|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 22:44:12, kedd
|
| |
| |
Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia
felvett egy követ és vonalakat rajzolt az
autó oldalára . Haragjában a férfi megfogta
a gyermek kezét és többször ráütött , nem
ismerve fel , hogy a francia kulccsal üti...... .........
A kórházban a gyermek elvesztette az összes
ujját a törés matt . Mikor a gyermek meglátta
az apját , fájó tekintettel kérdezte :
" Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim ? "
Az apa felismerve tettének súlyát , szólni
sem tudott . Visszament az autójához és
többször belerúgott . Saját cselekedetétől
feldúlva , leült az autó elé és a karcolásokat
nézte . A gyermek azt írta :
" SZERETLEK APA "
A tárgyak használatra vannak , az emberek
szeretetre !! A probléma a mai világban az ,
hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA
ÉS A TÁRGYAK SZERETVE !!!!!!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkbe
ezt a gondolatot : A tárgyak azért vannak ,
hogy használjuk , az emberek pedig , hogy
SZERESSÜK ŐKET !!!!!
A harag és a szeretet nem ismernek határt !
Válaszd a szeretetet , hogy szép és kedves
életed legyen !!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 22:29:22, kedd
|
| |
| |
A társai mindig kinevették a nagypapáját! Amit ezután a kisfiú tett, mindenkit ámulatba ejtett!
A nyolcéves Misi reggel a konyhai asztal mellett ülve olvasta a sportújságot. Lépéseket hallott, és mikor felnézett az újságjából, megpillantotta a nagypapáját, aki lehajtott fejjel lépdelt.
Valami történt, mert máskor vidámabb szokott lenni - gondolta a fiú. Ekkor Misinek eszébe jutott, hogy biztos az olvasás bántja a nagyapját, hiszen gyerekkorában keményen kellett dolgoznia a gazdaságban, szülei nem adták iskolába, így nem tanult meg olvasni. Misi egyszer az iskolájában is mesélt szeretett nagyapjáról, aki nem ismerte a betűket, de a fiú később megbánta, hogy megosztotta társaival a történetet, mert azóta is többen kinevették, gúnyolták őt, hogy olyan nagyapja van, aki nem tud elolvasni egy mondatot.
Miután meghalt a felesége, Misi édesanyja közbenjárására odaköltözött hozzájuk, hogy gondját tudják viselni neki a fiatalok. Egy nap Misi és a bácsi elmentek a közeli üzletbe vásárolni, de a nagypapa nem tudta elolvasni a termékeken szereplő szöveget, azt sem tudta, hogy mennyibe kerül a hús, így rábízta a fiúra a vásárlást, addig ő kint várakozott, mert hasztalannak érezte magát.
Mint minden vasárnap, Misi és nagypapája sétálni mentek a városba, és az egyik ajtóra egy hirdetés volt kifüggesztve, miszerint indul egy csoport, ahol írni és olvasni tanítják az embereket. Misi nagyon megőrült, és meggyőzte nagyapját, hogy jelentkezzen. Az idős bácsi elment a tanfolyamra, habár nagyon izgult, de pár óra után úgy érezte, hogy ez nem fog menni neki, mert túl öreg már a tanuláshoz.
- Tudod mint, nagyapa, segítek én is, tanuljunk együtt olvasni - mondta Misi. Így együtt megtanultak szépen olvasni. És mikor nagyapja közölte húgával, hogy ismeri a betűket, az pár hétre rá levelet küldött neki. Mikor felolvasta élete első levelét, az idős úr sírva fakadt, de Misi is elmorzsolt pár könnycseppet a meghatódottságtól.
