apa, F. Balázs vezetéknevét adják neki, hanem a nagypapa és az anya nevét viszi tovább a gyermek. Benjamin legyen, Hunor és Ajtony is - de később kiderül, Magyarországon nem lehet három keresztnevet adni. A bába megnézi a gyereket, ellátja a frissen szült anyát, elmegy. Utána még egyszer látja a kisfiút, amikor szoptatási tanácsokat ad az anyának. Szeptember 27-én a védőnő ismét bejut a házba, egészségesnek látja a babát. Megbeszélik, hogy két nap múlva ismét megy. Innentől a család újra elérhetetlen, a telefont sem veszik fel. A védőnő jelez a gyermekjóléti szolgálat felé, majd két nap múlva átvesz egy tértivevénnyel feladott értesítést a családtól, hogy ezennel lemondják a védőnői szolgáltatást. Visszaír a anyának, hogy a védőoltások beadatása kötelező, mire néhány hét múlva az anya beviszi hozzá a gyermek oltási kiskönyvét, amelyből a védőnő átvezeti saját nyilvántartásukba a megkapott oltások adatait. A kiskönyv adatai szerint minden oltás csúszott egy, másfél hónapot. A gyermek három hónapos korára egyábként megduplázza születési súlyát. Ekkor a gyermek házi gyermekorvosa már a budapesti, a szintén az internetről kinézett, a homeopátiás preferenciája miatt választott M. Gabriella, aki annak 9 hónapos koráig kezeli Benjamint. (A kiskönyv később országos tisztifőorvosi rendeletre indult vizsgálat tárgyát fogja képezni, amelyben azt firtatják, hibázott-e a védőnői hálózat. ) A kiskönyv adatainak elemzése szerint M. Gabriella - akit autó és jogosítvány hiányában mindig a nagypapa, E. Tibor Győző vitt le Budapestről Agárdra - már a 2.oltás beadásakor rögzíti, hogy kicsit megállt a súlygyarapodás. A hathónapos oltásnál megállást látni a kicsi szomatikus és pszichomotoros fejlődésében. A 9 hónapos státusz bejegyzése pedig már súlyos leromlottságot rögzít. A gyerek szopik, később megkezdik nála a hozzátáplálást is (a perben úgy vallanak, végig folytatták is azt), de súlymérés az első alkalmak után nincs. A szülők szerint azért, mert a gyerek folyton izgett-mozgott a mérlegen. (Egyébként, ha egy gyerek esetében “kiesik" a védőnői ellátás, mert pl. lemondják, a gyerekorvosnak kell átvennie a védőnői szerepet is, és. elvégezni a súlyméréseket.) A gyermekről az első hat hónapjában rengeteg fotó készül, az apja kicsi orrát és élénk tekintetét örökölte, vidáman nevetgél a szép, virágokkal teli udvaron, boldog szülei és nagyszülei karjában. A vak is látja, hogy akkoriban még jó húsban lévő, egészséges kisbaba.




2013. április 14.

