Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
  2016-09-29 22:51:47, csütörtök
 
 



József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat


Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
s titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szívedhez,

vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.



  
 
0 komment , kategória:  v- József Attila  
2Krónikák 26-30-ig terjedő fejezetei
  2016-09-29 22:30:08, csütörtök
 
  2Krónikák 26. fejezet

1Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uzziást, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.2Ő építette újjá Elótot, majd visszacsatolta Júdához, miután a király nyugodni tért ősatyáihoz.3Tizenhat éves volt Uzziás, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jekóliának hívták.4Uzziás azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy apja, Amácija cselekedett.5Mindig is igyekezett keresni az Istent Zakariás napjaiban, aki az igaz Isten félelmére oktatta őt; és azokban a napokban, amikor Jehovát kereste, sikeressé tette őt az igaz Isten.6Kivonult, harcolt a filiszteusok ellen, és áttörte Gát falát, Jabne falát meg Asdód falát, aztán városokat épített Asdód vidékén és a filiszteusok között.7Megsegítette őt az igaz Isten a filiszteusok ellen, a Gúr-Baálban lakó arabok ellen és a meunik ellen.8Az ammoniták ezután sarcot fizettek Uzziásnak, és híre végül eljutott egészen Egyiptomig, mert rendkívül erősnek bizonyult.9Uzziás ezenkívül tornyokat épített Jeruzsálemben a Szeglet kapunál, a Völgy kapunál meg a Támpillérnél, és megerősítette azokat.10A pusztában is épített tornyokat, és sok víztárolót ásott (mert sok jószága volt);ugyanezt tette a Sefélán és a fennsíkon is. Földművesek és vincellérek voltak a hegyekben és a Kármelen, mert szerette a földművelést.11Uzziásnak hadakozó serege is volt, amely csapatokban vonult ki a katonai szolgálatra, aszerint, ahogy számukat jegyzékbe vette Jeiél, a titkár, és Maáséja, a tisztviselő Hanánia felügyelete alatt, aki a király egyik fejedelme volt.12Az atyai házak főinek, a bátor és vitéz embereknek az összlétszáma kétezer-hatszáz volt.13Az irányításuk alá tartozó hadsereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból állt, és ezek hatalmas katonai erővel segítették a királyt az ellenséggel szemben.14Uzziás fölszerelte őket, az egész sereget, pajzsokkal, lándzsákkal, sisakokkal, páncélingekkel, íjakkal és parittyakövekkel.15Készített Jeruzsálemben hadigépeket is, mérnökök találmányait, hogy ott legyenek a tornyokon meg a sarkokon nyilak és nagy kövek kilövésére. El is terjedt a híre igen messzire, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.16Ámde amint megerősödött, felfuvalkodott a szíve, egészen a megromlásig, ezért hűtlenül cselekedett Jehovával, az ő Istenével szemben, és bement Jehova templomába, hogy füstölőszert égessen a füstölőoltáron.17Azária pap rögtön bement utána és vele együtt Jehova papjai, nyolcvan bátor ember.18Akkor odaálltak Uzziás király elé, és ezt mondták:,,Nem a te dolgod, ó, Uzziás, hogy füstölőszert égess Jehovának, hanem a papoké, Áron fiaié, a megszentelteké. Menj ki a szentélyből, mert hűtlenül cselekedtél, és ez nem válik dicsőségedre Jehova Istennél!"19De Uzziás dühbe gurult, a kezében pedig ott volt a füstölő a füstölőszer égetéséhez, és amíg ő dühöngött a papokra, lepra ütött ki a homlokán a papok előtt Jehova házában, a füstölőoltár mellett.20Amikor Azária, a papi elöljáró, meg az összes pap feléje fordult, íme, ő leprás volt a homlokán! Ki is űzték onnan felindultan, sőt maga is sietett kimenni, mert Jehova megverte őt.21Uzziás király a halála napjáig leprás maradt. Egy házban tartózkodott, felmentve teendői alól, leprásként, mert el volt különítve Jehova házától, és közben Jótám, a fia volt a király házának feje, ő ítélte az ország népét.22Uzziás egyéb dolgait pedig, mind az elsőket, mind az utolsókat, megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia.23Végül Uzziás nyugodni tért ősatyáihoz;el is temették ősatyái mellé, de a királyok temetési mezején, mert ezt mondták:,,Leprás ő."A fia, Jótám kezdett uralkodni helyette.

27. fejezet
1Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Cádók leánya volt, Jerusának hívták.2Jótám azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy apja, Uzziás cselekedett, csakhogy ő nem hatolt be Jehova templomába. A nép azonban még mindig romlottan cselekedett.3Ő építette meg Jehova házának felső kapuját, és az Ófel falán is sokat épített.4Városokat épített Júda hegyvidékén, az erdőségekben pedig megerősített helyeket és tornyokat épített.5Ő harcolt Ammon fiainak királya ellen, s végül erősebbnek bizonyult náluk, ezért abban az évben Ammon fiai adtak neki száz ezüsttalentumot, tízezer kór búzát, és árpából is tízezret. Ezt fizették neki Ammon fiai a második és harmadik évben is.6Jótám tehát mindinkább megerősödött, mert a helyes utat választotta Jehova, az ő Istene előtt.7Ami Jótám egyéb dolgait illeti, az összes háborúját és útjait, íme, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.8Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben.9Végül Jótám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Dávid városában. A fia, Aház kezdett uralkodni helyette.

28. fejezet
1Húszéves volt Aház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyes Jehova szemében, amiképpen ősatyja, Dávid,2hanem Izrael királyainak útjain járt, és öntött Baál-szobrokat is készített.3Ő maga áldozati füstöt füstölögtetett a Hinnom fiának völgyében, és megégette fiait a tűzben azon nemzetek utálatosságai szerint, amelyeket Jehova elűzött Izrael fiai elől.4Rendszeresen áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon, a dombokon és mindenféle dús lombú fa alatt.5Jehova, az ő Istene ezért Szíria királyának kezébe adta őt, úgyhogy csapást mértek rá;sok foglyot hurcoltak el tőle, és elvitték őket Damaszkuszba. Izrael királyának is kezébe adatott, az pedig megverte őt nagy öldökléssel.6Így Péka, Remália fia egy nap alatt megölt Júdában százhúszezer embert - akik mind vitézek voltak -, mivelhogy elhagyták Jehovát, ősatyáik Istenét.7Zikri pedig, egy Efraimból való erős ember megölte Maáséját, a király fiát, Azrikámot, a háznép vezetőjét, és Elkánát, aki második volt a király után.8Izrael fiai ezenkívül foglyul ejtettek testvéreik közül kétszázezret, asszonyokat, fiúkat és leányokat. Nagy zsákmányt is raboltak tőlük, aztán a zsákmányt elvitték Szamáriába.9És volt ott Jehovának egy prófétája, akit Odednek hívtak. Ez kiment a Szamáriába tartó sereg elé, és ezt mondta nekik:,,Íme, mivel Jehova, ősatyáitok Istene feldühödött Júda ellen, azért adta őket a kezetekbe, és ti olyan dühvel öldöstetek közöttük, amely az egekig felhatott.10Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait le akarjátok alacsonyítani, hogy szolgáitok és szolgálóleányaitok legyenek. De ti magatok vajon nem vagytok vétkesek Jehova Istenetek előtt?11Most azért hallgassatok rám, és küldjétek vissza a foglyokat, akiket testvéreitek közül ejtettetek foglyul, mert Jehova haragja lángol ellenetek."12Ekkor néhány férfi Efraim fiainak főemberei közül - Azária, Johanán fia, Berekia, Mesillémót fia, Jehizkija, Sallum fia, és Amasa, Hadlai fia - fölkelt a hadjáratból érkezők ellen,13és ezt mondták nekik:,,Nem hozhatjátok ide a foglyokat, mert ezzel Jehova elleni vétket vonnánk magunkra. Súlyosbítani akarjátok bűneinket és vétkességünket, mert bizony nagyon vétkesek vagyunk, és harag lángol Izrael ellen."14Erre a fegyveresek otthagyták a foglyokat és a prédát a fejedelmek és az egész gyülekezet előtt.15Ezután a név szerint kijelölt férfiak fölkeltek, fogták a foglyokat, és a zsákmányból felöltöztették mindazokat, akik mezítelenek voltak közöttük. Felöltöztették hát őket, sarut adtak rájuk, enni és inni adtak nekik, és megkenték őket. Akik támolyogtak, azokat mind szamarakon szállították, és elvitték őket Jerikóba, a pálmafák városába, testvéreikhez. Ezután visszatértek Szamáriába.16Abban az időben Aház király elküldött Asszíria királyaihoz, hogy segítsenek neki.17Az edomiták is eljöttek újra, megverték Júdát, és foglyokat hurcoltak el magukkal.18A filiszteusok pedig portyáztak a júdabeli Seféla és Negeb városaiban, és elfoglalták Bét-Semest, Ajjalont és Gederótot, Szokót alárendelt városaival, Timnát alárendelt városaival és Gimzót alárendelt városaival, aztán letelepedtek ott.19Jehova ugyanis megalázta Júdát Aház, Izrael királya miatt, mert az hagyta, hogy egyre féktelenebbé váljon Júda, és igen-igen hűtlenül cselekedett Jehovával szemben.20Végül aztán eljött ellene Tilgát-Pilnészer, Asszíria királya, és nyomorúságot hozott rá;nem erősítette meg őt.21Mert Aház kifosztotta ugyan Jehova házát, és a király meg a fejedelmek házát, és így ajándékot adott Asszíria királyának, de ez mit sem segített rajta.22Amikor sanyargatta őt, akkor ő, mármint Aház király, még hűtlenebbül cselekedett Jehovával szemben.23Áldozni kezdett Damaszkusz isteneinek, akik megverték őt, és ezt mondta:,,Mivel Szíria királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, hogy engem is megsegítsenek."És ezek okozták az ő és egész Izrael bukását.24Aház ezenkívül összeszedte az igaz Isten házának eszközeit, és darabokra vágta az igaz Isten házának eszközeit. Bezárta Jehova házának ajtóit, és oltárokat készített magának minden sarkon Jeruzsálemben.25Minden városban, igen, Júda városaiban, magaslatokat készített, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek más isteneknek, és így bosszantotta Jehovát, ősatyáinak Istenét.26Ami egyéb dolgait illeti, és minden útját, az elsőket is, az utolsókat is, íme, meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.27Végül Aház nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették a városban, Jeruzsálemben, mert nem vitték el őt Izrael királyainak sírhelyeire. A fia, Ezékiás kezdett uralkodni helyette.

