Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Jó Éjt, mesés álmokat mindenkinek!
  2016-08-05 21:26:46, péntek
 
  Jó Éjt, mesés álmokat mindenkinek!



Link

Szeretettel: Anikó



  
 
0 komment , kategória:  7 Szép estét,jó éjszakát!  
Kellemes nyári hétvégét, jó pihenést kívánok!
  2016-08-05 21:25:37, péntek
 
 

Link
Kellemes nyári hétvégét, jó pihenést kívánok
minden barátomnak, ismerősömnek és látogatómnak!

Szeretettel: Anikó



  
 
0 komment , kategória:  7 Hétvégére  
2Királyok 1–5:27-ig terjedő fejezetei
  2016-08-05 21:21:11, péntek
 
  1. fejezet

1És Aháb halála után Moáb fellázadt Izrael ellen.2Aházia pedig Szamáriában leesett a tetőszobája rácsozatán át, és beteg lett. Ezért követeket küldött ki, és ezt mondta nekik:,,Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebubot, Ekron istenét, hogy felépülök-e ebből a betegségből."3Jehova angyala pedig így szólt a tisbei Illéshez:,,Kelj fel, és menj fel Szamária királyának követei elé, és így szólj hozzájuk:Talán bizony nincs Isten Izraelben, hogy ti Baál-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?4Ezért tehát ezt mondja Jehova:Az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."Azzal Illés elment.5Amikor a követek visszatértek a királyhoz, rögtön így szólt hozzájuk:,,Miért jöttetek vissza?"6Azok ezt mondták neki:,,Egy ember feljött elénk, majd így szólt hozzánk:Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok meg neki:Ezt mondja Jehova:,,Talán bizony nincs Isten Izraelben, hogy te Baál-Zebubhoz, Ekron istenéhez küldesz, hogy megkérdezd?Ezért az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."7Akkor így szólt hozzájuk:,,Hogyan nézett ki az az ember, aki feljött elétek, és ilyen szavakkal szólt hozzátok?"8Azok ezt mondták neki:,,Szőrruhás ember volt, derekán bőrövvel felövezve."Ő mindjárt így szólt:,,A tisbei Illés volt az."9És elküldött hozzá egy ötven fölé rendelt elöljárót ötven emberével. Amikor ez felment hozzá, íme, ő a hegy tetején ült. Akkor így szólt hozzá:,,Igaz Isten embere! Ezt mondja a király:Gyere le!"10De Illés így válaszolt az ötven fölé rendelt elöljárónak:,,Nos, ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon le tűz az egekből, és emésszen meg téged és ötven emberedet."Erre tűz jött le az egekből, és megemésztette őt és ötven emberét.11Akkor ismét elküldött hozzá, egy másik, ötven fölé rendelt elöljárót ötven emberével. Ez megszólalt, és így beszélt hozzá:,,Igaz Isten embere! Ezt mondja a király:Azonnal gyere le!"12De Illés így válaszolt nekik:,,Ha én az igaz Isten embere vagyok, akkor szálljon le tűz az egekből, és emésszen meg téged és ötven emberedet."Erre Isten tüze jött le az egekből, és megemésztette őt és ötven emberét.13És ismét elküldött, egy harmadik, ötven fölé rendelt elöljárót és ötven emberét. A harmadik, ötven fölé rendelt elöljáró pedig felment, odalépett, és térdre ereszkedett Illés előtt, majd a kegyéért esedezett ilyen szavakkal:,,Igaz Isten embere, kérlek, legyen drága szemedben a lelkem és ennek az ötven szolgádnak a lelke!14Íme, tűz szállt le az egekből, és megemésztette a két előző, ötven fölé rendelt elöljárót, és ötven-ötven emberüket. Most azonban legyen drága szemedben a lelkem!"15Jehova angyala ekkor így szólt Illéshez:,,Menj le vele, ne félj tőle!"Fölkelt tehát, és lement vele a királyhoz.16Akkor így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Mivel követeket küldtél ki, hogy megkérdezzék Baál-Zebubot, Ekron istenét—talán bizony azért van ez, mert Izraelben nincsen Isten, akinek ki lehetne kérni a szavát? Ezért az ágyról, amelyre fölmentél, nem fogsz lejönni, mert bizony meghalsz."17Végül meghalt, Jehova szava szerint, amelyet Illés közölt. És Jórám kezdett uralkodni helyette Júda királyának, Jórámnak, Josafát fiának a második évében, mert neki nem született fia.18 Ami Aházia egyéb cselekedeteit illeti, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?

2. fejezet
1És történt, hogy amikor Jehova fel akarta vinni Illést egy szélviharban az egekbe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.2Illés így szólt Elizeushoz:,,Maradj itt, kérlek, mert Jehova Bételbe küldött engem."De Elizeus ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Lementek hát Bételbe.3Akkor a próféták fiai, akik Bételben voltak, kimentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá:,,Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?"Erre ezt mondta:,,Magam is jól tudom. Hallgassatok."4Illés ekkor így szólt hozzá:,,Elizeus, maradj itt, kérlek, mert Jehova Jerikóba küldött engem."De ő ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Így aztán elmentek Jerikóba.5Akkor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, odamentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá:,,Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?"Erre ezt mondta:,,Magam is jól tudom. Hallgassatok."6Illés pedig így szólt hozzá:,,Maradj itt, kérlek, mert Jehova a Jordánhoz küldött engem."De ő ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!"Így hát mindketten továbbmentek.7A próféták fiai közül is lement ötven ember, és megálltak látótávolságon belül; ők pedig mindketten a Jordánnál álltak.8Illés ekkor fogta a prófétai ruháját, összegöngyölte, és ráütött a vízre, az pedig fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy mindketten a szárazon keltek át.9És történt, hogy miután átkeltek, Illés így szólt Elizeushoz:,,Kérj valamit, mit tegyek érted, mielőtt elvitetem tőled."Elizeus erre ezt mondta:,,Azt kérem, hogy kétszeres rész legyen rajtam szellemedből."10Ő így szólt:,,Nehezet kértél. Ha látsz majd engem, amint elvitetem tőled, akkor meglesz az neked, de ha nem látsz, akkor nem lesz meg."11És történt, hogy amint mentek, és beszélgettek menet közben, íme, egy tüzes harci szekér és tüzes lovak! Ezek elválasztották kettejüket egymástól, Illés pedig felment a szélviharban az egekbe.12Elizeus mindezt látta, és így kiáltott:,,Atyám, atyám, Izrael harci szekere és lovasai!"Ezután nem látta őt többé. Megragadta hát a maga ruháját, és két darabra szakította.13Azután felemelte Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, majd visszament, és megállt a Jordán partján.14Akkor fogta Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, ráütött a vízre, és ezt mondta:,,Hol van Jehova, Illés Istene, igen, Ő?"Amikor ráütött a vízre, az fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy Elizeus átkelt.15Amikor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, látták őt távolabbról, így kezdtek beszélni:,,Illés szelleme megnyugodott Elizeuson."Eléje mentek hát, és földig meghajoltak előtte.16Így szóltak hozzá: ,,Íme, van a szolgáidnál ötven ember, bátor férfiak. Hadd menjenek el, kérünk, és keressék meg uradat. Lehet, hogy Jehova szelleme felemelte őt, majd levetette valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe."De ő így szólt: ,,Ne küldjétek el őket."17Ám addig-addig unszolták, mígnem kellemetlenül érezte magát, úgyhogy ezt mondta:,,Hát küldjétek!"Elküldtek tehát ötven embert, és ezek három napig keresték őt, de nem találták meg.18Amikor visszatértek hozzá, Jerikóban tartózkodott. Akkor így szólt hozzájuk:,,Nemde megmondtam nektek:Ne menjetek."19Idővel a város emberei így szóltak Elizeushoz:,,Íme, a város fekvése jó, ahogy látja is uram; a víz ellenben rossz, és a föld elvetélést okoz."20Ő ezt mondta:,,Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót."Odavitték hát neki.21Azzal kiment a víz forrásához, sót vetett bele, és így szólt:,,Ezt mondja Jehova:Egészségessé teszem ezt a vizet.Nem származik többé belőle halál, sem semmi, ami elvetélést okoz."22A víz pedig mind a mai napig egészséges, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.23Onnan aztán felment Bételbe. Amint ment felfelé az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és elkezdték csúfolni. Ezt mondogatták neki:,,Menj fel, kopasz! Menj fel, kopasz!"24Végül aztán hátrafordult, megpillantotta őket, és átkot szórt rájuk Jehova nevében. Akkor kijött az erdőből két nőstény medve, és darabokra tépett közülük negyvenkét gyermeket.25Ő továbbment innen a Kármel-hegyre, onnan pedig visszatért Szamáriába.

