Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
…most jó ennyire lazán létezni!
  2016-07-12 23:36:02, kedd
 
  Szily Nóra interjúja: Ördög Nóra és Nánási Pál: "...most jó ennyire lazán létezni!"




Lassan összerakhatnék a beszélgetéseinkből egy könyvet... Hiszen kétévente lehuppanok egyikükkel vagy mindkettőjükkel, és átbeszéljük az élet dolgait. Ismét a Nánási Stúdióban landoltam, épp gyerekzsivaj hallatszott a ,,babaszekcióból", és mi hárman gyorsan és észrevétlenül surrantunk fel az emeletre. Felsóhajtottam...

Mindig rácsodálkozom arra, ahogy épülget-szépülget körülöttetek minden.

N. P.: Szerelem és fantázia...

Ö. N.: Mindenhez ez kell...

N. P.: ...és összetartás.





Nánási Pál és Ördög Nóra
Fotó: M. Schmidt János/Origo

Kérdéseket sem kell feltennem, így könnyű dolgom lesz! Ezek a kulcsszavaitok?

N. P.: Igen, és a közös akarat.

Ö. N.: Meg a közös küzdés. Így lett a házunk és a stúdió is, hiszen ez is szerelem és fantázia. Láttad eredetileg ezt a helyet? Térdig állt a guanó, nem voltak se szintek, se ablakok, a lépcsőn pedig alig lehetett feljönni. De mi mindent beleláttunk már akkor, amikor még minden romos volt, és az volt a mázlink, hogy senki más nem...

...aztán megvalósult, és ahogy megjöttek a manók, nekik is lett helyük. Igazi bababarát munkahely. Bár most épp indul a nyári szünet, ugyebár. Letettétek a lantot?

Ö. N.: Én nagyjából igen, bár sose sikerül eléggé.

N. P.: Elmegyünk nyaralni nemsokára, úgyhogy kénytelenek leszünk - de azt hiszem, én mégsem fogom! Eléggé fotogén a családom.

Mondod mosolyogva, de hát látom én, ha a neten nézelődök, rendszeresen újabb és újabb sorozatra bukkanok róluk. Folyamatosan meg akarod őrizni a pillanatot?

N. P.: Szinte kényszeresen...

Ö. N.: Ahogy nőnek a gyerekeink, egyre több jó pillanat van, amit muszáj volna.

N. P.: És folyton az jut eszembe, hogy vannak olyan momentumai az életnek - apró, hétköznapi rítusok -, amiket újra és újra meg kéne örökíteni. Havonta, kéthavonta vagy félévente legalább. Ahogy beülnek az autóba a kutyával, ahogy fagyiznak, ahogy játszanak... Sajnos fogy a falfelület a házban. Mondjuk, itt a stúdióban van még!

Ö. N.: Az is fontos, hogy lássuk a képeket. Nem elég, hogy egy winchesteren tárolódnak - szeretjük, ha kint vannak.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Túl gyorsan rohan az idő? Próbáljátok elkapni, rögzíteni, ami épp elillanni készül?

N. P.: Igen. Tele van az élet csodálatos pillanatokkal, és sajnos hajlamosak vagyunk elfeledni őket.

Ö. N.: Igen, de épp arról beszélgettünk minap, hogy a gyerekeink mennyivel nagyobb dokumentációt fognak kapni a saját gyerekkorukról ahhoz képest, amennyi nekünk van! Mennyivel többet láthatnak majd saját kisgyerek valóságukból... Nekünk maradt egy darab kazetta, amin dalolgatok, de azért az mégis olyan távoli. Párszor végighallgattam, és persze tudom, hogy én vagyok, mert a szüleim elmondták. Ehhez képest nekik szinte napi krónika készül az életükről... Azon gondolkodtunk, hogy felnőttként talán a személyiségükre is hatással lesz majd, hogy a saját szemükkel láthatják, honnan jöttek, milyenek is voltak pici koruktól kezdve.

N. P.: Csak az a nehéz, hogy ha mindig minden pillanatot rögzítenénk, akkor kellene még egy élet, hogy utána visszanézzük, amit addig láttunk.

Hogyha rögzíted, akkor közben azért jelen vagy?

N. P.: Ó, persze, én úgy vagyok igazán jelen.

Ö. N.: Neki ez nagyon megy! Nem figyelted még? Nem is a keresőbe néz legtöbbször, ha fotóz, hanem a kamera fölött kukucskál.

N. P.: Igen, az már nem okoz problémát. Inkább, hogy aztán ki kell válogatni. Aki nem szakmaként űzi a fotózást, az is sokat szenved ezzel, még akkor is, ha csak a telefonjával készít képeket. De azt szorozd fel! Ahány kép nálunk készül - már szinte követhetetlen. Bár a szám nem jelent sokat - csak annyit mondok, kb. havi 1,5-2 terabyte.

