|
2016-05-26 03:23:29, csütörtök
|
| |
| |
Ps: Néha a függőségeimről való megnyilatkozásaimat visszaolvasva, elgondolgozom. Például
Volt, hogy hasznosnak tartottam, majd kétségeim támadtak. Valaki talán kinevet. Na és? Nem baj! Máskor meg elszégyelltem magam saját kitárulkozásomon!
Azt gondolom, ezek természetes emberi érzések. Ha meg már beírtam, és legalább 1 napja olvashatóan kint voltak, miért vegyem ki az írást? Most is gondolkozom. Ki akartam venni. Ezt a legutóbbit. Még nem érkezett Tőletek komment, vagy kritika. De szóljatok, ha nem jó, amit csinálok. Komolyan, számít a véleményetek!
Fő célom, hogy más tanuljon az én hibámból! Ne a szert válassza, hanem azt a szép életet élje, amit Isten ajándékozott neki! Én nagyon elszúrtam a sajátom! Sajnálom rendesen, bánom, időnként szégyenlem! De ha másnak tudok segíteni, akár azzal, hogy kiírtam az undorító tüneteket, s ami belőle a lényeg: HOGY AZOK ELMÚLNAK! S ezzel segítettem akár egy függőnek, akkor mégis megérte a bejegyzés! Lehet és van még remény azoknak, akik, mint én, ki akarnak jönni és küzdenek! Azoknak is, akik még nem akarják igazán, de a társuk, a családjuk igen! Magam is az utóbbihoz tartoztam, menet közben kezdtem el én is akarni! Mikor már büszke voltam és számolhattam hány napja vagyok tiszta! Bizony, az már valami! S mikor elmúlnak a nagy megvonások, szép fokozatosan mindenki meglátja megtalálhatja az értékeset, a számára szépet az életben!
Ennyi.
Üdvözlet!
Sziasztok.
M. A. Bp., 2015. május 26.
Akkor a haláluk évében 2002-től kezdtem visszaélni egy szorongásoldómmal,
mivel pszichésen állandóan hasmenés gyötört, ami gyakran megakadályozott a rendes munkavégzésben! Megtükröztek még 1996-ban, de nem találtak semmit. Maradt a nyugtató.
Mindig vártam, hogy majd valahol megjelenik Zizi is meg Blans is, és ez az egész nem is igaz!
De sajnos a kemény valóság volt, 1 éve gyászoltam már epilepsziás rohamban szenvedve meghalt Blansikámat, mire pont egy újabb év után, ugyanazon hónap, októberében Zizikém is követte Őt.
Egymás mellé temettem Őket. Nem találtam a helyem, nagyon- borzalmasan hiányoztak!
Mindig hosszú időket tartózkodtam sírhelyük mellett és elsírtam Nekik, mintha hallanák, hogy mit érzek, milyen nehéz nélkülük és utánuk szeretnék menni! És csak sírtam. Mindkettőjüktől szokás szerint külön-külön is búcsút vettem /mint mikor még éltek/, s kissé nyugodtabban hazaindultam már estefelé!
Aztán jött a kísértés. Unalmas napjaimba, meg depressziómba nem látván értelmet, szenvedve a hiányuktól, bevettem úgy 5-6 db-ot kb. Nem tudom, sosem számoltam pontosan.
Innentől számítottam hivatalosan függőnek, melyet évek után sem értettem meg, fel sem fogtam, egy folyamatos félkábult, eufórikus állapotban éltem. Feledékeny lettem, még érzékenyebben reagáltam dolgokra, elhanyagoltam a mindennapi dolgokat, végül önmagamat is. Elkezdtem a szertől délelőtt, majd délután is aludni. Éjszaka pedig az internetnél találtam pár órányi valamit, ami érdekelni tudott, fent tartani, ébren. S aztán ebbe a malomkerékbe estem bele, de nagyon mélyen!
A szert egészen 2015. júniusáig nem vonták meg tőlem. Akkor már rettenetesen sovány, anemiás küllemű, lassú beszédű, szobában élő ember voltam, aki napjait alvással, majd a gép mellett töltötte. Minden másról a párja gondoskodott! Tűrt tőlem sokat. Én sem tudom mennyit, de a 10 év nagyon hosszú időszak lehetett egy ilyen lelkiállapotú és életvitelt folytató ember mellett , mint amilyen én voltam!
Csak egy kicsin múlott, hogy vajon ma is szedném-e, élnék-e még, vagy ki tudja?
Ha tavaly nem veszem össze - nem voltam soha a szer alatt sem kötekedő -, de egy cicát vissza akartam szerezni, mert én vigyáztam rá és kötődtem hozzá, feledni nem tudtam!. A lány nem adta visza a cicát - szerencsére hiszen szuper helyre került, ahol minden jóban részesül! -, én viszont megsértődtem és olyan szavak hagyták el a szám, amik nem tűrnek nyomdafestéket. Ennek hallatán a hölgy párja kihívta a Rendőrséget. Nos Ők jöttek, felmérték, hogy bár nem vagyok életveszélyben, de bevallásom szerint több clonazepam, truxal és egyéb szerek hatása alatt nem tartózkodhat egyedül a lakásban. Ezért szóltak a mentősöknek. Ők helyileg ellátták falcolt sebeim, majd kötelességük volt bevitetni a pszichiátriára, a Kútvölgyi Klinikára! Ez 2015. április 29-én este történt. Ott a jogaimért hadakoztam, de már erősen szédültem, együttműködtem, de az ujjamat a dr-nő felé nyújtva, hogy jogaim vannak, ne tartsanak itt, Ő csak diktálta mit írjanak rólam a gépbe adatokként és kórképnek.
