|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 23:19:12, vasárnap
|
| |
| |
Magyarországon a szabad választásokat is felszámolják, a külvilágra nem számíthatunk
2016-07-24 12:01:19
Révész Sándor
Halmai Gábor pesszimista: a szabad választások felszámolása 2014-ben elkezdődött, 2018-ban folytatódhat. Ha az alkotmányosság fesleni kezd, akkor fel is feslik. Magyarország belülről nem tudja helyreállítani az alkotmányosságot, mert ez a társadalomnak nem elég fontos, a külvilágra pedig egyelőre nem számíthatunk.
hirdetés
- Az összedőlő pártállamok előtt kettős alkotmányozási feladat állt. Ideiglenes alkotmánnyal kilépni a pártállamból, majd a szabadon választott törvényhozásban végleges alkotmányt alkotni. Ez annál könnyebb, minél könnyebb alkotmányt elfogadtatni, viszont annál nagyobb a veszély, hogy egy politikai erő egyoldalú, diktatórikus alkotmányozási lehetőséghez jut. Magyarországon ez a veszély maximálisan igazolódott, viszont az alkotmányt két évtized alatt sem sikerült véglegesíteni. Miért voltunk mi ilyen szerencsétlenek?
- Részben azért, mert szerencsésebbek voltunk. A pártállami vezetők megállapodás útján adták át a hatalmat. Bulgáriában, Romániában nem. Ezért ott rögtön végleges alkotmányt alkottak. Abban, hogy Lengyelországgal ellentétben Magyarországon a végleges alkotmány nem született meg, szerepe volt az Alkotmánybíróságnak is. Ha én erről kritikusan beszélek, az önkritika is, mert ezekben az években Sólyom László mellett tanácsadói szerepet töltöttem be. Sólyom úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata helyettesítheti a végleges alkotmányt. Az úgynevezett láthatatlan alkotmány meg tudja oldani mindazt, aminek megoldását egy végleges alkotmánytól vártuk.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
- Mert vannak az alkotmányosságnak irányadó egyetemes normái, és a ,,láthatatlan alkotmány" attól legitim, hogy ezeket követi. Sokan gondoltuk így.
- Én is. Nem alaptalanul. Az amerikai alkotmányosság így működik több mint kétszáz éve. A XVIII. század végén született egy rövid, kevéssé specifikált, inkább csak elveket rögzítő szöveg, amelyet aztán az alkotmánybíróság szerepét betöltő Legfelső Bíróság fejtett ki. És máig elvannak a világon a legnehezebben módosítható alkotmányukkal. Sólyom is valahogy így képzelte el az Alkotmánybíróság szerepét. A kilencvenes évek közepén, amikor a végleges alkotmány létrehozása reális lehetőségnek tűnt, Sólyom többször is nyilatkozta, hogy erre voltaképp nincs szükség, mert az 1989-es módosítással és az Alkotmánybíróság fél évtizedes gyakorlatával létrejött az alkotmányosság olyan szintje, amely megfelel annak, ami a világ legdemokratikusabb részére jellemző.
hirdetés
Sólyom még 2011-ben is, amikor már súlyosan csalódott a Fideszben, azt mondja, még az sem tragédia, hogy ez a 2011-es alkotmány megszületett, mert az a gyakorlat, amelyet az Alkotmánybíróság két évtized alatt felépített, megvédi majd az alkotmányosságot attól a visszaeséstől, amelyet a 2011-es alaptörvény az 1989-es alkotmányhoz képest jelent. Én régebben úgy gondolkodtam erről, mint Sólyom. Nekem is vannak írásaim, amelyekben az olvasható, hogy nem feltétlenül kell új alkotmányszöveg. Nem tartottam olyan súlyos veszteségnek 1995-96-ban, hogy kudarcot vallottak a végleges alkotmánnyal. Arató András, a New York-i New School for Social Research professzora vagy Bruce Ackerman ezt tragikus hibának tartotta. Arató András nagyon drámai szavakkal fejezi ki, hogy akkor valami eltört, végleg elveszett.
- A Fundamentumban jelent meg a beszélgetésük erről 2011 elején. Arató ott arról is beszél, hogy Antall József és Tölgyessy Péter is nagy lehetőséget szalasztott el még 1990-ben. Ha már összehozták azt a paktumot, végleges alkotmányban is megállapodhattak volna.
- Paul Blokker holland alkotmányjogász elemezte a régiónk alkotmányozási folyamatait, és ő fogalmazta meg a legélesebben, hogy ez nagyon elitista folyamat volt. A jogi alkotmányosság felülírta a részvételi alkotmányosságot. Egy jogi és politikai eliten kívül senkinek semmilyen lehetősége nem volt a beleszólásra. Az Antall-Tölgyessy-paktum is markánsan elitista lépés volt, és ennyiben az 1989-es Nemzeti Kerekasztal hagyományát folytatta akkor, amikor már nem volt erre kényszerítő átmeneti helyzet. Szerintem Blocker túloz, de tény, hogy soha, semmilyen szélesebb körű vita nem volt arról, hogy a magyar alkotmányos fejlődésnek milyennek kellene lennie, milyen erős alkotmánybíróság kell, mennyire részletes alkotmány, legyenek-e benne szociális jogok stb. Igazából még az eliten belül sem igen folytak ilyen viták. Rajta kívül végképp nem. Azt mondják, az amerikai alkotmány azért olyan teherbíró, mert van mögötte egy erős alkotmányos patriotizmus. A polgárok hisznek az alkotmányukban. Pedig jelentős részük nem is tud olyan sokat arról, hogy mit tartalmaz, de
az emberekben benne van, hogy van itt valami, ami a miénk, közös és fontos. Magyarországon nincs ilyen
hirdetés
alkotmányos patriotizmus.
- Honnan lenne? Az ezeréves alkotmányhoz a lakosság túlnyomó részének nem volt köze, 1945 után végképp nem lehetett vele mit kezdeni, az 1949-es alkotmánnyal szintén nem.
- De 1989-ben el lehetett volna indítani valamit egy bevonóbb folyamattal. Ezzel szemben ez a szerencsétlen kifejezés, a ,,láthatatlan alkotmány" azt a benyomást keltette, hogy ez a néhány alkotmánybíró, a legelitebb elit azt csinál a társadalom feje fölött, amit akar. Ezzel vádolták nyíltan is az Alkotmánybíróságot. Nem hiszem, hogy ez lenne a fő ok, amiért az alkotmányosságnak ma egyáltalán nincs presztízse, de szerepet játszott abban, hogy az emberek ezt valami úri huncutságnak gondolják. Az Alkotmánybíróságnak és annak tanácsadójaként nekem is részünk volt ebben. Igazat kell adnom utólag Arató Andrásnak. Fontos lett volna, hogy egy legitim parlament akár változatlan szöveggel, de végleges alkotmányt fogadjon el. Egy végleges alkotmány egyik legfontosabb feladata éppen az lett volna, hogy bebetonozza magát, megnehezítse az alkotmány megváltoztatását.
- A Sólyom-korszak után az Alkotmánybíróság színvonala egyre romlott és az alkotmányosság ereje egyre csökkent.
- Sólyom úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróság az ő elnöksége alatt kialakított egy olyan alkotmányossági kultúrát, amely megóv az autoriter alkotmányozástól. Tévedett. Úgy vélte, az Alkotmánybíróság mindig azt az alkotmányossági ideált fogja védeni, amit az ő idejében védett. Tévedett. Az Alkotmánybíróság később már korántsem képviselte azt az alkotmányos kultúrát, amit a Sólyom vezette testület. Sem Németh János, sem Holló András, pláne nem Bihari Mihály idejében.
Aki arra vár, hogy az Alkotmánybíróság megvédi az alkotmányosságot, régóta hiába vár. Régóta nincs Alkotmánybíróság.
A második és harmadik Orbán-kormány idején pedig már kizárólag kormányhoz hű alkotmánybírákat választottak, olyanokat, akiktől megválasztásuk után sem várható el semmiféle szuverenitás. Amerikából sok példát ismerünk arra, hogy sok jelölt, miután bekerült a Legfelső Bíróságba, az őt jelölő elnökével ellentétes ideológiát követ, mert hiszen már nem függ tőle. A mostani magyar alkotmánybírák úgy lettek kiválasztva, hogy ne legyen közöttük szuverén személyiség. Olyan is van, aki már eleve az alkotmánybíráskodás esküdt ellensége.
- Pokol Béla erről egy egész könyvet írt.
- Ő magát az Alkotmánybíróság ideáját veti el! A teljes parlamenti szuverenitás híve.
- Ez a brit rendszer.
hirdetés
- Viszont ott nincs is Alkotmánybíróság, meg persze már korlátlanul szuverén parlament sincs. Ám ezzel a felfogással bemenni az Alkotmánybíróságba, hogy azt belülről szétverje, ezt nehéz minősíteni.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
- De ön írta valahol, hogy akár a politikailag legelkötelezettebb emberek is, ha bekerülnek az Alkotmánybíróságba, bizonyos mértékig, akár önmaguk ellenére is az alkotmányosság őrei lesznek, mert az intézmény logikája, szelleme befolyásolja őket. Ezért az Orbán-kormánynak még a saját embereiből összeállított testülettel is baja van. Stumpf Istvánt említette erre példának.
- Azért 2015-ig még 2010 előtt választott elnöke volt a testületnek. Paczolay Péter az alkotmányosság iránt elkötelezett ember. Ezt jól tudom, együtt dolgoztunk Sólyom mellett. Ő azért megpróbált mindent megtenni a legrosszabb elkerülése végett. Az alaptörvény előkészítésének időszakában felmerült az Alkotmánybíróság megszüntetésének lehetősége is. A Legfelsőbb Bíróságba tagolták volna be egy kamaraként. Paczolaynak nyilván nagyon súlyos kompromisszumokat kellett kötnie, hogy ezt elkerülje.
És ezek mellett hoztak olyan döntéseket, amelyekkel rángatták az oroszlán bajszát. Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítése például ilyen volt. Ezzel provokálták ki a negyedik alkotmánymódosítást, amely végképp megsemmisítette az alkotmányosságot. Akkor szentesítették, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntései érvénytelenek, hogy bármit meg lehet tenni az alkotmánnyal, az Alkotmánybíróság semmilyen módosítást érdemben nem vizsgálhat. Stumpfnak kétségtelenül vannak nagyon alkotmányosságbarát véleményei és nagyon másmilyen véleményei is, amelyeken az ember elgondolkodik, hogy milyen politikai megfontolás vagy sértettség lehet mögöttük.
Ez a grémium már nagyjából olyan, mint az Alkotmányjogi Tanács volt a Kádár-rendszerben.
Ők is megmondták néhány borzasztó miniszteri rendeletről, hogy borzasztó, de az autokráciát nem tették alkotmányossá.
- Az Alkotmánybíróság minőségromlását sokan annak tulajdonítják, hogy a pártok kölcsönösen kilőtték egymás legerősebb, legmarkánsabb jelöltjeit. Például önt.
- Én ezt el tudom fogadni. Ahol a különböző feleknek meg kell állapodniuk egy-egy személyben, ott kiesnek azok, akiket a leginkább szélsőségesnek tartanak ebben vagy abban az irányban. Engem szélsőségesen liberálisnak tartottak. El tudom fogadni, hogy azok kerülnek előtérbe, akik senki számára nem elfogadhatatlanok.
- 2010 nyarán Búcsú a jogállamtól címmel azt is megírta az Élet és Irodalomban, hogy amíg Rákosi Mátyásnak évekre volt szüksége ahhoz, hogy szétverje az 1946-ban megalapított alkotmányos köztársaságot, Orbán Viktornak két hónap alatt sikerült szétvernie az 1989-ben megalapozott alkotmányos demokráciát.
- Nagy vitát kavart az a cikk több lapban is, de sajnos előre látható volt, mi következik, amikor a választások után rögtön gyakorlatilag a kormány alá rendelték az Alkotmánybíróságot. Megírtam, hogy
elindult egy folyamat, amelyet nem lehet leállítani. Leépülnek a fékek és ellensúlyok, az alapvető jogok garanciái, meg fog szűnni a független bíráskodás.