Felfogni nem tudom, de valami azt súgja hogy az nagyon sok lehet! És most a nyáron gyűlik majd tovább, igaz?

N. P.: Igen, csinálom azt, amit szoktam.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

És huncutul mosolyog megint...

Ö. N.: Persze, mert neki ez szerelem! Palkó, ugye, azt szoktad mondani, hogy az egy hobbi szakma, tehát te szerencsés ember vagy.

Mint ahogy te is! A klasszikus tévés munkáid most épp pihennek. Könyved - a ,,Pozitív" - elindult az útjára. Elég sűrű évadot zártál.

Ö. N.: Igen, és már tudom, mi lesz, és mikor kezdem ősszel a munkát. Ebben a maradék időben az a feladatom, hogy visszapótoljam a családomba azt a sok-sok energiát, amit a tavaszi intenzív hajtás felemésztett. A Kismenők időszaka már épp a határán volt annak, hogy elbírja a családi egyensúly. De most jó ennyire lazán létezni! Olyan dolgokra jut időm, amikre korábban nem. Elmentem végre sportolni, múltkor az egész napot a Normafánál töltöttük a gyerekekkel - érzem a bőrömön, hogy itt a nyár!

Egymásra is lesz időtök? Csak úgy kettecskén? Bármikor beszélgettünk kapcsolatról, összetartozásról, no meg arról, miként is lehet minderre vigyázni - ez rendre előkerült.

N. P.: Hála a jóistennek a nagyszülők annyira menők, hogy szinte minden héten el tudunk menni kettesben valahová.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ők a nagymenők!

Ö. N.: Bizony! Anyukám felhívott, hogy na, kislányom, diktáld be, mikorra vegyek ki szabadságot? Péter - Palkó apukája - is rendszeresen bejelentkezik: Gyerekek, a mai estémet fel tudom nektek ajánlani, éltek vele? Tele is vagyok tervekkel - könnyűzenei koncertekkel szinte már teleraktam a nyarat. Olyan sok program van: Veszprém Fest, paloznaki Jazz Piknik, és a Szigeten is legalább négy koncertre el szeretnénk menni... Nemsokára pedig a gyerekekkel megyünk nyaralni!

Aztán szeptemberben Mici az ovit, Venci a bölcsit kezdi. El sem hiszem! Nem oly rég még arról beszélgettünk, mennyire jó lenne, ha egy kisbabátok lenne... Ha visszanézünk erre a pár évre, mik voltak nagy tapasztalások?

Ö. N.: Hogy mik azok a dolgok, amikért keményen meg kellett küzdenünk? Számtalan volt. Egyébként ez a durva, hogy a szülés pokoli fájdalmas volt, de ha most visszagondolok rá, akkor már annyira nem is tűnik annak. Nyilván a kisbabás kornak is megvoltak a nehézségei... Például amennyit én a szoptatással szenvedtem az elején! Aztán a napközbeni altatás - nekem az volt borzalmasan nehéz. Micit egyszerűen nem lehetett letenni napközben. Nyilván Vencinél már sokkal rutinosabb voltam - ha nem akar, akkor nem alszik. És akkor mi van?

Tehát görcs kevesebb van benned?

Ö. N.: Sokkal.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Az ,,apafilm" miről szól? Hogy látod a küzdelmeket?

N. P.: Egy bizonyos részét magunk által keltett problémának értékelném, másik részét megértem, és persze van, amit én is nehezen viselek. Nyilván én sokkal lazább vagyok, de azért azt elismerem, hogy vannak olyan pillanatok, amikor azért nekem is összerándul a gyomrom. Ilyen például a fogmosás... De ezt Nóri megírta a blogjában.

Igen, olvastam! Közben az is eszembe jutott, hogy miközben te boldog egykeként cseperedtél, most itt vagy már kétgyerekes apukaként...

N. P.: És nagyon élvezem! Valóban egykeként nőttem fel, és a szüleimmel elképesztő jó viszonyom volt. Egyébként ez a félsz egy kicsit bennem is van - erről is szoktunk beszélgetni -, hogyha körülnézel a világban, elég sok rossz példa van arra, hogy a szülő és a gyermekek között nem működik jól a kapcsolat. Annyira jó lenne ügyesnek lenni, és ugyanazt az elképesztő harmóniát, ami most itt, négyünk között - illetve Pityuval együtt ötünk között - van, megtartani végig!

Harmónia van, miközben természetesen csaták is zajlanak a gyerekekkel, és Nóri, te ezekről őszintén vallasz a blogodban. Bevállalva, hogy adott esetben kritizálják ahogyan és amit szülőként tesztek.

