Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Talán néhány napig nem leszek
  2016-09-15 21:56:53, csütörtök
 
  Megkísérlem újra a visszaállást az éjszakai életből,
a nappalira. Már 4. hónapja nem megy és igazán ki-
merítő.
Ha nem jövök, emiatt maradok ki esetleg 1-2 napot!

Köszönöm barátnőim szép képeit, kedvességük, szeretetük!
Viszont kívánom, csak most nem lesznek képek, írások,
mert reményeim szerint aludni fogok. És legközelebb
már nappal tudok itt lenni veletek együtt.

További szép napokat, hétvégét



Szeretettel: Anikó

Bp., 2016. 09. 15.		  
 
0 komment , kategória:  7 Happy weekend   
Éva barátnőm köszöntése és szép képei! Köszönöm!
  2016-09-15 21:43:14, csütörtök
 
  Doros Ferencné (#2) 2016-09-15 18:42:40

Szia drága bartnőm!
Kellemes estét,jó éjszakát kívánok!
Köszönöm a szép képeket!
Puszi Éva









Köszönöm drága Éva!



  
 
0 komment , kategória:  b Doros Ferencné Éva JELEN  
Tücsök-Ildykó barátnőm szép és kedves ajándéka! Köszönöm!
  2016-09-15 21:41:11, csütörtök
 
  Tücsök-Ildykó (#1) 2016-09-15 07:13:40


Nagyon szép napot kívánok Anikám! Vigyázz Magadra! Puszillak! Ildykó





Köszönöm édes Ildykóm!



  
 
0 komment , kategória:  b 1vargaildykómtól JELENIDŐ  
Szép napot kívánok egész napra barátaimnak, látogatóimnak!
  2016-09-15 04:55:18, csütörtök
 
 









Szeretettel: Anikó



  
 
2 komment , kategória:  SajátszerkesztésűNapszakKépeim  
János 21:1–25-ig terjedő befejező fejezete
  2016-09-15 03:40:37, csütörtök
 
  János 21. fejezete (1-25-ig)

1Jézus ezek után ismét nyilvánvalóvá tette magát a tanítványoknak a Tibériás-tengernél, éspedig így tette magát nyilvánvalóvá:2Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és a galileai Kánából való Nátánael, továbbá Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül.3Simon Péter így szólt hozzájuk:,,Megyek halászni."Azok ezt mondták neki:,,Mi is veled tartunk."Mentek is, és beszálltak a csónakba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.4Amikor azonban éppen reggeledett, Jézus ott állt a parton, de a tanítványok persze nem ismerték fel, hogy Jézus az.5Jézus ekkor így szólt hozzájuk:,,Kisgyermekeim, nincsen ennivalótok?"Ezt válaszolták neki:,,Nincsen!"6Ezt mondta nekik:,,Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és találni fogtok."Ekkor kivetették, de behúzni már nem voltak képesek a tömérdek hal miatt.7Így hát az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek:,,Az Úr az!"Simon Péter ezért, amint meghallotta, hogy az Úr az, magára övezte felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.8A többi tanítvány viszont a kis csónakkal ment, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kilencven méterre, és vonszolták a halakkal telt hálót.9Amikor azonban kiszálltak a szárazföldre, faszéntüzet láttak ott, rajta halat, és kenyeret.10Jézus ezt mondta nekik:,,Hozzatok azokból a halakból, amelyeket most fogtatok."11Simon Péter ezért beszállt, és a szárazföldre húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal. És bár ilyen sok volt, a háló nem szakadt szét.12Jézus ezt mondta nekik:,,Jöjjetek, reggelizzetek meg."A tanítványok közül senkinek sem volt bátorsága megkérdezni tőle:,,Ki vagy te?",mert tudták, hogy az Úr az.13Jézus odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, s a halat is hasonlóképpen.14Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.15Amikor pedig megreggeliztek, Jézus így szólt Simon Péterhez:,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?"Ő ezt mondta neki:,,Igen, Uram, tudod, hogy vonzódom hozzád."Ezt mondta neki:,,Legeltesd a bárányaimat."16Ismét szólt hozzá, másodszor:,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?"Ő ezt mondta neki:,,Igen, Uram, tudod, hogy vonzódom hozzád."Ezt mondta neki:,,Terelgesd a juhocskáimat."17Harmadszor is szólt hozzá:,,Simon, János fia, vonzódsz-e hozzám?"Péter bánatos lett, hogy harmadszor is így szólt hozzá:,,Vonzódsz-e hozzám?"Ezt mondta hát neki:,,Uram, te mindent tudsz;tisztában vagy vele, hogy vonzódom hozzád."Jézus ezt mondta neki:,,Legeltesd a juhocskáimat.18Bizony, bizony mondom neked, hogy amikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, és arra jártál, amerre akartál;ám amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem kívánod."19Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. És miután ezt elmondta, így szólt hozzá:,,Állandóan kövess engem."20Péter, ahogy hátrafordult, látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, és aki a vacsoránál hátra is dőlt a mellére, és azt mondta:,,Uram, ki az, aki elárul téged?"21Így aztán Péter, amikor meglátta őt, ezt mondta Jézusnak:,,Uram, és ő?"22Jézus így szólt hozzá:,,Ha az az akaratom, hogy megmaradjon, míg el nem jövök, mit törődsz azzal?Te állandóan kövess engem."23Ezért a testvérek között elterjedt az a beszéd, hogy az a tanítvány nem fog meghalni.Jézus azonban nem azt mondta neki, hogy nem fog meghalni, hanem ezt:,,Ha az az akaratom, hogy megmaradjon, míg el nem jövök, mit törődsz azzal?"24Ez az a tanítvány, aki tanúskodik ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy a tanúság, amellyel szolgál, igaz.25De van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amit ha valamikor teljes részletességgel megírnának, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt tekercseket.


  
 
0 komment , kategória:  János /Új szövetség  
Cselekedetek 1-5-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:30:10, csütörtök
 
  Cselekedetek 1. fejezet

1Az első beszámolót, ó, Teofilusz, arról írtam meg, mi mindent kezdett Jézus tenni, és tanítani is,2addig a napig, amelyen felvitetett, miután szent szellem által parancsot adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.3Ezeknek, miután szenvedett, sok cáfolhatatlan bizonyíték által meg is mutatta magát, hogy él:negyven napon át látták őt, és ő beszélt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról.4És amikor összejött velük, ezt az utasítást adta nekik:,,Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem kitartóan várjátok, amit az Atya megígért, amiről hallottatok tőlem;5 mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti nem sok nappal ezután szent szellemben fogtok megkereszteltetni."6Mikor aztán egybegyűltek, kérdezgetni kezdték őt:,,Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"7Ő ezt mondta nekik:,,Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett;8de erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig."9És miután ezeket mondta, a szemük láttára felemeltetett, és egy felhő takarta el őt a szemük elől.10És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, íme, ott állt mellettük két férfi fehér ruhában,11és így szóltak:,,Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve?Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok."12Akkor az Olajfák hegyének nevezett hegyről, mely közel van Jeruzsálemhez, egy sabbatnapi útra, visszatértek Jeruzsálembe.13Mikor tehát bementek, felmentek a felső helyiségbe, ahol szálláson voltak:Péter csakúgy, mint János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a buzgó, és Júdás, a Jakab fia.14Ezek mindnyájan rendületlenek voltak egy akarattal az imában, néhány asszonnyal, Jézus anyjával, Máriával, és a testvéreivel együtt.15Azokban a napokban pedig felállt Péter a testvérek között(összesen mintegy százhúsz főből állt a sokaság),és így szólt:16,,Férfiak, testvérek, szükséges volt, hogy beteljesedjen az írás, amelyet a szent szellem előre kijelentett Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik letartóztatták Jézust,17mert közénk számított, és részt nyert ebből a szolgálatból.18(Ez pedig földet szerzett az igazságtalanság béréből, és fejjel lefelé lezuhanva, nagy csattanással kettészakadt középen, és minden belső része kiomlott.19Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának is, úgyhogy elnevezték azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.)20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében:Lakóhelye legyen pusztává, és ne legyen lakó abban,és:Felvigyázói tisztségét más vegye át.21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egybegyűltek velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt22 - attól kezdve, hogy János megkeresztelte, addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk -, nos, hogy azok közül egyvalaki velünk együtt tanújává legyen a feltámadásának."23Így hát jelöltek kettőt:Józsefet, akit Barsabásnak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, meg Mátyást.24És imádkoztak, ezt mondva:,,Te, ó, Jehova, aki mindenkinek a szívét ismered, jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad,25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostolságnak azt a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy a maga helyére menjen."26Sorsot vetettek hát rájuk, és a sors Mátyásra esett;és a tizenegy apostolhoz tartozónak tekintették.

