|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2016-06-21 20:52:57, kedd
|
|
|
Mikor megbetegedtem, egy ismeretlen orgonát küldött nekem. Orgonát és rózsát. Estefelé hozták a virágokat, névjegy és címzés nélkül. Ma sem tudom, ki küldte.
Csodálatos orgonák voltak ezek. Oly dúsak és fürtösek, mint egy angol gyermek feje, a képeslapok színezett karácsonyi mellékletein. S vörös, tömött rózsák voltak, melyek kiabálnak, mintha valami fájdalmasat, jóvátehetetlent ordítana világgá valaki.
A virágokat az asztalra állították, s éjjel, bezárva a betegség óljába, néha láttam őket, homályosan, mint egy más világ káprázatos élőlényeit, mint egy nemes és illatos mítosz alakjait. S mintha mondtak volna valamit, nem sokat, csak egy szót. Mi volt ez a szó? Sokáig nem értettem. Aztán, hajnal felé, eszembe jutott: orgonaszó volt. Akkor elaludtam. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-06-21 20:51:51, kedd
|
|
|
Mindent, ami fontos számomra, tollal írok. De aztán le is kell gépelni, mert írásom olvashatatlan. Az irodalom nemcsak ihlet és önkívület, hanem kisipar is. Aki ezt nem tudja, vagy tagadja, nyafka műkedvelő.
Toll, őseim fegyvere, magasra tartlak. Új toll, villog a reggeli fényben. Áhítattal nézlek, egyetlen szerszámom, egyetlen fegyverem. Mint a kézműves, aki megtér a technikától ősei műhelyébe, a kezdetleges műszerhez, csodálkozva és boldogan észleli fogását, lehetőségeit. Van valami emberi a tollban, mint egy érzékszervben; valami ősi, kezdetleges és tökéletes. Amit tollal írsz, azt szíveddel és jellemeddel írod. Amit géppel írsz, azt a szándékoddal írod.
Tollal írni. Akkor, amikor nem lehet már halogatni. Könnyen, kényesen és keményen írni. Minden szó előtt felemelni a tollat, megválasztani a szót, a levegőbe nézni, a végtelenbe, az álomba és a valóságba. Aztán fölrajzolni a szót a papírra, az egyetlen, igaz szót, lélekkel, kézzel, tollal. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-06-21 18:18:53, kedd
|
|
|
Kohut Katalin: Szerelmes június
Mámorosan járom fájdalmas utamat,
s Te vigaszom nem vagy velem.
Tétován függ levelem az Idő-fán,
a mindenségben villognak a betűk.
Átlátszóak a csillagközi kapuk,
szédülten keresem a jövőmet,
drágakövemre róttam neved,
tanúm az ég serege, a csillagok.
Júniusi varázslattal igézlek,
Szent Iván tüze kéjjel robban,
sajgó szívem töltsd be ismét
szerelemmel, egyetlenem!
2016. június 21. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-06-21 00:27:04, kedd
|
|
|
- Béééla! Mit szólsz ahhoz, hogy a mai bevásárlásom elvitte a nyugdíjam felét, pedig csak azokat vettem meg, melyeket előre összeírtam!
- Drága Vilma, én már semmin nem csodálkozom! Addig sem volt értéke a pénzednek, míg dolgoztál.
- Pedig megfizettem érte szorgalmas munkával, s tudjuk jól, hogy nálunk a munkabér jelenti az egyetlen bevételi forrást, amiből fedezzük a szükségleteinket.
- Csakhogy Vilmám, ne felejtsd el, hogy amelyik ember munkáját csak annyira értékelik, hogy épphogy fedezni tudja a rezsijét és a legfontosabb szükségleteit, az robotol saját országában.
- Vannak olyan népek, akik rezsit sem fizetnek, ingyenes a telefon is, majdnem egész bevételük megmarad világjárásra, szórakozásra, kultúrára, legalábbis én erre fordítanám a felesleget.
- Ezek szerint a világban a javak megosztása nem igazságosan történik. Nincsen és nem volt soha egyenlőség. Más értéket képvisel a fizikai és szellemi munka mindenütt.
- Hiába készültünk fel gyerekkorunkban játékosan a zöld fűben a felnőttségre, ha egészen más a valóság. Volt egy kedvenc gyomnövényünk, aminek a leveleit elneveztük pénzecskéknek, a kis gumóját pedig kenyérkének. Egyikkel fizettünk az áruért, amit el is fogyasztottunk. Talán ez a növény a régmúlt emlékeit őrzi, hiszen a világ mindig elölről kezdi az izmusokat, az egyházasdit, a politikát.
