|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:33:49, kedd
|
| |
| |
Most, hogy a hívő megigazult és megbékült Istennel, a Szentlélek csodálatos folyamatot indít el életében. Ez a folyamat, amit úgy hívnak, hogy megszentelődés, abban a pillanatban kezdődik el, amikor hit által megigazul - és akkor fejeződik be, amikor Krisztussal megdicsőül a mennyben. E kifejezés azt jelenti, hogy ,,szentté tenni" vagy életünket Krisztushoz hasonlóvá tenni, aki által és aki miatt megmentett bennünket a bűntől és a Tőle való elszakítottság állapotából (Róm 1:6). A megszentelődés a hívő egész földi élete során tart, s egy állandó dinamikus folyamat. A Szentlélek ereje által új azonosságunk valóságát Isten a tapasztalás szintjére ülteti át a vele való járás során (Róm 6:11-14; Kol 3; Róm 12:1-2).
Amikor megigazultunk, örökre megszabadultunk bűnünk büntetésétől. Ez a múltra vonatkozik. Megszentelődésünk során megszabadulunk a bűn erejétől, hogy ne uralkodjon életünk felett. Most már választhatjuk az Isten és az igazság iránti engedelmességet. Többé nem kell a bűn rabszolgáinak lennünk. Ez a jelenre utal. Amikor megdicsőülünk, teljesen megszabadulunk majd a bűn jelenlétének minden formájától - testünk, környezetünk és a Sátán hatásától. Ez a jövő. A Krisztusban kapott megváltás ingyen ajándékának mindhárom aspektusa valóság, melyben biztosak lehetünk.
E tanulmányozás során leginkább a megszentelődés területére fogunk koncentrálni. Amint Istennel való kapcsolatunkat naponként megéljük, egyre csökkentjük a ,,régi természet" szerepét, az ,,új természet" pedig erősödik megszentelődve, Istennek tetszően - ahogy együttműködünk a Szentlélek munkájával életünkben; növekedve a krisztusi jellemben. Életfogytiglan tartó folyamat ez! Ezzel a biztos és átfogó önazonosságtudattal kezdjük tehát a felfedezések kalandját!
Gwynne Johnson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:32:48, kedd
|
| |
| |
...Sohasem felejtem el azt a jelenetet, amelynek 1991 októberében voltam szemtanúja a Szovjetunióban. Az útról hazatérvén egy kis könyvecskében meg is jelentettem a történetet, de talán ideje újra felidézni. A szovjet birodalom akkortájt már szétesőben volt, Gorbacsovot csak egy hajszál tartotta hivatalában, Jelcin hatalma pedig napról napra erősödött. Az ország vezetése a keresztyének segítségét kérte az erkölcs újraalapozásához, és magam is része lehettem a delegációnak, amely ez ügyben tárgyalásokat folytatott.
Gorbacsov és valamennyi kormánytisztviselő kedvesen fogadott bennünket, ám csoportunkból néhány sokat megélt ,,öreg róka" arra figyelmeztetett: a KGB-székházban ne számítsunk majd ilyen szíveslátásra. Igaz, ami igaz, Félix Dzserdzsinszkij székház előtti szobrát ledöntötte a tömeg a talapzatáról, ám az emléke továbbra is ott kísért az épület falai között. A hírhedt férfi hatalmas fényképe valóban ott függött a tárgyaló egyik falán. A faborítású terem ajtajában kifejezéstelen arcú, szenvtelen ügynökök álltak merev vigyázzállásban, éppen úgy, mint a filmekben. Mi is önkéntelenül kihúztuk magunkat, amikor a KGB alelnöke, Nyikoláj Sztoljarov tábornok bemutatkozott a delegációnak.
-Az, hogy most önökkel találkozom - kezdte -, olyan meglepő fordulat, amelyet a legragyogóbb képzelőerővel bíró regényíró sem álmodhatott volna meg.
Valljuk be, ebben igaza volt. Meg is hökkentünk mind, amikor így folytatta:
-Mi, a Szovjetunió polgárai, elismerjük, hogy mulasztást követtünk el azzal, hogy nem elfogadó módon viszonyultunk a keresztyén hitet gyakorló embertársainkhoz. Csakhogy amíg nem jutunk őszinte bűnbánatra, amíg a nép nem tér vissza a hithez, addig a politika sem juthat dűlőre. Ezt a keresztet nekem kell elhordoznom. A tudományos ateizmus azt állította, hogy a vallás megosztja az embereket. Ma már látjuk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz: csak az istenszeretet képes őket egyesíteni.
Nem győztük forgatni a fejünket. Hol tanulta ez az ember azt a kifejezést, hogy ,,keresztet elhordoznom"? És a másikat, a ,,bűnbánatot"? Vajon jól fordította le a tolmács? Szemem sarkából Péter és Anita Dejnekát figyeltem, akiket keresztyén misszió munkájuk miatt tizenhárom éve kiutasítottak az országból, most pedig itt kávézgatnak a KGB-székházban.