A Benjámint két hetes korától kezelő M. Gabriella 88 km-ről jár alkalmanként Agárdra. A legelső ott jártakor a nagypapa azt mondta neki, Benjámint már látta gyerekorvos, a család egyik barátja. M. Gabriella úgy észlelte, a csecsemő teljesen átlagos, legfeljebb a fejmérete nagyobb kicsit az átlagosnál, de ezt a nagypapa fejére nézve alkati tulajdonságnak tartotta. A szülők tájékoztatták, hogy a gyerek sokat sír - a doktornő erre a család szerint azt mondta, “rohangáljanak vele fel-alá a házban". Erős hideg verejtékezése is volt egy ideig - ezt szintén alkati sajátosságnak tulajdonította, a kisebb hányásait pedig bukásoknak. Mikor zöld volt a gyerek széklete, azt mondta, “az anyuka ne igyon tejet". - Egy idő után úgy éreztük, M. Gabriella nem figyel oda eléggé Benjaminra, hiszen mindenre azt mondta, majd kinövi azt, amire panaszkodtunk. Szerintem nem látszott rajta semmi érdeklődés a gyerek iránt - mondta az apa, F. Balázs. M. Gabriella két és három hónaposan is vizsgálta a kisfiút és úgy látta, jobban nő a koponyája az elvártnál. - Kértem a szülőket, vigyék el koponyaultrahang vizsgálatra, beutalót is írtam hozzá - vallja később a doktornő. Benjamin félévesen hatkilós volt, az orvos gyógytornát javasolt, mert a sok ölben tartás miatt a mozgása nem igazán fejlődött. - Furcsállottam, hogy nem engedik neki, hogy a szájába vegyen dolgokat -áll a doktornő vallomásában - a nagypapa elmondta, hogy ők ezt nem szeretik. Hét hónaposan 6500 gramm volt a kicsi, a doktornő szerint ő akkor már kifejezetten kérte a hozzátáplálást és az újabb koponyaultrahang-vizsgálat mellett vérvételt is előírt, a beutalókat pedig, ahogy állította, elküldte nekik postán. (Az E. család tagjai az eljárás alatt végig eskü alatt, egybehangzóan állították, hogy semmiféle vizsgálati beutalót nem kaptak. A másik verzió szerint megkapták, viszont közösen úgy döntöttek, nem viszik el rá Benjámint, mert “túl nagy stressz érhetné a szervezetét". Egyik állítást sem sikerült megdönthetetlenül bizonyítani a perben - a beutalót pedig nem tértivevényesen adták fel.) Ez után még egyszer látta, de nem kérte számon, elvitték-e a gyermeket a felírt vizsgálatokra. Kérte azt is, méregessék a súlyát. Ezek után már csak telefonon konzultált néhányszor, mindig a nagypapával. Az elmondta, hogy a gyerek lába eléggé dagad, M. Gabriella saját elmondása szerint ekkor megint felhívta a figyelmet a vizsgálatok szükségességére, de erre a család többé nem kereste őt. Ezért ő sem kereste a családot, egyszerűen feltételezte, hogy orvost váltottak. Némi ellentmondás a két állítás között, hogy a gyermeket viszont nem jelentette ki a saját körzetéből, így Erdei Benjámin a doktornő páciense maradt. Még akkor is az volt, amikor már a halotti bizonyítványát állították ki. Az ügyészi kérdésre, nem kellett volna-e ennyi gyanús körülmény után jelzést tennie a gyermekjóléti szolgálat felé, M. Gabriella úgy reagált, ő nem talált semmilyen okot, ami indokolttá tette volna a jelzést. Mikor ő utoljára látta Benjámint, kicsit vékonynak tűnt, de fel sem merült benne, hogy a kisfiú az éhezés miatt az. Nyilván alkatinak vélte ezt is. Nem volt gyanús neki hogy a gyerek nem kap sem D-, sem K-vitamint, hogy súlyosan vashiányos, sovány, sápadt. Nem feltételezte, hogy az elutasított, vagy be nem tartott orvosi javallatok után valamit cselekedni kellene. Pedig egy, a gyermekorvosoknak szóló szakmai, módszertani, a gyermekbántalmazásról és elhanyagolás megelőzéséről szóló dokumentáció (amely jelenleg is hatályban van) szerint a gyermekelhanyagolás megelőzése az egészségügy egyik fontos feladata. A hat hónapos kori fejlődési megtorpanást M. Gabriella a búcsúig, a gyerek 9 hós koráig nem kérte számon a szülőkön. (Ahogy más sem.) Ha M. Gabriella 2012 őszén kijelenti E. Benjámint a praxisából, talán mód nyílt volna észrevenni a védőnői nyilvántartásba visszakerülve, a rendszeren belül, hogy a kisfiúnak egy ideje nincs orvosa. Ahogy az egyik igazságügyi szakértő fogalmazott: a kisfiú akkor vált igazán veszélyeztetetté, amikor védőnő és gyerekorvos nélkül maradt...
A doktornő menesztése után tűnt fel a képben M. Bertalan, a szintén az interneten talált természetgyógyász-parapszichológus (korábban hivatásos katona), aki valamilyen homályos oknál fogva “dr" címet használt a neve előtt. A perben legalább tíz tárgyaláson élénk vita tárgya volt, igazi orvosnak lehet-e hinni valakit, aki aposztrof-doktori címét pénzért vette egy teljesen komolytalan társaságtól, de az a kis idézőjel tökéletesen elég, hogy megtévesszen vele embereket (pl. a jelek szerint E. -éket). M. Bertalan nem tagja a Magyar Természetgyógyászok Szövetségének, de honlapja alapján olyan szimpatikusnak tűnt, hogy a nagypapa felhívta. M. már ekkor - látatlanban! - homeopata alkati szereket javasolt Benjáminnak, akit 2012 októberében meg is látogatott. A gyerek hányogatására és más problémáira boraxot, arzént és bakvirágot rendelt és hosszasan húzogatott a teste felett egy bioindikátort/varázsvesszőt, vagyis energetizált. Elrendelte,hogy szereljenek be a mindig 25-27 fokos gyerekszobába egy levegőszűrőt. Csodálkozva vette észre, hogy a lassan egyéves kisfiú még nem kapott vizet, ezért megkérte, ezentúl itassák már. Az evésgondokra azt mondta, semmi gond, ha a gyerek elkezd inni, majd követi az evés is. A család a perben végig azzal védekezett, hogy ők vakon megbíztak nem csak M. Gabriellában, de utána M. Bertalanban is, minden utasítását betartották (itt nagyon erősen hangsúlyoznám a “szerintük" kitételt), de laikusként nem láthatták, hogy Benjáminnál veszélyhelyzet alakul ki. Hogy ez mennyire csak a védekezési stratégia része lehetett, azt többek között az apától már a legelső tárgyaláson idézett vallomásrészlet is megerősítheti: - Hetente jártam a Brendonba vásárolni, és láttam, hogy hogy kéne kinéznie egy ilyen korú gyereknek. De soha, senki sem mondta, hogy akkora baj van, hogy kórházba kellene vinni.
Egyébként az ítélet megszületéséig nem derült ki, mennyit kapott, kapott-e valamit a szolgálataiért M. Bertalan E-éktől. A parapszichológus budapesti magánrendelőjében egy 20 perces kezeléséért akkoriban 8.000 forintot kasszírozott, így nagyon nehéz elhinni azt az eskü alatt vallott mondatát, hogy soha egy fillért sem fogadott el a családtól. Nehezen érthető főleg azért, mert egyes tárgyalásokon e helyett inkább úgy fogalmazott, E. Tibor nem volt hajlandó őt kifizetni. E. Tibor egészen másképp látta - szintén eskü alatt - a dolgot: ő milliós nagyságrendű kifizetett tételről beszélt többször is.