29. fejezet
1Ezékiás huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Abijának hívták.2Ezékiás azt tette, ami helyes Jehova szemében, mindenben úgy, ahogy ősatyja, Dávid cselekedett.3Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta Jehova házának ajtóit, és hozzáfogott a megjavításukhoz.4Akkor elhozatta a papokat meg a lévitákat, és egybegyűjtötte őket a kelet felé fekvő térségre.5Így szólt hozzájuk:,,Figyeljetek rám, léviták!Szenteljétek meg most magatokat, és szenteljétek meg Jehovának, ősatyáitok Istenének a házát, és hordjátok ki a szent helyről azt, ami tisztátalan.6Mert atyáink hűtlenül cselekedtek, és azt tették, ami rossz Jehovának, a mi Istenünknek a szemében, így elhagyták őt, elfordították arcukat Jehova hajlékától, és a nyakszirtjüket mutatták.7Az előcsarnok ajtóit is bezárták, a lámpákat kioltva tartották, füstölőszert nem égettek, és nem mutattak be égő áldozatot a szent helyen Izrael Istenének.8Jehova haragja föllángolt Júda és Jeruzsálem ellen, így hát iszonyattá tette őket, döbbenet tárgyává, aminek láttán csak füttyenteni lehet, mint ahogy a saját szemetekkel is látjátok.9Íme, ősatyáink elestek kard által, és fiaink, leányaink meg feleségeink fogságban voltak emiatt.10Most pedig szívem vágya, hogy szövetséget kössek Jehovával, Izrael Istenével, hogy elforduljon rólunk lángoló haragja.11Most azért fiaim, ne nyugodjatok, mert Jehova titeket választott ki arra, hogy színe előtt álljatok, és szolgáljátok őt, és hogy továbbra is szolgái legyetek, és áldozati füstöt füstölögtessetek neki."12Erre fölkeltek a léviták:a kehátiták fiai közül Mahát, Amásai fia, és Jóel, Azária fia;Mérári fiai közül Kís, Abdi fia, és Azária, Jehallélel fia;a gersoniták közül Jóah, Zimma fia, és Éden, Jóah fia;13Elicáfán fiai közül Simri és Jéuel;Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;14Hémán fiai közül Jéhiel meg Simei;Jedutun fiai közül Semája és Uzziel.15Aztán egybegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bevonultak, hogy megtisztítsák Jehova házát, ahogy a király megparancsolta Jehova szavai szerint.16A papok ekkor bementek Jehova házába, hogy megtisztítsák, és kihordtak Jehova házának az udvarába minden tisztátalanságot, amit Jehova templomában találtak. A léviták aztán átvették, hogy elvigyék kívülre, a Kidron völgyébe.17Így fogtak hozzá az első hónap első napján a megszenteléshez, és a hónap nyolcadik napján értek Jehova előcsarnokához;nyolc nap alatt meg is szentelték Jehova házát, és az első hónap tizenhatodik napján készen voltak.18Azután bementek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták:,,Megtisztítottuk Jehova egész házát, az égő felajánlás oltárát és minden eszközét, a sorba rakott kenyerek asztalát és minden eszközét.19Minden olyan eszközt előkészítettünk, amelyet Aház király hűtlenül eltávolított a használatból uralkodása alatt, és megszenteltük azokat;íme, ott vannak Jehova oltára előtt."20Ezékiás király pedig korán fölkelt, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment Jehova házába.21Vittek hét bikát, hét kost, hét hím bárányt és hét kecskebakot bűnért való felajánlásul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Ekkor meghagyta Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassák be azokat Jehova oltárán.22Levágták tehát a marhákat, és a papok vették a vért, és ráhintették az oltárra;ezután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették; levágták a hím bárányokat is, és ráhintették a vért az oltárra.23Aztán odavitték a király és a gyülekezet elé a bűnért való felajánlásra szánt kecskebakokat, és rájuk tették a kezüket.24A papok ekkor levágták azokat, és a vérükkel bűnért való felajánlást mutattak be az oltáron, hogy engesztelést szerezzenek egész Izraelért, a király ugyanis egész Izraelért rendelte el az égő felajánlást és a bűnért való felajánlást.25Ugyanekkor odaállította a lévitákat Jehova házához cintányérokkal, húros hangszerekkel és hárfákkal, úgy, ahogy Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, és Nátán prófétának a parancsolata szólt, mert a parancsolat Jehova kezétől jött a prófétái által.26A léviták tehát ott álltak Dávid hangszereivel, és a papok is a trombitákkal.27Ezékiás akkor meghagyta, hogy mutassák be az égő áldozatot az oltáron, és amikor elkezdődött az égő felajánlás bemutatása, felcsendült Jehova éneke, és megszólaltak a trombiták is, mégpedig Dávid, Izrael királya hangszereinek a vezetése alatt.28Az egész gyülekezet meghajtotta magát, mialatt zengett az ének és harsogtak a trombiták - mindez addig folytatódott, míg véget nem ért az égő felajánlás bemutatása.29Mihelyt végeztek a bemutatásával, a király és a vele levők mindnyájan mélyen meghajoltak és leborultak.30Ezékiás király és a fejedelmek ekkor meghagyták a lévitáknak, hogy dicsérjék Jehovát Dávidnak és Asáfnak, a látnoknak a szavaival. Erre ők dicséretet kezdtek zengeni örvendezve, meghajoltak és leborultak.31Végül Ezékiás megszólalt, és ezt mondta:,,Most megtöltöttétek kezeteket hatalommal Jehováért. Jöjjetek, hozzatok áldozatokat és hálaáldozatokat Jehova házába!"Erre a gyülekezet hozott áldozatokat meg hálaáldozatokat, és égő felajánlásokat is, mindazok, akik készséges szívűek voltak.32A gyülekezet által hozott égő felajánlások száma ez volt:hetven marha, száz kos, kétszáz hím bárány - mindez égő felajánlásul Jehovának -,33ezenkívül a szent felajánlások:hatszáz marha és háromezer juh.34Csakhogy a papok túl kevesen voltak, és nem tudták az égő felajánlásokat mind megnyúzni. Ezért a testvéreik, a léviták segítettek nekik, míg be nem fejeződött a munka, s míg a papok meg nem tudtak szentelődni;a léviták ugyanis egyenesebb szívűek voltak a megszentelődésben, mint a papok.35Azonkívül az égő felajánlás is igen sok volt a közösségi áldozatok kövérjével és az égő felajánlásokhoz való italfelajánlásokkal együtt. Így lett előkészítve Jehova házának a szolgálata.36Örvendezett is Ezékiás és az egész nép, hogy az igaz Isten előkészületeket tett a népért, mert mindez hirtelen történt.

30. fejezet
1És Ezékiás elküldött egész Izraelhez és Júdához, még leveleket is írt Efraimhoz és Manasséhoz, hogy jöjjenek el Jehova házába Jeruzsálembe, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének.2Mindamellett a király, a fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben úgy határozott, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát;3nem tudták ugyanis megtartani abban az időben, mert egyrészt nem szentelte meg magát elég pap, másrészt a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe.4És helyes volt ez a király szemében, és az egész gyülekezet szemében.5El is határozták, hogy felhívást küldenek szét egész Izraelbe, Beér-Sebától Dánig, hogy jöjjenek, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének Jeruzsálemben;addig ugyanis nem sokaságként tették ezt, ahogy a megírtak szerint kellett volna.6A futárok tehát elmentek a király és a fejedelmei kezéből való levéllel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király parancsolata szólt, és ezt mondták:,,Izrael fiai, térjetek vissza Jehovához, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, hogy ő is visszatérjen a megmenekültekhez, akik megmaradtak közületek Asszíria királyainak kezéből.7Ne legyetek olyanok, mint ősatyáitok és mint a testvéreitek, akik hűtlenül cselekedtek Jehovával, ősatyáik Istenével szemben, így ő döbbenet tárgyává tette őket, amint látjátok is.8Ne keményítsétek meg most nyakatokat, miként ősatyáitok. Adjatok helyet Jehovának, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet időtlen időkre megszentelt, és szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, hogy elforduljon rólatok lángoló haragja.9Mert ha visszatértek Jehovához, akkor testvéreitek és fiaitok irgalomra találnak fogva tartóik előtt, és visszatérhetnek erre a földre;mert Jehova, a ti Istenetek könyörületes és irgalmas, és nem fordítja el tőletek arcát, ha visszatértek hozzá."10A futárok pedig folytatták útjukat, városról városra mentek Efraim és Manassé egész földjén, egészen Zebulonig;de folyton csúfot űztek belőlük, és gúnyolták őket.11Csak Áserből, Manasséból és Zebulonból alázták meg magukat némelyek, így hát ők elmentek Jeruzsálembe.12Az igaz Isten keze Júdában is ott volt, hogy egy szívet adjon nekik, és teljesítsék a király és a fejedelmek parancsolatát Jehova ügyében.13Nagyszámú nép gyülekezett össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban, igen népes gyülekezet.14Akkor fölkeltek, és eltávolították az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, eltávolították az összes füstölőoltárt, majd a Kidron völgyébe vetették azokat.15Ezután levágták a pászkaáldozatot a második hónap tizennegyedik napján;a papok és a léviták pedig szégyenkeztek, úgyhogy megszentelték magukat, és égő felajánlásokat vittek Jehova házába.16Ott álltak a helyükön, ahogy elő volt írva számukra Mózesnek, az igaz Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.17Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat;és a léviták gondoskodtak a pászkaáldozatok levágásáról mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy megszenteljék őket Jehovának.18Mert a nép jókora része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból jöttek, nem tisztították meg magukat, mert nem úgy ették a pászkát, ahogy írva van;de Ezékiás imádkozott értük, ezt mondva:,,Jehova, aki jóságos, tegyen engedményt19mindenkinek, aki felkészítette a szívét, hogy keresse az igaz Istent, Jehovát, ősatyái Istenét, még ha nincs is megtisztulva azért, ami szent."20Jehova pedig meghallgatta Ezékiást, és meggyógyította a népet.21Így tehát Izrael Jeruzsálemben levő fiai megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át, nagy örvendezéssel. A léviták meg a papok naponta dicséretet zengtek Jehovának erős hangú hangszerekkel, igen, Jehovának.22Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokhoz a lévitákhoz, akik nagyon értelmesen cselekedtek Jehova előtt. Hét napon át fogyasztották a kijelölt ünnepi lakomát, közösségi áldozatokat áldozva és vallomást téve Jehovának, ősatyáik Istenének.23Azután az egész gyülekezet elhatározta, hogy újabb hét napig megtartják az ünnepet, s meg is tartották örvendezve hét napon át.24Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott adományként a gyülekezetnek, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek adományként;és a papok nagy számban szentelték meg magukat.25Örvendezett Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták is, és az egész gyülekezet, amely Izraelből jött, meg a jövevények, akik Izrael földjéről jöttek, és akik Júdában laktak.26Nagy örvendezés volt Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem történt ilyesmi Jeruzsálemben.27Végül a lévita papok fölálltak, és megáldották a népet, és szavuk meghallgatásra talált, így eljutott imájuk az ő szent lakhelyére, az egekbe.