A finom modorú, szelíd Joel Nederhood, aki a református egyház számára készített televizió -és rádió műsorokat a következő kérdést intézte Sztoljarovhoz: -Tábornok úr, sokan olvastuk Szolzsenyicin beszámolóját a Gulágról, sőt, vannak köztünk olyanok, akiknek rokonaik is odavesztek.
A merész kérdés igen csak váratlanul érte a csoport többi tagját. A teremben megfagyott a levegő. -Mint tudjuk, a fogolytáborok az önök felügyelete alá tartoztak, és ugyanez mondható el az ennek az épületnek az alagsorában található börtönről is. Hogyan kívánja rendezni a múltnak ezt a szakaszát?
Sztoljarov megfontolt választ adott: -Említettem a bűnbánat kérdését. Ezt a lépést mindenképpen meg kell tegyük. Gondolom, ismerik Abuladze hasonló témájú, Vezeklés című filmjét. Nos, e vezeklés nélkül nincs peresztrojka. Itt az ideje, hogy vezekeljünk a múltért. Megszegtük a tízparancsolatot, ennek fizetjük ma az árát.
Én is láttam a Vezeklést, éppen ezért találtam meglepőnek, hogy Sztoljarov erre utalt. A filmben képet kapunk a feljelentésekről, az elfogatásokról, a templomégetésekről - vagyis mindarról ami miatt a KGB-t, különösen a vallással szemben, kiváltképp könyörtelennek tartották az emberek. Sztálin uralma idején a becslések szerint 42000 pap vesztette életét. A papok száma 380000-ről 172-re csökkent. 1000 kolostort, 60 teológiai szemináriumot zártak be, és minden 100 ortodox templomból 98-at megszüntettek.
A Vezeklés egy vidéki kisváros szemszögéből fest képet a kegyetlenkedésekről. A film legmegrendítőbb jelenetében az asszonyok a folyón odaúsztatott faszállítmányt kutatják át egy sártól tocsogó fatelepen.
A gerendákat férjeik vágták ki a fogolytáborban, az asszonyok ezek között keresnek elrejtett üzeneteket. Egyikük, miután a fa kérgébe vésve megtalálja férje nevének kezdőbetűit, zokogva öleli magához a fahasábot - ez az egyetlen kapocs közte és a szeretett férfi között, akit nem ölelhet. A film végén egy parasztasszonyt látunk, aki a templomhoz vezető utat keresi. Miután megtudja, hogy rossz felé indult, így szól: ,,Mi haszna egy olyan utcának, amely nem templomhoz vezet?"
Mi meg itt üldögélünk a zsarnokság főhadiszállásán, épp a fogdák fölött, amelyek valamelyikében Szolzsenyicint is vallathatták, és a KGB második embere szinte ugyanezt kérdezi tőlünk: mi haszna egy olyan útnak, amely nem a bűnbánathoz, a tízparancsolathoz, a templomhoz vezet?
A beszélgetés hirtelen új fordulatot vett, amikor Alex Leonovics emelkedett szólásra. Alex addig a főasztalnál ült, és Sztoljanovnak tolmácsolt. Belorusz születésű volt, és a sztálini terror elől menekült az Egyesült Államokba. Negyvenhat éve készített és sugárzott keresztyén rádióműsorokat szülőhazájába, bár a szovjetek sokszor zavarták ezeket az adásokat. Sok olyan keresztyént ismert személyesen, aki üldöztetést és kínzásokat szenvedett el a hite miatt. Az, hogy éppen ő tolmácsolhatja a KGB ilyen magas rangú képviselőjének a megbékélésről szóló szavait, meglehetősen valószerűtlen és felfoghatatlan volt számára.
Ez a keménykötésű, nagyapakorú férfi egy személyben testesítette meg az imaharcosok seregét, akik jó fél évszázadon át könyörögtek a változásért - vagyis pontosan azért a fordulatért, amelynek itt szemtanúi lehettünk. Alex szelíden, megfontoltan fordult Sztoljarovhoz:
-Tábornok úr, az én családomból többen is az ön hivatalának estek áldozatául. Magam is arra kényszerültem, hogy elhagyjam szeretett szülőföldemet. A nagybátyámat, aki igen közel állt hozzám, szibériai munkatáborba hurcolták, és soha nem tért vissza onnan. Tábornok úr: az imént azt mondta, a bűnbánat útjára tért. Nekünk pedig Krisztus megmondta, mit kell tennünk: a családom és a Gulágon elhunyt nagybátyám nevében most megbocsátok önnek.
A következő pillanatban Alex, a keresztyén evangélista odalépett Sztoljarovhoz, a KGB elnökhelyetteséhez, és amúgy oroszosan megölelgette. Közben Sztoljarov súgott valamit Alex fülébe. Később mi is megtudtuk, hogy mit: - Életemben csak kétszer sírtam. Először akkor, amikor az anyám meghalt, másodszor pedig ma este.
Hazafelé a buszon Alex azt mondta: - Úgy érzem magam, mint Mózes. Megláthattam az ígéret földjét. Most már készen állok, jöhet a megdicsőülés.
A velünk utazó fotós nem volt ennyire derűlátó. - Színjáték volt az egész - mondta. - Csak megjátszották magukat az amerikaiak kedvéért. Én nem tudok hinni nekik.
