Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Jób könyvének befejező 36-42-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 22:10:07, szombat
 
  36. fejezet
1És Elihu ezután így folytatta:2,,Légy egy kicsit türelmes velem, és kijelentem neked, Hogy van még mit szólni Isten mellett.3Messziről hozom ismeretemet, És Megformálómnak igazságosságot tulajdonítok.4Mert bizony nem hazugság a szavam, És Az van előtted, akinek tökéletes a tudása.5Íme!Isten hatalmas, és nem veti el az embert;Hatalmas ő szíve erejében;6Nem hagyja életben a gonoszt, Az elnyomottaknak pedig igazságot szolgáltat.7Nem veszi le szemét az igazságosról, Sőt királyokat ültet trónra Örökre, és felmagasztaltatnak.8Ha bilincsbe vannak verve, Fogva tartatnak a nyomorúság köteleivel.9Akkor tudtukra adja eljárásmódjukat És törvényszegéseiket, mert kevélykednek.10Megnyitja fülüket az intelem előtt, És azt mondja, hogy térjenek meg az álnokságból.11Ha engedelmeskednek és szolgálnak, Akkor jóban érnek véget napjaik, És gyönyörűségben éveik,12De ha nem engedelmeskednek, dárda által vesznek el, És ismeret nélkül lehelik ki utolsó leheletüket.13Akik hitehagyók szívükben, haragot gyűjtenek.Nem kiáltanak segítségért, még ha megkötözi is őket.14Lelkük ifjan huny ki, Életük a férfi-templomiprostituáltak között.15Megszabadítja ő az elnyomottat nyomorúságában, És megnyitja fülüket az elnyomás közepette.16Kicsalogat téged is a nyomorúság szájából! Tágasabb tér, nem pedig szorultság kerül helyébe, És asztalod vigasztalása tele lesz kövérséggel.17Eltelsz majd a gonoszra kimondott bírói ítélettel;A bírói ítélet és az igazságosság érvényesül.18Csak vigyázz, ne csábítson rosszindulatú tapsra a düh, És ne tévelyítsen el a nagy váltságdíj.19Használ-e majd segélykiáltásod? Nem. De még nagy erőfeszítésed sem a nyomorúságban.20Ne áhítsd azt az éjszakát, Amikor népek tűnnek el a helyükről.21Vigyázz, ne fordulj afelé, ami csak árt, Hiszen ezt választottad inkább, semmint a nyomorúságot.22Íme, Isten magasztosan cselekszik erejével;Ki olyan tanító, mint ő?23Kicsoda kéri számon tőle az útját, És ki mondja:Igazságtalanságot követtél el!24Gondolj arra, hogy magasztald az ő cselekedetét, Amelyről énekelnek az emberek.25Minden ember arra tekint,A halandó távolról nézi.26Íme, Isten magasztosabb, semhogy megismerhetnénk;Éveinek száma kikutathatatlan.27Mert fölszívja a vízcseppeket, Ezek átszűrődnek mint eső, hogy ködévé alakuljanak,28S a felhők így permetet hullatnak, Ontják a cseppeket az emberekre.29Ugyan ki képes megérteni a felhőrétegeket, A sátrából jövő robajokat?30Íme, kiteríti föléje világosságát, És a tenger gyökereit beborítja ő.31Mert ezek által jár el a népek ügyében;Ennivalót ad bőséggel.32Kezébe rejti a villámlást,És parancsot ad neki a támadó ellen.33Hírt ad őróla dörgése, És a jószág is a közeledőről.

37. fejezet
1Bizony, megremeg ettől a szívem, És kiugrik helyéből.2Hallgassátok figyelmesen hangja dörgését, És a morajlást, amely szájából kijön.3Az egész ég alatt kiereszti, És villámai eljutnak a föld végső határaira.4Aztán hang bömböl, Ő mennydörög fenségének hangjával, S nem tartja azokat vissza, amikor szavát hallatja.5Isten csodálatosan mennydörög szavával, Nagy dolgokat cselekedve, amelyeket nem ismerhetünk.6Mert azt mondja a hónak:Hullj a földre!,Meg a záporesőnek, igen, az ő heves záporesőjének is.7Pecsétet tesz minden földi ember kezére, Hogy minden halandó megismerje munkáját.8A vad behúzódik a leshelyre, És rejtekeiben tanyázik.9Előjön a szélvihar a belső szobából, És a hideg is az északi szelektől.10Isten leheletére jég keletkezik, És összeszorul a vizek szélessége.11Igen, nedvességgel terheli meg a felhőt, Fénye szétoszlatja a felhőtömeget,12Az pedig körös-körül forog, követve az ő irányítását, Bárhová is parancsolja őket a föld termékeny felszínén.13Hol vessző gyanánt, hol földje javára, Hol szerető-kedvességként adja.14Hajtsd ide füledet, ó, Jób! Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit.15Tudod-e, hogy mikor határozott Isten a rendeltetésük felől, És mikor ragyogtatta elő felhőjének fényét?16Tudod-e, hogyan lebeg a felhő, Ismered-e Annak csodálatos műveit, akinek tökéletes a tudása?17Miként forrósodik át ruhád, Midőn csend száll a földre dél felől?18Talán vele együtt domboríthatod ki az eget, Hogy kemény legyen, mint az öntött tükör?19Tudasd velünk, mit mondjunk neki;Nem találjuk a szavakat a sötétség miatt.20Jelenteni kell-e neki, hogy szólni akarok?Avagy mondta-e valaki, hogy ezt hírül adják?21Most nem látni a fényt;De ott ragyog az égen, Miután a szél elvonul, és megtisztítja azt.22Észak felől aranyló ragyogás támad. Félelmetes méltóság van Istenen.23A Mindenhatót ki nem kutatjuk;Magasztos ő erejében. A jogot és az igazságosság bőségét nem becsüli le.24Féljék hát az emberek! Nem tekint ő azokra, akik bölcsek a maguk szívében."

38. fejezet
1És Jehova felelt Jóbnak a szélviharból, és ezt mondta:2,,Ki ez, aki elhomályosítja a végzést Tudatlan szavakkal?3Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára, Hadd kérdezzelek, te pedig világosíts fel!4Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem.5Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e, Vagy ki feszítette ki rajta a mérőzsinórt?6Mibe süllyesztették a talpait, Vagy ki tette le szegletkövét,7Amikor együtt ujjongtak a hajnalcsillagok, És Isten minden fia lelkendezve kiáltott?8Ki torlaszolta el ajtókkal a tengert, Amely mintha az anyaméhből tört volna elő, úgy jelent meg,9Amikor a felhőt ruhájává, A sűrű homályt pólyájává tettem,10S megszabtam neki rendelkezésemet, Reteszt és ajtókat helyezve el,11Majd így szóltam:Eddig jöhetsz, és nem tovább;Itt van büszke hullámaid határa.12Parancsoltál-e a reggelnek, amióta napjaidat éled?Tudattad-e a hajnallal a helyét,13Hogy megfogja a föld széleit, És lerázza onnan a gonoszokat?14Úgy változik át, mint az agyag a pecsét alatt, És előállnak a dolgok, mintha ruhát öltenének magukra.15A gonoszoktól pedig megvonatik világosságuk, És a magasra emelt kar összetörik.16Eljutottál-e a tenger forrásaihoz, Vagy járkáltál-e a mély vizeket kutatva17Feltárultak-e előtted a halál kapui, Vagy látod-e a sötét árnyék kapuit?18Megvizsgáltad-e már a föld nagy kiterjedéseit?Mondd meg, ha mindezt megismerted.19Hol is van az út, amely a világosság hajlékába visz?Hát a sötétségnek hol a helye,20Hogy elvidd határához,És megértsd a házához vezető ösvényeket?21Tudod-e?Hiszen már akkor megszülettél, És nagy a te napjaidnak száma!22Eljutottál-e a hó tárházaiba, Vagy látod-e a jégeső tárházait,23Melyeket a nyomorúság idejére, A harc és háború napjára tartogatok?24Ugyan hol az az út, amelyen szétszóródik a fény, És szétterjed a keleti szél a föld színén?25Ki hasított csatornát az áradatnak, S utat a mennydörgő viharfelhőnek,26Hogy esőt hullasson a földre, hol ember nincsen, A pusztára, hol földből való embert nem találsz,27Hogy megelégítsen vihar sújtotta és kietlen helyeket, És fakasszon sarjadzó pázsitot?28Van-e atyja az esőnek, Avagy ki nemzette a harmatcseppeket?29Kinek a méhéből jön elő a jég, S az ég zúzmaráját ki hozza világra?30Elrejtőznek a vizek, mintha kő alatt lennének, És megszilárdul a mély vizek felszíne.31Egybekötheted-e a Kima csillagkép kötelékeit, Vagy megoldhatod-e a Keszil csillagkép köteleit?32Előhozhatod-e a Mazzarót csillagképet a maga idején?Vezérelheted-e az Ás csillagképet fiaival együtt?33Ismered-e az egek törvényeit, Vagy ki tudnád-e terjeszteni hatalmukat a földre?34Felemelheted-e szavadat a felhőkig, Hogy vízáradat borítson el téged?35Útjukra küldheted-e a villámokat, hogy menjenek, És azt mondják neked:Itt vagyunk! 36Ki helyezett bölcsességet a felhőrétegekbe, Vagy ki adott értelmet az égi jelenségnek?37Ki tudja pontosan megszámlálni a felhőket bölcsességgel, Vagy ki tudja felborítani az ég vizeskorsóit,38Amikor híg sárrá lesz a por, És egymáshoz tapadnak a földhantok?39Tudsz-e zsákmányt ejteni az oroszlánnak, Csillapíthatod-e a fiatal oroszlánok mohó étvágyát,40Amikor rejtekükön lapulnak, Vagy lesben fekszenek búvóhelyükön?41Ki készíti el a hollónak eledelét, Midőn fiókái Istenhez kiáltanak segítségért, Amikor csak kóvályognak, mert nincsen eleség?