3. fejezet
1Jórám, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a tizennyolcadik évében lett Izrael királya Szamáriában, és tizenkét éven át uralkodott.2Azt tette, ami rossz Jehova szemében, de nem úgy, ahogy az apja vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát, amelyet apja készített.3Csakhogy ragaszkodott Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneihez, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt. Nem hagyta el azokat.4Mésa, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és százezer bárányt meg százezer nyíratlan hím juhot fizetett adóként Izrael királyának.5És történt, hogy amikor Aháb meghalt, Moáb királya fellázadt Izrael királya ellen.6Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és megszemlélte egész Izraelt.7Továbbment, és elküldött Josafáthoz, Júda királyához ezekkel a szavakkal:,,Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz-e velem hadakozni Moáb ellen?",,Elmegyek— mondta.—Én éppúgy, mint te. Az én népem éppúgy, mint a te néped. Lovaim éppúgy, mint lovaid."8Aztán ezt mondta:,,Melyik úton menjünk fel?",,Edom pusztájának útján"—felelte.9Izrael királya, Júda királya és Edom királya tehát elment, és hét napig haladtak kerülő útjukon, és nem volt víz sem a tábor, sem a nyomukban járó háziállatok számára.10Izrael királya végül így szólt,,Micsoda szerencsétlenség, hogy Jehova elhívta ezt a három királyt, csak hogy Moáb kezébe adja őket!"11Josafát azonban így szólt:,,Nincs itt valaki, aki Jehova prófétája? Akkor kérdezzük meg általa Jehovát."Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája, és ezt mondta:,,Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki vizet öntött Illés kezére."12Josafát most így szólt:,,Jehova szava nála van."Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát és Edom királya.13Elizeus akkor így szólt Izrael királyához:,,Mi közöm hozzád? Menj el apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz."Izrael királya azonban ezt mondta neki:,,Nem, mert azért hívta el Jehova ezt a három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket."14Elizeus erre így szólt:,,Él a seregek Jehovája, aki előtt állok, hogy ha nem lennék tekintettel Josafátnak, Júda királyának a személyére, akkor nem néznék rád, és nem is vennélek észre.15Most pedig hozzatok nekem egy húrpengető zenészt."És történt, hogy amikor a húrpengető zenélt, Jehova keze megnyugodott őrajta.16Így szólt tehát:,,Ezt mondja Jehova: »Ássanak árkot árok mellé ebben a völgyben!17Mert ezt mondja Jehova:Nem láttok szelet, nem láttok záport, és mégis megtelik ez a völgy vízzel. Inni fogtok belőle ti is, meg a jószágaitok is, és a háziállataitok is.18De ez csekélység lesz Jehova szemében;még Moábot is a kezetekbe adja.19Verjetek meg minden megerősített várost és minden kiváló várost, döntsetek ki minden jó fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földbirtokot kövekkel."20Reggel aztán, a gabonafelajánlás bemutatásának idején az történt, hogy íme, víz jött Edom irányából, és megtelt a vidék vízzel.21A moábiták pedig mind meghallották, hogy harcba vonultak ellenük a királyok. Így tehát embereket hívtak egybe mindazok közül, akik már övet köthettek, meg a náluk idősebbek közül, és megálltak a határon.22Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna.23Elkezdték mondogatni:,,Ez vér!A királyokkal biztosan kard végzett, és leöldösték egymást. Rajta, zsákmányra, ó, Moáb!"24Alighogy beértek Izrael táborába, az izraeliták felkeltek, és vágni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Így aztán behatoltak Moábba, és amint mentek, vágták a moábitákat.25A városokat romba döntötték, és minden jó földbirtokot teledobáltak kővel, ki-ki odavetette a magáét. Minden vízforrást betömtek, és minden jó fát kidöntöttek, míg csupán Kir-Haréset kövei maradtak meg. Azt a parittyások körülvették, és rombolni kezdték.26Amikor Moáb királya látta, hogy túl hevessé vált számára a csata, rögtön maga mellé vett hétszáz kardforgató férfit, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem bírtak.27Végül fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna helyette, és felajánlotta őt égő áldozatul a falon.És nagy harag támadt Izrael ellen, úgyhogy az izraeliták elvonultak őtőle, és visszatértek országukba.