Később azonban ő is elbizonytalanodott, s még bocsánatot is kért: -Lehet, hogy én tévedek. Most már magam sem tudom, mit higgyek...
Philip Yancey |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:31:55, kedd
|
| |
| |
Legtöbbünk életében igenis vannak olyan területek, melyek rabságban vannak, mert meghallgattunk és elhittünk egy hazugságot, majd annak megfelelően cselekedtünk. Az életünk gyakorlati területein hogyan menekülhetnénk meg a rabságtól, és hogyan indulhatnánk el a szabadság felé? Amint közelebbről szemügyre vesszük a hazugságokat, amelyek fogságba ejtettek minket, és az Igazságot, amely megszabadít, három fontos lépést kell szem előtt tartanunk.
1.Azonosítsd a rabság területét, vagy a bűnös magatartást.
Nagy esély van arra, hogy néhány ilyen terület egyáltalán nem ismeretlen előtted. Ám akadhatnak olyanok is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak. Kérd meg Istent, hogy mutassa meg azokat a területeket az életedben, amelyekben nem vagy szabad. Az Írás azt mondja, hogy ,,mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte" (2Péter 2:19). Melyek azok a dolgok az életedben, amelyekben nem vagy szabad Isten gyermekeként?
Vannak-e fizikai rabságra utaló területek (mint például a túlzott ételfogyasztás, evészavar, vagy káros szenvedély)? Talán érzelmi rabságban vagy (aggodalom, félelem, depresszió, krónikus érzelmi zavarok), vagy szexuális rabságban (maszturbálás, pornográfia, bujaság, paráznaság, homoszexualitás), vagy pénzügyi rabságban (túlköltekezés, kapzsiság, fukarság)? Gyötörnek-e bűnös szokások (düh, hazugság)? Fogságban tart-e az elismerés iránti vágy, vagy a túlzott visszahúzódás, a szószátyárság, a TV vagy a romantikus regények iránti megszállottság? Lehet, hogy Isten más jellegű fogságra is felhívja a figyelmedet.
Ha sikerül beazonosítani ezeket a területeket, akkor ne próbáld meg egyszerűen csak kizárni őket. Valószínűleg már korábban megpróbáltad kezelni ezeket a magatartásformákat, ám kudarcot vallottál, s kísértést éreztél arra, hogy feladd. Ha a telkeden növő bogyóktól akarsz megszabadulni, nem elegendő, ha csupán leszedegeted a bogyókat a bokorról. Helyükbe több nő vissza. Csak úgy szabadulhatsz meg véglegesen a mérgező gyümölcstől, ha a bokrot gyökerestől téped ki. Ezért annyira fontos a következő lépés.
2.Azonosítsd a rabság vagy a magatartás gyökerénél lévő hazugságot.
Milyen hazugságokat hallgattál meg, hittél el, és cselekedtél azok alapján, melyek rabságba zártak?
A kérdésre adott válasz nem feltétlenül azonnal nyilvánvaló. A gyökerek rendszerint a felszín alatt rejtőznek, s a hazugságok természetükből adódóan csalárdak. Az Úr segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk, mi az, amit ugyan elhittünk, de nem volt igaz.
Az ezt követő oldalakon negyven hazugságot azonosítunk, melyet keresztyén nők hagytak meggyökerezni s gyümölcsöt teremni az életükben. Kérdezd meg Istent, hogy az Ellenség melyik hazugságának dőltél be. Lehet, hogy az itt felsoroltak közül emlékeztet majd Isten valamelyikre, lehet, hogy másokat mutat meg. Kérd, hogy segítsen megbánni, hogy elhitted ezeket a hazugságokat. Ha azonosítottad a pontos hazugságot, mi a következő lépés?
3.Helyettesítsd a hazugságot az Igazsággal.
A Sátán hatalmas ellenfél. Elsődleges fegyvere a megtévesztés. Hazugságai erőteljesek. Van azonban valami, ami még a Sátán hazugságainál is hatalmasabb, és ez az Igazság. Ha azonosítottuk azokat a hazugságokat, amelyek rabságba vetettek, és megbántuk, hogy elhittük azokat, hathatós fegyver áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy legyőzzük a becsapást - az Igazság fegyvere.
Minden egyes hazugságot egy megfelelő Igazsággal kell elhárítanunk. A meghallgatott, elhitt, fontolgatott, és cselekvés alapjául szolgáló hazugság helyett el kell kezdenünk az Igazságot hallgatni, azon elmélkedni, elhinni, és aszerint cselekedni. Csak így - Isten Lelke által - tudunk a rabságból szabadságra jutni. Jézus azt mondta: ,,az igazság megszabadít titeket" (János 8:32).
Nancy Leigh DeMoss
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:30:10, kedd
|
| |
| |
1.Ünnepélyesen elhatározom Isten előtt, hogy teljes felelősséget vállalok önmagamért, a feleségemért és a gyermekeimért.
2.Szeretem őket, megvédem és szolgálom őket, és az otthonom lelki vezetőjeként Isten Igéjére tanítom őket.