2. fejezet
1Mikor pedig a pünkösd ünnepének napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,2és hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.3Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre ráült egy.4Mindnyájan beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy a szellem megadta nekik, hogy szóljanak.5Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, istentisztelő férfiak, az ég alatt levő minden nemzet közül valók.6Mikor tehát ez a hang támadt, összegyűlt a tömeg, és meg volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.7Igen, meg voltak döbbenve, elcsodálkoztak, és mondogatni kezdték:,,Nézzétek már, nemde mind galileaiak ezek, akik beszélnek?8Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?9Pártusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne felé található részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták egyaránt,11krétaiak és arabok: a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni az Isten nagyszerű dolgairól."12Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak:,,Mi akar ez lenni?"13Mások viszont csúfolták őket, és elkezdték mondogatni:,,Édes borral itták tele magukat."14Péter azonban felállt a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk:,,Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és fordítsátok fületeket a beszédeimre!15Mert ezek az emberek nem részegek, ahogy vélitek, hiszen a harmadik órája ez a napnak.16Ellenkezőleg, ez az, ami megmondatott Jóel próféta által:17És az utolsó napokban - ezt mondja az Isten - kitöltök az én szellememből mindenfajta testre, és fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak;18és még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kitöltök szellememből azokban a napokban, és prófétálni fognak.19Előjeleket adok az égen fenn, és jeleket a földön lenn, vért, tüzet és füstködöt;20a nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt elérkezik Jehova nagy és dicső napja.21És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.22Izrael férfiai, halljátok meg e szavakat:a názáreti Jézust, a férfit, akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok,23ezt a férfit, akit az Isten elhatározott szándéka és előretudása szerint kiszolgáltattak, ti törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.24Az Isten azonban feltámasztotta őt, feloldva a halál kínjait, mert lehetetlen volt, hogy az továbbra is fogva tartsa őt.25Dávid ugyanis ezt mondja róla:Jehova szüntelen a szemem előtt volt;hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg.26Emiatt felvidult a szívem, és nagyon örvendezett a nyelvem. Sőt, a testem is reménységben fog lakozni,27mert nem hagyod lelkemet a hádeszben, és azt sem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.28Megismertetted velem az élet útjait, derűvel fogsz betölteni engem a te arcod előtt.29Férfiak, testvérek, beszédbeli nyíltsággal szólhatok hozzátok Dávidról, a családfőről, hogy elhunyt, el is temették, és a sírhelye a mai napig nálunk van.30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten megesküdött neki esküvel, hogy az ő ágyékának gyümölcséből ültet valakit a trónjára,31előre látva, a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy sem a hádeszben nem hagyják őt, sem a teste nem lát romlást.32Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk.33Mivel tehát felmagasztaltatott az Isten jobbjára, és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától, kitöltötte azt, amint látjátok és halljátok.34Dávid valójában nem ment fel az egekbe, hanem ő maga mondja:Így szólt Jehova az én Uramhoz:Ülj az én jobbomon,35mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.36Tudja meg hát Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt az Isten:azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek."37Mikor pedig ezt hallották, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz:,,Férfiak, testvérek, mit tegyünk?"38Péter ezt mondta nekik:,,Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.39Mert az ígéret nektek és a ti gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, ahányat csak elhív magához Jehova, a mi Istenünk."40És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva:,,Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!"41Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.42És továbbra is az apostolok tanításának és az egymással való osztozásnak, az étkezéseknek és az imáknak szentelték magukat.43Bizony félelem kerített hatalmába minden lelket, és attól kezdve sok előjel és jel történt az apostolok által.44Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt,45és eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.46Nap nap után állandóan ott voltak a templomban egy akarattal;magánotthonokban étkeztek, és nagy örvendezéssel és őszinte szívvel részesedtek az eledelből,47dicsérve az Istent, és kegyet találva az egész nép előtt.Ugyanakkor Jehova továbbra is naponta gyarapította őket megmentésben részesülőkkel.

3. fejezet
1Péter és János éppen a templomba ment fel az imádkozás órájára, a kilencedik órára.2Ekkor egy férfit vittek arra, aki anyja méhétől fogva sánta volt. Naponta letették a Szépnek nevezett templomajtó közelébe, hogy irgalmas adományokat kérjen azoktól, akik bemennek a templomba.3Ez, amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen be akartak menni a templomba, kéregetni kezdett, hogy irgalmas adományokat kapjon.4Péter pedig Jánossal együtt rászegezte a szemét, és ezt mondta:,,Nézz ránk!"5Rájuk figyelt hát, azt várva, hogy kap tőlük valamit.6Péter azonban így szólt:,,Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked:a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!"7Azzal megfogta a jobb kezénél, és felemelte. Nyomban megerősödött a talpa és a bokacsontjai;8felugorva lábra állt, járni kezdett, és bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.9És az egész nép látta, hogy járkál, és dicséri az Istent.10Sőt, kezdtek ráismerni, hogy ő volt az, aki a templom Szép kapujánál ült irgalmas adományokat kéregetve, és döbbenettel és elragadtatással teltek el amiatt, ami vele történt.11Mármost, mivel a férfi nem tágított Péter és János mellől, az egész nép összesereglett körülöttük a Salamon oszlopcsarnokának nevezett helyen, s azt se tudták, hová legyenek meglepetésükben.12Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez:,,Izrael férfiai, miért csodálkoztok ezen, vagy miért meredtek ránk úgy, mintha a saját erőnkkel vagy Isten iránti odaadásunkkal értük volna el, hogy ő járjon?13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ősatyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, mikor ő már úgy döntött, hogy szabadon bocsátja.14Igen, megtagadtátok a szentet és igazságost, és azt kértétek, hogy egy férfit, egy gyilkost ajándékozzanak oda nektek,15az élet Főközvetítőjét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül, és e ténynek mi tanúi vagyunk.16Ennélfogva a nevébe vetett hitünk által az ő neve tette erőssé ezt az embert, akit ti láttok és ismertek, és a hit, amely általa van, az adta neki ezt a teljes épséget mindnyájatok szeme láttára.17És most, testvérek, tudom én, hogy tudatlanságból cselekedtetek, ahogy a ti elöljáróitok is.18Az Isten azonban így teljesítette be azokat, amiket előre bejelentett az összes próféta szája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.19Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől,20és hogy elküldje a nektek kinevezett Krisztust, Jézust,21akit bizony az égnek kell befogadnia minden olyan dolog helyreállításának idejéig, amelyről az Isten a régi időkben élt szent prófétáinak szája által beszélt.22Mózes valójában megmondta:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Jehova Isten a testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindannak megfelelően, amit mond nektek.23Igen, minden lélek, amely nem hallgat arra a Prófétára, teljesen kiirtatik a nép közül.24Sőt az összes próféta is, Sámueltől kezdve, és az utána következők, ahányan csak szóltak, világosan hirdették ezeket a napokat.25Ti vagytok a próféták fiai, és a szövetségéi, amelyet az Isten ősatyáitokkal kötött, így szólva Ábrahámnak:És a te magodban megáldatik majd a föld minden családja.26Az Isten, miután színre léptette Szolgáját, először hozzátok küldte el őt, hogy megáldjon benneteket azáltal, hogy közületek mindenkit elfordít a maga gonosztetteitől."

