|
2016-06-07 20:15:10, kedd
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Dáma Lovag Erdős Anna verse..
Az emlékek mohával benőtt hídján
Az idő zöld mohával benőtt hídján
Az emlékek útja hozzád vezet
Patak csendben ,halkan követi
Gyenge, egyre halkuló lépteimet
Az erdő csendjében kis virágok nyílnak
Színes,tarka madarak dalolnak
Napsugár vidáman kacsint
Arcomra halvány mosolyt hint
S megyek utamon,mit betakart a múlt
Csak én tudom hogy itt jártam
Rád gondolok és a patak csobbanásra
Az idő lelkünknek mily nagy varázsa
Egyedül vagyok a szellő lágyan átkarol
Magányos vagy tőlem távol valahol
De a csend megnyugtatja lelkemet
Kék pillangó repül,mit szemem követ
S a néma csendben megyek tovább
Mint a kis patak rója útját
Néha egy fakopács kopogtat
Rigó zörög, az avarba valamit kutat
Ballagok az emlékek sűrű erdejében
Kísér a csend és a nyugalom
Választ már nem várok
Elszaladt éveim sorát számolom
Már nem hullatok könnyet utánad
Csak a magány a bánatom
Mint a kis patak csendben medrében
Utam fájdalmasan a vég felé rovom
Mint patak,lassan folyik el az időm
Hogy erre jártam köszönöm
Nem siratom már a múltat
Enyhe szellő söpri utánam az utat
2016.05.27.Sopron.
Dáma Lovag Erdős Anna
fotó:Róthné Nagy Zsuzsanna.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
