Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/70 oldal   Bejegyzések száma: 693 
További szép estet, jó éjt mindenkinek!
  2016-01-31 21:27:40, vasárnap
 
 

 
 
1 komment , kategória:  Szép estét képek  
Tolnai Lajos A megjavult adófelügyelõ
  2016-01-31 17:14:12, vasárnap
 
 






Tolnai Lajos

A megjavult adófelügyelő

Percről percre növekedett az élénkség, kacagás, mely a hathársi új adófelügyelő széles, üveges folyosóját betöltötte.
- Ahol, Mikola bácsi is - kiáltott egy hosszú, magas, rőtveres ember, nagy orral és óriási magyaros bajusszal, ferde lábaival, hol erre, hol arra kaszálva. - Hogyan? Hát Jóska bácsi is megérkezett az idezvényre? Három végrehajtó, tizenkét jegyző, nyolc segédjegyző... szépen vagyunk.
S vidám hahotában törtek ki a várakozók.
Vannak bűnök, melyek oly közönségesek, s a magasabb társadalom rétegeiben is annyira el vannak terjedve, hogy miattuk igazán talán csak az újonc pirul. Értem: a sikkasztást, csalást, hivatalos hatalommal való visszaélést, megvesztegetést, egykézre dolgozást, a kéz kezet mos igazság régi elvét - s a millió újabb meg újabb közigazgatási törvény okos kijátszását.
A barna, napsütötte arcokon, barátságos, gömbölyű szemekben, domború okos, verejtékező homlokokon, ideges mozdulatokon,sűrű köhécseléseken mégis meglátszott a tépelődés, belső lelkifurdalás s ama szégyen, mely mint vádoló barát a piszkos műveleteket elítéli.
A korcsabbak, megrögzöttebbek, mint a bordélyházi cicomás személyek a rendőri sötét folyosókon, külön csoportokba verődtek, s bűneiket hangosan dicsőítették: azonban kiket eddig a szerencse megkímélt a pellengérhez kötéstől, s kik becsületes karakterükre sokat adtak - lecsüggesztett fejjel, szaggatott szavakban fejezték ki nézeteiket e méltatlan bánásmód fölött.
- Miniszteri tanácsos akar lenni... az az egész - veté oda egy öreg jegyző. - De hát szükséges ezért az emberrel...
- Ó, láttam én már emberfalóbb kutyát is, bátyám!
- Azok szerették a bort, öcsém. Aki bort iszik, azzal lehet élni, de akinek örökké előtte áll a göllisz por, akinek se étel, se ital...
- Majd megházasodik.
- Ez? Kinek kellene ilyen ördögi pofa?
- Már az igaz, ekkora fogak! Csak magyar ne volna legalább.
- S milyen nyájas a nagy ferde agyaraival! Hogy ő apánk, hogy ő javunkat akarja, hogy őt úgy tekintsük, mint aki a vármegye veszett hírét le akarja törölni a világ táblájáról.
- Bogár József, hajdúpáli végrehajtó - kiáltja a szolga a jó magyar nevet.
- Urambátyám - súgja oda a két beszélgető közül a fiatalabbik, vén társának -, valljon be mindent.
- Öcsém! Öt gyerekem van. Eddig jól éltünk, most legyek földönfutóvá?
- Én azt gondolom, az ilyen igazságoskodó embert az alázatos bűnbánás... Bátyámnak olyan becsületes arca van, hogy a hazugság nem is férne hozzá. Én vallani fogok.
És a fiatal végrehajtó hetykén, bátran fordult egyet a sarkán. Mintha templomba készülne gyónni - megpödörgette bajuszát, begombolta csinos, feszes, újdivatú zekéjét, s elgondolta befelelését - az emberevő főnök előtt.
Az öreg ember beballagott a hívásra.
Éppen mellette csúszott odább egy jó barátja, égő arccal, mely jót nem gyaníttatott.
Hosszú asztal előtt ült a főnök. Jobbra is, balra is nagy felnyitott könyvek hevertek, rongyos jegyzőkönyvek, levelek, különféle okmányok.
- Bogár József, majd akkor üljön le, ha mondom.
- Nem akartam, nagyságos főnök úr, leülni.
- Lehúzza a lomhaság, a restség, a bő élet. Az állam nyakig úszik a bajban, míg hűtlen hivatalnokai felhíznak. Ön megvesztegetéssel vádoltatik... Első pont. Ön leírta Kukac János csizmadiának huszonhét forint adóját azon hamis címen, hogy nincs semmije, és mit tett?