4. fejezet
1Egy asszony a próféták fiainak feleségei közül pedig így kiáltott Elizeushoz:,,Szolgád, az én férjem meghalt. Te is jól tudod, hogy szolgád mindig is félte Jehovát. Aztán eljött a hitelező, hogy rabszolgául vegye magának mindkét gyermekemet."2Elizeus akkor így szólt hozzá:,,Mit tegyek érted? Mondd csak, mid van a házban?"Az asszony így felelt:,,Semmije sincs a te szolgálóleányodnak a házban, csak egy csőrös korsó olajjal."3Erre ő ezt mondta:,,Menj, kérj magadnak odakint edényeket minden szomszédodtól, üres edényeket, de ne keveset!4Aztán menj, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött, és tölts mindezekbe az edényekbe. A teli edényeket rakd félre."5Az asszony akkor elment tőle. Amikor bezárta az ajtót maga és a fiai mögött, azok odahordták neki az edényeket, ő meg töltögetett.6És történt, hogy amikor megteltek az edények, odaszólt az egyik fiának:,,Hozz ide nekem még egy edényt!"De az így felelt neki:,,Nincs több edény."Akkor az olaj elapadt.7Elment hát az asszony, és elmondta az igaz Isten emberének, mire az így szólt:,,Menj, add el az olajat, és fizesd meg az adósságodat. Te és a fiaid pedig éljetek abból, ami marad."8És történt egy napon, hogy Elizeusnak Sunem felé vitt az útja, ahol is volt egy előkelő asszony, és ez marasztalta őt, hogy egyen kenyeret. Így aztán valahányszor arra járt, betért oda kenyeret enni.9Egyszer aztán így szólt az asszony a férjéhez:,,Íme, jól tudom, hogy Isten szent embere az, aki felénk szokott járni.10Kérlek, készítsünk neki egy kis tetőszobát a falhoz, és tegyünk neki oda ágyat, asztalt, széket és lámpatartót. Amikor csak bejön hozzánk, félrevonulhat oda."11Történt pedig egy napon, hogy ő szokása szerint betért oda, majd félrevonult a tetőszobába, és ott lefeküdt.12Akkor így szólt Géházihoz, a szolgájához:,,Hívd ide ezt a sunemi asszonyt!"Az már hívta is, hogy elébe álljon az asszony.13Azután így szólt a szolgájához:,,Kérlek, mondd meg neki:Íme, fáradoztál értünk mindezen fáradsággal. Mit lehetne tenni érted? Van-e valami, amiről beszélni kellene a királlyal vagy a hadsereg vezérével az érdekedben?"Az asszony így felelt:,,Népem között lakom én."14,,Hát akkor mit lehetne tenni érte?"—kérdezte. Géházi így válaszolt:,,Annyi bizonyos, hogy fia nincsen neki, és a férje már öreg."15Erre rögtön ezt mondta: ,,Hívd ide!" Odahívta hát, és az asszony megállt a bejáratnál.16Akkor így szólt:,,Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz magadhoz ölelni."De ő ezt mondta:,,Ne, uram, ó, igaz Isten embere! Ne szólj hazugságot szolgálóleányod felől!"17Az asszony azonban teherbe esett, és fiút szült a meghatározott időben, a következő évben, úgy, ahogy megmondta neki Elizeus.18A gyermek pedig növekedett, és egy nap az történt, hogy szokása szerint kiment az apjához az aratók közé.19Ezt mondogatta az apjának:,,A fejem! Jaj, a fejem!"Az végül így szólt a szolgához:,,Vidd el az anyjához."20Elvitte hát, és odavitte az anyjához. A fiú ott ült annak térdén délig, míg végül meghalt.21 Az asszony ezután fölment, lefektette őt az igaz Isten emberének ágyára, rázárta az ajtót, és kiment.22Akkor hívta a férjét, és ezt mondta:,,Küldd el hozzám, kérlek, az egyik szolgát, és az egyik szamárkancát, hadd siessek el az igaz Isten emberéhez, aztán visszajövök."23De az így szólt:,,Miért ma mész hozzá?Nincs újhold, sem sabbat."Ő azonban ezt mondta:,,Jó ez így."24Megnyergelte tehát a szamárkancát, és így szólt a szolgájához:,,Hajtsd, és gyerünk! Ne fogd vissza a nyargalást miattam, hacsak nem mondom neked."25Elment hát, és eljutott az igaz Isten emberéhez a Kármel-hegyre. És történt, hogy amikor az igaz Isten embere meglátta őt távolról, rögtön így szólt Géházihoz, a szolgájához:,,Nézd, a sunemi asszony van ott.26Most tehát fuss elébe, kérlek, és így szólj hozzá:Jól vagy-e? Jól van-e a férjed? Jól van-e a gyermek?"Az asszony erre ezt mondta:,,Jól."27Amikor aztán odaért az igaz Isten emberéhez a hegyre, nyomban megragadta őt lábainál. Géházi akkor odament, hogy félretolja, de az igaz Isten embere ezt mondta:,,Hagyd békén, mert megkeseredett benne a lelke; Jehova ezt elrejtette előlem, és nem adta tudtomra."28Az asszony most így szólt:,,Hát kértem én fiút uram által? Nem mondtam-e:Ne ébressz bennem hamis reményeket!"29Ő erre mindjárt ezt mondta Géházinak:,,Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe botomat, és menj. Ha találkozol valakivel, ne üdvözöld;ha téged üdvözöl valaki, ne válaszolj neki. Tedd a botomat a fiú arcára."30A fiú anyja akkor ezt mondta:,,Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak itt téged!"Ő azért felkelt, és elment az asszonnyal.31Géházi elment előttük, és a botot a fiú arcára tette, de az nem adott hangot, és nem is figyelt. Ő tehát visszament Elizeus elé, és megmondta neki: ,,Nem ébredt fel a fiú."32Elizeus végül megérkezett a házba, és íme, a fiú holtan feküdt az ágyán.33Akkor bement, bezárta kettejük mögött az ajtót, és imádkozni kezdett Jehovához.34Végül felment az ágyra, és ráfeküdt a gyermekre. Száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére tette, és ráborult. A gyermek teste erre lassanként felmelegedett.35Ő akkor ismét járkálni kezdett a házban, egyszer erre, másszor arra, majd felment az ágyra, és ráborult. A fiú pedig tüsszentett hétszer, aztán felnyitotta szemét a fiú.36Ő erre szólította Géházit, és ezt mondta:,,Hívd ide ezt a sunemi asszonyt."Oda is hívta, és az bement hozzá. Ő így szólt:,,Vedd fel a fiadat."37Az asszony tehát bement, a lábához esett, földig meghajolt előtte, majd felvette a fiát, és kiment.38Elizeus pedig visszatért Gilgálba, és éhínség volt akkor azon a földön. Amikor a próféták fiai ott ültek előtte, idővel így szólt a szolgájához:,,Tedd fel a nagy főzőfazekat, és főzzél főzeléket a próféták fiainak."39Egyikük tehát kiment a mezőre mályvát szedni. Vadindát talált, és tele szedte róla a ruháját vadtökkel, aztán ment, és belevagdalta a fazékba. Nem tudták ugyanis, hogy mi az.40Később kitálalták az embereknek, hogy egyenek. És történt, hogy amint belekóstoltak a főzelékbe, felkiáltottak, ezt mondva:,,Halál van a fazékban, ó, igaz Isten embere!"És nem bírtak enni.41Ő erre ezt mondta:,,Akkor hozzatok lisztet!"Miután beleszórta a fazékba, így szólt:,,Tálald ki az embereknek, hogy egyenek."És nem volt semmi ártalmas a fazékban.42Jött pedig egy ember Baál-Sálisából, és kenyeret hozott az igaz Isten emberének az első beérett termésből, húsz árpakenyeret, meg új gabonát a kenyereszsákjában. Ő így szólt:,,Add oda az embereknek, hadd egyenek!"43A szolgája azonban ezt mondta: ,,Hogyan tegyem ezt száz ember elé?"Erre így szólt:,,Add oda az embereknek, hadd egyenek, mert ezt mondja Jehova:Esznek, és még marad is."44Akkor eléjük tette, azok pedig ettek, és még maradt is, Jehova szava szerint.

