Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő
  2016-06-29 18:00:07, szerda
 
 

Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos.
Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben.
Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év első felében például csak egyetlenegyszer, amikor a legnagyobb elragadtatással dicsérte Rátkai Mártont.
Most gazda nélkül maradt a Nyugat - kiélt formája, túlhaladott problémái, közönségtől irtózó elefántcsonttorony mivolta már régen kikapcsolta a haladás és építés lendületéből. Egy szűk kis kozmopolita -kapitalista polgári kör önmagának fenntartott s még önmagát is alig érdeklő fóruma lett. A múltjából tengődött hatszáz bizonytalan előfizetővel. Ady, aki innen harcolt valaha, tíz éve halott.
Nem voltam otthon az izgalmas habozás idején, mely egybeesett a Légy jó mindhalálig színházi lázával...

Gellért Oszkár mondja, Osvát végrendelete az volt, hívják haza Ignotust Bécsből, s szerkessze a Nyugatot itthonról ővele.
- Nem akartam - mondja ma Gellért -, azt mondtam, inkább Móricz. Csak ő.
Elvitték apámnak az összes főkönyvet, s már XI. 6-án tisztában volt vele, hogy a Nyugatnak van huszonnégyezer forint pengő adóssága, elsején már senki fizetést nem kapott, amint a nyomda sem két hónap óta egy fillért. A lapot ezerhétszáz példányban nyomják, amiből harmincöt-negyven százalék remittenda visszajön, a hatszáz előfizető már régen kifizette a díját, aki nem, az nem is fogja, erre az évre már semmi bevételi kilátás nincs. Hirdetés nagyon kevés, a különböző könyöradományokat pedig úgy kel kisírni a tőkétől. Egy szám költsége viszont több, mint háromezer pengő.
Ellenben óriás lendülettel és reménnyel előadták, hogy ha a lap terjedelmét felemelik, az árát leszállítják, akkor nagyon könnyű lesz kétezer előfizetőt szerezni, még legalább ötszázat példányonként eladni, a hirdetések szaporodni fognak, a tőke nem fogja megvonni továbbra sem az adományait, s akkor a lapnak előre látható bevétele legalább húszezer pengővel több, mint a kiadása. Évente.
,,XI. 6. Fordulat.
Babits közben délben bejelentette Fenyőnek, hogy pénze van, s a Nyugat az övé lett.
XI. 7.
Gellért telefonált, hogy Fenyő igen sajnálja, hogy így történt, s hogy Babits is habozik, nyugtalan, s azt mondja, vegyem át én, de akkor legyek vállalkozó."
8-án, éppen mikor a Nemzetiből jött, ahol a Légy jó mindhaláligot felolvasta, s tele volt sikerreményekkel, folytatták a rábeszélést, s ő két levelet írt, egyiket Fenyőnek, másikat Babitsnak, melyben körülbelül megírta, mit vállal anyagi és szerkesztői felelősségben. Igen, jó kedve volt, vigye el az ördög, lesz, ahogy lesz, a Nyugatot mégiscsak meg kell valahogy menteni azoknak, akik onnan kapták az első sikert - most ugyan ráér, a Légy jó mindhalálig alighanem eltart télen, próbáljuk meg.
,,XI. 11. Itt volt du. 4-6-ig Babits és Gellért. Babits mint tulajdonos jelent meg s felajánlott mindent. Minden anyagi ügyet, kiadói tevékenységet, szerkesztésben a szociális, társadalmi és életrészt.
Semmi se kell neki, csak a kritikai rovat és a vers, és döntő szó a szerkesztésben.
Nem fogadtam el, mert csak önállóan csinálhatom. Ő roppant gyámoltalanul és megijedten viselte magát. Mária azt mondta rá:
- Olyan ember, akit folyton sajnálni kell.
Végre megértette, hogy velem nincs alku, s idegesen elment. Vele ment Oszkár is.
