|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 20:34:05, kedd
|
| |
| |
Az eljövendő évezred az egyesült emberiség első évezrede.
Most ennek az évezrednek viharos kezdetét éljük. Sorsdöntő időszak ez. Fenyegető szakadékok szélén haladunk. Ám elvezet út a felemelkedéshez, egy jobb és szebb világhoz.
Súlyos megpróbáltatásokon megy át az ember.
Súlyos változásokon megy át a világ.
Ki viszi át a tűzet?
Ki viszi át a szerelmet?
Ki viszi át a reményt?
Ki viszi át az életet?
Ki mutatja meg az utat?
Legyél te is azok között, akik mutatják az utat, igaz szóval, jó példával, emberhittel!
Az Emberhit azt vallja: minden ember szabad és szuverén, minden ember fenség, minden ember szentség!
Az Emberhit felszabadítja az embert minden testi, lelki és szellemi elnyomástól.
Az Emberhit felszabadítja az embert minden ideológiai manipulációtól, minden transzcendens és ezoterikus dogmától, minden rögeszmétől.
Az Emberhit megsegíti az embert, hogy magához találjon.
Az Emberhit visszaadja az embernek a boldogsághoz és a felemelkedéshez szükséges összes eszközt.
Az Emberhit az emberek közös, a tudomány által megerősített tudásából és az emberek személyes élettapasztalataiból építkezik.
Az Emberhit hisz az emberben.
Az Emberhit hisz abban, hogy holnap az élet szebb, bölcsebb és boldogabb lesz.
Az Emberhit hisz abban, hogy érdemes és fontos hinni mindezekben!
Az Emberhit hisz abban, hogy az emberek ezt megértik, és magukévá teszik.
Egy új Emberhit felépítését kezdtük el.
Közben az igazságot nem birtokoljuk, nem várjuk kinyilatkoztatástól vagy megvilágosodástól, hanem keressük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 20:18:22, kedd
|
| |
| |
Tudományos vizsgálat szerint a pénz nem boldogít
Egy kaliforniai egyetem közel harminc éven keresztül vizsgálta, hogy az emberek miért boldogok és az derült ki, hogy a pénz nem segít.
Tudományosan igazolta a Dél-kaliforniai Egyetem (USC), hogy a pénz nem boldogít. A boldogság magyarázata (Explaining Happiness) című tanulmány szerint nem lesz feltétlenül boldogabb, aki gazdagabbá válik, semmi jele annak, hogy komfortérzetünk együtt nőne vagyonunkkal.
,,Minden erőnket a pénzszerzésre fordítjuk, akár a családunk vagy egészségünk kárára is. Sokunk hiszi azt, hogy minél több pénzt szerez, annál boldogabb lesz. Ugyanakkor nem vesszük észre, hogy minél több pénzt keresünk, annál magasabbak lesznek az igényeink is" - idézte a Reuters Richard Easterlint, az egyetem közgazdászát, aki az 1975 óta évente 1500 résztvevővel végzett átfogó társadalmi felmérés adatait elemezte.
Az elemzés tanúsága szerint a boldogság jellemzően attól függ, mennyi időt szánunk ténylegesen a szeretteinkre, és milyen az egészségi állapotunk. Azok, akik boldognak tűnnek, általában barátságos és derűlátó természetűek, erős önkontrollal, jó etikai érzékkel és nagy önbecsüléssel - állítja a tanulmány.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 20:11:47, kedd
|
| |
| |
Ebben az emberek többé-kevésbé egyformák: mindenki vágyik a boldogságra, mindenki igényli a boldogságot. Minden másban viszont különbözőek vagyunk: egyesek sokat képesek tenni a boldogságukért, másokról az az érzésünk: ön-sorsrontók. Más feltűnő különbség: egyesek igen "könnyen" boldogok, mások "nehezen". Arról meg egyesen kár szót ejteni, hogy hányféle elképzelés, vélekedés van a boldogság mibenlétéről.
És ezek csak az ártalmatlanabb különbségek. Olyan különbségek, amelyekről akár azt is mondhatjuk: jó, hogy léteznek...
De vannak, akik szemrebbenés nélkül gázolnak át mások boldogságán, saját önző boldogulásuk érdekében, vagy akár egy kis előnyért, múló örömökért... És vannak, akik attól boldogok, ha másokat tudnak boldoggá tenni.
De akár mi legyen a különféle különbségekkel, az kétségtelen, hogy a föld éhezik boldogságra.