39. fejezet
1Tudod-e, mikor van itt a kőszáli kecskék ellési ideje?Megfigyeled-e, mikor borjadzik vajúdva a szarvasünő?2Megszámlálod-e a holdhónapokat, melyeket kitöltenek, Avagy tudod-e, mikor van itt ellésük ideje?3Legörnyednek, midőn világra hozzák kicsinyeiket, Amikor megszabadulnak fájásaiktól.4Fiaik megerősödnek, nagyra nőnek a mezőn;Kimennek, és nem térnek vissza hozzájuk.5Ki engedte szabadon a zebrát, És ki oldotta el a vadszamár kötelékeit,6Amelynek a kietlen síkságot rendeltem házául, És a sós vidéket lakhelyéül?7Csak nevet a város zsivaján;Nem hallja a lesvadász lármáját.8Hegyeket keres magának legelőül, És mindenféle zöldet felkutat.9Akar-e a vadbivaly szolgálni téged, Vagy jászladnál tölti-e az éjszakát?10Odakötöd-e köteleivel a vadbivalyt a barázdához, Vagy boronálja-e a völgyeket utánad?11Bízol-e benne, mivel nagyon erős, És ráhagyod-e fáradságos munkádat?12Bízol-e abban, hogy behordja magodat, És begyűjti szérűdre?13Vígan verdes-e szárnyával a strucctyúk, Vagy olyan szárnytolla és tollazata van-e, mint a gólyának?14Hisz a földön hagyja tojásait, A porban tartja melegen,15És elfelejti, hogy a láb széttiporhatja, Vagy a mező vadja eltaposhatja azokat.16Keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának — Hiábavaló a fáradozása, mert nincs benne rettegés.17Isten ugyanis elfeledtette vele a bölcsességet, És nem részesítette értelemben.18Amikor aztán magasra emelve csapkodja szárnyát, Nevet a lovon és lovasán.19Adhatsz-e a lónak erőt?Felruházhatod-e nyakát suhogó sörénnyel?20Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Horkantásának méltósága rémületet kelt.21Kapál a völgyben, és örvend erejének;Elébe megy a fegyvereknek.22Nevet a rettegésen, nem rémül meg, És nem fordul vissza a kard elől.23Tegez csörög rajta, Lándzsának és dárdának pengéje.24Dobogva és izgatottan falja a földet, El se hiszi, hogy kürtszót hall.25Mihelyt szól a kürt, fölnyerít:haj!Messziről megérzi az ütközet szagát, A vezérek dörgő hangját és a csatakiáltást.26Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom, És kiterjeszti szárnyát a déli szél felé?27Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas, És magasra rakja fészkét,28Hogy kőszirten tanyázik, És sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt?29Onnan kell eledel után kutatnia, A messzeségbe tekintenek szemei.30Fiókái vért szürcsölnek, És ahol a megöltek vannak, ott van ő is."

40. fejezet
1És Jehova felelt Jóbnak, és ezt mondta:2,,Perelhet-e a bírálgató a Mindenhatóval?Válaszoljon erre, aki Istent feddi."3Jób akkor felelt Jehovának, és ezt mondta:4,,Íme, jelentéktelenné lettem. Mit is válaszoljak neked?Kezemet a számra teszem.5Egyszer szóltam, de már nem válaszolok;Kétszer is, de nem folytatom."6Jehova ekkor felelt Jóbnak a szélviharból, és ezt mondta:7,,Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára, Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!8Talán bizony semmissé teszed az én igazságosságomat?Gonosznak jelentesz ki, hogy neked igazad legyen?9Vagy van-e olyan karod, mint az igaz Istené, És mennydöröghetsz-e oly hangon, mint ő?10Ékesítsd fel magadat, kérlek, fenséggel és magasztossággal, Öltözz hát méltóságba és pompába.11Öntsd ki haragod bősz indulatát, Láss meg minden gőgöst, és alacsonyítsd le őket.12Láss meg minden gőgöst, és alázd meg őket, Taposd el a gonoszokat ott, ahol vannak.13Rejtsd el valamennyit a porba, Zárd el arcukat a rejtett helyen,14Én pedig, igen, én majd megdicsérlek, Mert meg tud menteni téged a jobbod.15Íme a behemót, melyet én alkottam, akárcsak téged. Zöld füvet eszik, mint a bika.16Lám csak, erőssége a csípőjében van, Duzzadó ereje a hasizmaiban.17Lehajlítja farkát, mintha cédrus volna;Combjának inai egymásba fonódnak.18Csontjai rézcsövek, Erős csontjai mintha kovácsoltvas rudak lennének.19Ez az Isten útjainak kezdete;Alkotója megközelítheti a kardjával.20Mert a hegyek látják el termésükkel, És a mező minden vadja ott játszadozik.21Tüskés lótuszfák alá heveredik, Nádnak és ingoványnak rejtekében.22Tüskés lótuszfák árnyéka borul rá, A völgy nyárfái veszik körül.23Ha tajtékzik a folyó, riadtan nem menekül. Bizakodik, még ha a Jordán tódul is szájáig.24Elfoghatja-e valaki szemtől szemben?Átlyukaszthatja-e valaki az orrát, tőrbe ejtve őt?

41. fejezet
1Kihúzhatod-e a leviatánt horoggal, Vagy lenyomhatod-e kötéllel a nyelvét?2Tehetsz-e kákát az orrlyukába, Vagy átfúrhatod-e tövissel az állkapcsát?3Rimánkodik-e neked sokat, Avagy lágy szavakkal szól-e hozzád?4Szövetségre lép-e veled, Hogy rabszolgáddá fogadd időtlen időkre?5Játszadozol-e vele, mint a madárral, Vagy megkötöd-e leánykáidnak?6Alkudoznak-e felette a cimborák?Felosztják-e a kereskedők között?7Teletűzdeled-e bőrét szigonnyal, Vagy a fejét halászvillával?8Vesd csak rá a kezed. Emlékezz a harcra, és többet ne tedd!9Íme, a hozzáfűzött remények szertefoszlanak. A puszta látványától is elterül az ember.10Senki sincs oly vakmerő, hogy felverné őt. Ugyan ki állhatna meg színem előtt?11Ki adott nekem előbb, hogy meg kellene jutalmaznom? Minden az enyém az egész ég alatt.12Nem hallgathatok testrészeiről, Sem erejéről, sem arányossága kelleméről.13Ki takarta fel ruhája felszínét? Két állkapcsa közé ki hatol be?14Arcának ajtóit ki nyitotta fel?Fogai rémisztőek körös-körül.15Pikkelyeinek barázdái a büszkesége, Mintha erős pecséttel volnának lezárva.16Szorosan illeszkednek egymáshoz, Még csak levegő sem jut közéjük.17Egyik a másikhoz tapad, Egymásba fogódznak, s nem lehet őket szétválasztani.18Már a tüsszentése is fényt ragyogtat elő, És szemei, mint a hajnal sugarai.19Szájából villámlások csapnak ki, Igen, tüzes szikrák surrannak el.20Orrlyukából füst tör elő, Mint a kákával begyújtott kemencéből.21Lelke gyújtja meg a szenet, Láng lövell szájából.22Erő lakozik nyakában, Előtte ugrál a kétségbeesés.23Testének redői egymáshoz simulnak, Mintha ráöntötték volna őket, mozdíthatatlanok.24Szíve öntvény, és kőkemény, Kemény bizony, mint az alsó malomkő.25Hogyha fölemelkedik, megrémülnek az erősek, Ijedtükben megzavarodnak.26Ha meglepik őt, nem méltó ellenfele sem kard, Sem lándzsa, sem dárda, sem nyílhegy.27Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, A rezet, mint a korhadt fát.28Nem futamítja meg a nyíl, A parittyakövek szalmaszállá válnak rajta.29Szalmaszálnak tekinti a dorongot, És nevet a dárda suhogásán.30Alul mintha hegyes cserépdarabok borítanák;Cséplőszerszámot terít a sárra.31Forrásba hozza a mélységet, mint valami fazekat, Olyanná teszi a tengert, mint a kenőcsösfazék.32Csillogó ösvényt hagy maga után;Ősz hajnak néznéd a mély vizeket.33Nincs hozzá fogható a föld porán, Úgy van megalkotva, hogy semmitől sem retteg.34Mindent lát, ami magas. Ő a király minden fenséges vad felett."

