|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:34:42, péntek
|
| |
| |
Babits Mihály:
IDEGES ESZTENDŐK
Emlékszem... A Szerelem jött, galambszeme volt,
halkan jött, mint a galamb, és halkan dalolt:
de a hangja oly meleg, véres-puha volt,
hogy lelkem könnyes forróságban fuldokolt.
S egyszerre a Félelem nagy lámpái kigyultak,
eltakarták az álmokat, eltakarták a Multat.
Szent zablák, kötelek nyúltak, lazultak, lehulltak:
de a forró kapcsok, a húskarok, összeszorultak.
Óh kedvesem, a szél elállt, a viharnak vége van:
ám a tenger egyre zúg még körülöttünk nyugtalan,
kapcsainkat megcibálja, ráncibálja bús-vadan.
Lelkünk nézi a sós vizet remegve, de szomjasan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:28:30, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula:
AZ ISMERETLENHEZ
Én néha már találkoztam veled.
Nem ott, ahol nevedben énekelnek
És átkozódnak, nem a bús dicsőség
Száz csarnokában, ahol én, eretnek,
Félek farizeus tekintetektől.
De láttalak már haldokló nyulacska
Bocsánatkérő pillantása mélyén,
És láttalak már kolduló öregnek
Tekintetén, ki ódon bérkaszárnya
Mély udvarában, mint valami kútban,
Kintorna mellett az eget kutatta.
És láttalak beteg babák szemében,
Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak.
És láttalak egy revolvergolyóban,
Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet.
Mert akkor is téged kerestelek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:24:16, péntek
|
| |
| |
Karaffa Gyula:
Neked a vers
Félek.
Mert Neked a vers csak szelíd fuvallat,
mi ha érinti bőrödet
ugyan kellemes,
de könnyű pótolni mással.
Lehet, hogy igazad van.
Lehet, hogy igazad van?
Minek is játszani a halállal,
minek kiállni az időbe
mikor villámok kergetőznek,
fényes sorokat égetnek lázban
s ha kedvük épp úgy tartja,
eltűnnek oszlopban, fában, házban,
s nyomukban csak pusztulás marad.
Ilyenkor kéne, hogy itt légy velem!
Ne akard, hogy egyedül kiálljak,
mikor dörög s villámok cikáznak!
Ne akard, hogy egyedül féljek,
mikor piszkos színe van az égnek!
Maradj velem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:20:50, péntek
|
| |
| |
Vajda János
Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok -- nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról -- nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:18:28, péntek
|
| |
| |
Komáromi János:
Most ölelj!
Most ölelj!
Most itt vagyok!
Most csókolj!
Nem lesznek holnapok.
Most szoríts!
Most itt vagyok!
Most kiálts!
Nem voltak tegnapok.
Ez az a pillanat,
amire vártál.
Azt adom neked,
amit titkon kívántál.
Rabod leszek és
urad is egyben.
Csak engem szolgálsz
és győzöl felettem.
Egyetlen perccé válik
az egész élet.
Nem hallasz több hangot,
nem látsz több képet.
Örök kéjt hoz
ez az egyetlen pillanat.
Csak a lángoló test
és semmi gondolat.
Most ölelj!
Mert ha nem leszek,
hiába fúrod majd fejed
könnyekkel áztatott párnáid közé.
Most csókolj!
Mert ha elmegyek,
hiába rejted majd remegő szád
kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.
Most szoríts!
Mert ha elengedsz,
hiába vágyod majd újra
az örökre elillant pillanat varázsát.
Most kiálts!
Mert ha elveszek,
hiába keresel majd sírva,
többé sehol sem találsz rám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:16:07, péntek
|
| |
| |
Őri István: Ne írj, ha nem lehet
Ne írj, ha nem lehet
csak gondolj rám s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat ideér
a gondolat elér
nincs idő nincs messzeség
csak diadal
a gondolat megvigasztal
Ne írj, ha nem lehet
csak gondolj rám mindig kedveset,
szépeket sötétet,
napfényt lépteket
feléd felém. . .
a gondolat elér
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:12:39, péntek
|
| |
| |
Fazekas Gábor:
Buborék a pohárban...
Buborék a pohárban, igen az vagyok én.
Rövid éltű, ha ajkad elnyeli könnyeim tengerét,
Mikor testemet ízleli titokzatos tested,
Részed leszek, míg élsz, még órákig lélegzek...
Buborék a pohárban, hát az vagyok én.
Erőt adok addig, míg el nem ér a kéj,
Mikor elönti elmédet a mennyei mámor,
Akkor lelkem lassan lépdelve lelkedhez táncol...
Csak buborék a pohárban, sajnos, az vagyok én.
Elmúlva elfelejted, hogy voltam, hogy most is vagyok, én.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:07:22, péntek
|
| |
| |
Bella István: Ceruzasorok
Másokról előbb ruha hullik,
én belül vetkezem, hogy meglásd,
milyen is valóban szemem,
ha nem szürkül benne szorongás.
Le kéne szemhéjamat varrni,
hajnalod foglya ne legyek.
Száz életet meg kéne halni,
hogy egyszer ne szeresselek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:03:51, péntek
|
| |
| |
Fazekas Gábor:
Lépj elő, kérlek!
Lépj elő, kérlek!
Nyiss teret a mába!
Mozdulj meg végre,
Végre valahára!
Jöjj elém először,
Majd újra és újra,
Törj fel végzet végre
S végre nyugalomba
Ringasd lelkemet a csendben!
Nyiss teret nekünk zordon édenemben!
Mutasd meg magad,
Hogy mindenki lásson
S oldalamon sétálva
Nem ér el az álom!
Fedd fel titkaid,
Legyen az az én átkom.
Megtartalak örökre
S hited ajkaimmal áldom!
Karolj és ölelj,
Állj mellém a sárban,
Legyünk mi együtt
Égve éltető lázban!
Imádj és szeress,
Legyek lényednek látnok,
Mert ameddig érzek,
Én már másra nem vágyok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2016. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
197 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1376
- e Hét: 4452
- e Hónap: 7794
- e Év: 60502
|
|
|
Offline
