Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Fertőzések, avagy az anyagivá vált konfliktusok
  2016-08-21 19:12:41, vasárnap
 
  A legsűrűbben előforduló akut szimptómák a gyulladások; a megfázástól a tüdőgyulladáson át a koleráig és a himlőig.
A latin betegségnevek ,,-itis" végződése mindenkor arról árulkodik, hogy gyulladásos folyamatról van szó (colitis, hepatitis stb.).
A fertőzéses megbetegedések terén a modern orvostudomány az antibiotikumok (például penicillin) és az oltások felfedezésével óriási lépést tett előre. Bár nemrég még a leggyakoribb halálok a fertőzés volt, ma már ez az egészségügyileg jól ellátott országokban inkább kivételnek számít.
A test immunrendszere megtámadja s legyőzi az egyre veszélyesebbé váló ellenséges kórokozókat (baktériumokat, vírusokat, toxinokat).
E küzdelem tünete a duzzanat, a kivörösödés, a fájdalom és a láz. Ha a test sikeresen vette fel a harcot a betolakodó kórokozóval, átvészeljük a betegséget, ha a kórokozók győznek, a páciens meghal.
....
Egy ember is robbanhat. E kifejezésnél természetesen nem egy tályog felfakadására gondolunk, hanem valamely érzelmi reakcióra, amellyel egy belső konfliktustól kívánunk megszabadulni.
A következőkben a három szintet, lélek-test-nemzet szintjét állandóan kölcsönhatásukban fogjuk vizsgálni, így közelebb kerülünk a konfliktus-gyulladásháború pontos analógiájához, mely végül is kezünkbe adja a betegség megértésének kulcsát.
Tudatunk polaritása állandóan két lehetőség közötti választás feszültségében tart bennünket. Szüntelenül döntenünk kell, mindig le kell mondanunk az egyik lehetőségről ahhoz, hogy a másikat megvalósíthassuk. Így aztán mindig hiányérzetünk van, mindig szerencsétlenek vagyunk.
S még jó annak, aki az emberi lét konfliktusosságát, feszültségét bevallja magának, s érezni meri, hiszen a legtöbben hajlamosak azt gondolni, hogyha egy konfliktust nem látnak s nem éreznek, akkor az nem is létezik.
Ugyanezzel a naivitással jár el a kisgyermek, amikor azt gondolja, hogyha becsukja a szemét, láthatatlanná válik. A konfliktusok azonban nem törődnek azzal, hogy érzékeljük-e őket vagy sem - rendületlenül jelen vannak.
Aki konfliktusait nem hajlandó a tudat szintjén kihordani, feldolgozni s végül valamiféle megoldást találni rájuk, annál a konfliktusok a testiség szintjére csúsznak, s gyulladások formájában hívják fel magukra a figyelmet.
Minden fertőzés anyagivá vált konfliktus.
Az az összeütközés, amelyet (minden fájdalmával s veszélyével) a psziché szintjén elkerülünk, kényszerűen megjelenik a testben, s elégtételt kér.
Ez a gyulladás.
Figyeljük meg e folyamatot mind lezajlásában, mind megjelenéseiben a gyulladás-konfliktus-háború analógia alapján:

1. Ingerhatás:
a kórokozók, melyek lehetnek baktériumok, vírusok vagy mérgek (toxinok), behatolnak a testbe. A behatolás nem annyira a kórokozók jelenlététől függ ahogyan azt a laikusok gondolják -, sokkal inkább a test bebocsátási készségétől. Az orvostudomány ezt rossz immunállapotnak nevezi.
A fertőzés problémája tehát nem a kórokozók jelenlététől függ, mint azt a sterilitásfanatikusok vélik, hanem attól, hogy képesek vagyunk-e együtt élni velük.
Ezt a megállapítást szinte szó szerint alkalmazhatjuk a tudat szintjén is, hiszen ott sem az a lényeg, hogy az ember csíramentes, azaz probléma- és konfliktusmentes világban éljen, hanem az, hogy képes legyen konfliktusaival együtt élni.
Ebben az összefüggésben nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy az immunállapotot a psziché kormányozza, s ezt ma már a tudomány területén is mind szélesebb körben elismerik (lásd a stresszkutatást stb.)

