|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2016-08-22 19:07:29, hétfő
|
| |
| |
Link
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen
ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor
felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a
másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik
ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt
minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig,
egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő
részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon
átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé
képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülőnővér az ablak
melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben
elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő
beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér
szívesen segített, kényelembe helyezve ott azon az ágyon, majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott
szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,nem törődve
saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a
dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat,
melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-22 19:02:48, hétfő
|
| |
| |
Link
Az ilyesfajta hirdetések mindig vonzzák a gyerekeket, és hamar felbukkant egy kisfiú, kérdezve...
"Mennyi a kiskutyák ára?"
A tulajdonos felelt: 20 és 50 euró között.
A fiúcska a zsebébe süllyesztette a kezét, és elővett pár érmét: "Csak 2.50... látod?".
Az ember elmosolyodott, és füttyentett.
Hátulról előjött a kutyája 5 kölyökkutyával.
Az egyik kiskutya nem tudta követni a többieket.
A fiúcska rögtön észrevette a lemaradt sánta kutyust.
"Mi történt vele?" - kérdezte.
Az ember elmagyarázta, hogy a kutyus csípő-problémával született, és örökké sántítani fog.
A kisfiút meghatotta, és felkiáltott:
"Ezt a kutyát veszem meg!"
A férfi felelt:
"Nem, ha tényleg akarod, Neked ajándékozom."
A fiúnak nem tetszett, és a férfi szemébe nézve mondta:
"Nem, nem akarom, hogy nekem ajándékozza. Annyit ér, mint a többi, és teljes árat akarok fizetni érte."
Csináljuk úgy, hogy a 2.50-emet most odaadom, és minden hónapban 50 centimet, míg teljesen ki nem fizetem."
Az ember azt mondta:
"Nem veheted meg, sosem fog járni. Sosem lesz képes futni, ugrani, mint más kutyák."
A fiúcska lehajolt, felhúzta a nadrágját, hogy megmutassa a bal lábát, amely használhatatlan volt, egy fémszerkezettel volt megtámasztva.
Újra az emberre nézett és azt mondta:
"Nos, én sem tudok futni, és a kutyusnak kell, aki megértse."
Az ember szeme könnyel telt meg... Mosolygott, és azt mondta:
"Fiam, csak azt kívánom, az összes kutyusnak ilyen gazdája legyen, mint Te.
Az életben nem fontos, ki vagy, csak az, hogy szeresd azt, akiért vagy, és fogadd el feltétel nélkül, akit szeretsz."
Az igazi barát az, aki akkor jön, mikor az egész világ elhagyott.
A cikk forrása:Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-22 18:59:02, hétfő
|
| |
| |
Link
"A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött, és átnyújtott neki egy teleírt papírlapot. Az édesanya megtörülgette a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a következőket olvasta:
Fűnyírás - 5 Euro
A szobám kitakarítása ezen a héten - 1 Euro
Bevásárlás anya helyett - 0. 5 Euro
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt-0. 5 Euro
Szemétkihordás - 1 Euro
Jeles félévi bizonyítvány - 5 Euro
Szemétszedés és gereblyézés a kertben - 2 Euro
Összes tartozás: 15Euro
Az anya lenézett a gyermekére, aki várakozásteljesen állt előtte, egy kicsit kutatott az emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a papírlapot, és ezt írta a hátoldalára:
Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, és imádkoztam érted - ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején, és nem egyszer megríkattál - ingyen
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörölöm - ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége 0 Euro.
Nos, amikor a gyerek elolvasta, amit az édesanyja írt, hatalmas könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett és így szólt: -Nagyon szeretlek. anyukám!
Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlája alá írta: FIZETVE!"
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-22 18:57:07, hétfő
|
| |
| |
Link
Luxushajóval mediterrán vizeken - Cruising in the Mediterranean Sea: Link
Link
Mediterrán vizeken
,,Navigare necesse est, vivere non est necesse", azaz hajózni szükséges, élni nem muszáj mondta egykor Pompeius a hajósainak, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába.
Ez a bölcsesség, ha módosult formában is, de ma is aktuális. Számomra a hajózás mindig a felfedezéshez kapcsolódik.
Az indulási ceremónia után, amikor a pöttömnyi révkalauz hajót követve, méltóságteljes manőverezéssel kifutunk a nyílt tengerre, és a végtelen horizonton összemosódik az ég és a víz kontúrja, szerintem minden utazót áthatja a természet végtelenségének csodálata.
Napközben felfedezheted a várost, ahol éppen kikötöttünk, vagy úszkálhatsz a 11. emeleten lévő medencékben, de számtalan más szolgáltatást is igénybe vehetsz.
Igaz, ebédidőben előfordul némi tumultus, de ki törődik vele. Itt minden arról szól, hogy jól érezd magad.
Esténként, vacsora után mehetsz színházba, beülhetsz egy hangulatos bárba, vásárolgathatsz az üzletekben, de kísértheted a szerencséd a kaszinóban is.
Arra egyébként is felkészülhetsz, hogy a pénztárcád folyamatos támadás alatt lesz az egész út során.
Genova:
Olaszország legnagyobb és Marseille után a Földközi-tenger második legnagyobb kikötője. Itt még egy nagy hajót sem könnyű megtalálni.
Kolumbusz szülővárosában, Amerika felfedezésének 500 éves évfordulójára, a régi kikötő helyén egy szórakoztató központot is létesítettek, mely megtartotta régi nevet, a Porto Anticót.
A cikk az alábbi linken további képekkel illusztrálva folytatódik tovább: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép tájakon |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
137 db bejegyzés |
| e év: |
2160 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 678
- e Hét: 4114
- e Hónap: 15128
- e Év: 121272
|
|
|
Offline