3.Hűséges leszek a feleségemhez, szeretni és tisztelni fogom őt, és kész leszek letenni érte az életemet, ahogyan Krisztus tette értem.
4.Áldani fogom a gyermekeimet, és megtanítom őket, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből és minden erejükből.
5.Arra nevelem őket, hogy tiszteljék a tekintélyt, és éljenek felelősségteljesen.
6.Szembeszállok a gonosszal, törekszem az igazságra, és szeretem az irgalmat.
7.Imádkozom másokért, kedvességgel, tisztelettel és könyörületességgel bánok velük.
8.Szorgalmasan fogok dolgozni, hogy gondoskodjam a családom szükségleteiről.
9.Megbocsátok azoknak, akik rosszat tettek velem, és kibékülök azokkal, akikkel én tettem rosszat.
10.Tanulni fogok a hibáimból, megtérek a bűneimből, és becsületesen járok, mint olyan ember, aki felelősséggel tartozik Istennek.
11.Igyekszem tisztelni Istent, hűséges leszek az Ő gyülekezetéhez, engedelmeskedem az Ő Igéjének, és az Ő akaratát cselekszem.
12.Bátran fogok cselekedni azzal az erővel, amelyet Isten ad, hogy teljesítsem ezt a nyilatkozatot életem végéig és az Ő dicsőségére.
Én és az én házam az Úrnak szolgálunk. Józsué 24:15
Stephen Kendrick és Alex Kendrick |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:29:22, kedd
|
| |
| |
1.Ünnepélyesen eltökélem, hogy megragadom életem jelenlegi szakaszát, és a lehető legjobban kihasználom ezt az időt. Ellenállok a késztetésnek, hogy végigsiessek utamnak bármelyik szakaszán, vagy kikerüljem azt; és megelégedettséggel fogok élni.
2.Isten nőiességre vonatkozó modelljét követem a posztfeminista kultúrával szemben. Erre tanítom lányaimat, és ennek támogatására biztatom fiaimat..
3.Elfogadom és ünnepelem saját egyedi voltomat, és nagyra becsülöm és értékelem a különleges vonásokat, amelyeket másokban csodálok.
4.Olyan nőként fogok élni, aki Istennek tartozik számadással, és hűségesen elkötelezett az Ő Igéje iránt.
5.Arra törekszem, hogy lényem, időm és tehetségem legjavát azoknak a legfőbb szerepeknek szenteljem, amelyeket Isten életemnek ebben a szakaszában rám bízott.
6.Olyan nő leszek, aki gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra. Törődöm mások szükségeivel, és többre értékelem őket, mint magamat.
7.Megbocsátok azoknak, akik rosszat tettek nekem, és kibékülök azokkal, akikkel rosszat tettem.
8.Nem tűröm a gonosz hatásokat, még a legindokolhatóbb formában sem, se önmagamban, se az otthonomban, hanem tiszta életet élek, és arra biztatok másokat is.
9.Igazságra törekszem, szeretem az irgalmasságot, és könyörületet tanúsítok mások iránt.
10.Hűséges leszek a férjemhez, és tisztelem őt viselkedésemmel és beszédemmel, hogy dicsőséget hozzak az Úr nevére. Törekszem arra, hogy hozzáillő társként segítsem Istentől kapott tehetségének kibontakoztatásában.
11.Bemutatom gyermekeimnek, hogyan szeressék Istent teljes szívükből, elméjükből és erejükből, és a tekintély tiszteletére és felelősségteljes életre nevelem őket.
12.Békés otthont teremtek, ahol mindenki megérzi Isten jelenlétét, nemcsak a szeretetteljes és szolgáló tettekből, hanem kedves, hálás hozzáállásomból is, amivel elvégzem azokat.
13.Teljes szívemből eltökélem, hogy a ma döntéseinek meghozásakor a holnapra gyakorolt hatásukat tartom szem előtt. Jelenlegi döntéseimet az utánam jövők szemszögéből gondolom végig.
Priscilla Shirer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:28:27, kedd
|
| |
| |
Isten szemében nem azért fontos ez a nagyon is magántermészetű cselekedet (önkielégítés), mert a nemi szerveinket érinti, hanem azért, mert a szívünket érinti. S Isten eltökélt vágya, hogy a szívünk teljesen az Övé legyen (lásd 5Mózes 6:5).
Az önkielégítés nem egy olyan mocskos szokás, amely beszennyezi az embert. Csupán rávilágít a szennyre, amely már a szívünkben van. Jelzi, hogy rossz vágyakat táplálunk. A buja tettek tehát mélyebb, szívbeli problémák tünetei.
Most talán az jár a fejedben: Minek beszélsz a szívemről? Itt a nemi késztetésemről van szó, ami tiszta biológia. Hiszen a kisgyerekek és csinálnak ilyesmit, mielőtt a bujaság szóba jöhetne náluk, nem?