4. fejezet
1Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papi elöljárók, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,2bosszankodva amiatt, hogy tanítják a népet, és világosan hirdetik Jézusnak a halottak közül való feltámadását;3rájuk vetették kezüket, és őrizet alá helyezték őket másnapig, ugyanis már este volt.4De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.5Másnap az történt, hogy egybegyűltek Jeruzsálemben az elöljáróik, véneik és írástudóik6(Annás, a papi elöljáró is, és Kajafás, János meg Alexander, és ahányan csak a papi elöljáró rokonságához tartoztak),7középre állították őket, és faggatni kezdték őket:,,Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"8Akkor Péter szent szellemmel telve így szólt hozzájuk:,,Elöljárói a népnek, és vének,9ha a kihallgatásunkra a mai napon egy betegségben szenvedő emberen véghezvitt jótett miatt kerül sor azt illetően, hogy ki által gyógyult meg ez az ember,10legyen tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember.11Ez az a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett.12Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk."13Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és felismerték, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. És rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak;14és amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt, semmiben sem mondhattak ellent.15Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin termén kívülre, majd tanácskozni kezdtek egymással,16és ezt mondták:,,Mit tegyünk ezekkel az emberekkel?Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló;és le sem tagadhatjuk.17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, megfenyegetve őket, mondjuk meg nekik, hogy egyetlen embernek se beszéljenek többé ebben a névben."18Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak sehol Jézus nevében.19Péter és János azonban ezt felelte nekik:,,Hogy igazságos-e az Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint az Istenre, ítéljétek meg magatok.20Ám ami minket illet, nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk."21Így azok, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották őket, mivel nem találtak semmilyen okot, ami alapján megbüntethették volna őket, és a nép miatt, mert mindannyian dicsőítették az Istent a történtekért;22az az ember ugyanis, akin a gyógyításnak e jele történt, több mint negyvenéves volt.23Szabadon bocsátásuk után elmentek az övéikhez, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a papi elöljárók és a vének.24Ezt hallva, egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak:,,Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,25és aki szent szellem által Dávid ősatyánknak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért váltak háborgóvá a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?26A föld királyai fölkerekednek, és az uralkodók egybegyűlnek Jehova ellen, és az ő felkentje ellen.27Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népeivel ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, 28 hogy megtegyék, amiről kezed és szándékod előre elrendelte, hogy megtörténjen.29Most pedig, Jehova, fordíts figyelmet a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig teljes bátorsággal szólják szavadat,30mialatt kinyújtod a kezedet gyógyításra, és mialatt jelek és előjelek történnek szent szolgádnak, Jézusnak a neve által."31Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek;egytől egyig beteltek szent szellemmel, és bátorsággal szólták az Isten szavát.32Sőt, azok tömegének, akik hittek, szíve-lelke egy volt, és egy sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.33És az apostolok továbbra is nagy erővel tettek tanúságot az Úr Jézus feltámadásáról, és bőséges volt a ki nem érdemelt kedvesség mindnyájukon.34Valójában egy sem szűkölködött közöttük;mert mindazok, akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott javak értékét,35és letették az apostolok lábához. Azután kinek-kinek a szükséglete szerint lett szétosztva.36Így hát József is, akinek az apostolok a Barnabás nevet adták(ami lefordítva azt jelenti:Vigasztalás fia),egy ciprusi születésű lévita,37mivel volt egy darab földje, eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.

5. fejezet
1Egy bizonyos férfi azonban, név szerint Anániás, a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,2és titokban visszatartott valamennyit az árból, a felesége tudtával, és csak egy részt hozott el, és letette azt az apostolok lábához.3Péter pedig így szólt:,,Anániás, miért biztatott fel Sátán, hogy megpróbáld kijátszani a szent szellemet, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?4Amíg ott volt neked, vajon nem a tiéd volt, és az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele továbbra is?Miért határoztál el ilyen tettet a szívedben?Nem embereket, hanem az Istent próbáltad kijátszani."5E szavak hallatára Anániás összeesett, és kilehelte utolsó leheletét. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.6A fiatalabb férfiak pedig felkeltek, kendőkbe göngyölték őt, kivitték és eltemették.7Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, mi történt.8Péter így szólt hozzá:,,Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?"Ő azt mondta:,,Igen, ennyiért."9Péter erre így szólt hozzá:,,Miért egyeztetek meg egymás között ti ketten, hogy próbára teszitek Jehova szellemét?Íme!Az ajtónál van azoknak lába, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is."10Az nyomban összeesett a lábánál, és kilehelte utolsó leheletét. Amikor az ifjak bejöttek, holtan találták;kivitték, és eltemették a férje mellé.11Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.12Ezenfelül az apostolok keze által továbbra is sok jel meg előjel történt a nép között;és mindannyian a Salamon oszlopcsarnokában voltak egy akarattal.13Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett magasztalta őket a nép.14Mi több, továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt;15úgyhogy még a széles utakra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá valamelyikükre.16A Jeruzsálem körüli városokból is egyre gyűlt a tömeg, hozták a betegeket és azokat, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot, s ezek egytől egyig meggyógyultak.17Felkelt azonban a főpap, és a vele levők mind, a szadduceusok akkori szektája, és féltékenység töltötte el őket.18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.19Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtóit, kivitte őket, és így szólt:20,,Menjetek, és kiállva a templomban, továbbra is szóljátok a népnek ennek az életnek minden beszédét."21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek. Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint, és Izrael fiai véneinek egész gyűlését, és elküldtek értük a tömlöcbe, hogy elhozassák őket.22De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek,23ezt mondva:,,A tömlöcöt teljes biztonsággal bezárva találtuk, az őröket pedig az ajtóknál állva, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn."24Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a papi elöljárók is hallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek ezek miatt a dolgok miatt, nem tudva, hogy mi lesz ebből.25De érkezett egy ember, és jelentette nekik:,,Íme! Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet."26Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, fogta, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.27Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin termébe. A főpap pedig kikérdezte őket,28és ezt mondta:,,Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább ebben a névben, és íme, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét."29Péter és a többi apostol így válaszoltak:,,Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.30Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek, oszlopra akasztva őt.31Ezt az Isten felmagasztalta mint Főközvetítőt és Megmentőt az ő jobbjára, hogy megbánást adjon Izraelnek, és a bűnök megbocsátását.32Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet az Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak."33Amikor ezt hallották, mélységesen sértve érezték magukat, és végezni akartak velük.34Ám felkelt valaki a szanhedrinben, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép által becsült törvénytanító, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.35Majd így szólt amazokhoz:,,Izrael férfiai, ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel.36Ezek előtt a napok előtt például felkelt Teudás, azt mondva magáról, hogy ő valaki, és számos férfi - körülbelül négyszáz - csatlakozott a pártjához.De végeztek vele;akik pedig engedelmeskedtek neki, mind szétszéledtek, és semmivé lettek.37Őutána az összeírás napjaiban felkelt a galileai Júdás, és embereket vont maga után. Mindazonáltal elveszett ez az ember is, és mindazok, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak mindenfelé.38Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén(mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni,39de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket);különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak."40Azok pedig hallgattak rá, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.41Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, örvendezve, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.42És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.


