|
2016-07-13 08:11:20, szerda
|
| |
| |
Vasárnap, háromnegyed órás araszolás a határon. Csókolom: Európa. Az osztrák agyhalottak azt hiszik, itt jelentkeznek migránsaik. Nem, mennek azok keresztül-kasul. Ez csak szivatás, és nekünk szól.
Puchberg, sehol egy árva parkoló, végül egy kerítéshez támasztottam az autót. Föl fogaskerekűvel a hegyre. Az első menedékháznál föladtam, egy osztrák leányka kváddal vitt föl 2049 méterre. Közben élvezte, hogy rettegek a szakadékok szélén. Pedig csak egyszer lehet leesni. Berendezkedtünk, beszélgetés, naplementét néztünk a keresztnél. Sokat beszélgettem Martos Péterrel, csak a nevét ismertem, tudtam hogy a Die Pressénél és más lapoknál dolgozott, dolgozik.
Reggel aztán én is gyalog vissza. Ahogyan lecsorogtunk Puchbergbe, leszakadt az ég. Azért elmentünk a vízesés melletti étterembe búcsúestebédre. Jó volt hazajönni, várt a kutya és a lányok (tyúkok).
Azóta alig tudok menni és ülni, minden megdolgozott izom fáj.
Jövő héten Deutschkreutz Ernővel, egy festő vár bennünket a kastélyban, a képeit kell megnéznem és írnom róluk a széljárásba. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