Nem a próféta szólt belőlem, ezt mindenki láthatta, aki akarta. Ha egy alkotmányos rendszer szövedéke fesleni kezd, akkor az felfeslik. Akik azzal vádoltak, hogy indokolatlanul huhogok, indokolatlanul bíztak abban, hogy majd visszafordul ez a folyamat. Ma sem látok semmilyen visszafordulási lehetőséget. Ha Orbán holnap azzal ébred, hogy az Alkotmánybírósággal vagy az ombudsmani intézménnyel tovább nem óhajt együtt élni, akkor megszünteti őket. A választási törvény azért olyan, amilyen, mert a Fidesznek 2014-ben ennyi változtatás is elég volt a kétharmadhoz. Hogy aztán elvesztették? Kicsit elszámolták magukat. Az a gyanúm, 2018-ban is olyan választási törvény lesz, amely garantálja legalábbis a Fidesz győzelmét. Nem fognak visszariadni a radikálisabb változtatásoktól sem. A szabad választások felszámolása 2014-ben elkezdődött, 2018-ban folytatódhat, ha úgy néz ki, hogy a hatalom megtartása végett szükség van rá. Ezért mondom, hogy ez a rendszer már nemcsak illiberális, de már nem is demokrácia.
Névjegy
Halmai Gábor
Budapesten született 1951-ben. Alkotmányjogász, a jogtudományok akadémiai doktora.
1990-1996 között az Alkotmánybíróság elnökének, Sólyom Lászlónak a főtanácsadója. Oktatott, intézetet és tanszéket vezetett, programokat irányított az ELTE-n, a Közép-európai Egyetemen, a Széchenyi István Egyetemen. A Fundamentum című emberi jogi folyóirat alapító főszerkesztője. 2001-2004 között a Soros Alapítvány kuratóriumának az elnöke. 2011-2015 között a Princeton Egyetem vendégkutatója.
2016-tól a European University Institute professzora Firenzében. Legutóbbi könyvei: Alkotmányjog - Emberi jogok - Globalizáció - Az alkotmányos eszmék migrációja (2013); Perspectives on Global Constitutionalism: The Use of Foreign and International Law by Domestic Courts (2014).
- A YouTube-on megtalálható az Eötvös Károly Intézet Legyen köztársaság! című rendezvényére 2014. október 23-án küldött nagyon optimista videoüzenete, miszerint boldognak kell lennünk, hogy volt húsz szép évünk az alkotmányos demokráciában, ön különösen boldog, hogy közelről látta annak felépülését, és legyünk biztosak benne, hogy tanúi leszünk az alkotmányos demokrácia újjáépülésének, a negyedik köztársaság megszületésének.
- Ez jó szembesítés magammal. Igen, valószínűleg lesz egyszer negyedik köztársaság, de hogy mikor? A világ ma nagyon rossz állapotban van. Az optimizmusom abból táplálkozott, hogy a külvilág nem fogja hagyni, ami itt történik. De hagyja. Én komolyan bíztam az Európai Unióban. Meg abban is, hogy az Egyesült Államok tud valamiféle politikai befolyást gyakorolni. Azt gondoltam, az unióban tudatosul, hogy széteszi a rendszert, ha egy ország, aztán továbbiak kikezdik az alapelveket, és erőteljesen fel fog lépni ezek ellen. Ebben a tekintetben most sokkal pesszimistább vagyok, mint egy-két évvel ezelőtt voltam. Miután a kötelezettségszegési eljárásokkal nem mennek semmire, 2014-ben éppen a magyar események miatt hívták létre azt a konzultációs rendszert, amelynek a keretében most Lengyelországgal szemben fellépnek, de Magyarországgal szemben nem. És most úgy néz ki, hogy a Lengyelországgal szembeni erőteljesebb fellépéshez is hiányzik a politikai akarat. A 7. cikkely alkalmazására végképp nem fogják elszánni magukat, pedig az egyáltalán nem ,,nukleáris fegyver". Lehetne komoly gazdasági szankciókat alkalmazni, de erről szó sem esik. Megindult az erózió, Orbán a menekültválság kapcsán kialakított egy koalíciót a visegrádi tagállamokkal, és az Orbán terjesztette métely elérte még a briteket is.
Szóval nagyon nem kedvez most a nemzetközi környezet a liberális demokráciának,
és még mennyivel kevésbé fog, ha, ne adj, isten, Trump lesz az elnök az USA-ban, vagy Marine Le Pen Franciaországban! Az elmúlt hat év azt bizonyította, hogy Magyarország belülről nem tudja megoldani ezt a helyzetet. Mert az alkotmányos elvek a magyar társadalom számára nem elég fontosak. Ma ilyen optimista üzenetet már nem küldenék.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
- Ahhoz képest, hogy a világ állapotát ilyen rossznak látja, évek óta azzal foglalkozik, hogy létezik és gyarapodik a nemzetközi alkotmányosság, és egyre erősebb lesz.
- Igen erről írtam két könyvet az elmúlt években, egyet magyarul, egyet angolul. Arról, hogy léteznek olyan alkotmányos követelmények, melyek globálisak, melyek minden alkotmány közös magját kell, hogy alkossák, melyeknek minden alkotmányban, mely valóban alkotmány, benne kell lenniük, és olyan nemzetközi intézményrendszer is kellene, mellyel ezt el lehet érni. Efelé haladunk hosszabb távon, de rövid távon nem jó a helyzet.
- 2011 óta külföldön él, és még jó ideig ott is fog. A Princetonon volt vendégkutató, aztán egy évet Bécsben töltött, most legalább öt évre Firenzébe megy. A távolból, az összehasonlító alkotmányjog keretében elemzi, ami itthon történik. Nem akar ebben a kurzusban itthon élni.
- Most már ez is benne van,
de nem így indult. 2011-ben egy évre mentem el, mert szerettem volna egy könyvet írni. Minden könyvemet külföldön írtam. Akkor tudtam elszakadni a magyar közélettől, mindennapoktól és a könyvemre koncentrálni. Aztán volt rá lehetőség, hogy maradjak, és szívesen maradtam. Aztán megpályáztam ezt a firenzei állást, megkaptam, örülök neki. Annak is örülök, hogy a szakmámmal foglalkozhatok, annak is, hogy nem vagyok benne ebben az itthoni taposómalomban. Úgy érzem, megtettem a magyarországi alkotmányosság érdekében, amit megtehettem. 2011-2013-ban három terjedelmes amicus briefet, szakértői jelentést szerkesztettem a Velencei Bizottságnak a magyar helyzetről. Azt gondoltuk, lehet ezen az úton valamit segíteni. A Velencei Bizottságban születtek is nagyon kritikus állásfoglalások - aztán nem történt semmi. Nem látok esélyt rá, hogy itthon rövid távon hasznossá tegyem magam
Búcsú a jogállamtól
,,Az elmúlt két hónap »forradalmi« törvényei és konkrét személyi döntései lényegében kiiktatták az alkotmányból a hatalommegosztás szervezeti biztosítékait, és ezzel az emberi jogok garanciáit. (...) Ez a mostani ún. alkotmányos forradalom a sárba tiprása annak a valódi alkotmányos rendszerváltásnak, aminek Sólyom mint kerekasztalos résztvevő, később mint az Alkotmánybíróság alapító elnöke egyik meghatározó alakja volt. Az ő egyéni tragédiája, hogy ezt végig kellett asszisztálnia - írták néhányan. De vajon valóban csak statisztaszerep jutott neki? (...) számos... törvény esetében élhetett volna az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségével. (...) Mint az államszervezet demokratikus működésének őre, szóvá tehette volna, hogy veszélybe kerül az Alkotmánybíróság függetlensége, ha olyan, párthoz közeli embereket jelölnek, akik még a törvényi feltételeket sem teljesítik.(...)
Az alkotmány és az alkotmányos szervek jelenlegi állapotában (Orbán Viktor) miniszterelnökként is úgyszólván teljes, korlátozhatatlan hatalommal bír. (...) Az sem kizárt, hogy az új alkotmány továbbra is magában foglalja majd az alkotmányosság elveit, ahogy az 1989 előtti alkotmányszöveg is tartalmazta szinte valamennyi fontos alapjogot, csak éppen az azok megvalósulását biztosító garanciák hiányoztak. Ahogy ez a helyzet ma is Latin-Amerika számos országában vagy éppenséggel Oroszországban.
A nagyobb baj, hogy miként ezekben az országokban, nálunk is hiányzik a jogállamiság értékeinek tisztelete a lakosság többségének körében. Egy nemrégiben végzett felmérés számos adata azt igazolta, hogy a megkérdezettek többsége »nem demokratikus gondolkodású«. 75 százalékuk szerint például »a pártvitákat kizáró, erőskezű kormányzásra lenne szükség«, sőt a válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy »a mai helyzetben egyetlen erős, a társadalmat egészében megjelenítő pártra lenne szükség«. Egyetemi oktatóként azt látom, hogy a jövendő értelmiség körében sem sokkal jobb a helyzet."
(Élet és Irodalom, 2010. július 23.)
.http://nol.hu/belfold/a-szabad-valasztast-is-felszamoljak-a-kulvilagra-nem-szami thatunk-1624883
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 23:13:08, vasárnap
|
| |
| |
Molnár Bálint 2016-07-24
Erkölcsi trágyadombok vagytok, szégyelljétek magatokat!
Szijjártó fiával a karján érkezett a müncheni lövöldözés ügyében tartott vasárnapi sajtótájékoztatóra (Fotó: Mohai Balázs/MTI) Szijjártó fiával a karján érkezett a müncheni lövöldözés ügyében tartott vasárnapi sajtótájékoztatóra (Fotó: Mohai Balázs/MTI)
Ha valaki nem látta Rogán Cecíliát (igen, visszatért a posványból) Rogán Antal oldalán vörös ruhában feszíteni a Forma-1-es Magyar Nagydíjon, semmit nem látott. Vicceltem. Remélhetőleg nem az ő kedvéért tolnak 5 milliárd forintot jövőre a Hungaroring felújításába, hanem mert a nemzetgazdasági érdek, miként Szijjártó Péter Forma-1-felelős tegnap volt szíves tájékoztatni az MTI-t.
Igaz, hogy forgathatnám az összes szememet ama dekoltázson, meg a ruhán, meg Antilopunk csíkos öltönyén, meg azon, hogy minden közpénz jó helyre megy, mégsem fogom ezt tenni. Hanem - ha már Szijjártó Péter a hétvége szolgálatos idiótája és újabban vasárnap délelőtt házhoz rendeli a sajtót - beszéljünk inkább ezzel összefüggésben továbbra is a néphülyítés fölöttébb veszélyes és gyalázatos voltáról.
Szijjártó Péter (magunk között szólva legfeljebb Peti) fiával a karján érkezett a sajtótájékoztatóra (Habony tanácsára bizonyára), hogy ott a müncheni merénylet kapcsán Európa elveszett biztonságának hulláját rugdossa. Nem azért, mert oly nagyon sok jóérzés, valamint empátia szorult belé, hanem mert ez a hullám viszi a mennybe a Fideszt.
,,Mérföldkőhöz érkeztünk az Európában elkövetett terrortámadások tekintetében, ugyanis a pénteki aljas támadás Münchenben volt az első olyan alkalom, hogy magyar állampolgár is a halálos áldozatok között volt"
- ezt mondta a magyar külügyminiszter, bár az MTI-féle tájékoztatásból egyáltalán nem derült ki, mint jelent ez a méretes kavics és egyáltalán mire gondolhatott ezzel a költő. Szijjártó szerint mára Európa korábban evidensnek vett biztonsága a múlté, és nem csak a kontinens, de az egész európai életforma védelemre szorul; egy ideig a biztonságpolitikát kell a politika fő szervező kérdésének tekinteni.