  
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 6-10-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:11:16, csütörtök
 
  6. fejezet

1Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma gyarapodott, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélő zsidók ellen, mivel özvegyeiket elhanyagolták az eledel naponkénti kiosztásánál.2Ezért a tizenkettő odahívta magához a tanítványok tömegét, és így szólt:,,Nem kedves dolog elhagynunk az Isten szavát azért, hogy eledelt osszunk szét az asztalokra.3Keressetek hát, testvérek, hét, jó bizonyságot szerzett férfit magatok közül, akik telve vannak szellemmel és bölcsességgel, hogy kinevezzük őket erre a szükséges tevékenységre;4mi pedig az imának és a szó szolgálatának szenteljük magunkat."5És kedvére valók voltak a mondottak az egész tömegnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és szent szellemmel teljes férfi volt, meg Fülöpöt, Prokoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Nikolauszt, az antiókiai prozelitát;6és az apostolok elé állították őket, azok pedig, miután imádkoztak, reájuk tették kezüket.7Ennélfogva az Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek.8István pedig - ki nem érdemelt kedvességgel és erővel telve - nagy előjeleket és jeleket tett a nép között.9Ám felkeltek bizonyos emberek az úgynevezett Felszabadítottak zsinagógájából, és a ciréneiekéből és az alexandriaiakéból, és a Ciliciából meg Ázsiából valók közül, hogy vitatkozzanak Istvánnal;10de nem tudták megvédeni magukat a bölcsességgel és a szellemmel szemben, amellyel beszélt.11Akkor titokban felbiztattak férfiakat, hogy mondják ezt:,,Hallottuk, amint káromló beszédeket szólt Mózes és az Isten ellen."12És felizgatták a népet, a véneket meg az írástudókat, és rátörve, megfogták erővel, és a szanhedrin elé vezették.13Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták:,,Ez az ember nem szűnik meg e szent hely és a Törvény ellen beszélni.14Hallottuk például, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk."15És amint a szanhedrinben ülők mind rámeredtek, azt látták, hogy az arca olyan, mint egy angyal arca.

7. fejezet
1A főpap pedig megkérdezte:,,Így vannak ezek?"2Ő ezt mondta:,,Férfiak, testvérek és apák, halljátok!A dicsőség Istene megjelent ősatyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,3és ezt mondta neki:Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked.4Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten arra indította, hogy települjön át onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.5Ám nem adott neki örökölhető birtokot benne, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem is volt gyermeke.6Az Isten ezenfelül arról beszélt, hogy a magva jövevény lesz egy idegen földön, és rabszolgává teszik őket, és nyomorgatják őket négyszáz évig.7És azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd, megítélem - mondta az Isten -, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot fognak végezni nekem ezen a helyen.8A körülmetélkedés szövetségét is adta neki;így ő nemzette Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon;Izsák pedig Jákobot, Jákob pedig a tizenkét családfőt.9A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba. Az Isten azonban vele volt,10minden nyomorúságából megszabadította őt, és kedvessé és bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. És ez kinevezte őt, hogy kormányozza Egyiptomot és az egész házát.11Éhínség jött pedig egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősatyáink nem találtak ennivalót.12Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és elküldte ősatyáinkat első alkalommal.13A második alkalommal pedig József megismertette magát a testvéreivel, és nyilvánvalóvá lett József nemzetsége a fáraó előtt.14Így hát József elküldte embereit, és elhívta arról a helyről apját, Jákobot és minden rokonát, szám szerint hetvenöt lelket.15Jákob lement Egyiptomba. Majd elhunyt, és ugyanígy az ősatyáink is.16Átvitték őket Sikembe, és abba a sírhelybe fektették őket, amelyet Ábrahám áron vett meg, ezüstpénzen Hámor fiaitól Sikemben.17Amint közeledett az idő annak az ígéretnek a beteljesedésére, amelyet az Isten nyíltan kijelentett Ábrahámnak, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,18mígnem egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről.19Ez ravaszul bánt nemzetségünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette atyáinkat, hogy tegyék ki kicsinyeiket, hogy ne maradjanak életben.20Ebben az időben született Mózes, aki nagyon szép volt, az Isten szemében is. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla.21Mikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fia gyanánt nevelte fel.22Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére. Igen, hatalmas volt szavaiban és tetteiben.23Mikor pedig közel járt ahhoz, hogy betöltse a negyvenedik évét, szívébe ötlött, hogy megszemléli testvéreit, Izrael fiait.24És amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédelmezte, és bosszút állt a bántalmazottért, leütve az egyiptomit.25Úgy vélte, a testvérei felfogják majd, hogy az Isten az ő keze által ad nekik megmentést, de nem fogták fel.26Másnap meg olyankor jelent meg náluk, amikor éppen verekedtek, és megpróbálta összebékíteni őket, ezt mondva:Férfiak, testvérek vagytok. Miért bántok egymással igazságtalanul?27Az azonban, aki igazságtalanul bánt felebarátjával, eltaszította őt, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak mifölénk?28Csak nem akarsz velem is végezni, ugyanúgy, ahogy tegnap az egyiptomival végeztél?29Erre a beszédre Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, s ott két fiút nemzett.30Negyven év elteltével pedig megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában egy tövisbokor tüzes lángjában.31Mózes pedig, amikor látta, elálmélkodott a látványon. De amint közelebb ment, hogy megvizsgálja, Jehova hangja hallatszott:32Én vagyok ősatyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.Mózest remegés fogta el, és nem mert tovább vizsgálódni.33Jehova ezt mondta neki:Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.34Bizony láttam, milyen rosszul bánnak népemmel, mely Egyiptomban van, hallottam nyögésüket, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek Egyiptomba.35Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?,ezt az Isten elküldte mint uralkodót és egyben szabadítót, az angyal keze által, aki megjelent neki a tövisbokorban.36Ez az ember kivezette őket, előjeleket és jeleket téve Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.37Ez a Mózes mondta Izrael fiainak:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek az Isten a testvéreitek közül.38Ő az, aki ott volt a gyülekezet közepette a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal, és élő szent kijelentéseket kapott, hogy nektek adja azokat.39Ősatyáink nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték, és szívükben visszafordultak Egyiptom felé,40ezt mondva Áronnak:Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak. Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.41Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek fel a bálványnak, és vigadozni kezdtek kezük munkái láttán.42Így hát az Isten elfordult, és átadta őket, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, mint ahogy meg van írva a próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó, Izrael háza?43Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba, a képmásokat, melyeket azért készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.44Ősatyáinknál ott volt a tanúság sátra a pusztában, ahogy ő arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.45És ősatyáink, akik átvették azt, be is vitték Józsuéval az azoknak a nemzeteknek a birtokában levő földre, amelyeket az Isten kiűzött ősatyáink elől. Ott maradt Dávid napjaiig.46Ő kegyet talált az Isten előtt, és azt a kiváltságot kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről Jákob Istene számára.47De Salamon épített neki házat.48Mindazonáltal a Legfelségesebb nem lakik kézzel készített házakban; mint ahogy a próféta mondja:49Az ég a trónom, a föld pedig lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem?Ezt mondja Jehova. Vagy melyik az én nyugalmamnak helye?50Nemde az én kezem alkotta mindezeket?51Konok és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindig ellenálltok a szent szellemnek;ahogy ősatyáitok tettek, úgy tesztek ti is.52Melyik prófétát nem üldözték ősatyáitok?Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az Igazságos eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,53ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg."54Mikor aztán ezeket hallották, a szívükig sértve érezték magukat, és csikorgatni kezdték a fogukat ellene.55Ő azonban szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján,56és ezt mondta:,,Íme!Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján."57Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és egy akarattal rárohantak.58Miután pedig kiűzték a városon kívülre, köveket kezdtek hajigálni rá. És a tanúk lerakták felsőruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.59És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta:,,Úr Jézus, fogadd el szellememet."60Aztán térdre ereszkedett, és erős hangon felkiáltott:,,Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!"És ezt mondva, halálalvásba merült.