Mondhatjuk: boldog-boldogtalannak kötelessége gyarapítani a boldogságot. Végül is a boldogtalannak is lehet helyes, racionális munkaprogramja!
Különösen nagy viszont azoknak a felelőssége, akik a sors különös kegyéből "könnyen" érzik magukat boldognak. Erre a "képességre" tanítani kellene a többieket, de ami ennél is fontosabb, illetve célra vezetőbb: követhető példákkal, átvehető mintákkal kellene szolgálniuk. Boldogságunk ne irigységet, ingerültséget és hasonló negatív reakciókat váltson ki, ami pedig igen gyakori bonyolult, ellenmondásos, szörnyű örökséggel terhelt és manipulált világunkban.
Óriási feladat, óriási felelősség!
De nagyszerű feladat is. Bizonyos értelemben az ember legrégebbi feladata, ugyanakkor olyan feladat, amelyhez csak ezután fogunk hozzálátni.
Még nem késő!
Bízni kell benne!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 20:03:10, kedd
|
| |
| |
A görög istenek valóban jó barátságban éltek a földiekkel. Halandó férfi istennőnek nemzette azt a héroszt, aki a görög akhájoknak a trójai háborút megnyerte, amely háború azért tört ki, mert egy másik halandó férfi nem a megfelelő istennőt jutalmazta Erisz aranyalmájával. Megesett, hogy egyetlen éjszaka két isten hált ugyanazzal a halandó asszonnyal. Sőt! Halandó férfi döntőbíráskodott magának az istenek királyának, Zeusznak és feleségének, Héra istenasszonynak abban a vitájában, hogy a szeretkezés vajon a férfinak vagy a nőnek nyújtja-e a nagyobb testi gyönyört...
Hát ezekről a dolgokról szólnak az istenek királynőjének, a férjéhez talán egyedül hűséges, s ami ennél is több, a csapodár férfi ágyába újra és újra szűzen befekvő Héra istennőnek - amúgy nagyon is emberi hangú - feljegyzései...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 20:00:04, kedd
|
| |
| |
A KŐCCSÖN ADOTT ËGGYIK
Hát vót ëgy lány. Az fogadta, hogy ű nem mén férhő, csak olyan legínyhő, akinek két fasza van.
Hát szép lány vót. A faluba mëg vót ëgy legíny, az měg aszondta, hogy: - Má pedig én ěvëszëm a Marcsát, ha addig élëk is! Ëhírësztőte, hogy nëki éppen két fasza van. Úgy is csúfóták, hogy "Kétfaszú János". Méghallotta a lány is. Vót nëki ëgy kis testvéröccse, főbiztatta, hogy:
- Hallod-ë! Të gyerëk vagy. Eridj mán, oszt mikó a János mén hugyozni a kocsmába, të lesd mëg, hogy csakugyan két fasza van-ë. Ugy is vót. A gyerëk ott somfordát, oszt mikó a János mënt
pisáni, mënt ű is utánna. Csakhogy a János is észrevëtte a gyerëkët, kapcsót is, hogy mirű léhet szó, osz mikó hugyozott, a két ujját odatëtte V-betű furmába a végihön, oszt épp úgy nézëtt ki, mintha két csivën gyütt vóna.
No, mëg is lëtt a lakadalom. Rákerűt a sor a nászéccakára. Annak rëndje-módja szërint ě is hasznáták az ëggyiket. Hanem oszt a mënyecske kezdi követěni, hogy hát:
- Hun a másik? Aszongya a János:
- Mán në haragudj, hékám, mos mán mëg kő mondanom, hát kőccsön adtam az ëggyiket!
- Hát kinek?
- Hát a papnak.
Hát a mënyecske rëttent nagy patáliát csapott, hogy hát: - Éppen nászéccakára kőccsönanni! Mán mégiscsak!...
Mit lëhetëtt tënni, zsörtölődött, pörőt ëgy darabig, a legíny mëg, készülődés, lakadalom, nászéccaka - fáradt vót, elaludt. Rëggě fölébred, tapogassa az asszony hejit, üres. Hanem akkó mán nyílik a kapu, vágódik haza a mënyecske, de mán a kapuba pöröl:
- Ijen emběr vagy te! Nem elég, hogy nászéccaka előtt kőccsön-adod az ěggyiket, hanem méghozzá a JOBBAT adod kőccsön! Ha nem járok utánna, hát isten tudja, mikó jutottam vóna hozzá!
