Minden szép lehet
tőled függ mit, s hogyan teszel.
Nézz lelkedbe szívedbe
Engedd szabadjára mind kettőt.
Szárnyalj, ragyogj
Minden szép lehet
Egész életed, ha te is akarod
A boldogságot nem lehet zárva tartanod.
Nem tarthatod meg magadnak
Kincsed, mely benned él.
Boldogságodat, szerető szíved erejét
Tovább kell adnod másoknak!
Minden szép lehet,
Minden napod, perced.
Lásd meg a szépet, virágok illatát
Szereteted ölelje át a világmindenséget,
Add kezed mindenkinek, lényed ragyogását!
Minden szép lehet, tégy érte
Nem kell keresned benned él.
Ne ígérj csillagokat, ne ígérj hamisat,
Ember maradj ha bántanak, te akkor is szeress!
Add a legtöbbet mindenből amíg teheted
Add önmagad, s boldog lesz lelked.
Áldott lesz életed, szeretet útján haladva.
Szívemből kívánok erőt, minden nehézséghez,
Áldott legyen immár egész életed.
Ezt kívánja neked:
Név szerint a verssorok írója!
Mindenkinek van egy álma,
Világnak pedig igazi karneválja.
Jól érezd magad bárhol,
Az egyik közel a másik távol.
Itt a karnevál,
Rióban is áll a bál.
Hangulat szele itt van már,
Irány Rio és a nyár!
Itt mindenki álarcba bújt,
Hűvös szél itt is fújt.
Mindenki izgatottan vár,
Hogy mikor indul el a nagy karaván!
S kezdődhet az örült karnevál.
Karnevál,
Mindenki lesben áll.
Lesi a másikat,
A tömeg nagyon lassan halad.
Lassan leszáll az éj,
Gondolatban utazni oly szép.
A szerelmünk a reneszánszát éli még!
Az Olaszok ezt irigyelhetnék!
Túl szép ez a hely,
Nekem más nem kell!
Karnevál,
Ez egy igazi álarcos bál.
Vár ránk Rio és a nyár,
Lekéstük a gépet ez kár.
Pedig Rióban Szamba iskolák működnek,
Az emberek pedig a Tengerben hűsölnek.
Hűsölnék én is egy jó hangulatban,
A tenger igazi sós habjában.
Karnevál,
Szívem csak úgy kalapál.
Várom már az igazi élményt!
Se most látom csak a kéményt,
Tél van itt most,
Szívem vágyat mos.
Vágyom a karneválra,
A pénztárcám majd valóra váltja!
Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik,
hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam...
Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem,
de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk,
de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni.
Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
xMagazin
Offline
