Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 103 
Ki imádkozik rosszul
  2016-01-31 16:33:31, vasárnap
 
  Link



KI IMÁDKOZIK ROSSZUL?

Aki abbahagyja. Az imádságot abbahagyni annyi, mint szakítani az Istennel. A szentatyák azt mondják, hogy a lélek lélegzetvétele. Tehát nem az a fontos, hogy kedvem van az imádsághoz. Ha valaki azt mondja, akkor imádkozik, amikor kedve van, valószínűleg nem jó úton jár, mert nem akkor kell levegőt venni, amikor kedvem van, hanem mindig. Az evéshez, iváshoz és levegővételhez nem kell kedv. Ezért a vasárnapi szentmise kötelező, mert ott eszük, iszunk és levegőt veszünk Istenből. A levegővétel a Szentlelket is jelenti.

Barsi Balázs Breviárium
 
 
0 komment , kategória:  - Barsi Balázs  
A Szeretet Isten szentháromságos élete bennünk
  2016-01-31 16:31:23, vasárnap
 
  MINDEN IGAZI, MÉLY EMBERI TALÁLKOZÁS lehetőséget ad, hogy a ,,megbocsátás városába" lépjünk, hiszen két ember találkozása, tiszta, érdek nélküli közeledése máris egyfajta testvéri, baráti szövetség felajánlása lehet. Ez az, aminek egyedülálló voltát a pogány római világ is megérezte és meg is csodálta az őskeresztényekben: ,,Nézzétek, hogy szeretik egymást!" Ezt nem látták addig a földön, mert ez nem a testen és véren, nem is a rokonszenven alapuló, alulról felfelé bontakozó szeretet csupán, amely csak sóvárog, de be nem teljesedik, hanem Isten szentháromságos élete bennünk.

Barsi Balázs Breviárium

 
 
0 komment , kategória:  - Barsi Balázs  
Beszélgetni az Úrral (az affektív ima)
  2016-01-31 00:07:16, vasárnap
 
  Amikor azt mondjuk beszélgetni az Úrral, sokkal súlyosabb dolgot értünk alatta, mint amit ma sokan gondolnak, egyszerű jópofa csevegést Istennel, már ha kedvem van hozzá. A helyzet annál sokkal komolyabb, mint amit gyakorta mondogatnak azok, akik a saját szavainkkal való imádságot forszírozzák. Azt valóban meg kell tanulni, de azt is látni lehet, hogy ez nagyon sok esetben ellaposodik, kiüresedik és formálissá, egy adott közösség előtti önmutogatássá válik. Ez a fajta imádság a szóbeli imából és a szentírási elmélkedésből, mint azok következménye fejlődik ki. (ld. azoknál.)

1. tapasztalat: ellentét azzal, amit szeretnénk (hogy Istenhez emeljük lelkünket) és amit tényleg érzünk, (megszokottság, szárazság, közömbösség, szórakozottság, elkalandozás, nem köt le bennünket az imádság, nem érint meg a Szentírás, késés az imáról, miséről,) de nem tudjuk miért is van ez.

Mi a kiút ebből a helyzetből? Nem erőszakoljuk magunkra azokat az érzéseket, amiket szeretnénk, "aminek lenni kellene," hanem hagyjunk szabad utat annak, ami bennünk van, ami belőlünk tör fel. (Az érzelmeket soha nem szabad erővel, erőszakkal elfojtani, mert abból csak baj származik. Nagyon fontos!) Lehet, hogy először közömbösségünk, vagy "keresztény jólneveltségünk" - Istennek ilyent nem illik mondani) még ezt is akadályozza. Pedig Istennek mindent meg- és el lehet mondani, adott esetben akaratával meg lehet/kell küzdeni. (vö. Jákob küzdelme a Jabbok gázlójánál.) Ilyenkor tehát mindig van bennünk valami tudatalatti ellenállás, ez fékezi le szabad megnyilvánulásainkat.

MI a kiút ebből a helyzetből? - Érzelmek magunkra erőszakolása helyett adjunk szabad utat annak, ami bennünk van. Lehet, hogy először még ez sem megy, mert ezt is lefékezi a bennünk lévő ellenállás, ezért érzünk szárazságot stb.

Ilyenkor tehát adjuk helyet szabad folyást az őszinteségnek, és ne azt mondjuk, ami szép, hanem azt, ami igaz. Pl. Valaki egy olyan közösségbe járt, ahol mindig ujjongani kellett. Azt mesélte, hogy amikor meghalt a 21 éves fia, és eltemették, többé nem tudott oda menni, mert ő nem tudott ujjongani. Vannak ennél kevésbe szomorú helyzetek is, a mikor egy-egy imával nem tudunk azonosulni. Ha kényszerítem magam, akkor csak a szám mondja, de a szívem nem.

- Megváltoztatom magatartásomat és ezt abba hagyva ,,komolyan akarok az Úrral beszélni." Megmondom neki, hogy nem találok örömet az ujjongásban, és képtelen vagyok rá. Nem tudom az okát, csak a disszonanciát érzem, és ezért mondjuk, szemrehányást teszek neki. Így fejezem ki elégedetlenségemet. Az összhang hiányának oka: nem fogadom el az életemet úgy, ahogy van, esetleg, mint a fent említett példában szerettünk halálát stb. Miért engedte meg Isten? Ez az ima küszködés, de kifejezi azt, ami bennem van, ami megüli a gyomromat, vagy, ami rám nehezedik. Sok minden lehet itt, de a lényeg az, hogy valamiképpen kifejezzem azt, ami bennem van, és ami elborít mindent. Ez azonban nagyon jó ima, több szempontból is. Egyrészt mert nem csak szép szavakat mondok Istennek, ami Isten és közém áll.