42. fejezet
1Jób pedig felelt Jehovának, és ezt mondta:2,,Tudom már, hogy mindent megtehetsz, És nincs oly elgondolás, melyet meg ne valósíthatnál.3Ki ez - mondod -, aki elhomályosítja a végzést tudatlanul?Beszéltem tehát, de nem értettem A nekem túl csodás, ismeretlen dolgokat.4Hallgass meg, kérlek, majd én beszélek. Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!5Eddig csak hírből hallottam felőled, Most azonban saját szememmel látlak.6Ezért visszavonom szavaimat, Bánok mindent porban és hamuban."7És történt, hogy miután Jehova elmondta ezeket a szavakat Jóbnak, így szólt Jehova a témáni Elifázhoz:,,Fellángolt haragom ellened és két társad ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób.8Most tehát vegyetek magatokhoz hét bikát meg hét kost, és menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égő áldozatot magatokért. Jób, az én szolgám fog imádkozni értetek. Csak az ő arcát fogadom el, hogy valami csúfságot ne tegyek veletek, mert ti nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób."9El is ment a témáni Elifáz, a suahita Bildád és a naámai Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy Jehova meghagyta nekik;Jehova pedig elfogadta Jób arcát.10És Jehova visszájára fordította Jób fogságát - amikor Jób imádkozott a társaiért -,sőt Jehova kétannyit adott Jóbnak mindenből, amije azelőtt volt.11Eljött hozzá minden fivére, minden nővére, és korábbi ismerősei is mindnyájan. Együtt ettek vele kenyeret a házában, kifejezték együttérzésüket, és vigasztalták mindazon csapás miatt, amely Jehova engedelmével érte. Mindenki adott neki egy pénzdarabot, és mindenki egy aranykarikát.12Jehova ezután megáldotta Jób életének a végét, még inkább, mint a kezdetét, úgyhogy tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája lett.13Született neki hét fia és három leánya is.14Az elsőnek a Jemima, a másodiknak a Kecia, a harmadiknak pedig a Kéren-Happuk nevet adta.15Az egész országban sem lehetett olyan szép nőket találni, mint amilyenek Jób leányai voltak;és apjuk örökséget adott nekik fivéreik között.16Jób ezután még száznegyven évet élt, és látta a fiait és unokáit:négy nemzedéket.17Végül meghalt Jób vénségben, és betelve a napokkal.

  
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 31-35-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 22:02:52, szombat
 
  31. fejezet
1Szövetséget kötöttem szemeimmel. Hogy is fordíthatnám figyelmemet szűzre?2Milyen osztályrészt ad Isten fentről, Vagy milyen örökséget a Mindenható a magasságból?3Nemde veszedelmet a gonosztevőnek, És szerencsétlenséget az álnokul cselekvőknek?4Vajon nem látja útjaimat, És nem tartja számon minden léptemet?5Ha hamis emberekkel jártam, És csalásra siet a lábam,6Megmér engem pontos mérlegen, És megismeri Isten az én feddhetetlenségemet.7Ha lépésem letér az útról, Vagy szívem csak a szemem után járt, Vagy tenyeremhez hiányosság tapad,8Vessek csak én, de más egyék, És gyökerestül tépjék ki sarjaimat!9Ha a szívem asszony után csábult, És embertársam ajtajánál leselkedtem,10Más férfinak őröljön a feleségem, És más férfiak térdeljenek föléje.11Mert gátlástalanság volna ez, És bírák elé tartozó vétek.12Hiszen tűz ez, amely a pusztulásig emésztene, És gyökeret verne mindabban, amit szereztem.13Ha megtagadtam az igaz ítélet jogát rabszolgámtól Vagy rabszolgaleányomtól a velem való perükben,14Akkor mit tehetnék, midőn felkel Isten?És mit felelhetnék neki, amikor számadásra hív?15Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben?Nemde Egyvalaki formált bennünket anyánk méhében?16Ha megtagadtam az alacsony sorúaktól örömüket, És az özvegy szemét csak epesztettem,17Ha egyedül ettem falatomat, És az apátlan fiú nem evett belőle18(Hiszen ifjúkoromtól nálam nevelkedett, mint apjánál, És anyám méhétől fogva vezettem az özvegyet),19Ha elnéztem, hogy elvész valaki, mert nincsen ruhája, Vagy hogy nincs takarója a szegénynek,20Ha nem áldott engem ágyéka, És nem melegedett fiatal kosaim lenyírt gyapjában,21Ha kezemet az apátlan fiú ellen lengettem, Amikor láttam, hogy a kapuban szükség van segítségemre,22Akkor szakadjon ki lapockám a vállamból, És törjön le karom a felső csontjáról.23Hisz rettegtem az Istentől való csapástól, És méltóságával szemben nem állhattam meg.24Ha aranyba vetettem bizalmamat, Vagy azt mondtam az aranynak:Te vagy bizodalmam!25Ha örvendeztem, hogy nagy vagyonom van, És hogy sok mindent szerzett a kezem,26Ha néztem, amint felragyog a világosság, Vagy a drága holdat, amint halad,27És szívem elcsábult titokban, És kezem csókra emelkedett a számhoz,28Az is bírák elé tartozó vétek volna, Mert megtagadtam volna az igaz Istent odafent.29Ha örvendeztem ádáz gyűlölőm veszte miatt, Vagy lelkendeztem, mert baj érte...30Én nem engedtem ínyemet vétkezni Átkot kérve lelkére.31Ha nem mondták sátram emberei:Ki tud olyat mutatni, aki ne lakott volna jól ennek ételével?...32Nem éjszakázott odakint jövevény;Nyitva voltak ajtóim az út felé.33Ha földi ember módjára takargattam törvényszegéseimet Keblembe rejtve vétkemet...34Mert megrémültem a nagy tömegtől, Vagy rettegtem, hogy megvetnek a családok, És csendben maradtam, nem is mentem ki a kapun.35Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem, Bárcsak a Mindenható válaszolna nekem, látva kézjegyem! Vagy bárcsak okiratot írt volna peres felem!36Bizony a vállamon hordanám azt, Fejemre kötném fenséges korona gyanánt.37Lépteim számát is megmondanám neki, Úgy járulnék eléje, mint egy fejedelem.38Ha ellenem hallatott segélykiáltást a földem, És barázdái együtt sírtak,39Ha termését ettem, de pénzt nem adtam, És gazdái lelkét sóhajtozásra indítottam,40Akkor búza helyett töviskóró sarjadjon, És árpa helyett bűzös gyom."Itt végződnek Jób szavai.