5. fejezet
1Naámán pedig, Szíria királyának hadvezére, nagy ember lett ura előtt, és tisztelet övezte, mert általa mentette meg Jehova Szíriát. Bátor és vitéz volt ez az ember, de leprás volt.2A szírek pedig kivonultak rablócsapatokban, és fogságba vittek egy kisleányt Izrael földjéről. Ez Naámán feleségének a szolgálatába került.3Idővel így szólt az úrnőjéhez:,,Bárcsak a Szamáriában levő próféta előtt lenne az én uram! Az kigyógyítaná a leprájából."4Ezek után valaki ment, és hírt vitt az urának:,,Így és így beszélt az Izrael földjéről való leány."5Szíria királya akkor ezt mondta:,,Menj el oda! Gyere csak, hadd küldjek levelet Izrael királyának."Ő pedig elment, és vitt a kezében tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz váltás ruhát.6Meg is érkezett Izrael királyához a levéllel, amelyben ez állt: ,,És most, amikor megérkezik hozzád ez a levél, íme, Naámánt, a szolgámat is küldöm, hogy kigyógyítsd a leprájából."7És történt, hogy miután Izrael királya elolvasta a levelet, mindjárt megszaggatta a ruháit, és így szólt:,,Hát Isten vagyok én, hogy halálra adjak és életben tartsak?Mert ez az ember azért küld hozzám, hogy kigyógyítsak egy férfit a leprájából;de figyeljétek csak meg, és lássátok, hogy viszálykodni akar velem."8És történt, hogy amikor Elizeus, az igaz Isten embere meghallotta, hogy Izrael királya megszaggatta a ruháit, nyomban üzenetet küldött a királyhoz ezekkel a szavakkal:,,Miért szaggattad meg ruháidat? Hadd jöjjön el hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben."9Naámán tehát odament lovaival és harci szekereivel, és megállt Elizeus házának bejáratánál.10Elizeus azonban követet küldött hozzá ezekkel a szavakkal:,,Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, hogy rendbe jöjjön a tested, és tisztulj meg."11Naámán erre haragra gerjedt, már távozott is, és így szólt:,,Íme, én azt mondtam magamban:Kijön majd ide hozzám, megáll, és segítségül hívja Istenének, Jehovának a nevét, aztán ide-oda mozgatja a kezét a hely fölött, és így gyógyítja meg a leprást.12Hát nem jobbak az Abana és a Parpar, Damaszkusz folyói Izrael minden vizénél? Nem fürödhetek meg bennük, és nem tisztulhatok meg?"Azzal megfordult, és dühösen elment.13A szolgái ekkor odaléptek, beszéltek vele, és így szóltak:,,Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna neked a próféta, nemde megtennéd? Hát mennyivel inkább, amikor csak azt mondta neked:Fürödj meg, és tisztulj meg."14Erre lement, és megmártózott a Jordánban hétszer az igaz Isten emberének szava szerint. Ezután rendbe jött a teste, olyan lett, mint egy kisfiú teste, és megtisztult. 15 Akkor visszatért az igaz Isten emberéhez egész táborával. Odament, megállt előtte, és így szólt:,,Íme, most már tudom, hogy sehol máshol nincs a földön Isten, csak Izraelben. Most pedig, kérlek, fogadd el áldásként az ajándékot a te szolgádtól."16De ő ezt mondta:,,Él Jehova, aki előtt állok, hogy nem fogadom el."Erre unszolni kezdte, hogy fogadja csak el, de ő semmiképpen nem akarta.17Naámán végül így szólt:,,Ha nem, hát kérlek, adassék a te szolgádnak valamennyi föld, amennyi egy öszvérpár terhe, mert a te szolgád nem mutat be többé égő felajánlást vagy áldozatot más isteneknek, csak Jehovának.18Ebben a dologban pedig bocsásson meg Jehova a te szolgádnak: amikor az én uram bemegy Rimmon házába, hogy ott meghajtsa magát, és a kezemre támaszkodik, és meg kell hajolnom Rimmon házában, amikor meghajtom magam Rimmon házában, bocsásson meg, kérem, Jehova a szolgádnak ebben a tekintetben."19Ő így felelt neki:,,Menj el békében."El is ment tőle jókora távolságra.20Akkor Géházi, Elizeusnak, az igaz Isten emberének szolgája így szólt:,,Íme, az én uram megkímélte Naámánt, ezt a szíriait azzal, hogy nem fogadta el kezéből, amit hozott. Él Jehova, hogy utánafutok, és hozok tőle valamit."21Géházi tehát Naámán után eredt. Amikor Naámán meglátta, hogy valaki fut utána, rögtön leszállt a szekeréről, hogy elébe menjen, és megkérdezte:,,Minden rendben?"22Ő így felelt:,,Minden rendben. Az uram küldött, és ezt üzeni:Íme, épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegyvidékéről, a próféták fiaitól. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két váltás ruhát."23Naámán erre így felelt:,,Vedd csak el, végy két talentumot!" És unszolta őt. Végül aztán bekötött két talentum ezüstöt két zsákba, meg két váltás ruhát, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.24Mihelyt az Ófelhez ért, elvette a kezükből, és elhelyezte a házban. Az embereket elküldte, így hát elmentek.25Ő meg bement, majd odaállt az ura mellé. Elizeus akkor így szólt hozzá:,,Honnan jöttél, Géházi?",,Nem ment a te szolgád sehová"-felelte.26Erre így szólt hozzá:,,Nem ment-e veled a szívem, amikor a férfi megfordult, hogy leszálljon a szekeréről, és eléd menjen? Vajon ideje van most ezüstöt elfogadni, vagy ruhákat, olajfaligeteket, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat vagy szolgálóleányokat szerezni?27Ezért hát Naámán leprája rád és utódaidra ragad, időtlen időkre!"Az pedig nyomban kiment előle, és íme, leprás volt, fehér, mint a hó.		  
 
0 komment , kategória:  2 Királyok könyve / Ószövetség  
1Királyok 1–5-ig terjedő fejezetei
  2016-08-05 20:51:30, péntek
 
  1. fejezet

1Dávid király pedig megöregedett, előrehaladt napjaiban; betakargatták ugyan ruhákkal, de nem tudott fölmelegedni.2Ezt mondták hát neki a szolgái:,,Keressenek az én uramnak, a királynak egy leányt, egy szüzet, és álljon szolgálatára a királynak, hogy a gondozója legyen. Feküdjön keblednél, akkor biztosan fölmelegszik az én uram, a király."3Elmentek hát Izraelben mindenhová, hogy keressenek egy szép leányt. Így találtak rá végül a sunemi Abiságra, és bevitték a királyhoz.4A leány gyönyörű volt. Ő lett a király gondozója, és szolgált neki. De a király nem hált vele.5Mindeközben Adónia, Haggit fia magasra tört, és így beszélt:,,Én fogok királyként uralkodni!" Szerzett magának egy szekeret, és lovasokat is, meg ötven embert, hogy előtte fussanak.6Apja pedig soha nem sértette meg érzéseiben, hogy azt mondta volna:,,Miért tettél ilyet?"Ráadásul igen szép termetű volt, és anyja Absolon után szülte őt.7Adónia tárgyalni kezdett Joábbal, Céruja fiával, és Abjátár pappal, azok meg segédkezet nyújtottak neki mint követői.8De Cádók pap és Benája, Jójada fia, meg Nátán próféta, Simei, Réi és Dávid vitézei nem tartottak Adóniával.9Adónia végül juhokat, marhákat és hizlalt állatokat áldozott a Zohélet-kő közelében, amely az Én-Rógel mellett van, és meghívta minden testvérét, a király fiait, és Júda minden emberét, a király szolgáit.10De Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket és Salamont, a testvérét nem hívta meg.11Nátán ekkor így szólt Betsabéhoz, Salamon anyjához: ,,Nem hallottad, hogy Adónia, Haggit fia király lett, és urunk, Dávid mit sem tud erről?12Most azért jöjj, kérlek, hadd adjak neked komoly tanácsot. Mentsd a lelkedet és fiadnak, Salamonnak lelkét!13Eredj, menj be Dávid királyhoz, és így szólj hozzá:Nemde te esküdtél meg, uram király, a te rabszolgaleányodnak ilyen szavakkal:Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog ülni trónomon.Akkor miért Adónia lett a király?14Íme, még beszélni fogsz ott a királlyal, amikor én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat."15Betsabé tehát bement a királyhoz, a belső szobába. A király már igen idős volt, és a sunemi Abiság állt szolgálatára a királynak.16Akkor Betsabé mélyen meghajolt, és leborult a király előtt. A király pedig így szólt:,,Mit szeretnél?"17Ő ezt mondta neki:,,Uram, te esküdtél meg Jehova Istenedre a te rabszolgaleányodnak: »Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog ülni trónomon.18Most pedig íme, Adónia lett a király, és az én uram, a király mit sem tud erről.19Áldozott is rengeteg bikát, hizlalt állatot és juhot. Meghívta a király minden fiát, Abjátár papot és a hadsereg vezérét, Joábot is. De Salamont, a te szolgádat, nem hívta meg.20És te, uram királyom — egész Izrael szeme rajtad van, hogy megmondd nekik, ki fog az én uramnak, a királynak trónján ülni őutána.21Majd az lesz, hogy amint uram királyom nyugodni tér ősatyáihoz, én és Salamon fiam is bűnösnek tekintetünk."22Még beszélt a királlyal, amikor íme, megjött Nátán próféta.23Nyomban szóltak hát a királynak:,,Itt van Nátán próféta!" Nátán ezután bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt,24majd így szólt:,,Uram királyom, te mondtad-e:Adónia lesz utánam a király, és ő fog ülni trónomon.25Mert ő ma lement, hogy sok bikát, hizlalt állatot és juhot áldozzon, és meghívja a király minden fiát meg a hadsereg vezéreit és Abjátár papot. Ott esznek-isznak előtte, és ezt mondogatják:Éljen Adónia király!26De engem, a te szolgádat, engem és Cádók papot, meg Benáját, Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.27Ha uramtól, a királytól van ez a dolog, akkor bizony nem tudattad a te szolgáddal, hogy ki üljön uramnak, a királynak a trónján őutána."28Dávid király ekkor megszólalt, és ezt mondta:,,Hívjátok ide hozzám Betsabét."Ő be is ment a király elé, és megállt a király előtt.29A király pedig megesküdött, így szólva:,,Él Jehova, aki megváltotta lelkemet minden nyomorúságból,30hogy amiképpen megesküdtem neked Jehovára, Izrael Istenére:Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog trónomon ülni helyettem, úgy cselekszem a mai napon."31Betsabé akkor mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult a király előtt, ezt mondva:,,Éljen az én uram, Dávid király időtlen időkig!"32Dávid király azonnal meg is parancsolta: ,,Hívjátok ide hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójada fiát."Ezek tehát bementek a király elé.33A király akkor ezt mondta nekik:,,Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamon fiamat az öszvérkancámra, és vigyétek le a Gihonhoz.34Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel őt Izrael királyává. Fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok:Éljen Salamon király!35Aztán vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön be, és üljön a trónomra. Ő lesz a király helyettem, és őt fogom megbízni azzal, hogy Izrael és Júda vezetője legyen."36Benája, Jójada fia nyomban ezt válaszolta a királynak:,,Ámen!Így szóljon Jehova, uram királyom Istene!37Amiképpen urammal, a királlyal volt Jehova, úgy legyen Salamonnal is, és tegye a trónját még nagyobbá, mint uramnak, Dávid királynak a trónját!"38Lement hát Cádók pap, Nátán próféta, Benája, Jójada fia, a kereteusok meg a peleteusok, és felültették Salamont Dávid király öszvérkancájára, majd elvitték a Gihonhoz.39Cádók pap ekkor előhozta az olajosszarut a sátorból, és felkente Salamont. Megfújták a kürtöt, és az egész nép felkiáltott:,,Éljen Salamon király!"40Ezután felvonult az egész nép, követve őt. Fuvolázott a nép, és nagy örömmel örvendezett, olyannyira, hogy a föld is meghasadt a hangjuktól.41Adónia és a vele levő meghívottak pedig mindnyájan meghallották ezt, miután végeztek az evéssel. Joáb a kürtszó hallatán ezt mondta:,,Mit jelentsen e felbolydult város lármája?"42Még beszélt, amikor íme, megérkezett Jonatán, Abjátár pap fia. Adónia akkor így szólt:,,Gyere csak be, mert te derék férfi vagy, és jó hírt hozol."43De Jonatán ezt válaszolta Adóniának:,,Nem éppen! Urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.44A király elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójada fiát, és a kereteusokat meg a peleteusokat, és felültették őt a király öszvérkancájára.45Akkor Cádók pap és Nátán próféta felkenték őt királlyá a Gihonnál. Onnan aztán felmentek örvendezve, és most fel van bolydulva a város. Ez volt a lárma, amit hallottatok.46És Salamon már le is ült a királyi trónra.47Még valami: a király szolgái bementek, hogy elmondják jókívánságaikat urunknak, Dávid királynak:Tegye Istened Salamon nevét ragyogóbbá a te nevednél, és trónját nagyobbá a te trónodnál!A király erre meghajtotta magát az ágyon.48Sőt, ezt mondta a király:Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki ma szemem láttára adott valakit, hogy a trónomon üljön!"49Erre remegés fogta el mindazokat, akik Adóniával voltak mint meghívottak. Fölkeltek, és mindegyik ment a maga útjára.50Maga Adónia is félt Salamon miatt. Fölkelt tehát, elment és megragadta az oltár szarvait.51Idővel jelentették Salamonnak:,,Íme, Adóniára félelem szállt Salamon király miatt. Íme, megfogta az oltár szarvait, és így beszél:Esküdjön meg nekem először Salamon király, hogy nem hányja kardélre a szolgáját!"52Salamon erre ezt mondta: ,,Ha derék ember lesz, egyetlen hajszála sem fog a földre hullani, de ha valami rossz találtatik benne, akkor meg kell halnia."53Salamon király tehát elküldött érte, és lehozták őt az oltártól. Odajött, és meghajolt Salamon király előtt, Salamon pedig így szólt hozzá:,,Menj el házadba."