Link



Másrészt ez egyfajta tudatra ébredés: Rádöbbenek, hogy ellentétbe kerültem vele. Az élet el nem fogadása az élet szerzőjével állít ellentétbe. Úgy is mondhatnánk, hogy az Úrhoz való viszonyunk pszichoanalízise ez.

1. Van bennem egy nem egészen tudatos akadály, melynek csak a következményeit észlelem. (nem megy az ima stb.) Ez azt jelenti, hogy az érzelmeimet egy ismeretlen dolog eltorlaszolja, csakhogy a tudat alattiban.

2. Ahelyett, hogy imák elmondására kényszeríteném magam, el kezdem érzelmeimet kifejezni.

3. Eredménye: egy lázadással, szemrehányásokkal teli ima. De legalább őszinte, és ezért jó. Már nem közömbös szavakból áll. (Vö. az az osztály, amit nem tudtam megmozdítani érzelmileg.)

Pszichológia és tudatalatti Istennel és az imával kapcsolatban? Igen, mert hiszen az egyház mindig nagy jelentőséget tulajdonított az imádságban a gesztusoknak, a testtartásoknak. Az imában részt vesz az egész ember. Ha a testünk, akkor mennyivel inkább lelkünk minden része is! Az ilyen ima értéke: nem a dolgok eszményi állapotából "amilyennek lenni kellene" indul ki, hanem a valóságból "amilyen".

- Felismerem, nem vagyok olyan ideális, mint szeretnék lenni; én nem csak a jó elhatározásaim, jó szándékom, szép gondolataim vagyok. Nem csak olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni, hanem olyan is, amilyen nem szeretnék. S ezért nem fogadom el magam. Ezt is Isten elé viszem, és nem csak a szépet és jót, és ez lesz a reális ima, ami utat nyit annak a tisztulási folyamatnak, ami csak az imában valósulhat meg.

Azzal, hogy tudatosul bennem a lázadás, megváltozik a magamról alkotott - addig esetleg ideális - kép. Kezdem tisztábban látni magam, és ez a változás kezdete. Két példa: Jób imádsága, aki nem hallgat addig, amíg ki nem tör belőle az, ami benne van. Ekkor megtér és megváltozik magatartása. De barátai nem jó tanácsadók. Jézus imádsága a Getszemáni kertben: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely, de mégis ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te." (Mt 26, 39) Ez utóbbi mutatja ennek az imádságnak a dinamikáját. Legmélyebb énünk (tudatalattink) kifejezése, Nemesebb érzelmek felkeltése, Annak kifejezése, ami bennünk él, és ami Megérezni: Isten szeret akaratunkkal ellentétes megnyilatkozásra kényszerít

Látszólag ez az imádságforma nem keresztény, de mégis kettős evangéliumi meggyőződés áll mögötte.

1. Realitásunk elfogadása. A Biblia emberképe szerint az ember egy és oszthatatlan egység. - Nem csak értelem, és akarat vagyunk, hanem a mieink ösztöneink lelkiállapotunk, és testünk is, amiket el kell fogadni.

2. A bennünk lévő lázadás, rossz, stb., nem létünk legmélyebb magva, hanem ezalatt még ott van az istenszeretet, és ez az igazi magva lelkünknek. Ez fontos meggyőződés, mert sok ember azért fél szabadjára engedni őszintén "énjét" mert azt hiszi, "vadállat" lakik lelkünk mélyen. Attól fél, hogy ha kimondaná ezeket a negatív érzéseket, akkor az mindent szétrombolna. Azt hiszik, hogy az ember romlott bestia, ezért minden rossz hajlamot el kell fojtania. A keresztény ember azonban tudja, hogy az ember alapvetően jó. "Isten látta, hogy nagyon jó." Megromlott a bűn miatt - ez igaz. De a romlás nem a személyiségünket rombolta le mindenestől, az ember "capax Dei", a rossz egy "közbeeső zóna".

Ha hagyjuk felszínre jutni őket, akkor eloszlanak, és sokkal mélyebbről tör fel az igazi szeretet. Olyan ez, mint amikor kutat ásnak, és ahhoz, hogy tiszta vizet nyerjenek, kompresszorozni kell, és ilyenkor először mindig zavaros piszkos víz jön fel. A folyamatos kompresszorozás hatására azután el kezd tisztulni, és a végén, ha jó a kút akkor napokig már csak kristálytiszta víz tör fel. Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned Istenünk." - Szt. Ágoston.

Így imádságunkban váltakoznia kell szívünk Istenhez emelésének, és annak a felszínre engedésével, ami nyomást gyakorol ránk (tudatalattinkból.) Ez lassú tisztulást eredményez, és csak ennek a tisztulásnak a következtében juthat felszínre az a még mélyebb tudatalatti törekvés, ami már jó, és ami Istenre vágyik.

Gyakorlati kivitelezés.