Kérlek, hallgass végig. Nem akarom figyelmen kívül hagyni az önkielégítéssel kapcsolatos biológiai tényeket. Igaz, hogy Isten szexuális lényekké teremtett minket, s testünk rendelkezik azzal a képességgel és késztetéssel, hogy önmaga ingerlésével kielégüléshez jusson. Sokan már olyan fiatalon rájöttünk erre a trükkre, amikor még nem is tudtuk, minek nevezik. S amint a serdülőkorba érünk, ezek a természetes ösztönök, csak erősödnek. Mindennek van egy valóságos, élettani összetevője, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fiúk teste spermát termel, amelynek valamikor távoznia kell. Ezért vannak a nem maszturbáló férfiaknak nedves álmaik, amikor az ondó alvás közben távozik. A férfiak többsége még az előtt az életkor előtt van a leginkább feltöltődve szexuálisan, hogy a házasságon belüli szex egyáltalán szóba jöhetne.
Bizonyos értelemben tehát az önkielégítés természetes dolog. De ami természetes, az vajon jó is? Keresztyénként óvatosan kell bánnunk azzal a feltevéssel, hogy ami az embereknél természetes, annak erkölcsi szempontból nincs jelentősége. Bukott világban élünk. Bolygónk és emberi mivoltunk minden részét megrontotta a bűn. Annak ellenére tehát, hogy testünk természetes funkcióinak egyike sem bűnös önmagában, tudnunk kell, hogy a természetes vágyak könnyen válhatnak bűnös sóvárgássá.
A bűn azt eredményezi, hogy ha az önkielégítés a gyermekben ártatlanul kezdődik is, előbb-utóbb elkerülhetetlenül buja vágyakhoz és fantáziáláshoz vezet. A legtöbb ember esetében a cselekedetet lehetetlen elválasztani a szívben lévő bujaságtól - akár pornóval jár együtt, akár nem. Egy srác elmesélte, hogy a barátaival a ,,CSB" rövidítéssel utalnak az önkielégítésre. Ez azt jelenti: ,,cselekvő bujaság".
Tudom, hogy egyes keresztyének azt állítják, hogy bujaság nélkül is tudnak önkielégítést végezni. Azt mondják, nem szexuális jellegű dolgokra gondolnak, és csupán a megkönnyebbülés végett csinálják. Nem feladatom megítélni a szívüket. Csak a saját tapasztalatomból tudok kiindulni, amikor azt mondom, hogy erősen kétlem ennek lehetséges voltát. Azt tapasztaltam, hogy a bujaság mindig jelentős tényező volt vagy közvetlenül a cselekedetet megelőzően, vagy alatta. Eszembe jut a Jeremiás 17:9: ,,Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!" Tudva, milyen könnyen tudok hazudni magamnak, erősen vonakodom attól, hogy a saját értékelésemben bízzak, különösen e téren. Talán meg tudom győzni magam, hogy az adott pillanatban nincs bennem bujaság, de nagy az esélye, hogy megcsal a szívem.
Joshua Harris |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:27:27, kedd
|
| |
| |
Az önkielégítés jelentéktelen ügy, ami miatt nem kéne annyit aggódnunk? Vagy komoly dologról van szó?
Szerintem igen is, nem is. Hadd magyarázzam meg! Először is, szerintem a keresztyének túl nagy ügyet csinálnak az önkielégítésből olyan értelemben, hogy a cselekedet megszállotjai vagyunk, miközben elhanyagoljuk a szív fontosabb kérdéseit. Nem vitás, hogy Isten törődik a tetteinkkel, de még jobban érdeklik az indítékaink. Gyakran beszélek olyan férfiakkal és nőkkel, akiket erősen foglalkoztat, hányszor végeztek önkielégítést, de azt hiszem, Isten azt akarja, hogy jobban foglalkoztasson minket milyen talaj is a szívünk, amelyben az önkielégítő életmód kicsírázik.
Tévedünk, ha az önkielégítés elkövetésén mérjük le az Istennel való kapcsolatunkat. Emlékszem középiskolás koromnak egy közel egy éves időszakára, amelyben nem maszturbáltam. Nagyon büszke voltam magamra. De visszatekintve nevetséges volt az önelégültségem. Lehet, hogy abbahagytam az önkielégítést, de ezzel egy időben a barátnőmmel folytatott bűnös testi kapcsolatban éltem ki a bujaságomat. Hetente többször randevúztunk. Lealacsonyítottam őt, és megszegtem Isten tisztaságára vonatkozó parancsait. Mégis átsiklottam ezen az egyértelmű megalkuváson, azt gondolva, hogy nagy hatást gyakorlok Istenre az önkielégítés mellőzésével.
Ha rossznak tartod az önkielégítést, ugyanakkor nem bagatellizálsz-e el más bűnöket? Amikor például gőgöt vagy önigazultságot tapasztalsz az életedben, ugyanúgy reagálsz rá, mint az ,,elbukásra"? A szégyen árnyékában élsz, és úgy érzed, nem közeledhetsz Istenhez, amíg meg nem fizetted az elégtételt? A legtöbben nem érzünk ilyesmit. Valami miatt általában készek vagyunk tudomásul venni ezeket a másfajta bűnöket, megbánni őket, és elhinni, hogy Krisztus áldozata elegendő volt értük. Tudjuk, hogy máskor is vétkezhetünk, de úgy döntünk, hogy kitartóan igyekszünk engedelmeskedni, és bízunk Istenben, hogy segíteni fog nekünk.
