|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2016-07-17 22:04:57, vasárnap
|
|
|
Júliusban
Július a nyár közepe, és rekkenő volt a hőség.
Néhány napja, még kibírhatatlan volt a meleg,
de egyszer csak véget ért, mert beborult az ég.
A viharos szél hideget és esőt hozott
Az időjárás mára már nagyon megváltozott.
Lehet, hogy az ember már ebbe i beleavatkozott?
Hova lettek a nyári meleg záporok,
a meleg vízzel teli árkok,
ami üdévé, frissé tették a természetet.
Amitől ember állat, mindenki megnyugodott.
Ma vad viharok dúlnak szerte a világban,
erről számolnak be a híradókban.
A zivatarok után, nagy károk keletkeznek,
az emberek ellene néha már tehetetlenek.
Az élet az ilyen helyeken egy időre ellehetetlenedék.
Mindezek után is élni kell az embernek, mert mást nem tehet,
mint újra összeszedni erejét, kedvét, mindenét,
és próbálja tovább élni az életét.
/Pék Rozália/
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2016-07-17 18:42:54, vasárnap
|
|
|
Boldogok voltak mind a ketten. Ebben a percben talált egymásra
először a lelkük, levetve magáról minden földi árnyékot.
Szemben álltak egymással, mint két kóválygó fénytábla,
ugyanabban a síkban, ugyanazon szög alatt vetítve sugaraikat.
S egyformán ragyogtak, egyiknek sem kellett szeme elé tennie a kezét
a kibírhatatlan fényesség miatt. Egymást ragyogták.
Falu Tamás /Nyolcvanas évek - részlet/
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2016-07-17 15:17:46, vasárnap
|
|
|
Július
Ím a nyárnak közepén
az erdőt járom én.
Tölgyeseknek rejtekén,
mennyi vadregény...
Ha tisztás kerül utamba,
pázsitján lépkedek.
Míg mókus szalad fenn a fán,
én utána kémkedek.
Július a hév hava,
a Nap reánk lehel.
Sugara úgy simogat,
súgja, élni kell!
Áldott fénye éltető,
most oly nagy ereje...
Érzed, hogy nő a fényerő,
ha fordulsz Nap fele?
A nyárfák ezüst csillogása,
futó szellő ujjain,
Víz fodrán a fény játéka,
mint finom hangszer húrjain.
Ez júliusnak ajándéka,
örvendj, élvezd, ne habozz!
Felszárítja bús könnyeid,
elűzi a bánatod...
Szárcsa bukik, pillangó száll,
míg árad szét a fény.
A kedvesem már vár énreám,
és elindul énfelém.
Átölelem a derekát,
forró, feszes és üde,
Úgy hevít, mint nyár derekán,
az áldott napsugár tüze.
Ó bújj hozzám, ott látod távol,
a messzi láthatár...
A nap tüzében szinte lángol
a felhők uszálya már.
Tarka mezők zöldje ragyog,
sok-sok virág illatoz,
Mintha örök nyár várna ránk,
lágy szellő ezt súgja most.
Élvezzed hát a júliust,
a nyárnak közepét.
A fénynek tarka színeit,
a napsugár kezét!
Ím a nyárnak derekán,
átölellek én.
Érzed, milyen július?
mint a legszebb költemény.
Szuhanics Albert
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2016-07-17 12:32:51, vasárnap
|
|
|
A BOLDOGSÁG NYITOTT KÖNYV,
TESSÉK, OLVASSÁK
Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy Ádám volt az első gaz.
'Sz azért nő alma, hogy szakasszon
almát a férfi és az asszony.
A földön annyi a jó dolog,
hát mért ne lennénk boldogok?
Az ember oly szelíd alak!
Ha nem piszkálják, nem harap.
Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy nincs elég tyúk, humbug az.
Egy kotlós százra terít szárnyat
és sok, ha egy nap falunk hármat.
S a tyúk ezért ha nem morog,
az ember gyomra mért korog?
Ez oly világos, mint a nap,
csak bele ne kotyogjanak.
Nem, nem igaz, nem, nem igaz,
hogy huncut a kövér kopasz.
Hol híznak, ott baj nem lehet már,
a hájjal emberszeretet jár.
Hát sétálj, igyál, falj sokat,
mit komplikáld a dolgokat?
Az ember oly szelíd alak,
ha cirógatják, nem harap.
A rossz hányja, a rossz veti
az embert, - ez kijárt neki.
Magára zárta a kaput,
csak akkor volt jó, ha aludt.
Mert annyi rossz ösztön sodorja,
nem tud szeretni éhgyomorra,
mert nem sétál, hanem azon van,
hogy a dolgot komplikálja nyomban;
a boldogság jött, - ő meg elszaladt
hja, - buta volt és az maradt.
József A
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2016. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
510 db bejegyzés |
e év: |
6874 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2878
- e Hét: 5441
- e Hónap: 45053
- e Év: 273990
|
|
|