1. Vizsgáljuk meg érzelmeinket és tudatosítsuk: megfelel-e nekik az, amit az imában mondunk. Pl. "Szeretlek Uram."- Így van-e, vagy csak szeretném szeretni?
Ha nem így van, akkor mondjuk: szeretnélek szeretni. Vagy: Bánom bűneimet. - Valóban? Lehet, hogy az igazság az, hogy az eszemmel igen, de a szívem hideg marad. A gyónáshoz persze ez is elég, de jó ha tudatosítjuk ezt azzal együtt, hogy az Isten ezzel együtt is lefogad bennünket.

2. Az imádságot időnként ne imák elmondásával vagy elmélkedéssel kezdjük, hanem annak átgondolásával, hogy "Mit érzek az Úrral szemben? Mi az, ami önkéntelenül merül fel bennem? Közel érzem magamhoz Istent, vagy messze?"

- Ha így kezdünk el beszélni hozzá, sok minden tisztává válik, és olyan mélységekbe jutunk, ahol valóban Isten Szentlelke imádkozik bennünk.

3. Ha nehezünkre esik hosszabban imádkozni, vegyünk elő egy darab papírt és imádkozzunk úgy, mintha levelet írnánk.

4. Kísérjük figyelemmel külső megnyilvánulásainkat. Ha pl. szeretnék időben misére érkezni, de elkésem, akarok imádkozni, de mégis elfeledkezem róla, stb., biztos, hogy van valami tudat alatti akadály.

2. Az affektív imában azonban a lázadás a disszonancia nem a szokásos megnyilatkozás. Ezzel kezdődhet, de ha túl jutunk rajta, akkor új világba lépünk. Mikor előre haladunk ezen az úton, a szív kezd előtérbe kerülni. Olyan lesz, mint két jó barát beszélgetése: közvetlen, és mindent el tud mondani. Folyékony és kedves lesz és az érzelmek nagy gazdagsága bontakozik ki.

A tudatalatti megtisztulásának gyümölcse: józan érzelmeink felszabadulása és az érintkezés nagy közvetlensége.

Magunkat kicsinynek érezzük, Istent nagynak, és vonzódunk hozzá, és reméljük: egyre közelebb kerülünk hozzá.

A súlypont a szíven van.

Fájdalom bűneink miatt, és vágy, hogy megváltozzunk, és mindenkit szeressünk.

Megtanuljuk: öröm felajánlani az életünket.

Számtalanszor ismételjük, hogy szeretjük stb., mint egy könnyűzenei darabban. Szenvedélyesen kezdjük szeretni az Urat.

Vágy a túlvilági életre.

Öröm, amikor dicsérhetjük.

Gyengéd áhítat a Boldogságos Szűz iránt.

A mélyebb érzelmek nyomán azonban egyre kevesebb szó is elegendő a társalgáshoz. ,,A barátok kevés szóból is megértik egymást." Ez az imafajta külső formájában közvetlen beszélgetés, habár nem zárja ki, hogy szóbeli imák formáját öltse. Ezért fontos az imádságok megválogatása, hogy olyanok legyenek, amik kifejezik érzéseinket. Vannak, akik imákat gyűjtenek, vagy leírnak. Stb. Ez jó. Különösen alkalmasak a zsoltárok erre az ima módra, mert nagyon széles érzelmi skálán mozognak.

Link

 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Isten igéjének Szemlélése: elmélkedés a Szentíráson
  2016-01-30 23:46:03, szombat
 
 
Isten Igéje, ezért a legalkalmasabb könyv arra, hogy Istennel kapcsolatba kerülhessünk.

Három szándékkal nyithatjuk ki:

Olvasás: folytatólagosan, mint egy regényt.

Tanulmányozás: mélyrehatóbb és nagyobb ismeretre vezet. Tanulmányozzuk a régészeti, nyelvészeti stb összefüggéseit. Párhuzamos helyek tanulmányozása: (Mi a párhuzamos hely? Széljegyzet) a Szentírás mélyebb ismeretére vezet. De ezek egyike sem kell ahhoz, hogy a Szentíráson elmélkedhessünk.
Tanulmányozás Az üzenet megértése Értelem dominál Objektív üzenetét elemzi Eredménye: megértettem a szöveget

Elmélkedés Az üzenet megérzése Szívünket gazdagítja Személyünket érintve, életünket világítja meg Eredménye: megvilágosította életemet az evangélium fénye: érzem, mit kell megváltoztatnom, és Isten szeret

A tanulmányozás és olvasás is átmehet elmélkedésbe. De az elmélkedés: felismerni, mi az üzenete, amit számomra tartalmaz. Ez intuitív módon történik. Pl. Mk 12,41-44: a szegény özvegyasszony a templom perselyébe dob. Lassan elolvasom, talán háromszor is.

Kísértésem van arra, hogy tovább menjek, mert nem mond semmit.

De nem.

Akkor félreteszem az írott szöveget, és magam elé képzelem a jelenetet. Hogy jön a szegény asszony? Mi van e mögött? Elgondolkodom, manapság van-e ilyen. Ekkor érzem, hogy ez reális ma is. Próbálok valami hasonlót találni az életemben: Találok olyan mozzanatokat, amikor hozzá hasonlóan cselekedtem, s amikor nem. Konkrét esetek jutnak eszembe.

Talán ráébredek.

Még sohasem adtam a magaméból.

Elszégyellem magam.

Érzem önző vagyok, csodálom az özvegy asszonyt.