Tanulság: sosem szabad feladnunk a céljainkat, ha valami akadály kerül az utunkba, sosem késő elkezdeni tanulni, sőt életünk végéig törekednünk kell arra, hogy új ismeretekkel gazdagítsuk tudástárunkat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 22:21:21, kedd
|
| |
| |
Kandrács Róza: Varázslat - ELSŐ TÖRTÉNET
Hófehér kórházi ágy. Benne egy öreg nénike. Hónapok teltek el mióta szomszédjai kihívták hozzá a mentőt. Akkor már több napja nem látták. Pedig ő az, aki a legkorábban kell, s indul kis kenyerét tejét megvenni a közeli boltba. Mikor benéztek hozzá az ágyán feküdt sápadtan, a hívó szóra sem felet. Megérkezett a mentő, s bevitte a kórházba. Kiszáradt szegény, s már az éhen halás szélen állt. Orvosai, ápolónői mindent elkövettek, hogy visszahozzák az életbe. Telt múlt az idő, a nénike szépen összeszedte magát. Már enni is tudott, nem kellet szondán táplálni. Mindenki azon csodálkozott, hogy miért nincs látogatója.
Egy csendes délután az ügyeletes nővérke leült ágya mellé, s beszélgetni kezdtek. Anna néni mert így hívták, lassan engedett csak fel. Megszokta a magányt, nem volt akivel beszélgessen. Csak a boltos szólt hozzá néhány szót, amikor vásárolt. Most elmesélte életét. Van neki egy leánya és unokái. De mivel a kis házát, amibe leélte élete javát nem engedte eladni, s nem ment be az öregek otthonába, megszakították vele a kapcsolatot. Így élte csendesen életét egymagában. A nővérek összebeszéltek, megtudták a leánya nevét, címét és értesítették anyjuk állapotáról.
Nem telt el egy nap, amikor egy puccos dáma jelent meg a kórház folyosóján. Rögtön a főorvost kereste. Elvitték a szobájáig ott hagyták a hölgyet. Nekik dolguk volt... a betegek ellátása. Kis idő elteltével előviharzott a nő és mérges pillantásokkal elrohant. A nővérkék nem értették a dolgot, míg a főorvos úr el nem mondta. Ha aláíratják Anna nénivel a beleegyezési nyilatkozatot, hogy eladhatja a házat és bevonul az otthonba, akkor meglátogatják, ha nem, felejtsék el őket, ne merjék zavarni a családjukat. Senki nem vállalkozott a megbízatásra, mindenki megszerette a csendes öreg nénikét. Soha nem panaszkodott, nem kért semmit. Ám annál több finomság került az asztalkájára, kis fiókjába. Új nővér jött az osztályra. Az első napon mikor ő ment be Anna nénihez, rettenetes sírásba tört ki a néni. A nővérke megijedt, hiszen csak azt kérdezte meg felbontsa-e neki a banánját. Össze is szaladt az egész osztály. Még az orvosok is. A főnővér megkérdezte Anna nénit, aki már kezdett lenyugodni... mi is történt valójában? Miért sírt?
Anna néni csak nézett a plafonra mint mindig, s halkan így szólt.
- Anikám, kisleányom! Hát mégis szeretsz? Eljöttél hozzám?
Mindenki hallgatott, nem tudtak szólni a meglepetéstől. Mit ,,lát" Anna néni? Kinek beszél? Ekkor megszólalt az új nővérke.
- Igen anya, én vagyok. Most már minden rendben lesz. Ne félj, haza megyünk.
Anna néni vak szeméből záporoztak a könnyek, s mint kis patakok folytak végig ráncos, de boldog arcán.
- Az nagyon jó lesz kisleányom. Már annyi éve várom, hogy megbocsáss. Mikor mehetünk haza?
A nővérke megnyugtatta, hogy még van egy kis elintézni való és mennek. Anna néni mosolyogva feküdt le az ágyára s megnyugodva várta régen elveszett leányát.
Közben a nővérek orvosok elhagyták a szobát, s várták a magyarázatot. Éva, az új nővérke Anna néni testvérének az unokája volt. Amikor belépett a szobába, megnézte a kórlapot, rádöbbent, hogy ki is fekszik előtte. Szüleitől hallott a néni leányáról, s így rögtön tudta, hogy őt gondolja a leányának. Hangjuk nagyon hasonlított egymásra. Így már érthetővé vált a csoda. Lassan visszamentek a szobába. Anna néni rögtön megszólalt.
- Mehetünk kisleányom? Nagyon jó volt itt, mindenki szeretett. De már jó lesz veled otthon saját házacskámban.