8. fejezet
1Saul pedig helyeselte a meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen;az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájékain mindenfelé.2Istentisztelő férfiak azonban elvitték Istvánt eltemetni, és nagyon megsiratták.3Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.4Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét.5Fülöp például lement Szamária városába, és elkezdte nekik prédikálni a Krisztust.6A sokaság egy akarattal odafigyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mialatt hallgattak, és nézték, milyen jeleket tesz.7Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos szóval kiáltva kimentek belőlük. Ezenfelül sok béna és sánta meggyógyult.8Lett is nagy öröm abban a városban.9Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki ezt megelőzően mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.10És mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták:,,Ez az ember az Isten Ereje, amelyet Nagynak lehet nevezni."11Odafigyeltek hát rá, mert jó ideje ámította őket azzal, hogy mágiát űzött.12Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok egyaránt.13Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy jelek és igen hatalmas cselekedetek mennek végbe.14Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost;15ezek pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.16Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.17Akkor rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.18Simon pedig, amikor látta, hogy a szellem az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt ajánlott nekik,19ezt mondva:,,Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon."20Péter azonban így szólt hozzá:,,Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzért birtokába jutsz az Isten ajándékának.21Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mert nem egyenes a szíved az Isten szemében.22Bánd meg tehát e rosszaságodat, és könyörögj Jehovához, hogy — ha lehetséges — bocsássa meg neked szíved törekvését;23mert látom, hogy mérgező epe vagy, és az igazságtalanság bilincse."24Simon válaszul így szólt:,,Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se jöjjön reám abból, amit mondtatok."25Miután alaposan tanúskodtak, és szólták Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és hirdetni kezdték a jó hírt a szamáriaiak sok falvának.26Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz:,,Kelj fel, és menj délre, arra az útra, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé."(Pusztai út ez.)27Erre ő felkelt és elment. És íme, egy etióp eunuch, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és akit annak minden kincse fölé rendeltek, Jeruzsálemben járt, hogy imádatot mutasson be.28Most pedig visszatérőben volt, és a szekerén ülve fennhangon olvasta Ézsaiás prófétát.29A szellem tehát ezt mondta Fülöpnek:,,Menj oda, és csatlakozz ehhez a szekérhez!"30Fülöp odafutott, és hallotta, amint fennhangon olvassa Ézsaiás prófétát, és ezt mondta:,,Érted is, amit olvasol?"31Az így szólt:,,Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?"És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.32Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet fennhangon olvasott, ez volt:,,Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely néma a nyírója előtt, úgy ő sem nyitja meg a száját.33Megaláztatásakor elvétetett tőle az ítélet. Ki fogja elmondani az ő nemzetségének részleteit?Mert elvétetik a földről az élete."34Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek:,,Kérve kérlek:kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"35Fülöp megnyitotta a száját, és ezzel az Írással kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.36Amint pedig mentek az úton, valami vízhez értek, és az eunuch így szólt:,,Íme, víz!Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?"37 - 38Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és mindketten bementek a vízbe, Fülöp is, és az eunuch is, és Fülöp megkeresztelte őt.39Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, mert folytatta útját örvendezve.40Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.

9. fejezet
1Saul pedig, még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,2és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve hozhasson Jeruzsálembe bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt.3Mikor aztán már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, akkor hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből,4mire ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá:,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?"5Ő ezt mondta:,,Ki vagy, Uram?"Az így szólt:,,Jézus vagyok, akit te üldözöl.6De kelj fel, menj be a városba, és megmondják majd neked, mit kell tenned."7A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak;hallottak ugyan egy hangot szólni, de senkit sem láttak.8Saul pedig felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.9És három napig semmit sem látott, és nem is evett, nem is ivott.10Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban:,,Anániás!"Ő ezt mondta:,,Itt vagyok, Uram."11Az Úr ezt mondta neki:,,Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert íme, imádkozik,12és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását."13Anániás azonban így válaszolt:,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben.14Itt is felhatalmazása van a papi elöljáróktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet."15Az Úr azonban ezt mondta neki:,,Menj, mert választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is.16Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért."17Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt:,,Saul, testvér, engem az Úr küldött el - az a Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél -, hogy visszanyerd a látásod, és betelj szent szellemmel."18És azonnal valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását;és miután felkelt, megkeresztelkedett,19majd eledelt vett magához, és erőre kapott. Néhány napig Damaszkuszban volt a tanítványokkal,20és azonnal elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust, hogy Ő az Isten Fia.21Akik pedig hallották őt, mind megdöbbentek, és ezt mondták:,,Hát nem ez az, aki vesztükre tört Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és aki éppen abból a célból jött ide, hogy megkötözve a papi elöljárókhoz vigye őket?"22Saul azonban egyre több erőre tett szert, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.23Jó néhány nap elteltével pedig a zsidók tanácsot tartottak, hogy végezzenek vele.24Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.25Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel, egy kosárban engedve le.26Jeruzsálembe érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.27Így hát Barnabás a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.28És velük maradt, járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében;29beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.30Amikor a testvérek rájöttek erre, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.31A gyülekezet ekkor valójában egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett, épült, és ahogy Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, egyre gyarapodott.32Péter pedig, amikor átment minden vidéken, lement a Liddában lakó szentekhez is.33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt a hordágyán, mivel béna volt.34És Péter így szólt hozzá:,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!"Erre az azonnal felkelt.35Látták őt mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, és az Úrhoz tértek.36Joppéban pedig volt egy bizonyos nőtanítvány, akinek Tábita volt a neve, ami lefordítva Dorkászt jelent. Ő bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban, melyeket adott.37Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Megfürdették hát, és lefektették egy felső helyiségben.38Mivel pedig Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, amikor meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt:,,Kérünk, tétovázás nélkül jöjj át hozzánk!"39Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső helyiségbe;az özvegyek pedig mind eléje álltak, sírtak, és mutattak sok olyan alsóruhát és felsőruhát, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.40Péter pedig mindenkit kiküldött, és térdre ereszkedve imádkozott, majd a testhez fordulva így szólt:,,Tábita, kelj fel!"Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.41Ő a kezét adva neki felsegítette, és behívta a szenteket meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.42Ez ismeretessé vált egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek az Úrban.43Péter pedig jó néhány napig Joppéban maradt egy bizonyos Simonnál, a tímárnál.