[1960-as évek, Zenta]
MÁ MEGIN A MARISNÁ VÓTÁ
Valahun a világon ëgy faluba élt ëgy legény mëg annak az apja. No, a legíny szerette a lányokat. Mindën este, mikó gyütt haza, az apja csak úgy kiszót az ágybú:
- Pista, gyere csak ide! Odamënt.
- Add csak ide a kezedet!
Odatëtte. Az öreg csak mëgszagúta, aszongya: - Má mëgin a Marisná vótá?
Másnap este mëgin, mikó hazagyün a legíny, aszongya: - Pista, gyere csak ide!
Odamén: - Ajide csak a kezed! Mëgszagúta: - Má mëgín a Julisná vótá?
Így mënt ez ëgy jó darabig. A legínt idegësítëtte. Az istenit az apjának, hogy az mindég mégtudja, hogy kiné vót! Ëccé aszongya: - Maj kibaszok én az öreggě!
Másnap, mikó hazamënt, mielőtt bëmënt vóna a házba, bëlépëtt az istállóba, oszt bëgyugta a kezit a tehén seggibe.
Mén bë, aszongya az apja: - Pista, gyere csak ide! Odamén. - Add csak ide a kezed!
Odanyomja, az öreg ěkezdi szagúni, szagúgatja, szagúgatja, ëccě csak aszongya:
- Asszony, a botom mëg a kalapom! Új kurva van a faluba!
[1960-as évek, Zenta]
A CSÚNYA NEVŰ KATONA
Ballag a katona gyalog, haza szabadságra. Ëfáradt. Beteg is vót. Aszongya, ha bëér a faluba, bëmén az első házba, ott mëghál. Hát bé is mënt. Mingyá: - Jó estét! - Jó estét!
Mondja, hogy mit akar. - Hát lëhet, vitéz úr!
Hát vót a gazdának ëgy lánya. A lányt nagyon bosszantotta, hogy a katona nem mondta a nevit, mëg akarta tudni a nevit, hogy hogy híjják.
- Ugyë, vitéz úr! Hogy híjják magát?
- Jaj, hagyja! - aszongya. - Nagyon csúnya az én nevem! - Hát mi az, hogy csúnya? Hát hogy híjják?
- Hát nem is mondom mëg! - Hát de mondja mëg, mit... Aszongya:
- Mákostészta.
- Az nem is csúnya - aszongya -, hát mink is mákostésztát főztünk mámma!
Az öregasszonynak is furkáta az ódalát: - Ugyë, vitéz úr! Hát hogy híjják magát?
- Nem mondom mëg, nénike - aszongya -, hát tudja, milyen csúnya nevem van énnëkëm!?
- Hát de akkó is mondd mëg! - Hát... pina.
- Ó, hát az nem is csúnya, az van nëkünk is! - aszongya.
No, az öreg is addig settenkëdik körülötte, hogy mondja mëg, hogy hogy híjják.
- Nem mondom én, bácsikám - aszongya -, olyan csúnya nevem van énnëkëm!
- Hát de mégis, no mondja mëg! - Hát... Jobbanbaszdmëg.
Oszt persze léfeküdtek, hát a katona a lánynak a lábához feküdt.
Addig bëzsërézte, addig bëzsërézte, hogy ěkezdte billentyűzni a lánt. Aszongya a lány:
- Anyám, bánt a Mákostészta!
- Ërdëg bon a hasadba, minek ëtté annyit?! De mëgint csak asz mondja, hogy:
- Anyám, bánt a Mákostészta!
- Ërdëg bon a hasadba - aszongya mëgin -, minek ëtté annyit? Aszongya az embër:
- Kejj mán föl, oszt nézd mëg azt a lánt, mi lelte. Főkel, oszt nézi. Aszongya:
- Szent isten! Hát a Pina a lánnak a lába közt van! - Hát ott annak a heje! - aszongya.
- Gyere, embër, nézd mëg, a Pina a lánnak a lába közt van! - Mondom, hogy ott annak a heje!
Nem győzte az embër cérnává. Főkel, odamén. Aszongya: - Jobbanbaszdmëg, rnicsinász?
Aszongya: - Jobban, uram, nem birom!
[1979] Mohol Vlasity Károly (1924)
A SZÜRKE AZ ËNYIM...
Vót ëgy embër. Szeretőtartó vót a felesége. Aszongya ëccé az embër:
- Hallod, hé! Kimék a határba, mëgnézëm má, lëhet-ë vágni a gabonát?
