|
2016-09-08 20:36:30, csütörtök
|
| |
| |
Kohut Katalin: A halálon diadal
Szárnyal a képzelet csillagok útjain,
tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,
a csendes áhítat kánonja a zeném,
meghozza békémet gitárom húrjain.
Magyar szó, költészet hatalmas csodája,
imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,
a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,
szerelmem, eszközöm, játékom virága.
Nélküled de szegény lenne is az élet,
ki értene engem, a szívem mit kiált,
amikor bús vagyok, a lelkem meg zilált,
hogyan is szereznék világ-menedéket?
Szerénység a neve az igaz költőnek,
ember-szeretetnek éke az igazság,
a tiszta szíveket kerüli a gazság,
hálával tartozom szabadság bölcsőnek.
Hogyan nevezzelek, becézzelek téged,
gyémántom, költészet, halálon diadal?
Te légy menedékem, mint végső viadal,
általad lesz teljes a nagybetűs élet.
2016. április 22.
Kohut Katalin: Velencei álom
Vivaldi négy évszakát hallgatom,
képzeletem Velencébe elröptet,
ahol barokk szállodában lakom,
szerelmem egy calle largán szöktet,
főtéren landolunk, áll a maszkabál,
reneszánsz rejtőző jelmezünkben
az Idő értünk, mellettünk kiáll,
kezünk kéjtől remeg ereinkben.
Casanova emléke élénkül,
Lidón vendégserege diadal,
sikátorokon örök emlék ül,
a Je t'aime mégis a szerelmi dal.
Egyetlen éjszakánk fény városában
szenvedély és oly' izgató, mámor,
nászunk pecsét ágyunk vánkosában,
örök kísérőnk, gyermekünk Ámor.
2014. augusztus 6.
Kohut Katalin: Visszatartó erő
Bocsánatért esdtem drága százezerszer,
öntudatlan lettem, szívem lett az ékszer,
neved beleírva, akár életkönyvbe -
szemem ezért lábad mindig hála-könnybe -,
mert áldalak Téged, érzésem nemesít,
sohasem gondoltam, sorsom mily' jó lesz itt.
Hogyan történhetett nélküled az élet,
észre sem vehettem világ-menedéket,
a szeretet melegét, mit a szívem kapott,
csodálni sem tudtam eget, kelő napot.
Megsúgták a lombok húsz éve már nekem,
időmnek vége lett, vár rám sötét verem.
Kiemeltél kedves, hívott a szerelmed,
vagy csak képzelődtem, szólt hozzám a lelked?
Maradok még, meddig, magam sem tudhatom,
Te lettél az erőm - kedvemet áltatom?
Szomorú lényemet hogyan is viselnéd,
igaz hited, s híred ezzel megterhelnéd?
Képzelődni mesés, nem múlik csodálat,
nekem is van párom, enyhül így a bánat.
Fájón és titokban érted dobban szívem,
légy áldott örökké, visszaadtad hitem!
2014. augusztus
Kohut Katalin: Nyár
Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.
Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek nekem és ujjongva hív az öröklét.
Játszanak vígan pompázatos virág fejek,
női szépségük megigéz, közöttük lépkedek,
óvatos ujjal érintem a nemes szépséget,
illatárja az orrnak borzongatja érzéket.
Szerenádot ad fiatal szellője az égnek,
hírvivői fújnak, lágy szavai szívhez érnek,
mert dalolva mesélik a csodás természetet,
négy évszak nyarával ülnek menyegző-ünnepet.
Mily bódulat, ezerszín világ-festmény, s kábulat,
rigóként rikkantó szív-dobogás és ámulat!
Imádat és gyönyör, szivárvány-nyár a te neved,
fogadd el szépségem neked bókoló versemet!
2015. július 28.
Kohut Katalin: Sors bona, nihil aliud
Születésem óta tartott
- vegetáció, nyomor, torzulás, halál -
a könyveknek végük nem volt,
a szerepek szédítőek, ambivalensek:
szent és parázna, angyal és ördögfeleség...
Egyetlen életem sárga lovakkal vágtatott,
a szél erjedés szagot árasztott,
a pöcegödör bűzlő mélysége ellepett.
Mindenkit aratott a féktelenség,
ki valaha is szeretett,
szidalom és közömbösség, leértékelés...
Egy nap rácsodálkoztam a szívem vágyára,
sóvárogtam egyetlen levél-jeladásra,
mely azt üzente: az ember nem adja fel.
Megtanultam szeretni. Fájt, szurkált.
Minden szó égetett, mert nem ment helyesen,
gyakorolni kevés volt az idő.
Csodáltam és féltettem, terhem hatalmas.
Szíve túl gyenge, nem lehet....
Tisztelet és figyelem... már miatta éltem.
Ember-szerelem ébresztett
a karvaly karmok között,
felálltam, elindultam kábán, inogva.
Már követeltem az életet,
türelmetlenül esdekeltem.
Barátságom teher, elveszítettem...
de felálltam, szemezve hóhérjaimmal.
Kérésem a fertelmes iszonyat után
egyetlen egy csupán:
jó sors, semmi más.
2015. október 6. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
