|
2016-06-07 17:25:24, kedd
|
| |
| |
Nem kívánok kommentárt az alábbi cikkhez. A Bécsi Naplóban jelent meg.
Szerző: Dr. Deák Ernő
Úgy kell megbecsülni a polgárokat, hogy nem kell hazudni nekik
Interjú Böröndi Lajossal
-Barátait és ismerőseit villámcsapásként érte, hogy azonnali hatállyal elbocsátották állásából. Tulajdonképpen mi történt?
- Március 17-én, miután hazaértem Pestről ,,fölnéztem“ a facebookra. Azon kívül, hogy eseményfotókat töltöttem fel a privát oldalamra, sok verset is bemásoltam. Itt tartottam a rokonokkal, barátokkal a kapcsolatot, de mint mindenki más, egy-egy bejegyzést lájkoltam, néha dühösen reagáltam. Valamikor korábban lájkoltam egy plakátot, már nem emékszem pontosan mi volt a tartalma, de kicsit provokatív volt, Erre érkezett néhány reakció, s egy, a március 15-i tanártüntetésért lelkesedő is. Ez felháborított, hisz én mindig azt vallottam, nem való a nemzeti ünnepen tüntetni, főként nem a Parlament előtt, ahol éppen Kossuth-díjakat adnak át. Van elég nap a naptárban. Néhány erős mondatot írtam, majd vacsoráztam, s később visszagondoltam a bejegyzésre, s úgy találtam, ez nem igazán volt szerencsés reagálás, s töröltem az egészet. S másnap reggel a Népszabadság online már harsogva közölte: a főtanácsos levarangyozta a tanárokat. Aztán gyorsan minden médium átvette, s ragozta tovább. Este az összes híradóban mutatták az internetről levett fotómat, s közölték, hogy kirúgtak. Én ezeket nem is láttam, itthon lévén éppen a kert fáit metszettem. Majd Pestről hozták a felmondó levelemet, pontosabban aláíratták velem a közös megegyezést. Ahogyan ilyenkor szokták, gondolom én.
Állítom, az én bejegyzésemet kevesen olvashatták, igazában annak sokszorosítása - amit nem én követtem el - lett a hír. S természetesen engemet senki fel nem hívott, azt hiszem, nem is voltam érdekes a történetben. Csak amíg fel lehetett használni. Tipikus karriergyilkosság történt. Két nap múlva már hír sem volt az egész, minden ment tovább, csak engem gyilkoltak meg.
Természetesen hiba volt a bejegyzés, de nézzen körül csak bárki a facebookon! Milyen stílus uralkodik ott! Meggyőződésem, hogy provokáltak, s figyelték a reakciómat. Figyelmetlen voltam, úgy gondoltam, lehet véleményem. Most már tudom, hogy nem lehetett.
- Facebook nyilatkozata, amiben végeredményben a kormány pártján állt, elégséges okul kínálkozott az azonnali elbocsátáshoz? Igazságos lépésnek tartja ezt?
- Nem tartom igazságosnak. Nem nyilatkoztam, nem álltam ki a térre hőbörögni, néha heves vagyok, de alapvetően szelíd, kompromisszumkereső ember. A tüntető tanárok követeléseinek sok igazságalapja van, de közös gondolkodással kell finomítani, vagy megváltoztatni a rendszert, nem hagyni, hogy fölhasználják az igazságos követeleséseket politikai célokra. Sajnos itt az történt. Magam is tanár vagyok, harminc évig tanítottam, érettségiztettem, ismerem a rendszert. S becsülöm a tanárokat, ők, mi neveljük teljes emberré remélem a családdal együtt a gyerekeket. Még ma sem tudom elképzelni, hogy néhány magánfeljegyzésért ezt meg lehetett tenni. De mindig hozzáteszem magamban: ez Magyarország.
- Nem sokkal a minisztériumi elbocsátása után Mosonmagyaróvár közgyűlése nevében a polgármester mondta ki az ítéletet: megfosztotta a Mosonvármegye című regionális lap főszerkesztői tisztségétől. Hogyan vélekedik erről?