Ö. N.: Igen, mert közben meg azt is tapasztalom - és nekem ezek a legkedvesebb visszajelzések -, amikor azt írják, hogy ,,mintha rólunk szólna!" Ez megerősít abban, hogy na, jól van, akkor annyira nem csinálhatjuk rosszul! Olyanok vagyunk, mint bármelyik másik család. Igyekszünk a saját értékrendünk szerint, szeretetben és harmóniában nevelgetni a gyerekeket a lehető legkevesebb kötöttséggel és szigorúsággal. Egyelőre. Persze időnként koccannak az elképzeléseink... Például amikor kicsit előre szaladunk az időben, és arról beszélgetünk, hogy majd a suli hogyan is lesz? Jó tanuló - nem jó tanuló, mellé kell-e ülni, vagy nem... Palkó világéletében lázadó figura volt.

N. P.: Én nem lázadtam, én csak...

Ö. N.: ...nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólad.

N. P.: A mai napig nem izgat különösebben, hogyha valami nem úgy megy, mint ahogy más csinálja, vagy ahogy mások szerint kéne csinálni.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ehhez képest szépen megtaláltad a tökéletességre törekvő, eminens asszonykádat.

Ö. N.: Ezzel is tanítjuk egymást.

N. P.: És be is áll az egyensúly! Egyébként a jó tanuló-rossz tanuló kérdéshez csak annyit - bizonyára neked is vannak olyan osztálytársaid, akikre úgy emlékszel, hogy nahát, ők voltak az osztályelsők, az eminensek. És? Mindegyik boldogságra tudta váltani?

Hát... Azt hiszem nem.

Ö. N.: Semmilyen összefüggés nincs. De Palkó nem rossz tanuló volt, csak ami nem érdekelte, az tényleg nem érdekelte. És akkor azzal sem foglalkozott, ha a tanár kiborult. Egyébként néha nézegetjük a gyerekeinket, hogy na, vajon melyik milyen habitusú lesz ilyen szempontból? Van rá esély, hogy nem lesznek egyformák...

Te másként működtél Nóri, neked számítottak az osztályzatok, ha jól sejtem. Illetve tudom.

Ö. N.: Megint visszakanyarodtunk oda, hogy igen, én ,,jó kislány típus" vagyok alapvetően. Nekem általában szükségem van objektív visszaigazolásra, hogy amit csinálok, az jó vagy rossz.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Leginkább jeles.

N. P.: Ha lehet, akkor csillagos ötös!

Ö. N.: Valószínűleg igen, de egyébként azt hozzátenném, hogy az utóbbi években sokat lazultam már e tekintetben!

N. P.: Igen, ez jogos. És fordítva is igaz. Több dologról gondoltam, hogy na, hát ezzel nem kell foglalkozni, aztán most már én is úgy gondolom, hogy valamennyire mégiscsak kell.

Ö. N.: Ebben is hatottunk egymásra!

De milyen vicces, hogy már a sulinál tartunk, miközben ősszel még csak a bölcsit és az ovit kezdik! Jön az első leválás.

Ö. N.: Ne is mondd! Majdnem mindig elbőgtem magam - a beiratkozásnál, az első szülői értekezleten... De közben meg annyira büszke vagyok - én vagyok a Nánási anyuka!

N. P.: Én meg be vagyok tojva...

Mert?

N. P.: Milyen lesz elengedni a kezüket? Hozzászoktam, hogy itt vannak, hisz a stúdióban rendeztük be a hétköznapjaikat. Eddig...

Ö. N.: Körülöttük forgott a világ, és ez így természetes az első három évben, de amúgy tudom, hogy kifejezetten jót fog majd tenni nekik a közösség.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

...és nektek?

N. P.: Nekünk nem. Részemről biztos. Jobb lenne, ha itt szaladgálnának folyton... De hát ez nem az élet.

Eljött egy korszak vége.

N. P.: És hány ilyen lesz még! De nem baj, mert kicsit mindig változik az élet.

Mi lesz a stúdióban a babaszobával?

N. P.: Majd átalakul tanulószobává. Megőrizzük.

Ö. N.: Ha elhozzuk őket a bölcsiből, oviból, ide érkezünk.

Palkó marad a stúdióban, a gyerekek kezdik az ,,intézményes" hétköznapokat, te pedig épp a harmadik évedet kezded ősszel a TV2-nél. Már van mire visszatekinteni. Igazoltnak látod a döntésed?