19 évnyi függőség után a napi minimum 12-14mg-omat 0,5-re csökkentették. Mikor magamhoz tértem, egy furcsa érzést érzékeltem- ami olyan hihetetlen és elmagyarázhatatlan -! FÉLELEM- ÁLLANDÓ- GYOMORIDEG- REMEGÉS, IZZADÁS! FOLYTON AZ ESTÉT VÁRTAM, HOGY NYUGALOM LEGYEN ÉS NE ÉREZZEM EZT A SZÖRNYŰSÉGET, AMIRŐL NEM TUDTAM, HOGY A NEVE: PÁNIK!
MAJD ENNEK A PÁNIKNAK KÜLÖNBÖZŐ, EGYRE SÚLYOSABB ROHAMAIT MEGÉLVE, FÉL ÉV MÚLVA DECEMBERBE VISSZAKÉRTEM MAGAM, MONDVÁN TŰRHETETLEN AZ ÁLLAPOTOM, SEGÍTSENEK. MUSZÁJ VOLT EGY BENZOdiazepint VISSZAADNI, AZ SEM HATOTT RÖGTÖN. DE KELLETT MAGASABB ADAGBAN A KORÁBBINÁL, KELLETT EGYÉB SZORONGÁSOLDÓ, AMIHEZ NEM LEHET HOZZÁSZOKNI! HISZI-PISZI. ÉN MÁR CSAK, AMIT ÉRZEK MAGAMON!
S LÁSSUNK CSODÁT, NEM AZONNAL, NEEEEM MEG KELLETT AZÉRT A SOK ÉVNYI MÁMORÉRT FIZETNEM! MÉG JÓ SOK SZORONGÁS, PÁNIKROHAM, GYOMORGÖRCS, HÁNYINGER, 150-ES PULZUS, HIPERHyDROZIS EGYÜTTESÉVEL KÜSZKÖDTEM DECEMBERIG. S AZTÁN, hirtelen, ahogy jött, eltűnt. De úgy, hogy HINNI MAI NAPIG NEM MEREM! SOKAT SEGÍTETT MARIK LACI BÉKÉSCSABAI LAKOS YOUTUBeON TALÁLT VIDEÓINAK ÖSSZESsÉGE. HOGY AZOKAT ALKALMAZTAM. KIMENTEM, AKKOR IS, AMIKOR ROHAMOM VOLT, MIKOR NEM JÓL VOLTAM, MINDEGY, DE FENT KELLETT LENNI ÉS OTT AZ EMBEREK KÖZT. UTAZNI BUSZON, METRÓN, VILLAMOSON ÉS MODERÁLNOM, TŰRNÖM! KELLETT! EZ SEGÍTETT, HOGY VISSZASZOKJAK AZ ÉLETBE, KÜLÖNBEN NEM MENT VOLNA ILYEN VIHAROS TEMPÓBAN, AHOGY VELEM MEGESETT! A SZÍVEM KICSIT BETEG LETT, A 4X-EN IS TÚL VAGYOK, ÉLETEM FELÉT ELALUDTAM! ÉS ÉSZRE SEM VETTEM. NEM EMLÉKSZEM SZINTE SEMMIRE. CSAK a FURCSA KELLEMES EUFÓRIKUS ÁLLAPOTRA, LAZASÁGRA, AHOGY KEZELTEM A DOLGOKAT, SOSEM VOLTAM OLYAN NYUGODT, MINT ABBAN AZ IDŐBEN. SEMMI NEM TUDOTT FELIDEGESÍTENI, VAGY MEGIJESZTENI. MAJD SZÉTFOLYTAM A SZÉKEN...ANNYIRA KÉNYELMESEN TUDTAM RAJTA ÜLNI ÍGY ÉRTEM. EZ AZ AZ ÉRZÉS, AMIT ÉN A FÜGGŐSÉGEM ÁLLAPOTÁNAK HÍVOK. AMI IDŐNKÉNT MEGKÍSÉRT, HIÁNYZIK.
ÁLMODOM RÓLA, MI LENNE, HA BEVENNÉK - SEMMI! KIPRÓBÁLTAM - MÁR NEM UGYANAZ! NE TEDD ÉN MÁR TÚL VAGYOK EZEN IS! CSAK AZ AKTIVITÁS, OLYAN DOLOG, AMI ELVESZI AZ ELMÉD FIGYELMÉT, AMI KREATÍV, RAJZOLÁS, BARKÁCSOLÁS, BÁRMILYEN AKTÍVABB MUNKA, CSAK CSINÁLD ÉS ÉLJ, ÉS NE GONDOLKOZZ, PRÓBÁLJ NE GONDOLNI AZ IDŐRE ÉS AKKOR ELTELIK, ÉS NAPRÓL NAPRA JOBB LESZ. NEKEM/NÁLAM ILYEN LASSAN, NAPRÓL NAPRA MENT!
