|
2016-05-31 20:30:17, kedd
|
| |
| |
SOROS, AZ OFFSHORE-OS
Magyar Idők
2016. május 24. kedd 08:00
A korrupció hamis vádja az amerikai taktika része • Kik támadják a kormányt és az MNB-t?
Siklós Barnabás
Példátlan ellenzéki össztűz zúdult az elmúlt hetekben a Magyar Nemzeti Bankra (MNB). A támadók átléptek a jogállam által támasztott, a másik ember méltóságát védő korlátokon.
Ilyen, a jegybank elnökének becsületét sértő és az általa vezetett intézményt lejáratni szándékozó hisztéria Magyarország elmúlt negyedszázados történetében még nem fordult elő. Az MNB ostromával párhuzamosan beindult a tengerentúlon a jól ismert Clinton-gépezet, és ezen belül a budapesti amerikai nagykövetség. A célpont a magyar kormány, a módszer viszont ugyanaz, mint az MNB-nél: bizonyítatlan korrupciós vádak és sejtetés. Vajon van-e a két eseménysornak köze egymáshoz? Több ponton kísérteties az egyezés.
,,Általában ezek azok a figurák, akik örökké hatalmon akarnak maradni és pénzt csinálni" - így jellemezte Bill Clinton exelnök az elnökjelöltségre aspiráló felesége kampányrendezvényén Orbán Viktort. Bár a fő cél a konzervatív ellenfél, Donald Trump lejáratása volt, Clinton két legyet ütött egy csapásra, és - vélhetően a finanszírozó Soros György üzletember elvárását is teljesítve - beszállt a magyar balliberális ellenzék kampányába, amelynek a fő célja az, hogy a választásokig teljes mértékben felépítse, még ha alap nélkül is, a kormánnyal és a miniszterelnökkel szemben a korrupció vádját. (Nem véletlenül kezelte megfelelő szinten a Clinton-támadást a hazai adminisztráció, amikor személyesen Orbán Viktor utasította el élesen a vádakat, felfedve a háttérben mecénás Soros érdekeltségét és befolyását.)
S a hamis vádra épülő támadásokból nem maradhat ki a kabinet gazdaságpolitikáját korábban szakminiszterként megalapozó, most pedig a jegybank elnökeként - az intézmény küldetésének megfelelően - hathatósan támogató Matolcsy György sem.
Soros és a demokraták nem először használják a korrupciós sejtetést mint meglehetősen alantas eszközt a nem eléggé Amerika-barátnak ítélt magyar politikai rendszer megbuktatása érdekében. Érdemes emlékeznünk 2011 karácsonyára, amikor Hillary Clinton külügyminiszter nyílt levelet helyezett el a magyar kormány fája alá, amelyben olyannyira nem avatkozott be a belügyeinkbe, hogy egy olyan jelentős ügyre alapozva, mint a Klubrádió frekvenciája körül dúló vita, követelte a napokon belül életbe lépő és már jó ideje elfogadott alaptörvényünk módosítását. De még ennél is direktebb akció volt, amikor a megbízott amerikai nagykövet, André Goodfriend - egészen véletlenül - az internetadó elleni tüntetéseken bóklászott. Előtte az USA egy olyan korrupciós összeesküvést dobott be a hazai köztudatba, amelyről már közel másfél éve nem tudjuk, hogy valójában miről van szó és kik a gyanúsítottjai.
A baráti korrupció jó
De nem is kell tudnunk - ez annak a módszernek a lényege, amellyel az Egyesült Államok igyekszik elősegíteni a tőle függő politikai és gazdasági rendszerek létrejöttét. Általános forgatókönyv, amikor az USA-val hűvösebb viszonyt ápoló államok vezetőit korrupcióval vádolják, és ennek segítségével buktatják meg őket, annak érdekében, hogy százszázalékosan baráti rendszerek jöjjenek létre.
Az egyik legfrissebb példa erre Brazília, ahol egy korrupciós vádakra felépített puccsal függesztették fel a minap - közvetlenül a riói olimpia indulása előtt - Dilma Rousseff elnököt, akinek az lehetett az egyik bűne, hogy elutasította az USA beavatkozását, amikor kiderült, hogy a nagyhatalom ellene is folytatott kémtevékenységet. A másik, Washington számára tűrhetetlen folyamat Brazília külpolitikai irányváltása: a jó kapcsolat Kubával, Venezuelával és Bolíviával, és a Kínával fejlődő kapcsolat, amely az amerikai dominanciát ellensúlyozni kívánó BRICS-csoporton belül is zajlik.