Ö. N.: Abszolút. Tök jó dolgokat csináltam eddig! A Kismenőket imádtam - nagyon intenzív időszak volt. Előtte volt a Kocka, azt is nagyon szerettem, volt még a Rising star, az Ének iskolája... Mind nagy szerelem volt. És ezzel nem azt mondom, hogy amit korábban csináltam, az nem volt az, mert azokat a feladatokat is imádtam! Pont ez a jó, hogy mindennek megvolt a maga helye és ideje. De az biztos, hogy az elmúlt két év kihívásai mind hoztak olyan új érzést, amire vágytam...





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Érzést? Élményt? Mit igazán?

Ö. N.: Hogy újradefiniáljam magam. Nem tudom, hogy kifelé miben más, amit adni tudok. De talán lazábban, jobban meg tudom élni azokat a helyzeteket, amikben benne vagyok. Nem arra koncentrálok, hogy szakmailag tökéletes legyen, amit a kamerák előtt teszek. Képes lettem rácsücsülni az egészre. Vállalom azt, amilyen vagyok. És már sokkal kevesebbszer fordul elő, hogy elkezdjem megkérdőjelezni, hogy jól csináltam-e. Íme, én így tudok feloldódni, viselkedni, reagálni - ezt tudom adni... Magamat. A helyemen vagyok.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Leküzdöttem a félelmeimet, és belevágok
  2016-07-12 23:21:21, kedd
 
  Szily Nóra interjúja: Soma: "Leküzdöttem a félelmeimet, és belevágok"




Hamarosan koncertezik és workshopot is tart az Everness Fesztiválon. Kerek szülinapot ünnepelt nemrég. Erre készült el zenekarának - a Vanavannak - az első klipje ,,Csak játszottam" címmel. Biztos vagyok abban, hogy játszik tovább... És nem csak színpadon. De vajon ugyanazt, mint eddig? Vagy valamit már másként? Jelent valamit az ,,ötven"?

Arra gondoltam, hogy ha már szülinapi interjút írok - egy rítust ajándékozok neked. Hoztam néhány apró, illatos kelléket egy finom fürdőzéshez. Jó ötlet neked szertartást adni meglepetésnek?

Jó bizony - mert én is csináltam magamnak szertartásokat a szülinapomon. Tíz napon át ünnepeltem. Május 20-án az A38-on volt a születésnapi életműshow-m. Öt részre osztottuk a koncertet - öt korszakra - filmbejátszásokkal, múltidéző képekkel, az életem fontos vendégeivel. Színes, tarka este volt, amiért szakadtra dolgoztam magam, de megérte! Aztán pedig a családommal és a barátaimmal volt a Szeremley Vendégházban egy ottalvós buli, ami szintén komoly szervezést igényelt, ráadásul kitaláltam, hogy a szakács testvéreim és én főzünk... A szertartás ott sem maradt ki - a születésem órája-percében csináltam magamnak egy rituálét a családom és a legjobb barátaim körében, mert hiszem, hogy amit ekkor szívből kívánunk, az teljesül.





Spitzer Gyöngyi Soma
Fotó: M. Schmidt János/Origo

Lesz mire emlékezned a kerek szám kapcsán... Amúgy az ,,ötven" - mit jelent neked?

Kimondani azt, hogy ,,ötven" - fura. Szoktatni kell rá magam. Azzal tudtam az egészet megszelídíteni, hogy bevezettem egy kifejezést: ,,újgenerációs ötvenes" vagyok.

Töltsük meg ezt tartalommal!

Az újgenerációs ötvenes olyan, mint a régi, aktív negyvenes. Meg lehet nézni a statisztikákban, hogy mennyire kitolódott az átlagéletkor. El kell kezdenünk átkondicionálni a számokat. Gyerekkorunkban ha azt mondták, hogy Imre bácsi 80 éves, azt gondoltuk - jó, ha még el tudja látni magát... Ehhez képest gondolj Szipál Marcira, aki 92 évesen halt meg, és az utolsó éveiben folyamatosan azt mondogatta - Gyöngyikém, ilyenkor már egyetlen fontos dolog van, mindent, amit tudsz, adj át! Öt iskolában tanított! ,,Újgenerációs kilencvenes" volt, olyan mint egy régi, aktív hetvenes.

Igen... De ha visszagondolok, kamaszként a negyvenest, ötvenest is matuzsálemnek láttuk...

Képzeld, hogy én már ezt az újgenerációs ötvenest annyira bekódoltam, hogy a napokban valaki kérdezte, hogy hány éves vagyok és öntudatosan azt válaszoltam, hogy ,,Negyven... ja, bocs ötven!". Tehát én magamat negyvennek élem meg, ami azt jelenti, hogy most jutottam el oda, hogy felnőtt vagyok, integrálom a tudásaimat, a gyerekek kiröpültek, és én következem! Tele vagyok energiával, és emellett végre tudok nemet mondani. Szépen lekoptak rólam a megfelelni akarások. Akármennyire is mondjuk, hogy ó, nem akarunk megfelelni senkinek, de ez az egyik legerősebb kód az emberben. Igenis kiskorunktól kezdve meg akarunk felelni apának, anyának, a világnak, mindenkinek. Most jutottam el oda, hogy azt érzem - már nem akarok, és meg is engedhetem magamnak.