  
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
1Krónikák 26-29-ig terjedő befejező fejezetei
  2016-09-29 22:12:01, csütörtök
 
 
1Krónikák 26. fejezete

1A kapuőrök osztályaihoz tartoztak:a kórahitáktól Meselémia, az Asáf fiai közül való Kóré fia;2Meselémiának pedig ezek voltak a fiai:Zakariás, az elsőszülött;Jediáel, a második;Zebádia, a harmadik;Játniel, a negyedik;3Elám, az ötödik;Johanán, a hatodik;Eljeho-Énai, a hetedik.4Obed-Edomnak is voltak fiai:Semája, az elsőszülött;Jozabád, a második;Jóah, a harmadik;Sákár, a negyedik;Netánel, az ötödik;5Ammiél, a hatodik;Issakár, a hetedik;Peullétai, a nyolcadik;mert megáldotta őt Isten.6A fiának, Semájának is születtek fiai. Ezek uralkodói voltak atyjuk házának, mert derék, erős férfiak voltak.7Semája fiai:Otni, Refáel, Obed, Elzábád, akinek derék emberek voltak a testvérei, Elihu és Semákiás.8Ezek mind Obed-Edom fiai voltak, ők és fiaik és testvéreik, derék emberek, erősek a szolgálatra;hatvanketten tartoztak Obed-Edomhoz.9Meselémiának is voltak fiai és testvérei, derék emberek, tizennyolcan.10A Mérári fiai közül való Hósának is voltak fiai. Simri volt a fő, mert nem ő volt ugyan az elsőszülött, de apja őt nevezte ki főnek;11Hilkija a második, Tebália a harmadik és Zakariás a negyedik. Hósa fiai és testvérei összesen tizenhárman voltak.12A kapuőrök ezen osztályaiban a főembereknek megvoltak a maguk feladatai, akárcsak a testvéreiknek, hogy szolgálatot végezzenek Jehova házában.13 Így hát kijelölték sorsvetéssel az egyes kapukat kicsinynek és nagynak egyaránt, atyai házaik szerint.14A keleti rész Selémiának jutott sorsvetéssel. A fiának, Zakariásnak is sorsot vetettek, aki értelmes tanácsadó volt;neki az északi rész jutott sorsvetéssel.15Obed-Edomnak a déli rész jutott, a fiainak pedig a tárházak.16Suppimnak és Hósának a nyugati rész, közel a Salleket kapuhoz, a fölfelé vezető országútnál;egyik őrcsapat a másikhoz igazodva;17kelet felé hat lévita volt;észak felé naponta négy; dél felé naponta négy;és a készleteknél kettő-kettő;18a nyugaton levő csarnoknál négy az országút mellett, kettő a csarnok mellett.19Ezek voltak a kapuőrök osztályai a kórahiták fiai és Mérári fiai közül.20Ami a lévitákat illeti, Ahija felügyelt az igaz Isten házának kincstárára és a megszentelt dolgok kincstárára.21Ladán fiai, a gersoniták Ladántól származó fiai, a gersonita Ladán atyai házainak fői:Jehiéli.22Jehiéli fiai, Zétám és testvére, Jóel felügyeltek Jehova házának a kincstárára.23Az amramitákat, a jicharitákat, a hebronitákat és az uzzielitákat tekintve24Sebuel, Mózes fiának, Gersomnak a fia volt a készletek főgondviselője.25Ami a testvéreit illeti, Eliézernek Rehábia volt a fia, az ő fia Jesája, az ő fia Jórám, az ő fia Zikri, és az ő fia Selomót.26Erre a Selomótra és testvéreire bízták a megszentelt dolgok egész kincstárát, amelyet Dávid király, az atyai házak fői, az ezrek és a százak vezetői és a hadvezérek megszenteltek.27A háborúkból és a zsákmányból szenteltek meg dolgokat Jehova házának fenntartására.28Ezenkívül mindazt is, amit Sámuel, a látó, Saul, Kís fia, Ábner, Nér fia, és Joáb, Céruja fia szentelt meg. Amit megszentelt valaki, arra Selomit és a testvérei felügyeltek.29A jichariták közül Kenániás és fiai rendeltettek a külső tennivalókra Izrael tisztviselőiként és bíráiként.30A hebroniták közül Hasábia és testvérei, ezerhétszáz derék ember felügyelt Izrael igazgatására a Jordán nyugati vidékén Jehova minden munkájában és a király szolgálatában.31A hebroniták közül Jerija volt a hebroniták feje a nemzetségeik, az ősatyák szerint. Dávid királyságának negyvenedik évében megkeresték őket, és bátor, erős férfiakat találtak közöttük Jázerben, Gileádban.32A testvérei, derék emberek, kétezer-hétszázan voltak, az atyai házak fői. Dávid király ki is nevezte őket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiainak fél törzse fölé, az igaz Istent és a királyt illető minden ügyben.

27. fejezet
1Ami Izrael fiait illeti szám szerint, az atyai házak főit, az ezrek és a százak vezetőit és tisztviselőiket, akik a király szolgálatára álltak mindabban, ami azoknak az osztályait érintette, akik hónapról hónapra be- és kivonultak az esztendő minden hónapjában, huszonnégyezren voltak egy-egy osztályban.2Az első hónap első osztályának élén Jásobeám, Zabdiel fia állt, és huszonnégyezren voltak osztályában.3Pérec némely fiát, aki feje volt a szolgálatot végző csoportok összes vezetőjének, az első hónapra jelölték ki.4A második hónap osztályának élén az ahóhita Dódai állt osztályával, és Miklót volt a vezér;huszonnégyezren voltak osztályában.5A harmadik, szolgálatot végző csoport vezetője a harmadik hónapra Benája, Jójadának, a papi elöljárónak a fia volt;huszonnégyezren voltak osztályában.6Ez a Benája a harmincnak vitéze volt, és a harminc felett állt;osztályának élén a fia, Ammizabád állt.7A negyedik a negyedik hónapra Asáhel, Joáb testvére volt, és Zebádia, a fia őutána;huszonnégyezren voltak osztályában.8Az ötödik vezető az ötödik hónapra az izráhita Samhut volt;huszonnégyezren voltak osztályában.9A hatodik a hatodik hónapra Ira, a tékoai Ikkés fia; huszonnégyezren voltak osztályában.10A hetedik a hetedik hónapra a pelóni Hélec, Efraim fiai közül;huszonnégyezren voltak osztályában.11A nyolcadik a nyolcadik hónapra a husatita Szibbekai, a zerahiták közül; huszonnégyezren voltak osztályában.12A kilencedik a kilencedik hónapra az anatóti Abiézer, Benjámin fiai közül;huszonnégyezren voltak osztályában.13A tizedik a tizedik hónapra a netófai Maharai, a zerahiták közül;huszonnégyezren voltak osztályában.14A tizenegyedik a tizenegyedik hónapra a piratoni Benája, Efraim fiai közül;huszonnégyezren voltak osztályában.15A tizenkettedik a tizenkettedik hónapra a netófai Heldai volt, Otnieltől;huszonnégyezren voltak az osztályában.16És Izrael törzsei felett ezek voltak:a rúbeniták vezetője Eliézer, Zikri fia;a simeonitáké Sefátia, Maáka fia;17Lévié Hasábia, Kemuel fia; Ároné Cádók;18Júdáé Elihu, Dávid egyik testvére;Issakáré Omri, Mikáel fia;19Zebuloné Ismája, Abdiás fia; Naftalié Jerimót, Azriel fia;20Efraim fiaié Hósea, Azaziás fia;Manassé fél törzséé Jóel, Pedája fia;21Manassé gileádi fél törzséé Iddó, Zakariás fia;Benjáminé Jaásiel, Ábner fia;22Dáné Azarel, Jerohám fia. Ezek voltak Izrael törzseinek fejedelmei.23És Dávid nem vette számba a húszéveseket és a náluk fiatalabbakat, mert Jehova megígérte, hogy megsokasítja Izraelt, és annyian lesznek, mint az egek csillagai.24Joáb, Céruja fia kezdte el a számlálást, de nem végezte be;és harag zúdult mindezért Izraelre, és nem került be a szám a Dávid király napjairól szóló beszámolóba.25A király kincseire Azmávet, Adiel fia felügyelt, a mezőn, a városokban, a falvakban és a tornyokban levő kincsekre pedig Jonatán, Uzziás fia.26A mezőn dolgozó földművesek felett Ezri, Kelub fia állt,27a szőlők gondviselője a rámai Simei volt, a szőlőkben levő borkészleteké pedig a sifmi Zabdi.28A Sefélán található olajfaligetekre és szikomorfákra a géderi Baál-Hanán felügyelt, az olajkészletek felett pedig Joás állt.29A Sáronon legelő csordákra a sároni Sitrai, a völgyekben levő csordákra Sáfát, Adlai fia,30a tevékre az ismáelita Obil, a szamárkancákra a meronóti Jehdéja,31a nyájakra pedig a hagrita Jáziz felügyelt. Ezek mind Dávid király javainak a gondviselői voltak.32Jonatán, Dávid unokafivére tanácsadó volt, értelmes férfi, és titkár is egyben;Jéhiel, Hakmóni fia pedig a király fiaival volt.33Ahitófel a király tanácsadója volt, az arkita Húsai pedig a király társa.34Ahitófel után volt Jójada, Benája fia, és Abjátár; a király hadvezére pedig Joáb volt.