Igen, tegnap óta tudjuk, hogy az áldozatok között van egy 2001-ben született magyar fiú is, aki tíz éve Németországban élt és ott is tanult. Sajnálatos, tragikus, borzalmas. Hogy ez Magyarország külügyminiszterét arra sarkallja, hogy Mária Teréziaként karján kisdeddel érkezzen a háza elé csődített sajtótájékoztatóra, hogy politikai célokra használja a gyerekét, szerintem mellbevágóan szánalmas. Mikor az ember azt gondolná, hogy legalább ezt a tragédiát (ha már mérföldkőnek tartják), nem használják fel kicsinyes, aljas belpolitikailag kifizetődő kommunikációs célokra, akkor jön valamelyik arcátlan kretén, most konkrétan Szijjártó és csak éppen azt nem mondja, hogy bár az Európai Unió megbukott, jelentkezünk a soros elnökségre. Ja, mondott már ilyet.
Háborog a gyomrom ettől a vérlázító hullagyalázástól, hogy ez a telibekúrt magyar kormány minden hasonló sajnálatos esetet megpróbál egybemosni, közvetve vagy közvetlenül a migránsellenes hisztériával. A hanyatló nyugati, azaz német nyomozóhatóságok szerint egy Breivik-imádó, mentálisan zavart, többszöri kezelés alatt álló, mániás baromarc volt az elkövető, amiből köztudottan van mindenféle bőrszínű, nemzetiségű és származású, tehát baromira semmi köze hitbéli, vallási kérdésekhez, de még az illegális terrorista bevándorlási hullámhoz se (erről ITT írtunk részletesen), erre ez az erkölcsi trágyadomb még vasárnap is képes egy tragédiával kampányolni a kormány- és állampártnak.
Azt állítja Szijjártó, a fiával a karján, vagy rögtön miután letette, hadd menjen, hogy mivel magyar áldozata is volt az aljas támadásnak, így kilométerkőhöz érkeztünk. Mert eddig hol voltunk? Vagyis eddig, mivel nem haltak meg magyarok sem Brüsszelben, sem Párizsban, sem Nizzában, nem volt kilométerkő? Értjük.
Te pofátlan hullarabló, aki a saját gyerekét tolja maga előtt egy kis nem remélt népszerűség miatt! Ez a magyar fiú 5 éves kora óta, tíz éve Németországban él, ezt a magyar bevándorlót lőtte le egy Németországban született német állampolgár, aki 3 évvel volt idősebb nála. Most akkor mi a mondanivaló? Kit akarták megvédeni kitől? Ha jól értem, a bevándorlókat véded, mert a magyar fiú, bevándorló volt Németországban. Milyen terrortámadásról beszélsz? Ha magyar állampolgár az áldozat, akkor az automatikusan terrorizmus volt? Minek vigyorogsz, te nyomorult? Már a látszatra sem adtok? Eddig nem úgy volt, hogy gyereket politikai célokra felhasználni köcsögség? Gondolom úgy igaz, hogy feltéve, ha nem ti vagytok az elkövetők, mert akkor mehet.
Nem elég, hogy a saját gyerekét, de mások halott gyerekét is arra használja ez a kegyeletsértő politikai pedofil, hogy seggszagú propagandát nyomasson a vasárnapi ebéd mellé, de a kib*szott tények sem zavarják és nem is zavarják össze a mocskos uszításban. A merénylet nem terrortámadás volt, hanem egy zavart elméjű fiatal ámokfutása. Kettő: ha már terrortámadásról hadoválsz, jó lett volna barátkozni előtte a Google-al, mert akkor tudnád, hogy nem ez volt az első magyar áldozat. Három: csak ne lenne ráírva a pofádra, hogy már alig vártad, hogy végre úgy lehessen mutogatni a terrorra, hogy az minket is testközelből érint. Csak ne akarnád olyan kínkeservesen üzenni a karodon ülő gyerekeddel (akit önhibáján kívül rángattál bele ebbe az ocsmány sztoriba), hogy majd ti, egyedül ti megvéditek a magyart az ellenségtől.
Hát ez igazi mérföldkő: hogy alig két napja halott gyerekeket használtok fel manipulatív politikai céljaitokra. Elhányom magam tőletek. Nem először, de legalább megint és újra. Már alig vártátok. Hogy végre mások helyett retteghessetek és egy Magyarországhoz közvetetten kapcsolódó tragédiából gyomorforgató kormánypropagandát kreálhassatok. Ennek az illiberális gyűlöletáradatnak - amit ti képviseltek, a tényeket figyelmen kívül hagyó állandó uszítással - nagyon rossz vége lesz. Rátok már nincsenek szavak. Soha nem voltunk ennyire mélyen. Soha.
http://kolozsvaros.com/2016/07/24/erkolcsi-tragyadombok-vagytok-szegyelljetek-mag atokat/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 22:18:13, vasárnap
|
| |
| |
Marschalkó Lajos:
A BARNA ÁRNYÉK
A napokban újra találkoztam Vele, akit soha sem láttam. Nem éppen az Odeons Platz-on, a Feldherrnhalle-nál, ahol 1923. november 9-én az első nagy antibolsevista felvonulásra akkor is sortűzzel felelt a bajor demokrácia. A német marxi és nem marxista sajtó útján zajlott le ez a találkozás. Mert itt, választott hazánkban, a moszkvai távirányítású amerikailag engedélyezett demokratikus sajtón, mint az öreg Marx írta: kísértet vonul keresztül Európán.
- Hova mégy, Führer, halott kísértet? Mit keresel itt a müncheni marxizmus sajtóködében?
Ma nem lehet nyugatnémet lapot kézbe venni anélkül, hogy ne találkoznék az olvasó a kísérteties barna árnyékkal, amelynek jöttén ismét megsárgulnak némely marxista alsónadrágok. A rettentő ijedelem közvetlen okozója Schramm professzor, aki göttingai egyetemi tanár. Soha sem volt náci, de feltűnően tárgyilagos könyvben és még a szabadkőműves Der Spiegel című nagy német magazin hasábjain is megpróbálta megrajzolni Hitler Adolf igazi jellemét. És valljuk be, erre a retusálás nélküli karaktertanulmányra igen nagy szükség volt.
Az úgynevezett világ-lelkiismeret ugyanis odaállított a százmilliók elé egy Hitler-képet, amelyen a Harmadik Birodalom vezére szüntelenül úgy tűnt fel, mint tömeggyilkos, mint gyáva fickó, aki visszacsapások idején földre vetette magát, és dühében a szőnyeget harapta. Noha egyetlen parancsát sem találták meg - mert ilyeneket nem is adott - úgy látszott, hogy ő a legnagyobb tömeggyilkos, hatmillió szerencsétlen zsidó elpusztítója, véreskezű diktátor, aki rosszabb volt Sztálinnál.
És az izraeli, cionista, amerikai világ-lelkiismeret addig-addig ügyködött, propagandázott, amíg felnőtt az új német ifjúság, amely talán a Führer halála napján még nem is élt, és semmit sem látott a Harmadik Birodalomból. Ezek a fiatalok - már akik nem állanak az utcasarkokon, és nem az amerikanizált német bárok vetkőző-lányai után szaladnak, elolvasták a világpropaganda egy húron pendülő sajtótermékeit, a kortörténeti intézetek egekre csapdosó hazugságait, a gyűlölet és marxista intellektualizmus szemtelen folyóiratait, megnézték a nürnbergi perről hamisított filmeket, és azután? ... Azután megkérdezték a szülőket. Vati und Mutti! Hogyan tudtatok olyan buták, műveletlenek, gyilkosok lenni, hogy ezt az embert követtétek?
S a családi kör melegében - ha még van ilyen - lassan-lassan megfényesedett a bemocskolt kép. A Vati, aki építőmunkás, vagy vasesztergályos és talán egykori szociáldemokrata párttag volt, elmondotta, hogy volt egyszer Versailles, kétszázmilliárd aranymárkás jóvátétel, Ruhr-vidéki szenegál megszállás, országcsonkítás, zsidók által berendezett berlini gyermekbordélyház, Ullstein sajtó, Barnum korrupció, galíciai beszivárgás, Thaelmann-féle moszkovita munkásmozgalom, megalázás, gyalázat, becstelenség...
És elmondotta, hogy jött egy egyszerű őrvezető, aki félig vakultan tért vissza az első világháború lövészárkaiból, de mégis látta a jövőt és az utat. És a Vati és a Mutti kiiratkoztak a szociáldemokrata pártból, és beiratkoztak az NSDAP-be, mert az az őrvezető megtalálta az ösvényt a nemzeti gondolat és ugyanakkor a szocializmus felé. S ezen az úton követték őt, a Vati és a Mutti. Az apa ott állt 1941 decemberében a moszkvai körvasút szélén, mikor ütni látszott a történelem halál-órája a bolsevizmus és a sztálini zsarnokság felett. A Mutti pedig ott sürgölődött a téli segélyszervezetnél, vagy valamelyik másik nemzetiszocialista intézménynél, mert az ő szemei előtt is fel-felmerült a bolsevista rém, a szervezett keleti halál, amely ma a berlini falról lövöldözi le a szabadulni akaró német fiatalokat.
A család, a legszentebb emberi közösség ünnepélyesen megverte a világsajtót, az emlékiratgyártókat, a világhódítókat és a hazugokat. A sajtóban lehet hazudni, de a családi légkör melegében nem! Nem lehet se Németországban, még kevésbé Magyarországon, ahol ma is a családi emlékek, apa, anya és gyermek esti beszélgetései vagy röpke megjegyzései szállnak szembe a pánszláv-bolsevizmus napi életre kiható apró és gigászi terrorizmusával. A világ-hazugsággyár fölött Nyugat-Németországban is győzött a Vati és Mutti. A német fiatalság értelmesebb része ma már tudja, hogy az apák és anyák nem valami szőnyegharapó hammelni patkányfogót követtek, hanem nemzeti és szocialista kötelességet teljesítettek, és hogy a nagy világharcnak értelme volt.
Elvégre, mikor szüntelenül demokráciáról folyik ma az üres szalmacséplés, ezt a ,,diktátort" 13.800.000 szavazat abszolút többségével ültette hatalomba a német nép, és maga Winston Churchill mondotta, hogy ha Anglia olyan vereséget szenvedett volna el az első világháborúban, mint Németország, akkor neki is szüksége lenne egy Hitlerre. A ,,diktátort" - bár sokszor szükség lehet diktátorokra is - közel százmilliós nép követte a véres és heroikus úton. Hétmillió katona harcolt az utolsó puskalövésig, és ki tudja, hány millió munkás dolgozott a bombazáporban, szintén az utolsó pillanatig. Ellenállás nélkül, szabotázs nélkül! Mert a szabotálók, az ellenállók legfeljebb a német generálisok, junkerek, a nagy urak köréből kerültek ki.
Hogy is írja Rostand Sasfiókja?
,,Legendát, nagyszerűt, vérével írt e nép,
Megrázva földet és eget."
Napóleon legalább olyan ,,háborús bűnös" volt, mint Hitler. A különbség csak annyi, hogy a francia nép soha nem tagadta meg a nagy császárt. A két népi jellem között megrendítő elválasztó vonal, hogy német földön alig-alig akadnak olyan Jean Flambeauk, öreg gránátosok, akik szembe mernék köpni a Metternicheket, és az asperni mezőn letépve egy gerániumot vagy horogkeresztet, el mernék mondani Napóleon medvebőrkucsmás katonájának utolsó szavait: ,,A becsületrend - íme, visszajött!"
Itt auschwitzi perek, eichmanni és izraeli megalázkodások, negyvenmilliárdos jóvátételi fizetések, a német munkás adójából alázatosan levont és Izraelnek kifizetett újabb és újabb százmilliók jelentik egyelőre a demokráciát.
Csupán azért emeljük ki az egyelőre szót, mert pontosan azt csinálják, amitől halálosan félnek a Bauer főállamügyészek, a szakszervezeti főbossok, a fajilag üldözött Rosenbergek, a keletzónai Hilde Benjaminok. Talán még meg sem született, de nevelik az új Hitlert, aki jönni fog, ha mindez így folytatódik.
* * *
A ködlovaggal mégis találkoztam valahol az Odeons Platz táján, a Feldherrenhalle előtt. A barna árnyék ment, ment a müncheni utcán, ahol most tinédzserek és majomszakállas egzisztencialisták és csőnadrágos leányzók álltak az utcasarkon. Éjfél volt, és a rikkancs ordította: Süddeutsche Zeitung! Izgalmas tudósítás a frankfurti auschwitzi perről!
