|
2016-05-05 22:27:16, csütörtök
|
| |
| |
Mi lehetnék Én
Mi minden lehetnék, már nem tudom én,
Talán egy szép szó, a mondat elején,
A szó, amit kimondasz, hogy "Szeretlek"
A mondat, amit csakis én érthetek.
Adj nekem Szeretetet, Békét, Hitet,
S tiéd lehet, az egész életem.
Add nekem azt, ami benned rejtve van,
S megkapod, amit eddig titkoltam.
A szeretet fénye, már Téged illet,
S a boldogság, csak a Tiéd lehet,
Lelkemből a béke, nem lehet másé,
Szívemből a remény, nem válhat köddé.
Adj nekem éveket, az életedből,
És nem lesz hiányod, a szeretetből!
Adj nekem mindent, mit másnak nem adnál,
Cserébe megkapod, mit nem is várnál.
Szeress engem, úgy ahogy Te szeretnél,
Csakis mindig őszinte, és nyílt legyél,
És megtudhatod, a boldogság titkát,
Így legyél nekem, igazi jó barát!
Szívedre hallgass, velem kapcsolatban,
Hidd el, hogy jó lesz, egy szép új világban.
Nem hiszem a rosszat, ami rólad szól,
Amit az irigység formál, szavakból.
Engedd, hogy én mindig vigyázhassak rád,
És nem érhet többé, Téged hamis vád.
Én nem lennék, a lelkednek börtöne,
Ha én veled maradhatnék, örökre.
Ha majd a Zöld csillag, újból visszatér,
És ha egy új világ, veszi kezdetét,
És ha már, testemből a lelkem elszállt,
Lelkednek adja át, minden varázsát.
A verseimet hagyom Neked, hátra,
Hogy emlékezz, egy igaz barátodra.
De még itt vagyok, Veled, tudod, Neked,
S ha majd az kell, én megfogom kezed.
Többet érsz már nekem, az életemnél,
Nem hagylak el, mint mások oly könnyedén.
Mit adnék érte, ha veled élhetnék?
Ami létezik, ég és föld környékén!
Minden utam, csakis Tehozzád vezet,
Már nem létezik, Nélküled az élet.
Hosszú lesz az út, míg elérlek Téged,
De talán egyszer, boldog leszek veled.
Ha majd egyszer, valahol mellettem állsz,
A felhők fölött is, velem együtt szállsz,
Akkor kérlek, vigasztalj meg engem,
Csak mondd nekem azt, hogy itt maradsz velem.
Csak mondd nekem, hogy szebb lehet a holnap,
Hogy az életünk végre értelmet kap!
És, hogy nem sérthet minket többé a szó,
Amit egymásért teszünk, az nagyon jó!
Ha már nem is tudod, nem is hiszed,
Akkor simulj hozzám, én hiszek Neked.
Fáradt, nehéz szívvel, rólad álmodom,
Mikor fog majd átölelni, két karom.
Tudod, mindig szembe néztem bármivel,
Ha vesztettem is, büszkén viseltem el.
Téged elengedni, nincs elég erőm,
Hozzád elérni, az lenne az öröm.
Ahol a holnap, sohasem lesz biztos,
Az igazság is, szennyezett és foltos,
De a szívünk legyen igaz, és tiszta,
Ne hagyd, hogy foltok maradjanak rajta.
Fogadd el azt, ki verseket ír Néked,
A vallomása, felülmúlhat Téged.
Fogadd el azt, aki sírni tud érted,
Azt, aki mindig örülni tud Neked.
Fogadj szívedbe, gyengén, és erősen,
Mosolyogj rám, mindig, de csak kedvesen,
Kérlek, legyél mindig az aki lennél,
És hidd el nekem, nincs nehezebb ennél.
. // Palercsík László //
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
Offline
