|
2016-09-20 10:34:40, kedd
|
| |
| |
,,De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek" (Jeremiás siralmai 3:21)
A Siralmak harmadik fejezete leírja, hogyan borít el minket a reménytelenség - és hogyan győzhetünk fölötte. Jeremiásnál a lefelé húzó örvény az első verssel kezdődik: ,,Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott..." (JerSir 3:1), és aztán betegesen belefeledkezik gondjaiba.
Valóban, amikor a körülményeink romlanak, az önmagunkkal folytatott párbeszéd nagyon is hasonlít Jeremiás szavaira. Ő Istent hibáztatta testi betegségéért, érzelmi gyötrelmeiért, és azért mert úgy érezte, csapdába esett. Felemlegette, hogy Isten nem válaszolt az imáira, és attól való félelmét, hogy kipécézik, és nevetség tárgyává teszik: mindezek a depresszió klasszikus elemei.
Nem csoda, hogy tehetetlennek és reménytelennek érezte magát (ld. 18. vers)!
Az ilyen fajta belső hangok kétségbeesést szülnek vagy felerősítik a már meglévő csüggedést és depressziót, és negatív szemléletünket táplálják.
A fordulópont akkor jött el, amikor Jeremiás változtatott a belső párbeszéden: ,,de ha újra meggondolom, reménykedni kezdek." Változtatott a gondolkodásmódján azzal, hogy visszaemlékezett Isten jóságára és irgalmára:
,,Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (JerSir 3:22-23).
Ha meggondolod magad, a hangulatod is megváltozik! Persze ez nem történik meg magától, neked kell szándékosan újrafókuszálni gondolataidat éppen akkor, amikor ehhez a legkevésbé érzel kedvet.
Figyeld meg, Jeremiás körülményei nem változtak - a szemléletmódja változott!
A biztató gondolatok árama változást idézett elő önmagával folytatott párbeszédében, és búskomorsága elmúlt: ,,az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom" (24. vers). Ennyire fontos a belső párbeszéd!
Bob Gass * Mai Ige Link  |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Mai Ige * Bob Gass * |
|
|
|
|
|
Offline
