Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Latinovits Zoltán:Legelőször a szeretet fagyott meg
  2016-07-03 21:31:33, vasárnap
 
 
Legelőször a szeretet fagyott meg,
Talán a mirelit jegeli így a gyümölcsök ízeit,
Mint én, azt, hogy szerettelek.
Hozzám jöhetnek bajos emberek,
Én nem hallom szavuk,
És kezem a pénztárcámig sosem emelem,
Tanácsot sem adok,
És közönyösen hallgatom,
Ha csüggedt léptük lassan elkopog.

Már az sem fáj, hogy velem sem törődnek,
Ha segítség kell, azt pénzért veszem,
A támadót átadom az őröknek,
S orvos töpreng a betegségemen,
Pénzért,
Csak csillapítót rendel, semmi mást.
Hogy ne öljön a kín,
Azt fizetem meg.
Sem gyógyulást, sem vigasztalást.

Aztán az órarendem halt meg.
Átrendeztem,
Később végzem és korábban kezdem a napot,
Sokkal jobban tagolhatók a hosszabb napszakok.
S egyre növekvő időzavaromban,
Már nem is kérdem,
A te időd hol van.

A percek után szaladok.
Aztán majd én halok meg,
És velem együtt végzi talán
a Szerelem.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Móricz Virág: Apám regénye Utolsó forduló
  2016-07-03 17:37:25, vasárnap
 
 

A Horthy Miklós úti lakást nagyon utálta egész hivatalnoki, kispolgári környezetével együtt, s mégis itt fészkelve bukkant a társadalomnak olyan rétegére, melyet eddig nem érintett.
Áloméveinek utolsó fél évében szenvedett, így írta a Betyárt. Mint minden regénye, ez is személyes izgalmak csapadéka. Egyik oldalon áll ő, a szegények képviselője, aki csak betyáros módszerrel tud valamit népes seregének kizsarolni a világ hatalmasaitól - másik oldalon a hatalmasok, kiknek rothadt, bitang tömegében fel-felbukkan valaki, aki, ha az élet s a környezet el nem rontotta volna, éppen olyan derék ember lehetne, mint ő...

A XIX. század a kapitalizmus kifejlésének és virágzásának korszaka volt. Egy teljes századot kapott egy eszme, hogy egészen kiélje magát. A szétparcellázott királyi hatalom millió és millió darabra osztva eljutott az egész intelligenciához, sőt még azon alul is mindenkihez, aki annyi pénzvagyont, vagy pénzben felszámítható vagyont szerzett, amennyiben egzisztenciáját biztosíthatta. Ez a vagyoni alapon álló függetlenség teljes lelki békét adott. Biztosított életet.
A XIX. században nyugalmat az adott, hogy mindazok az elemek, amelyek megbonthatták volna a nyugalmat, mint a démoni szellemek, le voltak kötve. A miniatűr királyságoknak, a kapitalista polgárságnak segítségére jött az, hogy a feudalizmus bizonyos irányban nem vesztette el hatalmát: a földműves proletiariátus az egész században gúzsba volt kötve, az ipari pedig alig bírt eljutni még a lélegzetvételig. A millió sejtre szakadt királyi fenségnek semmi más erővel nem kellett megküzdenie: osztozhatott egymás között a pénzen és a hatalmon.
Ellenben a világháború befejezése óta éppen ez a lenyomott tömeg emelte fel a fejét, s azt követeli, hogy a millió kiskirály a százmilliókkal osztozzék a javakon, melyek az ő személyére nézve éppen úgy el vannak tőle véve, mintha azt egy király vette volna el.
Az orosz példa kísértetiesen megmutatta, hogy a szegény tömeg megérett arra, hogy ugyanolyan igényeket támasszon a munka és az ellátás felé, mint előtte a polgárság a királyok és főurakkal szemben. Az intelligens és nem intelligens elemek harca folyik. A kultúra általánossá tétele mindenféle tehetségeket felszínre juttatott. Egész Oroszországot az iskolázatlan elem vette kezébe, és a munkás- és katonatanács kitűnően ellátta az adminisztrációt egy új és nehéz munka végrehajtásában. De töméntelen a példa. Elmosódnak a határok, hogy milyen előképzettség kell a legmagasabb vezető álláshoz."...