- Mondtam, hogy Kukac úr csinálhatna nekem egy pár csizmát.
- Írja - intett a főnök az asztal végén ülő írnoknak, ki rövidlátó szemeivel egészen belefeküdt a papirosba, vagy hogy ne lássa a szerencsétleneket -, írja: Bogár József hamvasi végrehajtó, saját bevallása szerint, felszólította a Kukac János kürti csizmadiát, hogy csináljon neki...
- De nem csinált.
- Nos? Jobb lesz vallani lelkiösmeretesen.
- Azt akarom. Bőrt kért, mivelhogy egy garasa sincs. Nem adtam... s így a csizma elmaradt.
- Tovább. Második pont. A felvámi vásáron ön egy lóra licitáltatott, mely az állam javára volt már, és egykézre dolgozás által megvétetett a ló négy forinton.
- Úgy van, négy forintokon vettem.
- Az állam meglopatott 95 forinttal, mer a ló 99-et ért. Tovább. Harmadik pont. Fürstmann izraelita polgártársunk...
- Tudom, egy hordócska pálinkát tett le nálam. Én hozzá soha nem nyúltam.
- Feljelentette?
- Én? Én gazember nem vagyok.
- De a pálinka elfogyott, ugye?
- A parasztságot nem lehet a pálinkáról letiltani, aki hozzáfért, itta.
- Tovább. Jegyzőkönyvet vett fel, hogy Mák Geci...
- Elmondom. Mák Geciné azt mondta: még az is gazember, aki a szegényre akkora adót ró. Napszámmal keressük a kenyerünket, s a nagyobbik felét megeszik az urak, én a kisebbikből hogy tartsam a beteg uramat, apámat, a négy gyerekemet. De bezzeg a gazdag... Nem hagytam tovább. Félretaszítottam. A szentet is keresztül szúrnám, ha a kormányt bántatná. Egy istenem van: a miniszter.
A főnök látta, hogy vén rókával van dolga, akinek sok szabaduló lyuka van. Fordított egyet a dolgon.
- Én úgy veszem észre, önben vagyon némi őszinteség - írnok úr parancsomig vonuljon félre -, most már leülhet. Kérem, ide mellém. Fáj-e az önnek, hogy a magyar ember az utóbbi időkben gaz sikkasztásokat követ el? Fáj-e az, hogy a külföld előtt a magyar hivatali kar becstelen alakban tűnik fel; fáj-e, hogy az öngyilkossá-gok általi szabadulás még a legmagasabb osztályokba is felkúszott már? Hogy lassankint nem lesz egy ember, akiben a kormány megbízhassék, mert a magyar minden szép esze mellett is, dologtalan. Fáj-e ez önnek, öreg ember? Itt három adóvégrehajtó van, s mindenik összejátszik a néppel, a jegyzőkkel, a falubírókkal, hitesekkel. Tudja-e, hogy ennek az országnak el kell veszni? Elődöm delírium tremensben pusztult el; annak elődje Amerikába szökött; annak elődje meg harmincezer forint elsikkasztása után agyonlőtte magát. Fáj-e az önnek, öreg ember? Nekem se feleségem, se gyermekem, se rokonom, se tanulótársam, se barátom ezen a vidéken. Én messziről jöttem. Engem semmivel meg nem vesztegetnek, előttem hiába alakoskodnak, én csinált együgyűségükön átlátok; én ki fogom seperni a megyét, vagy elveszek, vagy sikert aratok. De nem tűrom, hogy valaki hivatalát elhanyagolja, a néppel cimboráskodjék, s az államot a tönk felé vezesse. Értsen meg: mindennek alaposan utánajártam, kémeim vannak - mindent tudok. Az ön szavainak a fele igaz - a fele hazugság. ezért az egyik feléért fel fogom önt függeszteni. Mondja el, ahol akarja, amiket tőlem hallott, de reszkessenek, mert a büntető igazság kezét senki is el nem kerülheti. Elbocsátom.
A szolga a fiatalabb végrehajtó nevét kiáltotta ki.
- Világos József, mérgesi adóvégrehajtó.
Az elnök ismét ott ült nyugodtan; rút arcán gyönge verejték fénylett; nagy, éles kapafogai, mint a gép alkatrészei, egymásba csukódtak.
A belépett végrehajtó, mint a pecek megállott az ajtó melletti sarokban. Merően nézett urára.
- Ön Világos József, harminckét rendbeli súlyos váddal van terhelve.
- Szeretném azokat hallani, nagyságos felügyelő úr.
Az írnok olvasni kezdte.