A barna árnyék ment, ment a müncheni utcán, ahol oly sokszor járt és ahonnan 1923 táján el-eljárt a Hungária Bajtársi Közösség összejöveteleire, hogy tanuljon a magyaroktól, és aztán velük együtt harcolni tudjon egy jobb, új világért.
Hová mégy, Führer? - kérdeztem.
- Még nem vagyok itt! - Csak köd, csak kísértet. Senki!
Én azonban láttam, hogy végignézett a majomszakállasokon, az USA hősökön, akik épp most raboltak ki egy taxisofőrt, a tinédzsereken és a modern Bábel kivilágított mulatóin, és csak egy hangot hallottam a ködös éjszakában:
- Visszajövök!
(Hídfő, 1964. április 10.)
https://www.facebook.com/historicus52/photos/pb.1452605148388411.-2207520000.1469 390914./1635433073438950/?type=3&theater |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 22:11:22, vasárnap
|
| |
| |
VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY RÁDIÓBESZÉDE
A MAGYAR SZELLEMI ÉLET MEGTISZTÍTÁSÁRÓL
1944. május 21. (MTI)
Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár-kormánybiztos május 21-én a Világnézeti Akadémia sorozatában a magyar rádióban előadást tartott ,,A magyar szellemi élet megtisztításáról" címmel.
- Hosszú harc végkifejléséről kell ma beszámolót mondanom a magyar közösségnek - mondotta az államtitkár-kormánybiztos -, amikor azokról az intézkedésekről beszélek, amelyek egyszer s mindenkorra kiküszöbölik a zsidóságnak a magyar közszellem kialakítására gyakorolt végzetes befolyását.
- Mit jelent ez az ezer arccal jelentkező behatás, felesleges visszatekintenünk arra a fél századra, amely számunkra a magyar lélek megfertőzését, a magyar társadalom bomlását, a magyar állam széthullását hozta - elég, ha csak a tegnapot, a szegedi ellenforradalom óta eltelt huszonötödik évet, a zsidótörvények ötödik esztendejét idézzük.
- A betűt mindig tisztelő magyar közösséget ezen az oly hirtelen örökre elmerült tegnapon elárasztották a napisajtó termékei, amelyek arra tanították, hogy a körülöttünk kavargó lángtengerben érinthetetlen sziget vagyunk, különösképpen akkor, ha szövetségeseinkkel, oltalmazóinkkal szemben az ellenfél felé fordulunk hódoló áhítattal és becstelen árulásra készen. Egységes irányításra elöntötte folyóiratainkat, rádiónkat, propagandánkat valami sziruposan ragacsos, erőtlen és tartalmatlan magyarkodás, az új Európának mintegy tagadásaképpen. A gombamód szaporodó könyvkiadó-vállalatok, élükön egy-egy délceg Aladárral, a háborús papírhiány hivatalos hangoztatása közben megtöltötték a könyvkereskedések kirakatait, ernyedt humanizmussal telített tetszetős kötetekkel, amelyek magyar, angolszász vagy akár kínai cégér alatt egyazon világszemléletet népszerűsítették. Magyar lányok, magyar feleségek, a magyar ifjúság csalogató csomagolásban kapták szellemi táplálékul a léha életfelfogást, az éjjeli mulatók stílusát a színházi sajtóban, amely ideállá magasztosította a feslett életű, lokálokban, prémek és ékszerek között freudi ingereket keltő félvilági női típust.
- Így élte, mintegy boldog szigeten, második virágkorát az elbizakodott zsidó szellemiség, akárcsak a szegedi ellenforradalmi lendület ellanyhulásának konszolidációs esztendeiben.
- Ezekben a napokban, pontosan egy évvel ezelőtt, tettem közzé könyvemet a zsidókérdés magyarországi irodalmáról, és összegyűjtve szörnyű csoportba a problémával foglalkozó irodalom bibliográfiai anyagát, és a magyarországi zsidó írók névsorát, bevezető tanulmányomban felállítottam a következő követeléseket:
,,Haladéktalanul felállítandó a zsidókérdést kutató tudományos intézet a zsidókérdés lehetőség határáig teljes könyvtárának megteremtésével.
A zsidókérdésről megfelelő kiadványok útján a magyar nép legszélesebb rétegei felvilágosítandók, különös tekintettel az ószövetségi zsidó történetírás objektív megvilágítására, és a zsidóknak a magyar történelem, társadalmi és gazdasági élet utolsó évtizedeiben betöltött végzetes szerepére.
A közkönyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzők művei eltávolítandók. Zsidó művek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhető módon őrzendők meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusi forgalomban meghagyott zsidó munkák már külső címlapjukon feltűnő módon, hatóságilag megjelölendők: 'Zsidó könyv!'
A könyvkiadás és a nyomdaipar százszázalékosan megtisztítandó a zsidóságtól. Zsidó sajtótermeket, könyvet (műfordítást), röpiratot csak a cégjelzésében is feltüntetett zsidó könyvkiadó és nyomda adhat ki.
A magyar főiskolák, nem utolsósorban pedig a Magyar Tudományos Akadémia kötelezendők a zsidókérdés széleskörű és magyar szellemű tudományos feltárására és feldolgozására."
- Ezeknek a pontoknak valóra váltása sohasem látszott annyira reménytelennek, mint éppen a könyvem megjelenésének idején. Mindannyiunkra, akik a magyar fajvédelem szolgálatára szántuk életünket, súlyos nyomás nehezedett, amely napról napra leküzdhetetlenebb, rafináltabb akadályokat állított a zsidókérdésnek még a sajtó útján való őszinte és objektív taglalása elé is. Volt idő, amikor a probléma mindig tárgyilagos munkálója, Bosnyák Zoltán, aki ekkoriban valósággal a föld alatt vetette meg baráti körünkkel a zsidókérdést kutató magyar intézet alapjait, már csak álnévvel vagy sehogy sem írhatott lapjainkban. A zsidókérdés felszínen tartása mindennap új birkózást jelentett a sajtópolitika cenzúra útján érvényesülő irányzatával...
- A világnézeti és politikai kétértelműség e nyomasztó korszakának vetett véget az új magyar kormány megalakulása. A sajtóügyi kormánybiztosságnak széleskörű felhatalmazásával megadatott a mód annak a programnak teljes megvalósítására, amelynek organikus kezdete volt még az Imrédy Béla kormánya által 1938 végén a 410, közötte 230 zsidó sajtótermék betiltásával megindított laprevízió.
- A közelmúltban kiadott kormányrendeletek - minekutána a zsidókérdést kutató magyar intézet most már megfelelő keretek között létrejött - a következő alapelgondolásokat valósította meg:
Új laprevízió útján a napi- és folyóiratsajtó olymódon való újjárendezését, hogy az hiánytalanul be tudja tölteni a háborús helyzet által megkövetelt nemzeti hivatását.
Gondoskodás történik arról, hogy a zsidóságnak irodalmi művein át érvényesülő befolyás végleg megszűnjék, a zsidó szerzők művei eltűnjenek a magyar közönség kezéből, és ne legyen mód újabb zsidó könyvek kiadására.
Végül a könyvkiadás és általában a sajtótermékek magyarságának biztosítására a sokszorosítás és terjesztés eszközeit vonjuk el a zsidóságtól.
- Az új laprevízió során megszűntek a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapok a fővárosban és a vidéken egyaránt. Osztották sorsukat azok a szépirodalmi és társadalmi jellegű folyóiratok, amelyek óvatosabb vagy átlátszóbb módon befelé osztályharcot, ellenségeink irányában pacifizmust hirdettek, s az Európa pótolhatatlan kultúrkincseit pusztító barbarizmus képviselőit valami torz szemlélettel a humánum keresztesvitézeinek igyekeztek feltüntetni.
És megszűntek mindenekelőtt a magyar közerkölcsiség megrontói, a színházi újságok. Ennek a műfajnak a maga hányaveti jampec hangjával s a művésznők és álművésznők intim ügyeiben vájkáló modorával soha többé nem szabad feltámadnia. Betiltásra ítéltettek végül a felesleges, közszükségletet nem jelentő, elburjánzott sajtótermékek is. Így megszűnt összesen nyolc budapesti és hét vidéki napilap, egy fővárosi hétfői lap, valamint 146 egyéb időszaki lap. A további átrendezés, a megmaradt lapok megfelelő vezetésének és irányításának biztosítása folyamatban van.
- Talán még a sajtó újjáformálásánál is jelentősebb kérdés volt a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Ezen a téren az ellenforradalom óta eltelt negyedszázad alatt a szó szoros értelmében nem történt semmi. Zsidó és baloldali szellemű könyvkiadó-vállalkozások - a magas százalékban elzsidósodott könyvkereskedelem odaadó támogatásával - olyan egyeduralmat biztosítottak a magyarországi és külföldi zsidó írók szellemi termékei számára, hogy kíméletlen és türelmetlen elnyomatásuk alatt reménytelenül fuldoklott a magyar irodalom.
- Mintha tegnap írta volna Székesfehérvár halhatatlan emlékű főpapja, Prohászka Ottokár:
,,A zsidó írókat, művészeket, tudósokat az égig magasztalták, a zsidókat zsenikként csodálták, míg a keresztényeket, a magyarokat agyonhallgatták, megrágalmazták, kigúnyolták. A zsidó szellem főképpen Budapest felett uralkodott, ahol a zsidóság biztonságban érezvén magát, leplezetlenül megmutatta a maga igazi, nemzetietlen, idegen, kihívó énjét..."
- Most itt is tiszta helyzetet teremtett a magyar kormány. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, s zsidó könyvkiadó-vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak, a nyilvános- és közkönyvtárak elkülönítve a nagyközönség részére hozzáférhetően kezelik a zsidó szerzők műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet e zárt gyűjteményekbe. A zsidó könyvek forgalomból való kivonása a befejezés felé közeledik, és a sok tízezernyi kötet komoly nemzetgazdasági feladatot fog betölteni: papírzúzómalomba kerül. Mennyire szükséges volt ez a radikális intézkedés, bizonyítják a sajtóügyek kormánybiztosságához beérkezett kötelező jelentések elrettentő adatai; iskolák, egyházi vezetés alatt álló egyesületek, hazafias célú testületek, könyvtárak telítve voltak a nemzetköziséget fülledt érzékiséget, gátlástalan erkölcsi szabadosságot, lázadó szellemet árasztó zsidó művekkel: a Bródy Sándor, Békefi, Bus-Fekete, Erdős René, Földi Mihály, Gellért Oszkár, Ignotus, Kis József, Kóbor Tamás, Molnár Ferenc, Révész Béla, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és társaik, valamint az idegen nyelvekből fordított silány és amorális zsidó szerzők, főként németországi emigránsok könyveivel. A kormánybiztos beindítja a papírzúzómalmot
- Érthető, hogy az így megtisztított kölcsönkönyvtárakat is szorosabb felügyelet alá kellett vonni, s az iparengedélyek kiadása, mint a könyvkiadó-vállalatoknál csak megbízható, kipróbált szellemű, magyar vállalkozóknak fog módot adni a magyar közönség olvasmányokkal való ellátására.
- A megsemmisítésre ítélt könyvek szerzőinek mintegy százhúsz magyarországi és harmincöt külföldi zsidó szerzőt felölelő első névsora természetesen nem az utolsó lista. A papírmalom felé vezető úton követni fogják a most még nem szereplő többi zsidó írók is az első csoportot, amellyel az idegen szellemiségnek csak az utolsó évtizedekben közismertté lett legkiválóbb képviselői tűnnek el.
- Tökéletes munkát azonban így sem végezünk, ha nem siet segítségünkre a magyar társadalom. Ezért itt, a rádió nyilvánossága útján kérek minden öntudatos magyar embert, gondoljon családjára, gyermekeire, hozzátartozóira, és semmisítse meg a tulajdonában levő zsidó könyveket, vagy szolgáltassa be a zsidókérdést kutató magyar intézetnek.
- A magyar szellemi élet hadállásait végül a sokszorosító ipar teljes zsidótlanításával tesszük megingathatatlanná. Nyomda, sem más sokszorosító üzem, sem lapterjesztő, sem hirdetést szerző vállalat nem marad zsidó kézen. Az iparengedélyek kiadásánál a kormányrendelet intenciói szerint gondoskodás fog történni új munkás magyar egzisztenciák teremtéséről, főként egészséges középnyomdák létesítése révén.