Á, van itt valami, ami mindent megfejt. Az ember semmitől sem irtózik annyira, mint az üres perctől. Vákuum a folyamatban. Horror vacui. Gondolj csak arra, hogy milyen irtóztató lenne az élet, ha nem kéne semmit se csinálni. Vagy ha mindenki komoly, jellemes, nyugodt és jó volna. Ha mindenki csak a jót tenné, mindig csak a jót. Ha ilyenformán sohasem volna a legcsekélyebb zavar sem. Nem kellene rendőr, csendőr, finánc, csak kalkulátor kellene, aki pontosan kiszámítaná, milyen összegekre van szükség az államháztartáshoz, s a többi magától menne, mert a polgárok úgy osztanák be a jövedelmüket, hogy mindent abszolút tökéletesen fizetnének, s így elsősorban az adót. Ebben a világban nem volna regény, sem film, mert nem ismernék a szerelemnek csak a mézét. Mindenki abba lenne szerelmes, akibe államérdek, hogy az legyen. Semmi sem elviselhetetlenebb, mint a remegés nélküli bőség és nyugalom. Az ember azonnal, k i nem tanulmányozott törvények szerint, rögtön csinál valami bolondot, mihelyt nincs semmi ok. Még elég fiatal vagyok: tudok bolondot tenni.
Ötvenhét éves volt. Azon a napon írta:

Régi írások

Nem én tettem.
Ismeretlen erők
választották ki
épen az én
gyönge
ujjaim:
hogy mennydörögve
robbanjon
a betű.

Nem én vagyok.
Fáradt szellemek
játszadoztak
álmodó
más
tájakon
kalandozó
figyelmemet
kijátszva.

Nem én.
Én
még csak
ezután
mondom ki a
végső
igét.

... A vallás oly sok századnak egyetlen lélekfertőző munkája, ott van a legzüllöttebb proletártanyán is. A törvény nem engedi, hogy megkereszteletlen vagy körülmetéletlen ember legyen az országban. S az, hogy valóban már ősidók óta, legalább öt század óta nincs senki, aki át ne esett volna ezen a megszámoltatáson - ivadékról ivadékra tovább csorog s mint valami lemoshatatlan kátránnyal jegyzi el a birkákat. De a megjelöléseken kívül valóban van szellemi tartalom is, mely jobban továbbadódik, mint a népmese. Ezt csak azok veszik át, akiknek külön hajlamuk van hozzá - ma már azok sem. A nagyvárosok népe előtt az újság pótolja a mesevilágot, még ha soha nem is olvasnak lapot. A levegő van fertőzve az újságanyaggal. De a vallás alaptételei kimoshatatlanul megmaradnak. Hosszú ideig tartó vallásellenes propagandára volna szükség, sok generáción át, hogy ezek az istenfogalomhoz fűzött morális adalékok kilúgozódjanak a mai embertömegből. S minél szegényebb, annál jobban szüksége van rá az embernek, hogy egy titokzatos, láthatatlan jóisten levegye a válláról a másik nagy problémából származó minden baját.
A másik ugyanis a magántulajdon fogalma.
Ugyanolyan régi irányító gondolat, mint a vallás, sőt a kettőt egymástól elválasztani nem is lehet. A magántulajdon első belekényszerítője a tömegbe a papság. A kettő egymástól semmiképpen el nem szakítható. Sőt a vallás kizárólag arra kell, hogy ezt a szörnyű találmányt elfogadtassa: a magántulajdont. Mert senki a saját fejéből arra rá nem jöhet, hogy az elébe tett kenyérbe bele ne harapjon, ha éhes, csak azért, mert az a másé. A magántulajdon a sejtnek első követelése, ami a sejtfalon belül van, az ő. Azt el ne vegye senki. A megnagyobbodott sejthatár, a vagyoni javak egész kerete a sejtélet legfontosabb kérdése. Hiszen csak azért lehet törvénybe iktatni, mert nincs ember, még a hülyéket se véve ki, aki meg ne értse, hogy annyi az övé, ami valamiképp az övé lett: szerzés, rablás, lopás, ajándék, jogos munkával, vagy szolgálattal megérdemelt birtokba vevés... egy kiejtett szó, melynek alapján esetleg tévesen úgy értelmezi, hogy az már az övé... de mindig a megszerzésnek valami jogi formája... S aki megérti, hogy ő megszerzett valamit: az megérti, hogy más megszerezhetett ugyanúgy valamit. S a kölcsönösség alapján ez az osztozkodás ad abszurdum.
A vagyon nélkül a mélyben élők élete igen egyszerű törvényszerűség alapján folyik. Minél többje van egy-egy csoportnak, annál bonyolultabb a rendtartási eljárás. De nyilván a törvény ugyanaz, fel a területi államok közötti viszonylatokig. A legmagasabb politika pontosan azokat a törvényeket mutatja, mint az ágybérlőké. (Lásd mai novellámat, ahogy Csibe megvédi az ágyát.)
De a legmagasabb politika így csak a legmagasabb vagyonbírók ügyeire vonatkozik.
Most itt van a ,,zárt szám" kérdés. A numerus clausus. Ez a mai napok nagy tétele. Zárt számban akarják védeni magukat a keresztények a zsidókkal szemben. Zárt számot állítanak fel az iskolázás terén, az ipari mesterségek terén, a hivatalok, az ügyvédek, a mérnökök, az orvosok, a bírák oly területein, ahol eddig nem volt másképp kimondva, csak hogy éppen annyi kapott kenyeret, ahányat felvettek az egyes státusokba. Most a szabad foglalkozások területén akarják zárt számmal korlátozni a lehetőségeket..."


