Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kontroll a traumatológián
  2016-06-14 21:17:48, kedd
 
  Tegnap voltam reumatológusnál. Megvizsgálta a karomat, aggódott miattam. Nagyon jólesett, volt ideje rám. Kilencven százalékos a karom, nem tudom kiegyenesíteni, azt mondja, ha így marad, egész életemben fájni fog és nem fogom tudni rendesen használni, le vannak tapadva az izmok.

Ismét van két új sebem, a hasamon és a combomon. Már hét éve jönnek ki a sebek, nem tudják kideríteni, mitől, mi okozza. Először apró szúrást észlelek, egyből kenni kezdem a bőrgyógyász által felírt helyi fertőzésre való gyógyszertári kenőccsel, mégis megnő a seb, képződik rajta egy nagy darab varnak látszó elhalt bőrszövet. Április végén jött ki a lábfejemen egy, május elején törött vállal, két vonaljeggyel elmentem a sebészetre leszedetni a varas hámszövetet. Hat hétig gyógyult, napi kétszeres Betadines áztatás és Tetrános gézkötés mellett.

Ma délután a traumatológiára mentem. Eddig egy szakorvos és szakorvos jelölt vizsgált, nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Ma kivártam a soromat, a főorvos rendelt, az asszisztense egy roma volt. Nem vizsgálta meg a karomat figyelmesen, mint a reumatológus, nem érdekelte egyáltalán, fel tudom-e emelni. Nem küldött röntgenre, összeforrt-e a vállam. Én kértem még tíz gyógytornát másik papírral, de nem adott, a régi kezelőlapra írta rá az újabb tíz gyógytornát, hiába mondtam, hogy a gyógytornásszal nem voltam elégedett, hogy adjam át neki a régi kezelőlapot a kartársa írásaival? Nem érdekelte a főorvost az én problémám. Mikor az asszisztensnővel megbeszéltek szerint megmutattam a hatalmas sebet a hasamon, már kiakadt, s megkérdezte, hogy folytathatja-e a rendelést, ugyanis én feltartottam a gépezetet, megakadtam benne. Szerinte a sebet ki kell vágni, mert elhalt hámszövet van rajta. Nem volt értelme ennek a kontroll vizsgálatnak. Mikor elmondtam később, hogy ki volt a főorvos, azt a felvilágosítást kaptam, hogy nagyon sokan mennek hozzá műtétre, nagyon jó szakorvos.

Holnap megyek hajnalban laborba, majd a sebészetre a két sebbel, biztos, hogy két naponta oda kell majd járnom kötözésre. Nem tudom, hogyan intézem el a gyógytornát, hogy a másikhoz, a kedvesebbnek mondotthoz kerüljek? A logikám, mint problémamegoldó képességem az állapotom miatt csődöt jelentett.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Márai Sándor: Rilke
  2016-06-14 21:04:24, kedd
 
 

Rettenetes sok emléke lehetett. Ki tudja megszámolni egy költő emlékeit? Mintha valaki megélte volna a pun háborúkat, a piros és fehér rózsa harcát, Savonarola éjszakáit, s a tetejébe mindent, amit egy éjszaka gondolnak, álmodnak és cselekednek Berlinben vagy Párizsban az emberek. A költő végtelenül emlékezik. Egy vers évmilliók és élménymilliók párlata. Néha csak nyolc sor, s a sorok végén rímek csengenek. Nem ez a fontos. (Verhaeren rímszótárt is használt.) Az anyag a fontos, amelyből a vers készül, az anyag, amely egyszerre emberi és emberfeletti, s van benne valami a napihírből és abból, amit Isten gondolt, mikor megalkotta a világot.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Virágok
  2016-06-14 21:03:05, kedd
 
 
Úgy lépnek fel, sorban, mint egy divatbemutatón a próbakisasszonyok: sudáran, kacér illegéssel, kibontva pompájukat, mely céltalan és érthetetlen. Az árvácska, ez a takaros és szomorú erényesség, a gyöngyvirág, az első áldozás fehérségével és csengettyűszavával, s tulipán, a bazsarózsa, s az első rózsák, harmatos díszükben, maradi formáikkal, emésztő, édes szenvedélyük illatával. Ez a virágok bemutató-hónapja.
Új virágok nincsenek. A szegfű, a rózsa ma is pontosan olyan, mint volt. Horatius idejében. Az ibolya nem fejlődött. A lapulevél csökönyösen egyforma az évszázadokban. Igaz, a rózsákat és tulipánokat keresztezik: van már kék levelű rózsa is, láttam rózsaszín gyöngyvirágot. De a természet nem hódol e múló divatoknak. Beéri ősi találmányaival, s minden májusban ugyanazt mutatja, mintegy szelídített, kisebbített, civilizált változatban. Lehet, hogy az őskorban a rózsa oly termetes volt, mint ma a tölgyfák. De akkor is csak rózsa volt: s a hozzávaló óriás letépte, s átnyújtotta egy mitikus nőnek, kinek feje a felhőkbe ért.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Magány (Vilma-Béla párbeszéd)
  2016-06-14 00:21:44, kedd
 
 