- Ennyi az, rövid és száraz összefoglalásában, amit ma a magyar szellemi élet megtisztítására a betű frontján cselekedtünk.
- Könyvégetők! - rikoltják a vádat az ellenséges rádióban, s papírmalomba induló irodalom szerzőinek világnézeti és vérségi hozzátartozói. Igen! Könyvégetők vagyunk. Megvalósítjuk azt, amit az utolsó évtizedek nemzetünk sorsáért mártír hittel és meggyőződéssel küzdő magyar szellemei: Gömbös Gyula, Prohászka Ottokár, Wolff Károly, Méhely Lajos és névtelenül sírba szállott többi bajtársaink követeltek. Jogunk van az ítélkezésre, mert ahhoz a férfinemzedékhez tartozunk, amely a zsidó szellemiség hatása alatt maga is kicserélt lélekkel botorkált ifjú esztendeiben, s egy világháború tüzes fürdőjében kellett lemosnia magáról a rontást, hogy még így is elkésve és tanácstalanul legyen szemlélője az ebből a szellemiségből fakadó októberi és bolsevista lázadásnak. Ennek a generációnak a valóra döbbenése volt az az élmény, ami megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát. Mérhetetlen szenvedés és megaláztatások árán jutott a trianoni nemzedék megingathatatlan tudatára annak: vagy mi, vagy ők!
- Sokat hallottuk a közelmúlt esztendőkben: magyarok vagyunk, legyünk hát magyarok, és: merjünk magyarok lenni! Ám a szép felhívásokat soha nem követték tettek. Mert a cselekvés kockázatos, felelősséggel jár, hit kell hozzá és akarat. Ma azonban cselekedni, gyorsan, melléktekinteteket nem ismerő, kérlelhetetlen cselekvéssel, el nem hárítható kötelesség.
- És ismét a szomorú közelmúlt felé fordulva, szavunk van a magyar irodalomhoz is, amelynek megtisztulásában rendületlenül hiszünk.
,,Nem hallgathatjuk el a korforduló egyik aggodalomkeltő tünetét - írtuk a tavaly az előbb idézett könyvben -, a beérkezett magyar írók nagy többségének célszerűen óvatos, vagy értetlenül semleges magatartását a világhistóriai változás s ennek egyik legfontosabb jelensége, a zsidókérdés irányában. Az egész emberiség sorsa dől el abban a szörnyű erőpróbában, amely a régi világ romjai fölött tombol, és Pesten házassági háromszögekről, individuális lelki differenciákról cseveg, vagy humánum elefántcsonttornyában borong éteri személytelenséggel a magyar író. Valljuk be őszintén, igen sok prózai eleme is van ennek a tartózkodásnak: a zsidó könyvkiadó cégek, a színházak zsidó közönsége, zsidó kapcsolatok, az állásfoglalással járó kockázat - idősebb írónemzedékünknél a liberális beidegzettség. Sem az állami, sem az arizált magánszínházakban nem került színre darab, amelynek szerzője a zsidókérdéssel merészelt volna foglalkozni. Prózairodalmunk kevés kivétellel szerves folytatása a forradalmak előtti problémakerülő, szórakoztató iránynak. A költő, ha a nagy népi kollektívumok mérkőzése közben nem a maga kis énjének szubjektív rezdüléseivel bíbelődik, hanem forradalmi pózt ölt, a tartalmi elemeket száz év előtt korszerű eszmék lomtárából kölcsönzi. Vannak népi íróink, akik jobbra hívatott tehetségükkel ma is a marxizmus csapdájában vergődnek. Akik pedig gyötrődve keresik az új magyar utat, a társtalanság, meg nem értés, elnyomottság keserű terhével hordozzák hivatásukat..."
- Most utat nyitottunk a magyar sajtónak és a magyar könyvkiadásnak, hogy magyar nyomdász ízlésével és szaktudásával, magyar könyvkereskedő szorgalmával mindenekelőtt magyar gondolatok, magyar célok, a magyar literatúra istápolója legyen.
- A magyar író, a magyar újságíró sorsa sem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás kálváriája, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben. Ismét szabadon vallhatja írásaiban az egyetlen, szent irányelvet, amit Széchenyi István hirdetett meg száz évvel ezek előtte:
Mindenekelőtt áll előttem a hűség fajtámhoz!
- A magyar szellemi élet megtisztítása ezért ebben a jelben történt.
https://www.facebook.com/historicus52/photos/pb.1452605148388411.-2207520000.1469 390914./1636131710035753/?type=3&theater |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 21:19:06, vasárnap
|
| |
| |
Molnár Bálint 2016-07-23
Lajos! Rohadtok belülről és rohad minden, amihez hozzányúltok
Azt önmagában nem lehet felülmúlni, hogy a 27. Bálványosi Szabadegyetem keretei közé, az (ős)fideszes elit lelki-szellemi önkielégítésébe Rogán Cecília is belefért előadóként, mégis beszéljünk a tegnapi nap fénypontjáról. Ez pedig az a kihelyezett frakcióvezetői vita beszélgetés volt, amelyen Kósa Lajos és Harrach Péter mellett - ellenzéket mímelve - Szél Bernadett vett részt. Bár a szervezők Stumpf András (Mandiner) moderátor szerint meghívták az MSZP-t és a Jobbikot is, az ő székük üresen maradt.
Szél Bernadett és Kósa Lajos vitáznak (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Kósa Lajos a maga összes csúcsintelligenciájával lubickolt a hazai friss levegőn és az ellenséges mikrofonok hiányában oly otthonosan érezte magát, hogy olyasmiről is beszélni kezdett, amit legendás doorstep-jein sivalkodva elutasított volna. A stadionépítések kulturális beruházásokként való emlegetése mellett így ért fel Lajos a szellemi magaslatokra:
,,Nyugodtan mondhatom, hogy rendszerszinten 2010-től kezdve ez a kormány tette a legtöbbet a korrupció felszámolásáért. (...) Rendszerszinten megszüntettük a korrupciót."
Ugyan elszigetelt esetek még vannak, de ezek szóra sem érdemesek a fényes sikerek mellett. Mivel a főkeresztény Harrach sem azért volt ott, hogy hallgasson, ő is hozzátette a magáét: a korrupció emlegetése csak ellenzéki kommunikációs taktika, és nem fog bejönni az ellenzéknek, hiszen
,,mindig lesz korrupció, bármilyen kemények az intézkedések".
Igaz, hogy Habony Árpád és Andy Vajna nevének emlegetésével Szél Bernadett megpróbált úgy tenni, mintha azért lett volna ott, hogy vitázzon és szembeszálljon, én viszont nem értem ezt a pártot. Semennyire nem értem. És nem azért, mert Bernadettünk lendületesen beleállt a Sorosozásba és a Fidesz-féle, senki nem mondhatja meg nekünk, nem szólhat bele, unalomig ismert refrének puffogtatásába. Hogy ne érhesse szó a ház elejét, őt is idézem:
A migráció és bevándorlás mindig is nemzeti hatáskörben volt az unióban és ott is kell maradnia, zsarolásnak egyetlen nemzet sem engedhet. A válasz tehát az urna előtt a nem. Visszautasítják, amikor nagy befolyású emberek (Soros György - szerk.) meg akarják mondani, hogy egy népcsoport, nemzet esetében mi a helyes magatartás. Más térfélen kellene fociznia, nem ebben a témában kellene tanácsokat adnia.
Nem az a baj tehát, hogy az LMP-nek az az álláspontja, ami. De a Fidesz barlangjában, a Fidesz oldalán, a Fidesz dumáját nyomni és kikérni magadnak, hogy a Fidesz csatlósának neveznek, számomra nem fér meg egy gondolati ívben. Azt látom, hogy Schiffer Andrással, vagy nélküle az LMP következetesen távol tartja magát mindenfajta ellenzéki együttműködés lehetőségétől, de Tusnádfürdőre szívesen eljár, és az állampárt oldalán-seggében asszisztál ehhez az ocsmány, álszent, hazug köldöknézegetéshez. Lelkük rajta! Mi már több ízben megírtuk és fenntartjuk, hogy ez a párt egyáltalán nem az, aminek látszik. Viszont térjünk vissza a Fidesz-KDNP-re és a felszámolt korrupcióra.
Most azt hagyjuk, hogy a megszüntettük a korrupciót és a mindig lesz korrupció közötti szemantikai különbségek senkit nem hoztak zavarba annyira, hogy kiröhögje a nemzetegyesített intelligenciát. Nem baj, a nemzeti keresztény kormányzás kvintesszenciája minden gondolkodó lény számára súlyosan benne foglaltatik ebben a tudathasító ellentmondásban. Is. Azt is hagyjuk, hogy tudomásom szerint 2010 óta folyamatosan ez a kormány van hatalmon, tehát 2010 óta senki más nem tudott volna bármit is kezdeni a korrupcióval, nincsen összehasonlítási alap se, tehát a duma elejétől a végéig értelmezhetetlen. Kósa ez a ritka okos, művelt ember úgy alapevetően sem értelmezhető, de ez a kijelentés önmagában oltári nagy g*ciség.
Hallod, Lajos? Attól, hogy pólóban és rövidnadrágban hazudsz, még nem válik igazzá a mondanivaló.
Tudtad, hogy Magyarország az az ország, ahol ellopták a korrupció elleni harcra kapott pénzeket?
Az megvan, hogy Magyarország tavaly három hellyel csúszott vissza a világ legátfogóbb korrupciós ranglistáján és a közép- és kelet-európai mezőnyben már csak Románia és Bulgária jár előttünk a disznóságban?
Arról hallottál, hogy például a 2014-es év legkorruptabb politikusainak listáján Orbán Viktor az előkelő második helyet foglalta el az ő legnagyobb példaképe, Vlagyimir Putyin után?
Ahhoz mit szólsz, hogy a közbeszerzéseket illető korrupció terén is igen előkelő helyet foglalunk el a megvetett, leköpött Európában és bár nem vezetjük a ranglistát, de a GDP több mint 11 százalékának megfelelő összeget lopják/lopjátok el?
Lajos! Nem sül le a bőr a pofádról? Értem én, hogy azoknak ott bármit lehet mondani, és a kutya nem fog olyan keresztkérdéseket feltenni neked, amikre nem lehet pozitívan válaszolni. Te hazug tróger! Arra emlékszel, mikor a NER-filozófusotok azt találta mondani az ő szájával, hogy amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája? Már nem is szégyellitek! Akkor miről beszélsz, te szellemi súlyemelő? Egy szimpla kurvaanyázás már nem képes leírni azt, amit az ember érez, amikor szembesül azzal, hogy mennyire gátlástalanul hazudoztok, hogy számok, tények, statisztikák ellenére köptök szembe. Ez már nem szembeköpés, ez már szemenfosás, amit műveltek.
Abban Harachnak kétségtelenül igaza van (kár, hogy baromira nem ezt akarta mondani), hogy ,,mindig lesz korrupció". Valóban. Erre Polt Péter legfőbb ügyészetek és csatlósotok a legfőbb garancia. Igen, ha ez egy normális ország lenne, a korrupciós ügyeitek garmadájával nem az ellenzéknek (annak az egy-két személyesnek) kellene foglalkoznia, hanem az ügyészségnek. Ahova ugyanúgy pártkatonákat telepítettetek, mint mindenhova. Leigáztátok az egykor demokratikus intézményeket, gyakorlatilag már minden független állami szerv felett átvettétek a hatalmat. A Nemzeti Választási Iroda független elnöke veletek turnézik és az agymenésetek melletti népszavazásra buzdít olyanokat, akiknek semmi közük nem lehetne ahhoz.
Igazad van, Kósa! A korrupciót is pontosan úgy számoltátok fel, mint a mélyszegénységet. Már nem méritek, tehát nincs. Ugyanúgy nincs klasszikus értelemben vett korrupció, mert ez sokkal súlyosabb: az állammal összefonódott gazdasági és politikai érdekcsoportok feudális függőségekkel átszőtt hatalmi játszmáiról van szó. Igen, ez jelenti a rendszerszintet: hogy senki más nem fér hozzá semmihez, magatok között lopjátok szét az országot. Immár kizárólag az udvartartásotokhoz tartozó élősködők haszonélvezik a legalizált, törvényesített harácsolás minden előnyét. Rendszerszinten. Ha csak így nem, te hazug disznó!