DE MEGHARCOLTAM JÓ ISTENEM SEGÍTETT NEKEM! KAPTAM EGY MÁSODIK LEHETŐSÉGET! MIVEL KIBÍRTAM, AZT HISZEM A LEGROSSZABBAKAT, NEVEZHETEM A 2. ÉLETEMNEK. AMELYET NEM AKAROK ELRONTANI! ÉRTELMESEN TEVÉKENYKEDVE, BARÁTOKAT SZEREZVE, RAJZOLVA, CICÁT, KUTYÁT IMÁDVA, A TERMÉSZETET CSODÁLVA SZERETNÉM LEHETŐLEG BÉKÉBEN LEÉLNI AZON ÉVEIMET, AMIK MÉG ADATTAK NEKEM!
A KUTYÁIM HIÁNYOZNAK - ÍGY JÓZANUL - SŰRŰN ESZEMBE JUTNAK, RÓLUK AKARTAM CSUPÁN ÍRNI, S ÍM ÚJRA ELŐJÖTT A FÜGGŐSÉGEM ÉS A VELE VALÓ NAGY HARCOM!
ÜZENEM! ÉN NEM ADTAM FEL. MOST IS ITT VAGYOK MÉG! ÉS AMÍG JÓ ATYÁNK ENGEDI, LESZEK! NEM AKAROK MÁR ELLENSZEGÜLNI, ELMENEKÜLNI, BELEMENEKÜLNI VALAMIBE, AMITŐL CSAK ROSSZABB LESZ AZ ADOTT PROBLÉMA. AZOKAT MEGOLDANI KELL ÉS NEM MARÉK TABIT BEVENNI, AHOGY ÉN CSINÁLTAM BUTÁN!!! NAGY ÁRAT FIZETTEM ÉRTE, MEG A FIATALSÁGOM!
KÖSZÖNÖM AZOKNAK, AKIK ESETLEG ELOLVASTÁK ÍRÁSOM! ÉS KÖSZÖNÖM AZ ORVOSOKNAK, ÁPOLÓKNAK, AKIK SEGÍTETTEK, EZT EDDIG SZOMORÚ, DE NEM ÍRTAM KI! PEDIG JÁR NEKIK A KÖSZÖNET!
ÜZENEM, AKI FÜGGŐ - KÉPES LEJÖNNI - DE AKARNUNK KELL NEKÜNK IS!
VAN AKINÉL ALIG VAN MEGVONÁS, VAN OLYAN, MINT ÉN, AKI SZÖRNYEN MEGSZENVEDTEM, DE NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOM ÉS TÚLÉLTEM! EZT TUDOM ÍRNI NEKTEK! HA VAN MELLETTETEK VALAKI, AKI - ÉS JÓL TESZI HOGY NEM ENGEDI, HOGY ÚJRA SZEDD ÉS IGENIS VISSZATART, AKKOR IS MIKOR 20-JÁRA SÍRSZ NEKI, HOGY NEM BÍROD.
BÍRTAM ÉS TE IS BÍRNI FOGOD, SŐT!
NÉZD MEG A FACEBOOKON, VAGY ITT A HOBBI ALBUMOMBA, MILYEN ELFOGADHATÓAKAT SIKERÜLT RAJZOLNOM A RÉGIEKHEZ KÉPEST! ÉS BOLDOGGÁ TETT! MEG A ZENE, A TÁNC, TORNA, FUTÁS, MIND FESZÜLTSÉGOLDÓK. ÉLJETEK ÉS JÓT TEGYETEK! NE ESSETEK A SZER CSAPDÁJÁBA! HALLGASSATOK RÁM IS! NÉZZÉTEK MEG MARIK LACI OLDALÁT! NAGYON JÓ! Ő IS ÁTÉLTE ÉS ELSŐ PERCTŐL KEZDVE BARÁTODNAK FOGOD ÉREZNI, MERT ÚGY BESZÉL ÉS TUDJA MIRŐL BESZÉL. MEG A MEGOLDÁST IS!
ÓVAKODJ A SZEREKTŐL ÉS TARTS KI! NE FELEDD! ERŐS VAGY! ÉS SOK SIKERT!
SZERETETTEL: Anikó M. Bp., 2015. május 26. 3:06
Link
"Dicsérjék mások hálaadó lélekkel
tanitójukat, az élet felé nekem
egy KUTYA mutatta meg az UTAT."
(Illyés Gyula) Ez valóban így történt az életemben anno! Zizi tacskó volt életem első kutyája, Blans spánielem pedig a második, aki egy végtelen finomlelkű, ragaszkodó kislány volt, s az ma is a szívemben.! M.A. Bp., 201605-26. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: KüzdelmemA FÜGGŐSÉGGEL201504 |
|
|
|
|
|
Offline