2. fejezet
1És közeledtek a napok, amikor Dávidnak meg kellett halnia, így aztán megparancsolta fiának, Salamonnak:2,,Én elmegyek immár minden földinek útján. Légy erős, és légy férfi!3Tégy eleget kötelezettségednek Jehova Istened iránt azzal, hogy az útjain jársz, megtartod rendeleteit, parancsolatait, bírói döntéseit és bizonyságait a Mózes törvényében megírtak szerint, hogy körültekintően cselekedj mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahol csak megfordulsz;4hogy véghezvigye Jehova a szavát, amelyet rólam mondott:Ha a fiaid ügyelni fognak útjukra, az igazságban járva színem előtt egész szívükkel és egész lelkükkel, akkor nem vész ki tőled a férfi, aki Izrael trónján üljön.5Magad is jól tudod, mit tett velem Joáb, Céruja fia azáltal, amit Izrael seregeinek két vezérével, Ábnerrel, Nér fiával, és Amasával, Jéter fiával cselekedett, amikor megölte őket, és háborús vért hozott a békeidőbe, és háborús vért tett a csípőjén levő övre, és a lábán levő sarura.6Cselekedj bölcsességed szerint, és ne engedd ősz haját békében alászállni a seolba.7A gileádi Barzillai fiaival szerető-kedvességgel bánj, és azok között legyenek, akik asztalodnál esznek, mert ők is így közeledtek hozzám, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.8Aztán itt van nálad a benjáminita Simei, Gera fia Bahurimból. Ő volt az, aki fájdalmas átokkal átkozott engem azon a napon, amikor Mahanaimba mentem, és ő jött le elém a Jordánhoz, úgyhogy megesküdtem neki Jehovára:Nem öllek meg karddal.9Most pedig ne hagyd büntetlenül, hiszen bölcs ember vagy, és jól tudod, mit kell tenned vele. Vérrel bocsásd le ősz haját a seolba."10Akkor Dávid nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt Dávid városában.11A napok, amelyeken Dávid uralkodott Izrael felett, negyven évet tettek ki. Hebronban hét évig, és Jeruzsálemben harminchárom évig uralkodott.12Salamon pedig leült apjának, Dávidnak trónjára, és végül igen megszilárdult a királysága.13Idővel Adónia, Haggit fia elment Salamon anyjához, Betsabéhoz, ő pedig így szólt:,,Békével jössz-e?",,Békével"—felelte, 14 majd ezt mondta:,,Beszédem volna veled.",,Beszélj hát"—mondta.15Ő így folytatta:,,Te is jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság, és felém fordította arcát egész Izrael, hogy király legyek.De fordulat állt be, és a királyság a testvéremé lett, mert Jehovától lett az övé.16Most azért egyet kérek tőled. Ne utasítsd el arcomat."Erre ezt mondta neki:,,Beszélj."17Ő így folytatta:,,Kérlek, mondd meg Salamon királynak(hisz nem fogja elutasítani arcodat),hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot."18Betsabé erre ezt mondta:,,Jó, majd én beszélek a királlyal az érdekedben."19Betsabé tehát bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében. A király rögtön felkelt, elébe ment, és meghajolt előtte. Aztán leült a trónjára, és odatétetett egy trónt a király anyjának, hogy leüljön a jobbján.20Betsabé akkor így szólt:,,Egy kis kérésem van hozzád. Ne utasítsd el arcomat."A király ezt mondta neki:,,Add elő, anyám, mert nem utasítom el arcodat."21Folytatta tehát:,,Hadd kapja meg Adónia, a testvéred feleségül a sunemi Abiságot."22Salamon király erre így válaszolt anyjának:,,És miért kéred Adóniának a sunemi Abiságot?Kérd el neki mindjárt a királyságot is(hisz idősebb testvérem ő),igen, neki, meg Abjátár papnak és Joábnak, Céruja fiának!"23Salamon király ekkor megesküdött Jehovára:,,Úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul, ha nem a saját lelke ellen szólta ezt Adónia!24Most tehát él Jehova, aki megszilárdított engem, és apámnak, Dávidnak a trónján enged ülnöm, és aki beszéde szerint házat készített nekem, hogy Adóniának ma meg kell halnia!"25Salamon király tüstént el is küldött Benája, Jójada fia által, ő pedig rátámadott, és az meghalt.26Abjátár paphoz pedig így szólt a király:,,Eredj el Anatótba, a földjeidre! Mert bizony halált érdemelsz, de ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova ládáját hordoztad apám, Dávid előtt, és mert te is nyomorúságot szenvedtél mindazon idő alatt, amikor apám nyomorúságot szenvedett."27Salamon tehát eltávolította Abjátárt Jehova előtti papi szolgálatából, hogy beteljesítse Jehova szavát, amelyet Éli házára mondott ki Silóban.28A hír eljutott Joábhoz is — Joáb egyébként Adónia felé hajlott, hogy őt kövesse, noha azelőtt Absolont nem akarta követni —, és Joáb elmenekült Jehova sátrához, és megragadta az oltár szarvait.29Salamon királynak akkor jelentették: ,,Joáb Jehova sátrához menekült, és íme, az oltár mellett van."Salamon erre elküldte Benáját, Jójada fiát, és ezt mondta:,,Menj, támadj rá!"30Benája el is ment Jehova sátrához, és ezt mondta Joábnak:,,Így szól a király:Gyere ki!"De ő ezt mondta:,,Nem! Mert itt fogok meghalni." Benája erre választ vitt a királynak:,,Ezt mondta Joáb, és ezt felelte nekem."31A király akkor így szólt hozzá:,,Tégy, ahogy mondta, és támadj rá. Temesd el, és távolítsd el rólam és apám házáról az ok nélkül kifolyt vért, amelyet Joáb kiontott.32Jehova vissza fogja fordítani vérét a fejére, mert rátámadott két emberre, akik igazságosabbak és jobbak voltak nála, aztán megölte őket karddal apám, Dávid tudta nélkül, nevezetesen Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét, és Amasát, Jéter fiát, Júda hadvezérét.33Szálljon vissza vérük Joáb fejére és utódjainak fejére időtlen időkre, de Dávidnak és utódjainak, a házának és trónjának békéje lesz Jehovától időtlen időkig."34Akkor Benája, Jójada fia fölment, rátámadott, és megölte őt. El is temették a saját házánál a pusztában.35Helyébe a király azután Benáját, Jójada fiát állította a sereg fölé, Abjátár helyébe pedig Cádók papot állította a király.36Végül a király hívatta Simeit, és ezt mondta neki:,,Építs magadnak házat Jeruzsálemben, ott lakjál, és ki ne menj onnan se ide, se oda.37Amely napon kimész, és átmész a Kidron völgyén, bizony tudd meg, hogy meg kell halnod. A te fejeden lesz véred."38Simei erre így szólt a királyhoz:,,Helyes beszéd ez. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni a te szolgád."És Simei hosszú napokon át ott lakott Jeruzsálemben.39Történt pedig három év múltán, hogy Simei két rabszolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Akkor hírül vitték Simeinek:,,Íme, rabszolgáid Gátban vannak."40Simei nyomban fölkerekedett, megnyergelte szamarát, és elment Gátba, Ákishoz, hogy megkeresse a rabszolgáit; így elment Simei, és elhozta a rabszolgáit Gátból.41Ekkor jelentették Salamonnak:,,Simei kiment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért."42A király erre hívatta Simeit, és így szólt hozzá:,,Nemde megeskettelek Jehovára, hogy figyelmeztesselek, mondván:Amely napon kimész, és amikor elmész ide vagy oda, bizony tudd meg, hogy meg kell halnod, és nemde azt mondtad nekem:Helyes beszéd az, amelyet hallottam.43Akkor miért nem tartottad magad a Jehova előtt tett eskühöz és a parancsolathoz, amelyre ünnepélyesen köteleztelek?"44Aztán ezt mondta a király Simeinek: ,,Bizony tudod te mindazt a rosszat, amelyről jól tudja szíved, hogy megtetted apámmal, Dáviddal. Jehova vissza fogja fordítani fejedre a rosszat, amelyet okoztál.45Salamon király azonban áldott lesz, és Dávid trónja szilárd lesz Jehova előtt mindörökké."46A király ezután parancsot adott Benájának, Jójada fiának, ő pedig kiment, rátámadott, és az meghalt. És a királyság megszilárdult Salamon kezében.