- Mit szól ön, Világos József, ez égbekiáltó dolgokra?
- Hogy az elsőtől az utolsó betűig hazugságok. Irigységek, hogy becsületesen élünk; rágalom, hogy nem tudnak ellenünk semmit; gazság, hogy a kormányt híven szolgáljuk. A képviselőnk jól tudja, mit tettem érte, hogy a halottakat is leszavaztattam, a tanács, a polgármester tanúságot fognak mellettem tenni, és nem hinném, hogy csak hajam szála is meggörbüljön. Itt mi úgy vagyunk, mint a láncszemek, annyifelé szakad a lánc, ahány szemet kivesznek belőle. Ez nekem nagyságos főnök úr nem árthat. Kapcsaim vannak ödafönn. Azokat a kapcsokat sok pénzen vettem, de megvettem. Itt a megyében olyan urak tartoznak, ki két, ki három, ki négyszáz forintommal, hogyha akarok, hát ilyen hitvány vádakra többet meg sem jelenek. Hanem volna egy alázatos kérésem a nagyságos felügyelő úrhoz. Ma egy kedves fiacskámnak üljük a keresztelését. Sokan leszünk, ott lesz a város, a vidék színe-java. Esedezem, tiszteljen meg bennünket becses megjelenésével, az országot úgysem itt igazgatják, hanem odafönn. Mi nem vagyunk rosszabbak, mint mások.
Az elnök e szemtelen szavakra kikelt arcából, homlokát égő pirosság borította el, s oly fennhangon beszélt, kiabált, annyira elvesztette az egyensúlyt, hogy kinn a folyosón a megidézett bűnösök a legjobb kedvvel mulattak.
Hetek, hónapok teltek el a vádak mérlegelése és az igazságos ítéletek meghozásában.
Levelek érkeztek fentről, hogy ezzel s ezzel bánjék kíméletesebben; magas helyről, hogy többet ésszel, mint erővel; egyes megyei birtokosoktól, hogyha te ütöd az én zsidómat...
A főnök azt hitte, hogy itt ellene cselszövény játszik. Felmegy az audiendum verbum regiumra.
Akkor történt-e, mikor ez útjából visszajött vagy a vizsgálat folyamán: éppen Mérgesen kellett keresztülmennie. Útja a Világos József végrehajtó úr csinos fehér kőháza előtt vitte el.
Dél is volt már, de ügye is lehetett az adófelügyelő úrnak.
Mire bevégezték a tárgyalást: egy szép szőke leányka nyitott be a szobába, a tizenhat év bájaival, az ártatlan, viruló szépségével.
Alázatos nyájassággal jelentette, hogy édesanyám a levest betálalta.
Az ember ember, ki volna olyan együgyű, hogy ilyen időben, ilyen ajkak hívására, tagadó választ adjon.
A felügyelő úr szemei - mert a rút ember szemei is csak olyan természetűek, mint a szép emberéi - édesen pihentek a szép, nyulánk leányka nagy kék szemein, rózsás, üde arcán.
Megindult a hívásra, holott megfogadta, hogy hozzáférhetetlen lesz.
Jegyzők, öregek és ifjak, adóvégrehajtók, pénzügyi közegek foglaltak helyet az asztalnál.
- Csak egy csöppet - szólt szíves kínálással az ebéd derekán a házigazda. - Ilyen bor, olyan bor, mint a tej, ártatlan és tiszta.
- Sohasem iszom.
- Évikém, te kínáld a nagyságos urat - szólítá fel az anya leánykáját.
A leányka fölvette az üveget és töltött.
- Legyen. Egy csöppet tehát.
A második cseppet, a harmadik cseppet - így rendeli azt a jó Isten.
Estefelé volt az idő, mikor a jó emberek fölkeltek az asztaltól. Nem voltak azok ördögök, csak emberek, kik szerették a jó bort, a vidám anekdotákat, a derült tréfát, a léleknek ez örök virágait.
- Ejnye, ejnye! - mondogatá magában a főnök, midőn késősen hazafelé hajthatott. És nem merte bevallani, hogy ezek az emberek nem rossz emberek.
Volt idő, mikor a haragos reformátor így kiáltott fel otthonában: én a Márta-hegyét egymagam idébb nem tolom.
Tíz éve múlt e dühösen megkezdett vizsgálatoknak, és Istennek hála, minden a régi rendben van. Lopnak, csalnak, sikkasztanak, egykézre játszanak, akiknek ez hivatásuk, és dicsekedve mondogatják a felügyelőre:
- Megjavult! Megjavult bizony! Ember lett.
1889