  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Kohut Katalin: Nyári gondolatok
  2016-07-03 15:23:08, vasárnap
 
 

Hetek óta szemezek a dokumentummal, amióta fizikai fájdalmaim vannak. Azt írták nekem az állapotomra, hogy én patológikus eset vagyok. Valószínűleg igaza van az ,,okos" nőnek, hiszen egy beteg ember valóban érdekessége a kórbonctannak. Én viszont le vagyok győzve, az engem fogságban tartó erők meghaladják a halottkémek feladatait, de azt hiszem, minden hatalmasságét is. Mindenesetre különös elgondolás volt a patológia szó emlegetése a betegségekre.
Eltört a vállam már két hónapja. Magam előtt látok ilyenkor egy kerti növényt, mondjuk egy tököt, amelyik kúszóindáival kapaszkodik az életbe, s ha mondjuk, rátapos valaki, bizonyára elpusztul, nem forr össze, mert nem rendelkezik csontozattal. Az emberi test tökéletes, mint a természet, ha megsérül, gyógyítja önmagát. Persze, attól is függ, milyen jellegű az őt ért betegség, mert van gyógyítható és úgynevezett krónikus, mely esetben csak az állandó meglétét lehet diagnosztizálni. Most a szervezetem, a szívem ismét küzd a bárányhimlő-féle herpeszes idegeket támadó szövődménnyel, mely a legyengült szervezetet éri.

A tök példájánál maradva én úgy képzelem el az emberi lényt, aki összekötve van az édesanyjával, ő táplálja saját testéből, sugározza a szeretet-fényt, mely a boldog, kiegyensúlyozott élet alapfeltétele. Akit nem szeret az anyja, nem dajkál, ölel, csókolgat szerelmesen, az egész életére gyámoltalanná válik. A csodálatos emberi testet, szívet jobban kell törődni, ápolni, mint egy növényt, bár meg kell adni, hogy a tudósok szerint a növény is meghálálja a gondoskodást, sőt az állatokra is jellemző, hiszen szívvel éreznek ők is. A szív a szeretettől erőssé válik, a sérelemtől meggyengül.
A régi bölcsek szerint az anyag egy funkcióra képes, összehúzódik és tágul, a növény kettőre, mert hőt vesz fel és ad le, az állat háromra, mert szívvel rendelkezik, érezni tud, az átlagember négyre, mert az előbbiek mellett gondolkozni is tud, míg a művész ötre, mert intuícióval is rendelkezik.

Mikor kiszakad a gyermek, elvágják a köteléket láthatóan az anya és közötte, mert kialakult az élet saját gerinccel, szívvel és mindennel, ami az élet feltétele. A leválás fájdalommal jár, s onnantól a csöppség egyetlen dolga a megtanulása a test minden funkciója, s az emberség, melyhez jó példákkal elsősorban a szülők járnak elöl. Még nem láttam olyan tököt, mely ha leválik az indájáról, önálló életet képes élni. Nem rendelkezik az anyatest védelmében kifejlődött törvényével az emberségnek, az élet-energiát, a test működéséhez szükséges vér pumpáló szívvel. Mennyi merénylet naponta e tökéletes szerv ellen! Lehet szavakkal ártani, lehet ijesztgetéssel, de magunk is véthetünk ellene életerőt gyengítő káros szenvedéllyel.
Ha megsérül valamelyik testrészünk, a szív duplán végzi tevékenységét, mert oda is pumpálja az ,,életet", a vért. Felvállalja a betegséget, mert az a dolga, hogy egész életében szolgálja, életben tartsa az embert.