32. fejezet
1Ez a három férfi pedig nem válaszolt többé Jóbnak, mert ő igazságos volt a maga szemében.2Haragra gerjedt azonban Elihu, a Búztól való Barakel fia, aki Rám családjából származott. Jób ellen gyúlt haragra, mert az inkább a maga lelkét jelentette ki igazságosnak, mintsem Istent.3A három társa ellen is haragra gyúlt, mert nem találtak választ, Istent pedig gonosznak tüntették fel.4És Elihu kivárta Jóbot a szavaival, mert amazok több napot értek meg nála.5Végül aztán látta Elihu, hogy nincs válasz a három férfi szájában, és még inkább haragra gerjedt.6Megszólalt hát Elihu, a Búztól való Barakel fia, és ezt mondta:,,Napjaimat tekintve fiatal vagyok, Ti pedig idősek. Ezért visszahúzódtam, és féltem Kijelenteni nektek, amit tudok.7Azt mondtam:Beszéljenek a napok, És az évek sokasága ismertesse a bölcsességet.8Bizony a szellem az a halandókban, És a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi őket.9Nem mindig azok a bölcsek, akik sok napot értek meg, Nem mindig azok értik az ítéletet, akik idősek.10Ezért azt mondtam:Figyelj rám. Én is kijelentem, amit tudok.11Íme, megvártam szavaitokat, Figyeltem fülemmel az érvelésetekre, Amíg szavakat kereshettetek.12Odafigyeltem rátok, És íme, nincs, aki megfeddné Jóbot, Egyikőtök sem ad választ beszédére,13Nehogy azt mondhassátok:Megtaláltuk a bölcsességet;Isten űzi el őt, nem ember.14Minthogy ellenem nem sorakoztatott fel szavakat, Nem a ti beszédetekkel válaszolok neki.15Megrémültek ők, nem feleltek többé;Eltávoztak tőlük a szavak.16Én pedig vártam, mert nem szólnak többet, Mert megálltak, nem feleltek már.17Én is elmondom válaszul a magam részét, Én is kijelentem, amit tudok,18Mert megteltem szavakkal, Szorongat a szellem bensőmben.19Íme, olyan a bensőm, mint a bor, amely nem jut levegőhöz, Szét akar hasadni, mint az új bőrtömlők.20Hadd beszéljek, hogy megkönnyebbüljek, Megnyitom ajkamat, hogy válaszoljak.21Senkivel sem szeretnék részrehajlóan bánni;Földi embert nem fogok címekkel illetni,22Mert nem értek én a címek adományozásához;Könnyen el is ragadna Alkotóm.

33. fejezet
1De most hallgasd meg, kérlek, szavaimat, ó, Jób!Fogadd be füledbe mindazt, amit beszélek.2Nézd csak!Szólásra nyitom számat, Nyelvem megszólal ínyemmel.3Szívem egyenessége a beszédem, És ismeretet szól az ajkam őszintén.4Isten szelleme alkotott engem, És a Mindenható lehelete hívott életre.5Felelj nekem, ha tudsz, Sorakoztass elém szavakat;állj elő.6Íme, én is olyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te;Én is agyagból formáltattam. 7Íme, semmi félelmetes nincsen bennem, amitől rémüldöznöd kellene, És nem nehezedik rád nyomás tőlem.8Csakhogy te azt mondtad fülem hallatára, És hallottam szavaid hangját:9Tiszta vagyok, törvényszegés nélkül;Mocsoktalan vagyok, és nincsen vétkem.10Íme, ő alkalmat talál rá, hogy szembehelyezkedjen velem, Ellenségének tart engem.11Kalodába szorítja lábamat, Figyeli minden ösvényemet.12Nos, ebben nincs igazad, választ adok neked;Isten ugyanis sokkal nagyobb a halandó embernél.13Miért perlekedtél ővele?Mert nem felel minden szavadra?14Hiszen szól az Isten egyszer is, Kétszer is — bár nem veszik figyelembe —15Álomban, éjjeli látomásban, Amikor mély alvásba merülnek az emberek, Szendergéskor az ágyon.16llyenkor nyitja meg az emberek fülét, És pecsétjét teszi a nekik szóló intelemre,17Hogy elfordítsa az embert cselekedetétől, És eltakarja a büszkeséget az életerős férfi elől.18Visszatartja lelkét a veremtől, És életét attól, hogy dárda által vesszen el.19Meg is feddi őt fájdalommal az ágyán, És szüntelenül háborognak csontjai.20Élete megutáltatja vele a kenyeret, És lelke a kívánatos eledelt.21Húsa elsorvad a szemek elől, És csontjai, melyek nem látszottak, lecsupaszodnak.22Lelke a veremhez közeledik,És élete a halált osztókhoz.23Ha van mellette követ, Szószóló, ezer közül egy, Hogy tudassa az emberrel egyenességét,24Akkor kegyes lesz hozzá, és ezt mondja:Szabadítsd meg, ne szálljon alá a verembe!Váltságot találtam!25Legyen üdébb a teste, mint ifjúkorában;Térjen vissza fiatalos erejének napjaihoz.26Könyörögni fog Istenhez, hogy kedvét lelje benne, És látni fogja színét örömkiáltások közepette, Ő pedig visszaadja az Ő igazságosságát a halandónak.27Énekel majd az embereknek, és ezt mondja:Vétkeztem, és elferdítettem azt, ami egyenes;Bizony nem ezt kellett volna tenni.28Megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a verembe, És életem látni fogja a világosságot.29Íme, mindezt megcselekszi Isten, Kétszer is, háromszor is az életerős férfival,30Hogy visszatérítse lelkét a veremtől, És megvilágosodjék az élők világosságával.31Figyelj ide, ó, Jób! Hallgass rám! Maradj csendben, hadd beszéljek még!32Ha van valami mondandód, felelj nekem;Beszélj, mert örömet szerez nekem igazságosságod.33Ha nincsen, akkor te figyelj énrám; Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak."

34. fejezet
1És Elihu ezután így folytatta:2,,Halljátok meg, ti bölcsek, szavaimat, És figyeljetek rám fületekkel, ti, a dolgoknak tudói!3Mert a fül próbálja meg a szavakat, Mint ahogy az íny ízlel evéskor.4Válasszuk magunknak az igazságosságot, Ismerjük meg egymás között, mi a jó.5Jób ugyanis azt mondta:Igazam van, De Isten elfordította jogomat.6Saját jogom ellen szólnék hazugságot?Súlyos sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.7Melyik életerős férfi olyan, mint Jób, Aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?8Bizony afelé tart, hogy társul szegődjön az álnokul cselekvőkhöz, És a gonoszokkal járjon.9Hiszen azt mondta:Semmi haszna abból az életerős férfinak, Ha örömét leli Istenben.10Ezért figyeljetek rám, ti értelmes szívű emberek. Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, És a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!11Mert tettei szerint fizet a földi embernek:Amilyen az ember ösvénye, olyan lesz jutalma.12Úgy bizony, Isten nem cselekszik gonoszul, És a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet.13Ki bízta rá a földet, Kicsoda jelölte ki neki a termékeny földet mindenestül?14Ha ráirányítja valakire a szívét, Ha magához vonja az ember szellemét és leheletét,15Minden test egyaránt kimúlik, És a földi ember visszatér a porba.16Ha tehát van benned értelem, figyelj csak erre;Fogadd be füledbe szavaim hangját.17Uralkodhat-e az olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?Ha pedig igazságos a hatalmas, te gonosznak jelented ki őt?18Mondják-e a királynak:Semmirekellő vagy.És az előkelőknek:Gonosz vagy.19Egy van, aki nem részrehajló a fejedelmekkel, És nem fordít több figyelmet az előkelőre, mint az alacsony sorúra, Hisz mindegyik az ő keze munkája.20Egy pillanat, és meghalnak, igen, az éj közepén; Remegnek az emberek, és tovatűnnek, Eltávoznak a hatalmasok kéz érintése nélkül.21Mert ő szemmel tartja az ember útjait, És látja minden lépését.22Nincs olyan sötétség, sem sűrű árnyék, Ahol az álnokság cselekvői elrejtőzhetnének.23Mert nem tűz ki időt az embernek, Hogy Isten elé menjen ítéletre.24Megtöri a hatalmasokat minden vizsgálgatás nélkül, És másokat állít helyükbe.25Ennélfogva felismeri, hogy mit művelnek, Letaszítja őket éjjel, és összezúzatnak.26Megveri őket mint gonosztevőket Ott, ahol szemtanúk vannak,27Mert elfordultak követésétől, És egyetlen útját sem vették figyelembe,28Csak hogy eljuttassák hozzá az alacsony sorúnak kiáltását;Ő pedig meghallgatja az elnyomottak jajszavát.29Ha ő nyugalmat ad, ugyan ki ítélhetné el?És kicsoda láthatja őt, ha elrejti arcát, Érintsen az nemzetet vagy embert, hisz mindegy.30Hogy ne uralkodjon a hitehagyott ember, És csapdák se leselkedjenek a népre.31Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:Szenvedek, pedig nem cselekszem romlottan;32Bár semmit sem látok, te oktass engem;Ha bármi igazságtalanságot követtem el, Nem teszem többet.33Talán majd a te vélekedésed szerint fog kárpótolni, csak mert elutasítod az ítéletet, Mert ezt te választod, és nem én?Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.34Az értelmes szívű emberek azt mondják nekem, Igen, a bölcs, életerős férfi, aki figyel rám:35»Tudatlanul beszél Jób, És hiányzik szavaiból az éleslátás.36Atyám!Próbáltassék meg Jób a végsőkig Az ártó emberek között mondott feleleteiért.37Mert bűnét lázadással tetézi, Összecsapja kezeit közöttünk, és csak szaporítja beszédét az igaz Isten ellen!"

