|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2016-09-12 20:25:51, hétfő
|
| |
| |
Link
A gyermekeink jelentik számunkra a jövőt!
Élt egy törékeny öregember, aki annyira idős volt, hogy nehezen tudta eltartani magát, így hát odaköltözött a fiához, aki a feleségével és a 4 éves gyerekével élt. A bácsi keze reszketett, a látása is homályos volt már, s a lépései állandóan meginogtak.
A család együtt evett az ebédlőasztalnál, de az öregember remegő kezének és rossz látásának köszönhetően a borsó kiesett a kanalából, és amint érte nyúlt kiborította a mellette levő pohár narancslevet, összefoltozva vele az asztalterítőt.
A fiát és annak feleségét nagyon zavarta ez. ,,Tennünk kell valamit!" -mondta a fia.
,,Elegem van a kiöntött italokból, a zajos étkezésekből, és a padlóra került ételekből!"
Így a fiú és a felesége berakott a konyha egyik sarkába egy kisasztalt, amin az idős bácsi evett ezen túl. Miközben mindenki jóízűen falatozott, ő a sarokban próbálta megenni a vacsoráját. Egy idő után, amikor a nagypapa eltört két, három tányért, már csak műanyag edényeket adtak neki. Néha, amikor a család ebéd vagy vacsora közben odapillantott a kisasztalnál ülő öregemberre, annyit látott, hogy néha-néha megjelenik egy könnycsepp az arcán.
Mégis amikor az véletlenül leejtette a villáját, kanalát, a család minden egyes alkalommal ráförmedt. A 4 éves unoka mindezt csendben figyelte.
Egy estén, még a vacsora előtt, az apuka konyhába menet látja, hogy a kisfia játszik a fatálakkal. ,,Mit csinálsz kincsem?" -kérdezte.
,,Edényeket készítek neked és anyunak, hogy legyen miből ennetek, amikor felnövök." -válaszolta a kisgyerek. A mondatot befejezve már fordult is vissza a munkájához. Ezek a szavak lesújtottak a szülőkre, olyannyira, hogy szóhoz sem jutottak. Könnyek jelentek meg az apuka szemében. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy mindketten tudják, mit kell tenniük.
Ezen az estén a férfi megfogta édesapja kezét és odavitte őt a családi asztalhoz. Ettől a pillanattól minden egyes nap újra együtt fogyasztották el a vacsorát, és többé már nem érdekelte őket a leeső villa, a kipergő étel, és a kiöntött pohár ital.
Hogy mi ebből a tanulság?
A gyerekek rendkívül jó megfigyelők. A szemük és a fülük állandóan figyel, és az elméjük leszűri azokat az üzeneteket, amiket kimondva vagy kimondatlanul közlünk feléjük. Ha azt látják, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, odafigyelünk a másikra, boldogok vagyunk, akkor ők ezt megpróbálják lemásolni, és életüket ezen értékrendek alapján felépíteni. A bölcs szülő felismeri, hogy az ő viselkedése, az ő értékrendje lesz a gyermek életének az alapköve. Ezekkel a téglákkal építi fel magában a saját jövőjét. Mivel a gyermekeink jelentik számunkra a jövőt, legyünk bölcs építők, és jó példaképek. Az életet az határozza meg, hogy hogyan állunk egymáshoz mi emberek, mennyire vagyunk pozitívak. Vigyázzatok magatokra, szeressétek egymást...ma.....holnap.....és minden nap!
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-12 20:21:53, hétfő
|
| |
| |
18 évesen terhes lettem
Ez az életem. Az én szörnyű életem. 18 éves vagyok és kiderült, hogy terhes. Velem ellentétben a barátom nem szeretné megtartani a babát. Arra akar kényszeríteni, hogy vetessem el. Annyira félek, ha nem teszem meg ő el fog hagyni.
Július 5-e van. Az abortuszom napja. A klinika, ahova kerültem nagy és tágas. A váróteremben kényelmes kék székek, halványkékre festett falak.
,,Erősnek kell lenned!" -mondta a barátom teljes nyugalomban.
Hogy lehet ennyire nyugodt? Ez a mi babánk, amitől most készülünk megszabadulni. Egyáltalán nem érdekli őt? Úgy tűnik nem. 20 perc várakozás után behívtak.
,,Jázmin, jöjjön, kérem." -szólt ki a nővér.