10. fejezet
1Volt pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat katonatisztje,2hitbuzgó ember, aki egész háznépével együtt félte az Istent. Ő sok irgalmas adományt adott a népnek, és folyton könyörgött az Istenhez.3A nap kilencedik órája körül világosan látta látomásban, hogy az Istennek egy angyala bejön hozzá, és ezt mondja neki:,,Kornéliusz!"4Ő rámeredt, és megrémülve így szólt:,,Mi az, Uram?"Az ezt mondta neki:,,Imáid és irgalmas adományaid emlékeztetőül felszálltak az Isten elé.5Most tehát küldjél férfiakat Joppéba, és hívass egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.6Ő egy bizonyos Simonnál, a tímárnál vendégeskedik, akinek a tenger mellett van háza."7Alig ment el az angyal, aki beszélt vele, ő máris szólított kettőt a háziszolgái közül és egy hitbuzgó katonát azok közül, akik állandóan a szolgálatára álltak,8mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.9Másnap, míg ők úton voltak, és közeledtek a városhoz, Péter a hatodik óra körül felment a háztetőre imádkozni.10De nagyon megéhezett, és enni kívánt. Amíg készítettek valamit, ő révületbe esett,11és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztenek le a földre;12és mindenféle földi négylábú teremtmény, csúszó-mászó állat meg égi madár volt benne.13És egy hang szólt hozzá:,,Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!"14Péter azonban ezt mondta:,,Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant."15A hang pedig ismét szólt hozzá, másodszor is:,,Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek."16Ez harmadszor is megtörtént, majd az edény azonnal felvitetett az égbe.17Nos, Péter nagyon tanácstalan volt bensőjében azt illetően, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, s közben íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, utánajártak, hol van Simon háza, és ott álltak a kapunál.18Kiáltottak, és tudakozódtak, hogy ott vendégeskedik-e Simon, akit Péternek is hívnak.19Miközben Péter a látomáson tűnődött, a szellem így szólt:,,Íme, három férfi keres.20Kelj fel hát, eredj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket."21Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt:,,Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi okból vagytok itt?"22Azok ezt mondták:,,Kornéliusz, a katonatiszt - egy olyan férfi, aki igazságos és féli az Istent, és aki jó hírben áll a zsidók egész nemzete körében - isteni utasítást kapott egy szent angyal által, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg a mondanivalódat."23Így hát behívta és vendégül látta őket. Másnap felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is vele mentek néhányan.24A rá következő napon megérkezett Cezáreába. Kornéliusz természetesen már várta őket, és összehívta rokonait és meghitt barátait.25Amint Péter belépett, Kornéliusz eléje ment, leborult a lábához, és hódolt neki.26Péter azonban felemelte, ezt mondva:,,Kelj fel;magam is ember vagyok."27Ahogy beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve.28Ezt mondta nekik:,,Jól tudjátok, mennyire nincs megengedve egy zsidónak, hogy egy más nemzetséghez tartozó emberhez csatlakozzon, vagy közeledjen hozzá, de nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert se szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak hívnom.29Ezért eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül, amikor hívattak. Kérdem tehát: mi okból hívattatok?"30Kornéliusz erre így szólt:,,Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában a házamban imádkoztam, amikor íme, ott állt előttem egy fénylő öltözetű férfi,31és ezt mondta:Kornéliusz, az imád kedvező meghallgatásra talált, és irgalmas adományaidról megemlékeztek az Isten előtt.32Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy bizonyos Simonnak, a tímárnak a házában vendégeskedik, a tenger mellett.33Rögtön elküldtem tehát hozzád valakit, és te jól tetted, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk az Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, aminek az elmondását Jehova megparancsolta neked."34Péter ekkor megnyitotta a száját, és ezt mondta:,,Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten,35hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.36Elküldte a szót Izrael fiainak, hogy hirdesse nekik a béke jó hírét Jézus Krisztus által:Ez mindenki másnak Ura.37Tudjátok, miről beszéltek Galileától kezdve egész Júdeában a János által prédikált keresztség után:38a Názáretből való Jézusról, hogy miként kente fel őt az Isten szent szellemmel és erővel, és ő átment a vidéken, jót cselekedve, és meggyógyítva mindazokat, akiket elnyomott az Ördög; mert vele volt az Isten.39Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók vidékén is, és Jeruzsálemben is tett;de végeztek is vele, oszlopra akasztva őt.40Ezt az Isten feltámasztotta a harmadik napon, és megadta neki, hogy nyilvánvalóvá legyen,41nem az egész népnek, hanem az Isten által előre kinevezett tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.42Meg is parancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról, hogy ő az, akit az Isten az élők és a halottak bírájául rendelt.43Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök megbocsátását, aki hisz benne."44Még beszélt Péter ezekről a dolgokról, amikor a szent szellem leszállt mindazokra, akik hallgatták a szót.45És ámultak a körülmetéltek közül való hűségesek, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a szent szellem ajándéka a nemzetekből valókra is kitöltetik.46Hallották ugyanis, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor Péter megszólalt:47,,Megtagadhatja-e bárki is a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, ők, akik ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi?"48Azzal megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték, hogy maradjon még néhány napig.


  
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 11-15-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:05:57, csütörtök
 
  11. fejezet

1Meghallották pedig az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, hogy a nemzetekből valók is elfogadták az Isten szavát.2Így amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedés támogatói perlekedni kezdtek vele,3azt mondva, hogy körülmetéletlen férfiak házába ment be, és együtt evett velük.4Péter erre magyarázni kezdte nekik a részleteket:5,,Joppé városában voltam, és imádkoztam, és révületben láttam egy látomást:leszállt valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztettek le az égből, és lejött egészen énhozzám.6Belenézve szemügyre vettem, és négylábú földi teremtményeket láttam, meg vadállatokat, csúszó-mászó állatokat és égi madarakat.7Egy hangot is hallottam, amint így szólt hozzám:Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!8Én azonban ezt mondtam: »Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ment be a számba beszennyezett vagy tisztátalan dolog.9Másodszor az égből jövő hang így felelt:Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.10Ez harmadszor is megtörtént, majd mindent felvontak, vissza az égbe.11És íme, abban a szempillantásban ott állt három férfi a háznál, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám.12A szellem pedig azt mondta, hogy menjek velük, egyáltalán nem kételkedve. Ez a hat testvér szintén velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába.13Ő beszámolt nekünk róla, hogyan látta, amint az angyal ott áll a házában, és ezt mondja:Küldjél embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak,14és ő elmondja majd neked azokat, amik által te és a te egész háznéped megmentést nyerhettek.15Mikor aztán elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben.16Ekkor visszaemlékeztem az Úr beszédére, hogy ezt mondta:János vízzel keresztelt, de ti szent szellemben fogtok megkereszteltetni.17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk is, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozhattam volna az Istent?"18Mikor pedig ezeket hallották, belenyugodtak, és dicsőítették az Istent, ezt mondva:,,Akkor hát a nemzetekből valóknak is megadta az Isten a megbánást az életre."19Ezért akik az István miatt támadt nyomorúság miatt szétszóródtak, elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de senki másnak nem szólták a szót, csak a zsidóknak.20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és szólni kezdtek a görögül beszélőkhöz, hirdetve az Úr Jézusról szóló jó hírt.21Jehova keze is velük volt, és sokan hívőkké lettek, és az Úrhoz tértek.22A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben levő gyülekezet fülébe jutott, és kiküldték Barnabást egészen Antiókiáig.23Amikor megérkezett, és látta az Isten ki nem érdemelt kedvességét, örvendezett, és bátorítani kezdte mindnyájukat, hogy maradjanak meg az Úrban elszánt szívvel;24mert jó ember volt, telve szent szellemmel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.25Így hát elment Tárzuszba, hogy felkutassa Sault,26és miután megtalálta, elvitte Antiókiába. Így történt, hogy egy egész évig egybegyűltek velük a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak, és először Antiókiában volt, hogy a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek hívták.27Azokban a napokban pedig próféták mentek le Jeruzsálemből Antiókiába.28Felkelt az egyikük, név szerint Agabusz, majd a szellem által rámutatott, hogy nagy éhínség jön az egész lakott földre;ez egyébként be is következett Klaudiusz idejében.29Elhatározták hát azok a tanítványok, mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.30Így is tettek, elküldve azt a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