35. fejezet
1És ezután így folytatta Elihu:2,,Ezt tekinted te jogosnak?Így beszéltél:Az én igazságosságom nagyobb, mint Istené.3Hiszen azt mondod:Ugyan mi hasznod belőle?Mennyivel érek többet vele, mint ha vétkeznék?4Én válaszolok neked, És veled levő társaidnak.5Tekints föl az égre, és lásd, Nézd meg a felhőket:bizony magasabbak, mint te.6Ha vétkezel, mit cselekszel ellene?És ha sokasítod lázongásodat, mit ártasz neki?7Ha csakugyan igazad van, mit adsz neki, Vagy mit kap ő a kezedből?8Gonoszságod a magadfajta embernek lehet kárára, Igazságosságod pedig a földi ember fiának javára.9A sok elnyomás miatt segélykiáltást hallatnak, Segítségért kiáltoznak a hatalmasok karja miatt.10Ámde senki sem mondja:Hol van Isten, az én nagy Alkotóm, Aki énekeket ad éjszaka?11Ő az, aki többre tanít bennünket, mint a föld állatait, És bölcsebbé tesz az egek repdeső teremtményeinél.12Ott kiáltoznak, de ő nem felel A gonoszok büszkesége miatt.13Bizony a hamisságot nem hallgatja meg Isten, És nem nézi azt a Mindenható.14Hát még, amikor azt mondod, hogy nem látod őt! Előtte van a peres ügy, ezért izgatottan kellene várnod reá.15Most pedig, mivel még nem hívott számadásra a haragja, A fölöttébb nagy hirtelenkedést sem vette figyelembe.16Jób meg hiábavalóságra tátja fel a száját, Tudatlanul szaporítja a szót."



 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 26-30-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 21:40:01, szombat
 
  26. fejezet
1Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:2,,Ó, mily nagy segítség voltál te az erőtlennek!Ó, miként mentetted meg az erőtlen kart!3Mennyi mindent tanácsoltál annak, akiben nincsen bölcsesség!Sokakkal megismertetted a gyakorlati bölcsességet!4Kinek mondtál szavakat, És kinek a lehelete jött ki belőled?5A tehetetlen halottak csak remegnek A vizek és a bennük lakozók alatt.6Mezítelen Őelőtte a seol, És nem borítja lepel a pusztulás helyét.7Kiterjeszti északot az üresség fölé, A semmire függesztve a földet;8Felhőibe burkolja a vizeket, És nem hasad meg alattuk a felhőtömeg;9Eltakarja a trón színét, Kiterítve rá az ő felhőjét.10Kört vont a vizek színén Odáig, ahol a világosság a sötétségbe torkollik.11Az ég oszlopai is rázkódnak, És elámulnak dorgálásától.12Erejével fölkorbácsolta a tengert, És értelmével összezúzta a tombolót.13Szélfúvásával kifényesítette az eget, És keze átdöfte a tovasikló kígyót.14Íme, szegélyei ezek útjainak, És csak suttogás, amit róla hallottunk!Ám hatalmas mennydörgését ki képes megérteni?"

27. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Él az Isten, aki megfosztott jogomtól,És él a Mindenható, aki megkeserítette lelkemet,3Hogy amíg teljes bennem leheletem, És orromban van Isten szelleme,4Nem szól igazságtalanságot az ajkam, És nem mormog nyelvem csalárdságot!5Elképzelhetetlen, hogy igazságosnak jelentselek ki titeket!Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!6Ragaszkodom igaz voltomhoz, és nem engedek belőle;Egyetlen napom miatt sem gyaláz a szívem.7Legyen az ellenségem minden tekintetben gonosz, És aki ellenem támad, gonosztevő.8Mert mi a reménye a hitehagyottnak, ha Isten kivágja őt, Ha elveszi tőle a lelkét?9Vajon meghallja-e Isten a kiáltását,Ha nyomorúság szakad rá?10Avagy gyönyörködik-e ő a Mindenhatóban?Vajon Istenhez kiált-e minden időben?11Oktatlak majd titeket Isten keze által;Nem rejtem el, ami a Mindenhatónál van.12Íme, ti mindnyájan látomásokat láttatok;Miért van hát, hogy teljesen hiábavalóknak bizonyultok?13Ez a gonosz ember része Istentől, És a zsarnokok a Mindenhatótól kapják meg örökségüket.14Ha megsokasulnak is fiai, a kardnak sokasulnak meg, És nem lesz elég ennivalójuk utódjainak.15Akik életben maradnak tőle, azokat halálos csapás idején temetik el, És nem fognak sírni özvegyeik.16Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, És annyi ruhát készítene is, mint az agyag,17Elkészítené ugyan, de az igazságos öltené magára, És az ártatlan kapna részt az ezüstből.18Házát csak moly módjára építi fel, Olyan az, mint a csősz csinálta lombsátor.19Gazdagon fekszik le, de semmi sem gyűjtetik be;Kinyitja a szemét, de semmi sincsen.20Utolérik őt, mint a vizek, a hirtelen rettentések;Szélvész ragadja el éjnek idején.21Felkapja a keleti szél, és ő elmegy, Elsöpri az a helyéről.22Rázúdul, és nem könyörül, Ő meg csak futna, futna ereje elől.23Összecsapják felette a kezüket, Füttyentenek miatta lakhelyéről.

28. fejezet
1Bizony van lelőhelye az ezüstnek, És helye az aranynak, melyet finomítanak;2A vasat a porból hozzák elő, És kőzetből öntik a rezet.3Véget vetett az ember a sötétségnek, S minden zugot átkutatva keresi A homály és sötét árnyék kövét.4Aknát tör távol a jövevények lakhelyétől Elfeledett helyeken, a lábtól messzire;Vannak halandók, akik leereszkednek, és ott himbálóznak.5A föld eleséget ad, De odalent mintha tűz forgatná fel.6Kövei a zafír helyei, És aranypor van benne.7Ösvény ez, amelyet nem ismer a ragadozó madár, S a barna kánya szeme sem pillantja meg.8Nem taposták keményre a büszke vadak, Nem lépkedett rajta fiatal oroszlán.9A kovakőre bocsátja kezét, Tövükből forgat ki hegyeket,10A sziklákba vízzel telt vágatokat hasít, És minden drágaságot meglát a szeme.11Elzárja a helyeket, ahonnan a folyók csörgedeznek, És napvilágra hozza a rejtett dolgokat.12Ám a bölcsesség hol található?Ugyan merre van az értelem helye?13Nem ismeri annak értékét a halandó ember, És nem találni azt az élők földjén.14A mély vizek azt mondják:Nincsen bennünk!A tenger is azt mondja:Nincsen nálam!15Színarany sem adható érte cserébe, Nem mérhető ki ezüstben az ára.16Nem fizethető meg Ofír aranyával, Sem a ritka ónixkővel, sem zafírral.17Nem hasonlítható hozzá sem arany, sem üveg, Finomított aranyból készült edényért sem váltható be.18Korall és hegyikristály szóba sem jön, Többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák gyöngy.19Nem hasonlítható hozzá Kúsnak topáza, Még színtiszta arannyal sem fizethető meg.20De hát a bölcsesség honnan jön?Ugyan merre van az értelem helye?21Elrejtetett minden élő szeme elől, El van takarva az egek repdeső teremtményei elől.22A pusztulás és a halál azt mondják:Fülünkkel hallottuk hírét.23Isten az, aki érti annak útját, Ő ismeri annak helyét,24Mert ő ellát a föld végeire;És szemlélődik az egész ég alatt,25Hogy súlyt adjon a szélnek, Kimérve mérték szerint a vizeket.26Amikor törvényt szabott az esőnek, És utat készített a mennydörgő viharfelhőnek,27Akkor látta a bölcsességet, és beszélni kezdett róla;Elkészítette és mélyen megvizsgálta.28Az emberhez pedig így szólt:Íme, Jehova félelme, az a bölcsesség, És a rossztól való elfordulás az értelem."