Nem fogadtam el, mert lehetetlen ilyen habozó emberrel együtt dolgozni. De ha energikusabb volna, még lehetetlenebb lenne.
Csak egyedül csinálhatom meg, s amint elmentek, fel is villanyt előttem, hogy meg is csinálom.
Jobb nekem a kompromittált Nyugat név helyett egy szé friss új név: Föld!...
Közben megint kínos dolgok. Mikor átvették a szerkesztést Babitscsal, levették Ignotus nevét a lapról. Most Ignotus előadást tartott Pesten, epésen kiabált, megvádolta, különösen Babitsot, hogy kettészakította a magyar irodalmat, és eladta magát.
Tény, hogy Babitsot újra beválasztották a Kisfaludy Társaságba, amit ő örömmel elfogadott. Gellért Oszkártól hallom, azzal a kikötéssel fogadta el a választást, hogy Móriczot is visszaveszik. De mikor nem vették, szép csendben bent maradt...
Lassan kialakult előtte A magyar nép ezer arca. Széles társadalmi kép az ország földből élő, földdel foglalkozó minden osztályáról. A föld nélküliek óriási tömegéről, a szegénynépről, a zsellérekről, a cselédnépről, pásztorokról, kisgazdákról, nagygazdákról, a dzsentriről és mágnásokról.
A Nyugatban megjelent cikke a kisgazdák képével kezdődik. Ezt szélesítette ki oly teljessé az Életem regényében később. És a legszéletesebb réteggel végzi, a sommásokkal, és akik még sommás munkát sem tudnak szerezni. ,,Ezek a falu árvái, s nem is gondolnánk, milyen sokan vannak. Az Alföldön vannak öt-hatezer lélekből álló községek, ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érdekük, hogy ez a réteg is önérzethez jusson és szava legyen... A kenyéradók érdeke más, mint a kenyérpusztítóké".
A cikk második része, melyet be sem fejezett, a mágnásokról és főképpen a dzsentrikről szól.
,,Dzsentri az, aki az urolkodó, kormányzó réteghez számítja magát és aki antiszociális lény... akik a mágnásoktól függenek, a mágnások hűbéresei és vakon fogadják el életmódban, igényekben, politikai követelésekben azt, ami a mágnásoknak jó, de mindenesetre azt, ami azoknak nem kellemetlen.
Szociális gondolat, hogy a munkás és vagyontalan osztályok életét emelje a társadalom. Itt azonban elszánt és makacs belső ellenségeskedést, idegenkedést és félelmes konzervativizmust lehet megfigyelni. Mindentől iszonyodik a dzsentri, ami új, ami jogkiterjesztés, ami megrendítheti a mágnásuralmat s azzal a saját csatlakozó, végrehajtó és élvező lehetőségeit...
Dzsentri valósággal népparlament. A dzsentri körében szakadatlan és állandó vita folyik minden állami és országos ügyről. De természetesen itt is a személyi kérdések miatt s nem az ügy érdekében. Ki van itt, ki van ott, ki esett ki és ki jutott be. Hogy kell elbírálni egyes országos dolgokat. A belpolitika irányítása, a csendőrség fehasználása, a katonaság szervezése és szerepe."
Itt kivette a papírost a gépből. Ezt nem lehet cikkben elmondani. Majd regényben. Majd a Rokonokban.
Mikor már fulladásig volt ezzel a korrupt dzsentrivilággal, kezébe került egy kedves könyvecske. Kiss Lajos ernográfus tanulmánya a Rétközről. Boldogan és mélyen megrendült a zúgó emlékektől, melyeket ez a könyv felsorolt. Minden pórusa megtelt gyermekkorának árvízes, csodálatos világával, ízekkel, illattal, hangokkal. Újjászületett, meggyógyult száz betegségből, lábfájásból, országos bánattól.
Én azt hiszem, A boldog ember ennek a könyvecskének köszönheti születését...