Aztán restelkedve Jézushoz fordulok: kérem, tanítson meg nagylelkűnek lenni. Megköszönöm, amit már elértem. Kifejezem iránta bizalmamat. Elszórakozom, és már teendőimen jár az eszem. Ekkor visszatérek a szöveghez, és már Jézus személyére figyelek, akinek tekintete a szív mélyére hatol. Ezt már éreztem én is. Kérem továbbra is. Ismét elszórakozom. Visszatérek a szakaszhoz, ami most már sokkal elevenebb a számomra. Érzem aktuális. Imába merülök.

A folyamat elemzése.

Lassú és ismételt olvasás: mert időre van szükségem.

Kísértés: Nem mond semmit. Menjek tovább az olvasásban, de ennek nem szabad engednem. Az elmélkedés sikere a mélységtől függ, s a vízszintes sebesség ezt megsemmisíti. Megkeresése annak, mi a vonatkozása az életemhez. Ebben van gondolkodás, következtetés, emlékezés. Felfogom mondanivalóját. És annak fényében értelmezem életemet.

Ha önkéntelenül nem megy, segítség: Mit is mondanak nekem ezek a szavak? Van-e a környezetemben hasonló? Ez azért alapvető, mert ha az életemhez nincs semmi köze, akkor igazi értelmébe nem tudok behatolni, nem nyit meg újabb távlatokat, és nem tud felszabadítani. Ha valami gondolkodásra késztet, nem megyek tovább, ott maradok.

Miután kapcsolatot találtam életem és az evangélium között, Jézushoz fordulok. Új fényben látom életemet, és ez arra késztet, hogy szóljak hozzá. Ez az elmélkedés csúcspontja: Isten szólt hozzám és most én szólok őhozzá. Mikor mindent elmondtam, elszórakozom, - ekkor már nem köti le a figyelmemet, ezért visszatérek a szöveghez, de más szempontot figyelek meg.

Ritmusa: Olvasás, elgondolkodás, ima.

Ezt egy óra hosszat is lehet csinálni. Elszórakozás esetén vissza kell térni a szöveghez. Lehet más szövegekről is elmélkednünk, sőt életünkről is, hiszen végül is Isten úgy nyilatkoztatja ki magát a Szentírásban, hogy emberekről beszél.

Gyakorlati tanácsok:

1. Jó fordítás.

2. Legyen elég időnk. Ha nincs, ne is kezdjünk neki. Legyünk nyugodtak.

3. Ha nem fedezek fel semmit, ne ijedjünk meg. Jegyezzük fel azokat a szakaszokat, melyek a legjobban tetszettek, és gyakran térjünk vissza hozzájuk. Gondolatainkról is készíthetünk feljegyzést. Ez elősegíti az összeszedettséget, és később is hasznát vesszük.

4. Magunknak elmélkedjünk, és ne másnak.

5. Időtartama: 5 perc nem elég. Ideális 30-45 perc. Több túlságosan kifáraszt. Kezdetben a legtöbb idő a megfontolással telik, majd ez áttevődik az Úrral való beszélgetésre. A gondolkodás lassan el is marad, leegyszerűsödik, vagy imába megy át. Ha nem megy az elmélkedés, ez azt jelenti, hogy nem ez a megfelelő imamódom. Lehet, hogy túl nagy belső feszültség van bennem. Ekkor a szóbeli imádsághoz kell visszatérnem. De az is lehet, hogy más imamódot kell már keresnem.
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Mindkét lábbal a földön állni
  2016-01-30 23:36:16, szombat
 
 

1. Isten és ember szerettünk, az Istenhez és a felebaráthoz vezető utunk ugyanaz.
Nincs két szívünk, csak egy és azzal szeretjük Istent és embertársainkat is.
Az emberekhez való viszonyulásunk az Isten kapcsolat hőmérője. S ezen túl ez az azonosság a biztosíték arra, hogy imaéletünk nem képzelődés.

Érzék kell ahhoz, hogy lássuk, az emberekhez való viszonyulásom változása, miként mutatkozik meg az Istennel való kapcsolatomban is. Ez a garancia arra is, hogy Istenről alkotott képen nem menekülés a valóság elől.

Az emberek s az ima iránti érzék együtt fejlődik.

2. Még néhány szempont.

Az Istennel való viszonyunk nem csak egyes embereken keresztül tükröződik, hanem egy közösségbe való beilleszkedésen keresztül is. "Az emberiség története azt mutatja, hogy új világ felé menetelünk mindaddig, míg el nem érjük a mennyei lakomát. Mikor az emberiség eléri a tökéletes kapcsolatot az örök életben, az Isten jelenléte teljes lesz. Ugyanis Isten jelenléte az emberiségben függ az általános kapcsolatok mértékétől. Az a képesség, hogy egy család, egy meghitt csoport, és egyesület, egy ország és végül az egész emberiség történelmi menetelésének folyamatáért felelősnek érezzük magunkat, az Istenhez való kapcsolatunk záloga.

Az Isten, a mi Urunk, az egész teremtést magáénak érzi. Ha ővele kapcsolatban vagyunk, az azt jelenti, hogy bekapcsolódva az ő ügyeibe, az egész emberiséget, sőt az egész teremtést magunkénak érezzük. Így kezdünk el valóban testvérekké válni közös istengyermeki viszonyunk által."