29. fejezet
1Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:2,,Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani holdhónapokban, Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem;3Amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,Amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten;4Amilyen életem delének napjaiban voltam, Amikor Istennel való meghittség lakott sátramban;5Amikor még velem volt a Mindenható, Amikor körülöttem voltak szolgáim!6Amikor lépteimet vajban fürösztöttem, És a szikla olajpatakokat ontott nekem;7Amikor kimentem a város kapujához, És a köztéren készítettem el ülőhelyemet!8Megláttak az ifjak, és elbújtak, Még az idősek is fölkeltek, és állva maradtak.9A fejedelmek visszatartották beszédüket, És tenyerüket a szájukra tették.10A vezetők hangja is elrejtőzött, És nyelvük az ínyükhöz tapadt.11Mert amely fül hallott, boldognak jelentett ki engem, És amely szem látott, tanúskodott mellettem.12Mert megszabadítottam az elnyomottat, aki segítségért kiáltott, Az apátlan fiút is, és bárkit, akinek nem volt segítője.13A már-már elveszőnek rám szállt az áldása, És az özvegynek szívét boldoggá tettem.14Igazságosságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Mint palást és turbán, olyan volt igaz ítéletem.15Szeme voltam a vaknak, És lába a sántának.16Apja voltam a szegényeknek, És kivizsgáltam annak perét, akit nem ismertem.17Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,És fogaik közül kiragadtam a zsákmányt.18Mondtam is:Fészkemben lehelem ki utolsó leheletem, És mint a homokszemek száma, oly sok napot érek meg.19Gyökerem a vizeknek nyitva van, És harmat éjszakázik majd ágamon.20Dicsőségem üde marad nálam, És íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.21Hallgattak engem, és várakoztak, Csendben figyeltek tanácsomra.22Szavam után nem szóltak újra, Permetként hullott rájuk a szavam.23Úgy vártak rám, mint az esőre, Tavaszi esőre tátották szájukat.24Rájuk mosolyogtam - el se hitték -, És nem komorították el arcom világosságát.25Én választottam meg útjukat, és mint főember ültem ott;Úgy laktam ott, mint egy király a csapatai között, Mint aki gyászolókat vigasztal.

30. fejezet
1Most pedig nevetnek rajtam, Akik napokban ifjabbak nálam, Akiknek az apját Nyájam kutyái közé sem állítottam volna.2Kezük erejével ugyan mire mentem?Odalett erejük.3Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől, A víztelen földet rágják, Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.4Sós füvet tépdestek a bozótnál, A rekettyebokor gyökere volt eledelük.5Kiűzték őket a közösségből, Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.6Völgyek lejtőin kell lakniuk, A föld üregeiben és sziklákban.7A bokrok között ordítottak, A csalán alatt bújtak össze.8Az ostobának fiai és a névtelennek fiai ők, Korbáccsal verték ki őket az országból.9Most meg rólam énekelgetnek, Engem vesznek nyelvükre.10Megutáltak, távol maradnak tőlem, És nem átallottak arcul köpni.11Mert meglazította íjam húrját, és megalázott, És szabadjára engedték a zablát velem szemben.12Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok;Menni engedik lábamat, De veszedelmes gátakat emeltek elém.13Lerombolták ösvényeimet, És csak súlyosbították bajomat, Ők, akiknek segítő sem kell.14Mint valami széles résen, úgy jönnek;Vihar alatt hömpölyögnek.15Hirtelen rettentések törtek rám, Nemes magatartásomat mintha szél sodorná, S megmentésem elvonult, akár a felhő.16Lelkem most kiomlik bensőmben, Megragadnak a nyomorúság napjai.17Éjjel a csontjaim átlyukadnak és leesnek rólam, Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.18A nagy erő miatt ruhám is elváltozik;Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem.19Letaszított ő a sárba, Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz.20Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;Megálltam, hogy figyelj rám.21Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem.22Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz, Majd dübörgés közepette szétmállasztasz.23Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza, S minden élőnek gyülekezőházába.24Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra, És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt.25Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;Bús volt a lelkem a szegény miatt.26Jót vártam, mégis rossz jött;Várva vártam a fényt, de homály következett.27Forrt a bensőm, és nem nyughatott;Rám törtek a nyomorúság napjai.28Szomorúan jártam, amikor nem volt napfény, Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen.29Testvére lettem a sakáloknak, Társa a strucc leányainak.30Bőröm elfeketedett, és lefoszlott rólam, Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól.31Hárfám kesergéssé vált, Sípom is a sírók hangjává.


 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Jób 21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-09-03 21:00:45, szombat
 
  21 fejezet

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Jól figyeljetek szavamra, És ez legyen vigasztalásotok.3Viseljetek el, én pedig beszélek, És miután beszéltem, gúnyolódhat mindegyiktek.4Vajon embernek szól a panaszom?Avagy miért nem türelmetlenkedik szellemem?5Fordítsátok felém arcotokat, és ámulva nézzetek, S tegyétek a szátokra kezeteket.6Ha rágondolok, megrémülök, És reszketés fogja el testemet.7Miért van az, hogy a gonoszok élnek, Megöregszenek, és vagyonosabbak lesznek másoknál?8Utódjaik megerősödnek velük őelőttük, És leszármazottaik a szemük láttára.9Házuk maga a béke, nincs ott rettegés, Nem sújtja őket Isten vesszeje.10Hág a bikája, és nem vesztegeti el magját;Ellik a tehene, és nem vetél el.11Kiküldik gyermekeiket, mint a nyájat, És ugrándoznak fiaik.12Tamburin és hárfaszó mellett kiáltoznak, És örvendeznek a síp hangjánál.13Vígsággal töltik napjaikat, És egy pillanat alatt szállnak le a seolba.14Azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk! Utaid ismeretében nem gyönyörködünk.15Micsoda a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, Ugyan mit érünk azzal, ha színe elé járulunk?16Íme, jólétük nem a maguk kezében van. A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.17Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása, És hányszor jön rájuk veszedelmük?Hányszor oszt ő pusztulást haragjában?18Vajon olyanok lesznek, mint a szél űzte szalma, És mint a polyva, melyet elragad a szélvihar?19Isten az ember álnokságát majd elteszi fiainak;Megfizet neki, hogy megtudja.20Szemei meglátják hanyatlását, És a Mindenható dühödt haragjából iszik.21Mert mi öröme lesz házában őutána, Amikor hónapjai számát kettévágják?22Talán bizony Istent fogja ismeretre tanítani, Amikor Ő ítéli a magasságosakat?23Az egyik meghal az ő teljes megelégedettségében, Amikor minden aggodalomtól mentes és gondtalan;24Amikor combját kövérség borítja, És csontjainak velőjét nedv itatja át.25A másik meghal keserű lélekkel, És nem is ízlelte a jót.26Egyaránt a porba fekszenek, És férgek lepik el őket.27Íme, jól ismerem gondolataitokat, És terveiteket, amelyekkel ellenem akartok törni.28Mert azt mondjátok:Hol az előkelőnek háza, És hol a gonoszok sátra, hol vannak hajlékaik?29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik az utakat járják?Nem vizsgáltátok meg jól a jeleiket,30Hogy a veszedelem napján megkíméltetik a gonosz, A bősz harag napján megszabadul?31Ki mondja meg neki szemébe az útját, És ki fizet meg neki azért, amit tett?32Kiviszik a temetőbe, És őrködnek a sírhely fölött.33Édesek lesznek neki a völgy hantjai, És maga után von minden embert;Előtte is számtalanul sokan voltak.34Mennyire hiábavalóan próbáltok hát vigasztalni engem, És válaszotok hűtlenség marad!"