A NER-nek és kormányzásnak csúfolt legfőbb politika már csak ilyen, a kirobbanó jogállam megannyi áldásával: a felszámolt gyermekéhezéssel, az átláthatóság jegyében titkosított, jellegét elvesztő közpénzekkel és közérdekű adatokkal, a visszamenőleges törvénykezéssel, a haverokra szabott jogszabályokkal, a csúcsra járatott társadalmi párbeszéddel, a transzparens vagyonnyilatkozatokkal és hadd ne soroljam.
Lajos, rohadtok belülről és rohad minden, amihez hozzányúltok! A tusnádfürdői párhuzamos valóságban lehet bármit böfögni, ott megtapsolnak érte és úgy érezhetitek, ti vagytok a faszagyerekek. Az igazság ezzel szemben az, hogy itthon egyre kevesebben tapsolnak meg és egyre többen tudják: attól, hogy intézményesítettétek és törvénybe iktattátok, attól még nem szűnt meg. A lopás akkor is lopás marad, ha muskátlinak nevezitek. Ettől még Kósa Lajos és Harrach Péter Európa egyik legkorruptabb országa valaha volt legkorruptabb kormánypártjának gátlástalan szekértolói. És közeleg az idő, amikor nem mikrofonállványok fogják feltenni a kérdéséket, amikre öblöseket lehet hazudni. Sőt, kérdések sem lesznek. Hallod, Lajos?
http://kolozsvaros.com/2016/07/23/lajos-rohadtok-belulrol-es-rohad-minden-amihez- hozzanyultok/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 21:11:20, vasárnap
|
| |
| |
H. Andrea 2016-07-24
És még mindig vannak emberek, akik meghatottságtól homályos tekintettel isszák a szavait
Mivel sem a Kósa Lajos, sem a G. Fodor Gábor, sem a további tetszőleges nemzeti zászlóba csomagolt politológus által megrágott, Orbánról Orbánra lefordított tusványosi beszéd nem győzött meg semmiről, úgy gondoltam, kiteszem magam annak a szellemi meghurcoltatásnak, hogy magam járok utána az öblös igazságoknak. Amelyek a szombati, háromnegyed órás, baráti közegben előadott igehirdetést szétfeszítik. A jelen- és utókor őszinte megdöbbenésére/örömére/csodálatára/csodálkozására. Kinek mi.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a foszlányaiban valóságot is tartalmazó beszéd legnagyobb gondolati ívei pontonként cáfolhatóak, és ez nem csupán annak tudható be, hogy Orbán semmi újat nem mondott - leszámítva a Donald Trump republikánus elnökjelölt melletti, Európában premiernek számító kiállást -, hanem mert ez a világ egyik legcinikusabban szemforgató populistájának sajátja. Ezt mondja évek óta. És semmi mást nem tud mondani. Márpedig az a mondanivaló, amelynek kiindulópontjai hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, elhallgatott igazságoktól, annak a következtetései is szükségszerűen hamisak lesznek. A teljesen fogalmatlan, pszeudo-igazságokat puffogtató megmentő körül úgy játszanak össze az események, hogy az a torz érzése támadhat (és támad is) sokaknak: ez itt egy vérbeli profi, milyen igaza van. Pedig.
Tegnap már egy gyorsreagálású cikkben végigjártuk a tusnádfürdői Bőrharisnya alakítását, ez egy másik olvasat lesz. Most, hogy már a felvétel is elérhető, alkalmam volt újra megrökönyödni Orbán testbeszédén, a kisebbrendűségi komplexusból Messiás-komplexusba torkollott, önmaga megkerülhetetlenségében fuldokló prédikátor idegrángásos, kényszeres mozdulatain, mimikáján. Nem mondom, hogy nem ijesztő, mert de.
Amivel nem lettünk okosabbak: Nyugat-Európa gazdaságilag és mindenhogyan hanyatlik, Brüsszel és az európai vezetők egytől egyik megbuktak, meg kell védeni a határokat, mert a migráció egyenlő a terrorizmussal, kell egy európai hadsereg, továbbá harc, harc és harc.
Az illiberális fideszes szabadegyetem alapvetése, hogy itt állítólag úgy lehet beszélni kényesen érzékeny kérdésekről, ahogyan Európában be van tiltva. Itt úgy lehet illiberális csúcsértelmiségiként (szevasz, Lajos!), keresztényi-nemzeti értékek fölött sűrűn szemet forgatva elmagyarázni, hogy a zaftos általánosítás, kirekesztés, gyűlölködés miért jó, hogy közben kikérjük magunknak, hogy minket kirekesztenek, megbélyegeznek. Mert az nagyon nem jó és nincs rendben.
2016-ra oda fejlődött/úgy üresedett ki Orbán meghasonlott világnézete, hogy az Európa ellen vívott harcon kívül tényleg semmi más nem maradt benne. A tegnapi groteszk képet súlyosbítja, hogy a vezér balján ülő, a közönséget tapsra buzdító, makulátlan erkölcsű, bukott romániai magyar politikus és ex-püspök az Európai Uniótól kapja havi nem éppen elhanyagolható fizetését. Urával és parancsolójával úgy EU-szkeptikusok ők, hogy az euróban jogszerűen felvehető és jogtalanul lenyúlható pénz nem büdös nekik, hanem sőt.
Azt gondolom, hogy az Unió valóban számtalan kérdésben tehetetlen, balfasz, bürokratikus, tökéletlen és ebben a migrációs válság kezelése is vastagon benne van. Az viszont, hogy valaki miniszterelnökként országa népszavazással megszerzett EU-s tagságát kétségbe vonja és érdemi felhatalmazás nélkül ostorozza, bomlasztja azt, nemcsak megdöbbentő, de elfogadhatatlan is.
Még egyszer: az EU reformra szorul, ám ezeknek a hibáknak a kijavításához való hozzájárulás helyett Orbán kormányzása súlypontját teljesen áthelyezte az ideológiai-kommunikációs uszításra. Úgy bírál, ostoroz és kritizál, mintha kívülálló, egyszerű megfigyelő lenne. Beszéljünk a félelem, brexit, terror, migráció négyszögében fogant beszéd néhány eleméről: csúsztatásokról, hazugságokról, tudatosan elhallgatott, ezáltal a teljes egészet hiteltelenítő kijelentésekről. Ugyanis látni kell, hogy ez a beszéd is - mint már megszokhattuk tőle - újabb ravasz és mérgező elegye volt a hamis és igaz megállapításoknak és a közhelyes lózungokba csavart mélységes Európa-ellenességnek.
Mert mi ellen kell harcolni? - teszi fel a kérdést a nemzet szabadságharcosa, midőn átlátszó kísérletet tesz arra, hogy a konfrontálódásra, háborúra épülő világképét legitimálja. Ez a Habony Művek örökzöld kérdése, amely az évek során kormányprogrammá avanzsált. Mindig megtalálni azt az ellenséget, akinek az ekézése nyomán nincs mit veszíteni, ellenben a legtöbb szavazatot hozza. Előre védekezve támad, provokál és úgy állítja be, mintha rajta kívül senki nem értené, mi folyik Európában, mintha ő lenne az egyetlen, aki ki meri mondani az igazságot és fel meri vállalni a harcot az ellen, ami ellen senki más nem. Ráadásul hat éve mindig először harcol és utólag találja meg, hogy mégis éppen ki ellen lenne értelme.
Én viszont beszélni fogok, érzékeny kérdéseket fogok önök elé tárni. Mindezt olyan módon fogom csinálni, amely beszédmód ma be van tiltva Európában. (...) az egyetlen ország ma egész Európában, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket a migrációról és a bevándorlásról, az Magyarország. Az egyetlen hely, ahol meghallgatják ma Európában az embereket, az Közép-Európa - nagyon jól hangzik, csak éppen ordas hazugság. (Csak Törökországot és Oroszországot kellett volna még beilleszteni valahogy a felsorolásba.) Az Orbán-kormány hat éve nemzeti inzultációk formájában monologizál saját magával, és zárja ki a polgárait a véleménynyilvánításból: trafikmutyi, Paks, Várba költözés, olimpia, Városliget, vasárnapi boltzár, titkosított közérdekű adatok (végtelen a lista). Orbán Viktor rég nem beszél érzékeny kérdésekről. Egyáltalán. Ezzel szemben Orbán Viktor egy olyan kérdésben hirdeti az emberek véleményének fontosságát, aminek semmilyen (jog)következménye nincs. Vagyis Orbán Viktor nem beszélt a lelkes erdélyi közönségnek egyetlen árva szót sem Magyarország súlyos, érzékeny belső problémáiról, amelyekről tudniuk kellene mindazoknak, akik szavazatukkal beleszólnak egy másik ország népszavazásának kimenetelébe.
Az igazság az, hogyha megnézzük, hogyan lett a gazdasági válságból elitválság, az elitválságból demokráciaválság, és meghatározzuk, hogy ennek a kijelentésnek mekkora a földrajzi érvénye, akkor azt fogjuk látni, hogy Közép-Európára ez kevésbé vagy egyáltalán nem igaz. Lengyelországban nincs gazdasági válság, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon - Románia ügyében nem merek nyilatkozni (nevetés) - nagyon szépen hangzik, de súlyos, már-már kóros hagymáz. Minden, ami Magyarországon 2004 óta és hangsúlyosan 2010 óta pozitív fejleménynek mondható, az az uniós tagság következménye. Magyarország pillanatnyilag nemcsak a régió, hanem egész Európa sereghajtója. Az uniós pénzek folyósításának leállása súlyosan visszavetette a magyar gazdaságot. Az első negyedév adatai szerint Görögország szintjén, vagy az alatt vergődünk. A beruházások 90%-a uniós pénzből valósul meg, minden minimális növekedés az európai adófizetők pénzéből jön létre. A nyugdíjrendszer összeomlása mellett egyszerre sújtja az országot a munkanélküliség és a munkaerőhiány, az élethosszig tartó tanulás helyett az oktatás komplett szétverésén ügyködnek, minden korrupciós ügyet firtató kérdésre pedig az elmúlt nyolc, Gyurcsány és Soros György a válasz.
(...) a világgazdaságot korábban egyedül uraló nyugati gazdaságok mellé versenytársak léptek be, milliárdos néptömegek léptek be - India és Kína -, és ez teljesen átrajzolta a világban megtermelt gazdasági javak áramlásának rendjét. És ehhez a változáshoz a Nyugat, de különösképpen is az Európai Unió ez idáig nem tudott alkalmazkodni, következésképpen az EU-nak kevesebb jut, a teljesítménye folyamatosan leértékelődik, a világ összteljesítményhez való hozzájárulása folyamatosan csökken. Ennek következtében a jövendő nemzedékei sem láthatnak maguk előtt olyan perspektívát, mint amilyet a szüleikéi. - Igen, valóban le lehet egyszerűsíteni ennyire birkanyelvre is a kérdést, csak éppen nem lesz igaz. Mert bár sok helyütt valóban az olcsó kínai és indiai vendégmunkásokkal kell versenyezni, valóban egyenlőtlen a javak elosztása a világban, de a hanyatló Nyugaton, és általában véve az egész világban mindenhol sokkal jobban élnek az emberek, mint 15-20 évvel ezelőtt! Az pedig egész egyszerűen nem igaz, hogy a világgazdaság egy fix méretű torta, ahol harc megy a szeletekért. A torta folyamatosan növekszik, részben pont a globalizáció erői miatt. Nem harcolni kell, hanem arra törekedni, hogy nőjön a szeletünk, meg amúgy mindenki másé is, hisz az nekünk is jó. (Itt egy jó elemzés az Unióról, a brexit fényében, mindenkinek ajánlott, aki nem Orbán Viktorral méri a világot.)