Istenhez való viszonyunkat tehát nem csak az egyéni kapcsolatok, hanem a csoportokkal való kapcsolatok is mutatják. Végül pedig a természethez, a teremtett világhoz való viszonyunk, sőt a saját testünkhöz való viszonyunk is mutatja az Úrhoz való viszonyunkat.

Ez a három viszonyulás - személyes kapcsolatok, csoportos/szociális kapcsolatok és a természethez való viszonyunk - viszonylag pontos képet rajzol Istennel való viszonyunkról.

Ha más szemszögből nézzük ezt, akkor ez önmagunk elfogadása, mert ez magában foglalja ezeket a kapcsolatokat is. Hogy mit gondolunk istenről, az attól is függ, hogy mennyire fogadjuk el saját realitásunkat. (Ez nem az Istenképet érinti még.)

Ha nem fogadjuk el magunkat, akkor Istent sem fogadjuk el, mert úgy érezzük, isten nem olyannak alkotott, amilyennek kellett volna. Tehát kritizáljuk őt. Úgy érezzük, nem szeret, vagy csak részben szeret bennünket.

3. Amikor az életet nem fogadjuk el, akkor az mindig vonatkozik Istenre is. (Miért engedte meg?)

Mikor érintkezni akarunk vele, mindig tudatosítani kell azt is, hogy mit gondolunk róla. E nélkül irrealitás az egész vele való viszonyunk. - Nem választom el többé az életet és a vallást. - Vége tisztának vélt istenszeretetünknek is.

Hiszen míg az emberiség nem él tiszta közösségben istenszeretetünk sem makulátlan.

Elsősorban nem azt kell látnunk, aminek lennie kellene, hanem a valóságot.

Ne a tökéletesből induljunk, ki, mintha az valóság lenne, hanem a konkrét helyzetből.
Így lehet ugyanis jól imádkozni.


A nyers valóságból kell kiindulnunk anélkül, hogy reményünket elvesztenénk.

4. Személyes tapasztalatáról ír, mit jelentett neki, ill. másoknak az, amikor felismerte az isteni és emberi ilyenféle összefüggését.

5. Ezek az elvek azonban nem újak. Minden lelkiismeretvizsgálat célja ugyanis az, hogy észrevegyük emberi életünk vallási dimenzióját.

Ha ezt - a mondott hármas összefüggésekben - megjavítjuk, vagy érzékünket kifejlesztjük, általa megjavítjuk az Istennel való kapcsolatunkat is. Ez pedig imádság. Nagyon fontos, hogy gyerekkorunkban és később különösen a serdülés idején kapcsolatba hozzuk a mindennapi cselekedeteinket életünk vallási dimenziójával.

Régi gyakorlat: naponta, míg valaki meg nem tanulta, hogy önkéntelenül is ki kell értékelnie helyzetét. Sok pszichológiai kezelést megelőznénk ez által. Sokan félnek a lelkiismeretvizsgálattól, de az ezért van, mert helytelen indítékaik vannak: anyag a gyónáshoz, kóros bűntudat fenntartásához, hogy még bűnösebbnek érezzék magukat, merev és feszült emberek, akik ezeket a hibákat még csak fokozzák a lelkiismeret vizsgálattal. Ezek téves célokon alapulnak.

Az igazi cél: életünk még tudatosabbá váljon, érezzük mindennap életünk vallási dimenzióját. A rendszeres lelkiismeret vizsgálat eredménye az lesz, hogy a felnőtt ember természetesen tudatosítja lelki állapotát, de ezt csak úgy lehet elérni, ha a gyerekeknek megtanítják a napi lelkiismeret vizsgálatot.

Ne a tízparancs alapján végezzük, hanem emberi kapcsolataink felülvizsgálatával.


LinkBetekintés: Spirituális teológia
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Szóbeli imádság
  2016-01-30 21:21:27, szombat
 
  1. Az imádság legismertebb, sok ember számára egyetlen módja.

A gyerek is így tanul meg imádkozni, és ez nevelő hatású, mert ő még nem tudja, hogyan kell Istent megszólítani, de ez lesz az imádság első lépése. A liturgia is tele van közösen elmondott szóbeli imákkal. A közösen elmondott imádság együtt emeli Istenhez szívüket.

2. Sok ember számára az imádság szükségszerű feltétele, hogy kérés legyen. (imádkozunk valakiért/valamiért.

Előnye: ebben benne van Isten mindenhatóságának, és az ember függőségének elismerése.

Veszélye: Lehet egocentrikus is, amikor valaki Istent csupán saját céljainak eléréséhez akarja használni. Ezért ajánlatos kéréseinket felajánló imával kiegészíteni. Amikor Istennek ajánljuk örömünket és bajainkat, lassanként áthelyezzük a súlypontot magunkról Őrá, saját szükségleteinkről Isten jóságára.

Ez a változás nem az imádság szövegében, hanem az imádkozó szívében jelent változást.

A kereszténység imái ebben azért segítenek, mert fennköltek, és segítenek, hogy pl. szükségleteinket Isten szemszögéből nézzük. Pl. Miatyánk. Nagy Doxológia. Ez utóbbi örömre, dicsőítésre, csodálatra hangol, és egyben azt is mutatja, hogy az imádást és hálaadást tartalmazó imák is magunkról Istenre helyezik át a súlypontot.

