|
2016-05-18 19:25:13, szerda
|
| |
| |
Az idei könyvhétre jelenik meg Deák Ernő Az Öreghegytől a Schneebergig című könyve. Ezt én szerkesztettem, az előszót is én írtam. Ez olvasható alant. Június 10-én dedikálunk a Vörösmarty téren, előtte este médiahajó a könyvhét íróival a Dunán.
A könyv a Magyar Napló Kiadónál jelenik meg.
Furcsa érzés Deák Ernőről vallani, hiszen életem derekán megismerve őt most azzal az érzéssel kell szembesülnöm, mintha gyermekkorom óta ismerném, egyre dobbanna a szívünk, része lennék életének, és ő is az enyémnek. Ennek az egyik oka talán az, hogy gyermekkorunk színhelye is ,,közös", Pereszteg és Kópháza között nincs nagy távolság. Így nézhettük ugyanazokkal az érzésekkel mindketten a távoli hegyet, rajta a nyáron is fehéren világító hósipkát. S vélhettük nagyon távolinak, elérhetetlennek.
Ennek az érzésnek az sem szab gátat, hogy másfél évtized korkülönbség választott el bennünket, amikor én a kópházi iskola padjait koptattam, ő már a bécsi egyetemét.
Személyesen 1993-ban, Csallóközben ismerkedtünk meg, egy Széchenyi vetélkedőn voltunk mindketten. Aztán egy átbeszélgetett éjszaka után nekem szegezte a kérdést, hogy írnék-e a Bécsi Naplóba?
Így kezdődött.
A munkakapcsolat lassan barátivá fejlődött, szinte heti találkozásokká. Hol Bécsben, hol Mosonmagyaróváron költöttünk el egy-egy vacsorát, rendezvények tucatját szerveztük, könyveket jelentettünk meg, s egyre jobban tágult a kör. Így érezhettem aztán egy ízben egy közös találkozóról Innsbruckból hazafelé jövet a kammeri-tó partján azt, hogy milyen lehetett diákként ide járni, s imádkozni a szomszéd település templomában.
Aztán Graz, Kufstein, Salzburg, Linz gyönyörűségei tárultak fel előttem, az ottani magyar szervezetek mindennapi életébe Deák Ernő segítségével nyertem némi bepillantást.
De az igazi közös pont 1956.
A kikezdhetetlen, biztos pont. Ez az, ami könyvekben, cikkekben, vallomásokban, tanúságtételekben megjelenik. Míg Deák Ernőnél az emigráció tápláló, éltető ereje, nálam Mosonmagyaróvár 1956-jának felélése, őrzése.
S hogy megszületett a Szél-járás címet viselő pozsonyi, bécsi, mosonmagyaróvári kulturális folyóirat, hogy a régió értékeit, jelenét és múltját fölvillantsa, újabb közös ügyek, témák, feladatok kapcsolnak bennünket össze.
S ekkor merült fel bennem a gondolat, hogy Ernőnek hiteles tanúként meg kellene írnia élete történetét, a kinti magyar élet szervezeti kereteit megteremtő munkát, s ezt a regényes életrajzot közzé kell tenni. Hiszen könnyen úgy járunk, hogy majdan mások írják meg/át az ausztriai magyar emigráció történetét, benne az övét is, mint ahogyan 1956 is átrajzolódik a gyarapodó emlékezők által.
A felkérés fölfakasztott benne egy forrást, s az áradó emlékek ,,vázlata" meg is jelent a Szél-járásban. Aztán ennek betoldásaiból született ez a könyv, amely egyszerre életrajz, tanúságtétel, vallomás.
Belőle az ausztriai magyar élet is megismerhető, azok az erőfeszítések, amelyek ennek az életnek a kereteit megpróbálták kirajzolni, s ellenszélben is őrizni mindaddig, amíg lehet.
A jövő nem biztat semmi jóval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell tenni a dolgunkat. Ez az a hitvallás, amit magamévá tehettem, elolvasva Deák Ernő Az Öreghegytől a Schneebergig címet viselő kéziratát.
Böröndi Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