Egy közép-európai fiatal ma abban különbözik nyugati társától, hogy rá nem igaz az, hogy rosszabbul fog élni, mint szülei. Ez is bizonyítja, hogy a közép-európai régió jól teljesít (lásd fent - szerk.). Ha rendesen dolgoznak, ha tisztelik a hagyományokat és a szüleiket, akkor ma jobban fog élni egy közép-európai fiatal, mint a szülei. Ez a nyugatiakra nem jellemző - mondja Orbán Viktor. Ha csak úgy nem igaz, hogy Angliában és szerte a hanyatló Nyugaton jobban fog élni. A Fidesz kormányzása óta ugyanis évente egy kisebb városnyi ember hagyja el az országot, zömmel fiatalok, ma már a becslések szerint alaphangon is 800 ezer magyar tántorgott ki az országból a jobb megélhetés reményében. Erről sem sikerült megemlékezni a mindenhatónak. Hogy lassan nincs olyan lecsúszott pontja a világnak, ahonnan Magyarország vonzó célpont lehetne, ahova jönni jó, és nem ahonnan elmenni.
(...) be kell látnunk, hogy hoztunk rossz döntéseket. (...) A második rossz döntésünk az volt, hogy az Európai Bizottságnak megengedtük, hogy saját magát politikai szereplőnek nyilvánítsa. Az Európai Bizottság magát politikai bizottságnak tekinti, ezzel elveszi azt a munkát az Európai Tanácstól. (...) a nagy államok támogatottságát élvezve egyhangúság helyett kétharmados támogatottsággal átvitt olyan szabályokat, amiket ma nekünk alkalmazni kellene. Persze ezt nem tesszük, hanem megtámadtuk a bíróságon. (...) miután megvan a kétharmados többsége a jogalkotási folyamat kezdetétől a végéig, a nemzeti parlamentek sárgalapos figyelmeztetését nem értékeli, nem veszi figyelembe, mellőzni fogja. - Mi is a baj a kétharmados többséggel? Ha jól értem az, hogy nem ő gyakorolja a kétharmados döntéshozással járó előnyöket? Én azt hittem, a kétharmadnak mindig minden körülmények között igaza van, és telibe van fosva mindenki más. Mert ez így is van. Magyarországon. Hat éve. De erről elfelejtettünk szónokolni. Amit állít Orbán, sajnos megint hazugság. Ugyanis a bizottságnak eleve felhatalmazása van arra, hogy európai uniós jogszabályokat kezdeményezzen, ez a fő törvényelőkészítő szerve az EU-nak. A kvótaterv is a bizottságból jött, ez tény, viszont a tagállamok képviselői a Tanácsban megszavazták, máshogy nem is léphetett volna életbe. Hogy jó-e a minősített többség, vagy sem, arról persze lehet vitázni, de ha nem lenne, akkor az Unió döntésképtelenné válna, hiszen bármelyik tagállam és annak küldetéstudatos vezetője zsarolni tudná a többieket.
(...) a nemzeti szuverenitás visszaszorítása az európai jogkörök javára meggyőződésem szerint a legnagyobb veszedelmek egyike ma Európában. Vannak dolgok, amelyekkel szemben Brüsszel nem, de mi magunk, mint nemzetek képesek vagyunk védekezni, ezért minden olyan gondolkodást, politikai akciót és kezdeményezést, amely akár nyíltan, akár lopakodva hatásköröket akar elvonni a nemzetállamoktól, meg kell állítanunk, ezt a politikát abba kell hagyni. - És ezt is volt pofája elmondani és nem csak hogy elmondta, de meg is tapsolták. Erdélyben, ahol a magyarok a román nemzetállam árnyékában élik mindennapjaikat, ahol éppen Orbán Viktor leglelkesebb hívei szoktak naponta a nemzetállami elnyomásról siránkozni. Hihetetlenül szánalmas.
Ha ezt az ideologikus gondolkodást nem adjuk fel, és nem térünk vissza a praktikus gondolkodáshoz, akkor nem tudunk felülkerekedni a problémákon - mondja Orbán azzal összefüggésben, hogy szeretjük idealizálni az Uniót, miközben az egy nagy rakás szar. Mondja ezt az ember, aki kizárólag olyankor szólal meg, amikor pátoszba csomagolt, magasztos, univerzális igazságok kinyilatkoztatásáról van szó. Akinek hosszú évek óta semmilyen praktikus, életbevágó kérdést nem lehet feltenni, aki menekül a húsbavágó, Magyarország jelenét és jövőjét érintő kérdések elől: hogy hova vezetett a közmunka-program, mi a helyzet a megbukott oktatási reformokkal, miért kell statisztikai módszereket eltörölni, hogy ne látsszon a nyomorúság, miért mindig ugyanazok az éhes talpnyalók sorakoznak a közpénzes köcsög körül, mi a helyzet a felkapaszkodott félanalfabéta oligarchákkal, miért épülnek stadionok az egészségügy rendbetétele helyett, és így tovább. Attól, hogy Tusványoson senki nem volt, aki erre kíváncsi volt, ezek még létező kínkeservek.
(...) azokat a lépéseket, amiket 2010 óta Magyarország belső és külső kapcsolatrendszerének érdekében megindítottunk és létrehoztunk, mindaz egyetlen célt szolgált, amit az elmúlt időszak fejleményei szerintem igazolnak. Ez pedig úgy hangzik, hogy mi azt akarjuk, és ma aligha akarhatunk többet, mint hogy Magyarország egy biztos pont maradjon egy bizonytalan világban. - Nagy igazság. Sikerült elérni, hogy néhány ember felvásárolt egy egész országot, a visszamenőleges hatályú törvénykezés, a közpénzek jellegének megváltoztatása, a titkosított közérdekű adatok, a média einstandolása, a demokratikus intézmények pártkatonákkal való feltöltése, a kopaszokkal védelmezett illiberális demokrácia, a mindent átszövő korrupció és egy beteg, küldetéstudatos zsarnok ámokfutása mind-mind biztos pontok egy gazdaságilag döglődő kelet-európai putriban.
A második dolog, amit el kell végeznünk, a hamis önértékelések befejezése. - A végéhez közeledve meg kell állapítanom, hogy ez volt a beszéd egyik kulcsmondata, de nyilván senki nem hördült fel ezen sem. Hogy a bősz iránymutatások közben magára nézve nem érzi szükségesnek ennek az jótanácsnak a megszívlelését. Nagyon messzire gurult az a gyógyszer és immár tusványosi szabadegyetemekben mérhető Orbán leépülése. Annak az embernek az aggasztó állapota, aki egy nyilvánvalóan komoly nemzetközi kérdést belpolitikai célokra használ. Aki tudatosan az emberek legsötétebb reflexeit ostromolja, pusztán politikai kommunikációs céllal ássa a lövészárkokat, amelyek elmebeteg harcát legitimálják.
És igen, vannak igazságok abban, amit mond, ám napi szinten tapasztalható tettei nem a megoldáskeresést szolgálják, hanem pusztán a hergelést, ellenségképzést, permanens forradalmat és szabadságharcot táplálják. Addig nem nyugszik, amíg az emberek határon innen és túl nem remegnek az idegességtől, a félelemtől, a gyűlölettől. Ez az egyetlen mód hatalma megtartására. Szórja az igét, a butaságot a csőd szélén álló magyar gazdasági teljesítményéről, miközben az maximálisan függ az Uniótól. Magyarország az az ország, ahol Orbán uralkodása alatt 1500 milliárd forintnak ,,lába kelt", ezért sem közvetve, sem közvetlenül nem segítette a növekedést. Uniós pénzek nélkül Magyarország ma ugyanott tartana, mint 2009-ben. Nem csak oda szarik ahonnan ő eszik, hanem ahonnan az egész ország eszik.
A mániája nem engedi felfogni: egy ekkora országnak, amelynek maximális a gazdasági kitettsége, hosszútávon az együttműködéssel, közös gondolkodással járna jól. Ehhez képest Orbán Európa aluljárójából sikítozik, toporzékol és veri az asztalt, Putyin magyar hangjaként bomlaszt, kritizál és rombol, miközben a félelem húrjait pengeti a Kárpát-medencei magyarság megvezetett részének legnagyobb csodálatára.
A bálványimádók pedig - akiknek jó része élt már meg sötét időket - nem értik, miért borzasztó, hogy imádott vezérük diktatúrával és szögesdróttal akarja megvédeni azt a demokráciát, amire egyébként magasról tesz. Hat éve tartó kétharmados kormányzásával lepusztította az országát, Európában a legnépesebb európai frakció tagjaként játssza az ellenzékit (egész élete erről szól), minden uniós javaslatot helyből leugat, itthon szándékosan csúsztat és félremagyaráz, vicsorog a kizsákmányoló, gyarmatosító Brüsszelre, miközben a nagy nemzeti önállóság jegyében pofátlanul harácsol a népes családnak, sleppnek, holdudvarnak. Minderről egy szó nem esett Tusványoson, ahol mindenről szabadon és egyenesen lehet beszélni. Szégyen és gyalázat ez az ember úgy, ahogy van. És tragédia, hogy vannak helyek, ahol emberek még mindig meghatottságtól homályos tekintettel isszák a szavait.
http://kolozsvaros.com/2016/07/24/es-meg-mindig-vannak-emberek-akik-meghatottsagt ol-homalyos-tekintettel-isszak-a-szavait/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 21:09:18, vasárnap
|
| |
| |
A híres germán alaposság!
Közzétéve 2016-07-24
Keserű bizonyíték: a németeknek tényleg fogalmuk sincs, kiket engedtek be a menekülthullámmal
A tavaly menekültként Európába érkezett würzburgi baltás-késes támadó úgy kapott németországi tartózkodási engedélyt, hogy valódi személyazonosságát a német hatóságok egyetlen egyszer sem ellenőrizték - derül ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap friss összeállításából. A 17 éves, magát afgánnak valló fiútól csak egyszer vettek ujjlenyomatot: Magyarországon.
A FAZ MTI által is közre adott információi szerint a támadó teljesen ellenőrizetlenül lépett be Németországba. Ujjnyomatát 2015 júniusában, Magyarországon rögzítették az Eurodac uniós menekültügyi adatbázisba, és amikor június végén megérkezett Németországba, a német hatóságok nem vizsgálták meg, hogy regisztrálták-e már valahol az EU-ban, vagyis nem vettek ujjnyomatot, amelyet lefuttathattak volna a közösségi adatbázisban.
A támadó 2015 decemberében nyújtott be menedékjog iránti kérelmet és idén márciusban kapott tartózkodási engedélyt. Egyetlen egyszer sem mutatott be személyazonosság igazolására alkalmas iratokat, identitásáról mindig csak az általa közölt adatokat rögzítették.
A támadó kilétét legkésőbb a menedékjogi eljárásban alaposan meg kellett volna vizsgálni, de Joachim Herrmann bajor belügyminiszter szerint ez sem történt meg. A miniszter a napokban elmondta, hogy az eljárás során a támadót nem hallgatták meg személyesen és nem vettek ujjnyomatot tőle.
A FAZ-cikk igazolja: a würzburgi eset keserű bizonyíték, hogy a német hatóságoknak fogalmuk sincs arról, kiket fogadtak be a tavalyi menekülthullámmal.
riaz
A 17 éves, Riaz Khan Ahmadzai nevű afgán támadó lehet, hogy nem is 17 éves, nem is így hívják és talán még csak nem is afgán. (Pastu nyelven vállalja a támadást, ám szakértők szerint a pastu pakisztáni, és nem afgán változatát használja.) Mindazonáltal nemrég még minden együtt állt ahhoz, hogy a fiú valódi mintamenekült legyen: megkapta a menekültstátuszt, a tartózkodási engedélyt, majd befogadta egy német család.
Riaz Khan Ahmadzaiból mégsem mintamenekült lett, hanem az első menekülthátterű terrorista, akiből nem másod- vagy sokadgenerációs bevándorlóként, hanem új érkezőként lett iszlamista támadó. (Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy Riazt közvetlenül az Iszlám Állam küldte volna.)
A fenti megállítás hallatán persze legyinthetünk magabiztos, felvilágosult európaisággal: lám, egymillióból egy. Ám ha hozzávesszük az ügy másik tanulságát, miszerint a németeknek segédfogalmuk sincs arról, hány lehetséges Riaz van még a beengedettek tömegben, a hír inkább nevezhető vérfagyasztónak.