Fontos az is, hogy ezek a szóbeli imádságok nagyon sokszor az imádságot és a keresztény életet igyekeznek harmóniába hozni, azaz a valóságra támaszkodni az imádság során is, vagyis, hogy ne szakítsuk el, hanem inkább kössük össze Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat. (Vö.: Tégy engem a te békéd eszközévé.)

3. A meghatározott szövegű imádság belső dinamikája.

Sokszor van, hogy Istenhez akarunk fordulni, mégis saját problémáinkban merülünk el. A liturgia imádságai rendszerint nagyon fennköltek, s ha csak egy kicsit is átérezzük, és kezdünk a benne foglaltak után vágyakozni, úgy érezzük a mi imádságunk, mert azt fejezik ki, ami bennünk van. (Vö. Szt. Ferenc imái, melyek liturgikus szövegekből vannak szőve. Vagy 1-1 zsoltár, ahogy valakinek személyes imádságává válhat.)
Hogy összhangba kerüljünk velük, komoly feladat. (Regulák: a száj és a szív összhangja .)

Fontos a megfelelő szövegek kiválasztása. A szövegnek azonban önmagában nincs értéke. Értéke abban áll, hogy belsőséges imát tud előidézni. Ha valakinek a szíve megegyezik az imádsággal, akkor sokat segítenek a kötött imádságok, ha azonban nem, akkor szórakozottság áll be, mert a szavak elvesztik jelentésüket. (Egy felirat a Fonte Colombo-i remeteség kórusán: "Hiába dolgozik a nyelv, ha a szív nem imádkozik." "Az ima értéke a szavakra és azok jelentésére összpontosított figyelemtől függ."

1. A szavak jelentése. - 2. Növekszik az a tudat, hogy az Úrhoz szólunk. - 3. Növekszik a mélyen átérzett áhítat, a szív tiszteletteljes, és szeretetteljes érzelme Isten iránt.

Ha ide eljut az ember, és a figyelem belsőségessé válik, már nincs minden szó jelentéséhez kötve. Ilyenkor csak 1-1 szó, mondat ragad meg. Vö: ,,rumináció." De az le is köt, és bár nem követjük a szavakat lépésről lépésre, az imádság mégis táplálja a szeretetteljes tekintetet.

A szöveg végső célja az Istenre irányított figyelem, ami így meg is valósul, a szöveg csak kísérője, alapja lesz a belső figyelemnek, ami az Úrra összpontosul. A szöveg itt olyan, mint egy rádióadás esetén az alapfrekvencia. Arra helyezik rá a változásokat. Vö. Rózsafüzér imádkozása. Bár nem figyelünk minden szóra, szívünk mégis imádkozik. Ennek következménye: a belső összeszedettség (,,az áhítatnál mélyebb belső figyelem"). Vö. idős imádkozó emberek: rózsafüzér, vagy zsolozsma. Ha hosszabb ideig békésen folyik az ima, az annak a jele, hogy mélyre jutott az imádkozó. Ha nincs ez az összeszedettség, akkor csak rövid lehet az ima, mert elfáradunk, és nem tudjuk folytatni.

Amikor a szóbeli imádságról és annak mélységéről beszélünk, akkor az összeszedettség első fokáról beszélünk, és ez még nem mélyebb imádság.

A szóbeli imádságnak éppen az a szerepe, hogy általa elérjük ezt az első összeszedettséget. Mikor a figyelem elmélyül/tovább mélyül más imaformákra lesz szükségünk. Ezt érezzük. Amikor azonban valaki, aki mélyebben azaz egyszerűbben szokott imádkozni, valami miatt nem tud úgy imádkozni ahogy szokott, akkor a szóbeli imádsághoz kell visszatérnie. (regrediálás.)

4. Gyakorlati tanácsok

4.1. Ha szeretjük ezt az imamódot, és kielégítően visznek Istenhez, válasszunk olyan imákat, amik kifejezik érzelmeinket és vágyainkat. Tanuljuk meg őket fejből, mondjuk lassan, és úgy hogy értjük is, amit mondunk.

Legyen előkészületünk: tudatosítsuk, hogy most Istenhez, Jézushoz fordulunk. (keresztvetés, Miatyánk, Üdvözlégy, 1-1 szent, vagy őrangyal, zsoltár, vagy kedves ének.)

Maradjunk a megszokott imáinknál, amíg lelkiállapotunk ezt lehetővé teszi. Fontos a kitartás is az imádságban!

4.2. Ha nem jutunk el a mélyebb összeszedettségre, akkor ne imádkozzunk hosszan.
Ekkor segítenek a fohász imádságok. Étkezés előtt vagy után, reggel vagy este (ezt még a templomba nem járók közül is sokan megteszik.)

Fontos, hogy mivel fekszünk le, és mivel alszunk el. Nagyon befolyásol bennünket, tudatalattinkat. A mai nap a tegnap estével kezdődött.

4.3. Vigyázzunk vállalt imádságaink kapcsán.
Ne kötelezzük el magunkat hosszú imák elmondására, vagy ha még is megtettük, és egyszer terhessé vált legyen bátorságunk elhagyni.

Nagyon fontos, hogy ragaszkodjunk valamihez, ami jó, de csak akkor, ha támaszul szolgál, és nem támaszt bennünk ellenállást. Mert ilyenkor szinte ellen anyagot termel, és az ellenkező hatást váltja ki. Nem a mélyre visz, hanem a felszínen tart, nem békésen folyik, hanem ellenállással. Ha már a megígért imát nem tudjuk belső ellenállástól mentesen végezni, jobb elhagyni. A kitartás, rugalmasság, szabadság összhangja fontos.