- Nagyon meglepődtem, hogy 10 hónaposan a kisgyerek milyen sovány. Az arcocskáján a párnácskák már nem voltak jelen. Ennek ellenére nekem úgy tűnt, a család élete csak a gyerek körül forog. A gyerek mindig tüsszögött, köhögött, mielőtt megkezdtem nála a kezeléseket. A családtagok az egész lakást folyton fertőtlenítették körülötte. Bár az általam javasolt szerektől nem hízott-nőtt, az állapota a család szerint is sokat javult - vallotta a bioenergetikus. A kérdésre, vezetett-e pontos kimutatást arról, mikor mit rendelt a kisfiúnak, a férfi ezt válaszolta: - Mivel nem a rendelőmben történtek a kezelések, nem.
2013. április 14-én délelőtt 11 felé E. Rebeka felment a gyerekszobába és észrevette, hogy a gyerek tekintete furcsa, nem olyan, mint máskor. Hívták a bioenergetikust, aki megnyugtatta őket. Semmi gond, a gyógyulás előtt mindig van egy nagy mélypont, egyébként is, mikor nemrég megvizsgálta bioindikátorával a gyermeket, annak minden szerve 100 százalékosan működött (kivéve a 80 százalékosan működő szívét). A szülők észrevették, hogy a kicsi szája habzik.Megint telefon: M. Bertalan ekkor már határozottan kéri, hogy hívjanak mentőt. Meg is teszik, de a kiérkező rohammentősök egy órányi újraélesztés után kénytelenek feladni a küzdelmet. A gyermek halálának előidézője.: súlyos alultápláltság és hiányállapotok következtében összeomlott keringés. Délután 3 óra tájban elhunyt.
A mentőorvos ezt vallotta a tárgyaláson: - Mikor én kiérkeztem és megvizsgáltam, életjelet már nem mutatott... Egy nagyon sorvadt kisbaba feküdt a pelenkázón. Nagy fej, vékony végtagok. Kérdeztem, hogy beteg-e, áll-e orvosi kezelés alatt? Nem tudnak róla, válaszolta a család. Annyit mondtak, hogy két napja nem eszik, nem iszik. Hirtelen vagy öt orvos is lett a szobában, mert a fehérvári sürgősségi mentő is megérkezett. Egy órányi újraélesztés után nekem kellett kitöltenem a papírokat. Ekkor kértem az igazságügyi orvosszakértői boncolást, mert felmerült bennem, hogy a gyermek súlyos sorvadtsága mögött valami komoly betegség állhat. Vagy felelőtlenség. A környezeten nem fedeztem fel az elhanyagolás jeleit, tisztaság volt és igényes berendezés. De a gyermeken igen...Ilyen fokú sorvadtság ebben a korban az élettel teljesen összeegyeztethetetlen.