3. fejezet
1És Salamon házassági szövetségre lépett a fáraóval, Egyiptom királyával. Elvette a fáraó leányát, és bevitte őt Dávid városába, hogy ott legyen addig, amíg be nem fejezi a maga házának, Jehova házának és a Jeruzsálemet körülvevő falnak az építését.2Csakhogy a nép a magaslatokon áldozott, mert nem épült még ház Jehova nevének mindazokig a napokig.3Salamon pedig továbbra is szerette Jehovát, apjának, Dávidnak a rendeletei szerint járva, de rendszeresen a magaslatokon áldozott, és ott füstölögtetett felajánlásokat.4A király tehát Gibeonba ment, hogy ott áldozzon, mert az volt a nagy magaslat. Ezer égő áldozatot ajánlott fel Salamon azon az oltáron.5Gibeonban Jehova megjelent Salamonnak álomban éjjel, és így szólt hozzá Isten:,,Kérj, mit adjak neked?"6Salamon erre ezt mondta:,,Te nagy szerető-kedvességgel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, mivel igazságban, igazságosságban, szívének irántad való egyenességében járt előtted;és továbbra is megőrizted iránta ezt a nagy szerető-kedvességet, így fiút adtál neki, hogy a trónján üljön, amint a mai napon is van.7Most pedig, Jehova Istenem, te tetted szolgádat királlyá apám, Dávid helyébe, én pedig csak kicsiny gyermek vagyok. Nem tudom, hogyan kell kimenni és bejönni.8Szolgád a néped között van, melyet kiválasztottál:nagyszámú nép ez, amelyet nem lehet megszámlálni vagy számba venni sokasága miatt.9Adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse népedet, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között; hiszen ki képes ítélni ezt a te nehéz népedet?"10És kedves volt Jehova szemében, hogy Salamon ezt kérte.11Isten akkor ezt mondta neki:,,Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak sok napot, nem kértél magadnak gazdagságot sem, nem kérted ellenségeid lelkét sem, hanem értelmet kértél magadnak a bírói ügyek meghallgatásához,12íme, én szavaid szerint fogok cselekedni. Íme, bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló nem volt előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.13Azt is megadom neked, amit nem kértél, gazdagságot is, dicsőséget is, úgyhogy nem lesz hozzád hasonló senki a királyok között, amíg csak tartanak napjaid.14Ha útjaimon jársz, megtartva rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogy apád, Dávid járt, akkor napjaidat is meghosszabbítom."15Amikor aztán Salamon fölébredt, íme, álom volt ez! Akkor elment Jeruzsálembe, és megállt Jehova szövetségének ládája előtt. Égő áldozatokat ajánlott fel, és közösségi felajánlásokat mutatott be, és lakomát rendezett minden szolgájának.16Abban az időben bement két prostituált nő a királyhoz, és megálltak előtte.17Az egyik asszony akkor ezt mondta:,,Bocsáss meg, uram!Én és ez az asszony egy házban lakunk, így aztán a közelében szültem a házban.18A szülésem utáni harmadik napon történt, hogy ez az asszony is szült. Együtt voltunk. Senki idegen nem volt velünk a házban, senki, csak mi ketten voltunk a házban.19Később ennek az asszonynak a fia meghalt éjjel, mert ráfeküdt.20Így hát fölkelt az éjszaka közepén, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te rabszolgaleányod aludt, majd a saját kebléhez fektette;az ő halott fiát pedig odafektette a keblemhez.21Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, íme, halott volt! Jobban megnéztem őt reggel, és íme, nem is az én fiam volt, akit szültem."22A másik asszony azonban így szólt:,,Nem, hanem az én fiam az élő, és a te fiad a halott!"Közben az első asszony ezt mondogatta:,,Nem, hanem a te fiad a halott, és az én fiam az élő."És egyre csak beszéltek a király előtt.23A király végül így szólt:,,Az egyik ezt mondja:Ez az én fiam, az élő, és a te fiad a halott!, a másik meg azt mondja:Nem, hanem a te fiad a halott, és az én fiam az élő!"24 Így folytatta a király:,,Hozzatok nekem egy kardot."Odavitték hát a kardot a király elé.25Akkor így szólt a király:,,Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak."26Erre az az asszony, akié az élő fiú volt, rögtön ezt mondta a királynak (mert megindult benső érzéseiben a fia iránt, azért ezt mondta):,,Bocsáss meg, uram! Adjátok neki az élő gyermeket! Ne, ne öljétek meg!"Közben az a másik asszony így beszélt:,,Se az enyém, se a tiéd! Vágjátok csak ketté!"27A király akkor megszólalt, és ezt mondta:,,Adjátok amannak az élő gyermeket! Meg ne öljétek! Ő az anyja."28És egész Izrael hallott a bírói döntésről, melyet a király hozott, és félni kezdték a királyt, mert látták, hogy Isten bölcsessége van benne a bírói döntés végrehajtásához.