12. fejezet
1Éppen ez idő tájt Heródes király kezet vetett a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük.2Jakabot, János testvérét karddal megölette.3Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak, Pétert is letartóztatta.(Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak akkor.)4Elfogta és börtönbe vetette, átadva őt négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka után elővezetteti őt a népnek.5Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.6Mikor aztán Heródes arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.7De íme, ott állt Jehova angyala, és világosság fénylett a börtöncellában. Meglökte Péter oldalát, és felkeltette őt, ezt mondva:,,Kelj fel gyorsan!"És a láncai leestek a kezéről.8Az angyal ezt mondta neki:,,Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat!"Úgy is tett. Végül így szólt hozzá:,,Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!"9Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy ami az angyal által történik, az valóság. Úgy vélte ugyanis, hogy látomást lát.10Miután átmentek az első és a második őrségen, a városba vezető vaskapuhoz értek, és ez magától kinyílt előttük. Miután kimentek, továbbhaladtak egy utcányit, és az angyal azonnal eltávozott tőle.11Péter pedig magához térve így szólt:,,Most már igazán tudom, hogy Jehova elküldte angyalát, és megszabadított Heródes kezéből, és mindattól, amire várt a zsidók népe."12És miután átgondolta a dolgot, Máriának, a Márk nevet is viselő János anyjának a házához ment, ahol már jó néhányan egybegyűltek, és imádkoztak.13Amikor zörgetett a bejárati kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgálólány jött, hogy megnézze, ki az,14és felismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapubejárat előtt.15Azt mondták neki:,,Elment az eszed."Ő azonban továbbra is váltig bizonygatta, hogy úgy van. Azok elkezdték mondogatni:,,Az angyala az."16Péter pedig ott maradt és zörgetett. Amikor kaput nyitottak, látták őt, és meg voltak döbbenve.17Ő pedig intett nekik a kezével, hogy legyenek csendben, és részletesen elmondta nekik, hogyan hozta ki őt Jehova a börtönből, majd ezt mondta:,,Számoljatok be ezekről Jakabnak és a testvéreknek!"Azzal kiment, és egy másik helyre távozott.18Mikor pedig nappal lett, nem kis kavarodás támadt a katonák között azt illetően, hogy vajon mi is történt Péterrel.19Heródes szorgalmasan kereste őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, és megparancsolta, hogy vezessék el őket, hogy megkapják a büntetésüket;majd lement Júdeából Cezáreába, és ott töltött némi időt.20És harcos indulattal volt a tírusziak és a szidóniak ellen. Ezért azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután meggyőzték Blásztuszt, aki a királyi hálóhelyiség felügyeletével volt megbízva, békét kértek, mivel országukat a királyéból élelmezték.21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi öltözetet vett magára, a bírói székbe ült, és nyilvános beszédet kezdett intézni hozzájuk.22Az egybegyűlt nép pedig kiáltozásba fogott:,,Ez isten hangja, és nem emberé!"23Jehova angyala nyomban lesújtott rá, amiért nem az Istennek adta a dicsőséget;férgek ették meg, és kilehelte utolsó leheletét.24Jehova szava azonban tovább növekedett és terjedt.25Barnabás és Saul pedig, miután teljesen elvégezték a segéllyel kapcsolatos szolgálatot Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték Jánost, azt, akit Márknak is hívtak.

13. fejezet
1Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt nevelkedett, és Saul.2Amint ezek nyilvánosan szolgáltak Jehovának, és böjtöltek, a szent szellem így szólt:,,Válasszátok külön nekem mindenki közül Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."3Akkor böjtöltek, imádkoztak, reájuk tették a kezüket, és elbocsátották őket.4Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.5És amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték az Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.6Miután az egész szigeten átmentek egészen Páfoszig, találkoztak egy férfival, egy varázslóval és hamis prófétával, egy zsidóval, akinek Barjézus volt a neve.7Ez Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy intelligens férfival volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és komolyan igyekezett hallani az Isten szavát.8Elimász, a varázsló azonban(így fordítják ugyanis a nevét)kezdett ellenszegülni nekik, és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől.9Saul, aki Pál is, betelve szent szellemmel, reá szegezte tekintetét,10és így szólt:,,Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia, te minden igazságosnak ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova helyes útjait?11Nos hát, íme, Jehova keze rajtad van, és vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig."Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbe járt, és embereket keresett, hogy kézen fogva vezessék őt.12Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán.13Pál és a vele levők pedig tengerre szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába.János azonban elment tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.14Ők pedig továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába, és bemenve sabbatnapon a zsinagógába, helyet foglaltak.15A Törvény és a Próféták nyilvános felolvasása után a zsinagógai elöljárók hozzájuk küldtek, ezt mondva:,,Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!"16Erre Pál felkelt, és kezével intve, ezt mondta:,,Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik félitek az Istent, halljátok!17Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősatyáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor jövevényként lakoztak Egyiptom földjén, és felemelt karral kihozta őket onnan.18És egy körülbelül negyvenéves időszakon át tűrte viselkedésüket a pusztában.19Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, sorsvetéssel felosztotta földjüket;20mindezt mintegy négyszázötven év alatt. Ezek után pedig bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.21Attól kezdve azonban királyt követeltek, és az Isten Sault, a Kís fiát adta nekik, a Benjámin törzséből való férfit, negyven évre.22És miután őt elmozdította, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről tanúskodott is, és ezt mondta:Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki megteszi majd mindazt, amit kívánok.23Az ő utódjai közül Isten az ígérete szerint megmentőt hozott Izraelnek, Jézust,24miután János - még Annak színrelépése előtt - megbánást jelképező keresztséget hirdetett nyilvánosan Izrael egész népének.25János pedig, mikor pályafutásának befejezése felé járt, így beszélt:Kinek gondoltok engem?Én nem ő vagyok. Hanem íme, utánam jön valaki, akinek a lábán a sarut nem vagyok méltó megoldani.26Férfiak, testvérek, akik Ábrahám nemzetségének fiai vagytok, és mások közöttetek, akik félik az Istent! Ennek a megmentésnek a szava nekünk küldetett el.27Mert Jeruzsálem lakosai és elöljáróik nem ismerték fel Őt, hanem amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit, melyeket minden sabbaton felolvasnak,28és bár semmi halálra való okot nem találtak, a kivégzését követelték Pilátustól.29Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról, és egy emléksírba fektették.30Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül;31és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt.32Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősatyáknak tett ígéretről szól:33az Isten egészen beteljesítette azt nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által;mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban:Te vagy az én fiam, én Atyáddá lettem a mai napon.34Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlásba, így jelentette ki:Nektek adom a Dávid iránti szerető-kedvesség megnyilvánulásait, amelyek megbízhatók.35Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja:Nem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.36Egyfelől ugyanis Dávid az Isten kifejezett akaratát szolgálta a maga nemzedékében, és halálalvásba merült, és ősatyái mellé fektették, és bizony romlást látott.37Másfelől, akit az Isten feltámasztott, az nem látott romlást.38Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy Általa a bűnök megbocsátását hirdetjük nektek,39és hogy mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket, Általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.40Vigyázzatok tehát, nehogy reátok jöjjön, ami megmondatott a Prófétákban:41Lássátok, ti, akik megvetést tanúsítotok, és csodálkozzatok rajta, és legyetek semmivé, mert egy cselekedetet viszek véghez a ti napjaitokban, olyan cselekedetet, amelyet semmiképpen nem hisztek el, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek."42Mikor pedig mentek kifelé, az emberek nagyon kérték, hogy a következő sabbaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.43Így, miután feloszlott a zsinagógai gyűlés, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatni kezdték őket, hogy maradjanak meg az Isten ki nem érdemelt kedvességében.44A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova szavát.45Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és kezdtek káromlóan ellentmondani a Pál által mondottaknak.46Így aztán Pál és Barnabás bátran ezt mondták:,,Szükséges volt, hogy először nektek szólják az Isten szavát.Mivel ti eltaszítjátok azt magatoktól, és nem ítélitek magatokat méltónak az örök életre, íme, a nemzetekhez fordulunk.47Jehova valójában parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal:Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítás légy a föld végső határáig."48Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, örvendezni kezdtek, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.49Jehova szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken.50A zsidók azonban felzaklatták az Istent imádó, tekintélyes asszonyokat, továbbá a város főembereit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határaikon kívülre.51Ők lerázták lábukról a port ellenük, és elmentek Ikóniumba.52A tanítványok pedig továbbra is telve voltak örömmel és szent szellemmel.