Sokkal hatásosabb, ha magukat az összefüggéseket figyeljük meg. Aki tehát nem nyitja meg a tudatát egy olyan konfliktus számára, mely azt felkavarná, a testét kell, hogy kinyissa a kórokozók előtt. Ezek a kórokozók a test megfelelően gyenge pontjaira telepednek rá, mely pontokat loci minoris resistentiae-nek (csökkent ellenállású helyek) neveznek, s ezeket az orvostudomány született, illetve öröklött gyengeségnek tartja.
Aki képtelen az analógiás gondolkodásra, ezen a ponton többnyire megoldhatatlan teoretikus konfliktusba bonyolódik. Az orvostudomány bizonyos szervek gyulladásra való érzékenységének indokát veleszületett szervi gyengeségre redukálja, s ez látszólag lehetetlenné tesz minden további értelmezést vagy magyarázatot.
....
Ha azonban a test a tudat kifejeződése, ugyanez a minta megtalálható a testben is. Ez viszont azt is jelenti, hogy bizonyos problémaköröknek testi, illetve szervi szinten bizonyos túlérzékenység felel meg.
Ezt az összefüggést használja fel például az íriszdiagnosztika is, bár mindeddig nem vette figyelembe a lehetséges pszichológiai korrelációkat.
A locus minoris resistentiae az a szerv lesz, amelynek a testi szintre terelt tanulási folyamatot magára kell vennie, ha a szervnek megfelelő pszichikai probléma tudatos feldolgozását az egyén nem vállalja.
A következőkben megkíséreljük lépésről lépésre tisztázni, hogy mely szerv mely problémakörnek felel meg.

Az előtt, aki a megfeleléseket ismeri, a kórtörténet mögött teljesen új dimenziók nyílnak meg, erről azonban mindazoknak le kell mondania, akik nem mernek elszakadni a kauzális gondolkodástól.
Ha tehát kizárólag a gyulladás lefolyását vesszük figyelembe anélkül, hogy a kóresemény helyét értelmeznénk, azt látjuk, hogy az első fázisban (ingerhatás) a kórokozók behatolnak a testbe. Ennek az eseménynek pszichikai szinten a probléma által felvetett kihívás felel meg. Olyan impulzus töri át tudati határaink védelmi vonalait, olyan impulzus tart izgalomban bennünket, amellyel mindeddig elkerültük a szembesülést.
Ez az impulzus a polaritás olyan feszültségét lobbantja fel bennünk, melyet már tudatosan, konfliktusként élünk át.

Ha elhárító mechanizmusunk túl jól működik, az impulzus nem tud eljutni felszíni tudatunkba - immunisak leszünk a kihívással, s így a tapasztalattal s a fejlődéssel szemben is.
Itt is érvényes a polaritás törvényéből következő vagy-vagy:
ha lemondunk az elhárításáról a tudatban, megmarad testi immunitásunk; ha azonban tudatunk immunis az új impulzusokkal szemben, a test lesz készséges a kórokozó felvételére.
Az ingerhatás elől nem menekülhetünk, egyedül a feldolgozási szintet választhatjuk meg.
A háborús analógiában az első ingerhatásfázis az idegenek behatolása az országba (határsértés).
A támadás magától értetődően a teljes katonai és politikai figyelmet az ellenséges betolakodókra tereli - egyszerre mindenki hiperaktív lesz, minden energiájával az új probléma felé fordul, egységeket toboroznak, illetve mozgósítanak, szövetségesek után néznek, röviden: a nyugtalanságot okozó gócra koncentrálnak.

A testi történések síkján ezt az eseményt 2. fázisnak nevezzük.
A kórokozók befészkelik magukat, és gyulladásos gócot hoznak létre. A szövetnedvek felgyülemlenek, a szövetek megduzzadnak, legtöbbször érezzük a duzzanat feszítését.
Ha pszichés konfliktusunkat eme második fázisig követjük, megállapíthatjuk, hogy ezen a területen is nő a feszültség.
Teljes figyelmünk az új problémára összpontosul, nem tudunk másra gondolni, éjjelnappal fogva tart bennünket, nincs más témánk, minden gondolatunk megszakítás nélkül e körül forog. Így szinte minden pszichikai energiánk a konfliktusban összegződik szó szerint tápláljuk, felpuffasztjuk problémánkat, mígnem hatalmassá duzzadva, áthatolhatatlan hegyként áll előttünk. A konfliktus minden pszichikai erőnket mozgósította s magához kötötte.