28. fejezet
1És Dávid egybegyűjtötte Izrael minden fejedelmét, a törzsek fejedelmeit, a királynak szolgáló osztályok fejedelmeit, az ezrek vezetőit és a százak vezetőit, továbbá a király és fiai minden vagyonának és jószágának gondviselőit, és velük együtt az udvari tisztviselőket és az erős férfiakat is, igen, minden bátor és erős férfit Jeruzsálembe.2Akkor felállt Dávid király, és ezt mondta:,,Hallgassatok meg, testvéreim és népem! Szívem vágya volt, hogy házat építsek nyugvóhelyül Jehova szövetségládájának, Istenünk lábzsámolyául, és előkészítettem az építkezést.3De az igaz Isten ezt mondta nekem:Nem fogsz házat építeni nevemnek, mert hadakozó ember vagy, és vért ontottál.4Jehova, Izrael Istene pedig kiválasztott engem apám egész házából, hogy Izrael királya legyek időtlen időkig;mert Júdát választotta vezetőnek, Júda házában pedig apám házát, és apám fiai között engem helyeselt, hogy királlyá tegyen egész Izrael felett;5aztán összes fiam közül (mert Jehova sok fiút adott nekem) Salamon fiamat választotta, hogy ő üljön Jehova királyságának trónján Izrael felett.6Ezt is mondta nekem:Salamon fiad fogja megépíteni házamat és udvaraimat;mert fiamnak választottam őt, én pedig atyja leszek.7Megszilárdítom királyi uralmát időtlen időkre, ha erős lesz abban az elhatározásában, hogy parancsolataim és bírói döntéseim szerint cselekszik, amint a mai napon van.8Most tehát egész Izraelnek, Jehova gyülekezetének a szeme előtt és Istenünk füle hallatára:tartsátok meg és keressétek Jehova Istenetek minden parancsolatát, hogy birtokolhassátok e jó földet, és örökségül hagyhassátok azt fiaitokra magatok után időtlen időkre.9Te pedig, Salamon fiam, ismerd meg atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel és örömteli lélekkel;mert Jehova minden szívet megvizsgál, és érti a gondolatok minden hajlamát. Ha keresed őt, engedi, hogy megtaláld, de ha elhagyod őt, elvet téged mindörökre.10Lásd meg hát, mert Jehova választott ki téged, hogy házat építs szentélyül. Légy bátor, és cselekedj!"11És Dávid átadta fiának, Salamonnak az előcsarnoknak, a ház helyiségeinek, raktárainak, tetőszobáinak, sötét belső szobáinak és az engesztelési fedél helyiségének az építési tervét;12igen, mindannak a tervét, amit ihletés által kapott Jehova házának udvarairól, a körös-körül elhelyezkedő összes étkezőről, az igaz Isten házának kincstáráról és a megszentelt dolgok kincstáráról;13a papok és a léviták osztályairól, Jehova háza szolgálatának minden munkájáról és Jehova háza szolgálatának minden eszközéről;14az aranyról is súlya szerint, az aranyról, amely az egyes szolgálatok összes eszközéhez kellett, minden ezüsteszközről súlya szerint, minden eszközről, amely az egyes szolgálatokhoz kellett;15az arany lámpatartók és aranylámpáik súlyáról az egyes lámpatartók és lámpáik súlyának megfelelően, és az ezüst lámpatartókról a lámpatartó és lámpái súlyának megfelelően az egyes lámpatartók rendeltetése szerint;16a sorba rakott kenyerek asztalaihoz, az egyes asztalokhoz szükséges aranyról a súlya szerint, és az ezüstasztalok ezüstjéről;17a színarany villákról, tálakról és kancsókról, és az aranytálacskákról az egyes tálacskák súlya szerint, meg az ezüsttálacskákról az egyes tálacskák súlya szerint;18továbbá a füstölőoltárhoz szükséges finomított aranyról annak súlya szerint, és a szekér ábrázolásáról, tehát a szárnyukat kiterjesztő és Jehova szövetségládáját befedő aranykerubokról.19,,Jehova éleslátást adott az egészhez, igen, az építési terv minden munkájához írásban, és ezt az ő kezéből kaptam, amely rajtam nyugodott."20És Dávid ezt is mondta még a fiának, Salamonnak:,,Légy bátor és erős, és cselekedj! Ne félj, és ne rettegj, mert Jehova Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy cserben, és nem hagy el téged, mígnem befejeződik Jehova háza szolgálatának minden munkája.21Íme, itt vannak a papok és a léviták osztályai az igaz Isten házának minden szolgálatára;veled van az egész munkában minden készséges ember, aki jártas minden szolgálatban, meg a fejedelmek is, és az egész nép, hogy minden szavadat teljesítsék."

29. fejezet
1Dávid király akkor így szólt az egész gyülekezethez:,,Salamon fiam, akit Isten kiválasztott, fiatal és tapasztalatlan, a munka pedig nagy; mert nem embernek lesz a vár, hanem Jehova Istennek.2Erőm legjavát adva készítettem elő Istenem házának az aranyat az aranymunkához, az ezüstöt az ezüstmunkához, a rezet a rézmunkához, a vasat a vasmunkához, és a fát a famunkához;ónixköveket, kemény habarcsba való köveket, mozaikkövecskéket és mindenféle értékes követ, és alabástromkövet is bőségesen.3Mivel örömömet lelem Istenem házában, különleges tulajdonom is van még, arany meg ezüst, és ezt is odaadom Istenem házának mindazon felül, amit már előkészítettem a szent ház számára:4háromezer talentum aranyat Ofír aranyából, és hétezer talentum finomított ezüstöt a házak falainak bevonására;5aranyat az aranymunkához, ezüstöt az ezüstmunkához és a mesterek kezének minden munkájához. Ki ajánlkozik önként, hogy megtöltse ma a kezét Jehovának szánt ajándékkal?"6Erre az atyai házak fejedelmei, Izrael törzseinek fejedelmei, az ezrek meg a százak vezetői, és a király dolgainak felügyelői önként ajánlkoztak.7Adtak tehát az igaz Isten házának szolgálatára ötezer talentum és tízezer dárik értékű aranyat, tízezer talentum értékű ezüstöt, tizennyolcezer talentum értékű rezet és százezer talentum értékű vasat.8Akiknél kövek voltak, odaadták azokat Jehova házának kincsei közé a gersonita Jéhiel felügyelete alá.9És örvendezett a nép, hogy önkéntes felajánlásokat adtak, mert teljes szívvel adták az önkéntes felajánlásokat Jehovának;maga Dávid király is nagy örömmel örvendezett.10Így hát áldotta Dávid Jehovát az egész gyülekezet szeme előtt, és így szólt Dávid:,,Áldott légy, ó, Jehova, atyánknak, Izraelnek Istene, időtlen időktől fogva időtlen időkig!11Tiéd, ó, Jehova, a nagyság, a hatalom, a szépség, a kiválóság és a méltóság;mert minden, ami az egekben és a földön van, a tiéd. Tiéd a királyság, ó, Jehova, aki fölemelkedsz mindenek fejévé.12Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, és te uralkodsz mindenek felett;erő és hatalom van kezedben, és a te kezed képes naggyá és erőssé tenni mindeneket.13Most azért, ó, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük szépséges nevedet.14Mert ugyan ki vagyok én, és mi az én népem, hogy erőnk volna az ilyen önkéntes felajánlásokhoz?Hisz tőled van minden, és a te kezedből adunk neked.15Mert bizony jövevények vagyunk előtted, és telepesek, miként ősatyáink is mindnyájan. Napjaink olyanok e földön, mint az árnyék, és nincsen remény.16Ó, Jehova Istenünk! Ez az egész bőség, melyet előkészítettünk, hogy házat építsünk neked és szent nevednek, a te kezedből van, és mind a tiéd!17Jól tudom, ó, Istenem, hogy te a szívek vizsgálója vagy, és a feddhetetlenségben gyönyörködsz. Én szívem egyenességében, önként ajánlottam fel mindezeket, és most örömmel látom, hogy itt levő néped önként ad neked felajánlásokat.18Ó, Jehova, ősatyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene! Őrizd meg ezt időtlen időkig mint néped szíve gondolatainak hajlamát, és irányítsd szívüket magadhoz!19Adj Salamon fiamnak teljes szívet, hogy megtartsa a te parancsolataidat, bizonyságaidat és rendelkezéseidet, és mindent megtegyen, és felépítse a várat, amiért előkészületeket tettem."20Azután így szólt Dávid az egész gyülekezethez:,,Áldjátok hát Jehovát, a ti Isteneteket!"Erre az egész gyülekezet áldotta Jehovát, ősatyáik Istenét. Mélyen meghajoltak és leborultak Jehova előtt és a király előtt.21Annak a napnak másnapján áldozatokat mutattak be Jehovának, és égő felajánlásokat vittek Jehova elé:ezer fiatal bikát, ezer kost, ezer hím bárányt és italfelajánlásaikat, igen, rengeteg áldozatot egész Izraelért.22Azon a napon ettek és ittak Jehova színe előtt nagy örvendezéssel, és másodszor is királlyá tették Dávid fiát, Salamont, és felkenték őt Jehova előtt vezetőnek, és Cádókot is papnak.23Salamon pedig leült Jehova trónjára királyként apja, Dávid helyett, és sikeres volt;minden izraelita engedelmeskedett neki.24A fejedelmek meg a hatalmasok, sőt Dávid király valamennyi fia is mind alávetették magukat Salamon királynak.25Jehova ezután is felettébb naggyá tette Salamont egész Izrael szeme előtt, és olyan királyi dicsőséggel ruházta fel, amilyen egyetlen királynak sem volt őelőtte Izrael felett.26Ami Dávidot, Isai fiát illeti, egész Izrael felett uralkodott;27és a napok, amelyeken ő uralkodott Izrael felett, negyven évet tettek ki. Hebronban hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott.28Végül meghalt jó öregségben, betelve a napokkal, gazdagsággal és dicsőséggel, s fia, Salamon kezdett uralkodni helyette.29Dávid király dolgai pedig, mind az elsők, mind az utolsók, meg vannak írva Sámuelnek, a látónak szavai közt, Nátán próféta szavai közt, és Gádnak, a látnoknak szavai közt,30csakúgy, mint egész királysága és hatalma, és azok az idők is, melyek elmúltak felette, Izrael felett, és az országok minden királysága felett.