A Nyugat anyagi összeomlás előtt, végpusztulás előtt, a főszerkesztője új kölcsön után szalad. Tizenkétezer pengőt vett fel a leányfalusi kertre, házra, mert új kutat akar fúratni és vízvezetéket berendezni. A pénz a Nyugatnak kell, de az nem hatja meg a pénzembereket, ez a furcsa magyarázat azonban imponál...

Számtalanszor mondta, ennél nagyszerűbben soha fel nem lélegzett. Egész életére megszabadult a Nyugattól.
Milyen volt a Nyugat, amit ő szerkesztett - ezt döntsék el, bírálják el az irodalomtörténészek. Én csak azt mondhatom, hogy míg most végigböngésztem ennek a hat félévnek hat vaskor kötetét, igen belevesztem. Apám úgy mondta, ez alatt az idő alatt elolvasott ezerhétszáz regényt és négyszer novellát. Ha ez tréfás túlzás is, biztosan a fellelhető legjobb írásokat közölte, melyeknek nagy része ma is érték. Nem is szólva arról, mennyit írt ő maga bele, s az kinek, mennyit ér!
Hiába volt mégis minden áldozat, minden munka, minden lelkesedés, a Nyugaton a múlt hallasztja lógott, nem tudott többé repülni.
Móricz Zsigmond elhagyta, de be sokszor hallottam tőle a régi kicsi verset, mely így végződik:

Ha tudod, hát csináld,
szarka mond haraggal.
És elrepül, és otthagyja
a fészekdarabbal.


  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő
  2016-06-29 18:00:01, szerda
 
 

Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos.
Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben.
Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év első felében például csak egyetlenegyszer, amikor a legnagyobb elragadtatással dicsérte Rátkai Mártont.
Most gazda nélkül maradt a Nyugat - kiélt formája, túlhaladott problémái, közönségtől irtózó elefántcsonttorony mivolta már régen kikapcsolta a haladás és építés lendületéből. Egy szűk kis kozmopolita -kapitalista polgári kör önmagának fenntartott s még önmagát is alig érdeklő fóruma lett. A múltjából tengődött hatszáz bizonytalan előfizetővel. Ady, aki innen harcolt valaha, tíz éve halott.
Nem voltam otthon az izgalmas habozás idején, mely egybeesett a Légy jó mindhalálig színházi lázával...

