|
2016-05-25 06:56:39, szerda
|
| |
| |
A hétvégéket azért szeretem, mert együtt vagyunk, s egy kicsit el lehet a dolgokat tolni magunktól.
Most három nehezebb hétvége következik. Vissza kell vinni Sandrát Németországba, ez 1300 km a két nap alatt. Már előre fáj a szívem, hogy két hónapig nem látjuk, de augusztusban egy hónapra jön. Akkor is én hozom, s hónap végén úgy viszem vissza, hogy Drezda, Cottbus és Berlin is beleférjen. Ő még nem volt Berlinben, tőlük a főváros is 500 km. Kiskorában azt hitte, hogy München a főváros, azt ismerte.
Aztán 4-én Szakály Sanyi jön, megyünk Csemadok rendezvényre Éberhardra, onnét haza, nálunk alszik, másnap a trianoni megemlékezésen ő mond beszédet Óváron.
A rá következő hétvége meg ünnepi könyvhét, Budapest, médiahajó, Vörösmarty tér. Ernő könyvének a két első lapját tegnap még elküldtem Pestre, így most már valóban nyomtatják.
Az igazi rabszolgamunka az, hogy már két hónapja napi három cikket meg kell írnom a közmédia egyik internetes lapjába. Ez olyan, mint a gálya, ahol "megengedik", hogy evezzél. Persze a rendszeresség fontos, mert eltunyul az ember.
A soproni könyv szinte készen van, nagyon jó. A Molnár család (az apa szobrászművész volt, a fia pilóta a II.vh-ban, s lelőtték 44-ben) története, rengeteg fotóval, dokumentummal.
S tegnap telefonon megbeszéltem Béccsel a felsőőri tankönyvet is. A kézirat nálam van, de még gondolkodnom kell a szerkesztésen. Hiába jól fizetős munka, nagyon rövid a határidő. De izgalmas.
S persze a saját verseskönyv szerkesztése is elkezdődött, ezt Melindára bíztam, mint a szél-járást is. Ez utóbbinál már az 50. oldalnál járunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