Szakértők a perben (Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas részletekkel!)

A tárgyalássorozat alatt számos alkalommal jelen voltak a veszprémi Igazságügyi és Orvosszakértői Intézet szakértői. A két szakember az általuk elvégzett boncoláson feltártak alapján folyamatosan és nyomatékosan igyekezett bizonyítani, miért is hunyt el a kisgyermek. Benjámin izomzatának 86 százaléka, csontállományának jelentős része, agyának közel 30 százaléka eltűnt a sorvadás következtében. A boncoláskor vért nem tudtak tőle venni, “mert nem volt". Súlyosan vérszegény volt, több szervében gyulladásra utaló nyomokat találtak. Korábbi, középsúlyos tüdőembóliáét például, amely felnőtteknél is halálos lehet, de ő túlélte. A halálhoz vezető kórfolyamat hónapokkal korábban elkezdődött, de ha a felismeréstől szakszerű kórházi kezelésben részesül, az élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna. A véghez vezető út azonban hosszú és gyötrelmes lehetett, hónapokig tartó. Fel nem ismert síróssága az éhezést jelezte, nyugtalansága az egyre szárazabbá váló bőre és a ruhadarabok zavaró érintkezését. Születhetett bár oxigénhiánnyal, vagy külső-belső vízfejűséggel, ez a táplálási nehezítettségét nem befolyásolta, jelentették ki a a szakértők. A szövettani vizsgálat nem találta erre utaló fejlődési rendellenesség nyomát. De ha valaki az éhezés mellett folyadékot sem kap, a folyamat felgyorsul. Az anyatejből, amelyet haláláig Benjamin kapott, de ami közel sem lehetett neki elég (ám súlymérés híján ezt senki sem észlelte) mindig annyit tudott hasznosítani, ami az aznapi mélyponton tovább lendítette, viszont azzal éppen csak elvegetált. Lehettek félrevezetően jobb napjai, amikor kicsivel több tejet tudott szopni, s ettől nyugodtabban viselkedett. Ezt leszámítva mind ő, mind az anya pengeélen táncoltak - fogalmazott az igazságügyi orvosszakértő -pedig egy szülőnek, aki kézbe veszi a gyermekét, éreznie kell, hogy valami megváltozott, valami nem jó. A vékonyodása mellett a másféle izomtónusa, a szopás ereje, vagy erőtlensége már önmagában is elég információt hordoz, rámutatva, hogy súlyos baj van. És az anyai ösztönt még nem is említettük.
A boncolás előtti fotókkal én is szembesültem... Talán elég annyit mondani az azokon látható emberi alakról, hogy Afrikában, annak is a legszívszorítóbb éhínséggel sújtott területein lehet ilyesmiket látni.