4.4 Miért merjük ezt megtenni?
Mert a szóbeli imádság végső kritériuma az, hogy mennyire emel fel az Úrhoz. Ez a szerepe, ezért eszköz és nem cél. Ha ezt a szerepet nem tölti be, már nem szolgálja a célt. Ilyenkor meg kell vizsgálni, és javítani kell vagy változtatni rajta, vagy elhagyni.

"Mégha pillanatnyilag nem is érzek áhítatot, észre kell vennem, hogy az imám Istenhez vezet-e. Ha pedig nem érzem ezt, az azt jelenti, hogy nem vezet hozzá."

Link
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Az imádsághoz idő kell
  2016-01-30 18:11:18, szombat
 
  Ahhoz, hogy valaki az imádság hatását is kezdje megtapasztalni az életében, ahhoz több időre lenne szükség.
Egy lelkigyakorlaton is kb. három nap után mondhatjuk azt, hogy valami elkezdődik, megmozdul bennünk. Addig csak legfeljebb kipihenjük magunkat. Az igazán mély és komoly imádságnak hónapok után tapasztalható meg az átalakító hatása. Pihentnek lenni: alapvetően fontos az imádsághoz. Enélkül nem megy. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyrészt az imádság nem tétlenség, aki imádkozik, az nem lustálkodik. Másrészt, ha nem megy az imádság ez is lehet az oka.

Van azonban még egy másik dolog: mindig eszünkbe jut valami, amit fontosabbnak tartanánk, mint az imádságot, és érdekes, hogy ezek mindig csak az imádság alatt jönnek elő, a számítógépezés alatt nem. Ez azért is van, mert az imádság az ember lelkének legmélyét is képes megérinteni, és ha ott olyasmi van, amivel nem szívesen nézünk szembe, mondjuk magammal nem vagyok kibékülve, vagy rendezetlenek az emberi kapcsolataim, akkor mindig ezek törnek fel bennem, és így képtelen vagyok Istenre figyelni.

Az imádáság megkívánja a rendezett emberi kapcsolatokat beleértve önmagunkkal való kapcsolatunkat is, önmagunk elfogadását is.

Amikor az ember eléggé előre halad az imádságban, akkor egyébként maga az imádság, ill. az imádságban Istennel történő találkozásunk is gyógyítja sebeinket, azaz emberi kapcsolatainkat. (vö: idős asszonyok tapasztalatai az imádságról: ,,ott megnyugszom.")

Mindennek megvan a maga keresztény hagyománya, amit eléggé kevéssé ismerünk, pedig úgy tűnik nagyon nagy igény lenne rá. Mutatja ezt keleti vallások és ima módok iránti nagy érdeklődés. Nem kell mindent magamnak kitalálnom, mint ahogy az iskolában is egyszerűen meg kell bizonyos dolgokat tanulni, egyszerűen azért, mert arra már rá jött az emberiség. Csak ha ezeket megismertem, akkor tudok majd én is valamit hozzátenni az emberiség nagy közös tudásához. Így van ez az imádsággal is.

Fontos az őszinteség is.
Merjem bevallani, ha nem megy, de tudjam, hogy csak akkor fog menni, ha vágyom rá, ha akarom magam is. Istent ugyan nem lehet kényszeríteni, hogy nyilatkozzék meg az imádságomra válaszként. (Ő egyébként már megnyilatkozott. A mi imádságunk ,,csak" válasz.)

Arról van szó, hogy nekem készen kell lennem arra, hogy befogadjam, amit ad. Bekapcsolva kell tartanom az ,,antennáimat". Fontos még, hogy a realitás talaján álljunk, már csak azért is, mert akkor nem mindenféle pótszerekkel tömjük teli az életünket, azért, hogy kielégítsük legmélyebb vágyainkat, hanem megengedjük, hogy az töltse be ezeket, aki igazán képes rá.

Ábrándozás kizárása.
Ez azért is fontos, mert ez lesz a biztosíték arra nézve, hogy amit az imádságban megtapasztal az ember, az nem képzelődés, hanem valóság. A realitáshoz pedig, ami lehet, hogy nem kellemes a számunkra azonban csak úgy jutunk el, ha megteremtjük az imádság minimális külső feltételeit: csöndet, figyelmet el nem vonó körülményeket.

 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Minden keresztény Krisztus-hordozó!
  2016-01-30 13:58:28, szombat
 
  Link



Ferenc pápa: Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó!

Az irgalmasság szentévében minden hónap egy-egy szombatján is tart általános kihallgatást a Szentatya. Első alkalommal, január 30-án az irgalom és a küldetés közötti kapcsolatról elmélkedett. Minél jobban befogadjuk az irgalmat, Krisztus örömét, annál erősebb bennünk a vágy, hogy megosszuk másokkal.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Napról napra megéljük az irgalmasság szentévének lényegét. Irgalmával az Úr vezeti lépteinket, amikor áthaladunk a szent kapun, elénk jön, hogy mindig velünk maradjon, hiányosságaink és ellentmondásosságaink ellenére. Ne fáradjunk bele soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb örömmel éljük meg hitünket.