  
 
0 komment , kategória:  1 Krónikák könyve/Ószövetség  
2Krónikák 21–25-ig terjedő fejezetei
  2016-09-29 21:45:04, csütörtök
 
  2Krónikák 21. fejezete

1Végül Josafát nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Jórám kezdett uralkodni helyette.2Testvérei is voltak:Josafát fiai, Azária, Jéhiel, Zakariás, Azária, Mikáel és Sefátia;ők mindannyian Josafátnak, Izrael királyának a fiai voltak.3Ezért apjuk sok ajándékot adott nekik:ezüstöt, aranyat, értékes dolgokat és megerősített városokat Júdában;de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.4Amikor Jórám átvette apja királyságát, hozzáfogott, hogy megerősítse hatalmát, ezért megölte karddal minden testvérét, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat.5Harminckét éves volt Jórám, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.6Izrael királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya lett a felesége, és azt tette, ami rossz Jehova szemében.7De Jehova nem akarta elpusztítani Dávid házát, a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, mint ahogy meg is mondta, hogy lámpást ad neki és fiainak mindenkorra.8Az ő napjaiban lázadt föl Edom Júda keze ellen, aztán királyt állított maga fölé.9Így hát Jórám a vezéreivel átment, és vele együtt a szekerek is mind. És történt, hogy fölkelt éjszaka, és megverte az edomitákat, akik körülvették őt, meg a szekerek vezéreit is.10De Edom mind a mai napig lázadozik Júda keze ellen. Akkor, ugyanabban az időben kezdett lázadozni Libna is az ő keze ellen, mert elhagyta Jehovát, ősatyái Istenét.11Ő is készített magaslatokat Júda hegyein, hogy erkölcstelenkedésbe vigye Jeruzsálem lakóit, és eltévelyítse Júdát.12Végül eljutott hozzá egy írás Illés prófétától, amely így szólt:,,Ezt mondja Jehova, ősatyádnak, Dávidnak Istene:Mivel te nem jártál apádnak, Josafátnak útjain, sem Asának, Júda királyának útjain,13hanem Izrael királyainak az útján jársz, és erkölcstelenkedésbe viszed Júdát meg Jeruzsálem lakóit, éppen úgy, ahogy Aháb háza is erkölcstelenkedést mozdított elő, sőt megölted tulajdon testvéreidet, apád háznépét, akik jobbak voltak nálad,14ezért íme, Jehova nagy csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra.15Te pedig sokféle betegségben fogsz szenvedni, beleid betegségében, mígnem kijönnek a beleid a betegség miatt naponként."16Így aztán Jehova felindította Jórám ellen a filiszteusoknak és azoknak az araboknak a szellemét, akik az etiópok mellett voltak.17Föl is vonultak Júdába, betörtek, és zsákmányul ejtették mindazt a vagyont, amely a király házában találtatott, sőt a fiait és a feleségeit is. Nem maradt neki más fia, csak Joakház, a legkisebbik fia.18Mindezek után Jehova gyógyíthatatlan bélbetegséggel sújtotta őt.19És történt, hogy az elkövetkezendő napokban, igen, két teljes év elteltével, kijöttek a belei betegsége idején, míg végül belehalt kínzó betegségeibe. Népe nem rendezett neki égetést, mint ahogy ősatyáinak égettek.20Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Végül elment úgy, hogy senki szemében nem volt kívánatos. Eltemették Dávid városában, de nem a királyok sírhelyeibe.

22. fejezet
1Jeruzsálem lakói ezután Aháziát, a legkisebb fiát tették királlyá helyette(ugyanis az idősebbeket mind megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborba jött), és Aházia, Jórám fia kezdett uralkodni Júda királyaként.2Huszonkét éves volt Aházia, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak volt az unokája, Atáliának hívták.3Aházia is Aháb házának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója a gonosztettekben.4Azt tette hát, ami rossz Jehova szemében, éppen úgy, ahogy Aháb háza, mert ők lettek a tanácsadói apja halála után, a vesztére.5Követte is a tanácsaikat, ezért hadba vonult Jórámmal, Aháb fiával, Izrael királyával együtt Hazáel, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, és ott az íjászok eltalálták Jórámot.6Ezért visszament, hogy felgyógyuljon Jezréelben a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Júda királya, Azária, Jórám fia pedig lement, hogy megnézze Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt.7De Isten akaratából vesztére volt az Aháziának, hogy elment Jórámhoz. Miután megérkezett, kiment Jórámmal Jéhuhoz, Nimsi unokájához, akit Jehova felkent, hogy kiirtsa Aháb házát.8És történt, hogy Jéhu, mihelyt perbe szállt Aháb házával, rátalált Júda fejedelmeire és Aházia testvéreinek a fiaira, Aházia szolgáira, és megölte őket.9Ezután keresni kezdte Aháziát, és végül el is fogták őt, amikor Szamáriában rejtőzködött, és elvitték Jéhu elé. Azután megölték őt, és eltemették, mert ezt mondták:,,Unokája ő Josafátnak, aki teljes szívéből Jehovát kereste."És nem volt senki Aházia házából, akinek ereje lett volna a királysághoz.10Atália, Aházia anyja pedig látta, hogy meghalt a fia, így hát felkelt, és elpusztította Júda házának minden királyi ivadékát.11De a király leánya, Jehosabeát fogta Joást, Aházia fiát, és kilopta a megölésre szánt királyfiak közül, s bevitte őt és a dajkáját a belső szobába, ahol az ágyak voltak. Jehosabeát, Jórám király leánya, Jójada pap felesége (aki egyébként Aházia nővére volt) rejtegette őt Atália elől, így az nem ölte meg.12És a fiú náluk volt az igaz Isten házában elrejtve hat éven át, amíg Atália uralkodott királynőként az ország felett.

23. fejezet
1A hetedik évben aztán Jójada felbátorodott, és szövetségre lépett a százak vezetőivel, név szerint Azáriával, Jerohám fiával, Ismáellel, Johanán fiával, Azáriával, Obed fiával, Maáséjával, Adája fiával, és Elisáfáttal, Zikri fiával.2Ezek után bejárták Júdát, és összegyűjtötték a lévitákat Júda minden városából, meg Izrael atyai házainak főit. Így eljöttek Jeruzsálembe.3Aztán az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az igaz Isten házában, ő pedig így szólt hozzájuk:,,Íme, a király fia fog uralkodni, úgy, ahogy Jehova megígérte Dávid fiai felől.4Ezt tegyétek:Egyharmad rész közületek, azok, akik bejönnek sabbaton a papok és a léviták közül, ajtónállók legyenek,5egyharmad rész a király házánál, egyharmad rész pedig az Alap kapunál legyen;és az egész nép Jehova házának az udvaraiban legyen.6Senkit se engedjetek bemenni Jehova házába, csak a papokat és a szolgálatot végző lévitákat. Ezek menjenek be, mert szent csoport ők, és az egész nép tegyen eleget Jehova iránti kötelezettségének.7A léviták vegyék körül a királyt minden oldalról, ki-ki fegyvereivel a kezében. Aki pedig bemegy a házba, azt meg kell ölni. Maradjatok a királlyal, amikor bemegy, és amikor kijön."8A léviták pedig, és egész Júda mindenben aszerint cselekedett, ahogy Jójada pap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette hát az embereit, a sabbaton bevonulókat a sabbaton kivonulókkal együtt, mert Jójada pap nem mentette fel az osztályokat a szolgálat alól.9Jójada pap továbbá odaadta a százak vezetőinek Dávid király lándzsáit, pajzsait és kerek pajzsait, amelyek az igaz Isten házában voltak.10Aztán fölállította az egész népet, igen, úgy, hogy ki-ki a kezében tartotta hajítófegyverét, a ház jobb oldalától egészen a ház bal oldaláig, az oltárnál és a háznál, körülfogva a királyt.11Ezután kihozták a király fiát, és rátették a diadémot meg a Bizonyságot, és királlyá tették őt. Jójada és a fiai tehát felkenték őt, és ezt mondták:,,Éljen a király!"12Amikor Atália meghallotta a futkosó nép hangját, és hogy dicsérik a királyt, rögtön odament a néphez Jehova házához.13Akkor látta, és íme, a király az oszlopánál állt a bejáratnál, a fejedelmek és a trombitások pedig a király mellett, és az ország egész népe örvendezett, és fújta a trombitákat;ott voltak az énekesek is az éneket kísérő hangszerekkel, és akik jelt adtak a dicsérésre. Atália erre megszaggatta ruháit, és ezt mondta:,,Összeesküvés! Összeesküvés!"14Jójada pap azonban kivezette a százak vezetőit, a hadsereg kinevezett személyeit, és ezt mondta nekik:,,Vigyétek ki őt a sorok közül, és aki utánamegy, azt kard ölje meg!"A pap ugyanis megmondta:,,Ne Jehova házában öljétek meg."15Erre rávetették kezüket. Amikor aztán a lovak kapujának bejáratához ért, amely a királyi házhoz tartozott, ott rögtön megölték.16Akkor Jójada szövetséget kötött maga között, az egész nép között és a király között, hogy továbbra is Jehova népe lesznek.17Ezután az egész nép bement Baál házába, és lerombolta azt. Oltárait meg képmásait összetörték, és Mattánt, Baál papját megölték az oltárok előtt.18Jójada pedig Jehova házának a tisztségeit a papok és a léviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt Jehova háza fölé, hogy bemutassák Jehova égő áldozatait a Mózes törvényében leírtak szerint, örvendezve és énekszóval, ahogy Dávid keze elrendelte.19Fölállította a kapuőröket Jehova házának kapuihoz, hogy senki be ne lépjen, aki valamiért tisztátalan.20Ekkor maga mellé vette a százak vezetőit meg a méltóságokat, és azokat, akik uralkodtak a nép felett, és az ország egész népét, és levezette a királyt Jehova házából. Aztán egyenesen a felső kapun át bementek a király házába, és leültették a királyt a királyság trónjára.21Továbbra is örvendezett az ország egész népe, és a városban nem volt háborúság. Atáliát pedig megölték karddal.