Tehát az anyától való leválás csak akkor lehetséges, amikor a magzati létforma emberivé válik, minden életfeltétel kialakul. Onnantól két szívben élnek egymás mellett, de külön. Ha megfelelő a szeretet, az erős kötelék a síron túl is megmarad.
A szív a legerősebb szervünk, lehetséges bármilyen súlyos patológiai betegség, létben tartja a tönkrement testet. Mikor leáll a működése, véget ér az életünk. Akkor leszünk olyanok, mint a példaként felhozott tök, minél nagyobb a forróság, annál hamarabb megindul a vér nélküli test ,,romlása", úgy is mondhatnám, hogy az állandóság, mely a létet jelenti, elhagyja a szívet, megszűnik a dobogása, megszűnik benne örökre a szeretet áramlása.
Szeressük a szívünket, legyünk hálásak neki minden pillanatért, amikor értünk dobog! Csodáljuk az embert, hogy képes a szerelem, barátság gyönyörű érzelmeire és méltányoljuk kellően azt a szívet, melyből egy kis szeretet felénk áramlik! Nincs felemelőbb és meghatóbb a szívnél, mely értünk pumpálja a vért, miattunk él!

2016. július 3.



  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Morfium
  2016-07-03 14:06:41, vasárnap
 
 

Három fiolában kilenc köbcenti morfiumot őrzök. Néha felnyitom a fiókot, megpillantom az üvegcséket, megnyugodva, mint a zsugori, aki valamilyen csodálatos kincset kuporgat. Ez a kincs a halál, az édes és álmos halál, melyet nem vehet el tőlem senki. Évek múlnak el, és nem gondolok e fiolákra.
De néha kézbe veszem a finom üvegcséket, és jókedvű leszek. Nem lehet olyan nagy dolog a halál, nem lehet borzalmas sem. Nincs színe, nincs íze. Nincs térfogata. Nincs jellege. Minden földi szó tökéletlenül írja le. Minden, amit mondhatunk, meghatározás; de a halál a meghatározások ellentéte. Felemelem a fiolákat, a világosság felé tartom az üvegcsét, aztán vállat vonok és élek tovább.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: A mosoly
  2016-07-03 14:05:55, vasárnap
 
 

Maupassant ott virrasztott Schopenhauer halottas ágyánál, s arra ébredt, hogy a halott arca mosolyog. Igen, az ember végül megért valamit, és szelíd lesz.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Térítenek fanatikusan - sötétségben élek
  2016-07-03 09:44:39, vasárnap
 
  Térítenek fanatikusan, abban a hitben, hogy ők a világosságok és én vagyok a sötétség Jézushoz. Hiába minden érv, hogy a Biblia egy könyv a világirodalomból, könyvecskék a neve, holt tengeri tekercsekből rakták össze, apokalipszist hajtanak mindig létre belőle, s mindig a halál népe a győztes..., arra meg nem akarok utalni, hogy én olvastam éveken keresztül a Bibliáját a gonoszoknak, tisztították még azt a pusztítót is, amelyik kiszedte a mandulámat és tönkretette a szemfogamat atlantiszi énekesként üldözve engem. Hiába minden, hogy egykor az antikrisztus terjesztette a Jézus elméletet, Elohim élő hírnökeivel, meg hogy ezer éve a börtöné minden feszület, minden vallás, ezer éve játssza, hogy egy szenved, a többiek szórakoznak, jegyeket vesznek az aszkéta ünnepi cirkuszra. Egy szenved a színpadon is, ahogyan a média bemutatta, minden játékban egy kiválasztott áldozat volt, de megmentették mindet, engem tettek tönkre helyettük. Hiába írom le, hogy a Jehovák fekete mágiával foglalkoznak, s minden új misszió miskolci eredetű az egész világon, süket fülekre talál. Feljött a biblia olvastatás óta a rengeteg fanatikus elmeosztály, térítenek erőszakosan. Istenük gonosz, bárkit tönkre tesz, összezúz, nekik megad mindent. Egyeseknek súgnak a másik világból, hangokat hallanak, tanácsadóik vannak, mindent elintéznek nekik pillanatok alatt, összeházasítják őket, szaporodnak, sikeresek, nagypénzűek, míg az embereket kihalatták.

Én választottam a sötétséget, (nem itt születtem) így térített ma az utcába rendezett apokaliptikus csapás, amelyik mindent megkapott eddig csupán azért is, mert református.

Szégyelljék magukat az Ébredő játszótér egyházakba tömörült ember áldozói.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 82
  • e Hét: 3014
  • e Hónap: 5373
  • e Év: 57639
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.