3. Elhárítás:
mintegy a kórokozó következményeként a test specifikus antitesteket termel (a vérben és a csontvelőben). A limfociták és a granulociták falat emelnek a kórokozó köré, az úgynevezett granulocitafalat, s a makrofágok elkezdik felzabálni a kórokozót.
Teljességgel háborús tehát a helyzet a test szintjén is: az ellenséget megtámadják, körülzárják. Ha a konfliktus helyi szinten nem oldható meg (lokális háború), teljes mozgósítás következik: az egész nép részt vesz a háborúban, teljes erejét latba veti az ütközetben. Ennek a küzdelemnek a testi jele a

4. láz:
a védelmi erők támadása megsemmisíti a kórokozót, s az így felszabaduló mérgek lázreakcióhoz vezetnek. A lázban a helyi gyulladásra az általános hőmérséklet-emelkedéssel a teljes test válaszol. Láz esetén az anyagcsere lázfokonként megduplázódik, ez rávilágít arra, hogy a láz milyen mértékben erősíti fel a védelmi folyamatokat.
Ezért is tartja a népi bölcsesség a lázat egészségesnek.

Így a testhőmérséklet magassága a betegség lefolyásának gyorsaságával korrelál. Ezért a láz csökkentésére irányuló beavatkozásainkat helyesebb lenne az életveszélyes határértékekre korlátozni, s nem kellene minden hőemelkedést páni rémülettel mesterségesen leszorítani.
Ebben a fázisban a konfliktus pszichikai szinten teljes életünket, minden energiánkat magába szívja. A testi láz és a lelki felindultság hasonlósága kifejezetten feltűnő, ezért is beszélhetünk lázas ellenállásról, lázban égő várakozásról, lázas izgalomról.

Így például felforrósodunk a felindultságtól, szaporodik a szívverésünk, elpirulunk (akár szerelemtől, akár haragtól), izzadunk vagy remegünk izgalmunkban. Mindez nem kellemes - viszont egészséges. Ugyanis nemcsak a láz egészséges, még annál is egészségesebb, ha szembenézünk konfliktusainkkal - s mégis, ahol csak lehet, mind a lázat, mind konfliktusainkat csírájában próbáljuk meg elfojtani - s még büszkék is vagyunk elfojtási művészetünkre. (Bárcsak ne okozna oly sok örömöt az elfojtás!)

5. Megoldás:
tegyük fel, hogy a védelmi erők sikeresen megvívták harcukat: visszaszorították az idegen testeket, részben felzabálták őket, az antitestek és a kórokozók felbomlanak, az eredmény pedig a sárga színű genny (veszteség mindkét oldalon!). A kórokozók átváltozva, legyengült formában elhagyják a testet.

Ugyanakkor a test is megváltozott, hiszen
a) információi vannak a kórokozóról (ezt nevezzük specifikus immunitásnak),
b) teljes elhárító ereje megerősödött az edzésben - ezt unspecifikus immunitásnak nevezzük.
Ennek katonai szinten az egyik fél győzelme felel meg - a mindkét fél által viselt veszteségek árán.
A győztes mindazonáltal megerősödve kerül ki a küzdelemből, megismerte ellenfelét, s a jövőben már megfelelően tud rá reagálni.

6. Halál:
az is megtörténhet azonban, hogy az ütközet a kórokozó győzelmével végződik, ami a páciens halálához vezet. Egyoldalúságunkat bizonyítja, hogy ezt tartjuk a legkedvezőtlenebb megoldásnak - pedig miként a focinál: minden csak attól függ, melyik csapattal azonosulunk.
A győzelem: győzelem, függetlenül attól, melyik fél könyvelheti el a magáénak - a háború ebben az esetben is befejeződött. Az öröm ezúttal is nagy, csak éppen az ellenkező oldalon.

7. Krónikussá válás:
ha egyik félnek sem sikerül a konfliktust megfelelő módon megoldania, kompromisszum jön létre a kórokozó és a védelmi erők között: a kórokozó a testben marad, ám győzelem (azaz halál) nélkül, ugyanakkor a test sem győzedelmeskedik a kórokozó felett.
Ez a krónikussá váló betegség képe. Tünetileg ez a limfo- és granulociták, valamint az antitestek megnövekedett számában, a normálisnál magasabb vérsüllyedésben és enyhe lázban mutatkozik meg. A nem tisztázott helyzet következtében góc keletkezik a testben, s ez szakadatlanul olyan energiát köt le.

