|
2016-08-15 15:42:49, hétfő
|
| |
| |
Régebben olvastam valahol egy nagyon érdekes leírást egy népi szokásról. Körösi Csoma Sándor nyomdokaiba akart egy turista eredni. Menve gyalog Tibetbe, egy falú határában temetőt látott. Be is tért, kíváncsi volt a temetkezési szokásaikra a helybélieknek.
Csak ámult és bámult látván a feliratokon mily kevés év telt el a születés és az elhalálozások közt. Neki ez arra utalt, hogy egy gyermek temetőben tett látogatást. Képeket készített, majd folytatta útját a falú felé, biztosra véve ott kap bővebb felvilágosítást erről a helybéliektől.
De igazából a magyarázat meghallgatásán került csak mély és nagy ámulatba. Elmondták a helybéliek, hogy náluk van egy ősi szokás, minden kisbaba a világra jövetelikor kap egy noteszt. Ebbe kötelezően és lelkiismeretesen be kell legyen jegyezve az az idő amikor ő nagyon boldog volt életében.
Na most elhalálozásakor a Láma kiszámítja a bejegyzett időből az éveket, hónapokat és napokat, és e dátumot jegyzik fel mint elhalálozási év !! Nem érdekes. Ők csak azt számítják életnek amit boldogságban töltöttek el a földi életükbe. A nehézségeket, bánatokat nem veszik figyelembe mint földi élet. Elgondolkoztam, nekem vajon milyen feljegyzés kerülne majd sirfámra, mint elhalálozási dátum ? Engem e szokás tényleg mellbevágót, milyen egyszerű és igaz szokások vannak a nagyvilágban, (egyszerű és nagyszerű) amikről keveset vagy egyáltalán nem tudunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