- A Mosonvármegye című lapot az én vezetésemmel építettük fontos városi lappá. Győri barátommal alapítottuk, saját szellemi termék. S bizony nem volt könnyű életben tartani. Ez nem önkormányzati lapként indult. Sőt! Nem szerettem volna, ha olyan lenne, amiből tucatnyi van, s folyamatosan megfelelni akar az éppen regnáló hatalomnak. Így két évtized alatt bizonyára sok-sok érdeket sértettünk, sértettem.
Törlesztettek. Egy ideje készültek már erre, 2010-től - az önkormányzat rá akarta tenni a kezét. Akkor, mivel a hivatalban dolgoztam, azzal az ötlettel álltak elő, hogy én maradok főszerkesztő, de a jól bejáratott lap legyen önkormányzati cég tulajdonában. Tudtam, hogy hibát követek el, de sok választásom nem volt, csak időt nyertem azzal, hogy ebbe belementem. Tudtam fizetni a dolgozóknak, s kompromisszumok árán lehetett működtetni az újságot. Most telt le az idő. Kellett a lap a baráti körnek. Azoknak, akik bele akartak ülni a készbe, akik másutt már leszerepeltek. Az egészben az nevetséges, hogy el lehetett lopni a lapot, be lehet ideig óráig csapni az olvasót, de mi az értelme az egésznek? Hisz az újság nem egy zsák cement. Szellemi termék. Ez olyan erkölcsi mélypont, ahonnét valóban nincsen már lejjebb. Bármikor lehetett volna új lapot indítani, nem kell ilyen mélységekbe süllyedni.
- Egy verse kapcsán is megtámadták, hivatalos testületi ülésen állapították meg, hogy megsértette a várost.
- Ez nevetséges. Egy a blogomból kimásolt versemet ,,elemezték" a testületi ülésen. S megállapították, hogy megsértettem a várost. Először el sem akartam hinni, hogy Kafka feltámadt, azt hittem napokig, hogy csak álmodtam az egészet. Persze ez minden ízében törvénytelen, szerzői jogokat sértő, és a sajtószabadságot Mosonmagyaróváron eltörlő gaztett volt. Nincs is mit mondani róla, Rákosi szelleme kísértett a városban. Nem az a baj, hogy valaki ilyesmire vetemedett, hanem, hogy senki nem háborodott fel ezen, sőt a megyei sajtó diadalittasan közölte a tényt, s nem verte ki a biztosítékot. Ez nem lett országos téma. Miért is nem? Hol is élünk hát 2016-ban?
- Emberileg megalázó, ami történt. Ezt érdemelte az országosan ismert költő, Böröndi Lajos, akinek egész költészete emberségről és magyarságról tanúskodik?
- Persze. Hisz milyen felháborító az, hogy az ember különféle kiadóknál eljut 13 verseskötetig, s néhány méternyi folyóirat őrzi tanulmányait, az elmúlt két évtizedben három útikönyvet ír a városról. Mosonmagyaróvárról, amit úgy szeret, hogy bánt, hisz Trianonban levágták kezét, lábát, megyei szerepe elsorvadt, 45 után kipusztították belőle a szellemet, s értelmiségét elüldözték. Hogyne fájna, hogy mai értelmisége is megtanulta, hogy nem szabad beszélni. Én úgy szeretem a várost, mint ahogyan Ady Magyarországot. Nekünk Mohács kell?
- Négy évtizede él Mosonmagyaróváron, illetve közvetlen közelében. Első, 1989-ben megjelent verseskötetének Emigráns remény a címe. Legutóbb, múlt évben megjelent 13. kötete Elhúzódó tűzszünet címmel jelent meg. A prófétainak bizonyult cím után bebizonyosodott az emigráció ténye. Kérdés, van-e remény?
- Nincsen.
- A történtek után beszélhet-e tűzszünetről esetleges békekötés reményével, ha ez el is húzódik?
- Szó sem lehet róla. Magammal békét kötöttem. Tudom, hogy hibáztam, de mindenki magával számoljon el. A saját lelkiismeretével. Én azt teszem, amit kell. Írok, bejegyeztettem egy új lapot, ami ősztől jelenik meg a régióban. Természetesen legelébb ennek az erkölcstelen ügynek teszünk pontot a végére, mindenkivel tudatni illik, hogy mi történt. A város polgárait úgy kell megbecsülni, hogy nem kell hazudni nekik. A jövő bizonytalan, de a jelennek a tényekkel szembesülnie kell.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