De ki is ez a család tulajdonképpen?

A tárgyalássorozat 15 hónapja alatt bőven volt alkalmam figyelni E-éket. A folyton feketében érkező, kifürkészhetetlen, rezzenéstelen arcú, az ügyvédjükön kívül senkivel sem érintkező négyesről készült pszichiátriai/ elmeorvosi szakvélemény is, abban így jellemzik őket: erősen az egészséges életmódhoz kötődnek, gondolkodásuk rugalmatlan, nagyon izoláltan élnek, a családfő a nagypapa, a többiek gyakorlatilag az ő befolyása alatt állnak, stb. Bennem egy olyan kép alakult ki, hogy ez a négy ember mintha a miénkkel párhuzamos valóságban élne. Miután a kisfiú megszületett, a nagymama gyakorlatilag nem lépett ki a házból, minden idejét a kisbaba főzelékeinek és pépjeinek elkészítésére szentelte, amelyeket telefonhívásra vitt át a fiatalok lakta melléképületbe. Aztán ott a nagypapa, a minden tárgyalásra gondosan “belőtt", frissen vörösesre festett, szálanként befésült frizurájával. A gesztusok, amelyekkel felháborodásukat fejezték ki folyamatosan, amiért például a jegyzőkönyvben az állt, hogy a fiatal férj vagyontalan (ezt egyenesen kikérte magának), vagy hogy a sajtó megint jelen van (összesen öt alkalommal indítványozták, hogy a nyilvánosságot távolítsák el a tárgyalásról). A szavak szerint megegyező vallomásaik, amelyeket mintha minden alkalommal pontról-pontra egyeztettek volna egymással. A felháborodásuk, amivel jelezték, ők egyáltalán nem élnek izoláltan - miközben a 15 hónap alatt egyetlen családtagok, rokont, barátot, ismerőst sem idéztek be tanúnak a maguk oldalán, hogy az elmesélje, mennyire nyitott, társasági és rugalmas emberek ők... Talán nem is volt, aki mindezt igazolta volna? Egyedül a családi ház melléképületében lakó B. Bálint Botond tudott a személyiségükre utaló adalékokkal szolgálni. Ezt a hosszú copfos, furcsa fiatalember korábban Rebeka barátja volt, ház körüli famunkák, később kertészkedéssel, növénygondozással elvégzésével bízták meg E-ék, s annyira megkedvelték, hogy felajánlották, lakjon náluk. A csöndes fiatalember H. Bálintról megváltoztatta a nevét és saját családjával, szüleivel, bátyjával megszakított minden kapcsolatot. Az immár B. Bálint Botond elmondta, hogy az E. család hívő, de nem vallásos, otthon feszületet, imatárgyakat tartanak. Anyja évek óta beszélni sem tudott vele - a tárgyalásra azonban rendszeresen eljárt, hátha megtudja, milyen erők miatt vesztette el nagyfiát. Talán hasonló okokból ülték végig a pert annak második felétől F. Balázs szülei is. Az ő fiuk E. Rebekával és annak családjával való megismerkedése után szintén teljesen megszakította a kapcsolatot korábbi családjával. F. Balázs édesanyja és nevelőapja akkor értesültek unokájuk születéséről, amikor az már meg is halt.
A család a perben folyamatosan váltogatta ügyvédjeit. Ifj. Lomniczi Zoltán volt az első, ő még háromtagú asszisztenciával érkezett, utána egy szintén háromtagú, új ügyvédcsoport foglalta el az oldalsó “páholyt", majd egy hölgyet fogadtak fel, aki viszont csak egyetlen tárgyalást ért meg velük... A következő tárgyalásra nem tudtak saját ügyvédet állítani, ezért a bíróság rendelt ki egyet. Két tárgyalással később újabb, majd egy idő után még újabb urak védték a családot, míg 2015 telére már biztos lett, hogy az ítélethirdetéskor is őket képviselő védővel fejezik be a pert. Mintha ebben is a tökéleteset keresték volna. Az ötödrendű és hatodrendű vádlottak jóval hűségesebbek voltak védőikhez.