Deklarálhatjuk mi azt, hogy újgenerációs ötvenesek vagyunk, de azért a világ mégiscsak az ,,örök fiatalság" kultuszát tolja...

Épp a napokban tettem ki egy írást a közösségi oldalamra, aminek a nyitó mondata az volt: ,,öregszem és kövér vagyok". 4000 megosztást kapott, 11 ezer lájkot, több mint 800 ezer ember látta, és több százan kommentelték. Magam is meglepődtem, hogy ennyire beletrafáltam... Azt éreztem, hogy olyan volt ez a bejegyzés, mint amikor a fuldoklónak mentőkötelet dobsz. A ,,maradjunk mindig fiatalok, vékonyak, ránctalanok és boldogok" - akkora hazugságcsapda, amiből ha nem száll ki az ember, akkor teljesen megnyomorítja az életét.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Miközben mondhatják ránk, hogy a két vén csoroszlya itt nyafog!

Mondják! Kit érdekel? Én magamat is ki fogom parodizálni. Szívesen leszek a Muppet Show-ban a két öreg közül az egyik, akik fikázzák a világot az erkélyről. Ez is csak a korral jön el, hogy beszólogathatsz, mert már megteheted. Sok minden csak ebből a korból hiteles.

Akkor szembe is akarsz menni ezekkel az üzenetekkel? Nemcsak önmagadért, hanem segítendő másoknak is?

Az épp elég szembemenetel, és példalehetőség másoknak, ha én jól érzem magam a bőrömben, és nem csinálok ebből problémát. Másrészt pedig eljött az a szakasza az életemnek, amikor sokkal jobban izgatnak szellemi dolgok. Hogy egy példát mondjak - beszereztem két Vekerdy hangos könyvet, és folyamatosan ezeket hallgatom a kocsiban. Szerintem az életnek az a luxusa, hogy ilyen szintű gondolkodó embereket hallgathatok, úszkálhatok azokban a szellemi finomságokban és mélységekben, amikre korábban nem volt talán nyitottságom, érettségem sem, mert jobban izgatott a szexualitás, a külcsín vagy más egyéb. Jó megérkezni erre a szintre - szintetizálni a tudást, befelé figyelni, és a belső hangomra hallgatni.

Mondtad, hogy egy új korszak következik újgenerációs ötvenesként...

Tisztáznom kellett magamban a saját szándékaimat. Év elejétől egy nagyon intenzív döntésfolyamaton mentem keresztül. Januárra kiürítettem a naptáramat, és belső rendrakást tartottam. Feltettem a kérdést - akkor most hova, merre tovább?

Mi volt a tétovaság tárgya?

Azt éreztem, hogy útelágazásban vagyok. Az egyik lehetséges irány az volt, hogy zenés gyógyszínházat csinálok. A csoportmunkában megszerzett tapasztalataimat ötvözöm az előadóművészi múltammal és a gyógyítással. Végiggondoltam és összeraktam, hogyan lehet ebből olyan egyedi, izgalmas műfajt csinálni, ahol a nézők nem csupán egy színdarab élvezői, hanem egy nagyon izgalmas, játékos, merész önismereti eseménynek a résztvevői is.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ez volt tehát az egyik opció. És a másik?

A gyógyító-tanító vonal. És abban mélyülni, hozzárakni, megtalálni, kifejleszteni a saját módszeremet. Azon törtem a fejem, hogyan lehetek hatékonyabb? Mindig csak kis csoportokkal foglalkozzak? Az elmúlt években körülbelül 1400 nő sorsát ismertem meg. Sok ez, vagy kevés? Egyénenként végighallgatni mindenkinek a problémáit, fájdalmait, megríkatni, próbálni feloldani, átérezni, eggyé válni - rengeteg személyes tapasztalatot jelent. De közben mégsem olyan sok. Nézőpont kérdése. Tízen éve vannak noteszeim, amikbe mindent beleírok. Januárban elővettem őket, összeszedtem hány előadásom volt, milyen témákban, miket csináltam, mikben voltam hatékony és sikeres, és mikben nem... Rendszereztem, hogy mit is csináltam eddig? Mihez értek? Igyekeztem kirostálni saját magam lényegét... És azt a döntést hoztam, hogy az eddigi utam azt mutatja, hogy nekem a gyógyító-tanító szolgálat dominánsabb, mint a művészi vonal.

Nagy döntés...