Azt jelenti ez, hogy nyugodtan maszturbáljunk és ne izgassuk magunkat miatta? Nem, egyáltalán nem ezt javaslom. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy mivel a legtöbb embernek nehezére esik hogy ne maszturbáljon, és mivel Isten biztosan nem akarja, hogy állandóan furdaljon minket a lelkiismeret, az önkielégítés bizonyára nem probléma. Ugyanezt a téves logikát alkalmazhatnánk sok más rossz szokás esetében is, amelyeknek nehéz ellenállni. Isten nem úgy oldja meg a lelkiismeret-furdalásunkat, hogy másként határozza meg a bűnt. Ő Krisztus keresztjén oldotta meg a bűnünk problémáját: ,,Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket,..." (1Péter 3:18). Ha újra meg újra vétkezünk is, újra meg újra kegyelmet találhatunk. S Isten Lelkének ereje segíthet növekednünk az engedelmességben.
Amikor tehát azt mondom, hogy nem kell túl nagy ügyet csinálnunk az önkielégítésből, arra gondolok, hogy nem szabad ezt tekintenünk lelki életünk elsődleges fokmérőjének. A bujaság komoly bűn. Az önkielégítés a buja szív egyik megnyilvánulása. De amikor felnagyítjuk ennek a cselekedetnek a jelentőségét, akkor vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten életünkben végzett munkájának sok bizonyítékát vagy a bujaság más súlyos megnyilvánulásait, melyekkel szeretné, ha felvennénk a harcot.
Joshua Harris |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:26:37, kedd
|
| |
| |
Az Újszövetség újabb ismeretekkel gazdagítja a barátsággal kapcsolatos tudásunkat. Barátság csakis akkor jöhet létre, ha hasonló jövőkép és szenvedély fűti a két felet - gondoljunk csak bele, mit jelenthet ez keresztyének között! A Krisztusban hívő embereket társadalmi hovatartozásuktól, vérmérsékletüktől, kultúrájuktól, származásuktól, érzékenységüktől, egyéni hátterüktől függetlenül mindenképpen összeköti valami, ami erősebb náluk. Ez már nem is ,,szál", hanem egy szétszakíthatatlan acélkábel. A keresztyének egytől egyig megtapasztalták Isten kegyelmét Jézus evangéliumában. Mindnyájunknak gyökerestől megváltozott az identitásunk, ezért Isten elhívása és szeretete minden másnál inkább meghatározza a személyiségünket. Emellett ugyanazt a jövőt várjuk, közös úti cél felé haladunk, az ,,új teremtés" felé. Pál azt írja, hogy Isten elvégzi a hívőkben a ,,jó munkát" az utolsó napig (Filippi 1,6). Akkor leszünk igazán önmagunk, akivé Isten teremtett bennünket, megszabadulva a hibáinktól, fogyatékosságainktól, gyengeségeinktől. Megjelenik majd előttünk a ,,dicsőség", megszabadulunk ,,a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára" (Róma 8,18.21). ,,Sóhajtozunk magunkban, várva" a végső és teljes megváltást (Róma 8,23).
Mit jelent ez? Azt, hogy bármely két hívő ember, akikben a hitükön kívül nincs semmi közös, sziklaszilárd barátságot köthet egymással, segítve egymást az új teremtéshez vezető úton, együtt szolgálva a világban. Vajon hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy láthatóvá teszik a lelküket egymás számára. Nemcsak a saját bűneiket kell őszintén megvallaniuk egymásnak (Jakab 5,16), hanem a másik bűneire is szeretettel rá kell mutatniuk, ha esetleg az illető nem venné észre őket (Róma 15,4). Fel kell hatalmaznunk keresztyén barátainkat arra, hogy szembesítsenek a bűneinkkel, ha az életünk nincs összhangban vállalt kötelezettségeinkkel (Galata 6,1). Lelkesíteniük kell egymást akár a provokáció árán is, hogy elmozduljon a másik a holtpontról (Zsidók 10,24). S erre nem csupán kivételes alkalmakkor van szükség, hanem mindennapi, konkrét helyzetekben is (Zsidók 3,13). A keresztyén barátok elismerik a tévedéseiket, bocsánatot kérnek és bocsánatot nyernek (Efezus 4,32), valamint lépéseket tesznek a kibékülés érdekében, amikor egyikük csalódást okozott a másiknak (Máté 5,23kk; 18,15kk).
Az őszinteség mellett a lelki hűség is fontos szerepet játszik a barátságban. A keresztyén barátok egymás terheit hordozzák (Galata 6,2). Jóban-rosszban számíthatnak egymásra (1Thesszalonika 5,11.14-15), megosztják egymással javaikat, sőt az egész életüket, ha arra van szükség (Zsidók 13,16; Filippi 4,14; 2Korinthus 9,13). Kifejezik egymás iránti tiszteletüket és elismerésüket, ezzel bátorítva egymást (Róma 12,3-6,10; Példabeszédek 27,2). Észrevehetik és felhívhatják egymás figyelmét lelki ajándékaikra, erősségeikre, képességeikre. Az ige tanulmányozásával, a közös istentisztelettel építhetik egymás hitét (Kolossé 3,16; Efezus 5,19).