Gellért Oszkár mondja, Osvát végrendelete az volt, hívják haza Ignotust Bécsből, s szerkessze a Nyugatot itthonról ővele.
- Nem akartam - mondja ma Gellért -, azt mondtam, inkább Móricz. Csak ő.
Elvitték apámnak az összes főkönyvet, s már XI. 6-án tisztában volt vele, hogy a Nyugatnak van huszonnégyezer forint pengő adóssága, elsején már senki fizetést nem kapott, amint a nyomda sem két hónap óta egy fillért. A lapot ezerhétszáz példányban nyomják, amiből harmincöt-negyven százalék remittenda visszajön, a hatszáz előfizető már régen kifizette a díját, aki nem, az nem is fogja, erre az évre már semmi bevételi kilátás nincs. Hirdetés nagyon kevés, a különböző könyöradományokat pedig úgy kel kisírni a tőkétől. Egy szám költsége viszont több, mint háromezer pengő.
Ellenben óriás lendülettel és reménnyel előadták, hogy ha a lap terjedelmét felemelik, az árát leszállítják, akkor nagyon könnyű lesz kétezer előfizetőt szerezni, még legalább ötszázat példányonként eladni, a hirdetések szaporodni fognak, a tőke nem fogja megvonni továbbra sem az adományait, s akkor a lapnak előre látható bevétele legalább húszezer pengővel több, mint a kiadása. Évente.
,,XI. 6. Fordulat.
Babits közben délben bejelentette Fenyőnek, hogy pénze van, s a Nyugat az övé lett.
XI. 7.
Gellért telefonált, hogy Fenyő igen sajnálja, hogy így történt, s hogy Babits is habozik, nyugtalan, s azt mondja, vegyem át én, de akkor legyek vállalkozó."
8-án, éppen mikor a Nemzetiből jött, ahol a Légy jó mindhaláligot felolvasta, s tele volt sikerreményekkel, folytatták a rábeszélést, s ő két levelet írt, egyiket Fenyőnek, másikat Babitsnak, melyben körülbelül megírta, mit vállal anyagi és szerkesztői felelősségben. Igen, jó kedve volt, vigye el az ördög, lesz, ahogy lesz, a Nyugatot mégiscsak meg kell valahogy menteni azoknak, akik onnan kapták az első sikert - most ugyan ráér, a Légy jó mindhalálig alighanem eltart télen, próbáljuk meg.
,,XI. 11. Itt volt du. 4-6-ig Babits és Gellért. Babits mint tulajdonos jelent meg s felajánlott mindent. Minden anyagi ügyet, kiadói tevékenységet, szerkesztésben a szociális, társadalmi és életrészt.
Semmi se kell neki, csak a kritikai rovat és a vers, és döntő szó a szerkesztésben.
Nem fogadtam el, mert csak önállóan csinálhatom. Ő roppant gyámoltalanul és megijedten viselte magát. Mária azt mondta rá:
- Olyan ember, akit folyton sajnálni kell.
Végre megértette, hogy velem nincs alku, s idegesen elment. Vele ment Oszkár is.
Nem fogadtam el, mert lehetetlen ilyen habozó emberrel együtt dolgozni. De ha energikusabb volna, még lehetetlenebb lenne.
Csak egyedül csinálhatom meg, s amint elmentek, fel is villanyt előttem, hogy meg is csinálom.
Jobb nekem a kompromittált Nyugat név helyett egy szé friss új név: Föld!...
Közben megint kínos dolgok. Mikor átvették a szerkesztést Babitscsal, levették Ignotus nevét a lapról. Most Ignotus előadást tartott Pesten, epésen kiabált, megvádolta, különösen Babitsot, hogy kettészakította a magyar irodalmat, és eladta magát.
Tény, hogy Babitsot újra beválasztották a Kisfaludy Társaságba, amit ő örömmel elfogadott. Gellért Oszkártól hallom, azzal a kikötéssel fogadta el a választást, hogy Móriczot is visszaveszik. De mikor nem vették, szép csendben bent maradt...
Lassan kialakult előtte A magyar nép ezer arca. Széles társadalmi kép az ország földből élő, földdel foglalkozó minden osztályáról. A föld nélküliek óriási tömegéről, a szegénynépről, a zsellérekről, a cselédnépről, pásztorokról, kisgazdákról, nagygazdákról, a dzsentriről és mágnásokról.
A Nyugatban megjelent cikke a kisgazdák képével kezdődik. Ezt szélesítette ki oly teljessé az Életem regényében később. És a legszéletesebb réteggel végzi, a sommásokkal, és akik még sommás munkát sem tudnak szerezni. ,,Ezek a falu árvái, s nem is gondolnánk, milyen sokan vannak. Az Alföldön vannak öt-hatezer lélekből álló községek, ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érdekük, hogy ez a réteg is önérzethez jusson és szava legyen... A kenyéradók érdeke más, mint a kenyérpusztítóké".
A cikk második része, melyet be sem fejezett, a mágnásokról és főképpen a dzsentrikről szól.
,,Dzsentri az, aki az urolkodó, kormányzó réteghez számítja magát és aki antiszociális lény... akik a mágnásoktól függenek, a mágnások hűbéresei és vakon fogadják el életmódban, igényekben, politikai követelésekben azt, ami a mágnásoknak jó, de mindenesetre azt, ami azoknak nem kellemetlen.
Szociális gondolat, hogy a munkás és vagyontalan osztályok életét emelje a társadalom. Itt azonban elszánt és makacs belső ellenségeskedést, idegenkedést és félelmes konzervativizmust lehet megfigyelni. Mindentől iszonyodik a dzsentri, ami új, ami jogkiterjesztés, ami megrendítheti a mágnásuralmat s azzal a saját csatlakozó, végrehajtó és élvező lehetőségeit...
Dzsentri valósággal népparlament. A dzsentri körében szakadatlan és állandó vita folyik minden állami és országos ügyről. De természetesen itt is a személyi kérdések miatt s nem az ügy érdekében. Ki van itt, ki van ott, ki esett ki és ki jutott be. Hogy kell elbírálni egyes országos dolgokat. A belpolitika irányítása, a csendőrség fehasználása, a katonaság szervezése és szerepe."
Itt kivette a papírost a gépből. Ezt nem lehet cikkben elmondani. Majd regényben. Majd a Rokonokban.
Mikor már fulladásig volt ezzel a korrupt dzsentrivilággal, kezébe került egy kedves könyvecske. Kiss Lajos ernográfus tanulmánya a Rétközről. Boldogan és mélyen megrendült a zúgó emlékektől, melyeket ez a könyv felsorolt. Minden pórusa megtelt gyermekkorának árvízes, csodálatos világával, ízekkel, illattal, hangokkal. Újjászületett, meggyógyult száz betegségből, lábfájásból, országos bánattól.
Én azt hiszem, A boldog ember ennek a könyvecskének köszönheti születését...