- Béééla! Mit jelent a magány?
- A magány egy olyan lelkiállapot, amikor az ember már elszigetelődött mindenkitől, vagy mindig is egyedül volt a környezetében, a tömegben, közben szomjazik a szép szóra, az igaz barátságra, a szeretetre, a szerelemre.
- Nagyon veszélyes tud lenni a magány akkor. Különösen a szeretet ünnepén. Nincs kinek venni ajándékot, nincs kivel megosztani az áhítatot. Fenn áll a veszélye a kiüresedésnek...
- Ehhez kellenek még sorscsapások is, drága Vilma! Mondjuk elég egy szeretett személy elvesztése, vagy a munkanélküliség, az értéktelenné tétel, a leírás. A világban dzsungel-törvények uralkodnak. Mások megérzik az érzelmi kiszolgáltatottságot és visszaélnek vele.
- Fél szeretni, barátkozni, s ezt tükrözi a tekintete, a vadak ilyenkor támadhatják a legjobban.
- Igen, aki magányos, alakja mutatja az állapotát. Lehajtott fejjel jár, összegörnyed a melle, mert szívében hatalmas fájdalmat hordoz. Olyan, mintha az egész világ fájdalmát magában hordozná.
- Lényegében így is van Bélám, mert nem tehet arról, hogy nem talál ott ahol él, hozzá hasonló társakat. Ez a város, vagy falu szegénységi bizonyítványa, hogy egy értékes embert hagynak elveszni, vagy kiközösítik.
- Néha azt hiszem, sokkal boldogabbak az egyszerűek. Mindenkivel tudnak perelni, bátran szembe szállnak mindenkivel és ez elégtétel számukra.
- Talán így születik meg az öngyilkosság gondolata is, miután az ember már mindent kipróbált, ami az egyedüllét szeretetlenségét enyhítené.
- Mire gondolsz, drága Vilma?
- Gondolok arra, hogy minőségi kikapcsolódásban gyönyörködjék: énekeljen, fessen, olvasson, írjon.
- Úgy tudom, Magdikának ez mind adott volt, egyszerre veszítette el az eszmei értékeit, tehetségeit, kincseit.
- Borzalmas csapás érte, ez már talán az utolsó volt életében. Tudod, gondolok itt a harmóniára, mely kívül-belül megmutatkozott benne. Ő csak a Szépséget csodálta emberben, dalban, ruhában, művészetben.
- Persze, senki sem érti, s azzal vigasztalják, hogy fogadja el magát olyannak, amilyen lett. Nem értik, hogy a Magdika sorsa mindenkié, mert örökre elveszítették, s mással nem pótolható.
- Mikor olyanná vált, mint egy minden ékességétől megfosztott koldus megbélyegzéssel, kínok között, a lelkisegély szolgálatot hívta fel néha telefonon, hogy ne tegye meg a végső lépést. Elég volt már az is neki, hogy pár szót válthatott valakivel, mert a tiszteletet, ami járt volna emberi méltóságának, soha nem kapta meg.
- Nem is értem, miért bántják a finom lelkű embereket, miért nem örülnek annak, hogy ilyenek is születnek időnként erre a vérben fürdő, gyászos Földre?
- Még olyan nem volt, hogy a tiszta szívű emberek életükben megkapják mindazt, ami jogosan járt volna. Gondolok itt a szerelemre is. A gonoszak egyetlen vágya a megsértése, megalázása, tönkretevése.
- Drága Vilma, amióta világ a világ, mindig egyedül éltek azok, akik sokat tudtak volna nyújtani a világnak minden hivatásban. Ha engedték volna érvényesülni őket, létrehozták volna azt a közösséget, amire sokan vágynak.
- Magdika is így volt, példa volt mindenki előtt. Aki közelről megismerte, pillanatok alatt hasonult hozzá. Tanított, anélkül, hogy tudott volna róla.
- Egyébként is olyan lelkes volt, hogy amit megtanult, egyből megosztotta másokkal. Egészséges kíváncsiság hajtotta, ezért értett meg másokat, még a rossz természetűeket is, mindent meg tudott magyarázni.
- Mert mindennek van magyarázata, Bélám, akár a világ titkainak is, melyek még rejtve vannak.
- Magdika ezt is megtapasztalta érthetetlenül és iszonyattal. Azt mondták neki előtte, hogy annyi mindent kibírt, hogy már mindent el fog viselni.
- Érthetetlen, a világ legérzékenyebb szív-embere a sötétség tetteinek megtapasztalásával és ennek magyarázatával segítség kérésként, materialista módon...
- Nehéz eldönteni, hogy ilyen helyzetben melyik állítás igaz: a magány, vagy az egyedüllét, egy bizonyos, hogy az elszigetelődése másoktól nem az ő hibája volt. Talán még az sem igaz, drága Vilma, hogy a tömegben élt egyedül, mert ezt mindennek lehetett nevezni, de életnek nem.
- Pedig Bélám, a Föld a harmonikus embereké is, azoké, akik az érintetlen természet tükörképei, mert ők olyanok, mint az esőcseppek a forróságban.
- Igen, Vilmám, nélkülük soha nem lett volna emberség, igazság és szeretet.

2016. június 13.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 44
  • e Hét: 452
  • e Hónap: 12157
  • e Év: 51158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.