Igen, és el is kezdődött a gyászmunka. Bármi mellett döntesz, az mindig lemondás valamiről. De tudtam, hogy nem aprózhatom magam tovább. Mély krízisbe kerültem, mert elkezdtek jönni a félelmek. Úristen, ehhez az úthoz kell egy üzletasszonyi véna, ami nekem eddig nem volt! Tudom-e aktiválni ezt a karaktert magamban? Mennyire fogja ez torzítani a művésznőt, a játszó, örök gyereket, a spontán, intuitív személyiségemet? Rájöttem, hogy csak akkor lesz balansz, ha mellette megtartom a zenét is - másodvonalként. Hogyha a játékosságot, önfeledtséget, spontaneitást, kreativitást meg tudom őrizni, akkor képes leszek egyensúlyban maradni.

Hát, akkor most az ötventől jön...

...egy másik társadalmi szerep. Letisztultabb, közérthetőbb, Sokkal kevésbé a saját individualitásomon vagy önkifejezésemen van a hangsúly, mert ez egy feladat, szolgálat. Közben vívódtam magamban, hiszen tudtam, hogy ez folyamatos mókuskerék lesz, állandó meló! Rentábilis lesz, vagy nem? Elegen látogatják az oldalt, amit elindítok, vagy nem? Csupa kérdés, kétely... Nyilván nem véletlenül jöttek olyan álmok, hogy bebörtönöztek tíz évre. Még az álmom is üzente a szorongásaimat.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Megvívtad a harcát...

...igen, leküzdöttem a félelmeimet és belevágok. Az asztrológus barátom is azt mondta, hogy komoly válaszút előtt állok, és a saját személyes érdekeim és vágyaim ellentétbe kerülhetnek a sorsfeladatommal. Az a dolgom, hogy egyre több emberhez eljutó információs csatornává váljak, ami szolgálat. És ez egyszerre örömmel és szomorúsággal töltött el, mert azt éreztem, hogy olyan, mint egy csapda. Nagyon kevés a szabad akartunk. Az összes pozitivista könyv és népszerű nézet, ami azt állítja, hogy bármikor megváltoztathatod a sorsod, és minden csak rajtad múlik - alázat nélküli illúzió... Iszonyú erők sűrűjében vagyunk benne. József Attila úgy írta: ,,Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált". Arra jöttem rá, hogy valójában az én szabad akaratom abból áll, hogy mennyire fogom szeretni, ami felé megyek. Aztán azt mondtam magamnak: ,,Gyöngyi ezt élvezni fogod. Dönts úgy! Lesz egy jó kis szerkesztőséged, irodád, mindennap jönnek a friss hírek, mit olvasnak, mit nem, mit szeretnek az emberek, mit nem - életre kel minden ötleted..."

Miből fogom tudni, hogy ami mellett döntöttél úgy működik, ahogy elképzeled, ahogy szeretnéd? Mondjuk, ha lehuppannunk az 55.szülinapodon...

Akkor már szeretném, ha lennének kiépült közösségek. Összeraktam egy olyan 12x1 alkalomból álló önismereti csomagot, amivel a site-on keresztül - önkéntesek vezetésével - épülhetnek közösségek olyan emberekből, akik nyitottak arra, hogy ne kifelé hárítsanak, hanem a belső úton keresztül kezdjék el a saját életüket kormányozni.

Másként akarsz hatni a világra. Pregnánsabban, hatékonyabban, megfoghatóbban.

És praktikusabban, igen. Még el sem indult a site, de már szervezek őszre egy hozzákapcsolódó rendezvénysorozatot, ,,a férfi és nő, vágya és árnyéka" címmel. Gendertudatos oldal lesz az Újegyensúly.hu.

Olvastam már, hogy úgy véled, a 21. században a nő jelentősége egészen más...

Sokkal nagyobb, mint valaha. Abban hiszek, hogy a világban akkor lesz egyensúly, ha olyan új egyensúly teremtődik meg, ahol nem kérdés egyrészt a nemek egyenjogúsága, másrészt pedig mindannyian elkezdünk a jobb agyféltekei minőség felé menni. Mi van a jobb agyféltekében? Intuíció, kreativitás, érzelmek... Én ezeket szeretném játékos módon aktivizálni. Rengeteg izgalmas egyedi ötletem van! Merthogy egy játékos Gyöngyi baba is vagyok.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

... és Gyöngyi baba kitalálta az új játékát.

Sőt, életvégig tartó játékot! Ezért volt ez a négy-öt hónapon át tartó vajúdás, tipródás, álmok...

Munkára ítélted magad.

Ezt mondom! Hát börtönbe kerültem álmomban...

Az újgenerációs ötvenes úgy döntött, hogy önként dalolva bevonul a ,,börtönbe", és szeretni fogod. Lehet ez a vége?