A brazil puccs egyúttal az Oroszországot is magában foglaló nemzetközi szervezet meggyengítését szolgálhatja. A felállított elnök helyébe lépő Michel Temer alelnök állítólag vastagon érintett egy illegális etanolkereskedési ügyben. Ez viszont egy cseppet sem zavarja az USA adminisztrációját, amelynek bizalma érdekében a hírek szerint Temer közeli munkatársa máris végigjárta a washingtoni befolyásos kapcsolatokat. Úgy tudni, hamarosan a Goldman Sachs brazíliai igazgatóját nevezik ki az ottani jegybank élére, a pénzügyi tárca várományosa pedig egy IMF-et megjárt hivatalnok lesz. Teljes visszaváltás tehát a kül- és gazdaságpolitikában, és megvalósul a pax Amerika.
Brazília példája élesen mutatja, hogyan működik a washingtoni korrupciótaktika. S a közép- és kelet-európai régióban is. Kísértetiesen hasonló, korrupcióra hangszerelt bukásokat élt már meg Románia, Bulgária, Horvátország. Vagy éppen Szlovénia 2013-ban, ahol szintén többről volt szó, mint hogy a konzervatív kormány egyes tagjai fogadtak-e el kenőpénzt. A mesterségesen keltett politikai krízis olyan ,,válságjelekre" hivatkozott, amelyeket szinte egyetlen makrogazdasági mutató sem támasztott alá.
,,A válság ürügy volt a társadalmi modellünk megkérdőjelezésére" - nyilatkozta Dusan Kovac, a Ljubljanai Egyetem professzora a Le Monde Diplomatique-nak. S hogy miben állt ez a modell? Például abban, hogy Szlovénia kiharcolta az uniós csatlakozási tárgyalásokon, ne kelljen megnyitnia több fontos ágazatot, közszolgáltatást a szabadpiac előtt. Déli szomszédunk azon ritka államok közé tartozott, amelyik a bankok felett is megőrizte a tulajdonosi ellenőrzés jogát. Nagy volt tehát a tét, válságot kellett kelteni, jöhetett a sokkterápia és a privatizáció.
Célkeresztben Orbán és Matolcsy
Válságot kelteni - hazánkban is előszeretettel kísérletezik ezzel a panamai offshore-iratok szerint Oszama bin Laden családjával is üzletelő Soros György pénzét elfogadó ellenzék. S valóban, a hazai kormánygyengítő vagy -buktató kísérletek mögött rendre feltűnik a külföldi segítség. A 2010-es kormányváltás után az első támadási hullám is a nemzetközi pénzpiac spekulánsai, valamint az IMF és az Európai Bizottság gyámkodásával zajlott. A célkeresztben a magyar miniszterelnök állt.
A ma is érvényes forgatókönyv már akkor körvonalazódott: az Orbán Viktor leváltásához vezető út első lépése az új gazdaságpolitika és az azt irányító nemzetgazdasági miniszter megbuktatása. Matolcsy György eltávolítása elemi érdeke volt a nemzetközi támadások szervezőinek, hiszen a válságadók bevezetése, kiterjesztése, a nyugdíjpénzek becsatornázása kiemelkedő profitszerzési lehetőségektől fosztotta meg - a köz érdekében - a globális cégeket. Hazánk uniós elnöksége 2011 első felében külön is apropót nyújtott a hisztériakeltésre. A nemzetközi sajtóban megjelent publicisztikák képtelen, lejárató szándékkal írt állításokkal voltak tele.