- Éva leült mellé az ágyra... öreg, ráncos a sok munkától megfáradt kezét kezébe vette, homlokára puszit adott s így mondta el neki, hogy bizony holnap haza mennek. Anna néni boldog mosollyal az arcán, semmibe néző két szemével csendesen így szólt.
- Istenem ez kész csoda... milyen varázslattal érted el, hogy leányom itt legyen velem.
Lehunyta két szemét s mély nyugodt álomba merült. Éva nem engedte el a kezét, ami úgy kapaszkodott bele, mint fuldokló a szalmaszálba. Mindenki kiment a szobából... szemük megtelt könnyel s belenéztek saját életükbe. Anna néni egy halk felszabadult sóhajt hallatott, s elernyedt szorosan kapaszkodó keze...
Éva tudta, elment....
Kandrács Róza
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 22:05:02, kedd
|
| |
| |
Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb...
De mikor a Teremtő el akarta készíteni az asszony testét, látta, hogy nincs több agyag... Törte a fejét és nagy sokára rá is jött, hogyan segítheti ki magát a bajból, hogyan adhat a férfi mellé igazi szépasszonyt.
.
Összegyúrta a Hold kerekségét, a kígyó kecsességét, az inda ölelését, a fű remegését, a suháng karcsúságát, a virág illatát,a levelek könnyed táncát, az íz pillantását, a napsugár nyájas ragyogását, a szél iramlását, a felhő könnyeit, a pihék finomságát,a madár riadozását, a méz édességét, a páva hiúságát, a fecske formaságát, a gyémánt pompázását meg a galamb turbékolását, összekeverte, összegyúrta mindezt, asszonyi alakot formált belőle és megadta neki ezt a sok tulajdonságot, valamennyit. Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb, kívánnivalóbb, mint bármi más a világon.
És a teremtő odaadta az embernek, hogy népesítsék be a földet... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 21:46:46, kedd
|
| |
| |
MIÉRT VAN A FÉRFIAKNAK IS MELLBIMBÓJUK?
Hiszen nem kell. Mi pasik nem termelünk tejet, mi a francnak van az ott? A válasz igen egyszerű: minden embrió nőként kezd testet ölteni, mivel a hím nemért felelős Y kromoszóma nagyjából a 4. héttől kezd működésbe lépni. Az ivarmirigyek is nagyjából ezen időpontban jelennek meg, viszont még pár hétig nem lépnek akcióba. Úgy nagyjából a megtermékenyülést követő 8. héttől kezdenek a férfi ivarmirigyek tesztoszteront termelni, mely azután "blokkolja" a női nemi jellemzőket. Addigra viszont a mellbimbók elkezdtek kialakulni, és mivel emlősök vagyunk, így a mellbimbó egy nagyon fontos testrészünk, be van az betonozva rendesen, szóval ha már elkezdett kifejlődni, függetlenül attól, hogy lány- vagy fiúként látjuk meg a fényt, az biz megmarad.
A másik ok még egyszerűbb: nem zavar senkit. Nem származik egy férfinak abból semmi hátránya, hogy van mellbimbója. A természet pedig nem hülye, fölösleges dolgokra (jelen esetben a férfivá váló embrióról a bimbi eltüntetésére) nem pazarol energiát. Thanks, nature :)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 21:40:18, kedd
|
| |
| |
LÉNYEG-E A MÉRET?
Örök klasszikus. Állandóan azon parázunk elegek vagyunk-e az aktuális szerelmünknek, aki persze mindíg azt fogja mondani:
- "Perszehogy."
- "Úúú de még mennyire!"
- "Anemjóját, csak nem a hármashatárhegyi adótorony bukkant fel a paplanok között?!?"
Statiszkikáljunk, mennyi is az annyi. A világ nemzetközi "kinekmekkora" tekintetében először nézzük a bevallásos módszert. Ott 14 és 16 cm között vallott a legtöbb ország legtöbb férfija. No ezt a versenyt megnyertük, mivel a Magyarok 17 centiméterről tettek tanúbiz... 17 centit mondtak be átlag... ellÓell. De itt van nekünk a második, orvosok által mért merev számtani pénisz középméret. Most írhatnám, hogy mindenki nyugodjon le a p!csába, merthogy 15.521 pélót mértek meg bolygónk számos országában, és az átlag bezony 13,12 centi (érted, bold).