24. fejezete
1Hétéves volt Joás, amikor uralkodni kezdett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.2Joás azt tette, ami helyes Jehova szemében, Jójada pap minden napján.3És Jójada két feleséget vett neki, ő pedig nemzett fiakat és leányokat.4Történt aztán, hogy Joásnak szíve vágya lett, hogy rendbe hozza Jehova házát.5Egybe is gyűjtötte a papokat meg a lévitákat, és így szólt hozzájuk:,,Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izraeltől, hogy Istenetek háza évről évre kijavíttassék. Siessetek a dologgal!"De a léviták nem siettek.6A király ezért hívatta Jójadát, a főt, és ezt mondta neki:,,Miért nem kérted számon a lévitáktól, hogy be kell hozni Júdából és Jeruzsálemből a szent adót, melyet Jehova szolgája, Mózes vetett ki, igen, Izrael gyülekezetéét, a Bizonyság sátra számára?7Mert bizony Atáliának, annak a gonosz asszonynak a fiai betörtek az igaz Isten házába, sőt, Jehova házának szent dolgait mind felajánlották a Baáloknak."8Akkor a király parancsot adott, és készítettek egy ládát, majd elhelyezték azt kívül, Jehova házának kapujánál.9Ezután felhívást küldtek szét egész Júdába és Jeruzsálembe, hogy hozzák el Jehovának a szent adót, melyet az igaz Isten szolgája, Mózes vetett ki Izraelre a pusztában.10Erre örvendezni kezdett minden fejedelem és az egész nép, és hozták, bedobták a ládába, mígnem mindannyian adtak.11És történt, hogy a megfelelő időben elvitette a ládát a léviták keze által a király felügyelete alá, és amint látták, hogy sok pénz van benne, odament a király titkára és a papi elöljáró megbízottja, és kiürítették a ládát, majd fölvették és visszavitték a helyére. Így cselekedtek napról napra, úgyhogy igen sok pénzt gyűjtöttek össze.12Ezután a király és Jójada odaadta azt a Jehova házában szolgáló munkavégzőknek, ők pedig kővágókat és mesterembereket fogadtak fel, hogy rendbe hozzák Jehova házát, és vas- meg rézműveseket is Jehova házának kijavítására.13A munkavégzők tehát munkához láttak, és a javítási munkálatok előrehaladtak a kezük nyomán. Végül szerkezetileg megfelelő állapotba hozták az igaz Isten házát, és megerősítették.14Mihelyt végeztek, elvitték a megmaradt pénzt a király és Jójada elé, ők pedig eszközöket készítettek Jehova háza számára:eszközöket a szolgálathoz és a felajánlásokhoz, poharakat, arany- meg ezüsteszközöket, és szüntelenül égő áldozatokat mutattak be Jehova házában, Jójada minden napján.15Jójada pedig megöregedett és betelt az évekkel, míg végül meghalt;százharminc éves volt, amikor meghalt.16Eltemették Dávid városában a királyok mellé, mert jót cselekedett Izraelben, és az igaz Istennel meg az Ő házával.17Jójada halála után eljöttek Júda fejedelmei, meghajoltak a király előtt, és a király akkor hallgatott rájuk.18Idővel elhagyták Jehovának, ősatyáik Istenének a házát, és a szent rudaknak meg a bálványoknak kezdtek szolgálni. Ezzel a vétkével haragot vont magára Júda és Jeruzsálem.19Ő újra meg újra prófétákat küldött közéjük, hogy visszatérítsék őket Jehovához, és ezek mindig tanúságot tettek ellenük, de ők nem fordították oda fülüket.20Isten szelleme pedig leszállt Zakariásra, Jójada pap fiára, ezért odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk:,,Ezt mondja az igaz Isten:Miért hágjátok át Jehova parancsolatait, úgyhogy nem is boldogultok?Mivel ti elhagytátok Jehovát, ő is elhagy titeket."21Azok végül összeesküdtek ellene, és a király parancsolatából köveket vetettek rá Jehova házának udvarán.22Joás király nem emlékezett meg arról a szerető-kedvességről, amellyel annak apja, Jójada volt iránta, így hát megölte a fiát, az pedig a halála előtt ezt mondta:,,Lássa meg Jehova, és kérje számon!"23És történt az esztendő fordultával, hogy fölvonult ellene egy szíriai hadsereg, majd kezdett behatolni Júdába és Jeruzsálembe. Azután elpusztították a nép összes fejedelmét a nép közül, a zsákmányukat pedig mind elküldték Damaszkusz királyának.24Kevés emberrel hatolt be a szírek hadserege, de Jehova a kezükbe adott egy igen nagy hadsereget, mert elhagyták Jehovát, ősatyáik Istenét;és Joás felett ítéletet hajtottak végre.25Amikor elmentek tőle (bizony sok betegségben hagyták ott), a saját szolgái összeesküdtek ellene Jójada pap fiainak vére miatt;megölték az ágyában, és így halt meg. Azután eltemették Dávid városában, de nem a királyok sírhelyeire temették.26Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene:Zabád, az ammonita asszonynak, Simeátnak a fia, és Jozabád, a moábita asszonynak, Simritnek a fia.27Ami a fiait, az ellene szóló számos kijelentést és azokat a munkálatokat illeti, amelyeket az igaz Isten házának alapjain végeztek, íme, ezek meg vannak írva a királyok könyvének fejtegetésében. A fia, Amácija kezdett uralkodni helyette.

25. fejezete
1Huszonöt éves korában lett király Amácija, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddánnak hívták.2Amácija azt tette, ami helyes Jehova szemében, de nem teljes szívvel.3És történt, hogy mihelyt a királyság megerősödött uralma alatt, megölte azokat a szolgáit, akik végeztek apjával, a királlyal.4A fiaikat nem ölte meg, hanem a Mózes könyvében, a törvényben megírtak szerint cselekedett, úgy, ahogy Jehova megparancsolta:,,Az apák ne haljanak meg a fiak miatt, és a fiak se haljanak meg az apák miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg."5És Amácija egybegyűjtötte Júdát, és felállította őket ősatyáik háza szerint, az ezrek vezetői és a százak vezetői szerint egész Júdából és Benjáminból;összeírta őket húszéves kortól fölfelé, és végül megállapította, hogy háromszázezer hadba vonuló, válogatott férfi van, akik lándzsával és nagy pajzzsal vannak felszerelkezve.6Ezenkívül felfogadott Izraelből százezer bátor és vitéz embert száz ezüsttalentumon.7És eljött hozzá az igaz Istennek egy embere, és így szólt:,,Ó, király, ne menjen veled Izrael serege, mert Jehova nincs Izraellel, nincs Efraim egyetlen fiával sem.8Menj csak te egyedül, cselekedj, légy bátor a háborúban! Az igaz Isten elbuktathat téged az ellenség előtt, mert Istennek hatalma van segíteni is, és elbuktatni is."9Amácija akkor ezt mondta az igaz Isten emberének:,,De mi legyen a száz talentummal, amit Izrael csapatainak adtam?"Erre az igaz Isten embere így felelt:,,Jehova ennél sokkal többet tud adni neked."10Amácija tehát elkülönítette őket, vagyis az Efraimból hozzá érkezett csapatokat, hogy menjenek el a helyükre. De azok heves haragra gyúltak Júda ellen, így aztán lángoló haraggal tértek vissza a helyükre.11Amácija pedig felbátorodott, és így vezette az ő népét. Elment a Só-völgybe, és megverte Szeir fiait, tízezret.12Tízezret azután élve fogtak el Júda fiai. Ezeket elvitték a szikla tetejére, és levetették őket a szikla tetejéről;egytől egyig széthasadtak.13Annak a csapatnak a tagjai pedig, akiket Amácija visszaküldött, és nem mehettek vele a háborúba, rátörtek Júda városaira Szamáriától fogva egészen Bét-Horonig, és lesújtottak háromezer emberre azok közül, és nagy zsákmányt szereztek.14De történt, hogy miután Amácija megverte az edomitákat, és visszajött, elhozta Szeir fiainak isteneit, és felállította azokat magának istenekül. Előttük hajolt meg, és nekik kezdett áldozati füstöt füstölögtetni.15Jehova haragja ezért fellángolt Amácija ellen, elküldött hozzá egy prófétát, és ezt mondta neki:,,Miért kerested azon nép isteneit, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?"16És történt, hogy alig szólt hozzá, a király máris ezt mondta neki:,,Talán bizony a király tanácsadójává tettünk meg téged?Hagyd abba a saját érdekedben! Miért sújtanának le rád?"A próféta erre abbahagyta, de még ezt mondta:,,Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy pusztulást hoz rád, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál a tanácsomra."17Akkor Amácija, Júda királya tanácsot tartott, és elküldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal:,,Gyere, nézzünk szembe egymással!"18Erre Joás, Izrael királya elküldött Amácijához, Júda királyához a következő szavakkal:,,A libanoni töviskóró elküldött a libanoni cédrushoz, ezt mondva:Add a leányodat fiamnak feleségül.De a mező vadja, amely a Libanonon volt, arra ment, és összetiporta a töviskórót.19Azt mondod magadban:íme, megverted Edomot. Szíved fölmagasztalt téged, hogy dicsőséget szerezz. Maradj csak otthon a házadban. Miért bocsátkoznál harcba kedvezőtlen helyzetben, és miért esnél el Júdával együtt?"20De Amácija nem hallgatott rá, mivelhogy az igaz Istentől volt ez, hogy a kezébe adassanak, mert Edom isteneit keresték.21Így tehát felvonult Joás, Izrael királya, aztán szembenéztek egymással, ő és Amácija, Júda királya a Júdához tartozó Bét-Semesnél.22És Júda vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült a maga sátrába.23Amáciját, Júda királyát, Joakház fiának, Joásnak a fiát pedig elfogta Izrael királya, Joás Bét-Semesnél. Aztán elvitte őt Jeruzsálembe, és rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim kaputól egészen a Szeglet kapuig, négyszáz könyöknyit.24Elvitt minden aranyat és ezüstöt és minden tárgyat, ami az igaz Isten házában, Obed-Edomnál találtatott, és a király házának kincseit meg a túszokat is, majd visszatért Szamáriába.25Amácija, Júda királya, Joás fia tizenöt évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.26Ami Amácija egyéb dolgait illeti, mind az elsőket, mind az utolsókat, íme, nincsenek-e megírva Júda és Izrael királyainak könyvében?27És attól az időtől fogva, hogy Amácija eltért Jehova követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Végül aztán elmenekült Lákisba, de utánaküldtek Lákisba, és ott megölték.28Elvitték hát lovakon, és eltemették ősatyái mellé, Júda városában.