14. fejezet
1Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy tömege lett hívővé.2Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták és rosszra befolyásolták a nemzetekből valók lelkét a testvérek ellen.3Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátorsággal beszéltek Jehova felhatalmazása által, aki tanúskodott az ő ki nem érdemelt kedvességének szava mellett azzal, hogy megadta, hogy jelek és előjelek történjenek az ő kezük által.4A városbeli tömeg azonban megoszlott, és némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.5Mikor pedig a nemzetekből valók csakúgy, mint a zsidók, az elöljáróikkal együtt erőszakos kísérletet tettek arra, hogy arcátlanul bánjanak velük, és köveket vessenek rájuk,6ők, értesülve erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg a környékre;7és ott tovább hirdették a jó hírt.8Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi, aki anyja méhétől fogva sánta volt, és még soha nem járt.9Ez figyelt, amint Pál beszélt, ő pedig rászegezve tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy gyógyulást nyerjen,10hangos szóval ezt mondta:,,Állj a lábadra egyenesen!"Az pedig felugrott, és járni kezdett.11A sokaság pedig látva, hogy mit tett Pál, felemelte a hangját, és likaóniai nyelven ezt mondta:,,Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!"12Aztán Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mivel ő vitte a szót.13A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat kívánt bemutatni.14Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták felsőruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva:15,,Férfiak, miért teszitek ezt?Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan fogyatékosságaik vannak, mint nektek, és hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek az élő Istenhez, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.16Az elmúlt nemzedékekben hagyta, hogy a nemzetek mind a maguk útján járjanak,17bár valójában nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel."18És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.19Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.20Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.21És miután hirdették a jó hírt annak a városnak, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába.22Erősítették a tanítványok lelkét, bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és ezt mondva:,,Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába."23Ezenfelül véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és böjtölésekkel imádkozva rábízták őket Jehovára, akiben hívőkké lettek.24Átmenve Pizidián, Pamfíliába érkeztek,25és miután szólták a szót Pergában, lementek Attáliába.26Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején rábízattak az Isten ki nem érdemelt kedvességére a végett a munka végett, amelyet most teljesen elvégeztek.27Amikor megérkeztek, és egybegyűjtötték a gyülekezetet, elmondták, mennyi mindent tett általuk az Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.28Így aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

15. fejezet
1Lejöttek némelyek Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket:,,Ha nem metélkedtek körül Mózes szokása szerint, nem részesülhettek megmentésben."2Mikor pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vita ügyében.3Így aztán ezek az emberek, miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabon, folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül, részletesen elmondva a nemzetekből valók megtérését, és nagy örömet szereztek az összes testvérnek.4Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig elbeszélték, mennyi mindent tett általuk az Isten.5Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták:,,Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét."6Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.7Miután pedig sokat vitatkoztak, Péter felállt, és így szólt hozzájuk:,,Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy az Isten a kezdeti napoktól fogva úgy választott közöttetek, hogy a nemzetekből valók az én szám által hallják a jó hír szavát, és higgyenek;8és az Isten, aki ismeri a szívet, tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet, mint ahogy nekünk is.9És semmi különbséget sem tett köztünk és köztük, hanem a hit által megtisztította a szívüket.10Most tehát miért teszitek próbára az Istent azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősatyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?11Ellenkezőleg, bízunk benne, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által nyerünk megmentést, ugyanúgy, mint ők is."12Erre az egész tömeg elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint elmondták azt a sok jelet és előjelet, melyet általuk tett az Isten a nemzetek között.13Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta:,,Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!14Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.15És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva:16Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom,17hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket,18amik régtől fogva ismeretesek.19Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik az Istenhez térnek,20hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a paráznaságtól, a megfojtott állattól és a vértől.21Mert Mózesnek a hajdani idők óta megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák őt."22Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt jónak találták, hogy maguk közül választott férfiakat küldjenek Antiókiába Pállal és Barnabással, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást, akik vezető férfiak voltak a testvérek között;23és ezt írták saját kezűleg:,,Az apostolok és a vének, a testvéreitek, a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek:Üdvözlet!24Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk nyugtalanságot okoztak nektek beszédeikkel, megpróbálva feldúlni a lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást -,25teljes egyetértésre jutottunk, és jónak találtuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal;26ezek olyan emberek, akik odaadták lelküket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.27Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.28Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül:29tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok.Legyetek jó egészségben!"30Ezek tehát, amikor elbocsátották őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve a tömeget, átnyújtották nekik a levelet.31Azok miután felolvasták, örvendeztek a bátorításnak.32Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.33Miután pedig egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek elbocsátották őket békében azokhoz, akik elküldték őket.34 - 35Pál és Barnabás azonban tovább időzött Antiókiában, sokadmagukkal tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.36Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak:,,Mindenekelőtt térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak."37Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost is, akit Márknak hívtak.38Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára.39Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy elváltak egymástól;Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.40Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek rábízták őt Jehova ki nem érdemelt kedvességére.41Átment Szírián és Cilicián, erősítve a gyülekezeteket.

 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
2016. szeptember 15., csütörtöki Napiszöveg
  2016-09-15 00:15:15, csütörtök
 
  "A jóban munkálkodjanak..., biz-
tonságban jó alapot gyűjtve ma-
guknak kincsként a jövőre, hogy
szilárdan megragadják a valódi
életet"(1Timóteusz 6:18,19NW).

Jehova annak ellenére elfogad
bennünket a munkatársainak, hogy
tökéletlenek és gyengék vagyunk.
Igazán nagyra becsüljük, hogy
vele együtt dolgozhatunk ezekben
az utolsó napokban! Legyünk ké-
szek háttérbe szorítani a saját vá-
gyainkat és törekvéseinket, hiszen
tudjuk, hogy az új világban Jehova
lehetővé teszi, hogy élvezzük "a va-
lódi életet", vagyis az örökké tartó,
boldog életet, békés körülmények
között. Gondoljunk arra, mit mon-
dott Mózes az izraelitáknak közvet-
lenül azelőtt, hogy beléptek az Ígé-
ret földjére:"Jehova, a te Istened
bőséget ad kezed minden munkájá-
ban" (5Mózes 30:9NWÉs Jehova, a te Istened bőséget ad kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, háziállataid ivadékában és földed termésében, aminek jólét lesz az eredménye. Mert Jehova újra ujjongani fog feletted jót téve veled, mint ahogy ujjongott ősatyáid felett). Ha lelkesen részt
veszünk Isten munkájában, Arma-
geddon után birtokba vehetjük azt
a földet, melyet Isten megígért ne-
künk. Ezt követően pedig mindany-
nyian új megbízatást fogunk kapni
a földet csodálatos paradicsommá
alakítjuk majd. w14 10/15 3:18-19


  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 911
  • e Hét: 3279
  • e Hónap: 7657
  • e Év: 46147
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.