A befektetők viszont megnyugodtak, amikor napvilágot látott a nagy állami elosztórendszerek gyökeres átalakítását előíró első Széll Kálmán-terv 2011 tavaszán. Úgy tűnt: Magyarország csatát nyert, a nehezén túl vagyunk. A piac nyugalma azonban vihar előtti csendnek bizonyult. 2011 nyarának végén ugyanis elindult Európában a gazdasági válság újabb hulláma. Miután a tengerentúlról induló krízis 2007-2008-ban végigszáguldott a kontinensünkön, a legtöbb helyen - nyugaton különösképp - a kormányok jelentős összegű csomagokkal igyekeztek pótolni a leállt hitelezést, és elejét venni a nemzetgazdaságok összeomlásának. A költekezésnek meg is lett az eredménye, az elképesztő eladósodás. A fejlett ipari országokban együttesen a GDP 200 százalékára rúgott a tartozás.
A 2011-es év vége felé a tengerentúli hitelminősítők hadjáratot indítottak az eurózóna tagországai ellen. Ekkor soha nem tapasztalt gyengülésen esett át a magyar forint is, és hazánkat - a befektetési célpontok meggyengítésében érdekelt - hitelminősítők a bóvli kategóriába sodorták. Ezt eddig csak a Fitch Ratings oldotta fel. A spekulációs támadások célja a sok milliárd dollárra rúgó árfolyamnyereség mellett az volt, hogy az Orbán-kormánynak elfogyjon a mozgástere.
A bukásra játszók arra gondoltak: a hatalmas eladósodás miatt az árfolyamok manipulálásával térdre kényszeríthetők vagyunk. Tévedtek: bár ügyes taktikai húzással bejelentettük, hogy tárgyalni akarunk, de mégis sikerült elkerülni az IMF-től és az Európai Bizottságtól kapható újabb hitel felvételét, sőt a korábbi kölcsönöktől is végleg megszabadultunk.
Bankpánik kellene?
Miután az első támadási hullámmal nem sikerült elérni, hogy a növekedési fordulaton dolgozó kormány új kölcsönökre szoruljon, és emiatt olyan megszorításokat kelljen bevezetnie, ami felzúdulást kelt a polgárok körében, legközelebb 2015-ben a brókerbotrány kínált lehetőséget az újabb Orbán-buktatási kísérletre.
Akadt volna ennél alkalmasabb apropó is, ám a svájci frank árfolyamának januári elszabadulása előtt - a kormány és a jegybank gyors összefogásának köszönhetően - sikerült kimenteni a forintosítással és ezermilliárdos mentőövvel a devizaadósokat a csapdából. Így nem maradt más az ellenzéknek, mint a pénzügyi felügyelettel erősített MNB által másfél év alatt feltárt - ám 15 éve zajló - visszaélések napvilágra kerülése, és emiatt változott a célpont: mostantól a jegybankon keresztül vezet az az út, amivel a támadók szerint elérhető a kormányfő távozása is. S persze az MNB elnökének megbuktatása is nélkülözhetetlen ehhez, hiszen egyrészt még mindig az ő általa megalapozott gazdaságpolitika végrehajtása folyik, ami ellentétes a tőkeérdekekkel, másrészt az általa megerősített jegybank sem hiányzik a hazai pénzügyi szereplők egy részének.
Meg kell tehát gyengíteni az infláció és pénzügyi stabilitás felett őrködő független nemzeti intézményt, aminek járulékos haszna lehet még a bankpánik kirobbantása és a forint árfolyamának mélybe lökése. Ezek segítségével pedig elérhető az, ami úgy kellene a leszálló ágban vergődő ellenzéknek, mint egy falat kenyér: az utcára vonulók, a tömeges elégedetlenség.
Magyarország szellemi átalakítása
Látva a brókerügyben szervezett demonstrációk gyér látogatottságát, kimondható: a támadások második hulláma is kudarccal járt. De az érdekek mozognak tovább, és akiket hajtanak, nem adják fel. A politikai szövetségesek száma is gyarapodott: az Orbán-Matolcsy páros által fémjelzett gazdaságpolitika leváltásán fáradozó globális erők már nem csak a pozícióik visszaszerzésén munkálkodó régi balliberális elitet és a hozzá tartozó médiahálót tolják maguk előtt.
A mozgásterét mindenáron növelni vágyó Jobbik is beállt a sorba. S vele együtt a jelentőségét veszítő, az ellenzék mindegyik irányzatát gátlástalanul kiszolgáló médiabirodalom zöme is. Felállt az az egyérdekű, hatalomra és pénzre vágyó nagykoalíció, amelyik az elmúlt hetekben elindította a támadások harmadik hullámát. Sorjáznak a politikai blöffök, hamis állítások és rémhírek. Dagonyázhat még ezekben az MNB és alapítványai ellen felálló vizsgálóbizottság is - persze ha létrehozza az Országgyűlés.
