Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/35 oldal   Bejegyzések száma: 340 
Más-Világ...
  2016-10-31 21:04:45, hétfő
 
 

Szakályné Nagy Irén:

Más-Világ...


Más-Világ

Megfakult élet
Kapaszkodik a múltba,
Lánggal világol.

Temető

Sírkertek mélyén
Megrezzen a néma csend,
Egy ima beszél.

Hiány

A csend ünnepén
Néma percek ölelnek,
Lüktet a hiány.

Takaró

Emléklevelek
Hervadó színvarázsa
Óarany avar.

Koszorú

Virágkoszorúk
Szívvirágot éltetnek
Örökzöld fenyőn.

Mécses

Dermedt viaszkönny
Sercegő lánggal zenél,
Fényhúron csendül.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Gondolatok...
  2016-10-31 20:58:55, hétfő
 
 


"Látható az ősz ajándéka, az aranyló levél,
amit besodor a vízbe a bús őszi szél.
A világ álomba szenderül,
a természet megpihen,
felkél majd tavasszal és kezdődik előröl
MINDEN!"







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2016-10-31 20:52:35, hétfő
 
 


"Ha szomorú vagy, nyisd ki kedves emlékeid könyvét, melyet most is ott őrzöl szíved mélyén. Lapozd végig, és éld át újra a perceket, melyek régen is boldogsággal töltöttek meg. "


Miskolczi Tímea







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A lelkemben gyertyák égnek...
  2016-10-31 20:50:45, hétfő
 
 

Mezei István:

A lelkemben gyertyák égnek...


A lelkemben mindig gyertyák égnek,
termeim bejárják rejtelmes fények,
hálát adok a földnek, az égnek,
elfogadom a kezdetet, véget.

Minden rám hajló, őszi alkonyon
pislogó lángok árnyát vallatom,
a halált miért is veszem zokon,
lázadni minek, nincs is rá okom.

Az emlékezet most mélyre leás,
születés, temetés, feltámadás,
az örökös körforgás folyton más,
a szívem szorítja szüntelen gyász.

Fekete kanócom itt, benn égetem,
hiába az akarat, fegyelem,
sehol sem találom már a helyem,
nem vigasztal a csend, a kényelem.

Most egyedül, szeretteim nélkül
a sors nem kímél, és nem könyörül,
az ember ellenszegül, minden közül
a legnagyobb bánat mellemen ül.

Ők, kik tudói végső titkoknak,
úgy üzennek, hogy semmit sem szólnak,
ajándék az élet, még lesz pár Nap,
éljek, kicsit értük is lobogjak.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - M*  
Szép gondolatok...
  2016-10-31 20:43:53, hétfő
 
 


"Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk."


Mérő László






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Mindenszentek felé...
  2016-10-31 20:41:20, hétfő
 
 

Révészné Clarisz:

Mindenszentek felé...


Ilyenkor október vége felé közeledve
a megszokottnál hangosabbak a temetők.
Ünnep közeledik, eltávozott szeretteink
emlékünnepére megszépülnek a sírok.
A halál az élet velejárója. a visszafordíthatatlan
vég. Így minden élőnek van halottja több is.

Néma sírok között járkálok egyedül,szótlanul.
Mennyi, mennyi név. Emlékek tolulnak elém.
Ilyenkor azok megszépítik a napjainkat.
Itt látható, hogy az életünk elmúlik.
Csak nevek leszünk és néma fejfák.
Fel-fel villanó képek az elhunytakról.

Gyertyát gyújtunk, koszorút, virágot rakunk.
Halottainknak is szükségük van ránk.
Bolyongnak ők néma fájdalommal,keringenek
a csillagok között, vigyázzák álmaink.
Tudjuk nem jöhetnek ők hozzánk közel,
de szívünkben élnek, kit nagyon szerettünk.