  
 
0 komment , kategória:  2 Krónikák könyve/Ószövetség  
1Krónikák 21–25-ig terjedő fejezetei
  2016-09-29 21:41:57, csütörtök
 
  1Krónikák 21. fejezete

1Sátán pedig fölkelt Izrael ellen, és arra indította Dávidot, hogy vegye számba Izraelt.2Dávid akkor így szólt Joábhoz és a nép vezetőihez:,,Menjetek, vegyétek számba Izraelt Beér-Sebától Dánig, és hozzatok hírt nekem, hadd tudjam meg a létszámukat."3Joáb azonban ezt mondta:,,Tegyen hozzá Jehova az ő népéhez százannyit, mint amekkora most. Nem úgy van-e, ó, uram király, hogy ők mindnyájan az én uraméi mint szolgák?Miért akarja ezt az én uram?Miért tenné vétkessé Izraelt?"4A király szava azonban erősebbnek bizonyult, mint Joáb, így hát Joáb elment, és bejárta egész Izraelt, aztán megérkezett Jeruzsálembe.5Joáb ekkor átadta Dávidnak a nép összeírásának számadatait;Izraelben összesen egymillió-egyszázezer kardforgató férfi volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató férfi.6De Lévit és Benjámint nem számlálta meg közöttük, mert utálatosnak tartotta Joáb a király szavát.7Ez a dolog pedig rossz volt az igaz Isten szemében, és megverte Izraelt.8Ezért ezt mondta Dávid az igaz Istennek:,,Igen nagy bűnt követtem el azzal, hogy ezt tettem. Most azért kérlek, engedd el a te szolgád vétkét, mert nagyon ostobán cselekedtem."9Jehova ekkor így szólt Gádhoz, Dávid látnokához:10,,Menj, és így szólj Dávidhoz:Ezt mondja Jehova:Három dolgot fordítok ellened. Válaszd ki magadnak az egyiket, hogy azt tegyem veled."11Gád tehát bement Dávidhoz, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Válassz:12három évig éhínség legyen;három hónapig pusztítsanak téged ellenségeid maguk előtt, és utolérjen ellenfeleid kardja;vagy három napig Jehova kardja, igen, járvány sújtsa az országot, és Jehova angyala pusztítson Izrael egész területén?Most azért lásd meg, hogy mit feleljek annak, aki elküldött engem."13Dávid erre így szólt Gádhoz:,,Nagyon gyötrődöm emiatt. Hadd essem inkább Jehova kezébe, mert igen nagy az ő irgalmassága, de ember kezébe ne essem."14Jehova akkor járványt küldött Izraelre, úgyhogy elhullott Izraelből hetvenezer ember.15És az igaz Isten elküldött egy angyalt Jeruzsálemre, hogy pusztulást hozzon rá;mihelyt pusztítani kezdett, Jehova látta azt, és kezdett sajnálatot érezni a csapás miatt, ezért így szólt az angyalhoz, aki pusztított:,,Elég!Engedd le a kezed!"Jehova angyala ekkor a jebuszita Ornán szérűjének közelében állt.16Amikor Dávid fölemelte a szemeit, meglátta Jehova angyalát:ott állt a föld és az ég között, kezében kivont kard volt, melyet Jeruzsálem felé nyújtott. Erre Dávid és a vének zsákruhába öltözve arcra borultak.17Így szólt Dávid az igaz Istenhez:,,Nemde én mondtam, hogy vegyék számba a népet, és én vagyok az, aki vétkeztem, és bizony rosszat tettem?Ezek a juhok mit tettek?Ó, Jehova Istenem, engem sújtson a kezed, kérlek, és apám házát, de ne a népedre mérj csapást!"18Jehova angyala pedig szólt Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel Dávid, és állítson oltárt Jehovának a jebuszita Ornán szérűjén.19Dávid fel is ment Gád beszéde szerint, amelyet Jehova nevében szólt.20Közben az történt, hogy Ornán megfordult, és látta az angyalt;négy fia pedig, aki vele volt, elrejtőzött. Ornán ekkor búzát csépelt.21Dávid tehát elment Ornánhoz. Amikor Ornán odanézett, és meglátta Dávidot, nyomban kiment a szérűről, és arccal a földig meghajolt Dávid előtt.22Dávid ekkor így szólt Ornánhoz:,,Add nekem a szérűhelyet, hogy oltárt építhessek ott Jehovának. Teljes árán add azt nekem, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás."23Ornán azonban így szólt Dávidhoz:,,Vedd csak el magadnak, és azt tegye uram, a király, ami jó a szemében. Íme, odaadom a marhákat égő felajánlásul, a cséplőszánt tűzifának, a búzát meg gabonafelajánlásul. Az egészet odaadom."24Dávid király azonban ezt mondta Ornánnak:,,Nem, hanem teljes árán veszem meg, mert nem viszem el Jehovának azt, ami a tiéd, hogy ingyen kapott égő áldozatokat mutassak be."25Így hát Dávid hatszáz sekel súlyú aranyat adott Ornánnak a helyért.26Akkor Dávid oltárt épített ott Jehovának, majd égő áldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel, és kezdte segítségül hívni Jehovát. Ő erre úgy válaszolt, hogy tüzet küldött az egekből az égő felajánlás oltárára.27És szólt Jehova az angyalnak, az pedig visszatette kardját a hüvelyébe.28Abban az időben, amikor Dávid látta, hogy Jehova válaszolt neki a jebuszita Ornán szérűjén, ott mutatott be áldozatot.29De Jehova hajléka, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égő felajánlás oltára abban az időben Gibeon magaslatán volt.30És Dávid nem tudott oda elmenni, hogy kikérje Isten tanácsát, mert megrettent Jehova angyalának a kardjától.

22. fejezet
1Akkor Dávid ezt mondta:,,Ez Jehovának, az igaz Istennek háza, és égő felajánlás oltára ez Izrael számára."2Meg is parancsolta Dávid, hogy gyűjtsék egybe az Izrael földjén levő jövevényeket, aztán kőfejtőkké tette őket, hogy kőtömböket fejtsenek az igaz Isten házának építéséhez.3Igen sok vasat készített elő Dávid a kapuk ajtóira való szögeknek és a kapcsoknak, és rezet is mérhetetlenül sokat,4és megszámlálhatatlanul sok cédrusfát is, mert rengeteg cédrusfát hoztak a szidóniak és a tírusziak Dávidnak.5Dávid ugyanis ezt mondta:,,Salamon fiam fiatal és tapasztalatlan, a Jehovának építendő háznak pedig fölöttébb fenségesnek kell lennie, szépségéről híresnek minden országban. Hadd készítsem hát elő neki, ami kell."Így tehát igen nagy előkészületeket tett Dávid a halála előtt.6És elhívta fiát, Salamont, hogy megparancsolja neki, hogy építsen házat Jehovának, Izrael Istenének.7Így szólt Dávid a fiához, Salamonhoz:,,Szívem vágya volt, hogy házat építsek Jehova Istenem nevének,8de Jehova ilyen szózatot intézett ellenem:Sok vért ontottál, és nagy háborúkat vívtál. Nem fogsz házat építeni nevemnek, mert rengeteg vért ontottál a földre színem előtt.9Íme, fiad születik. Ő a nyugalom embere lesz, én pedig nyugalmat adok majd neki az ellenségeitől mindenfelől;mert Salamon lesz a neve, és békét és nyugodalmat adok Izraelnek az ő napjaiban.10Ő fog a nevemnek házat építeni;ő a fiammá lesz, én pedig atyjává leszek. És megszilárdítom királyságának trónját Izrael felett, időtlen időkre.11Most pedig, fiam, legyen veled Jehova! Légy sikeres, és építsd föl Jehova Istened házát, amiképpen megmondta felőled.12Csak adja meg neked Jehova, hogy értelmes légy és megértsd a dolgokat, és adjon neked parancsolatot Izrael felől, igen, hogy megtartsd Jehovának, a te Istenednek törvényét.13Akkor leszel sikeres, ha ügyelsz azoknak a rendelkezéseknek és bírói döntéseknek a betartására, amelyeket Jehova parancsolt meg Mózesnek Izrael felől. Légy bátor és erős! Ne félj, és ne rettegj!14Íme, nyomorúságom idején előkészítettem Jehova házához százezer talentum aranyat és egymillió talentum ezüstöt;a réz és a vas meg sem mérhető, mert oly sok van belőle;fát és követ is készítettem elő, de azokhoz még hozzá fogsz tenni.15Sok munkás lesz veled, kőfejtők, kő- és faművesek, és mindenféle mesterember a legkülönfélébb munkákban.16Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma. Kelj föl, és cselekedj, és legyen veled Jehova!"17És Dávid megparancsolta Izrael minden fejedelmének, hogy segítsék a fiát, Salamont:18,,Nemde veletek van Jehova, a ti Istenetek? Nemde nyugalmat adott nektek mindenfelől?Hiszen kezembe adta e föld lakóit, és meghódolt a föld Jehova előtt és népe előtt.19Most tehát szíveteket, lelketeket arra fordítsátok, hogy keressétek Jehovát, a ti Isteneteket, és keljetek föl, építsétek meg Jehovának, az igaz Istennek szentélyét, hogy bevigyük Jehova szövetségének ládáját és az igaz Isten szent eszközeit a Jehova nevének épített házba."

23. fejezet
1Dávid pedig megöregedett és betelt a napokkal, ezért a fiát, Salamont tette Izrael királyává.2Egybegyűjtötte Izrael összes fejedelmét és a papokat meg a lévitákat.3Számba vették a lévitákat harmincéves kortól fölfelé;megszámolták őket fejenként, életerős férfianként, és harmincnyolcezren voltak.4Közülük huszonnégyezren Jehova házának munkájára felügyeltek, hatezren tisztviselők és bírák voltak,5négyezren kapuőrök, és négyezren Jehovát dicsérték azokon a hangszereken, amelyekről Dávid ezt mondta:,,A dicséretekhez készítettem."6Dávid akkor osztályokra osztotta őket Lévi fiai, Gerson, Kehát és Mérári szerint.7A gersonitákhoz tartozott Ladán és Simei.8Ladán fiai voltak:Jéhiel, a főember, és Zétám meg Jóel, hárman.9Simei fiai:Selomót, Haziel és Hárán, hárman. Ezek voltak az atyai házak fői Ladántól.10Simei fiai voltak:Jahát, Zina, Jeus és Beria. Ők négyen voltak Simei fiai.11Jahát volt a fő, Zizah pedig a második. Jeusnak és Beriának nem volt sok fia, így ők egy atyai házzá lettek, és egy hivatali osztálynak számítottak.12Kehát fiai voltak:Amrám, Jichár, Hebron és Uzziel, négyen.13Amrám fiai:Áron és Mózes.Áron pedig különválasztatott, hogy ő szentelje meg a szentek szentjét, igen, ő és a fiai időtlen időkre, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek Jehova előtt, és szolgáljanak neki, és az ő nevében áldást mondjanak időtlen időkig.14Ami Mózest, az igaz Isten emberét illeti, a fiait továbbra is a léviták törzséhez számították.15Mózes fiai voltak: Gersom és Eliézer.16Gersom fiai:Sebuel, a fő.17Eliézer fiai: Rehábia, a fő;Eliézernek nem voltak más fiai, Rehábia fiai azonban igen-igen megsokasodtak.18Jichár fiai voltak:Selomit, a főember.19Hebron fiai:Jeria, a fő;Amária, a második;Jaháziel, a harmadik;és Jekameám, a negyedik.20Uzziel fiai:Mika, a fő;és Issija, a második.21Mérári fiai voltak: Mahli és Músi. Mahli fiai:Eleázár és Kís.22Eleázár azonban meghalt, és nem voltak fiai, csak leányai. Így aztán a testvéreik, Kís fiai vették őket feleségül.23Músi fiai:Mahli, Éder és Jeremót, hárman.24Ezek voltak Lévi fiai az atyáik háza, vagyis az atyai házak fői szerint, a megbízottjaik szerint, a neveik száma szerint fejenként, a munka végzői Jehova házának szolgálatában, húszéves kortól fölfelé.25Mert Dávid ezt mondta:,,Jehova, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemben fog lakozni időtlen időkig.26És nem kell a lévitáknak hordozniuk a hajlékot, sem semmilyen szolgálati eszközét."27Mert Dávid utolsó szavai szerint ezek voltak Lévi fiainak megszámláltjai húszéves kortól fölfelé.28A feladatuk ugyanis az volt, hogy rendelkezésükre álljanak Áron fiainak Jehova házának szolgálatában, ügyeljenek az udvarokra, az étkezőkre, minden szent dolog megtisztítására, és a szolgálat munkájára az igaz Isten házánál,29csakúgy, mint a sorba rakott kenyerekre, a gabonafelajánlás finomlisztjére, a kovásztalan lepényekre, a sütőlapon sütöttekre, az összedolgozott tésztára, és minden, mennyiséget és nagyságot jelző mértékre;30hogy ott álljanak reggelente, hálát és dicséretet mondva Jehovának, ugyanígy este is;31és hogy minden égő áldozatot felajánljanak Jehovának sabbatonként, az újholdak idején és az ünnepi időszakokban, szám szerint, a rájuk vonatkozó előírás szerint, éspedig szüntelenül Jehova színe előtt.32Ők gondoskodtak a találkozás sátrának őrzéséről, a szent hely őrzéséről, és testvéreiknek, Áron fiainak az őrzéséről is Jehova házának szolgálatában.