22. fejezet
1Ekkor megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:2,,Hasznát veheti-e Isten az életerős férfinak, Hogy hasznára lenne valaki, akinek éleslátása van?3Gyönyörködik-e a Mindenható abban, hogy igazságos vagy? Vagy nyer-e azzal, hogy feddhetetlenné teszed utadat?4Talán bizony Isten iránti tiszteletedért fedd téged, Ezért száll perbe veled?5Nem túl sok már a gonoszságod? Hát nem lesz vége vétkeidnek?6Hiszen zálogot szedsz a testvéreidtől ok nélkül, S a mezítelenek ruháját is lehúzod.7Nem adsz vizet inni a megfáradtnak, És az éhezőtől megtagadod a kenyeret.8Az erő emberéé a föld, És az lakik rajta, akivel részrehajlóan bánnak.9Özvegyeket küldtél el üres kézzel, Az apátlan fiúk karja eltöretett.10Ezért vesznek körül madárkelepcék, És hirtelen rémület rettegtet;11Vagy sötétség, hogy nem látsz, És vízáradat borít el.12Nemde Isten oly magasságos, mint az ég?Nézd csak a csillagokat, mindahányat, mily magasan vannak.13Te mégis azt mondod:Ugyan mit tud Isten?Vajon ítélhet-e a sűrű homályon át?14Felhőtömeg a rejteke, nem is lát, És az égboltozaton járkál.15Vajon a régi utat akarod követni, Amelyet ártó emberek tapostak,16Akik időnap előtt elragadtattak, Akiknek úgy folyt el alapjuk, akár egy folyó,17Akik azt mondják az igaz Istennek:Távozz tőlünk!Mit tehet ellenünk a Mindenható?18Ő mégis megtöltötte házukat jóval;A gonoszok tanácsa távol áll tőlem.19Látják majd az igazságosak, és örvendeznek, És így fogja gúnyolni őket az ártatlan:20Bizony eltöröltettek a mi ellenfeleink, És a tűz martaléka lesz, ami megmaradt belőlük.21Ismerkedj meg vele, kérlek, és őrizd meg a békét;Ezáltal jön reád a jó.22Fogadd el, kérlek, szájából a törvényt, És vésd a szívedbe szavait.23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz;Ha távol tartod az igazságtalanságot sátradtól,24Ha a porba teszed az értékes ércet, És a völgyek sziklájába az ofíri aranyat,25Akkor a Mindenható lesz a te értékes érced, És legkiválóbb ezüstöd.26Mert akkor a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni, És felemeled arcodat Istenhez.27Könyörögni fogsz hozzá, ő pedig meghallgat, És teljesíted fogadalmaidat.28Határozol valami felől, és meglesz neked;Utaidra világosság ragyog majd.29Mert ha dölyfösen beszélsz, megaláztatás jön;A lesütött szeműt azonban megmenti ő.30Megszabadítja az ártatlan embert, És meg fogsz szabadulni kezed tisztaságáért."

23. fejezet
1Erre megszólalt Jób, és ezt mondta:2,,Ma is lázongás az én nyugtalanságom; Nehéz a kezem sóhajom miatt.3Ó, bárcsak tudnám, hol találhatom meg őt!Örökös helyéig is elmennék.4Peres ügyet terjesztenék eléje, S megtölteném számat ellenérvekkel;5Megtudnám, milyen szavakkal válaszol, És elgondolkodnék azon, amit mond nekem.6Vajon nagy erővel perelne velem?Ó, nem!Ő biztosan meghallgatna.7Ott az egyenes ember rendezi vele ügyeit,És örök időkre biztonságba kerülnék bírámtól.8Íme, kelet felé megyek, és nincsen ott;Aztán vissza, és nem veszem észre;9Balra, ahol munkálkodik, de meg nem pillanthatom;Elfordul jobbra, de nem látom őt.10Mert jól tudja, hogy én milyen utat követek. Miután próbára tett, úgy kerülök ki, mint az arany.11Az ő nyomdokaihoz ragaszkodott lábam, Megtartottam útját, és nem térek le róla.12Ajka parancsolatától el nem távolodom. Kincsként őrzöm szájának szavait, jobban, mint ahogy kijelölték nekem.13Egy az ő szándéka, és ki szegülhet szembe vele?Kíván valamit a lelke, és meg is cselekszi.14Mert teljesen véghezviszi, ami ki van jelölve számomra, És sok efféle van nála.15Ezért vagyok megrémülve miatta;Figyelek, és rettegek tőle.16Isten tette félénkké szívemet, És a Mindenható rémített meg.17Mert nem a sötétség miatt némulok én el, És nem is az arcomat borító homály miatt.

24. fejezet
1Miért nem tart fenn időket a Mindenható, És az ő ismerői miért nem látják napjait?2Vannak, akik hátrébb tolják a határjelzőket, Nyájat ragadnak el, és azt legeltetik.3Elhajtják az apátlan fiúk szamárcsődörét is, Zálogba veszik az özvegyek bikáját.4Letérítik a szegényeket az útról, Míg a föld elnyomottai bujdosnak.5Íme, mint a zebrák a pusztában, Kimennek munkájukra, hogy eleséget keressenek. A kietlen síkság ad mindegyiknek kenyeret a fiaik számára.6A mezőn learatják annak takarmányát, És sietve kifosztják a gonosznak szőlőjét.7Mezítelenül töltik az éjszakát, ruhátlanul, Takarójuk sincs a hidegben.8Átáznak a hegyek zivataraitól, És menedék híján sziklát ölelgetnek.9Még az emlőtől is elragadják az apátlan fiút, És zálogba veszik, ami az elnyomottakon van.10Mezítelenül kell járniuk, ruhátlanul, És éhesen kell hordaniuk a learatott kalászt.11A teraszfalak között töltik a délidőt;Borsajtót kell taposniuk, és mégis szomjaznak.12A városból haldoklók nyögése hallatszik, A halálra sebzettek lelke segítségért kiált;Isten mégsem tekinti ezt úgy, mint ami helytelen.13Azok között vannak ők, akik lázadoznak a világosság ellen;Nem ismerték fel annak útjait, És nem maradtak ösvényein.14Virradatkor fölkel a gyilkos, Megöli az elnyomottat és a szegényt, Éjjel pedig tolvaj lesz belőle.15A házasságtörőnek szeme az alkonyatot lesi, Így szólva:Nem lát meg engem szem!És leplet tesz arcára.16Sötétben váj lyukat a házak falán;Nappal be kell zárkózniuk. Nem ismerik a nappali fényt.17Hisz ugyanolyan nekik a reggel, mint a sötét árnyék, Mert ismerik a sötét árnyék hirtelen rettentéseit.18Gyors ő a víz színén. Földbirtokuk átkozott lesz a földön. Nem tér a szőlőskertek útjára.19A szárazság meg a hőség elragadja a hó vizét, Miként a seol is a vétkezőket.20Elfeledi őt az anyaméh, férgeknek lesz csemegéjévé, Nem is emlékeznek rá többé. És összetörik az igazságtalanság, mint a fa.21Bajt hoz a meddő asszonyra, arra, aki nem szül, És az özvegyre;nem tesz vele jót.22El fogja Ő hurcolni az erőseket hatalmával, Az pedig fölkel, és nem lesz biztos az élete felől.23Megadja Ő, hogy bizalom töltse el, hadd támaszkodjon önmagára, És szemmel tartja útjaikat.24Fölemelkednek egy kicsit, aztán nincsenek többé, Aláhanyatlanak;leszakíttatnak, mint bárki más, És mint a gabonakalász feje, levágatnak.2 Most tehát ki tesz engem hazuggá, Vagy ki teszi semmivé szavamat?"

25. fejezet
1Ekkor megszólalt a suahita Bildád, és ezt mondta:2,,Az uralkodás és a rettenetesség nála van;Békét teremt ő magasságaiban.3Van-e száma seregeinek?És kire nem ragyog világossága?4Hogy lehetne hát igaza a halandónak Isten előtt?Vagy hogy lehetne tiszta, aki asszonytól született?5Íme, még a hold sem ragyog, Maguk a csillagok sem tiszták szemében.6Mennyivel kevésbé a halandó, ez a féreg, És az embernek fia, ez a kukac!"


 
 
0 komment , kategória:  Jób könyve/ Ószövetség  
Doros Ferencné Éva barátnőm szép ajándéka mára!
  2016-09-03 20:19:32, szombat
 
  Szia drága barátnőm!
Szép estét,jó éjszakát kívánok!
Puszi Éva








Köszönöm Éva!



  
 
0 komment , kategória:  b Doros Ferencné Éva JELEN  
Samoyed fajtastandardje
  2016-09-03 04:17:57, szombat
 
  A samoyed fajtastandard



Link

FCI-Standard Nr212 / 09. 01. 1999
EREDET: Észak-Oroszország és Szibéria
FAJTAGAZDA ORSZÁG: Északi országok /NKU
HASZNÁLAT: Szánhúzó- és kisérőkutya
BESOROLÁS: FCI V-ös fajtacsoport
Spicc és ősi típusú fajták
Szekció: Északi szánhúzó
Munkavizsgára nem kötelezett
Az érvényes standard elfogadásának időpontja: 1997.07.22.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:

Link
Közepes méretű, elegáns, sarkköri spicc. Megjelenése energiát, kitartóképességet, büszkeséget, magabiztosságot, kedvességet sugároz. Arckifejezése az úgynevezett "samoyed-mosoly", a szem formájának, elhelyezkedésének és a szájszöglet enyhe íveltségének a kombinációja. A nemi jegyek jól tükröződnek.

FONTOS ARÁNYOK:
A test kb. 5%-kal hosszabb, mint a kutya magassága a marnál mérve. A mellkas kissé feljebb ér, mint a magasság fele. A pofa kb. olyan hosszú, mint a koponya.