Na, ez eddig még egy dolog, de vajon az ellenérdekelt fél számára mennyire is fontos ez? Egyrészt a női G-pont igen könnyen kitapintható a hüvely belső-felső részén, és ha már egyszer kitapintható, abból az következik, hogy egy ujj hossza is elég ennek eléréséhez. Akkor egy péniszé? Ne szórakozzunk már, simán elég. Másrészt egy együttlét nem egy monoton gőzgép alternáló segédmozgát végző pumpálásáról szól. Ha az ember odafigyel a másik reakcióira, vágyaira akkor nem lehet gond. A Hanyatló Nyugat Svéd középsulikban például van szexuális felvilágosítás, ahol azt tudatosítják a tinikkel, hogy ha majd "arra" kerül a sor, az abszolút boldogsághoz és extázishoz vezető leghatékonyabb módszer nem más, mint hogy "akarjak a másiknak jót, a másik öröme legyen az elsődleges számomra". Ennyi. Ilyen egyszerű, és mindenki nyer. (Tudom)
Más kutatások szerint viszont a méret sok nőnél igenis számít, mivel a nunciusz teljes hosszát stimulálja a hosszabb reszelő, így intenzívebb orgazmust tudnak átélni. Most nyilván a hüvelyi orgiról van szó, a Kréta szigeti strand (klitorisz) más agyterületeket stimulál, így másfajta orgazmust okoz.
Aztán ott van a nem harcrakész méretre vonatkozó 2013-as tesztsorozat, ahol nőknek pucér CGI pasikat mutattak különböző magassággal, fizikai kondícióval és más-más méretű petyhüdt pöpmpölővel.
Itt az derült ki, hogy a nők a minél magasabb, minél jobb kondiban lévő férfiakat tartották vonzónak, viszont a kornyadt kukettót csak 7,6 centiméterig találták attraktívnak, az annál nagyobb méret már sokkal inkább taszajtást váltott ki.
Az utolsó érdekes része a méretkérdésnek az életkor. Mármint a nők életkora. Egy 18 és 50 év közötti nők körében végzett teljessen irreleváns felmérés szerint ugyanis a fiataloknál nem, míg a... bölcseknél igenis számít a hardware-size.
Azért az már túlzás amit ez a videó produkál !
Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 21:23:12, kedd
|
| |
| |
MIÉRT BÁMULJÁK MEG A FÉRFIAK A NŐKET?
Drága férfitársaim.
Az intelligencia nem korral jár, a bölcsesség igen. Az intelligencia nem osztható meg, a bölcsesség igen. Úgyhogy most egy száz 62 éves férfi bölcsességei jönnek: ha egy nő azt látja, hogy a tekintetünk akárcsak egy mikroszekundumig is egy másik, ne adj'Isten lengén öltözött nőre vetődik, azonnal meg fogja kérdezni, hogy "Szerinted csini az a csaj?" Ekkor már nincs remény. Ez egy CSAPDA!
Fuss menekülj, színlelj sztrókot, különben neked befellegzett. Először is, ők nem azt kérdezik, hogy "Az a nő csinos-e?" hanem, hogy "Az a nő csinosabb-e mint én"? Másodszor: nincs jó válasz, hiszen ha igent mondasz akkor egy disznó vagy és négy nap duzzogás jön, másrészt ha nemet mondasz, akkor hazug disznó vagy, és négy nap múlva jön a duzzogás, amikorra te már réges-régen elfelejtetted ezt az egészet. C'est la vie
Drága gyönyörű, okos, vicces és egyben gyönyörű NŐK: megbámuljuk-e mi férfiak a nőket? IGEN. Hogy csak egy példát említsünk: egy nő számára nem biztos, hogy egy szőrös hím-virgács a legvonzóbb dolog a kozmoszban, viszont a mi tekintetünk megakad egy szép női lábon. Baj ez? A nők számára igen, mivel mindegyik imádatos lány azonnal azt hiszi, hogy instant beindul a férfi CPU összehasonlító funkciója. Node miért érzik a csudálatos lyányok ezt irritáló/veszélyes/borzadályos dolognak? Ímhol a 3 legfőbb indok:
1. Ha egy pasi "megbámul" egy másik nőt, biztosan sokkal vonzóbbnak találja mint őt.
2. Azé nézi őket meg elégedetlen vele, tehát a dolog vége a S-Z-A-K-Í-T-Á-S
3. A NŐK biztosak benne, hogy még nagyon sokáig ugyanarra az 1 másodpercig "megbámult" nőre gondolunk, miután már rég nem is látjuk.