A kompromisszum a gyávák, a ,,langyosak" célja (Jézus azt mondja róluk: ,,Kiokádnám őket a számból. Légy forró vagy hideg."), azoké, akik örökösen félnek cselekedeteik következményeitől, s e következményekből rájuk háruló felelősségtől.
A kompromisszum azonban sosem megoldás, hiszen nem hoz létre abszolút egyensúlyt a két pólus között, de az egyik pólus kitüntetéséhez sincs meg az ereje. A kompromisszum tartós viszályt s ezzel stagnálást jelent.

Beleragadunk konfliktusainkba, és sem bátorságunk, sem erőnk nincs a döntéshez. Minden döntés áldozattal jár - egyidejűleg ugyanis vagy az egyik, vagy a másik lehetőséget választhatjuk csak -, s a szükségszerű áldozat félelmet ébreszt bennünk. Így sokan belemerevednek konfliktusukba, képtelenül arra, hogy hozzájáruljanak az egyik vagy a másik pólus győzelméhez.
Minden döntés felszabadító. Ahogyan a test megerősödve kerül ki a fertőzésből, ugyanúgy a psziché is megerősödik a konfliktusokban.

Minden új feltételezi a régi halálát. S ahogy a testben olykor jelentősebb gyulladásgócok heget hagynak maguk után, sebhelyek maradnak pszichénken is, melyekre visszapillantva, életünk fordulópontjainak emlékeit látjuk.
Régebben minden szülő tudta, hogy gyermeke az átélt gyermekbetegség után (s a gyermekbetegségek fertőzéses betegségek!) érettebb, fejlettebb lesz. A gyermekbetegség után a gyermek már nem ugyanaz, aki korábban volt.
Bizonyos értelemben érettebb. De nemcsak a gyermekbetegségektől leszünk érettebbek. Miként a test is megerősödve kerül ki minden fertőzési folyamatból, az ember is érettebben kerül ki konfliktusaiból.

A gyulladás konfliktus az anyag szintjén. Ne essünk abba a hibába, hogy felületesen szemléljük fertőzéses megbetegedésünket, s arra a végkövetkeztetésre jussunk: ,,hiszen nincs is semmiféle konfliktusom". Éppen az vezet a betegséghez, hogy nem látjuk konfliktusainkat. Alaposan utánajárni természetesen fáradságosabb, mintha csak egy futó pillantást vetünk rá - leleplező őszinteség szükséges hozzá, s ez pszichénk számára többnyire olyan sok kellemetlenséget jelent, mint amennyit a fertőzés a test számára.

S általában éppen ezt a kellemetlenséget akarjuk elkerülni.
Való igaz, a konfliktusok fájdalmasak - mindegy, mely szinten éljük meg őket -, legyen az háború, belső ellentmondás, betegség - egyik sem jó.
Aki nem engedélyezi magának a pszichikai robbanást, annál a robbanás a testben következik be (kelés).

A betegség őszintévé tesz!
Valójában korunk a konfliktusok minden szinten való elkerülésére irányuló dicső fáradozásai végül is szintén őszinték. Ha figyelembe vesszük az eddig leírtakat, a fertőzéses megbetegedésekkel szembeni sikeres küzdelmet is más fényben látjuk.
A fertőzések elleni küzdelem konfliktusok elleni küzdelem az anyag szintjén. A fegyver neve - antibiotikummindenesetre őszinteségről tanúskodik. A szó két görög szóból áll: anti: ellen, és bios: élet. Az antibiotikum ezek szerint ,,élet ellenes anyag" - ez aztán az őszinteség! Az antibiotikum életellenessége két szinten is megállja helyét.

Ha emlékszünk még arra, hogy a konfliktus a fejlődés, azaz az élet tulajdonképpeni motorja, akkor a konfliktus bármiféle elfojtása magában véve támadás az élet dinamikája ellen.
De szigorúan orvosi értelemben is életellenes az antibiotikum. A gyulladás a problémák tisztázásának akut, gyors és aktuális módját jelenti, amikor is a gennyesedési folyamat során mindenekelőtt toxikus anyagok távoznak a szervezetből.