(valasz)
Bal-Rad komm: “...A 17 éves, Riaz Khan Ahmadzai nevű afgán támadó lehet, hogy nem is 17 éves, nem is így hívják és talán még csak nem is..." - TALÁN NEM IS EGYEDÜL ÉRKEZETT! És talán...!
Bizony sok lehet a talán. Csak tavaly másfél millió meghívott rohanta le Germániát. Melynek alaposságukról ismert hatóságai a legelemibb szabályokat sem tartották be. Boldog-boldogtalan kapta a papírokat, kosztot-kvártélyt. A nagy sietségben! De mi indokolta ezt a nagy sietséget? Nem tán az, hogy minél előbb, minél nagyobb létszámú migránshordát zúdítsanak Európa országaira?
Mert most-jobb esetben csak-lézengenek valahol. Valahol Germániában, valahol Európában. Ha pedig vallásuk megköveteli!-mészárkodnak egy jót!
“...hány lehetséges Riaz van még..."
-A nagy számok törvényszerűsége alapján igencsak sokan lehetnek! De hiszen erre igéretet is tett az Iszlám Állam! Meg még másra is! Hát ne csodálkozzunk. Csak teljesítik az igéretüket.
A vérfagyasztó ebben a történetben az, hogy ezt Germánia Ribanca intézte! Ennél vérfagyasztóbb már csak az, hogy a tegnapelőtti müncheni vérengzés után gőzerővel zajlik a migránssimogatás Germániában!
LÁM-LÁM! GERMÁNIAI SZÜLETÉSŰ VOLT A MÉSZÁROS! GERMÁNIAI SZÜLETÉSŰ IRÁNI! (Mintha éppen kapóra jött volna a dolog!)
Aki-ugye-ezek szerint csiszta árja már!
http://www.balrad.com/2016/07/24/a-hires-german-alapossag/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 21:04:20, vasárnap
|
| |
| |
POSVÁNYOS - A MEGVEZETETT EURÓPA ÉS A MEGVEZETETT NEMZET
A tusványosi cirkusz és a kvóta-népszavazási őrület egy tőről fakad: Európa erős emberét játszva elterelni a figyelmet a diktatórikus, korrupt hatalomgyakorlás súlyos következményeitől.
Már hetek óta szorongva várta az ellenzéki sajtó az újabb nagy szónoklatot. Vajon mi jót főzött ki nekünk a Habony-team? Semmi újat. Mindig ugyanaz a lemez: Orbán megvédi az országot és Európát. Beszól az Uniónak, majd Európa géniuszaként irányt mutat. Migránsozik egy jót, de néha egy kis kommunistázás, na meg néhány szurka-piszka is belefér az ellenzék felé. Ez utóbbi két momentum most lehet, hogy kimaradt, de gyűlöletkeltésből, provokációból mindig jelesre vizsgázik. Valami új elemmel azonban a nyugati sajtó felé is robbantani kell. Európa erős emberétől ugyanis ezt várják. Ilyen volt korábban az ,,illiberális állam" bedobása, s ilyen volt most Trump éltetése. Ha jól belegondolunk, egyiknek sincs semmi értelme, de hónapokig lehet rajta csámcsogni, sőt (extrém módon) még védjeggyé is válhat, olyan jelentéstartalommal, amire még ők sem gondoltak.
A beszéd elhangzása után pedig egymással versenyezve tartják a sajtótájékoztatókat az ellenzéki pártok, elutasítva az Orbán által elmondottakat. Nagy fantázia ezekben a reakciókban sincs. ,,Orbán elszakadt a valóságtól"- hallhattuk immár sokadszor. Ez a kitétel azonban az ellenzék vonatkozásában - valljuk be - még inkább fennáll. Vitába szállnak az értelmetlen hülyeségekkel, a komunikációs gépezet által unalomig ismételt klisékkel, a provokációs célú beszólásokkal, holott óriási hiba komolyan venni azt, ami ezeken a manipulációs fesztiválokon elhangzik. Orbánnak ugyanis semmi más célja nincs ezzel az egésszel, mint hogy minél szélesebb körben tematizálja a közbeszédet. S ez mindig sikerül neki. Örök hála az ellenzéknek és az ellenzéki sajtónak, mert mindez a csekély nézettségű és olvasottságú, ugyanakkor közpénz százmilliárdokat felemésztő kormánypárti médiának egyedül nem sikerülne.
S az orbáni elképzelésekkel összhangban a külföldi sajtó is lecsapott a témára, rögtön bekapva a horogra tűzött Trump- és migráns csalikat. G. Fodortól tudhatjuk: Orbán szavait lesi egész Európa. S lőn.
A következő hetekben elemzők és politikusok sora fog megszólalni, hogy értelmezze (vagy éppen átértelmezze) a nagy beszédet, s annak rejtett zugait, egymásnak adva a kilincset a tv- és rádió stúdiókban, miközben érik az év végi jutalom Orbán kommunikációs csapatának. Az elemzések elárasztják majd az internetes médiát is, továbbá blogok és facebook-bejegyzések sora botránkozik a hallottakon.
Vegyük már észre: Ő éppen ezt akarta. Ez még a támadásokkal együtt is sokkal kellemesebb neki, mint például miniszterelnökként válaszolni a korrupciós ügyeiket feszegető ellenzéki megszólalásokra, vagy nap, mint nap szembesülni az általa kiépített háttérhatalom visszaéléseinek a lelepleződésével. Ezért kell Tusványos, utána majd a kvótás népszavazás, s a jövő év elején a menetrendszerűen érkező évértékelő. Ahelyett, hogy mínuszos hírekben utasítanánk vissza, s inkább jót derülnénk Habonyék próbálkozásain, sajnos soha nem tudunk átlépni és átlátni primitív politikai marketingjükön. Ez a farkasvakság még nagyon sokba fog kerülni nekünk.
Két körülmény mellett azonban nem szabad elsiklanunk. Az egyik, hogy az LMP politikusai sűrű, tömött sorokban vonultak Tusványosra, sőt Szél Bernadett személyében még vezérszónokuk is akadt, Kósa Lajos mellett (!) így tagozódva be a Fidesz kommunikációs gépezetébe, ,,bölcs ellenzékiként" még egy kicsit a migránsozásba is beszállva. Azért nagyon szomorú ez, mert AZ EGÉSZ TUSVÁNYOSI FÖRMEDVÉNY ÍGY KAPOTT ELLENZÉKI LEGITIMÁCIÓT (tavaly még Schiffertől), ami kétségtelenül óriási fegyvertény a Habony-csapattól.
A másik körülménnyel nem igazán foglalkozott még a sajtó, holott, ha volt is bármilyen valóságos üzenete a tusványosi média-cirkusznak, akkor ez lehetett az. Orbán ugyanis bejelentette, hogy A TITKOSSZOLGÁLATOKAT MEG KELL ERŐSÍTENI. Persze aki odafigyelt az tudhatja, hogy a folyamat már elkezdődött, hiszen a komplett ellenzék asszisztálása mellett Pintérék már meg is kezdhették az elköltését a jelzett célokra megszavazott 57 milliárd forintnak. A MIGRÁNS HISZTÉRIA ÁLCÁJA ALATT EZ AZ IGAZI VESZÉLY a magyar társadalomra nézve. Ennek az üzenetnek a tartalmával kellene talán leginkább foglalkozni, a Fidesz kommunikációs paneljei helyett. Mi azonban mindig is hagytuk magunkat átverni. Így marad a posvány.
Horváth András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 21:00:00, vasárnap
|
| |
| |
vélemény a rendszerről és a társadalom állapotáról:
Az, hogy Magyarországon a jogállam halott, a fékek és ellensúlyok pedig ki vannak iktatva, az egy evidencia. Ezért nem is ez a fő kérdés, hanem, hogy van-e esély ezeknek a visszaállítására, mondjuk 2018-ban? Nagyon rosszul áll a szénánk ebben a tekintetben. Egyrészt, mert a magyar nép továbbra is hagyja magát manipulálni, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, azon kívül teljesen alaptalanul egy olyan vezérre vár, aki majd elvezeti az ígéret földjére.
Másrészt a magát az Orbán-kormány leváltójának a letéteményeseként meghatározó "demokratikus baloldal" pártjai csak magukkal vannak elfoglalva, erőtlenek, hiteltelenek és egy igazi változás érdekében nem hajlandók lemondani politikai előjogaikról. Mintha a múltban élnének és a rossz szellemeiktől sem sikerült megszabadulniuk. Orbán pedig továbbra is röhög a markába.
Harmadrészt kijelenthetjük: jelen pillanatban a civil szféra sem rendelkezik olyan erővel, amely képes lenne valódi alternatívát felmutatni a betokosodott politikai rendszer és gondolkodásmód meghaladására. Az "Álljon be mindenki mögénk" típusú szlogenek (a tévedhetetlenség mítoszával) is ennek a rendszernek a termékei, ahelyett, hogy egy mellérendelt, egyenrangú felek alkotta szövetséget próbálnánk meg kialakítani. Így soha nem lesz magyar Podemos.
És negyedszer: ennek az állapotnak a fenntartásában, az egy helyben topogásban, az ellenzéki média is vastagon benne van.
Valamiféle fény azért látszik már az alagút végén: a diktatórikus, arrogáns, párbeszédképtelen hatalomgyakorlás valamit kihozott ebből a népből, ami valahol mélyen mégiscsak megvan bennünk. Lassan-lassan, de azért kezdünk összetartó közösségekké szerveződni szerte az országban (KHM, Közösségi Szigetek, Választói Mozgalom, Ligetvédők, Eleven Emlékmű, egészségügyisek, tanárok-diákok és még számtalan kisebb-nagyobb szerveződés). Kezdjük kiépíteni a közösségi védelmet a hatalmi önkény ellen egy olyan korban, amikor a választott képviselőket már rég nem érdekli, hogy valójában kit is lenne kötelességük képviselni. Legyen nekik intő példa Kaposvár, ahol a minap sikerült meghátrálásra kényszeríteni a helyiek megkérdezése nélkül egy környezetszennyező üzemet erőltető önkormányzati-oligarcha lobbit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-24 20:57:58, vasárnap
|
| |
| |
Kanadai, zöld politikus: ,,A holokauszt a történelem legnagyobb hazugsága"
2016. július 24. 20:09
Hunhír.info
Alig egy héttel azután, hogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnök Auschwitzba látogatott, a holokauszt eseményeit tagadó videót tett közzé Monika Schaefer, a kanadai Zöld Párt egyik politikusa. Az egykori országgyűlési képviselő-jelölt ,,Bocsánat Anya, tévedtem a Holokauszttal kapcsolatban" (,,Sorry Mom, I was wrong about Holocaust") címmel tette közzé videóját, melyben először egy hegedűn játszik, majd beszédében azt állítja, hogy a holokauszt ,,a történelem legnagyobb és legalantosabb állandó hazugsága".
Schaefer a népirtást ,,hat millió hazugságának nevezi" és szerinte ugyan valóban léteztek táborok, azokban csak dolgoztak a foglyok. ,,A táborok foglyait olyan egészségesen és jóllakottan tartották, amennyire csak lehetséges volt a háború szörnyűséges éveiben. Muszáj volt egészségesnek lenniük. Máskülönben hogyan tudtak volna dolgozni? Háború volt, tehát a táborok alapvetően hadi üzemek voltak. És amúgy is mi értelme lett volna egy
,,Nem voltak gázkamrák sem. Az egyetlen gáz, amit használtak, arra volt, hogy megszabaduljanak a tetvektől! A tetvek tífuszt terjesztettek, ami halálos és vad betegség. Tehát muszáj volt eltávolítani a tetveket a ruhákból, hogy az emberek egészségesek maradjanak" - tette hozzá Schaefer.
A politikus videójára adott válaszában a kanadai Zöld Párt elítélte Schaefer állításait, és közölték: megkezdték a nő párttagságának megszűntetését - olvasható az Arutz Sheva honlapján.
zsido.com
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=96009 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2016. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
369 db bejegyzés |
| e év: |
5039 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 576
- e Hét: 4340
- e Hónap: 8085
- e Év: 161581
|
|
|
Offline