- Igen, egyetlen állandóság volt minden időben, az arany. Amikor bekövetkeztek az inflációs időszakok, csak az boldogult, akinek volt ilyen nemes csereeszköze. Mások éhen hallhattak. Különösen a városokban, mert a falvak népének volt mivel kereskednie.
- Talán az a baj, hogy a mammon, mint a fekete mágia szörnye és létbe lépett, s a pénz elvakítja a sötét lelkűeket. Mindig is a pénz jelentette a hatalmat, az igazságot, a tekintélyt.
- De a szegények, Bélám tisztában voltak a valódi értékével, megbecsülték és képesek voltak beosztóan élni, sőt takarékoskodni is. Két karjukkal, vagy szellemi erejükkel jutottak hozzá, ami soha nem volt kielégítő.
- Igen és kölcsönt sem vettek soha fel, inkább összespórolták az árát annak, amire szükségük volt. Az egyik ismerősömnek egymás után mondták fel a szolgálatot a háztartási gépei. Mikor a porszívója is elromlott, vizes seprűvel takarította a padlószőnyeget. Nem volt miből újat vennie, munkanélküli lett.
- Nagyon szomorú, hogy az értékes emberek éltek ilyen szegénységben és a gonoszok dőzsöltek a koncból, amit nekik kiosztottak a szerepükért.
- Mások pedig belekerültek a hitelezők csapdájába, amiből kiút nincsen, mint a devizás kölcsönökből. A bankok eladták a hiteleket behajtóknak, akik uzsora napi kamattal négy-ötszörös árat követelnek, megegyezni velük lehetetlen. A bíróságok pedig nekik adnak igazat, nincsen törvény ellenük.
- Itt, drága Vilma soha nem kereshetnek annyit, hogy a behajtó cégek által követelt részleteket fizetni tudják. Nem lehet saját lakásuk, autójuk soha. Perifériára szorulnak teljesen. Pedig nagy bűn egyetlen ember nyomorba döntése is, hiába is énekelné, hogy nem lehet boldogságot venni, a szegény néha gazdagabb, mert az állandó stressztől és nélkülözéstől elpusztul a lelke.
- Igen, Bélám, lélek-gazdaság csak azoknál a szegényeknél marad meg, akiknek legalább van fedél a fejük felett, tisztességes otthonuk és egészséges ennivalójuk. Nem gondoltam volna soha, hogy pénzben mérhető a becsület...
- Ezt hogy érted?
- Minél tisztességesebb valaki, annál szegényebb.
- És még mondja valaki, hogy a pénz nem boldogít! Erre szokták mondani, hogy jó, ha van. Nélküle nincsen létezés, csak vegetálás, vagy halál.
- Már az is igazságtalan volt, ami a nőket sújtotta több száz éven keresztül, mert soha nem voltak megfizetve. Én mindig a legkevesebb fizetést kaptam, mert nem voltam rokona senkinek sem. A bujtatott létszám alig végzett munkát, de ez nem viselte meg a lelkivilágát.
- Aztán jöttek a hirtelen meggazdagodottak, akiket felemeltek minden területre, s ezt nevezték el rendszerváltásnak. Szabad préda lett a föld, az üzemek, a gyárak, kastélyok, hozzájuthattak ingyen és munka nélkül a hatalomhoz.
- És egyre jobban elszigetelődik egymástól a szegények és élősködök tábora.
- Nem szabad politizálni, Bélám a kisembernek, illetve a szegénynek, mert csak baja származhat belőle. Az a dolga, hogy szótlanul tűrjön.
- Mi mást is tehetne, hiszen ebben a káoszban régen elkésett minden segítség, drága Vilma!
- Meg kell állapítani, hogy a munka gyümölcsét, a fizikai és szellemi erőt egyetlen módon lehet megfizetni, pénzzel. Persze, már régóta azoké minden juttatás, akiket kiválasztottak és nem a valódi értékeket közvetítik az emberiség számára, hamis elméleteteket gyártanak és oktatnak és terjesztenek.
- Játék a pénzzel, mint a tűzzel, Bélám? Játék az ember élete?
- És pénzen megvehető...
2016. június 20.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
81 db bejegyzés |
e év: |
832 db bejegyzés |
Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 668
- e Hét: 1036
- e Hónap: 7277
- e Év: 59543
|
|
|