Ha ezeket a tisztulási folyamatokat gyakran s hosszan tartó kezeléssel megakadályozzuk, a termelődő mérgező anyagokat a testnek (főként a kötőszöveteknek) kell elraktározniuk, s a mérgező anyagok felhalmozódása rákos folyamatok kialakulásához vezethet.
Előáll a kukaeffektus: vagy gyakorta kiürítjük a kukát (fertőzések által), vagy oly sokáig gyűjtjük a szemetet, mígnem az önálló életre kel, s az egész házat veszélyezteti (rák).
Az antibiotikumok idegen anyagok, nem az érintett személy teste termeli ki őket; segítségükkel megfosztják a beteget betegsége gyümölcsétől, attól, amit a beteg a konfrontációból tanulhatott volna.

Tekintsük át röviden ebből a szemszögből az ,,oltás" témáját is. Az oltások két alapvető fajtáját ismerjük: az egyiknek az aktív, a másiknak a passzív immunizálás a célja.
Passzív immunizálás esetén más testekben keletkezett védőanyagot oltanak be. Ezt a fajta oltást akkor alkalmazzák, ha egy éppen kitörő betegségről van szó (például a tetanuszoltás a tetanusz-kórokozóval szemben). Pszichikai szinten ez kész problémamegoldási receptek, parancsolatok és morális szabályok alkalmazását jelenti. Idegen mintareceptekbe bújunk, elkerüljük a konkrét összeütközést, s így annak tapasztalatát: kényelmes út ez, de útnak mégsem nevezhető, hiszen éppen a mozgás hiányzik belőle.

Az aktív immunizálás esetén legyengített (veszélytelenített) kórokozót oltanak be azzal a céllal, hogy az ingerület hatására maga a test hozzon létre antitesteket. E típushoz tartozik valamennyi profilaktikus (megelőzést célzó) oltás, mint a Sabincsepp, a himlőoltás, a tetanusz elleni védőoltás stb.
Kérjük, hogy a fentebb leírtakat véletlenül se tekintsék receptnek. Nem arról van szó ugyanis, hogy ,,engedjem-e magam beoltani vagy sem", vagy hogy ,,antibiotikumot tilos szedni".
Végül is teljesen mindegy, mit teszünk - amíg tudjuk, hogy mit teszünk. A tudatosság azt jelenti, hogy saját intenciónkra, s nem valamely külső parancsra vagy parancsolatra cselekszünk.
Minden testi megbetegedési folyamat szimbolikus problémafeldolgozás, s tanulsága az a nyereség, amelyet tudatunknak kell gyümölcsöztetnie. Ez az alapja annak az érési folyamatnak is, melyet az átélt betegség elősegít.

Ha az elnyert tapasztalatok ellenére a psziché még mindig nem képes a problémát felfogni, az ismételten visszahull a testiségbe, hogy újra lehetségessé váljék a gyakorlati tapasztalatgyűjtés.
A testi szinten azonban semmi sem oldható meg. Olyan ez, mintha tanulónk feladatmegoldási nehézségeit a számológép átépítésével próbálnánk meg csökkenteni.

Az emberi lét a tudatban székel s a testben tükröződik. Attól, hogy szakadatlanul fényesítjük a tükröt, még nem változik meg az, amit a tükör visszaver. (Adná Isten, hogy ilyen egyszerű legyen!) Fel kéne már hagynunk azzal, hogy problémáink okát és megoldását a tükörben keressük, ehelyett arra kellene használnunk, hogy belenézve megismerjük önmagunkat.

Fertőzés = anyagivá vált konfliktus
Aki hajlamos a gyulladásra, megpróbálja elkerülni a konfliktusokat.
Fertőzéses megbetegedés esetén a következő kérdéseket tegyük fel magunknak:
1. Melyek azok a konfliktusok, amelyeket nem látok meg a saját életemben?
2. Melyik az a probléma, amely elől kitérek?
3. Melyik az a konfliktus, amelynek meglétét nem vallom be magamnak? Ahhoz, hogy a konfliktus témáját megtaláljuk, figyelembe kell vennünk az érintett szerv vagy testrész szimbolikáját.

Rüdiger Dahlke
forrás: holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu
  
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
Agytakarítás
  2016-08-21 19:03:40, vasárnap
 
  8 DOLOG, AMIT PUCOLJ KI AZ ÉLETEDBŐL, ÉS BOLDOG LESZEL!

Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tart meg egy ember, és gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik, mígnem a végén azonosul velük, és a kritikákra már csak a vállát rángatja, hogy persze, “de én ilyen vagyok". Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.