24. fejezet
1Áron fiainak is voltak osztályaik. Áron fiai voltak:Nádáb és Abihu, Eleázár és Itamár.2De Nádáb és Abihu meghaltak apjuk előtt, és nem voltak fiaik;Eleázár és Itamár azonban továbbra is papként szolgált.3Dávid pedig az Eleázár fiai közül való Cádókkal és az Itamár fiai közül való Ahimélekkel osztályokba sorolta őket szolgálati tisztségük szerint.4Ám Eleázár fiai között több főember találtatott, mint Itamár fiai között. Így hát elosztották őket:Eleázár fiainak atyai házaik főiül tizenhatot, Itamár fiainak atyai házaik főiül pedig nyolcat.5Továbbá elosztották őket sorsvetéssel, ezeket is, amazokat is, mert Eleázár fiai közül is, meg Itamár fiai közül is kellett hogy legyenek vezetői a szent helynek, és vezető emberei az igaz Istennek.6Akkor Semája, Netánel fia, a léviták közül való titkár felírta őket a király és a fejedelmek előtt, Cádók pap és Ahimélek, Abjátár fia előtt, meg a papok és a léviták atyai házainak fői előtt;egy atyai házat Eleázárnak, egyet pedig Itamárnak választottak.7Az első sors Jehojáribra esett, a második Jedájára,8a harmadik Hárimra, a negyedik Seórimra,9az ötödik Malkijára, a hatodik Mijáminra,10a hetedik Hakkócra, a nyolcadik Abijára,11a kilencedik Jésuára, a tizedik Sekániára,12a tizenegyedik Eliásibra, a tizenkettedik Jákimra,13a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jesebeábra,14a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immérre,15a tizenhetedik Hézirre, a tizennyolcadik Happiceszre,16a tizenkilencedik Petáhiára, a huszadik Jéhezkelre,17a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámulra,18a huszonharmadik Delájára, a huszonnegyedik Maáziára.19Ez volt az ő hivatali rendjük a szolgálatukban, hogy bemenjenek Jehova házába az őket megillető jog szerint, amelyet ősatyjuk, Áron adott nekik a keze által, ahogy azt Jehova, Izrael Istene megparancsolta neki.20És Lévi többi fiai közül, Amrám fiai közül volt:Subáel;Subáel fiai közül:Jehdéja;21 Rehábiától, Rehábia fiai közül:Issija, a fő;22 a jicharitáktól:Selomót;Selomót fiai közül:Jahát;23 Hebron fiai pedig:Jeria, a fő;Amária, a második;Jaháziel, a harmadik;Jekameám, a negyedik.24Uzziel fiai:Mika;Mika fiai közül:Sámir.25Mika testvére volt:Issija;Issija fiai közül:Zakariás.26Mérári fiai voltak:Mahli és Músi;Jaázija fiai:Benó.27Mérári fiai, Jaázijától:Benó, Sohám, Zakkur és Hibri.28Mahlitól:Eleázár, de neki nem születtek fiai.29Kístől, Kís fiai:Jerahméel.30Músi fiai voltak:Mahli, Éder és Jerimót. Ezek voltak a léviták fiai az ő atyai házaik szerint.31Ők is sorsot vetettek, pontosan úgy, ahogy testvéreik, Áron fiai tették Dávid király, Cádók és Ahimélek előtt, meg a papok és a léviták atyai házainak fői előtt. Ami az atyai házakat illeti, a fő éppen olyan volt, mint fiatalabb testvére.

25. fejezet
1És Dávid meg a szolgálatot végző csoportok vezetői különválasztottak némelyeket a szolgálatra annak az Asáfnak, Hémánnak és Jedutunnak a fiai közül, akik hárfákkal, húros hangszerekkel és cintányérokkal prófétáltak. Az ő számukból kerültek ki a megbízottak, hogy szolgáljanak.2Asáf fiai közül:Zakkur, József, Netánia és Asaréla, Asáf fiai, Asáf felügyelete alatt, aki a király felügyelete alatt prófétált.3Jedutuntól Jedutun fiai: Gedália, Céri, Jesája, Simei, Hasábia és Mattitja, ők hatan az atyjuk, Jedutun felügyelete alatt, aki hárfával prófétált, hogy hála és dicséret zengjen Jehovának.4Hémántól Hémán fiai:Bukkija, Mattánia, Uzziel, Sebuel, Jerimót, Hanánia, Hanáni, Eliáta, Giddalti, Romámti-Ézer, Josbekása, Mallóti, Hótir és Maháziót.5Ezek mind Hémán fiai voltak, aki a király látnoka volt az igaz Isten dolgaiban, s aki felemelte a szarvat;így az igaz Isten tizennégy fiút és három leányt adott Hémánnak.6Mindnyájan az atyjuk felügyelete alá tartoztak az éneklésben Jehova házában, cintányérok, húros hangszerek és hárfák kíséretével az igaz Isten házának szolgálatában. Asáf, Jedutun és Hémán a király felügyelete alá tartozott.7Kétszáznyolcvannyolcan voltak a testvéreikkel együtt, akik megtaníttattak a Jehovának való éneklésre, és mindannyian képzettek voltak.8Kijelölték sorsvetéssel a teendőket, a kicsinyek éppúgy, mint a nagyok, a képzettek és a tanítványok egyaránt.9Az első sors az Asáftól való Józsefre esett, a második Gedáliára(ő és testvérei és fiai tizenketten voltak);10 a harmadik Zakkurra, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;11a negyedik Jicrire, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;12az ötödik Netániára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;13a hatodik Bukkijára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;14a hetedik Jesarélára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;15a nyolcadik Jesájára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;16a kilencedik Mattániára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;17a tizedik Simeire, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;18a tizenegyedik Azarelre, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;19a tizenkettedik Hasábiára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;20tizenharmadikként Subáelre, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;21tizennegyedikként Mattitjára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;22tizenötödikként Jeremótra, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;23tizenhatodikként Hanániára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;24tizenhetedikként Josbekására, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;25tizennyolcadikként Hanánira, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;26tizenkilencedikként Mallótira, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;27huszadikként Eliátára, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;28huszonegyedikként Hótirra, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;29huszonkettedikként Giddaltira, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;30huszonharmadikként Maháziótra, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre;31huszonnegyedikként pedig Romámti-Ézerre, a fiaira és testvéreire, tizenkettőjükre.



  
 
0 komment , kategória:  1 Krónikák könyve/Ószövetség  
Tücsök-Ildykó barátnőmtől! Nagyon-nagyon köszönöm!
  2016-09-29 01:24:03, csütörtök
 
  Ildykó barátnőmtől 2016.09.28.





Köszönöm szépen Ildykóm!
Ölellek! Anikó


 
 
0 komment , kategória:  b 1vargaildykómtól JELENIDŐ  
Szép napot minden kedves barátomnak, látogatónak!
  2016-09-29 00:10:45, csütörtök
 
 













 
 
0 komment , kategória:  SajátszerkesztésűNapszakKépeim  
2016. szeptember 29., csütörtöki Napiszöveg
  2016-09-29 00:08:31, csütörtök
 
  "Ott lesz neki sírás és fog-
csikorgatás" (Máté 25:30NW És dobjátok ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás.).

A talentumokról szóló példázat-
ban a harmadik rabszolga nem gya-
rapította a rá bízott talentumot,
még csak nem is helyezte letétbe a
bankároknál. Ehelyett elásta a föld-
be. Szándékosan épp az ellenkezőjét
tette annak, mint amit az ura érdekei
kívántak volna. Az ura ezért joggal
nevezte őt "gonosz és rest" rabszol-
gának. Elvette hát tőle a talentu-
mot, és odaadta annak a rabszolgá-
nak, akinek tíz volt. Majd a gonosz
rabszolgát kidobták "a külső sötét-
ségre" (Máté 25:24-30NWVégül előlépett az, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta:Uram, tudtam, hogy sokat követelő ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahol nem szórtál.25Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.26Az ura így felelt neki:Gonosz és rest rabszolga, ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?27Nos hát, ezüstpénzeimet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy megérkezésemkor kamatostul kapjam meg, ami az enyém.28Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.29Mert mindannak, akinek van, még többet adnak, és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.30És dobjátok ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás),
(Lukács 19:22, 23NW Ő így szólt hozzá:A saját szádból ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?23Akkor miért nem tetted be az ezüstpénzemet a bankba?Így megérkezésemkor kamattal szedtem volna be.).
Mit jelent az, hogy a három rabszolga
közül az egyik elásta a talentumot?
Vajon Jézus arra utalt ezzel, hogy
felkent követőinek az egyharmada
gonosznak és restnek fog bizonyul-
ni? Nem. Inkább arra figyelmeztette
a felkent követőit, hogy maradjanak
szorgalmasak, vagyis kereskedjenek
a rájuk bízott talentumokkal, és ne
váljanak olyanná, mint a gonosz rab-
szolga (Máté 25:16NW Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elment, és kereskedett velük, és másik ötöt nyert). Arra is felhívta
a szellemi testvéreinek a figyel-
mét, hogy mi lesz a következménye
annak, ha elveszítik az éberségüket,
és nem állnak készen az eljövetelére.
w15 3/15 3:14-15


  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 296
  • e Hét: 1816
  • e Hónap: 6194
  • e Év: 44684
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.