 
 
0 komment , kategória:  Prózai költ., nov.,regény röv.  
Tolnai Lajos Fiamhoz
  2016-01-31 17:12:26, vasárnap
 
 



Tolnai Lajos
Fiamhoz
Tanulj, kisfiam, de meg ne tanuld: Hogy az ember milyen; Tanulj, fiam, de meg ne tanuld: Hogy az isten pihen. Tanulj, fiam! Szíved ártatlan. Keblem nézd: kinyitom, Veszedelmes, átkos örökség A tiszta szív, bizony. Mint a szegény bolond vén Illés: Sok mart sebem nyalom; Nyögöm, zúgom, sírom, kesergem: Megcsaltál, oh nagyon! Ha elhagytál, elhagylak én is, Az igát levertem... Hah, de mi az? - Jer csak fiam, nézd Az ég felhőiben? - Eredj, játsszál. Szép, oh, szép A bolond tiszta szív! Kinyitom, mély, kéjes gyönyörrel Ablakom szárnyait. Égi látvány, nem földi rongy, sár Egész földdel fölér: Tüzes lovak lángzó sörénnyel - A régi kent szekér! Isten veled, szegény vén Illés! Mondd az Úrnak: no hát Leomlom újra lábaihoz S fölveszem az igát!






 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
Tolnai Lajos A KERTBEN
  2016-01-31 17:11:21, vasárnap
 
 




Tolnai Lajos A KERTBEN

Zúg a harang - kit temetnek?
A jó isten tudja, kit -
Csak azt tudom, hogy temetnek,
Most temetnek valakit!

Kis kertemben mélázgatok
Lombja vesztett fa alatt:
S egyszerre csak, mint egy kígyó -
Végigfut egy gondolat.

Fölijedve tekintek szét!
Megzörren a néma ág -
Tán a halál - Ah, szív remegsz?
- Csak egy varjú szállt odább!





 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
Tolnai Lajos OLYAN SZELÍD
  2016-01-31 17:09:26, vasárnap
 
 





Tolnai Lajos OLYAN SZELÍD

Olyan szelíd, ártatlan vagy.
Csupa, csupa kicsi gyermek:
S én istenem! Milyen furcsa -
Mégis a te szemed vert meg.

Kár volt neked ide jönnöd,
Kár volt nekem téged látnom.
Hogy elmentél - mi maradt itt?....
Egy-két pici, pici lábnyom!

Keresgélem egytől egyig
Oly édes szent érzelemmel -
Mint az olvasó széthullott
Szemeit a bűnös ember.




 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
Tolnai Lajos A jubilánsok
  2016-01-31 17:07:21, vasárnap
 
 