4. fejezet
1És Salamon király továbbra is király volt egész Izrael felett.2Ezek voltak a fejedelmei: Azária, Cádók pap fia;3Elihóref és Ahija, Sisa fiai, titkárok;Josafát, Ahilud fia, az emlékíró;4Benája, Jójada fia a sereg vezére volt, Cádók és Abjátár pedig papok voltak;5Azária, Nátán fia a megbízottak felvigyázója volt, Zábud, Nátán fia pedig pap volt, a király barátja;6Ahisár a háznép fölé volt kirendelve, Adónirám, Abda fia pedig a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt.7Salamonnak tizenkét megbízottja volt egész Izrael fölött, és ezek látták el a királyt és háznépét élelemmel. Mindegyiknek az év egy-egy hónapjában kellett gondoskodnia az élelemről.8Ezek voltak a neveik:Húr fia Efraim hegyvidékén;9Deker fia Makácban, Saálbimban, Bét-Semesben és Elon-Bét-Hanánban;10Hésed fia Arubbótban(övé volt Szokó és Héfer egész vidéke);11Abinádáb fia:Dór egész hegyvonulata(neki Táfát, Salamon leánya lett a felesége);12Baána, Ahilud fia Taánakban, Megiddóban és egész Bét-Seánban, amely Caretán mellett van Jezréel alatt, Bét-Seántól Ábel-Meholáig, Jokmeám vidékéig;13Geber fia Rámót-Gileádban(övéi voltak Jáirnak, Manassé fiának sátorfalvai, amelyek Gileádban vannak; övé volt Argób vidéke, amely Básánban van:hatvan nagy város fallal és rézretesszel);14Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban;15Ahimaác Naftaliban(ő is Salamon leányát vette feleségül, mégpedig Boszmátot);16Baána, Húsai fia Áserben és Bealótban;17Josafát, Paruah fia Issakárban;18Simei, Ela fia Benjáminban;19Geber, Uri fia Gileád földjén, Szihonnak, az amoriták királyának és Ógnak, Básán királyának a földjén, és egy megbízott volt az összes többi megbízott felett, akik az országban voltak.20Júda és Izrael megsokasodott:oly sokan voltak, mint a tenger mellett a homokszemek. Ettek, ittak és örvendeztek.21Salamon volt az uralkodó az összes királyság felett a Folyótól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ajándékokat hoztak, és szolgáltak Salamonnak élete minden napján.22Salamon napi élelme ez volt: harminc kór finomliszt és hatvan kór közönséges liszt,23tíz hízott marha, húsz legeltetett marha és száz juh, ezenkívül szarvasbikák, gazellák, őzbakok és hizlalt kakukkok.24Mert uralma alatt tartott mindent a Folyón innen, Tifszahtól Gázáig, igen, az összes királyt a Folyón innen; és békessége volt körös-körül az egész területén.25Júda és Izrael biztonságban lakott, mindenki a szőlőtője alatt és fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig Salamon minden napján.26Volt Salamonnak negyvenezer lova az istállóállásokban a szekerei számára, és tizenkétezer lovasa.27És ezek a megbízottak látták el élelemmel Salamon királyt és mindazokat, akik Salamon király asztalához jártak; ki-ki a maga hónapjában. Nem hagyták, hogy bármi is hiányozzon.28Az árpát és a szalmát a lovak és a lófogatok számára mindig arra a helyre vitték, ahova kellett, ki-ki a megbízatása szerint.29És Isten továbbra is adott Salamonnak bölcsességet és értelmet igen nagy mértékben, és mély szívet, oly bőségesen, mint tengerparton a homok.30Salamon bölcsessége messze felülmúlta az összes napkeleti ember bölcsességét és Egyiptom minden bölcsességét.31Bölcsebb volt ő minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán meg Hémán, Kálkól és Darda, Máhol fiai;és hírneves lett minden nemzetben, körös-körül mindenfelé.32Háromezer példabeszédet tudott mondani, és énekeinek száma ezeröt volt.33Szólt a fákról, a libanoni cédrustól kezdve a falon kinövő izsópig;beszélt a négylábú állatokról, a repdeső teremtményekről, a csúszó-mászó állatokról és a halakról.34Jöttek is minden népből, hogy hallják Salamon bölcsességét, igen, a föld összes királyától, akik hallottak bölcsességéről.

5. fejezet
1És Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Salamonhoz, miután hallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja helyébe;mert Hírám mindig is szerette Dávidot.2Salamon erre üzenetet küldött Hírámnak ilyen szavakkal:3,,Te jól tudod, hogy apám, Dávid nem tudott házat építeni Istene, Jehova nevének a háborúk miatt, amelyekkel körülvették őt, míg lába talpa alá nem vetette őket Jehova.4Jehova Istenem most körös-körül nyugalmat adott nekem. Nincsen ellenszegülő, és nem történik semmi rossz.5Íme, azon járnak gondolataim, hogy házat építek Jehova Istenem nevének, ahogy Jehova megígérte apámnak, Dávidnak:Fiad, akit trónodra ültetek helyedbe, ő építi fel a házat nevemnek.6Most tehát parancsold meg, hogy vágjanak nekem cédrusokat a Libanonról;szolgáim együtt lesznek szolgáiddal, és megadom neked szolgáid bérét egészen aszerint, ahogy mondod, mert magad is jól tudod, hogy senki sincs közöttünk, aki úgy értene a favágáshoz, mint a szidóniak."7És történt, hogy Salamon szavai hallatán Hírám nagyon megörült, és így szólt:,,Áldott legyen ma Jehova, hogy bölcs fiút adott Dávidnak e nagy nép fölé!"8Hírám tehát üzenetet küldött Salamonnak:,,Hallottam, milyen üzenetet küldtél nekem. Én minden kívánságodat teljesítem a cédrusfák és a borókafenyőfák dolgában.9Szolgáim fogják levinni azokat a Libanonról a tengerhez, én meg tutajokat rakatok belőlük, hogy így jussanak el a tengeren egyenesen arra a helyre, amelyet megüzensz nekem;ott aztán én szétbontatom, te pedig elszállítod azokat; te azzal teljesíted kívánságomat, hogy élelmet adsz háznépemnek."10Hírám tehát cédrusfát és borókafenyőfát adott Salamonnak minden kívánsága szerint,11Salamon pedig húszezer kór búzát adott Hírámnak háznépe élelmezésére, és húsz kór sajtolt olajat. Ezt adta Salamon Hírámnak évről évre.12Jehova pedig bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki; és béke volt Hírám és Salamon között. Szövetséget is kötöttek egymással ők ketten.13Salamon király akkor kényszermunkára kötelezetteket hozatott fel egész Izraelből;a kényszermunkára kötelezett emberek száma harmincezret tett ki.14Ezeket elküldte a Libanonra, havonta tízezret, felváltva. Egy hónapig a Libanonon maradtak, két hónapig pedig otthon. Adónirám volt a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója.15Salamonnak végül hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volt a hegységben,16nem számítva Salamon fejedelmi megbízottjait, akik a munkát irányították:háromezer-háromszáz munkafelügyelő a munkát végző nép felett.17A király tehát megparancsolta, hogy fejtsenek nagy köveket, értékes köveket, hogy lerakják a ház alapját faragott kövekből.18Így aztán Salamon építői, Hírám építői és a gebáliak vágták a köveket, és előkészítették az épületfákat meg a köveket a ház építéséhez.		  
 