A védők az ítélethirdetés alatt

De térjünk vissza egy kicsit a kérdéshez, kik is tulajdonképpen az E. család tagjai. E. Tibor és E-né M. Terézia egyazon borsodi településről származik. Rebeka után született egy fiuk, súlyos nyitott hátgerinc betegséggel, s még gyermekkorában elhunyt. A nagymama testvérének gyermeke szintén súlyos veleszületett betegséggel jött világra, 9 hónaposan elhunyt. (E két tény kétségkívül óvatosságra intő genetikai jel kellett volna legyen E. Rebeka és F. Balázs számára, születendő gyermekük genetikai szűrését illetően.) E. Tibor a vagyonát földbirtoklással és kereskedelemmel szerezte, büntetett előéletű. Csalás miatt ítélték 350 ezer forintos pénzbüntetésre pár éve, de megfizetésével mentesült a joghátránytól. A nyomozati eljárás közben felhívott egy női hang Sárospatak környékéről azzal, hogy felismerte a hírekben korábbi munkaadóját, E. Tibort. A nő egy állattartó telepen dolgozott gondozóként, de nem fizették ki. Keserűen emlékezett egy éjszakára, amelyen megjelent a telepen néhány ukrán rendszámú kamion és a róluk leszálló férfiak a vemhes, valamint frissen szült teheneket, borjastul, szoros zsúfoltságban, pánikszerűen felterelték a kamionokra. Sok kisborjú odaveszett. A nő azt mondta, nem tesz feljelentést, úgysem nyerne E. Tiborral szemben, akit csak kétszer látott a telepen, különben egy intéző vitte a napi dolgokat.


A nagyanya, a nagyapa - szemben pedig a bíróság

2016 márciusában az addig egyetlen kérdésre sem válaszoló vádlott család tagjai jelezték, újra vallomást kívánnak tenni. Először E. Rebeka állt fel szólásra. Amit több oldalon keresztül felolvasott, mélyen meglepte a hallgatóságot. Egy igazi tündérmese képe rajzolódott ki előttük: egy szinte burokban élő, tanuló, mindent megkapó lányról, tökéletes családi idillben, példaképként istenített apával. Férjével körbeutazhatták Európát, ő maga zenélni és művészetet tanult, bármerre megfordultak, a tökéletes környezetbe illő tökéletes pár voltak, akik tökéletes hotelszobák ablakából szemlélhették a tökéletes naplementét... A gyergyói hegyeken járva pedig volt szerencséjük egy remetébe futni, aki megáldotta frigyüket... A nehezen értelmezhető önvallomás semmit sem rajzolt ki vágyaiból, terveiből, gondolataiból, de kitűnő összképet adott mindazon külsőségekből, amelyek az internetről rendelt tökéletes, drága, kifogástalan termékek képében megjelentek később a gyermekvárás időszakában is. Nem tudok másra gondolni, mint hogy ebbe a feddhetetlen tündérvilágba nehezen férhetett be egy olyan gyermek, akiről - bármennyire örömmel várták is kezdetben - egyre inkább kitűnt, hogy mégsem annyira tökéletes... Az egyik áprilisi tárgyaláson váratlanul és a vádlott családban nem kis riadalmat keltően megjelent F. Balázs egyik féltestvére és tanúként előadta, hogy a testvére korábban életvidám, tervezgető, kifejezetten társasági ember volt, de mióta együtt él E.-ékkel, gyakorlatilag teljesen megváltozott. Amíg még beszéltek egymással, F. Balázs hangot adott kétségeinek, hogy vajon elég jó lesz-e leendő apósának, aki erős kezű, igazi hangadó, követni való ember. F. Balázs kikérte magának a féltestvér véleményét és minden pontjában igyekezett cáfolni azt.