Vegyük sorjában:
1. "Lehetséges, hogy a férfiállat a megtekintett nőt testileg vonzóbbnak találja mint engem?" Nos az őszinte válasz... néha igen. Ám a lényeg: EZ NEM OSZT, NEM SZOROZ!! Nyilván a 3.600.000.000 nő közül lesz olyan akinek a teste "szebbnek" találtatik, viszont ez KIT ÉRDEKEL??? Nem azé vagyunk valakivel "me csak ő vót szabadállapotban", hanem mert azzal a nővel akarunk lenni akivel épp vagyunk.
2. Elégedetlenség? Szakítás? No ne humorizáljunk már. Az utódkihordás- és nevelés abszolút nehezebb része a nőkre hárul, nekünk csak röpködnünk kellett virágról virágra fajunk generációinak tízezrein át hogy továbbörökítsük génjeinket a lehető legkülönfélébb génállományú anyák segítségével. Ezután jött a törzsi- majd a civilizációs fázis, ahol viszont már felfogtuk, hogy a sima nemzésnél sokkal lényegesebb az életképessé nevelés. Szóval mi mindig is megnéztük a "másik" potenciális utódmamánkat, viszont ez csupán az ősi program egyik maradványa. Ez van, és nem kell neki túl nagy feneket keríteni.
3. Az utánozhatatlan nők azért gondolják, hogy még sokkal a látottak után is arra a cuncerettire nőre gondolunk, mivel ők megjegyeztétek azt a "konkurenst". Vigyázat, sokkoló hírek jönnek: mi pasik kb ugyanannyi másodpercig jegyzünk meg egy másik csajt, mint ameddig NÉZZÜK őt. Tehát ha egy férfijú akár teszem azt felháborító módon három egész másodpercig konstans stíröl (staring) egy kihívó külsejű kikent kifent kislányt, kb ugyanennyi idő múltán a halállal való fenyegetés hatására se lenne képes beazonosítani ugyanazt a nőt.
Összefoglalva: ha véletlenül egy nőre vetül tekintetünk akkor
1. nem kezdünk hülye összehasonlítgatásokba
2. emiatt sosem fogunk "elégetetlenek lenni" veletek
3. később az qrvaélet, hogy nem gondolunk a megbámultra
Röviden tömören ez lett vóna a lényeg. Nem kell túldramatizálni a dolgokat, bízzatok bennünk, ha mást akarnánk, akkor mással lennénk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 21:11:10, kedd
|
| |
| |
MIÉRT HORDUNK RUHÁT?
Mert cudar az időjárás? Renben, de ott a Tavasz! Az Ősz, és főleg a NYÁR! Azon kívül, hogy mondjuk védjük bőrünket a türhő UV sugaraktól, mi a blőnye okán viselünk textilt? Ma persze bárki rárabolhat e kérdésre, hogy "me nem lóbálom a virslit, füstlit, vagy (némelyek[Ó JAJJ]) a sajtlit" illetve a "körtéimet/almáimat/ikreimet nem fogom közszemlére tenni ti mocskos férfiállatok"!
Az emberek hozzávetőlegesen 100.000 éve csinálnak és hordanak ruhákat. A rucis megvéd minket a hidegtől, esőtől, napfénytől, emellett kifejezheti társadalmi státuszunkat, rangunkat, anyagi jóllétünket, ez mind oké, de... De! A kulcskérdés: mi az oka, hogy félünk pucéron lenni ma mások előtt? Miért szégyeljük mezítelen testünket?