Összegyűjtöttük az általunk legfontosabbakat:

1. Panaszkodás
Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata? Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!

2. Pletykálkodás
Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet? Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.

3. Halogatás
A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt? Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!

4. Szüntelenül csak a munka
Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: " Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében? " Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.

5. Felesleges kiadások
Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre. Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.

6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások
Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról." Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.

7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány
A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni. Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)

8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn
Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni? Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.
Forrás: www.fenyportal.hu		  
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
Testi és lelki egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen a pi
  2016-08-21 18:58:09, vasárnap
 
  Pihenj, mielőtt elfáradsz, és így napi egy órával meg tudod hosszabbítani ébren töltött életedet.

Szervezetünket naponta érik negatív hatások; fáradtság, stressz, fluor bevitel, UV sugárzás. Ezek a hatások kumulálódnak - felhalmozódnak, összegződnek - és elképesztő gyorsasággal, egyre erősebben fejtik ki együttes, károsító hatásukat.

Ezért előzd meg a fáradtságot és az idegességet! Pihenj gyakran! Pihenj, mielőtt elfáradnál!

Az amerikai hadsereg ismételt kísérletek eredményeképp rájött, hogy még a fiatal emberek - akiket több év kiképzés edzett meg - is jobban menetelnek, és tovább bírják, ha óránként tíz percre ledobják a málhájukat és pihennek.

,,A pihenés nem azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit. A pihenés gyógyít. Annyi gyógyító erő van még a rövid pihenésben is, hogy öt perc szundikálás is segít megelőzni a fáradtságot!" (Daniel W. Josselyn)

,,Ne aggódj, tanulj meg élni!" (Dale - Carnegie)

A megfelelő mennyiségű pihenés alapvető feltétele az egészségnek, mert a szervezetnek regenerációra van szüksége a problémamentes működéshez.

A pihenés, relaxálás, olvasás, vagy semmittevés előre eltervezett óráit ugyanúgy bele kellene írni a naptárunkba, mint a munkát vagy a különböző társasági elfoglaltságokat. A saját magunkra szánt idő ugyanolyan fontos, mint bármilyen más tevékenység, hiszen sokszor az egészségünk múlhat rajta.

Egy fizikai munkás többet tud dolgozni, ha többet pihen.

A legjobb pihenés, illetve a pihenés leghatékonyabb fázisa este kilenc és éjfél között van. Az éjfél előtti alvás duplán számít. Tehát, ha sikerül időben ágyba kerülni, kilenc óra körül, akkor az éjfélig alvással töltött idő valójában hatékonyabb lenne, mint az összes, amit éjfél után alszunk. Kutatások bizonyították, hogy a napközbeni szundikálás, a délutáni szieszta nemcsak kellemes elfoglaltság, de igen kedvező egészségügyi hatásai is vannak az extra pihenésnek. A rövidebb-hosszabb ebéd utáni pihenés csökkenti a szervezetben lévő stresszhormonok szintjét, így segíthet megelőzni a szívbetegségek kialakulását.

A délutáni alvást nem szabad az éjjeli, normális pihenés “pótlására" használni!

A szieszta elsősorban a szellemi felfrissülést kell, hogy szolgálja, így, ha azért aludnánk napközben, mert kifejezetten álmosak vagyunk, akkor nézzük meg, éjjel eleget alszunk-e!



Forrás:http://egeszsegeselet.tippek.net/		  
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
Az infarktus spirituális üzenete egy magyar orvos tollából!
  2016-08-21 18:40:00, vasárnap
 
  Testünk precíz belső órája - a szív - pontosan ketyeg és soha nem téved. Pillanatról pillanatra teszi a dolgát anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítést kellene tegyük, vagy irányítanunk tudatosan azt.

Kényelmes igaz? Csak úgy ketyeg! Maga az élet bölcsessége az, ami felhúzza egy életre és mutatója pontosan úgy halad, ahogy a természet rendje azt megköveteli.