E bizottságtól sok minden várható, csak az MNB alapítványainak tényszerű és objektív vizsgálata nem. A politikai cirkuszba annak felismerése már nem fér bele, hogy a Pallas Athéné-alapítványok milyen jelentőséggel bírnak Magyarország jövője szempontjából. Hogy a rengeteg pályázat, a hallgatói képzések, közösségek, kiadványok, a hazai közgazdászképzés megújításának támogatása, a nagy jelentőségű felsőoktatási programok fő küldetése a nemzeti értékek mentén működő szellemi rendszerek alapjainak lefektetése.
De talán épp ezért ekkora a támadás. Umbuldává kell alacsonyítani, a korrupció és a titkolózás hamis vádját kell ráakasztani, és a végtelenségig, szervezetten felerősíteni, mert veszélyes, mert van benne rendszer. Szerfölött veszélyes, mert abba fektet be, ami a neoliberális erők egyik utolsó megmaradt bázisának számít: a képzésbe, a tudásba és a gondolkodásba. Magyarország szellemi átalakításába.
Új vádak a láthatáron
Támadni kell tehát. A kormányt és a jegybankot egyaránt. Ráadásul az MNB körül az alapítványok elleni attak csak bevezetőként szolgált. Ami ezután jön, még erősebb lesz: most a jegybanki működés lényege, a monetáris politika következhet. Már körvonalazódnak a vádak, és a vádlók személye is kezd láthatóvá válni. A támadásokra készülők félretették elvi aggályaikat, és már nem számít az, hogy a jegybank megítélésének rontása a piacon vagy a mindennapi életben milyen következményekkel járhat.
Mindegy, hogy milyen áron, de erodálni kell azokat a kiemelkedő sikereket, amelyeket az MNB az elmúlt három évben a magyar gazdaság, valamint a devizaadósok megmentése érdekében tett, illetve elért. A hitelesség megkérdőjelezésével lazítani kell azon a felügyeleten, amelyik példátlan szigorúsággal őrködik a hazai pénzpiaci rendszer szabályozott működése felett. Az MNB-t olyan intézményként kell bemutatni, mint amelyik nemcsak képtelen az alapvető feladatai ellátására, hanem anyagi kárt is okoz az embereknek.
A tét igen nagy: ha a támadások elindítóinak sikerül elérniük, hogy gyengüljön a Matolcsy György által vezetett jegybank, akkor az a monetáris fordulat is visszafordíthatóvá válik, amelynek révén az alapkamat szerepe megváltozott. Az alapkamat csökkentése az ország javát szolgálja: olcsó hitelekhez juttatja a vállalkozásokat és a lakosságot. A spekulánsok gátlástalan profitszerzését viszont megakadályozza. Érdemes figyelnünk, hogy aki most és a közeljövőben az MNB-t támadja, valójában kiknek az érdekét szolgálja majd.
A szerző közíró
Link
Feltört e-mail-ek szerint Soros György titokban Ukrajna felfegyverzésén dolgozik
Link
Milyen lesz az uj világ és Magyarország jövője
Link
A migránsválság Európa Trianonja
Link
A háború a legrosszabb alternativa
Link
Obama a világ első számú gyilkosa, akire a hágai Törvényszék vár
Link
,,N", azaz názáreti - Magyar Idők, 2016. május 22
/A lengyel katolikus hetilap, a Niedziela egyik legutóbbi száma egy új lengyel dokumentumfilmről tudósított, amely az iraki és a szír keresztények tragikus helyzetét mutatja be. A világ közvéleménye még mindig nem eléggé tájékozott arról, hogy mi folyik a Közel-Kelet háborús válságövezeteiben./
"A dzsihadisták megjelölik a keresztények házait (n, azaz názáreti), akiket ezzel választás elé állítanak: vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy megtartják hitüket, akkor viszont vagy felkoncolják őket, vagy adót fizettetnek velük, amelynek összegét szabadon állapítják meg.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
Offline