A Nyugat anyagi összeomlás előtt, végpusztulás előtt, a főszerkesztője új kölcsön után szalad. Tizenkétezer pengőt vett fel a leányfalusi kertre, házra, mert új kutat akar fúratni és vízvezetéket berendezni. A pénz a Nyugatnak kell, de az nem hatja meg a pénzembereket, ez a furcsa magyarázat azonban imponál...

Számtalanszor mondta, ennél nagyszerűbben soha fel nem lélegzett. Egész életére megszabadult a Nyugattól.
Milyen volt a Nyugat, amit ő szerkesztett - ezt döntsék el, bírálják el az irodalomtörténészek. Én csak azt mondhatom, hogy míg most végigböngésztem ennek a hat félévnek hat vaskor kötetét, igen belevesztem. Apám úgy mondta, ez alatt az idő alatt elolvasott ezerhétszáz regényt és négyszer novellát. Ha ez tréfás túlzás is, biztosan a fellelhető legjobb írásokat közölte, melyeknek nagy része ma is érték. Nem is szólva arról, mennyit írt ő maga bele, s az kinek, mennyit ér!
Hiába volt mégis minden áldozat, minden munka, minden lelkesedés, a Nyugaton a múlt hallasztja lógott, nem tudott többé repülni.
Móricz Zsigmond elhagyta, de be sokszor hallottam tőle a régi kicsi verset, mely így végződik:

Ha tudod, hát csináld,
szarka mond haraggal.
És elrepül, és otthagyja
a fészekdarabbal.


  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Márai Sándor: Elemek
  2016-06-29 16:51:30, szerda
 
 

A napon fekszem és a tengert nézem. A tengerben fiatal leány fürdik, s a sziget és a hegy árnyéka tükrözik a vízen. A lánytest, a hegy, a tenger, mindez most különváltan, önmagában létezik egy pillanatra, mintha a természet elemeire bomlott volna, az ősi képlet egyszerű szótagjaira. Betűzöm e szótagokat, naptól ittasan, ahogy az első ember betűzgette a világot.
Aztán megszólal valaki, s megint tájkép lesz az egészből.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Kérdés
  2016-06-29 16:50:28, szerda
 
 

A pálmák alatt mentem, a tenger partján, s mögöttem egy gyermek kérdezett valami magyar nyelven az anyjától.
Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek előtt a kicsorduló könnyeimet?		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 755
  • e Hét: 2642
  • e Hónap: 5001
  • e Év: 57267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.