Erről van szó, pontosan. Mert ez az én szabad akaratom. Ha nem azt teszem, ami a sorsfeladatom, az később hozna feszültségeket. Látom azokon az idős embereken, akik nem élték meg a feladatukat, milyen irigy, embergyűlölő, problémagyártó, keserű, negatív alakok lettek... Én tehát úgy döntöttem, hogy teszem a dolgom - még tíz-húsz évig melózok, és akkor is még csak újgenerációs hetven leszek, ami annyi, mint egy késői ötvenes. És akkor majd kitalálom, hogy mi legyen a következő szakaszban!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Végtelen a Tér
  2016-07-12 23:11:47, kedd
 
  Végtelen a Tér

Végtelen a Tér,
Minden körbeér,
De célba csak akkor érünk
Ha Isten kísér.

Profán gépi táj,
Műanyag lapály,
Gazdaság-teóriákat
Bőg
A mű-dagály.

Doktrína-szekér
Célba sose ér,
Egydimenziós utakon
Isten
Nem kísér.

Végtelen a Tér,
Minden körbeér,
De célba csak akkor érünk
Ha Isten kísér.

Hegyfok-meredek
Intrika pereg,
Vérontásra készülődnek
Istentelenek.

Közöny zakatol,
Hazug zene szól,
Jövőt zabálni készül
A sátán
Valahol.

Végtelen a Tér,
Minden körbeér,
De célba csak akkor érünk
Ha Isten kísér.

Hazugság szavát
Zengi rossz kabát
Elárulni mindig
Nagyon könnyű
A Hazát.

Ha a Lélek ép,
Hullhat a cserép,
Egyedül a Nép tudhatja,
Mit akar
A Nép.

Végtelen a Tér,
Minden körbeér,
De célba csak akkor érünk
Ha Isten kísér.

Napvilág,
Vagy éj;
Élet vagy szeszély,
Nincs "többség",
Nincs "kisebbség",
Csak felelős
Személy.

Nem a pénz vezet,
Se felekezet,
A Múlt a Jövőnek csupán
Bennünk nyújt
Kezet.

Végtelen a Tér,
Minden körbeér,
De célba csak akkor érünk
Ha Isten kísér.

Pénzen vett babér
Jövőt sose ér,
Isten nélkül
Parttalanul
Végtelen
A Tér.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blog.hu
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Megszentelt pillanatokban
  2016-07-12 23:10:33, kedd
 
  Megszentelt pillanatokban

Megszentelt pillanatokban
Áll a csónakunk,
Magunkkal azonosulva
Boldogok vagyunk.

Minden boldog pillanat egy
Magán végtelen,
Lelkünk medrében hömpölyög
Az Örök Jelen.

A boldog pillanat nem
Jöhet mindenkinek,
Csak a Szeretet, az Öröm
Szentelheti meg.

Megszentelt pillanatokban
Él az Életünk,
Velünk van, Akit szeretünk,
Csak rá figyelünk.

Évről évre Kikeletkor
Leveles az ág;
Megszentelt pillanatoktól
Lesz jobb a világ.

Ami profán, mindenestül
Semmibe szalad,
A szent, ami mindörökre
A mienk marad.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blog.hu
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Nemzeti önrendelkezés
  2016-07-12 23:07:17, kedd
 
  Nemzeti önrendelkezés

Amíg van,
Addig kéne megbecsülnünk.
A mostani alattomos időkben
Könnyen vész el,
S nem kapjuk sose vissza.

Amíg csak vagyunk,
Élnünk kell vele,
Szabadság nélküle
Nem volt, és nem is létezhet
Soha.

Sokan akarják tőlünk megszerezni,
Ellopni,
Elperelni,
Csalni,
Csenni;
Ha sikerül -
A piacról nem tudjuk visszavenni...

Őseinktől örököltük,
Ükunokáinktól vettük bérbe;
Élnünk,
Tennünk,
Dolgoznunk kell érte.

Önrendelkező Nemzetek
Békés,
Szorgalmas,
Szép Európája;
Ennek nincs, és nem is lehet
Igazi alternatívája.

Család,
Hagyomány,
Szorgalom
Az éltető Erő;
Csak ezzel együtt létezik
Szép,
Élhető
Jövő.

Minden más út csak ingovány,
Lidércfény-látomás;
Halálba visz a gyávaság,
Az önfelszámolás.

Bátorság,
Önrendelkezés,
Hit,
Szabad akarat;
Sorsunk, jövendőnk, életün
A kezünkben marad.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blog.hu
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Körtefa lombjai alatt
  2016-07-12 23:05:41, kedd
 
  Körtefa lombjai alatt

Körtefa lombjai alatt
Hullámzik a Nyár,
Távolba szakadt emlékek
Raja hazajár.