Tolnai Lajos
A jubilánsok

Tolnai Lajos sanyarú ifjú évek után elfogadta a marosvásárhelyiek meghívását. Erdélybe ment református papnak. Lelkesen, dús munkakedvvel és nagy reményekkel indult útjára, de csakhamar csalódások tömege érte. A magyar irodalomban még elevenen érezhetők voltak a romantika utórezgései, Jókai a szépprózában továbbra is romantikus életszemléletet érvényesített. Tolnai azonban realista volt, a rideg, mindennapi valóság talán legnagyobb, de mindenesetre legteljesebb magyar ábrázolója a XIX. században. A magyar valósággal nézett szembe s ez a valóság fölötte kiábrándító volt. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc egy nagy társadalmi katarzisnak, egyetemes megtisztulásnak lehetőségeit is magában rejtette. A forradalom s a szabadságharc egy nagy társadalmi katarzisnak, egyetemes megtisztulásnak lehetőségeit is magában rejtette. A forradalom s a szabadságharc bukása természetesen ennek a katarzisnak a lehetőségét is megsemmisítette. Az elit, a legjobbak serege elpusztult a szabadságharcban s az utána következő korszakban. Így van ez mindig a szükségszerű forradalmak erőszakos bukása után: a tiszta anyagot, a holnap kovászát durván földbe tapossák, az önmagukat túlélt rétegek pedig továbbra is kezükben tartják a hatalmat s helyes, egészséges, természetes társadalmi kiválasztás helyett hamis tekintélyrendszer épül az elnyomott közösségre. ,,A jubilánsok" című regénye különösen alkalmas arra, hogy Tolnai Lajos világába kalauzoljon minket. Ez a regény a kiegyezés korának egyetemes társadalmi romlását, illetve romlottságát ábrázolja, - pártokon, irányokon és osztályigazságokon túl a kor gyökeréig világít. Emellett: páratlan élethűséggel ábrázolja a szóban forgó kor légkörét és figuráit. Az olvasó azonnal ráébred Tolnai erkölcsi magatartásának lényegére: igazat mer mondani mindenfelé, nincsen lekötelezve egyetlen irányban sem. A javítás vágya, az igazmondás izgalma és a szókimondás bátorsága olyan elemi tűzzel hevíti, mint valamikor a XVI. század hősi prédikátorait.
 
 
0 komment , kategória:  Könyvek,filmek röviden..  
Ma 179 éve született...
  2016-01-31 17:06:10, vasárnap
 
 





Tolnai Lajos (született Hagymássy) (Györköny, 1837. január 31. - Budapest, 1902. március 19.) író, publicista. A modern magyar irodalom egyik korai előhírnöke.


Hagymássy Sándor községi jegyző és Kolozsváry Júlia fia, született 1837. január 31-én Györkönyben (Tolna megye); az elemit és az alsó gimnáziumot Gyönkön végezte. Apja szabadságharcos volt, megtorlásként börtönbe került, majd meg is halt. A fiatal Tolnai mindent megtett a család nyomorának enyhítésére, kisebb testvéreit pótapaként támogatta. A helyi gimnáziumot bezárták, így a középiskolát remek képességeihez méltón a nagykőrösi református főgimnáziumban végezte. Ott négy évig volt Arany János tanítványa, akitől sok buzdítást és tanítást kapott. Azután az újonnan alapított református papnevelő-intézetbe került, Pestre. Ballagi Mór, Székács József és Török Pál vezetése alatt kitűnő eredménnyel tette le papi vizsgáit; Török azonban lefoglalta a pesti református főgimnázium számára, ahol Tolnai a magyar, latin és görög irodalomnak tanára lett.

A Kisfaludy Társaság 1866-ban választotta be tagjai sorába. 1868-ban Marosvásárhelyre hívták meg lelkésznek, ahol Erdély c. szépirodalmi lapjával a főváros figyelmét is maga felé tudta terelni. Majd báró Apor Károly erdélyi főúr segítségével Kemény Zsigmond Társaság néven szépirodalmi kört alakított, melynek későbbi Közlönyét is ő szerkesztette. Híveivel csakhamar meghasonlott és megkezdődött ellenségeskedése, s a harc teljesen felforgatta lelkületét és erre szüksége volt, hogy igazi szatirikussá legyen.

1878-ban a Petőfi Társaság választotta tagjai sorába. 1879. február 13-án a kolozsvári egyetemen bölcseleti doktorrá avatták és a budapesti egyetem még abban az évben magántanárrá habilitálta. 1884-ben önként lemondott lelkészi állásáról, Budapestre költözött vissza. Munkáival sok ellenséget szerzett magának; ezért érthető, hogy sokáig nem tudott megfelelő álláshoz jutni, ami küzdelmes életét valamivel kényelmesebbé tette volna.

Ezen évek alatt bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom terén cikkeivel, tárcáival; volt idő, mikor egyszerre három regényét közölték a lapok. Végre 1889-ben a főváros szolgálatába jutott, előbb mint óraadó, majd mint rendes s igazgatótanár a IX. kerületi polgári iskolánál. Sokféle próbálkozása közül, mellyel új irányt akart szabni irodalmunkban, kiváló nevezetességű Irodalom című kritikai hetilapját (1887) saját költségén adta ki és jórészt maga írta. 1902. március 19-én, Budapesten halt meg.