0 komment , kategória:  1 Királyok könyve /Ószövetség  
Ditke barátnőmtől hétvégi jó kívánsága.Köszönöm:-)
  2016-08-05 20:10:34, péntek
 
  Gabfe ( gabfe@tvn.hu ) (#1) 2016-08-05 19:49:12

Szia Anikó drága!! Köszönöm hogy voltál nálam megint a blogba, és neked is kívánok nagyon szép estét


Link



Linkvidám hétvégét neked.

Ölellek szeretettel, ditke





Köszönöm Ditke! 		 
 
0 komment , kategória:  b Ditkémtől JELENIDŐ  
Csodás képek Kati Barátnőmtől! Köszönöm!:-)
  2016-08-05 17:35:15, péntek
 
  Ecker Kata (#1) 2016-08-05 16:45:31














Drága Anikó!

Köszönöm a kedvességedet, és a szép képeket !
Kellemes délutáni pihenést, szép nyári hétvégét kívánok!
Sok szeretettel
Kati

Szia Drága!

Nagyon szépen köszönöm csodálatos szép képeid,
jó kívánságod!
Puszillak nagyon!

Anikó





  
 
0 komment , kategória:  b Eckerné Kata JELENIDŐ  
Drága Kati barátnőmtől!
  2016-08-05 17:32:41, péntek
 
  Ecker Kata (#2) 2016-08-05 16:50:00






puszi






Köszönöm és puszim küldöm!
Anikó


  
 
1 komment , kategória:  b Eckerné Kata JELENIDŐ  
Júdás levele (1-23 fejezet)
  2016-08-05 17:11:58, péntek
 
  Júdás 1-23-ig terjedő fejezetei

1Júdás, Jézus Krisztusnak rabszolgája, Jakabnak pedig testvére, az elhívottaknak, akiket az Isten, az Atya szeret, és akik Jézus Krisztus számára vannak megőrizve:2Irgalmasságban, békében és szeretetben legyen részetek mind bőségesebben!3Szeretteim, bár minden igyekezettel azon voltam, hogy közös megmentésünkről írjak nektek, szükségesnek találtam, hogy azért írjak nektek, hogy buzdítsalak titeket:vívjatok kemény harcot a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.4Amiatt teszem ezt, mert belopództak bizonyos emberek, akiket az Írások régen kijelöltek erre az ítéletre;istentelenek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatják, és hűtlennek bizonyulnak egyedüli Tulajdonosunkhoz és Urunkhoz, Jézus Krisztushoz.5Emlékeztetni kívánlak benneteket—noha mindent tudtok már egyszer s mindenkorra—,hogy Jehova kimentett ugyan egy népet Egyiptom földjéről, ám később elpusztította azokat, akik nem mutattak hitet.6Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét, örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére.7Ugyanígy Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok, miután csakúgy, mint az előbb említettek, féktelenül paráználkodtak, és a test után mentek, hogy természetellenesen éljenek vele, figyelmeztető példaként vannak elénk állítva, örök tűznek bírói büntetését szenvedve el.8De mindezek ellenére ezek az álmokba merülők is hasonlóképpen beszennyezik a testet, semmibe veszik a felsőbbséget, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről.9Pedig Mihály, az arkangyal, amikor nézeteltérése volt az Ördöggel, és Mózes testéről vitatkozott, nem mert becsmérlő kifejezésekkel ítélkezni felette, hanem így szólt:,,Dorgáljon meg téged Jehova!"
10Ezek mégis becsmérlően beszélnek mindarról, amit valójában nem ismernek;amit meg az oktalan állatok módjára természettől fogva értenek, mindabban továbbra is megrontják magukat.11Jaj nekik, mert Káin ösvényére tértek, jutalomért Bálám tévelygésébe rohantak, és Kórah lázadó beszédében vesztek el.12Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken, miközben együtt vendégeskednek veletek;pásztorok, akik magukat legeltetik félelem nélkül;szelektől ide-oda hajtott, víztelen felhők;késő őszi, ám gyümölcstelen, kétszer elpusztult, gyökerestől kitépett fák;13vad hullámai a tengernek, akik saját szégyellnivalóikat tajtékozzák fel; pálya nélküli csillagok, akiknek a sötétség feketesége van fenntartva örökre.14Igen, Énók, Ádámtól fogva a hetedik, szintén prófétált róluk, amikor ezt mondta:,,Íme! Jehova eljött az ő szentjeinek sokaságával,
15hogy ítéletet hajtson végre mindenkin, és rábizonyítsa minden istentelenre az istentelenül elkövetett minden istentelen tettét, és minden botrányos dolgot, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene."16Ezek zúgolódók, olyanok, akik panaszkodnak sorsuk miatt, a maguk kívánságai szerint járnak, és szájuk fellengzős dolgokat szól, miközben egyéniségeket csodálnak haszonlesésből.17Ami titeket illet, szeretteim, emlékezzetek vissza azokra a beszédekre, amelyeket Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak apostolai mondtak korábban,18arra, hogy ezt mondták nektek:,,Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaik szerint járnak majd."19Ezek azok, akik szakadásokat okoznak; állatias emberek, akiknek nincsen szellemiségük.20De ti, szeretteim, szentséges hiteteken építve magatokat, és szent szellemmel imádkozva,21tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, miközben várjátok Jézus Krisztus, a mi Urunk irgalmasságát az örök életre.22Ezenkívül továbbra is tanúsítsatok irgalmasságot némelyek iránt, akiknek kételyeik vannak;23mentsétek meg őket, kiragadva őket a tűzből. Továbbra is tanúsítsatok pedig irgalmasságot mások iránt, és ezt félelemmel tegyétek, gyűlölve még az alsóruhát is, amelyet bemocskolt a test.		  
 
0 komment , kategória:  Júdás könyve/Újszöv.  
2016. augusztus 5., pénteki Napiszöveg
  2016-08-05 16:54:46, péntek
 
  "Aki elébe járul [Istennek], annak
hinnie kell, hogy ő van, és hogy
megjutalmazója lesz azoknak, akik
komoly igyekezettel keresik őt"
(Héberek 11:6).

Jehova ereje és bölcsessége meg-
nyilvánult abban, hogy Jézust halha-
tatlan égi életre támasztotta fel.
Isten ezzel azt is megmutatta, hogy
minden ígéretét valóra tudja válta-
ni. Ugye te is hálás vagy Jehová-
nak, aki megígérte, hogy lesz feltá-
madás? A Szentírás erről biztosít
minket:"Íme! Az Isten sátora az em-
berekkel van, és ő velük fog la-
kozni, azok pedig az ő népei lesznek.
És maga az Isten lesz velük. És letö-
röl minden könnyet a szemükről, és
nem lesz többé halál, sem kesergés,
sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz
többé. A korábbi dolgok elmúltak."
Ezt a ragyogó reménységet a hűsé-
ges János apostolnak tárták fel, és
ezt kérték tőle:"Írd meg, mert meg-
bízhatók és igazak ezek a szavak."De
kitől kapott János kinyilatkoztatást?
Nem mástól, mint a feltámasztott
Jézus Krisztustól (Jelenések 1:1-Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak,)
(Jelenések 21:3-5-Erre harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta:,,Íme!Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük.4És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak."5És Az, aki a trónon ül, ezt mondta:,,Íme! Mindent újjáteszek!"Ezt is mondja:,,Írd meg, mert megbízhatók és igazak ezek a szavak.).
w14 11/15 1:20-21		  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 761
  • e Hét: 2281
  • e Hónap: 6659
  • e Év: 45149
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.