|
2016-06-13 15:17:31, hétfő
|
| |
| |
Nem gondolkozom tovább, különben
nem írom be az igazságot:....
Én el vagyok merülve egy regénybe, és minden
érzésemmel átélve olvasom tovább. Ezért most
lesz egy kis blogszünet.
Javíthatatlanul romantikus vagyok, és ez a
történet nagyon megfogott. Az érzések elragadtak,
felüdítő az álmok világában elidőzni.
Talán kicsit önző vagyok, hogy így leírtam,
nem akarok most mással foglalkozni,
de régen éreztem hasonlót a való életemben.
Ami egyszer történt, szép volt, varázslatos,
akkor megéltem a pillanatait, nem tudtam, hogy
el fog múlni, s csupán az emléke marad hátra...
De legalább egy rövid időszakra érezhettem,
valami hasonlót, borzongatót, amilyet a nagy
szerelemről olvasunk, látunk és "élünk" gondolunk,..
álmodozunk...
Ami elmúlt, most egy szép regényben
élem újra, és áldom az időt, hogy megadja:
átélhetem,
áldom a szívem, hogy képes vagyok még átélni,
áldom az érzékeim, melyek képesek ma is érezni,
mikről azt hittem, megszűntek létezni!
Legyek akárhány éves, az érzéseim
nem változtak! A regény címét nem árulom el...
Csak, hogy csodálatos, amit érzek...
zenehallgatás közben különösen hatnak, még
intenzívebben! ;-)
M. Anikó 2016. 06. 13. - Olyan, mintha szerelmes volnék abba, amit kivált belőlem,
ahogy hat az érzéseimre!
Mintha újra élném fiatalkorom egyetlen feléledt csodáját!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzéseim |
|
|
|
|
|
Offline