A perben az E. család amúgy fikarcnyit sem igyekezett megkedveltetni magát senkivel. Végig kívülállóként és kissé felsőbbrendűen viselkedtek, mintha óvakodnának bárkivel is kapcsolatba kerülni. A 26 tárgyalás alatt mindvégig sérelmezték, ami velük történik, mint súlyos méltánytalanságot, az igazság megcsúfolását. A szakértőket elfogultnak, sőt hazugnak és okirathamisítónak titulálták. Idén év elején elfogultságot jelentettek be a bírónő ellen is, hátha sikerül leváltatniuk. Mindvégig azt hangoztatták, hogy rajtuk kívül senkinek sem érdeke az igazság kiderülése, őket viszont akadályozzák annak feltárásában. Feltételezhetően nem kevés utánajárással és anyagi áldozattal saját orvosszakértőket fogadtak, akik következetesen és kitartóan állították: a kisfiú súlyos veleszületett betegségekkel jött a világra. (Az egyik ilyen cáfolhatatlannak mondott szakértő egy fül-orr-gégész volt...) Végig úgy viselkedtek, mint akik koncepciós per áldozatai, mint akik ellen a szennyes, szenzációhajhász média és a prejudikáló hatóságok összeesküdtek. A “sajnálom, hogy így történt" mondat azonban nem hagyta el a szájukat, nem mondták, hogy bármit is megbántak volna, helyette az 5. és 6. rendű vádlottat igyekeztek minden megnyilvánulásukkal besározni. Ártatlannak vallották magukat, akiket az egész bírósági eljárás csak megakadályoz abban, hogy visszavonultan átadhassák magukat a gyásznak. Az ítélethirdetés utáni percekben, mikor a hallgatóságban ülő korábbi családtagok és rokonok rádöbbentek, hogy talán 10-15 évig sem fogják látni eddig is nélkülözött fiaikat, F. Balázs édesanyja odament és megpróbálta hátulról átölelni a fiát, akire éppen akkor rakták a büntetés-végrehajtás emberei a bilincset. F. Balázs azonban úgy ugrott el, mintha kígyó marta volna meg és egyetlen pillantást sem vetve hátrafelé, távozott. Az anya még hosszú percekig zokogott egy szék támlájára dőlve.

Az ítélet

A bíróságot egyáltalán nem hatotta meg a védekezés, hogy az E. család tagjai laikusok lennének egy gyermek állapotmegítélése terén, s ezért nem vették észre, hogy a kisfiú a halálba sorvad. A bírói indoklás szerint E. -ék a szülők számára kötelező, alapvető táplálási kötelezettség ellen vétettek, szándékosan, a cselekményük eredményének bekövetkeztét előre látva. Hosszas szenvedést okoztak a gyermeknek - ezzel a különös kegyetlenség minősítést is megvalósították. Az elindult, tragikus végbe torkolló folyamatba szülőként és nagyszülőként egyedül nekik lett volna kötelességük beavatkozni. Ők azonban 9 hónapig gyakorlatilag nem tettek semmit.
Az ítéletről szóló híradások megjelenése után a közvéleményt őszintén meglepte, hogy M. Gabriella és M. Bertalan milyen enyhe ítélettel távozhatott a bíróságról (ráadásul azt is felfüggesztve) miközben a családtagok mindegyike 15 év letöltendő börtönbüntetést kapott. Talán csak a bioenergetikus szakmájától való 5 éves eltiltása hozhat kielégítő eredményt, ha másodfokon is megítélik az eltiltást, a varázsvesszős áldoktor ennyi ideig legalább nem hitegeti gyógyulással a hozzá fordulókat és nem mondja majd senkinek a halála előtt pár nappal, hogy “az ön összes szerve tökéletesen működik". Az ítéletet az E. család a korábbi heves reakcióikhoz képest meglepő higgadtsággal fogadta. Egyetlen rezdüléssel sem adták tanújelét, hogy ezt az eredményt várták volna, vagy egyáltalán felfogják a súlyos büntetést. Korábban volt, hogy a gyermek állapotának taglalásakor E. Rebeka rosszul lett, máskor vesegörcsöt kapott, vagy zokogásroham jött rá. Ilyenkor mindig bevett valamilyen tablettát, egyszer pedig a bíróság által kirendelt - hagyományos,klinikai gyakorlatot követő - orvos látta el az épületen belül. Hogy az eljárásról magáról mit gondolnak, az világosan kitűnt beadványaikból és indítványaikból. Hogy a gyermekük/unokájuk elvesztéséről mit gondolnak, arról vajmi kevés derült ki, most már minden bizonnyal elviszik magukkal a cellarácsok mögé. A címbeli “fényevők" jelzőt (amely egyébként sosem volt igaz rájuk, az ügy kezdetén egy bulvárlap riportere kezdte terjeszteni) viszont még az előzetes letartóztatásuk idején sem tudták lemosni magukról, így a nagyobb portálok és bulvárlapok a mai napig így emlegetik az E. család tagjait.