Anatómiai ismereteim hiányosak, hiszen régen volt már, amikor az anatómiát tanultam az orvosi egyetem padjaiban, de arra tisztán emlékszem, hogy mennyire lenyügözött a szív szerkezete. Születéstől a halálig fáradhatatlanul dobog, anélkül hogy pár percig is megállna. Ereje felmérhetetlen, hiszen több liter vért tart mozgásban, több energiát használva el, mint a legtöbb szerv. Nem is beszélve az apró pici sejtekről, amelyek mint kis automata okos vezérlők mindezt irányítják, ahhoz, hogy minden rendeltetésszerűen működjön.

A szív az a szerv, ami folyamatosan mozgásban tartja az életenergia folyadékát, a vért. Nem kis szerep. Ahhoz, hogy jól működjön, azonban neki is szüksége van vérre. A koszorúerekbe áramló vér arra hivatott, hogy a szívet önmagát táplálja, hogy aztán az a vért az összes többi más szervhez eljuttathassa.

Milyen érdekes igaz? Ahhoz, hogy adni tudjon először saját magának kell adnia. Ha ellátja önmagát vérrel az által tudhat adni csak másoknak. Ezen érdemes elgondolkodni.

Aztán, ahogy teltek múltak az évek és kikerültem az iskolapadból a test már egyre kevésbé kezdett lenyügözni, amikor kezdtem megismerkedni a lélek dolgaival. Egy újabb dimenziója létezésünknek és mégis elválaszthatatlan a testtől. Ekkor figyeltem fel újra arra, hogy a szív milyen érdekes. Most nem fizikai hanem energetikai szinten. A legnagyobb bioelektromos tere van...olvastam, nagyobb mint az agynak. Aztán hallottam a szívcsakráról, és arról hogy Jézusnak mekkor aurája volt, és hogy mai napig is miért ábrázolják lángoló szívvel.

Így a szív a szimbólikusan többre hivatott, mint fizikai léte. Spirituális szerv is egyben. Ott mélyen legbelül túl az anyagi világ korlátain ott lakik az a minőség, ami nélkül az élet nem létezhetne. A szeretet energiája.

Ma egy csendes pillanatban, amikor valahogy nem kaptam magamban ennek a forrását, egyszeriben mindent megértettem.

Összeállt a kép lelki szemeim előtt. Ott dobogott a szív a mellkasban és valami békés megfoghatatlan szeretet áradt belőle. Valami azt súgta engedd be a szívedbe a szeretetet. Szeresd magadat. Eddig valahogy kifele szerettem. Esetlenül, úgy hogy szerethető legyek. Ma megtört a jég és megtapasztaltam hogy az önmagunk szeretete a legnagyobb ajándék másoknak is. Ha önmagunkat nem szeretjük szívünk nem képes továbbadni a szeretetet, hiszen erőtlenné válik.

Szeresd magadat. Ne önző módon, csak épp annyira amitől a benned lévő szeretet máshoz is tovaárad.

Emlékezz csal vissza a koszorúerekre. Ha a szív önmagát nem táplálja megszünik dobogni. Ezt hívjuk orvosilag infarktusnak.

Elgondolkodtató igaz hogy egy olyan világban ahol nem tudunk szeretni miért éppen az infarktus az egyik vezető halál ok?

A szívbetegség megelőzése valahol a zsírosbödön, a dohányzacskó, a pia és az agyörlő stressz eljkerülése előtt az önmagunk és mások szeretetével kellene kezdődjön.

forrás: filantropikum.com		  
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
Tiszteld az Egyházat,és vigyázz reá!
  2016-08-21 18:26:31, vasárnap
 
  Aki az Anyaszentegyházat kisebbíti,vagy gyalázza,Krisztus testét támadja és gyalázza...
Könyörögj,hogy Isten a tétlenséget és lustaságot távoztassa el tőled,és adjon segítséget az erényes élethez...
Ha azt szeretnéd,hogy tiszteljenek: légy igazságos.Ha azt akarod ,hogy a lelkeket megmetsd:légy béketűrő!
Kövesd az ősöket:tartsd meg ,ami magyar!/Szent István intelmeiből/
.
Szólj Uram,hallja a te szolgád!/1Sámuel 3,10/		  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Egy tanács
  2016-08-21 18:20:26, vasárnap
 
  Egy tanács
Gyulai Pál: Tanács

Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!		  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
  2016-08-21 18:18:36, vasárnap
 
  Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.
Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe megyén.
És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
✝
Ámen.		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 797
  • e Hét: 1235
  • e Hónap: 7607
  • e Év: 58398
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.