Ma arra szeretnék rámutatni, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz az irgalmasság és a küldetés. Ahogyan Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta: ,,Az egyház akkor él hitelesen, amikor megvallja és hirdeti az irgalmat, az embereket pedig az irgalom forrásaihoz vezeti" (Dives in misericordia, 13 [a magyar kiadásban: 77]). Keresztényként az a kötelességünk, hogy az evangélium misszionáriusai legyünk. Amikor jó hírt kapunk, vagy amikor szép élményben van részünk, ösztönösen szükségét érezzük, hogy másokkal is megosszuk. Érezzük bensőnkben, hogy nem tarthatjuk magunkban a kapott örömet, és szeretnénk továbbadni. Oly nagy a bennünk keltett öröm, hogy arra indít, hogy másokkal is közöljük.

Ugyanennek kellene történnie, amikor az Úrral, az ő örömével, irgalmával találkozunk: továbbadni az ő irgalmát! Sőt, éppen az az öröm a konkrét jele annak, hogy valóban találkoztunk Jézussal, amelyet igyekszünk másoknak továbbadni. És ez nem térítést jelent! Egyszerűen megajándékozom a másikat: ,,odaadom neked, ami örömmel tölt el engem." Ha olvassuk az evangéliumot, láthatjuk, hogy ez volt az első tanítványok tapasztalata: a Jézussal való első találkozást követően András azonnal elment Péterhez, hogy elmondja neki (vö. Jn 1,40-42), és ugyanezt tette Fülöp is Natánaellel (vö. Jn 1,45-46). Jézussal találkozni azt jelenti, hogy találkozunk az ő szeretetével. Ez a szeretet átalakít minket, és képessé tesz arra, hogy továbbadjuk másoknak a belőle merített erőt.

Valamiképpen azt mondhatjuk, hogy keresztségünk napjától kezdve mindannyian kaptunk egy új nevet, túl azon, amelyet anyukánk és apukánk ad nekünk. Ez a név pedig az, hogy ,,Khrisztoforosz", mindnyájan Khrisztoforoszok vagyunk! Mit jelent ez a név? Krisztus-hordozó! A magatartásunkat fejezi ki: hordozzuk, elvisszük másoknak Krisztus örömét, Krisztus irgalmát. Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó!

Az irgalom, melyet az Atyától kapunk, nemcsak nekünk nyújt vigasztalást, hanem eszközeivé is tesz minket, hogy mások is részesüljenek ugyanebben az ajándékban. Csodálatos kölcsönös kapcsolat van az irgalom és a küldetés között! Az irgalmasság megtapasztalása az irgalmasság misszionáriusaivá tesz minket, és minél inkább misszionáriusok vagyunk, annál jobban növekszik bennünk Isten irgalmának megtapasztalása. Vegyük tehát komolyan azt, hogy keresztények vagyunk, törekedjünk hívőként élni, mert az evangélium egyedül így tudja megérinteni az emberek szívét, így tudja megnyitni szívüket, hogy befogadják a szeretet kegyelmét, befogadják ezt a nagy irgalmasságát Istennek, aki mindenkit elfogad!

Fordította: Tőzsér Endre SP

(Magyar Kurír)
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
Csak a szeretet képes arra
  2016-01-30 09:33:55, szombat
 
 
Csak a Szeretet képes arra Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-01-30 09:34:32
feltöltő: sacimama
nézettség: 320
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: csak, szeretet, képes, arra,
kategória: család
leírás: Reménytkeltő tudat, hogy van egy ilyen igaz Urunk, aki feltétel nélküli szeretete által szolgáltat igazságot kinek-kinek élete szerint. Ebből fakad boldogság...

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Csak a szeretet képes arra,
Csak a szeretet kérhet arra,
Hogyha a siralom völgye rejt el,
Onnan kiragad, nem felejt el.
Ez a szeretet mindig bátor,
Mindent odaad, mégsem vádol.
Ez a szeretet hosszú tűrő,
Ez az, ami a rosszon túlnő.

Refrén:
Ez a szeretet láng a szívben,
Ez a legjobb barát és minden.
Ez a szeretet mindig adna,
Még ha neki nem is maradna.
Ez a szeretet győzni tud csak,
A gonosz menekül tőle futva.
Ez az egy, ami tényleg biztos,
A szeretet maga Jézus Krisztus.

Vers:
Hogyha valaki égig érne,
Vagy ha hatezer évig élne,
Ennél nem tudna többet adni,
Mert jobb adni, mint elfogadni.
Nem kell lebegned fenn az égben,
Nem kell keresned lenn a mélyben.
Mert a szívedtől nincsen távol,
Ne várj holnapig, itt van mától.

Rap:
Ez a szeretet tűz, ami sosem fogy el.
Ez a szeretet szült úgy, hogy sosem dob el.
Ez a szeretet szél, mitől olvad a tél.
Nem csak magáért él, másvalaki a cél.
Ez a szeretet szó, ami hegyeket bont.
Tőled hallani jó újra, újra csak mondd.
Ez a szeretet kéz, mivel egekig érsz
Ő a legkisebb rész, mégis Ő az egész.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Erőt kérek
  2016-01-30 09:28:41, szombat
 
  Uram !
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be a napjaimat, észrevegyem a váratlan örömöket és magaslatokat! Észre vegyelek Téged minden pillanatban.


Link



 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω HIT  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 103 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 103 db bejegyzés
e év: 711 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 161
  • e Hét: 2240
  • e Hónap: 15224
  • e Év: 259385
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.