|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2016-05-23 21:20:27, hétfő
|
|
|
Ákácfavirág
Tele van a város
Ákácfavirággal,
Ákácfavirágok
Édes illatával.
Bolyongok alattuk
Ébren álmodozva,
Mintha minden egy ákácfa
Nekem virágozna!
Mintha a nagy utcák
Lármája elülne,
S körültem a város
Faluvá szépülne:
Mintha csak ott járnék
A mi kis falunkba':
Ráösmerek illatáról
Minden ákácunkra...
Ákácfaerdőség,
Kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom
Ezer szép emléke:
Milyen gyönyörűség
Gondolni is rátok,
Házunk előtt bólingató
Ákácfavirágok!
...Óh, hol van az álmom,
Mit alattuk szőttem?
Az a világ, ami
Akkor állt előttem?
Hoválettél, hová,
ábrándok világa?
Te maradtál csak belőle
- Széthullóba, veszendőbe -
Ákácfa virága!
Szabolcska Mihály
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2016-05-23 09:32:49, hétfő
|
|
|
Várnai Zseni : Kis botló táltosok
És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
És viszitek őt az első, első útra,
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:
Egy bukdácsoló, induló gyerek;
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!
Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!
Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!
Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
2016-05-23 09:14:50, hétfő
|
|
|
Aki nekiáll, hogy megértse az apját, az anyját, a nagyszüleit, a dédszüleit, az elkezdi megerősíteni magát a létezésben.
Elkezdek a szüleimről gondolkozni, és feljön a haragom, a gyűlöletem, az indulatom, a keserűségem, a bosszúszomjam, a tiltakozásom. Egyszer csak fizikai tüneteim lesznek. Kezdem egyre rosszabbul érezni magam, és rájövök, hogy nem tudom megérteni magam, ha nem látom, hogy az apámmal mit csinált az ő apja. Apámmal mit csinált az ő anyja. A nagyszüleim mit csináltak a szüleimmel, és mit csináltak velem?
És akkor egyszer csak történik valami. Böszörményi-Nagy Iván úgy mondja, hogy amikor erőfeszítést teszünk abba, hogy megértsünk két-három nemzedéket (plusz a sajátunkat), beletesszük a fájdalmat, a szomorúságot, az erőfeszítést, azzal elkezdünk jogosultságokat nyerni az életre.
Ezt nagyon fölemelőnek tartom.
Aki nekiáll, hogy megértse az apját, az anyját, a nagyszüleit, a dédszüleit, az elkezdi megerősíteni magát a létezésben.
Rátalálok az emberi méltóságomra, ami akkor is van, ha bármilyen transzgenerációs örökséget hurcolok. Megerősödöm a létezésben, a tudatosság fénye egyre nagyobb lesz. Úgy érzem, hogy valamennyi szabadságom mégiscsak van.
Rátalálunk arra, hogy tényleg van értelme az életünknek. Ezt gyönyörűnek látom.
Pál Feri
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2016. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
489 db bejegyzés |
e év: |
6874 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 3640
- e Hét: 9297
- e Hónap: 48909
- e Év: 277846
|
|
|