Nagyon segítőkész volt, de én ezt az egészet nem szeretném. Ha csak egy kicsi erőm is lett volna, hogy elmondjam, mit akarok, nem lennék ebben a szituációban. Lassan leülök egy borzasztóan kényelmetlen székbe, arra várva, hogy a nővér elintézzen mindent. Hozott egy kis tűt, amivel megszúrta az ujjam, és a kicsöppenő vért egy kis műszerre rakta. Átfektettek egy ágyra, valamivel kényelmesebb volt.
,,Lentebb tudná kicsit tolni a nadrágját? A felsőjét pedig húzza kicsit feljebb." -szólt kedvesen.
Megtettem, amit kért, amíg ő felkészült, hogy bekenje valamivel a hasam. A kenőcs nagyon hideg volt. Egy műszerrel gondosan nézegette a monitoron azt, ami a pocakomban van. Ránézve a képernyőre láttam az én kis picikémet. Olyan volt, mint egy kis bab.
,,8 hetes és két napos a magzat." -mondta felém fordulva.
Alig több mint két hónapos terhes vagyok. A barátom csak ült nem messze tőlem és bámult ki az ablakon. A gyomrom kavargott, és erős bűntudatot éreztem. Legszívesebben elfutottam volna. Ehelyett csak ott feküdtem és néztem, ahogy a nővér törölgeti le rólam a gélt. Adott nekem egy csövet, aminek a végén egy kis vattapamacs volt. Gondolom, ezzel kell elvégeznünk a chlamidya tesztet.
,,Köszönöm" -mondtam halkan.
Bementem a mosdóba kezemben a vattapamaccsal. A mosdóban több mint tíz perc eltelt. Elvégeztem a tesztet, visszaraktam a borítékba a vattát és elvittem a nővérhez.
,,Biztos, hogy ezt szeretné? Biztos szeretne ezen keresztülmenni?" -kérdezte.
10 másodpercig néma csendben álltam, majd nehezen megszólaltam:
,,Igen, akarom."
Láttam, ahogy elrakja a dobozba a borítékot.
,,Köszönjük. Ma ennyire volt szükségünk. Holnap fáradjon be a következő tablettáért."
A hazafelé vezető út csendben telt. Nem szóltam a barátomhoz.
,,Holnap találkozunk!" -mondtam, és megpusziltam az arcát, majd bementem a házba.
Eljött a másnap.
Visszamentünk a klinikára. Dél múlt egy órával. Síri csend volt a váróteremben. A nővér behívott. Be kellett tennem négy tablettát a szám sarkába, és várni, amíg elolvadnak. Csak ültem és néztem magam elé, vártam, hogy feloldódjanak. Tudtam, hogy ezzel a gyerekemet megölöm. Hogy lehet ilyen kegyetlen a párom?
,,Olvasok neked addig, amíg várunk." -mondta a barátom.
Csak bólintottam, és hagytam, hogy olvasson. Egy bekezdésig jutott, mikor kijött a nővér:
,,Rendben van, most már mehet. Vigyázzon magára."
Elindultunk kifelé az épületből. Alig tettünk meg pár lépést, amikor ,,Te jól vagy?" -kérdezte a párom. Nem tudtam válaszolni, egy hatalmas gombóc volt a torkomban. Vonattal mentünk haza, így volt egy kis időm lepihenni, megnyugodni. Sokkal jobban voltam, amikor a párom keltett.
,,Ébredj, megérkeztünk!"
Kinyitom a szemem és látom, az otthoni állomást. Hazasétáltunk. Mivel jobban voltam így nem kellett segítenie, a saját lábamon értem el a ház kapujáig.
,,Szia" -mondtam neki.
,,Hamarosan találkozunk." -megöleltem és bementem a házba.
A nyáron minden nap egyre rosszabb volt. Volt olyan, hogy ki sem mozdultam az ágyból. Csak feküdtem és sírtam.
Egy nagyon fontos leckét megtanultam:
Hinnem kell magamban, és nem szabad engednem, hogy mások megmondják, mit tegyek. Most ezzel a tudattal kell leélnem az egész életem. Soha nem fogom tudni ezt elfelejteni!
Minden oldalról van benne tanulság. Sok körülményt ismernie kell az embernek, hogy tudja mi lenne a helyes döntés. Kíváncsi vagyok vajon ki mit tett volna a lány helyzetében.
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
67 db bejegyzés |
| e év: |
2160 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1530
- e Hét: 4966
- e Hónap: 15980
- e Év: 122124
|
|
|
Offline