Most is felkacag valahol
A régi patak,
Valahol most is perzselnek
A régi nyarak.

Valahol a Múlt és Jelen
Csak együtt kerek;
Valahol még várnak ránk "a
Régi istenek".

Körtefa lombjai alatt
Pancsol a Jelen,
Jövő-kölykök hada táncol
Távol, kék hegyen.

Büszkén nyújtják a Nap felé
Lombjukat a fák,
Nyár-derűvel töltekezik
A fáradt világ.

Megáll a levegő, csak a
Vén Idő rohan,
Élet hancúrozik a Nyár
Hullámaiban.

Körtefa lombjai alatt
Hit ad parolát,
Addig van értelmes Jövő,
Amíg van Család.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blog.hu
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Tenger
  2016-07-12 23:04:32, kedd
 
  Most itt lenne jó:



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Polentás asztalt szilvás desszert
  2016-07-12 22:55:43, kedd
 
  Polentás asztalt szilvás desszert

Hozzávalók

1 l tej

20 dkg kukoricadara
20 dkg méz
20 dkg aszalt szilva
3 dl vörösbor
1 db fahéj
4 szem szegfűszeg
4 ek cukor

Elkészítés

Felforraljuk a tejet 1 csipet sóval, majd hozzáadjuk a kukoricadarát. Állandó kevergetés mellett, kis lángon főzzük 15-20 percig. Ízesítjük mézzel, majd hozzáforgatjuk az apró kockára vágott aszalt szilva felét. Kis tálkákba adagoljuk, majd a hűtőbe tesszük, hogy kissé megszilárduljon.
Felforraljuk a vörösbort a megmaradt aszalt szilvával, fahéjjal, szegfűszeggel és a cukorral. Kis lángon főzzük addig, amíg mártás állagú nem lesz. Külön tálban kínáljuk a desszert mellé.





FAZEKAS KIRA

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-sütemények-desszertek  
Kapros tökfőzelék
  2016-07-12 22:53:04, kedd
 
  Kapros tökfőzelék

Hozzávalók

1 kg gyalult tök
2 ek liszt (púpos)
3 ek olaj
1 tk őrölt pirospaprika
2 tk só
1 késhegynyi bors
3 dl tejföl
2 tk kapor (vagy egy kis csokor friss)


Elkészítés

A gyalult tököt egy tálba tesszük. Nagyon kevés vizet öntünk alá, kb. 1-1,5 dl-t, mert még a tök is fog engedni. Megsózzuk, megborsozzuk, és közepes lángon puhára főzzük.
A kaprot megtisztítjuk, és apróra vágjuk, majd beleszórjuk a főzelékbe.
A lisztet az olajon megpirítjuk, majd a tűzről levéve beleszórjuk a pirospaprikát. Egy kevés vízzel csomómentesre keverjük. Belekanalazzuk a tejfölt és átkeverjük. Folyamatosan kevergetve beleöntjük a rántást, majd hagyjuk felforrni.





Wagensommer Alexandra

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-főzelékek, lecsók,   
Lilaburgonya-tócsni céklás tejföllel
  2016-07-12 22:49:56, kedd
 
  Lilaburgonya-tócsni céklás tejföllel

Hozzávalók

1 db cékla

frissen őrölt bors
2 dl tejföl
1 kg lila burgonya
1 csokor petrezselyemzöld
1 csokor snidling
2 db tojás
2 dl olaj


Elkészítés

Az alaposan megtisztított céklát megsózzuk és megborsozzuk, majd alufóliábacsomagoljuk, és 180 fokos sütőben puhára sütjük. Meghámozzuk, felkockázzuk, majd összeturmixoljuk a tejföllel. Végül ismételten megsózzuk és megborsozzuk.
A lila burgonyát meghámozzuk, és egy nagylyukú reszelőn minél hosszabb csíkokra reszeljük. Megsózzuk és megborsozzuk, majd a finomra vágott petrezselyemmel és snidlinggel ízesítjük. Hozzáadjuk a tojásokat, majd 10 percig állni hagyjuk.
Felforrósítjuk az olajat, és kanállal kis kupacokat halmozunk bele. Kör alakúra formázzuk mindet, majd mindkét oldalukon aranysárgára sütjük a tócsnikat. Papírtörlőre szedjük, és forrón tálaljuk a tejfölös céklával.





FAZEKAS KIRA
Főszerkesztő

A megsült céklát felkockázva is a tejfölhöz adhatjuk.

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsmentes ételek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 220 db bejegyzés
e év: 2929 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 85
  • e Hét: 893
  • e Hónap: 14798
  • e Év: 144505
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.