- Az nagyon jó lësz! - örül az asszony.
Kinyissák a kaput... De vót ëgy olyan hëtyke 9-10 éves fiuk, az mindég nagyon szeretëtt mënni az apjává. Nyösztette most is, hogy maj ű is mén, de nem akarja az apja vinni sëhogy së. No, ahogy a gyerëk kinyissa a kaput, kimén a kocsi, bëcsukja, széna vót ëgy kevés a sarogjába, a gyerëk észrevétlen fölugrik hátú a kocsiba, oszt megbújik a szénába. Ëmén az apjává.
No, mikó a kukoricásba érnek, mëgállítsa az embër a szürkét, osz nëkiáll, osz mëgbassza.
Lássa ezt a gyerëk, mëg van ijedve nagyon, hogy mi lësz, ha az apja mëgtudja, hogy ű ezt látta?! Ëgy pillanatba, mikó az apja nem vëtte észre, lësurrant a kocsirú, bë a kukoricásba, oszt hajts haza!
Otthon micsinájjon, mëg kéne tán mondani az anyjának, de hát hogy? No maj gondókozik, bëbújt az ágy alá. Ëccé csak gyün a koma. Gyün bë az anyja mëg a koma, oszt elég az hozzá, hogy a koma mëg elintézte az anyját ott az ágyon.
A gyërek ezt mind lássa, hajja. Mikó vége, aszongya az asszony:
- Édës komám, gyűjjik ke hónap is!
- Nem birok - aszongya -, hónap aratunk.
- Jaj - aszongya az asszony -, mink is aratunk! Hanem maj viszëk én ki magának, édës komám, ëgy jó ebédët!
De a gyerëk az ágy alatt hallgatódzik.
De hunnan tudja mëg, hogy mejik az ű fődjük?
- No - aszongya - majd én csinálok ëgy körösztöt ott a főd véginé mingyá, osz majd të arrú mëgtudod, hogy én ottan kaszágatok. No jó van. Evvě a koma ěmén. A kertën körösztű. Mikó kimén az anyja, a gyerëk is kibújik az ágy alú. Gyün oszt az ura haza:
- Hát hogy áll a gabona?
- Hónap, asszony - aszongya -, mink mëgkezdjük az aratást! Hát maj ki mén ki? Ki mén ki? Hát az asszony ëgyre hányja a lábát támasznak, hogy ű nem bir kimënni. - No majd én kimék, apám, kenddě! - aszongya a gyerëk. Ki is mënnek. Hanem a gyerëk ëgy körösztöt mingyá kitëtt a fődjük végibe. Úgy tizënëgy óra felé lássák ám, hogy az asszon bëfordul. Ke-mény kötő, tarka kendő, hëgyëssen hozza ám a kaját. Mikó odaér, akkó lepődik mëg, hogy ott az ura mëg a fia kaszának.
Hát někiának az ebédnek, hát jó az ebéd, sok az ebéd!
- Itt van nem messze körösztapád is - aszongya az embër -, fiam, át köllene azt is híni ebédre!
Emén a gyerëk. Aszongya, mikó odaér á fődre:
- Körösztapám! Szaladjík ke, itt van - aszongya - édësapám, oszt tudja, hogy tënnap mëgbaszta ked édësanyám. Oszt nagyon harag-szik. Szaladjík ke!
No, az eszaladt.
Mikó visszagyün a gyerëk, az anyja mán ěmënt, aszongya:
- Aszondta, maj mingyá gyün. De tudja, édësapám, úgy haragszik a körösztapám! Mondta, hogy nem is tudja, gyűjjön-ë ënni, mer maga ëgy ízetlen embër, mëgbaszta tënnap a szürkét a kukoricásba. Bújjík ked ě, mer ha gyün körösztapám, aszondta, agyonüti kedët!
Hát hova bújjon, hova bújjon? Vót olyan füves-bokros, ebújt. Ëccé ěhun gyünnek a vadászok.
Kérdëzik a gyerëkët:
- Ugyë, édës fiam! - aszongya. - Nem láttá erre valami rókát vagy farkast?
A gyérëk mëg van hökkenve:.
- Hát tudják, láttam is, nem is, mondom is, nem is. Aszongya az ëggyik vadász:
- Mi az, ami ott mozog a bokorba?