A Biblia rendkívül gazdag képet fest a barátságról. A keresztyén barátság többet jelent annál, mint hogy együtt járunk koncertekre vagy sporteseményekre. Lényege az egység, amely egyre szilárdabbá válik, ahogy a két barát együtt halad az úton a közös cél felé, átsegítve egymást veszélyeken és kihívásokon. A barátságról számtalan, különböző műfajú és színvonalú film készült James Fenimore Cooper Bőrharisnya-történeteiről az 1960-as évek híres alkotásán, A piszkos tizenkettőn keresztül A Gyűrű Uráig. A történetek rendszerint két, egymástól nagyon különböző személyiség találkozásáról szólnak, akiknek más a származásuk, eltérő társadalmi réteghez tartoznak, sőt talán gyűlölik is egymást. A közös cél, illetve küldetés tartja össze és kovácsolja csapattá őket. Ha kell, megmentik, provokálják, buzdítják egymást. Végül elérik a kitűzött célt, és a közös küldetés során barátság szövődik közöttük. Különbözőségük előnyükre válik.
Hogyan kapcsolódik egymáshoz a keresztyének ,,spirituális" közössége, és az a fajta barátság, amelyet Emerson és Lewis szerint a hasonló érdeklődési kör felfedezése indít útjára? A kettő között lehetséges átfedés és egybeesés is. Egy hívő könnyűszerrel összebarátkozhat egy nem hívővel, ha például mindketten ugyanazért az íróért lelkesednek. Elolvassák a műveit, és megosztják egymással olvasmányélményeiket. Ha ráadásul mindketten fiatal anyák is, az további alapot szolgáltathat a barátságukhoz. Szoros kötődés alakulhat ki köztük, még ha egyikük nem is keresztyén. Két hívő között pedig lelki síkon jöhet létre barátság, ha követik a keresztyén kapcsolatokra vonatkozó újszövetségi tanítást - ebben az esetben nem jelent akadályt, ha eltérő temperamentumuk, személyiségbeli különbségeik, illetve más emberi szempontok szerint ,,nem illenek össze". A legmélyebb, leginkább gazdagító barátságok pedig azok, amelyekben egyszerre van jelen a természetes vonzalom és a természetfölötti kötődés. A házasságban további közös tényezőt jelent a szerelem, tehát valóban a házasság a legtartalmasabb emberi kapcsolat.
A barátság két olyan ember egysége, akik ,,igazságot szólnak szeretetben", és együtt járnak az úton, míg elérik a közös célt. Nincs nagyszerűbb utazás a lelki barátságnál, hiszen bizonyosak lehetünk abban, hogy mindketten eljutunk a távoli horizonton felsejlő nemes célig. Mindkettőnk számára felkel majd ,,Jézus Krisztus napja", s megváltozunk, amikor szemtől szembe állunk vele. János apostol így fogalmaz:
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta. (1János 3,2-3)
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:25:49, kedd
|
| |
| |
Jézus legnagyobb jótéteménye a kereszthalál, mellyel megváltott a bűn uralma alól. Ebben a váltságban oldódik meg életünk minden válsága, a házasság válsága is.
A házasság beteg, mert mi, akik részt veszünk benne, bűnnel egyformán megterhelt emberek vagyunk. Ez az oka lényegében minden zavarnak a házasságban.
Jézus gyökerében gyógyítja meg ezt a bajt, mikor meghal, váltságul adja magát a bűnösökért, a bűn nyomorúsága miatt megromlott házasságért, a vergődő házasfelekért. Kínos keresztfáján szenvedett és meghalt. Megcsúfolták, átszegezték, magasba emelték, mint a rézkígyót Mózes a pusztában (4Móz 21,9; Ján 3,14-16), hogy akit megmar a kígyó, a bűn, felemelhesse hozzá segélykérő szemeit, bocsánatát kérhesse és meggyógyuljon. Segítséget nyújt a fiatalok számára, akik még a készülődésnél tartanak. Balassival együtt mondhatják: ,,Bocsásd meg Úr Isten ifjúságomnak vétkét, sok hitetlenségét, undok fertelmességét. Töröld el rútságát." Jézus nevében kérhetik házasságuk megáldását. Segítségül hívhatják, hogy a közös úton sose legyenek egyedül. De segítséget nyújt a már házasságban élőknek is. A házasság nem azzal gyógyul meg, ha válnak, ha marakodnak. A házasság gyógyulása a megtérésben és megbocsátásban: a Krisztus segítségével való újrakezdésben van. Ő tud segíteni abban, hogy a házastársak egymástól is készek legyenek bocsánatot kérni és egymásnak megbocsátani.
