|
2016-09-19 21:36:52, hétfő
|
| |
| |
"Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áld 'ni fogom a lábaid nyomát, s áldott legyen a rózsaszínű út, az út, melyen menni fogsz tovább, áldott legyen a szív, mely erre kerget, s áldott legyen, áldott legyen a lelked, legyen a boldog álmok temploma. Ha nem azért áldani foglak téged akkor is, ha nem gondolnál rám többet soha." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
Offline