A szégyenlősség egy igen érdekes szociális érzelem. Senki sem szégyenlős, ha otthon a 4 fal között meztelen. Szóval tán azért alakult ez így, és maradt a nyakunkon sokezer generáció után is, mert hasznos a társas érintkezéseink során, és mivel szégyenlünk megsérteni írott vagy íratlan társadalmi szabályokat, segített minket, hogy jobban/hatékonyabban/békésebben együtt élhessünk.
Maga a szégyen(érzet) már egy sokkal erősebb érzelem. Félünk meztelenek lenni mások előtt. Ez a félelem még a ruházkodás előtti időnkre vezethető vissza, és az az érdekes, hogy nem csak ránk emberekre jellemző. Havelock Ellis "Az erényesség evolúciója" című tanulmányában ezt a következő okokra vezeti vissza:
Az első, a visszautasítás jelensége. Mielőtt megtörténne aminek meg kell történnie, rengeteg állat üldözősdit játszik a másikkal. Kicsit hagyom magam, aztán usgyi, megint engedékenynek mutatom magam, aztán ismét elröpülök. Ezzel felmérhető hogy az utódok leendő nemzője mennyire kitartó, milyen gyorsan adja fel, illetve mennyire komolyak a szándékai a közös fészekrakást illetőleg., magyarul mennyire lesz ő számomra egy JÓ társ.
Eszerint nálunk embereknél furcsa módon az, hogy ruhát viselünk a figyelemfelkeltés formája, hiszen rejtve tartjuk genitáliáinkat, elzárjuk őket a külvilágtól, kevésbé elérhetővé tesz minket bármely potenciális jövőbeni partner számára, ezáltal a nemzést sokkal szelektívebbé téve.
A második ok az undor. Könnyen belátható, hogy egy faj azon egyedei akik undort tudnak érezni, nagyobb eséllyel maradnak életben. Bélsár, valagsalak, testváladékok stb gyakran fertőzéseket terjesztenek. Elég sok bizonyítékunk van arra, hogy miután a ruházkodást "feltaláltuk" azt igen gyorsan a privát szekciónk elrejtésére (is) használtuk. Elég csak a marhatenyésztők által ledózerolt 50 Celsius fokos őserdőkből meglepetten előbukkanó bennszülöttekre gondolnunk. Nők és férfiak tök pucéran kolbászolnak... kivéve azt a tündéri kis ágyékkötőt melyet mindőjük visel. Amúgy nem kell most hömbölögni hogy "Mégis mi az undi egy szép mezítelen női/férfi testben?" csak gondoljunk bele: már egy száz évvel ezelőtti átlagos higiéniájú és epiláltságú test sem biztos, hogy azonnal bepörgeti a generátort, akkor egy százezer évvel ezelőtti szőrös betyárkörtés bölöncös humaniod? Na ugye.
A harmadik ruházkodást befolyásoló tényező a mi egyedi gyermeknevelési folyamatunkban keresendő, mely pedig a hatalmas agyunk miatt alakult úgy ahogy. A legtöbb emlős születése után néhány órával már tud járni, néhány héttel később pedig nem ritka, hogy már tud magáról gondoskodni. Kivéve az emberi fajt. A mi (testünkhöz viszonyítva) óriásira nőtt agyunk az, aki nem enged minket ilyen gyors "felnövésre". A Csecsemők és gyermekek agya a testbe betáplált táplálékok igen jelentős hányadát felemészti az izomzat, a csontok, a belső szervek rovására kösz intelligencia. Nekünk tehát sokkal több időt kell töltenünk utódaink életképessé, életrevalóvá nevelésével mint szimplán a lehető legtöbb utód nemzésével. Na, a ruházkodás ebben is segít, hiszen ha nincs a világ elé tárva szaporító szervünk, ha "megvédjük" azokat más utódnemzésre alkalmas/hajlamos fajtársunktól, több időt és energiát áldozhatunk a jóval fontosabb NEVELÉSRE. Talán úgy tűnhet, hogy ez üti az első pontot, de ne feledjük, az a lehető legjobb pár kiválasztásáról szólt, nem szimplán a köszörülés elkerüléséről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-07 20:55:38, kedd
|
| |
| |
"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát."
Jókai Mór
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
297 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1455
- e Hét: 4531
- e Hónap: 7873
- e Év: 60581
|
|
|
Offline
