|
2016-07-22 20:08:06, péntek
|
| |
| |
Férjével érkezik, széles karimájú, kerek szalmakalapot visel, s oly büszkén néz körül a kertben, ahol csalódott szerelmesek és öreg házaspárok ültek, mint aki egyetlen mesterfogással megjavította a világi szerkezetet. Körülötte minden boldogtalanság, megszokás, viaskodás és unalom. Íme, lehet másként is! - mutatja boldog mozdulattal, mikor belekarol férjébe, s szikrázó szemekkel körülnéz a fák és az emberek között.
A férfi kissé szégyenlős, lehajtja fejét. Testi titkukat messzire kiáltják, s a testileg, melyet hirdetnek és kilélegzenek, olyan hatóságilag jóváhagyott, mint egy nyilvános illemhely szalmiákszagú testisége. Boldogságuk garantált, pecsétes. De a boldogság, az igazi, gondolom, hétpecsétes, mint a titok.
Beleesznek egymás ételébe, azzal a kezdő torkossággal, mint általában fiatal szerelmesek, akik szívesen elcserélik lábukat és kezüket, vegyítenek mindent, ami testi lehetőség, az ól édes meghittségével röfögnek össze. Úgy látszik, jó nekik. Kissé levegőtlen az ilyen boldogság; én már csak a magaslati levegőt bírom, a magány négyezer méteres magasságát, az ózont, az emléket. Mindenesetre mélyen meghajlok a menyecske előtt, s tisztelgek, mint a vándor tiszteleg, aki Tibetbe megy lámának, az úr menti parasztház aludttejes idillje előtt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