E. Rebeka június 7-én a 42., férje, F. Balázs május 19 -én a 40. születésnapját már biztosan börtönben tölti. Ügyükben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla várhatóan gyorsított eljárásban hozza majd meg a döntést.
Úgy tudni, Erdei Benjámin Hunort a nagyszülők szülőfalujában, Sárospatak közelében helyezték örök nyugalomra.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
siker
  2016-05-15 17:05:31, vasárnap
 
  nézem az engem tönkretevők neveit. életműdíjasok, többszörösen kitüntetett elismert orvosok. hihetetlen a listája az apokalipszisnek, a világ gazdagai, hírességei, meg a magyar ellenes nemzetközi rákóczy tér. tisztul a gyalázatommal. a sikeresség titka az, hogy fekete mágiával kell foglalkozni. ez az új kenyér is,  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mákos sütemény
  2016-05-15 15:32:21, vasárnap
 
  A süteményimádók kedvence különleges mákos sütemény, hiszen könnyen elkészíthető, és számtalan ízesítésben kavarhatjuk a könnyű, légies piskóta alapot. Ez a mákos változat nekünk nagyon bejött, hiszen egyszerű alapanyagok kellenek hozzá, és mégis különleges lesz a végeredmény.
A mák nem csak finom, hanem nagyon egészséges is, éppen ezért, fogyasszuk rendszeresen, ne csak a karácsonyi bejglibe. Sok A-, B-, C-és E-vitamint, foszfort, magnéziumot, vasat, kalciumot, szelént, és cinket tartalmaz. Jót tesz az emésztésnek, de segítségünkre ehet abban az esetben is, ha álmatlansággal küzdünk.

Hozzávalók:
4 tojás
1 bögre cukor
125 gramm vaj
1 bögre mák
1 evőkanál sütőpor
1 bögre liszt
dió
Elkészítés:
Egy lábasba tegyünk oda egy kevés vizet főni, majd forraljuk benne 5 percig a mákot.
Fedjük le az edényt, vegyük le a tűzről, és hagyjuk a mákokat, míg megduzzadnak. Húsz perc múlva szűrjük le.
Egy edényben a tojások sárgáját keverjük el a cukorral, és a vajjal. Majd adjuk hozzá a mákot, a lisztet, és a sütőport.
A habbá vert tojásfehérjéket óvatosan adagoljuk hozzá a lisztes keverékhez.
Tegyük a masszát kivajazott sütőformába, szórjuk meg egy kevés darált dióval. 180 fokon süssük 30-40 percig.

Fogyasszuk egy pohár langyos tejjel, és láthatjuk, hogy ez a csodálatos párosítás az egész napunk bearanyozza.

Szerző: tudasfaja.com		  
 
0 komment , kategória:  Receptek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 1226
  • e Hónap: 3585
  • e Év: 55851
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.