Ablonczy Dániel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-02 17:25:02, kedd
|
| |
| |
Mit nevezünk barátságnak? A Biblia, de különösen is a Példabeszédek könyve hosszan elemzi és definiálja a barátság fogalmát. A barát egyik legfontosabb jellemzője, hogy kitart mellettünk. ,,Minden időben szeret a barát", de különösen ,,nyomorúság idején" (Példabeszédek 17,17). A hamis barát akkor keresi a társaságunkat, amikor épp jól mennek a dolgaink, amikor sikeresek vagyunk, de hátat fordít, amint kisebb lesz a vagyonunk, a státuszunk vagy a befolyásunk (Példabeszédek 14,20; 19,4.6-7). Az igaz barát jobban ragaszkodik hozzánk, mint egy testvér (Példabeszédek 18,24), rá mindig számíthatunk. A barátság másik fontos jellemzője az őszinteség és a nyíltság. Az igazi barátok bátorítást, megerősítést merítenek egymásból (Példabeszédek 27,9; vö. 1Sámuel 23,16-18), ugyanakkor építő kritikát is meg tudnak fogalmazni egymás számára. ,,Jó szándékúak a baráttól kapott sebek..." (Példabeszédek 27,5-6) A barát a gyógyulás érdekében ejt sebet rajtunk, mint egy jó sebészorvos. Az egészséges vita bölcsebbé teszi a barátokat. ,,Ahogy vassal élesítik a vasat, úgy élesíti egyik ember a másikat." (Példabeszédek 27,17)
Két fő jellemzője van tehát a barátságnak: a hűség és az őszinteség. Az igazi barát mindig beavat a bizalmába, és sohasem hagy cserben. A két tulajdonság ragyogóan kiegészíti egymást egy írónő megfogalmazásában:
Kimondhatatlan vigasztalás, hogy a másik mellett biztonságban tudhatod magad - nem kell mérlegelned a gondolataidat, sem óvatosan bánnod a szavakkal, mert áradhatnak szabadon, ahogy jönnek, pelyva és gabona vegyesen; tudod, hogy a hű kéz átszitálja majd, megtartja, amit érdemes, és kedvesen elfújja a többit.
Ugyanakkor létezik a barátságnak egy harmadik jellemzője is, ám ezt nem könnyű egyetlen szóban megfogalmazni. Talán a szimpátia a megfelelő szó rá: a szümpathész, a közös szenvedély. Azt jelenti, hogy a barátságot inkább felfedezzük, mintsem tudatosan alakítjuk ki. Egyszerűen ,,megtörténik" két emberrel, amikor ráébrednek, hogy ugyanaz érdekli őket és ugyanarra vágynak.
Ralph Waldo Emerson és C. S. Lewis egyaránt remek esszéket írt arról, hogy miként teremthet egységet két eltérő vérmérsékletű ember között, ha ugyanaz az elképzelés él bennük. Lewis úgy vélte, hogy a barátság lényege a felismerés: ,,Hát te is?" Ha az erotika azt jelenti, hogy két ember egymásra néz, akkor a barátságot úgy ábrázolhatnánk, hogy egymás mellett állnak, és a tárgy, amelyre mindketten a tekintetüket szegezik, egyformán lenyűgözi mindkettejüket. Lewis egy bizonyos ,,titkos szálat" említ, amely fellelhető mindazokban a filmekben, könyvekben, műalkotásokban, zeneművekben, időtöltésekben, gondolatokban és tájakban, amelyek megindítanak bennünket. Amikor találkozunk valakivel, aki ugyanezt a titkos szálat veszi észre a körülötte lévő világban, valódi barátság szövődhet köztünk, feltéve, hogy őszinteség és hűség is társul mellé. Paradoxon, de a barátság sohasem önmagáért való. Valami másról kell szólnia, olyasmiről, ami mindkét fél számára fontos, ami mindkettőjüket szenvedéllyel tölti el.
...akkor válik barátsággá, amikor a társaság két vagy több tagja fölfedezi, hogy van egy közös érdeklődési területük, ízlésük vagy véleményük... ahogy Emerson mondta: az a kérdés: Szeretsz?, voltaképpen azt jelenti: Te is így látod az igazságot?, de legalábbis: Téged is ez az igazság foglalkoztat? Az lesz a barátunk, aki egyetért velünk, hogy egy bizonyos kérdés, melyet mások semmibe vesznek, igenis fontos... S ezért van az, hogy azok a szánalmas alakok, akik csupán ,,barátokra vágynak", sohasem szereznek egyet se. A barátság előfeltétele az, hogy a barátokon kívül valami mást is akarjunk. Ha az őszinte válasz arra a kérdésre, hogy Ugyanúgy látod-e az igazságot?, így hangzik: ,,Nem látok semmit, az igazság pedig nem érdekel, nekem csak barát kell", legfeljebb ragaszkodásnak van helye, s nem barátságnak. Hiszen miről szól akkor a barátság? - Márpedig a barátságnak valamiről ,,szólnia" kell, még ha a dominó vagy a fehér egerek iránti rajongásról is. Akinek semmije sincs, semmit sem tud a közösbe tenni; aki sehová se tart, nem lehet útitárs.(C. S. Lewis)
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
4 db bejegyzés |
| e hónap: |
309 db bejegyzés |
| e év: |
3839 db bejegyzés |
| Összes: |
35922 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3257
- e Hét: 16831
- e Hónap: 28706
- e Év: 216508
|
|
|
Offline