- Hát - aszongya a gyerëk -, az nem róka, nem farkas! Az - aszongya - hasonlít a lóhó, de mégsë nem az.
- Hát milyen?
- Hát tudják, nagyobb feje van, mind a szamárnak! - Hogyhogy?
- A szamárnak, ha a feje fölött összefogják a fülit, bëéri, de ezé az állaté, ami itt ë van bújva, ennek nem lëhet a feje fölött összefogni a két fülit. Az valami furcsa állat lëhet! No maj mingyá lëlövik. Erre aztán kiugrik az embër a bokorbú. Aszongya:
- Mit bánom én! A szürke az ënyim. Utóvégre akkó baszom meg, amikó akarom, oszt mit tëhetnek?!
[1979, Zenta] Keceli Mészáros Ferencné Szabó Katalin (1926)
A VONATOK
Vót ëgy katona. Gyütt haza szabadságra. Akkó ugyë gyalog gyüttek. Hát ráestelëdëtt. Bë akart kéredzkënni ëgy szállásra. De az embër is odavót valahun, akkó gyütt haza, ěgy ágy vót, mint szëgíny helën, aszondták nëki: - Szó së lëhet rúlla! Nincs hel! Mënjën máshová! Még ki is kisérték. De messze vót ám a legközelebbi szállás! Tán öt-hat kilóméter-re is! Nyáridő vót. Nyitva vót az ablak. Mikó azok kikisérték, a katona fordút ëgyet a szállás körű, oszt sutty bë, az ablakon körösztű, oszt bë az. ágy alá! Sötét vót má, nem látták.
Hát oszt amazok is lëfeküdtek. Aszongya az embër: - Hallod, hé! Gyere vonatozzunk ëgyet!
- Én nem bánom... Mondja az asszony.
Hát oszt bele is átak a vonatozásba. Nyikorgott az ágy!... De oszt hama vége lëtt. Aszongya az embër: - Hát ez elég gyorsvonat vót!... Ëgy kis idő múva aszongya az asszony:
- Hallod, hé! Birsz-ë? Gyere, vonatozzunk mëg ëgyet!
Hát ez má ëgy kicsit hosszabb ideig tartott. Ez vót a személyvo-nat.
Aludtak oszt ëgyet. Hajnalba mëgën ěkapta az embër az asszont, bëtëtte nëki. Hát ez má soká tartott. Mind a tehërvonat... Mondták is: - Ez má ojan vót, mint a tehërvonat!
Rëggě oszt kěnek fő, gyün ki a katona is az ágy alú. - Hát maga?! Hogy kerűt ide?
Mondja oszt, hogy:
- Messze vót mindën, kísű este, hát csak bëléptem az ablakon. Hát hun aludt?
- Hát az ágy alatt.
- Oszt birt aludni?
- Hát birtam vóna én! - aszongya a katona. - Csak az a sok vonat në zakatót vóna!...
- Hát micsinát?
- Hát micsináhattam vóna? Alunni úgysë lëhetëtt tűllük, kézi hajtánnyá mëntem én is utánnuk!
[1980, Tóthfalu (Totovo selo)] Kriska György (1934)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 19:27:58, kedd
|
| |
| |
Anyjának azt ajánlták, hogy soká szoptasson; s Pityu már nagy volt, majdnem hároméves, de még szítta és kérte a gömbölyű, édes mamamellet. S már a szomszédok példálóztak, s a nagy sovány asszony minden esti gondolata új ijedség és új habozás volt: apja haragudni fog még egy gyerekért, mert ahány gyerek, annyifelé hasítja a drága föld eleven testét, ami jó gazdának még a sírban is fáj.
De Pityu már a zsámolyról szopott. Míg anyja krumplit szelt, Pityu nagy-fontoskodva hozta a ,,sámedlit", amit apja eszkábált neki össze hulladékdeszkákból (ami a kutya-ólnál megmaradt), nemigen gondolva, mi célra szolgálhat még. Pityu szépen elhelyezte anyja lábainál, aztán fölállt a tetejére, s így épp fölért a melléig. A gombok maguktól pattantak szét a kisfiú ujja alatt, a bimbós mell kibuggyant, s a türelmetlen gyerekszáj rátapadt. Pityu örökké éhes volt.
Babits Mihály: Bodri és Pityu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-20 19:23:17, kedd
|
| |
| |
ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ady Endre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
300 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 472
- e Hét: 3508
- e Hónap: 12691
- e Év: 65399
|
|
|
Offline
