|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2016-09-01 18:55:18, csütörtök
|
| |
| |
Link
A piros üveggolyó
A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.
Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen
szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen
kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a
vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem,
amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában
epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de köz ben engem is megragadott a gyönyörű zöld
babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle,
végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.
Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb
erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen Egy
mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes
körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal,
hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a
férfinak a "csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben
látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt
és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba,
beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. El őttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller
asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Min d
három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár
szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei
követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a
koporsónál, megfogták a halott kezet, majd to vább indultak. Mindhárman
szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor,
elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a
régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó s zemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték,
ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tu dja meggondolni
magát a
színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim
ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze
alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek,
de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Isten szeret Téged. Egy kívánságom
számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen
főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást
egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.
Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrö videbb sort az
élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott találd,
ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy
ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert
különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet,
boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy
megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy
szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.
NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS VALAMILYEN
MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-01 18:51:44, csütörtök
|
| |
| |
Link
Egy kislány története.
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje
mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a
padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,
mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie.
Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a
pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és
kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő
patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös
Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt
a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de
a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a
lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy,
hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét
az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez
használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus
érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel
beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a
kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni
veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús
hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,
és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda
mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül
egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem
tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé
megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha
nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe
kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,
jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és
megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek
szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -
csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt
mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu
nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én
pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig
hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet
is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a
férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a
pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a
kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az
öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha
van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt,
sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.
Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok
idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen,
egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról
az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -
vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a
csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy
gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet
törvényeitől függ, hanem magasabb törvények
működésétől.
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
67 db bejegyzés |
| e év: |
2160 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 610
- e Hét: 5674
- e Hónap: 10412
- e Év: 116556
|
|
|
Offline