VISELKEDÉS ÉS TEMPERAMENTUM:

Barátságos, nyitott, éber és életteli. A vadászösztöne nagyon gyenge. Sohasem félénk vagy agresszív. Nagyon szociális és nem használható őrző - védő kutyaként.


FEJ:

Link

Erőteljes és ék alakú.
Koponya: Elől - és oldalnézetben csak kissé domború. Legszélesebb a fülek között.
Stop: Határozott, de nem túl szembetűnő. A szemek között enyhe árok található.
Arcorri rész
Orr: Jól fejlett, lehetőleg fekete. Az év némely szakában az orr pigmentációja elhalványulhat, ezt nevezzük "téli orr"-nak;de az orr széleinek mindig sötétnek kell lenniük.
Pofa: Erős és vaskos, kb. olyan hosszú mint a koponya, folyamatosan keskenyedik az orrtükör felé. Nem túl vékony, de nem is túl erős vagy szögletes. Az orrhát egyenes.
Szájszélek: Szorosan záródnak, feketék és teltek. A szájszöglet enyhén felfelé ívelt, ez adja a jellegzetes "samoyed mosoly"-t.
Állkapocs, fogak, harapás: Rendezett és teljes fogazat, ollós harapás. Az állkapocs és a fogak erősek. Szabályos fogazat. Foghiány nem megengedett.
Szemek: Barnák, (közép-sötét) mélyen ülők, távol helyezkednek el egymástól, mandula alakúak és kissé dőltek. A kifejezésük mosolygós, kedves, éber és intelligens. A szemhéjak feketék.
Fülek: Nem túl hosszúak, vastagok, felállóak, háromszögletűek és kissé lekerekítettek a hegyükön. Jól mozgathatóak, magasan tűzöttek, de a széles koponya miatt távol állóak.
NYAK:
Erős, közepesen hosszú és büszkén tartott.

TEST:

Link
Kissé hosszabb mint a kutya marnál mért magassága, mély és kompakt, de mozgékony.
Mar: Határozott.
Hát: Közepesen hosszú, jól izmolt, egyenes; a szukáknál kicsit hosszabb, mint a kanoknál.
Ágyék: Rövid, nagyon erős és jól látható.
Far: Erős, jól fejlett, izmos és enyhén lejt.
Mellkas: Széles, mély és hosszú, majdnem a könyökig ér. A bordák íveltek.
Alsó vonal: Enyhén felfelé ívelt.
FAROK:
Magasan tűzött. Amikor a kutya figyel vagy mozgásban van, a farok előrehajlik a tövétől a hát fölé vagy az oldalára. Nyugalmi állapotban lóghat, és ekkor a csánkig ér.

MELLSŐ VÉGTAGOK:

Link
Megjelenés: Jól szögelltek, izmosak, erős csontozatúak. Elölnézetből egyenesek és párhuzamosak.
Vállak: Hosszúak, szilárdak és lejtősek.
Felkar: Ferde és a testhez közel áll. Megközelítőleg olyan hosszú mint a váll.
Könyök: Testhez közeli.
Csüd: Kissé dőlt, erős de mozgékony.
Lábfej: Ovális, hosszú ujjakkal. Hajlékony és előre néz. A lábujjak boltozatosak, és nem túl szorosan zártak. A talppárnák rugalmasak. A kerek macskamancs nem kívánatos.

HÁTULSÓ VÉGTAGOK:

Link
Megjelenés: Hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak. Jól izmoltak.
Comb: Közepesen hosszú, széles és izmos.
Térd: Jól szögelt.
Csánk: Alacsony és jól szögelt. Rövid, erős függőleges és párhuzamos.
Lábfej: Ugyanaz mint az elülső. A farkaskörmöket el kell távolítani.

MOZGÁS:

Link

Ügetés; - energikus, szabad és fáradhatatlan, hosszú és nyújtózkodó lépésforma. Jól előre nyújtott mellső lábak, és nagy tolóerejű hátulsó lábak.


SZŐRZET:
Dús, rugalmas, tömött sarki bunda. A samoyednek kettős rétegű bundája van; egy rövid, sűrű és puha alsó réteg /aljszőrzet/, valamint egy hosszabb, durvább, egyenes szálú fedőréteg /fedőszőrzet/. A szőrzet a váll és a nyak körül gallért formál, amely mint egy keretbe foglalja a fejet, főleg a kanoknál. A fejen és a mellső végtagokon a szőrzet rövid és egyenletes; a fülek külső oldalán rövid, elálló és egyenletes. A fül belső felülete jól szőrözött. A combok hátsó részén a szőrzet hosszabb, és un. Szoknyát formál. A lábujjak között védőszőrzetnek kell lennie. A farok szőrrel dúsan borított. A szukák szőrzete gyakran rövidebb és lágyabb tapintású mint a kanoké. A szabályos szőrzetnek sajátos ezüst fénye van.


SZÍN:
Tiszta fehér, krém vagy fehér és kétszersült (alapszín fehér, enyhe kétszersült színű jegyekkel, soha nem keltheti bézs szín benyomását).


MÉRET:
Magasság: A kanok ideális mérete: 57 cm +/- 3 cm
A szukák ideális mérete: 53 cm +/- 3 cm

Testsúly: Arányban a testmagassággal.


HIBÁK:
Bármely eltérés a fentiektől hibának minősül. A hibát természetének és súlyosságának megfelelően kell büntetni:
- Látható felépítésbeli hibák.
- Könnyű csontozat.
- A nemi jelleg nem kellőképpen tükröződik /kanos szukák, szukás kanok/.
- Tétreharapás.
- Sárga szemek.
- Lógó vagy laza fülek
- Dongásság.
- Csigás farok.
- Rövidlábúság.
- Tehénállás, dongalábúság.
- Hullámos vagy rövid szőrzet a testen.
- Hosszú, puha, lelógó szőrzet.

SÚLYOS HIBÁK:
- A szájszélek vagy a szemhéj rossz pigmentáltsága.

KIZÁRÓ HIBÁK:
- Kék vagy a barnától eltérő színű szem.
- Előre- vagy hátraharapás.
- Nem álló fülek.
- A standardtól eltérő színű szőrzet.
- Félénk vagy agresszív magatartás.

Megjegyzés:
A kanoknak két leszállt herével kell rendelkezniük.

Link
Szánhúzó Kutyások Kynológiai Egyesülete,©2009 Simonszoft - By. Simon Nándor - Minden jog fenntartva		  
 
0 komment , kategória:  k- Samoyed fajtastandard  
2016. szeptember 3., szombati Napiszöveg
  2016-09-03 00:12:09, szombat
 
  "Tisztává változtatom a népek
nyelvét, hogy mindannyian segít-
ségül hívják Jehova nevét, hogy
vállvetve szolgálják őt"(Sofóniás 3:9NW).

Kétség sem fér hozzá, hogy Jeho-
va megáldja a keresztény nőket,
amiért szorgalmasan prédikálnak,
és mellettükk áll próba idején. Isten
segítségével például meg tudták
őrizni a feddhetetlenségüket a náci
és a kommunista uralom alatt. So-
kuknak okoztak szenvefést ezek a
hatalmak, sőt néhányan meg is haltak
amiatt, hogy Istennek enge-
delmeskedtek (Cselekedetek 5:29NWPéter és a többi apostol így válaszoltak:,,Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.)

Link. Hozzájukhasonlóan a ma élő testvérnők - és
persze testvérek is - Istent ismerik
el uralkodójuknak. Jehova nemcsak
az ókorban élő izraelitáknak, ha-
nem nekik is ezt mondja:"megraga-
dom jobbodat, én, aki ezt mondom
neked:Ne félj! Én megsegítelek"
(Ézsaiás 41:10-13NWNe félj, mert én veled vagyok. Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal.11Íme, megszégyenülnek és megaláztatnak mindazok, akik felindulnak ellened. Semmivé válnak és elvesznek a veled perlekedő emberek.12Keresed majd őket, de nem találod a veled viszálykodó embereket. Olyanná lesznek, mint ami nincs is, semmivé válnak az ellened harcoló emberek.13Mert én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked:Ne félj! Én megsegítelek.)

Link. A jövőben az isten-
félő férfiak és nők paradicsommá
alakítják a földet, és feltámadottak
millióit fogják tanítani Jehova szán-
dákáról. Mindeközben örülünk,
hogy "vállvetve"szolgálhatjuk Jeho-
vát, akár férfiak vagyunk, akár nők!
w14 8/15 1:21-22

  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1000
  • e Hét: 1246
  • e Hónap: 5624
  • e Év: 44114
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.