Művei, emlékezete bővebben itt
Link
 
 
0 komment , kategória:  Ezen a napon történt.....  
Norman Mailer A Fiú evangéliuma
  2016-01-31 17:03:25, vasárnap
 
 





Norman Mailer
A Fiú evangéliuma
Norman Mailer ebben a regényben Jézus bőrébe igyekszik belebújni. Az evangélisták elbeszélése után ezúttal magától a mestertől halljuk a történetet. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy egy szakképzett és módfelett istenfélő ács történetét halljuk, aki rendkívüli kérdésekkel viaskodik. Isten beszél hozzám? - kérdezi Jézus. - Vagy képzelődöm? Ha a hang Istentől jön, miért éppen engem választott a fiának? Ha pedig nem Istentől jönnek a hangok, akkor ki adja hozzá az erőt, hogy véghez vigyem ezeket a csodákat?
Olyan embernek a beszámolóját élhetjük át bensőségesen, akit nem engednek megállni az útján a látomások, amelyekben részesül, a prédikációk, amelyeket tart, és a csodák, amelyeket véghez visz mindaddig, amíg elérkezik erőinek apokaliptikus végéhez.
A regény, miközben szorosan tartja magát az Újtestamentumhoz, elevenen újjáteremti Galilea és Jeruzsálem kétezer évvel ezelőtti életét. A Szentföldön egy önelégült, de félelmetes hatalom uralkodik ebben a kényelmetlenül megmerevedett korszakban, elnyomva a kétségbeesett szegény néposztályokat. Nagy változás kora ez - akárcsak a miénk. Mailer kiemelkedő teljesítménye, hogy újjáteremti számunkra ezt a kort, és megteremt egy embert, aki egészen más, mint a többiek, és aki mindamellett csupa szenvedély és kételkedés, erő és gyengeség - egy isteni és emberi főszereplőt, Isten fiát, aki mégis osztozik a mi állapotunkban.


 
 
0 komment , kategória:  Könyvek,filmek röviden..  
Norman Mailer Marilyn
  2016-01-31 17:02:04, vasárnap
 
 




Norman Mailer
Marilyn

Marilyn Monroe egy egész korosztály szex-bálványa volt. Az erotikus szőke angyalnak, aki elbűvölte a világot, magánélete tele volt kudarccal, a boldogság hiábavaló kergetésével. Bizonytalan egyénisége és tragikus halála éles ellentétben állt a mozivászon szülte hamis csillogású képpel. Ez az életrajzi regény a neves amerikai író, Norman Mailer magával ragadó írása.
 
 
0 komment , kategória:  Könyvek,filmek röviden..  
Norman Mailer Meztelenek és holtak
  2016-01-31 17:00:17, vasárnap
 
 



Norman Mailer
Meztelenek és holtak


Norman Mailer 1948-ban, a világégés után alig három évvel, mindössze huszonöt évesen jelentette meg az amerikai próza egyik csúcsteljesítményét, a világirodalom egyik legkiválóbb háborús regényét. Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Irdatlan hadiapparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában. A parancsnok óvatos stratégaként nem sieti el a sziget teljes visszafoglalását. Felettesei igencsak szorongatják már tétovázása miatt, amikor az események váratlan fordulatot vesznek... Mailer regénye azonban nem csupán egy izgalmas hadművelet története. Az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuvált katonák kiváló lélektani készséggel ábrázolt tragédiájából, a tisztikar ádáz torzsalkodásainak a történetéből feltárul a mindenkori háború igazi arca: amely nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, kényszerű önfeláldozás. Az immár 84 esztendős világhírű szerző legutóbbi könyve Várkastély a vadonban címmel nemrég látott napvilágot, amelyben egy a sátán szolgálatában álló ördög meséli el Adolf Hitler gyermekkorát, a rettegett zsarnok bűneinek elapadhatatlan forrását.
 
 
0 komment , kategória:  Könyvek,filmek röviden..  
     1/70 oldal   Bejegyzések száma: 693 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 693 db bejegyzés
e év: 4275 db bejegyzés
Összes: 34948 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1228
  • e Hét: 25116
  • e Hónap: 56668
  • e Év: 1311586
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.