2016-07-04 16:20:24, hétfő
|
|
|
Tulajdonképpen hogy terem a
szeretet? - kérdeztem
egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt vetni, szerezni.
Belőlünk magunkból pereg. S
megfogan a tenyér simogatásában, a
szem pillantásában, minden
ölelésben.
- Öntözni nem is kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég. A könny sós, és a só
kimarja a kis szeretetpalánta
hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a
szikes talajba is. Mert ha nem terem
szeretet, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve,
ha belülről nem fűt semmi se?
- Igen, így értem, mert
emberközpontú világban élek, és
emberként gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz,
mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele,
könnyebbnek érzed a batyut, mit az
élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig
boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.
Kun Erzsébet |
|
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek |
|
|
|