|
2016-05-17 09:54:38, kedd
|
| |
| |
Kohut Katalin: Hinni akarok...
Szívtelen világ, miért ért el engem? Közöny és lenézése a jóságos szívnek, egy életen át. Először csúf szóra, megsértésével az anyaságnak porcelánná dermedt, majd a bűnnel való találkozáskor darabokra tört. Csodát várni húsz éven át remény nélkül jelentette a kis mécset, a szunnyadó szeretetet. Űrnyi halál hidegség ölelt, jéggé dermedt. Az igaz szerelem olvasztotta, tégelyére írva: emberség. Csalódás halódásomban hűs kezed, pedig... A hiány levegő nélküli lét, szeretet nélküli halál.
Valaha naponta ápoltam, ringattam, dédelgettem szívhez szóló dalokkal, melyekkel vigasztaltam magam. Nem tudom átnyújtani a hallásodhoz zarándokló tiszta hangot már, pedig szív nélkül élni lehetetlen. A szívünket összekötő láthatatlan fonál neve az egyetlen, mely maga az élet. Nélküled nincs jelenem és jövőm. Hinni akarok az emberségben!
2016. május 17. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