Lelkünkben tátongó űr marad mindig utánuk
Meg kell tanulnunk élni nélkülük, ha fáj is.
Ígérjük míg élünk mi kijövünk hozzátok
egy egy néma könnyet ejteni értetek
Lelkünk mélyén él a remény mindig.
Ide térünk mi is hozzátok megpihenni.

A ti fájdalmatok már elmúlottak,de a
miénk még nem. Az idő próbálja csitítani.
Itt békesség árad felém. mindenünnen a
múló idő áhítata csendben üzen felém.
Uram! Szívből kérlek, adj még időt nekem
Vannak még céljaim,befejezetlen dolgaim.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - R*  
November...
  2016-10-31 20:28:19, hétfő
 
 

Csokonai Vitéz Mihály:

November...


Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.

Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.

Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.

Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.

A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése...






 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
Késő őszi vallomás...
  2016-10-31 20:16:10, hétfő
 
 


Tóth János Janus:

Késő őszi vallomás...


Ágyam porladó avar,
fagy szőtte dér terül rám,
deres csipkeként takar,
kökényhús színű a szám.

Égre lehelet szökik,
benne reszkető lélek,
az ég ablaka törik,
és én itt hagylak téged.

Átbújok szilánkokon,
sebek szülnek új sebet,
egytől egyik mind rokon,
mindben szerethettelek.

Mit számít, ha fáj, sajog,
szakadó hús, tört lélek,
az érzés nem imbolyog,
ha halok, vagy épp élek.









 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - T*  
Nem tudom már....
  2016-10-31 20:06:06, hétfő
 
 

Kányádi Sándor:

Nem tudom már....


Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.

Bokrok tövében, nedves holt avarban
álmodik néhány fáradt pillanat,
amely még ősszel hullott le a földre
utánad hajló, síró fák alatt.

Elillant álmok, emlékek suhannak,
mosolyod fénye már régen elveszett,
hangod csak elhalt suttogás a szélben,
egy illúzió, mit vágyam kergetett.

Nyomodban járok, emlék-szőtte ködben
e vágyakra hulló fázós alkonyon,
magukkal hívnak elfáradt remények,
megyek, hogy miért, már magam sem tudom.








 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
A csend hangjai...
  2016-10-31 20:03:34, hétfő
 
 

Gádoros Andrea Virág:

A csend hangjai...



Élek... s addig élek , remélhetek ,
amíg a hajnalt látom a szemedben.
S veszni hagyom magam kék tengeredben ,
sodorja elmém , létem , s mindenem .

Midőn lelkem feldúlt habjai elcsitulnak ,
újra és újra csodálom , mily szép vagy.
Csak állok némán , mert szó még nem született ,
hová lennék e világban Tenélküled .

Töprengek , miként nem szólítottalak még ,
hogyan is mondhatnám el , a mindenem .
Míg tépelődőm mivé s merre leszünk egykor ,
a nevető nap , mosolyát küldi az égboltról .

Láthatatlan járunk együtt , kéz a kézben ,
arcod körvonala felsejlik , szinte érzem .
Napsugaram vagy éppen s megérintenélek ,
gondolataimmal néha egészen elérlek .

Utamba ha falevél vagy kő kerül éppen ,
szívem egy pillanatra bárhol letérdel .
Mert követek ők , s elém Te küldted őket ,
vigyázzák léptem míg Tőled távol kell lennem .

Élek...s addig élek , remélhetek ,
míg az alkony az öledbe téved .
Akkor ott hazatérek , együtt Te - veled ,
s nem kell már szólítás sem , csak ölelj .

S a csend beszél e percben,
velem vagy hajnalban, napban.
Alkonyban és éjben,
bennem élsz már egészen...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
     1/35 oldal   Bejegyzések száma: 340 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 340 db bejegyzés
e év: 3737 db bejegyzés
Összes: 10349 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 446
  • e Hét: 446
  • e Hónap: 24711
  • e Év: 304442
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.